Népújság, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-06 / 80. szám
NEPÜJSÄG 1961. április 6., csütörtök Testvét • * gesz tus Ml i.iilönö oan ban — mondják h,a a Na gyteleki Állami Gazc i..iág tapasztalt, időseb! testv érként, egíti a kő* .iifékoeli tennelös övetkezeneket. Az mondják ez térmé széféi. D e ha fig jelembe vesszük, hoQ\ az illa ti gazdaságok sem ógóta le pdelnek maga biztosan a na y üzemi gazdálkodás ltján, mc r érezbet Jé válik e tény / ntqssága jelentőség e. JÍTTol Hallunk mos anábav.- s örön mel —, hogy ez a g iaség a Hatvani új terme ’ őszöve tk reteket trak oroknal. m .. •1agépek .kölcsönzései. segíti i mikor azt halljuk. h-gy kés rí bb 10 vontatót. L i adnak a szövetke se ti p' ' ágok rial nemernk az b Fedik. > élőtmnk, bogi ... állami r ■zdaságoi: már m'Q • eielÖer egerösütitek, de az elelősmige* éheznek a „csald ” többt tagjai, a liata közös nagyüzem gdóság te t> ivérek r’~ ehaladá ú9 ez a sz test:» 'i esztus <— csak dicst-i hete. 0 E.) »V, A K: SKi REI Dózsa 1 «elo tk ezet íí ümölemsébe ménye* gőzök a in ált eredtédel el ek i dol•'■íyi kartevők eile A • en .«»eres pajzstetű ellem védeké'f« például mennyis ' n í.. 'itiő-égben ezer ,in' erm es ja múlást íii fltafv?- KÓM1 jW. Íermeb.f'íöcet, di r mástélmiHó ‘<trint> .-ordítanak gfej ti alapból egy •i) kultúr iiá.; fölépítésére. A : v mef iiósitásához az év első felé on ké rdenék tozzá. — A VtEGYL rijle n tant « j »ű b ■ uh a- ?okra kS KO (K ( ícr níot fnrrt! anak > >eu '/ él ben — A HEVES megye Tanies Ittel, évi végleges, össze; tett k Mségve‘éséhen 3 2 millió 62 01 1 forintot köp E ger v. rosa. Ebből jelentős is szege:, ívtegy 820 000 f intot fordítanak Eger útjeina fel— AI KLMÜIT ev írt a megye ermelőszovelUe eteibér a szarvasmarha tehe. áTíomáJty duplá it , a serté&ai! talár, y peciif ajdwoi nég /szeresére* esi :lkelett. Ennek ellené 100 hóidra . í számosa l t űrűség esc.v ént. Ez a c. -k snes a tér mel ősze vetkezet i erüiec cok hétszeres n vr* ídésébül adedik. — SZIHALJl.11 '(*. vesszi ve: rezet kit. • k . ‘.Imi ágúnak tiszta vyere: elmúlt évben rtérte a 320 onntn. — SZÓI IÄL v IiégAgyi kui ur . .. 1 : * mknt idén »30 mi:'i . o ítot ferdít a me*rye tafaars.-- MARCII V 28-AN : latmm tsüyza Jozsey Gimnt um harmadik osztályos ta ilói •rimányi kit: . son rettr'e reszt Salg te ár, bar , A tgy M dim:, meg'. ( -.ül• t salg Va, és L.r.cárugy valami az üt j egyárat. 1 gmár ■ in1 I'i ciinény’ z onto, 000 J -. ccí gyártó cvje' _ togépsor megt '.ki ' ése 4, * ■ :ló) Erdőkövesd Dalai Istvánnak, a községi tanács elnökének arcán kisimulnak a ráncok a mosolytól, ha falujáról beszél. Nem csoda Itt született, itt nevelkedett, nőtt fel, itt vált keménykezű, mindig dologzó emberré, itt emelték becsülete, tekintélye alapján tanácselnöki rangra több mint egy évtizede, amikor a tanácsok megalakultak. Ami a „régi” életet, a felszabadulás előtti keserves életet illeti, nem lenne sok oka a büszkeségre. — Nem volt itt semmi, amiről jót tudnék mondani, — emlékezik. — A falu 60—65 százaléka nyáron summáskodott valahol az országban, télen fát vágott az erdőn ha lehetett, s nyomorgott. Közéjük tartoztam magam is. De most! Az egészen más. Itt, Erdőkövesden is nyugodtan, szembe lehet állítani a múlttaí mindazt, amit tizenhat éve tettek a községben, mindazt, amellyel szebb, jobb lett az emberek élete. Erre büszke lehet mindenki. S a tanácselnök elsősorban az, hiszen a falu és az ő élete, egy. Nem túlzás ez, mert nem hiszem, hogy nála többet tudna valaki Erdőkövesdről, az emberekről, életük minden mozzanatáról. így beszél: — A felszabadulás után az egykori kastélykertet felosztottuk. ... Több, mint harminc ház épült azóta itt... Majdnem 150 házat ezenkívül teljesen újjáépítettek... A tanácsházára ma nem azért járnak az emberek, mint egykor a községházához ... A megélhetési gondok helyett, ilyen problémák vannak: több és jobb áru kellene. Miért nincs néha elegendő építőanyag? ... A ház felépítése után, most gazdasági épületek, nyári konyhák emeléséhez kellene építési engedély. Adatokat mond fejből, egészen pontosan: — Azelőtt az egész községben alig volt 15 kerékpár s ma csak a motorkerékpárok száma meghaladja a huszonötöt. Hárman most adtak be előjegyzési kérelmet autóvásárlásra... Rádió is van vagy kétszázötven, televízió meg három. Régen akik eljártak dolgozni a faluból, többnyire gyalog jöttek haza még Özdról is. Most a „rendes” autóbuszjáratok száma hat, a munkásjáratok közül pedig 20—25 is érinti naponta a falut. ‘ — Az elmúlt években járdát, makadám-utat építettünk s ez utóbbit az idén is folytatjuk. Villamosítottunk, orvosi rendelőt létesítettünk, ahol hetenként kétszer fogadja a betegeket az orvos. Állatorvosunk is ugyanilyen időközönként látogat el a községbe. S ami a legnagyobb: jól működő termelő- szövetkezetben dolgoznak Erdőkövesd parasztjai... Elgondolkodik egy kicsit s úgy teszi hozzá: — Biztos vagyok benne, hogy Károlyi Viktor gróf, az egykori erdőkövesdi „úr”, nem ismerne rá „falujára”, ha egyszer idetévedne látogatóba ... így gondolkodik Sipos Miklós bácsi is, akinek faluját ilyen feliratú tábla jelzi: Egci*§zalók — Én ugyan nagyon keveset járok a faluba, mert, innen a Vörös Csillag Termelőszövetkezetből elindulva, néhány lépés után már otthon is vagyok, de ha csak a magam és családom életét nézem, akkor is látom a különbséget, amit szinte össze sem lehet Hasonlítani a régi múlttal — teszi hozzá. — Magam summás voltam a felszabadulás előtt — mondja aztán. — A feleségem nem különben. Aratott, gépnél dolgozott velem együtt a megélhetésért. — Nekünk, amikor összeházasodtunk, semmink se volt, csak egy láda, amelyet a feleségem kapott hozományként. Asztalt, ágyat akkor tudtunk venni a rossz kis zsúpos házba, amelyben laktunk, ha hosszú ideig élére állítottunk minden garast. Most a lányom egészen másként él. Néhány éve ment férjhez, de már mindene megvan. Konyha-, szobabútora, rádiója, ruhája. A férje gépkocsivezető, jól keres, ö nem j dolgozik csak a háztartásban, s most azon törik a fejüket, hogy házat kellene építeni Egerben. A termelőszövetkezet' irodájának egyik asztalánál ülve mondja mindezeket Sípos bácsi. Míg emlékezik, vagy lánya életéről beszél, egy nagy, zöldre festett vaskazettát simít meg néha kezével. Egy idő múlva mintha erről jutna eszébe, mondja: — Egyébként az én életem is egészen más lett. A summás- ság a felszabadulás után megszűnt. Földet kaptam, a maga- mén kezdtem gazdálkodni, aztán beléptem ide, a Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe. Fogatos lettem. Most meg az év elején rám bízták a pénztárt. Több mint 400 ezer forint ment át azóta a kezemen ... Azelőtt egész életében még századrészét sem látta ennek az összegnek — vallja be. Most természetesen csendül hangja, amikor a' nagy összeget kimondja. A magáéról és az egész közösségéről beszél, a magáéra s társaiéra vigyáz felelősségteljes beosztásában az, akit egykor szinte csak robotgépnek tartottak. Miért is lenne más a hangja Sípos Miklósnak, még ha a jelenről beszélve épp a múlttal néz is szembe? Csak büszkélkedni való van, ha a tizenhat év eredményeit nézzük a keserű tegnappal összehasonlítva. Erdőkövesden, Egerszalókon és mindenütt. Weidinger László I mmsora Egerben este 7 órakor: FÜREDI KOMÉDIÁSOK (Bianco-bérlet) Füzesabonyban este fél 8 órakor: KÜLÖNLEGES VILÁGNAP 1961. ÁPRILIS 6., CSÜTÖRTÖK: CÖLESZTIN 125 évvel ezelőtt, 1835. április 6-án született NYIKOLAJ SZKLI- FOSZOVSZKIJ orosz orvos. A sebészeti gyógyításban egész sor bonyolult operáció módszerét dolgozta ki. Munkája jelentősen előrevitte a hasüreg-sebészet, valamint a tört csontok összeforradá- sának gyógymódját. Sok hadjáratban vett részt mint tábori orvos és kidolgozta a sebesültek ellátá- i sát. Moszkvában a mentők intézetét róla nevezték el. 320 évvel ezelőtt, 1641-ben e napon halt meg DOMENICO DOME- NíCHINO (Zampieri) olasz festő és építész. Művészetére a klasszicizmus felé hajló barokk stílus jellemző. (A római St. Andrea della Valle templom festményei.) Mint építész leghíresebb alkotása a Rómában levő Villa Ludovisi épülete. lOO^éyvel ezelőtt, 1861-ben e napon született KONSZTANTYIN ZVORIKIN orosz elektrotechnikus, aid a fémek vágásának eredeti módszerét dolgozta ki. 55 évvel ezelőtt, 1906-ban e napon halt meg ALEXANDER KIELLAND norvég író, kiváló elbeszélő, aki mesteri novelláiban és Munkás című regényében a polgári társadalomról éles kritikát gyakorolt. 20 évvel ezelőtt, 1941-ben e napon a fasiszta Németország és Bulgária megtámadta Jugoszláviát, a támadókhoz csatlakozott néhány nap múlva Magyarország is. NYIKOLAJ SZKLIFOSZOVSZKIJ Vidám ünnepség az élüzem Egri Fűtőházban Rideg Sándor regénye, az „Indul a ' bakterház” jutott eszembe, mikor az élüzemavató ünnepség után családi körben mulatozgató, iddogáló, táncoló vasutasok közé . kerültem. A MÁV Egri Fűtőházának dolgozói mulattak a Vasutas Szak- szervezet székházában. Érthető a jókedv: élüzem lett a fűtőház, s a dolgozóknak csaknem a felét megjutalmazták. Mozdonylakatosok, kazánmosók, mozdonyvezetők, tisztviselők keltek fel az ünneplők soraiból, s átvették a kiváló dolgozó oklevelet a KPM kiküldöttétől, Lengyel Gyulától, a pénzjutalmakat pedig Magyar Jánostól, a fűtőház főnökétől. A hatvanhárom dolgozó nevében először a főnök állt fel, ő vette át az élüzem címre jogosító oklevelet és a személyesen neki címzett kiváló dolgozó jelvényt. Rövid, tömör beszédeket tartottak a szónokok. Ketten még egy óráig sem beszéltek, pedig az avatóünnepség egyúttal a fűtőház április 4-i ünnepe is volt. Nem vették hosz- szan igénybe az emberek türelmét, mintha ők is tudnák... Vasutasokról lévén szó... hogy mit jelent a várakozás. — Igaz, ez a várakozás vacsorát, és táncmulatságot előzött meg. Körülbelül 120-an szorongtak ' a teremben, és legalább harmincán kintrekedtek. Szívesen bejöttek volna ők is. Annyira természetes volt minden, annyira „protokoll- mentes”. A minisztérium és a Miskolci Vasútigazgatóság munkatársai együtt mulattak, tréfálkoztak az ünnepeitekkel, a múlt félév munkás hétköznapjainak hőseivel. S Magyari János, a fáradhatatlan főnök, még most sem pihent. Hol itt, hol ott tűnt ffeL Fesztelen, de szerény és kellemes ünnepség, mulatozás volt. Mintha az „indul a bakterház” egyszerű vasutasai gyűltek volna itt össze — élüzemet avatni. ■ ‘iiiib it VHaiisiiitiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiP'iiiiiu mi ii iuiii,iii)tBiiiiiliiiiiiiiitiiiiiiii(i illinium,Ultimi iiiiiini] ii ni iiiiiiiiiuiiiiiiiiiiniiiiiiiu,iii iiiiBiiitiiiiiiiiii»iiaíT*!i ma iiimi mm mii inni in, iiiiiiiiiiaiiBiianimnimiiimmiiimmmmucmmmmmtiimmmmiiim-SOLYMÁR ^ŐZÍEF A HADIÖZVEGY . Ül Vm ,.J EGP-l.E • Nincs GYÖNGY gyöngy Hí mu 5 KIN VB AD, ritW ARA íncs előadás ú - ABO NY itiUaüa a kai A mai napon megkezdjük Solymár József A hadiözvegy című kisregényének közlését. Az érdekesen, izgalmasan megírt történetből film is készül, Gertler Viktor rendezésében. (í.) A postás nem mer bemenni az udvarra. Harapós, loncsos komondor napozik a kút mellett. Csak fejét emeü fel. Épp hogy odapillant barna szemével. A postás gyűlöli a kutyát. Fél tőle. Mert a postás nem posztóruhás, feketesapkás hivatalos férfi, hanem egy hitvány 12 esztendős gyereklány. Olcsó, piros pamutpulóverben van, s keskeny vállát ferdére húzta a nagy fekete táska. Tulajdonképpen nem is ő a postás, hanem az anyja. Mint a falu első hadiözvegye kapta meg ezt a bizalmi állást. A leány csak helyettesként működik. Járja a falut. Fél az emberektől, fél a kutyáktól, de legjobban fél az ilyen írások átadásától, amelyekre a kiegészítő parancsnokságon nyomták rá a pecsétet. Ha ilyen jön a faluba, már mehet is csendíteni a harangozó. Haláleset van benne, egészen biztos. Kiveszi a nagy táskából a nyomtatott levelezőlapot és bekiabál a kapu fölött. — Lőrinc bátya! Lőrinc bátya! Jöjjön ki! A kutya, meglátva a borítékot, kettőt csap a farkával a porba, s aztán magas fejhangon vonyítand kezd. A postáslány megborzong. Egy parasztember bújik elő a házból. — Elhallgass, te dög! — szól rá gorombán a kutyára. A töltésről felkapja a szemétlapátot és az állat felé vágja. Nem találta el, de a kutya mégis elkotródik. Behúzott farokkal, a fejét lógatva, a kazal mögé bújik. Mintha dögleni menne. A postás nem tud szólni. A parasztember már megfordult, s a keze az ajtókilincsen. A bortáskás lányka belerúg a kapuba. — Te vagy az? Miért nem szólsz? — kérdi dühösen az öreg. A lány felemeli az írást. Lőrinc bátya mindent megért. Leballag a lapért, csak épp rápillant, s zsebre- gyűri. — Szóljak a harangozónak? — kérdi a postás. Az öreg igent int. Mit sem törődve a gyereklánnyal, hátramegy a kazal mögé, a kutya után, csak itt olvassa el alaposabban a gyászhírt. Haláleset. „Torkos János, a haza védelmében hősi halált halt.” Oda a vő. Az öreg parasztot nem teríti le a hír. Erre számítani kellett. A frontra vitték, ott pedig lőnek. Puskával, automata fegyverekkel, aknavetővel, ágyúval. Most már bombáznak is. Elesett a vő. Még mindig jobb, mintha kéz-láb nélkül hazajött volna, s tartani kellene az Sete végéig. Nem ő az egyetlen, aki ottmaradt. Minden hónapban jön legalább egy-két haláleset. Nyugodjanak békében. De mi lesz Juliskával? Hogyan lehet ezt neki megmondani? Nagy zokogás támad, nagy szomorúság. Csak kárt ne tegyen magában. Mert szereti Jancsit, nagyon szereti Amikor nem akarták hozzáadni, nem evett, sárgult, fogyott, s megmondta: „vagy ez a legény kell neki, vagy senki.” Lettek volna gazdag kérők, de neki csak ez a Torkos fattyú kellett. Vőnek jött a házhoz. Igaz, dolgos fiatalember volt. Bányába járt, s a mezei munkán is sokat lendített. De azért jobb lett volna egy módosabb. Most aztán vége ennek is. Az ember előre sohase tudhatja, merre, meddig. Az a fontos, hogy Julis mennél kevesebbet sírjon. A kutya a kazal alatt megint éneklésbe kezd. — Jól van, Hektor — veregeti meg az állat fejét az öreg — hagyd abba. Rég elkaparták már. Hiába vonítasz, ezzel nem sokra megyünk. A kutya mintha "csak megértette volna a figyelmeztetést. Elhallgat. Visszamegy a kút mellé, s lefekszik a szokott helyére. Már csak az éhes legyekkel törődik. Bárcsak Juliska is ilyen könnyen megértené, sóhajt az öreg, s beballag a házba. Bent három asszony ül a guzsalyon. Két öreg, meg egy fiatal. Átjött Landina, a szomszéd. . \ A tűzön kukorica fő. Az asszonyok szeretik a főtt kukoricát, pláne, ha egy kis méz is csurran rá. — Mi baja' volt a kutyának — kérdi Juliska. — Semmi — mondja az öreg. Nem tud belenézni a lánya szemébe. Szép ez a Juliska. Sokkalta szebb, mint az anyja volt. Titokban újra ránéz. Barna, su- dármagas. A dereka alig két araszos. A melle, a fara telt. A haja mindig olyan, mintha !»!«»■ ‘ s m pipi* # frissen lenne olajozva. Az arca kerek, az orra pisze. Buta képe lenne, ha a szeme nem lenne olyan sugárzó. A fonóasszonyok folytatják a beszélgetést ott, ahol elhagyták. Landina magyaráz: drága volt a malac a tiszafái vásárban. Lőrinc bácsi visszaül a morzsoló kisszékre. A tölgydeszkába erősített vas alatt nagy szakajtóban gyűlik a kukorica. A lábasmasina alja télé van már fehér meg rózsaszín csutkával. Az öreg a vászonzsák- ból kivesz egy csövet, s munkához lát. Majd valahogy jelt adok először. Vigyázni kell Juliskára. Szegény Matuzné sokkot kapott, . mert egyszerre megmondták neki, hogy oda lett a fia. Lőrinc bátya lehorgasztja a fejét, s csendesen morzsalgat. Az asszonyok közben mondják a magukét. Egyszer csak megszólal a harang. — A kicsi: a lélek- räng. — A! ügy? csendítenek? — kapja fel a fejét a szomszéd Landina. — Csendítenek. — Ugyan ki halt meg — kérdi cseppet sem meghatot- tan Juliska. — Feles Barnát megrúgta a ló, de az orvos azt mondta, kilábol. — Daru szüle már két hete nem kelt le az ágyról. — Lehet, hogy megint egy haláleset jött? — Kimegyek, megnézem — kel fel a guzsalyról az öreg Julis. — Maradhass — mordul rá az ura. — Miért? — En tudom ki halt meg. — No, kicsoda? (Folytatjuk.)
