Népújság, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-27 / 98. szám
1961. április 27., csütörtök NÉPÚJSÁG 3 Amikor szétszedték a kiállítást ... sokan gondoltak arra: miért ilyen hamar? Valóban, akik így gondolkodnak, azoknak igazuk van. Elsősorban azért van igazuk, mert a hatvani Bajza József Gimnázium fiataljai és tanárai sok munkát, sok értékes elgondolást fektettek abba a kiállításba, amelyik szombaton, Lenin születésének évfordulóján nyílt meg. A fiatalok lelkesedése, hozzáértése a legszebben tükrözte azt, hogyan változott meg az eltelt 16 esztendő leforgása alatt a fiataloknak a munkához való viszonya. Különösen ez tette nagyszerűvé ezt az emlékkiállítást, hogy a középiskolás fiatalok, éppen ők emlékeztek Leninre azzal, amelyről az egész haladó világban ismert a mondás: a munka nálunk becsület és dicsőség dolga. Nos, ez a kiállítás mindösz- sze két napig volt nyitva — beleszámítva még az éjszakát is! Mindössze kétezer ember tudta megtekinteni, nem látták az iskolák tanulói, illetve csak elvétve, nem nézhették meg a vidéki tanulók szülei sem, de a város lakói közül is csak néhányan — mert a kétezer csak néhánynak nevezhető Hatvanban. — S ha már ilyen kevés embernek volt alkalma gyönyörködni a tanulók munkájában, leírom legalább azt, amit látni kellett volna. A Vörösmarty Művélődési Házban ütötte fel a sátorfáját napokon keresztül Patkó György tanár és néhányan a politechnikások közül. Sarkokat rendeztek be, vezetékek kígyóztak a falakon, s a hatalmas víztartály egyre inkább felvette az ötágú csil- lag-szökőkút alakját a szorgos kezek munkája nyomán. Április 22-én végül is ünnepélyes keretek kötött megnyílt négy politechnikus osztály és hat szakkör kiállítása. Minden olyan dolog szerepelt ezen a kiállításon, amelyik kapcsolatban van az iskolai gyakorlati oktatással. Túlmenően ezen az alapkövetelményen, olyan készítmények és alkotások láttak itt napvilágot, amelyek arra engednek következtetni, hogy ezek a fiúk és lányok már nemcsak kötelező tantárgyként vesznek részt politechnikai oktatáson, hanem szívvel-lélekkel, a fiatalság örömével dolgoznak, alkotnak Az elektromos sarokban villanyszerelő munkák, kapcsoló- táblák, elektromos daru és még sok egyéb működésben levő szerkezet és berendezés vonta magára a figyelmet. Nem mindennapi dolog ma még az sem, hogy például az elektromos daru egy lánynak, Barta Erzsébetnek a munkája. De szép munkát hozott a kiállításra Sípos Tivadar és Burda Pál is. Burda Pál kapcsolótáblájáról üzemeltették az egész kiállítást. A kémikusok egy működő labort szereltek fel, s a látogatók előtt folytatták a fiatalok kísérleteiket. Különösen kivált itt végzett szorgalmas munkájával Zu- mátum Péter és Garami Anna. A Petőfibányán és a Mátra- vidéki Erőműben tanuló politechnikai osztályok kiállították azokat a munakeszközö- két, amelyeket ez után átadtak az iskola tanműhelyének. A mezőgazdasági gyakorlati képzésben részesülő tanulók tablókon, ízléses külsőségek között mutatták be a növény- vődőszereket, a műtrágyafajtákat. A méhészek bemutatták a kaptár belsejét, ügyes megoldással tették lehetővé, hogy az élő, zümmögő méhek is helyet kaptak a kiállításon. Ugyancsak az ő munkájuk a virágzási térkép, a szŐlész- borász-szakosok prést és szőlőfajtákat, metszést és egyebeket mutattak be. A varró-szabó szakkör tagjai egy próbababát öltöztettek fel, de számtalan fajtájú kézimunka hirdette még a lányok ügyességét, kifinomult ízlését is. Az iskola fotoszakköre bemutatta azokat a — sok esetben művészi — fotókat is, amelyeket az iskola életéből készítettek. Ezen a kiállításon mintegy 110 000 forintos értéket képviseltek a kiállított tárgyak és berendezések, Külön meg kell emlékezni a kiállítás gyönyörű, impozáns szökőkútjáról, amelynek alapját mintegy 200 aszparágusz képezte, s a csillag formára kiképzett medencéből vörös fénnyel megvilágítva másfél méteres vízsugár tört föl több forrásból, szintén csillag alakban. S amikor ebben gyönyörködött a látogató, nem is gondolt arra, amit Patkó György tanár mondott: — A kiállítás megtekintői- nek ez csupán dekoráció volt, de a gyerekek számára nagyon érdekes gyakorlati tanul- nivaló. Mert a hegesztők megtanulták a hegesztést — egy kiló cint dolgoztak fel — a biológusok tanulmányozhattak néhány érdekes dolgot, mert például amikor a tartályt festettük, akkor vették észre, hogy a festék hatására minden hal elpusztult. Kicsit tanakodtak, aztán megoldották a kérdést,, s vígan úszkáltak az új halak a medencében. A turbinászok megtanulták a csőszerelést, a villanyszerelők egészen újfajta szerelési és szigetelési eljárásokat sajátítottak el a munkák során. Végeredményben Patkó György elmondotta azt, amit következtetésként akartam az egész kiállításból levonni. Képtelenség mindent felsorolni, ami ezen a kiállításon a tanulók jó munkáját és hozzáértését bizonyította, egy azonban biztos: azok a gyerekek, akik így dolgoznak a gyakorlati munkán, bárhová kerüljenek életük során, mindig értékelni és becsülni fogják a munkát és a munkásokat. (A) Lelkesen készülnek megyénk dolgozói május 1 méltó megünneplésére Heves megye városaiban és falvaiban, üzemeiben, termelőszövetkezetedben lelkesen készülnek május elsejének méltó megünneplésére. A termelőszövetkezetek és a patronáló üzemek dolgozói az idén már szoros barátságot kötöttek és az ünnepi előkészületeket számos helyen közösen folytatják. A megye különböző falvaiban és üzemeiben munkás-paraszt találkozókat szerveznek: A selypi medence üzemeinek és termelőszövetkezeteinek dolgozói közös ünnepi nagygyűlést tartanak Lőrinciben gazdag műsorral szervezet munkás-paraszt találkozó keretében. A Mátra- vidéki Szénbányászati Tröszt bányászai Petőfibányán rendeznek felvonulást, ahol a bányászok üzemrészenként készítik elő az ünnepséget és több ezren vesznek részt május 1-én délelőtt az ünnepi menetben. Egerben mintegy 25 000 ember felvonulására számítanak. Az egri termelő- szövetkezetek a patronáló üzemekkel együtt vesznek részt a színpompás felvonuláson. A munka ünnepét számos rendezvénnyel méltatják. Hatvanban az ünnepi felvonulás után a népkertbem rendeznek nagygyűlést. Egerben megnyílik Heves megye termelő- szövetkezeteinek életéről rendezett dokumentációs kiállítás az egri Pedagógiai Főiskola dísztermében, ahol a megye több közös gazdasága önálló anyaggal is részt vesz. (ka) Néprajzi és hely történeti kutatásokat végeznek az Egri Pedagógiai Főiskola hallgatói Heves megyében Az Egri Pedagógiai Főiskolán tudományos szakköröket szerveztek, ahol a hallgatók helytörténeti ismereteiket bővítik és néprajzi kutatásokat is végeznek. A leendő tanárok sokoldalú képzést kapnak itt ahhoz is, hogy ezt a tudományágat népszerű formában minél többen és eredményesebben gyakorolják majd leendő tanítványaikkal a falvakban. A honismereti szakkör tagjai dr. Szántó Imrének, a történelemtudományok kandidátusának szakszerű irányításával máris termékeny munkához láttak. Megismerkednek táj jellegenként Heves megye lakosságának szokásaival, hagyományos életmódjával és tanulmányozzák egy-egy falu fejlődésének megváltozott körülményeit. Többen hozzákezdtek már a palócfalvak és a munkáslakta területek történetének feldolgozásához. Cs. Németh Erzsébet magyar— történelem szakos főiskolai hallgató például már megírta az Egri Dohánygyár történetét, amelyből ismeretterjesztő előadást is tartottak a dohánygyár dolgozói körében. Többen tanulmányozzák Eger művelődéstörténetét — különös figyelemmel a klérus kul- túrmonopóliumára. A néprajzi szakkör tagjai dr. Bakó Ferencnek, a Dobó Múzeum igazgatójának vezetésével végzik széleskörű kutatómunkájukat. Rendszeresen látogatják a Heves megyei falvakat, és már eddig több száz értékes néprajzi leletet, tárgyat mentettek meg és adtak át az egri néprajzi tájmúzeumnak az utókor számára. (ka) Bélyegrovat Gyűjtsön űrhajó-bélyegeket Valaha a bélyeggyűjtők az egész világ bélyegeit gyűjtötték, később már csak földrészenként, legújabban pedig országonként vagy témakörönként gyűjtik a bélyegeket. A „szakgyűjtők” legújabb csoportja az űrhajó-bélyegesek. Érdekes, hogy Belgium volt az első, amely űrhajózási bélyegeket adott ki: 1932-ben sorozat jelent meg, amely Piccard léggömbjét ábrázolja. A Szovjetunió első űrkutatási bélyege 1934-ben került forgalomba, s szintén léggömböt ábrázol. Ezután kb. tíz évig szünet volt az űrhajó-bélyegek frontján. 1941-ben Dánia űrkutatási bélyegsorozatot adott ki a Rundetaarn obszervatórium 300 éves fennállása alkalmából. Egy évvel később Olaszország bélyegsorozattal emlékezett meg Galilei halálának 300. évfordulójáról. 1944-ben a Szovjetunió ismét léggömbsorozatot adott ki, 1948-ban az USA kiadta első rakéta-bélyegét. A kis Monaco hercegség, amely játékkaszinójából és a bélyegekből él, 1952-ben háromszög alakú rakétabélyeget adott ki, három évvel később Jules Verne-sorozatot, amelyen holdrakéta látható. 1957 óta egymás után jelennek meg a különböző űrhajózási és rakétabélyegek. A Szovjetunió által fellőtt szputnyikok és lunyikok a világ legkülönbözőbb bélyegein szerepelnek. Ebben az évben Bulgária ad ki bélyeget Bjelka és Sztrelka űrutazásának emlékére. Csehszlovákia is adott ki űrutast ábrázoló bélyeget Kajevác (hasonló lelkesen, barátja hátát tapogatva): Dögölj meg nevednapján. #** Igazgató (udvariasan hely- lyel kínálja az osztályvezetőjét, szerényen, megértőén rámosolyog): Szóval, arról van szó, te ostoba fajankó, hogy legszívesebben kirúgnálak, csak ne volna protekciód a minisztériumban... gügyögve, s apró puszikat viszonozva a másik arcára): Te jó isten, tényleg olyan vén tyúk vagy, ahogy a férjed mondta tegnap éjszaka... ♦** Az olvasó: Ennek a humoristának tolla is van, papírja is van, csak humora nincs... A humorista: Pont te tudod, mi az a humor?! Hát tudd meg, hogy az a humor, ami nekem tetszik... Mert én értek hozzá, mert én humorista vagyok... S a legnagyobb baj, hogy ezt ama egyetlen perc nél- Osztályvezetó (mélyen meg- kül is hiszi és hirdeti, hajol, arcán a tisztelet és el- (egri) „Csal“ ax anyakönyv Első olvasásra jelentéktelennek látszott, csak amolyan odavetett ténynek tűnt a Kerekharaszti Községi Tanács által megvitatott egyik beszámolóban a következő mondat: „Az 1960-as évben az anyakönyv születési rovatába egyetlen bejegyzés sem történt.” Visszatérve e mondatra, mindjobban meglepett e kijelentés. Hogyan? Mivel magyarázható ez a tény? Kerekha- raszton nem született egyetlen gyerek sem az elmúlt évben? Itt, ahol úgy szeretik a pöttömnyi életeket, egész év múlik el anyai örömök nélkül? Érthetetlen! Az óvodában létszámbővítést sürgetnek, az utcán, udvarokon a tavaszi napfényben hancúrozó gyerekek hada fogadja a faluba térő vendéget. Egy-egy családnál öt—hat gyerek ül az asztalhoz ebédidőben. Mi történt tehát a múlt évben, hogy egyetlen bejegyzés sincs az anyakönyvben? Nem hagyott nyugton a dolog. Megkérdeztem. — Nagyon egyszerű a magyarázat — adtak felvilágosítást. — Kerekharaszt is szövetkezeti falu, és mit gondol az elvtárs, most is itthon szülnek még a mi asszonyaink? Mire való akkor a szülőotthon? A születésről szóló anyakönyvi bejegyzések így kerülnek tehát a falusi anyakönyvek helyett a városiba. Így derül fény a rejtélyre, ami nem is rejtély, csak a szövetkezés egyik velejárója, „apró”, de ékes bizonyítéka annak, hogy milyen kedvező változásokat hozott a falu életében a szocialista gazdálkodási forma győzelme. Így lett emberi, sőt politikai tartalma előttem e mondatnak abban a bizonyos beszámolóban: „Az 1960-as évben az anyakönyv születési rovatába egyetlen bejegyzés sem történt.” Kovács Endre A méhek nyelve Nem is olyan régen meglepő újság terjedt el tudományos körökben. Kari von Frisch osztrák tudós, aki ösz- szehasonlító fiziológiai munkáiról ismert, azt állította, hogy felfedezte a méhek „nyelvét”. A tudós szerint a dolgos méh, miután mézzel megrakodva visszatért a kaptárba, közli társaival, hogy a kaptártól. milyen távolságra, hol talált mézelő növényeket A közlés tartalma körülbelül a következő: „Figyelem! Eleség található az alpesi ibolya kelyheiben, innen körülbelül 800 méterre, a Naphoz viszonyítva, 40 fokos szögben." A többi dolgozó méh az értesülést megkapva, tüstént elhagyja a kaptárt és pontosan megtalálja a mézforrást. De hiszen a rovarok nem tudnak beszélni, hogyan közük hát egymással az ilyen bonyolult fogalmakat? A kaptárban a következő képet figyelhetjük meg. A mézzel hazatérő dolgos méh gyorsan futkosni kezd a függőlegesen elhelyezkedő lépe- ken, s testével nyolcasokat ír le. A többi méh tüstént felfigyel e körözésre. Ezután f — — ■ ■—H ketten hárman kiválnak a többiek közül és utánozni kezdik a táncoló méh mozdulatait. Még mielőtt a tánc véget érne, a méhek a mézelő növények irányában gyorsan kirepülnek a kaptárból. Frisch professzor, aki üvegkaptárban éveken át figyelte a méhek életét, azt állítja, hogy megfejtette e táncok titkát. A tánc ritmusa megfelel a távolságnak, amely a kaptárt a mézelő növényektől elválasztja. Minél közelebb a mézforrás, annál gyorsabb a tánc ritmusa. A tánc közben leírt nyolcas tengelye a függőleges sík felé hajlik. A függőleges sík, valamint a nyolcas tengelyére húzott merőleges által bezárt szög megfelel egy másik szögnek, amelynek egyik szára a kaptárt a mézelő növény helyével, másik szára pedig a kaptárt a Nappal köti össze. így tehát a mézforrás iránya ismeretessé válik a többi számára. De hogyan szereznek tudomást a méhek arról, hogy milyen mézelő növény vár rájuk? Frisch szerint a méhek szaglószervíikkel ismerik fel a növény illatát, amelynek kely- héből társuk a mézet hozta; EGERRŐL-VENDÉGSZEMMEL Az aranyos napsugárözön szikrázva hull a városra. Ott üldögélek a hatalmas dóm mellett. Vendég vagyok s mindent a vendég kíváncsi, ismerkedő szemével kutatok. A munkahelyükre igyekvő egriek ajka körül tavaszi mosolygás, a tekintetekben vidám életkedv és még valami — valami —, amit megyénkben csak itt tapasztaltam: rajongás, büszkeség és szeretet városuk iránt. Szeretik ezt a várost a maga virágos szépségével, büszkék ragyogó történelmi múltjára és rajonganak szinte gyermeki rajongással mindenért, amit az élet itt átnyújt nekik. S magam is így vagyok, ha végigjárom Eger szűk utcáit, megpillantom tekintélyes épületeit, a megannyi műemléket, rég múlt, de örök dicsőségű történelem leheletét érzem a vár kazamatái, a minaret vagy a régi kórház utókorra maradt emlékei felől. S lehet-e sokáig kis pádon üldögélni ebben a reggeli tarkaságban? Hisz any- nyi élmény, annyi érdekesség vár a vendégre! Végigjárom a Széchenyi utcát s önkéntelenül is arra gondolok, van azért ebben az Egerben is valami pesti, valami fővárosi jelleg. Felbontották az egyik gyalogjárót s a csinosan berendezett kirakatok előtt földhányások és homokbuckák éktelenkednek — és már mióta! Es vajon meddig? Bepillantok az élet árnyas oldala után a Nefelejtsbe, hol korán reggel bőségesen fogy a fagylalt, s csiklandozó illattal köszönt a fekete. Gyors és figyelmes kiszolgálás lepi meg a vendéget mindenütt. Melyiket említsem? A Tejvendéglőt vagy a Vörösrákot, a Vadászkürtöt vagy a Park Szálló Éttermet, az Otthon Vendéglőt vagy a grillt? Mindegy. Mindenütt figyelmesség, udvariasság. Ezt jegyzi meg mellettem egy német ajkú hölgy is a Mecset Étteremben, amikor frissen habzó sört szolgálnak asztalunkra. Sok a külföldi, orosz, német, lengyel. Nagy az idegenforgalom, egymás után gördülnek végig az autóbuszok a Gárdonyi Géza Színház előtt. A pedagógiai főiskola mellett is áll egy különjárat, vidám gyermeksereggel, általános iskolások. A kis országjárók kezében bütykös s érdeklődnek, hol lehet jó egri bort kapni. Mert hát apuka otthon lelkűkre kötötte. A Szépasszonyvölgy káprázatos tavaszi pompájában én is megkóstolom a világhírű nedűt és este. amikor a Nap nyugodni tér, a Népkert zöld színbe szökkent, öreg fái alatt megtelnek a kis padok suttogó szerelmesekkel, az Eger patak halkan csobban s az égen csillagmiriád gyűl. A neonfényes utcákra kiszűrődik a zene, az emberek vidám, boldog kacagása. Vendég vagyok, s ez azt jelenti, hogy búcsúznom kell Egertől. S ha a vasútra gondolok, irigykedve Gagarin őrnagy jut eszembe, aki gyorsabban kerülte meg a Földet, mint én, mig Hatvanba jutok. (rőczey) ismerés vonásaival): Azt elhiszem, te szenilis totyak... Te tulok. Már régen le kellett volna szerződni rád az Állatforgalmival... **# Barátnő, num. 1. (édesen gügyögve, apró puszikat, osztogatva a másik arcára): Jaj, de boldog vagyok, hogy ilyen ronda és slampos vagy ma reggel, te ementáli tehén... egyetlen, csupán egyetlen percre mindenki, akaratlanul csak azt tudná kimondani, amit érez, amit gondol? Mi lenne? Mondjuk ez: Gugyerák (jön és széles mosollyal, széttárt karokkal öleli magához Kajevácot): „Szervusz, te vén marha... Hogy a fene vitt volna az utániból...
