Népújság, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-01 / 78. szám
2 NEPOJSAG 1961. április 1., szombat szmmmm Közlemény a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének üléséről Pedagógiai tagozat Március 25-én a Népújság és a TIT Szabadegyeteme előadássorozata keretében Kovács Vendelnek Ki legyen gyermeked barátja? című cikke jelent meg. Az alábbiakban hozzászólásokat közlünk: A kamasz megértésre vágyik „A barát és a pajtás egyformán jelentős nevelési tényező” — állapítja meg Kovács Vendel, „Ki legyen gyermeked barátja?” című vitaindító cikkében. Bizony, súlyos mulasztást követ el az a szülő, aki ennek jelentőségét idejében nem ismeri fel. A gyermekkorban keletkező ideiglenes kapcsolat, a pajtásság is kifejezi, hogy a gyermeknek társas hajlamai vannak, s ez a veleszületett hajlam készteti őt arra, hogy pajtásokat, játszótársakat szerezzen magának. A serdülő korban, amikor a pajtásság elemei egyre inkább a barátság tartalmi jegyeivel keverednek, a fiúk és lányok barátkozásának pedagógiai jelentősége még inkább fokozódik. A serdülő, a felnőtté válás viharzónájába kerülve, sajátos lelki alkatánál fogva még inkább igényli egy megbízható barát, vagy barátnő társaságát, aki megérti őt. A kamasz megértésre vágyik, s többnyire csak hasonló korú társaságában tételezi fel ezt a megértést, az együttérzést. Nem véletlen az, hogy a kamaszok minduntalan arra panaszkodnak', hogy a felnőttek, köztük szüleik sem értik meg őket. Igaz, nerrr könnyű a serdülő gyermeket mindig megérteni, különösen akkor nem, ha cselekedeteiket, megnyilvánulásaikat a felnőttek szemüvegén keresztül ítéljük meg. De ha már valamilyen oknál fogva nem is sikerül a szülőnek serdülő gyermekét bizalmasává tenni, ne fossza meg őt attól a lehetőségtől, hogy hasonló korú társai között találja meg azt a jó barátot, akivel titkait megosztja, akivel megbeszélhet olyan dolgokat is, amelyekről még a legmegértőbb szülőkkel sem tudna gátlás nélkül beszélgetni. Gyakran fordulnak szülők azzal a kéréssel a pedagógushoz, hogy valamelyik gyerek és saját gyermeke közötti barátságot meggátolják. Kérésük többnyire nem indokolt, sőt az esetek többségében arról van szó, hogy az elfogult szülők saját gyermekük gyengébb szellemi adottságaiért, rossz szokásaiért, jellembeli fogyatékosságaiért a mások gyermekét teszik meg bűnbaknak, ahelyett, hogy számba vennék otthoni körülményeiket, önkritikusan is felmérnék azokat a nevelési tényezőket, amelyek gyermeküket a barátokon túl is érik. Vannak szülők, akik mások gyermekeiben, saját gyermekük társaiban, barátaiban valóságos ördögöket látnak, akik csak azért születtek a világra, hogy az ő „jól nevelt” gyermeküket megrontsák. Bár nem ez a jellemző, de vannak ilyen szülők. Gyermeküket nem szívesen látják más gyermek társaságában, legszívesebben üvegbura alá tennék, hogy a neveletlen, gonosz barátoktól megőrizzék. Aligha szorul különösebb bizonyításra, hogy a szülők túlnyomó többsége őszinte odaadással, becsületes szülői felelősségérzettél igyekszik gyermekét derék emberré formálni. Nem lehet tehát a gyermekek túlnyomó többségét sem úgy tekinteni, mint saját gyermekünk első számú közellenségét, akik közül nem választhat magának barátokat. Természetesen érthető és indokolt a szülők aggodalma gyermekük fejlődéséért, de ez az aggodalom nem rombolhatja szét a gyermekkori pajtásság s a későbbi barátság szöHoxsászólásoh vődését. Napjaink sokat hangoztatott igénye, hogy a nevelést társadalmi üggyé kell tenni. Az utóbbi évek eredményei biztatóak, egyre inkább általánossá válik a szülők törekvése, hogy gyermekeiket olyan emberekké neveljék, akik felnőve, majd megállják helyüket a dolgozók közösségében, s akik be tudnak Illeszkedni a szocializmust építő társadalomba, a szocialista erkölcs keretei közt meg tudják találni egyéni boldogulásuk útját is. Ebben a törekvésükben segíti a szülőket a gyermek barátkozása. Fontos tehát, hogy a szülők felismerjék a gyermekek között kialakuló kapcsolatok jelentőségét s hogy okosan segítsék gyermekeik barátkozását. Kiss István, általános iskolai tanár Ki legyen a barátom'( Én talán még nem is szólhatnék hozzá ehhez a cikkhez, hiszen már kinőttem abból a korból, hogy barátot válasszak magamnak, s azt a kort, hogy gyermekem barátválasztásába beleszóljak, még nem értem el. De a cikket végigolvasva, úgy éreztem, hogy annak néhány kitétele ránk, tizenhét évesekre is vonatkozik. De a puszta tények megállapítása nem győzne meg senkit, ezért mondanivalómat néhány példával szeretném alátámasztani. „Barát és pajtás egyformán jelentős nevelési tényező.” Igen. Volt egy osztálytársam. Nem barátkozott senkivel, nem kereste senki barátságát, állandóan egyedül járt, szünetben az ablakmélyedésbe bújva tanult. Mi különcnek tartottuk egészen addig, amíg Marika egy magyar intő után elmondta mindazt, ami kínozta. Kisebbségi érzése volt mindenkiver szemben, mert nehezen tanult, s ha tanult is valamit, kevés értékkel tudta visszaadni. Testvérei állandóan gúnyolták, minden ambíciót elfojtottak benne. így érthető, hogy velünk szemben is bizalmatlan lett. Mi azonban igyekeztünk ezt a kisebbségi érzést felszámolni nála. Egyik osztálytársunk elvállalta, hogy segít neki a tanulásban. Az ő jókedve, magabiztossága serkentőleg hatott Marikára: rövid időn belül jobb eredményt tudott felmutatni, s társaihoz való viszonya is megváltozott, íme egy barátnő, aki jó irányba terelte a másikat. Kati, egy másik osztálytársam. Eleven, talán túlságosan is eleven kislány volt, aki öt percig sem tudott nyugodtan ülni. Félévi ültetéskor egy mindig nyugodt, csendes osztálytársunk mellé került. Ügy gondoltuk, hogy az ő nyugalma jó hatással lesz Katira. Fordítva történt. A csendes, szerény kislányból — Kati hatására — hangos, nagyszájú, mindenbe beleszóló lány lett. Itt helytelen volt a barátválasztás. Milyen legyen hát a barátom? Ne legyen pontosan olyan mint én, de természete azért ne legyen homlokegyenest más, mint az enyém. Mindig kell valami, ami a barátokat összefűzi. Ez lehet a közös tanulás, az azonos érdeklődési kör, egyforma vágyak, tervek. Lehet barátság a gyermekkori pajtásságból is. Az ilyen barátokat összefűzik egyrészt a gyermekkori emlékek, az együtt töltött évek, másrészt az, hogy már ismerik egymás természetét, vágyait, terveit, szóval olyanok, mintha testvérek lennének. De hogyan válasszon barátot az, aki már 16—17 éves és jól akar választani? Én, mint diák, annyit tudok nekik tanácsolni, ismerjük mi, gyerekek, fiatalok egymást, s ha barátot választunk, gondolni kell az elterjedt közmondásra is: „Madarat tolláról, embert barátjáról lehet megismerni.” Szőke Erika gimnáziumi tanuló Ma nincsenek tiltó társadalmi korlátok a barátkozásban Nagy érdeklődéssel olvasom a pedagógiai tagozat cikkeit, vitáit. Különösen érdekesnek találtam, mint szülő, Kovács Vendel fejtegetéseit. Valóban, nekünk szülőknek igen nagy gondot okoz ez a kérdés, kivel barátkozzék gyermekünk. Az én kisfiam még csak tizenegy éves, de úgy érzem, nem lehet elég korán kezdeni igényességének felkészítését, a barátokkal és barátsággal szemben. A ma gyermekei előtt nincsenek olyan korlátok, mint régebben voltak a barátság terén sem. Ma nincsenek olyan tiltó korlátok és korlátolt szülők, akik azért gátolnák két gyermek barátságát, mert születési, vagy vagyoni különbségek állnak fel. Emlékezzünk csak vissza, hányszor hangzottak el ilyen kijelentések a múltban: „Ezzel a prolival nem barátkozhatsz!”, vagy „Mit akarsz ettől a koldustól?” Ma, amikor az egész társadalom összefog egy új világ felépítésére, ez az összefogás visszatükröződik a gyermekek barátságában is. Munkás-, paraszt-, értelmiségi származású gyermekeinket senki és semmi nem különbözteti meg egymástól. Egyben van csak különbség közöttük — ami emberi — a jellemben. Ezért van nagy szerepe a barátnők megválasztásában. Kisfiam igen élénk gyermek, akit elsősorban a technika érdekel, ugyanakkor jóval kevesebb érdeklődést mutat az irodalom iránt. Szíreti a testnevelést, minden írásbeli munka nagy teher számára. Ilyen körülmények között igyekeztünk olyan baráti kört kialakítani számára, akiknek azonos az érdeklődése, azon igyekeztünk, hogy bíráló szemmel nézzék egymás viselkedését. Ritka dolog az, hogy egy barátság, amely kicsi korban kezdődik, egész életen át tartson, hiszen elég hamar szétválnak a gyermekek útjai, dé a fontos nem is ez, hanem az, hogy gyermekünk érezze annak szükségességét, hogy barátai legyenek, akikkel kisebb-na- gyobb problémáit megbeszéli, így feltételezhető, hogy kialakul benne a szocialista ember egyik legszebb vonása: az elvtársi szolidaritás. Radnai Tivadar, Eger. (Folytatás az l. oldalról) lamtanács elnöke, Ion Ghe- erghe Maurer, a minisztertanács elnöke, Icon tin Salajan, honvédelmi miniszter. Ghe- orghc Marin Gaston, az Állami Tervbizőttság elnöke, Cornel Manescu külügyminiszter. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége részéről N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a minisztertanács elnöke, R. J. Malinovszkij honvédelmi miniszter, a Szovjetunió marsallja, V. V. Kuznye- cov, a külügyminiszter első helyettese. Az ülésen megfigyelői minőségben részt vettek: A Kínai Népköztársaság részéről — Liu Hsziao, a KKP Központi Bizottságának tagja, a Kínai Népköztársaság moszkvai nagykövete. A Koreai Népi Demokratikus köztársaság részéről — Kim Kvang Hjop, a KMP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a minisztertanács elnökhelyettese, honvédelmi miniszter, Coj Kvang, a légierők parancsnoka, Liu Djan Szik külügyminiszterhelyettes. A Mongol Népköztársaság részéről — J. Cedenbal, áz MNFP Központi Bizottságának első titkára, a minisztertanács elnöke, Zs. Lhagvaszu- ren honvédelmi miniszter, P. Isagdarszuren külügyminiszter. Az ülésen részt vett A. Grecsko, a Szovjetunió marsallja, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka is. Az ülésen Walter Ulbricht, a Német Demokratikus Köztársaság államtanácsának elnöke, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára elnökölt. A Politikai Tanácskozó Testület ülésének részvevői a teljes kölcsönös megértés és egyetértés légkörében, átfogó eszmecserét folytattak a nemzetközi események legutóbbi alakulásával összefüggő kérdésekről és ezzel kapcsolatban megvizsgálták a Varsói Szerződés tagállamainak az európai és a világbéke biztosítására irányuló intézkedéseit. A Politikai Tanácskozó Testület támaszkodott a kommunista és munkáspártok novemberi értekezletének elméleti és politikai következtetéseire, történelmi jelentőségű okmányaira, amelyek választ adnak a békéért és a háború elhárításáért folyó harc legégetőbb, életbevágó kérdéseire, A Politikai Tanácskozó Testület ülésének részvevői megelégedéssel állapították meg, hogy a Politikai Tanácskozó Testület (1960. februárjában megtartott) előző értekezlete óta eltelt időszakban a szocialista tábor országai újabb kimagasló eredményeket értek el a gazdaság, a kultúra, a tudomány és a technika fejlesztésében, népeik anyagi jólétének fokozásában, a két rendszer békés gazdasági versenyében. A különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének lenini politikája, a szocialista tábor országai békcszerctő külpolitikájának eredményeképpen újabb fontos győzelmeket aratott: a leigázott, de nemzeti függetlenségükért küzdő népek nemzeti felszabadító mozgalmának csapásai alatt folytatódik aj gyarmati rendszer szétbomlása. Mérhetetlenül megnőttek a szocializmus és a béke reális erői, amelyek meghiúsíthatják az Imperialisták támadó terveit és kivívhatják a tartós békét. Az ülés részvevői egyszersmind megállapítják, hogy ag- ressziós körök további akadályokat gördítenek a nemzetközi helyzet egészségesebbé tételének útjába, szembehelyezkednek azokkal az erőfeszítésekkel, amelyeket a békeszerető államok a béke fenntartására és megszilárdítására tesznek. A NATO és a többi, támadó szellemű katonai csoportosulás imperialista tagállamai folytatják a fegyverkezési hajszát, fokozzák a háborús előkészületeket, újabb katonai támaszpontok létesítésére törekszenek Európában és a világ más részein, növelik atoméi rakétafegyver-készleteiket, negyedik atomhatalommá teszik a NATO-t. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország segítségével, erőltetett ütemben, hitlerista tábornokok parancsnoksága alatt építi ki az agresz- szív nyugatnémet hadsereget, ellátja atom- és rakétafegyverekkel, valamint egyéb, korszerű, tömegpusztító eszközökkel. Katonai támaszpontokat bocsátanak Nyugat-Németorszá? rendelkezésére, más országok területén. Mindezeket a lépéseket különösen veszélyessé teszi az % körülmény, hogy Nyugat-Né- metország kormánya egyfelől mindegyre területi igényekkel lép fel más államokkal szemben, másfelől revanspropagan- dát folytat a nyugatnémet közvélemény körében. Nyugat-Némctország a háborús veszély fő gócává válik Európában. Az agresszív imperialista körök elkeseredett erőfeszítésekkel igyekszenek akadályozni a népek előretörését a béke, » demokrácia és a haladás úl- ján. Az imperialista hatalmak mind gyakrabban folyamodnak közvetlen katonai erőszakhoz. hogy Afrika, Ázsia, és La- tin-Amerika orsxága'ban elfojt á,k a terebélyesedő nemzeti fc’szabaditó mozgalmat. Ezt bizonyítják a gyarmattartók Kongóban, Algériában, Angolában, Laoszban elkövetett véres gaztettei, valamint a Kubai Népköztársaság ellen irányuló állandó provokációk. A Varsói Szerződés tagállamai nem maradhatnak részvétlen szemlélői az imperialista államok fokozódó háborús előkészületeinek. A szocialista államok szakadatlan erőfeszítéseket tettek és tesznek az általános és teljes leszerelés megvalósításáért, a fegyverkezési hajsza beszüntetéséért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért A Varsói Szerződés tagállamai azonban a nyugati hatalmak újabb háborús előkészületei nyomán kia'akult helyzetből kiindulva, sokoldalú véleménycsere során összehangolták azokat az intézkedéseket, amelyeket védelmi képességük további erősítése cs a világbéke megszilárdítása céljából szükségesnek tartanak. Ennek kapcsán a kommunista és munkáspártok novemberi értekezletének abból a következtetéséből indulnak ki, hogy a háború ellen síkraszá’ló szocialista világtábor, a nemzetközi munkásosztály, valameny- nyl nemzeti felszabadító mozgalom — és az összes békeszerető erők — egyesitett erőfeszítéseivel meg lehet akadályozni a háborút. A béke biztosítása érdekében elengedhetetlenül szükséges a második világháború maradványainak megszüntetése, mégpedig oly módon, hogy mindkét német állammal megkötik a békeszerződést, s ezzel ártalmatlanná teszik a nyugat-berlini veszélygócot Nyugat-Berlin demilita- rizált, szabad várossá tételével. A Varsói Szerződés tagállamai ünnepélyesen kijelentik, hogy továbbra is tántorithatat- lanul a békcs együttélés politikáját folytatják és a népek békéjének és biztonságának biztosítása céljából készek bármely pillanatban hozzájárulni a más államokkal összehangolt legátfogóbb intézkedések megtételéhez. (MTI) A hatvani vasútállomás dolgozói átvették a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlóját és az oklevelet Mosolygószemű, ünneplőruhába öltözött vasutasok zsúfolásig megtöltötték a MÁV hatvani kultúrotthonát. Az emelvényt fényes drapériák és sok-sok virág díszítette. Ünnepi hangulat és nem is palástolható örömmámor közepette kezdődött a nagy esemény. A díszemelvényen, a vendégek és az ünneplő vasutasok között tűzpiros szegfűket osztottak szét az úttörők, a MÁV zenekar hangszerein felcsendült a Himnusz, majd a Vasutas Szakszervezet főtitkára tartott ünnepi beszédet. A közlekedés és postaügyi miniszter dísztáviratát olvasták fel és a minisztert képviselő vezérigazgatóhelyettes a hatvani vasútállomás dolgozóinak átadta a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorszálóját, valamint a díszoklevelet. 70 ezer forint pénzjutalmat, kiváló dolgozó okleveleket és jelvényeket vettek át a kitüntetett legjobb vasutasok, két brigád elnyerte a szocialista brigád címet. Putnoki László, az MSZMP Heves megyei Pártbizottságának első titkára nem állt az emelvényre, mert amint mondotta, nem szónokolni akar. A megyei pártbizottság, a megye kommunistái nevében meleg szeretettel köszöntötte a hatvani vasúti csomópont minden dolgozóját. — Megbecsüléssel és tisztelettel adózom a Hatvani Vasútállomás valamennyi dolgozójának. Szívből örülök sikereiknek és a magas kitüntetésnek. Kétszeresen itthon érzem itt magamat, hiszen Hatvanban jelöltek és választottak meg először országgyűlési képviselőnek. Eredményeik és ez a vándorzászló azt bizonyltja, hogy a hatvani vasutasok biztosan haladnak a kitűzött cél felé. Ez a vándorzászló vörös színű, mint a masiniszták jelzőzászlója. De a masiniszták ma már nemcsak egy mozdonyt vezetnek, hanem a masiniszták, a munkásosztály, az egész országot vezetik és irányítják. A mi jelzőlámpáink, és vágányaink rendben vannak. Az egyenes utat, az egyetlen célba vezető utat a párt jelöli ki számunkra. Ezen az úton menetrendszerinti pontossággal, biztonsággal jutunk el mindannyiunk fontos állomására, a szocializmusba. Rendkívül fontos és megtisztelő feladat vár a vasutasokra, hogy egész népünk menetrendszerinti pontossággal érjen a szocializmus állomására. Putnoki László elvtárs sok sikert, erőt és egészséget kívánt minden vasutasnak és családtagjaiknak. Az útmutatást, a kedves, biztató szavakat lelkes tapssal köszöntötték az ünnepség részvevői. A LOTTÓ e heti nyerőszámai: A 13. játékhéten 4 820 821 szelvény érkezett a Sportfogadási és Lottó Igazgatóságra, ennek megfelelően egy-egy nyerőosztályra 1 807 807 forint jut. A nagykállón megtartott sorsoláson az alábbi nyerőszámokat húzták ki: 23, 33, 43, 63. 23 A tárgynyereménysorsoláson a 9. játékhét szelvényei vesznek részt. (MTI) munkákról ésekről tárgyaltak VB- és tsz-elnökei Nedeliczki Pál, az MSZMP já- : rási bizottságának titkára, • Molnár László, a járási tanács i elnöke. i A tanácskozáson részletesen . beszámoltak az eddig végzett munkáról és megszabták az elkövetkezendő időszak feladatait, különös tekintettel a ■ szerződéskötések meggyorsí- t tására, eredményessé tételére A tavaszi és a szerződósköt a pótervásári járás A pétervásári járás művelődési házának nagytermében az elmúlt napokban tanácskozásra gyűltek össze a járás községeinek VB-elnökei és a termelőszövetkezetek elnökei, hogy megtárgyalják a tavaszi munkák menetét és a szerződéskötések jelenlegi helyzetét A tanácskozáson megjeleni
