Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-16 / 64. szám

1961. március 16., csütörtök

NEPOJSAG

5

Konkréten vizsgáljuk meg, hogy mennyivel nőtt a termelékenység, mennyivel csökkent a veszteségidő, milyen a technológiai fegyelem,

hogyan alakulnak a normák

Ipari aktívaülést tartott az MSZMP Heves megyei Bizottsága

Tegnap már hírt adtunk arról, hogy az MSZMP Heves megyei Bizottsága ipari aktívaülést tartott megyénk üzemeinek párt-, szakszervezetiés gazdasági vezetői részére. Furucz János, a Szakszerveze- rek Heves Megyei Tanácsának titkára, az MSZMP Heves megyei Bizottsága nevében üdvözölte a megjelenteket, majd Zimátídi Mátyás, a megyei pártbizottság közlekedés-ipari osztályvezetője tartott beszámolót

Zimándi Mátyás elv társ beszámolója

— Népgazdaságunk 1961. január 1-el fontos határkőhöz ért. Befejeztük a hároméves tervet és megkezdtük a második ötéves terv végrehajtását, amely nagy feladatokat állít üzemeink elé. A nagyobb követelmények magasabb színvonalú aktivitást követelnek mindenkitől.

As elmúlt érek tapasztalatai

azt bizonyítják, hogy a párt- és kormányhatározatokat nem mindig vittük végig következe tesen. Egy-egy fontosabb határozat végrehajtásában, főleg a gazdasági vezetőknél, ha nem is ellenállás, de óvatosság, kényelmesség mutatkozott. Egyes vezetők kissé elfásultak és úgy vélekedtek, nem kell ide különösebb erőfeszítés, úgyis megy a „verkli”. A munkások hozzáállása sokkal jobb volt, mint a vezetőké, akik óvatosak voltak a felajánlásoknál, mert a felajánlások szubjektív feltételeihez nem tudtak objektív feltételeket biztosítani.

A Kohó- és Gépipari Minisztérium főfelügyelete alá tartozó három nagyüzem lemaradása miatt megyénk ipara összesíteti: tervét csak 97,4 százalékra teljesítette.

így is emelkedett az ipari termelés, ugyanis a megye ipari termelése a hároméves tervidőszak alatt jelentősen nőtt. Üzemeink termelése 1960-ban 38 százalékkal volt magasabb az 1957. évi termelésnél. De az egy munkásra jutó termelés

1960-ban még a tervezett szintet sem érte el, mert az ipar termelékenységi tervét csak 06,7 százalékra teljesítette. A termelékenység emelkedése a három év alatt a következőképpen alakult:

1957-hez viszonyítva 1958- ban 6,9 százalékkal emelkedett, 1959-ben az előző évhez viszonyítva 8 százalékkal, 1960- ban pedig csak 0,7 százalékkal emelkedett megyénk üzemeiben a munka termelékenysége.

1960-ban a termelés 11,1 százalékkal emelkedett, a létszám 10,9 százalékkal és a termelékenység csak 0,7 százalékkal nőtt az előző évhez viszonyítva. Tehát a termelés emelkedését szinte teljes egészében a létszámemelésből fedeztük és csak egy minimális részét a termelékenység emeléséből. De nem mondhatjuk, hogy üzemeink az elmúlt időszakban rosszul dolgoztak, mert ipari vállalataink túlnyomó része becsületes, odaadó munkát végzett. Például a Hatvani Konzervgyár, a Bélapátfalvi Cementgyár, a Selypi Cementgyár, a Felnémeti Fűrészüzem túlteljesítettetermelé- kenységi tervét. Ha a Mátra- vidéki Fémművek, a Finomszerei vény gyár, a Szerszám- és Készülékgyár terv- és tény- számadatait nem vennénk figyelembe, akkor megyénk ipara magasan túlteljesítette volna éves tervét és termelékenységi tervét is 5,6 százalékkal túlteljesítette volna. Ez a három üzem nagy összeggel maradt adósa népgazdaságunknak, de

a fejlődés szubjektív és objektív feltételei megvannak és remélhetjük, hogy üzemeinkben a vezetés színvonala tovább fog javulni és akkf»- ' lemaradók p'' íulasztáZimándj elvtai e rtán konkrét pélc. lkat fel, hogy

a Mátrav dék űvekben,

a Finoms .g. rban, a

Recski Hóban;, an, az ÉM Heves me. ..íróipari Vállalatnál m i szervezési hibák, a mu . elem lazulása miként adályozták az (eredményes n\á* ifi üzémeink túlnyomó többségében a vezetők mindent megtesznek, hogy a párt- és kormány- határozatokat végrehajtsák.

A normarendezések

Helyes intézkedési terveket dolgoztak ki a normarendezések végrehajtására. Üzemeinkben a normarendezések megkezdődtek és részben már új normákkal dolgoznak. Sok helyen azonban ezt a munkát mechanikusan fogták meg és inkább a gyors végrehajtásra törekedtek, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a teljesítményeket lefaragták. Ezekben az üzemekben a normákhoz újra hozzá kell nyúlni, mert nem a norma rendezésével kellett volna kezdeni, hanem a munkaszervezések felülvizsgálatával, a veszteségidők felmérésével. Ahol nem így kezdték el a munkát, ott a dolgozókat tartós keresetcsökkenés éri, vagy pedig a normákhoz később újra hozzá kell nyúlni, ami a dolgozók között bizalmatlanságot fog okozni.

A normaidő csökkentésénél abból kell kiindulni, hogy az új normák olyanok Iegyénit, amit az átlagos képességű, begyakorlott dolgozó, » technológiai fegyelem betartása mellett száz százalékra tud teljesíteni.

A Szerszám- és Készülék- gyárban már október-november hónapban kellő alapossággal felmérték a veszteségidőket. Megállapították, hogy a veszteségidő 27,9 százalékot tesz ki, amiből 11 százalék vállalati szervezetlenségből adódik és 17 százalék a munkafegyelem lazulásából ered. A Szerszám- és Készülékgyárban alaposan előkészítették a normarendezést, mindenütt így kellett volna hozzáfogni. Azonban a jó előkészítés ellenéré sem vitték végig következetesen ebben a gyárban a normarendezést. Ugyanis az átlagteljesítmény-százalékot figyelmen kívül hagyták és a rendezett normák után 115 százalék körül mozog az átlagteljesítmény. Azonban a veszteségidők megszüntetésének pozitívuma az, hogy a vállalat 1961-ben 19,5 százalékkal emeli a munka termelékenységét.

Jól készítették elő a normarendezést a Hatvani Konzervgyárban, a jelenlegi termékeknél már be is vezettek azokat és állandóan figyelemmel kísérik.

Itt kiterjesztették a figyelmet arra is, hogy a technológiai fegyelem betartása mellett a munkások érjék el a száz százalékos átlagteljesítményt.

Zimándi elvtárs hangsúlyozta, hogy üzemeink előtt nagy feladatok állnak, amelyeket csak szívós politikai nevelőmunkával, és határozott vezetéssel tudunk teljesíteni. Ezért üzemeink politikai és gazdasági vezetői elé

a következő feladatokat tűzzük:

Mindent kövessenek el a Politikai Bizottság szeptemberi határozatának végrehajtására. Emeljék a munka termelékenységét, csökkentsék az önköltséget, segítsék elő a műszaki fejlesztést és az anyagtakarékosságot.

Azokban az üzemekben, ahol a veszteségidő-felmerések még nem készültek el, dolgozzanak ki megfelelő intézkedési tervet a határidők és a felelősök megjelölésére. Az üzemi pártszervezetek a veszteségidők megszüntetését állandóan kísérjék figyelemmel. Számoltassák be a hatáskörükbe tartozó műszaki vezetőket és a felelősségrevonástól se riadjanak vissza.

A helyes normák kialakítására, ahol ez szükséges, meg kell erősíteni a normacsoportokat és arra kell törekedni, hogy a műszaki normák kerüljenek előtérbe.

Ezért a gyártástechnológiát úgy kell kidolgozni, hogy a művelettervek, a műszaki normák kidolgozásához felhasználhatók legyenek.

A termelékenység emelése miatt a műszaki vezetők vessék el az eddigi káros meny- nyiségi szemléletet és az elavult, korszerűtlen gépeket ne terheljék le a mennyiség növelésével, inkább a korszerű, termelékeny gépeiket üzemeltessék több rhűszakban.

A bányaüzemekben a párt- szervezetek fordítsanak nagyobb gondot a munkaszervezésre,. de ügyeljenek, arra is, nehogy a teljesítmény növelést, a tervszerű elövájás és

Vila és hoa

Csirke Károly, a Mátravi- déki Fémművek igazgatója el-, ismerte, hogy az elmúlt évben súlyos lemaradások voltak az üzemben. A vállalat 8,5 őrára eső munkabért fizetett ki, de általában csak 7,5 órát dolgoztak le az üzemekben. Ezzel mintegy 20 millió forint termelési értéket elfecséreltek. A termelési tervek nem teljesítése miatt a népgazdasággal szemben 90 millió forint adóssága van a vállalatnak. A közelmúltban új párt- és gazdasági vezető került Sírokba. Igyekszenek úgy dolgozni, úgy szervezni és irányítani a termelést, hogy a tartozást törlesszék.

Balog Géza, az ÉM 3. számú Kőbánya Vállalat igazgatója vitatta, hogy a beszámolóban említett kirívó munkafegyelem-sértés nem az elmúlt esztendőben, hanem 1959-ben történt. Az elmúlt évbeii termelési tervét teljesítette a vállalat és előreláthatóan kétheti bérnek megfelelő nyereségrészesedést fizethetnek. Országos normákat vezettek be. A mérések

Putnoki Li

Amikor Putnoki László, a megyei pártbizottság első titkárának hozzászólását jelentették be, az értekezlet részvevői fokozott figyelemmel kísérték a felszólalását.

— A múlt évben nem tudtunk kellően előrelépni a munkaverseny szervezésében és célirányosságában. Sok üzemünkben kezdeményeztek a munkások munkaversenyt, de több helyen az ellaposodott, inkább, reprezentatív jellegű volt és nem képviselt igazi hajtóerőt. A nyereségrészesedés nem olyan jutalék, amelyet minden áron ki kell fizetni. Mindenki tartsa be azt az alapvető szabályt,

ha nem tettünk eleget kötelezettségünknek, nem jár nyereségrészesedés.

De ma még sokan mondják, vagy bizalmas megbeszélésen inkább súgják, hogy „majd megpróbáljuk elintézni”. Nyereségrészesedést Ígérnek, aztán arra várnak, hogy valaki mondja el a munkásoknak, hogy miért nem jár nyereség- részesedés. Ezt a munkamegosztást a pártbizottság, de egy becsületes ember sem vállalhatja. Ha a vezetők — a párt, szakszervezeti és gazdasági vezetők nyereségrészesedést akarnak, akkor menjenek, mondják el és magyarázzák meg az embereknek, hogy egész évben mit kell tenni és hogyan kell dolgozni. Nem könyvelési fogásokkal és egyéb fondorlatokkal kell összekafenntartás háttérbe szoruljon

Az üzemek politikai-gazdasági vezetők sokkal nagyobi gondot fordítsanak a jövőber a műszaki fejlesztésre és £ műszaki szervezési intézkedő sekre, amelyek a termelékenység emelésére nagy tártaiéitól jelentenek. Különösen ügyel jenek arra, hogy a műszak: fejlesztési tervben ne csak s gyártmányfejlesztés szerepeljen, hanem a gyártástechnológiai fejlesztés kerüljön előtérbe. A szakszervezet gondoskodjék arról, hogy a műszaki fejlesztési tervet az üzemi tanács tárgyalja meg, ezt követően terjesszék a dolgozók elé hogy azokat javaslataikkal kiegészíthessék. A műszaki fejlesztési terv végrehajtásába a szakszervezet vonja be a r.’ár- tonkívüli műszaki dolgozókai és ezek nyújtsanak állandó segítséget a tervek teljesítéséhez.

Ipari üzemeink előtt -nagy feladatok állnak, amelyekéi csak fokozott aktivitással, határozott munkával tudunk megvalósítani. Üzemeink politikai és gazdasági vezetői ezekkel a feladatokkal meg tudnak birkózni s a rájuk háruló feladatokat a tömegek mozgósításával sikeresen fogják megoldani — fejezte hé beszámolóját Zimándi Mátyás.

;zászó!ások

és megfigyelések 13—15 százalékos veszteségidőt állapítottak meg. Jóllehet az országos normák kialakításánál 20 százalékos veszteségidővel számoltak, tudják és azon dolgoznak, hogy a veszteségidőket megszüntessék.

Sebők Béla, a Beruházási

Bank egri fiókvezetője ismertette, hogy a bank erőfeszítéseket tesz az ÉM Heves megyei Építőipari Vállalat zilált pénzügyi helyzetének mégjavításá- ra. Kifogásolta, hogy több vállalat nem használja fel gazdaságosan és rendeltetésszerűen a felújítási és vállalatfejlesztési alapokat, hanem sokszor meggondolatlanul, új gépi és egyéb beruházási kereteket igyekszenek szerezni. Több vállalat kibúvókat keresett és ki akarta játszani a múlt év végén a vállalatfejlesztési és az építőipari felvonulási költségek zárolására vonatkozó állami rendelkezéseket. Felhívta a vállalatok vezetőit, a beruházási és pénzügyi előadókat, hogy a gazdaságos és valóban elengedheísssló elvtárs /<

pami a nyereségrészesedést, hanem ténylegesen meg is kell termelni azt. Csak akkor léphetünk előbbre, csak akkor javulhat ipari üzemeink termelőmunkája, ha javul a párt, a szakszervezet és a gazdasági vezetők irányító munkája. Az alapvető gazdasági mutatók ismeretének hiányában vezetőink egy része eddig nem tudott teljes képet alkotni, hogy az üzem melyik részében, hol kell operatíve beavatkozni. Az üzemek vezetői ne általánosságban beszéljenek a termelés helyzetéről és alakulásáról. A Termelékenység előmozdítása legyen legfőbb gondjuk.

Ne létszámemeléssel, hanem a termelékenység fokozásával teljesítsék a terveket. Megalapozott, ésszerű létszámgazdálkodás folyjék az üzemekben.

A normákat szilárdabb alapokra helyezzék. Sürgős intézkedéseket kell tennünk, hogy üzemeinkben megszüntessük, vagy a minimálisra csökkenti sük a veszteségidőt Ha reálisan gondolkodunk, látnunk kell, hogy a normák rendezése a bérek ideiglenes csökkenésével járhat. Milyen mértékű és milyen időre okoz bércsökkenést a normarendezés? Az elsősorban a vezetők munkájától függ. Ezért feltétlenül kell, hogy egy-két jelenség izgassa azokat, akik a mai termelési problémákért felelősek. Ilyen alapvető fogyatékosság, hogy a normarendezést nem kaptetlenül szükséges beruházások magvalósítását kérjék. *

Zárai Géza, a Mátravidéki Erőmű igazgatója ismertette, hogy az időbér és a jól kidolgozott prémiumrendszer kom-, ‘ binálásával az egy főre eső ter- melési értéket lényegesen lehet ; emelni. Műszaki fejlesztéssel,

1 különböző szervezési intézke- 1 désekkel és újításokkal 15 ezer ' tonna lignitet akarnak az idén ‘ megtakarítani, a termelési költ- ' ségeket pedig mintegy 25 millió

■ forinttal csökkentik. Körülte- i kintő létszámgazdálkodással

■ munkaerőt tudtak megtakarí■ tani és a Mátravidéki Fémmű- . vek részére lakatosokat haj■ landók átadni.

Varga Lajos, az Egercsehi 1 bánya főmérnöke kiegészítette [ a beszámolót. Ne kerülgessük a ' kérdést és ne restelljük megmondani, hogy a normarendezés nem tartozik a népszerű feladatok közé. Egercsehiben sem lelkesedtek a bányászok,

' amikor az üzemszervezési bri- ' gád, vagy a normás stopperórával állt a hátuk mögé. De ha értelmesen és türelmesen megmagyarázzuk a munkások- '■ nak, a mérések adataival helyesen és jól agitálunk, akkor

■ az emberek megértik, hogy a normarendezés nem kampány1 feladat, hanem törvényszerű szükségszerűség. A termelés feltételeinek változása, a termelékenység emelése megköveteli a normák változtatását. Nemcsak bérügyi, hanem elsősorban politikai kérdés a normák rendezése. Ennek megfelelően dolgozzanak a vezetők és akkor nem lesz elégedetlenség, nem következik be törés a párt és a dolgozó emberek kapcsolatában.

Ivádi József, a megyei tanács elnökhelyettese ismertette hogy a Politikai Bizottság határozatának végrehajtásában milyen eredményeket értek el és milyen hiányosságok tapasztalhatók a tanácsi vállalatoknál. Jobban kell támaszkodnunk az üzemek dolgozóira, a munkásokra, hogy az ellenőrzés is szélesebbkörű és eredményesebb legyen. Mindenkinek el kell döntenie, hogy meg tud-e birkózni a feladatokkal, vagy nem. Ka nem, akkor álljon félre és ne akadályozza a megye iparának fejlődését. Senki se várjon az országos normákra! Alapos felmérések, meggondolt és megalapozott műszaki és szervezési intézkedések után hajtsuk végre a párt és kormányhatározatot.

dsxólalása

csolják össze a termelés egészével. Sokan tudják, és ismerik, hogy az elmúlt időben a Politikai Bizottság két határozatot hozott, egyet a normák rendezésével és egy másikat az üzemek szervezési-vezetési módjával kapcsolatban. Ezt a két alapvető határozatot teljes egységben kell látnunk és így kell dolgoznunk. Ha nem így tesszük, akkor formális és hiábavaló lesz minden igyekezet, mert két eset lehetséges: a kapkodva, felületesen végrehajtott normarendezés után rövidesen újra 130—140 százalékos lesz a- teljesítményszínt, vagy az iroda elé vonul a melós. Ahol a vezetés színvonala alacsony, ott megalapozott, műszaki normákat nem lehet kialakítani. Normarendezés műszaki fejlesztés nélkül elképzelhetetlen. A műszaki fejlesztési terven és a műszaki szervezési intézkedéseken — mint pilléreken — kell nyugodnia a normarendezéssel kapcsolatos intézkedéseknek. Alapvető technológiai intézkedések nélkül normákat igazgatni nem lehet.

Rossz az a vezetés, amely

nem tud számot adni arról, hogy mikorra lehet

megszüntetni a veszteség- időket.

Persze ez nem ’ megy egyik napról a másikra, de a szűk- 1 séges intézkedésre megfelelő idő áll a vezetők rendelke- : zésére. ,

— Milyen tapasztalatokat szűrtünk le a normarendezésből? — tette fel a kérdést Putnoki László elvtárs. Tapasztalataink olyanok, amilye-- nekre számítottunk. Nem vártuk azt, hogy kitörő lelkesedéssel üdvözöljék a munkások ezeket az intézkedéseket. De a túlnyomó többség egyetért a szükséges normarendezéssel Legfeljebb mondogatják, hogy „két-három hónapot azért még várhattak volna vele, amíg megveszem a tetőcserepet, a szobabútort, vagy a motorkerékpárt”. Persze, a zavarosban halászók is morognak. De a párt és a tömegek kapcsolatát nem gyengítette a normaügy, bár azt is meg kell mondanunk, hogy több üzemünkben a párt-, a szakszervezeti és gazdasági vezetők a kérdés politikai kibontakozását figyelmen kívül hagyták. Intézkedéseket dolgoztak ki, de elfeledkeztek arról a legfontosabb pontról, hogy ebben és ebben az üzemben beszélni kell ezzel és ezzel, össze kell hívni a párttagokat, a bizalmiakat. Bizonyos mértékig politikai közömbösség tapasztalható. Pedig nálunk az emberek megszokták és joggal megkövetelik a vezetőktől, ha államérdekről, vállalati ügyről, vagy éppen a dolgozók zsebéről van szó, akkor hívják őket' össze és beszéljenek velük. Készítsék elő megfelelő politikai munkával a nórmarendezést és az időmérővel menjen ki két-három ember a párttól és a szakszervezettől, ellenőrizzék, hogy jól mérik-e a munkafolyamatokat, a tényleges veszteségidőt állapítják-e meg és mindjárt ott, a helyszínen vitatkozzanak és érveljenek, győzzék meg azokat a munkásokat, akiknek aggályaiak vannak.

Putnoki elvtárs felhívta az ipari üzemek vezetőinek figyelmét, hogy az 1961. évi legfőbb feladatunk az előírt tervek és gazdasági mutatók maradék nélküli teljesítése.

Ügy kell elindulni már most, az év elején, hogy ne azt kezdjük magyarázni, mit nem lehet tenni, hanem azt nézzük, hogy mit kellett cselekedni és mit mulasztottunk el. Határozott hangú éles bírálatban részesítette az ÉM Heves megyei Építőipari Vállalatot, amivel szemben Kozik Pál főmérnök csak némi magyarázatot és ígéretet tehetett a jövőre vonatkozólag.

Mindenki azt a munkát végezze, ahova állították. A3 igazgató valóban legyen igazgató, a főmérnök főmérnök, a művezető pedig művezető. Nem engedhető meg, hogy mindenki egy-két munkakörrel alacsonyabb szinten dolgozzék. Elsősorban a vezetés színvonalát kell emelni, a vezetés konkrétságát igényeljük. Minden felelős poszton állá vezető konkréten és elmélyül- ten vizsgálja, hogy az üzemben mennyivel nőtt a termelékenység, mennyivel csökkent a veszteségidő, milyen a technológiai fegyelem, hogyan alakulnak a normák, van-e olyan munkaterület, ahol igazítani kell a teljesitményszinten. Az önköltség alakulásának tény- számaival, a létszámgazdálkodás adataival vitatkozzunk, adatokkal és tényekkel érveljünk. A pártbizottság ebben az évben sem tud annyi segítséget adni az ipari üzemek vezetőinek, mint amennyit az ipar fontossága megkövetelne, mert a pártapparátus erejét és munkaidejét a mezőgazdaság problémái kötik le. Az üzemek kommunistái és párton- kívüli szakemberei ismerik a párt- és kormányhatározatokat. Pontosan tartsák be azokat és akkor maguk is meg tudják oldani az idei feladatokat — fejezte be Putnöki elvtárs a hozzászólását.

Ezután még néhányan hozzászóltak, majd Furucz elvtárs zárszavaival befejeződött az értekezlet.