Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-15 / 63. szám
/ 1981. március 15., szerda NGPCJSAG 5 Felelősségteljesebben végezzük a tavaszi mezőgazdasági munkákat A második ötéves terv első évében a mezőgazdaságban nyolc százalékos hozamnövekedést kell elérni. Ennek eredményes végrehajtása megyénk szövetkezeti gazdaságait és gépállomásait egyaránt komoly feladatok elé állítja. Az elmúlt télen megyénk mezőgazdaságának szocialista átszervezése teljesen befejeződött, amely lehetővé teszi a termelés emelését, az árutermelési tervek teljesítését. Az elmúlt évben alakult új és területileg jelentősen megnövekedett tsz-ek a kettős feladatot eredményesen megvalósították, vagyis a fejlesztéssel egy időben növelték a termésátlagokat, az állattenyésztés hozamait és általában megteremtették a közös nagyüzemi gazdálkodás alapjait. A múlt évi kedvezőtlen időjárás miatt azonban a megyében mintegy 84—86 ezer katasztrális hold. szántóterületen nem tudták elvégezni a mélyszántást a tél folyamán és így ez a munka áthúzódott ez év tavaszára. A tavaszi szántás elvégzése, — a termelőszövetkezet lófogatai mellett — elsősorban a gépállomások gépeire vár. Megyénk gépállomásai az elmúlt évben sokoldalú segítséget adtak a tsz-ek gazdálkodásához, megszilárdításához. Mennyiségileg és .minőségileg is jó talajmunkát végeztek a szövetkezetek földjein. Az eredmények mellett azonban a gépállomások jelenlegi munkájával kapcsolatosan problémák mutatkoznak. Amikor megállapítjuk, hogy a gépállomásoknak a tsz-ekben végzett szántási-vetési munkája a munka ütemét illetően javulást mutat, ugyanakkor meg kell mondani, hogy a tavaszi munkára való felkészülésnél sok még a kívánnivaló. A termelés jövedelmezősége és a tsz-ek megszilárdítása szempontjából nagyon fontos politikai és gazdasági kérdés, hogy a ma még szántatlanul levő mintegy 50— 54 ezer katasztrális hold terület időben és a lehetőségeknek megfelelően legyen megművelve. Éppen ezért, a több termelés érdekében gépállomásainknak is minden napot és percet ki kell használniuk a tavaszi szántások ütemének meggyorsítására. A szántások időbeni kihúzódása terméskieséssel jár, amely a tsz-tagok jövedelme szempontjából egyáltalán nem közömbös. A gépállomásoknál tapasztalható hiányosságok között említjük, hogy nincs elegendő borona, liengerhúzó, tárcsa, stb., amelyre a szántások el- munkálására nagy szükség lenne. Sok baj van az alkatrész-ellátással — .különösen a lánctalpas és univerzális gépeknél — és emiatt egy-egy műszakilag meghibásodott gép hetekig is kiesik a termelésből. A téli gépjavítás is áthúzódott tavaszi időszakra, amelyhez hozzájárult az őszi betakarításnál előállott sók gépi törés és ez a körülmény is bizonyos értelemben hátráltatta az átállást a tavaszi szántási munkálatokra. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy egyes gépállomások túlbecsülték erejüket és nem mérték fel reálisan a reájuk háruló feladatok nagyságát, jelentőségét. Ezen gépállomási vezetők munkájában emiatt egyre több a szervezetlenség, a helytelen intézkedés. A megye gépállomásai ez évben március 11-ig összesen 18 600 katasztárlis hold területen végezték el a szántást, a rendelkezésükre álló 7 20 szántótraktorral, ugyanakkor a tsz-ek lófogatokkal, saját erőgépeikkel mintegy 12 000 katasztrális holdon fejezték be a szántást. A géppel végzett tavaszi szántások elmunkálása, a talajnedvesség megőrzése szempontjából fontos lezárása — egy-két tsz-t kivéve — nincs megoldva. Alapvető agrotechnikai követelmény, hogy a tavaszi szántásokat időben lezárjuk fogassal, hengerrel, stb., hogy egyrészt vele a talaj be- érését biztosítsuk, másrészt, hogy a nedvesség ne párologjon el haszontalanul a levegőbe. A tavaszi szellős, száraz napokon, a frissen szántott földekből több ezer liter víz párolog el naponta és 4—5 nap alatt úgy kiszárad a frissen szántott talaj, hogy azt elmunkálni csak többször alkalmazott gyűrűs hengerezéssel, tárcsázással, stb. lehet, amely nagyon megnöveli az előállított termény önköltségét. Ezért a tsz-ek párt- és gazdaságvezetőinek nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a tavaszi szántások elmunkálására és a gépállomás dolgozóinak felelősségteljesebben kell a munkát végezniük. A gépállomások párt- szervezeteinek is többet kell foglalkozni a fontom kérdéssel és szervező, felvilágosító munkájukkal oda kell hatniuk, hogy az elkövetkező napokban alapvető változás legyen e területen. A gépállomások dolgozói között még ma is tapasztalható többeknél olyan helytelen szemlélet, hogy a mindenáron való normálhold teljesítésére törekszenek, amely a minőség rovására és oly fontos munkák elhanyagolására vezet, mint például a fogasolás, gyűrűs hengerezés, a táblák széleinek beszegése, stb. A megye gépállomásai ez évben 1,1 milliós normálhold tervvel dolgoznak, amelynek teljesítése kötelező valamennyi dolgozóra nézve. E munkát úgy kell megszervezni és végezni, hogy az a többtermelést, a tsz-ek megszilárdítását segítse elő. A gépállomások jelenlegi erőgépállományának kihasználásánál is van nehézség. A lánctalpas traktorok zömét kivéve, még nem sikerült elérni, hogy a Szovjetuniótól és a népi demokratikus országoktól kapott nagy teljesítményű Univerzális gépeink kettős műszakban dolgozzanak, amely jelentősen növelné a gépek teljesítőképességét. Ne csak papíron, hanem gyakorlatban is legyen meg a kettős műszak azokon a helyeken, ahol a feltételek biztosítottak. A jövőt illetően rendet kell csinálni e területen is és az FM Gépesí-' tési Főigazgatóságának is többet kellene foglalkoznia e kérdés fontosságával, hogy a bérezés is segítse elő ennek gyakorlati megvalósítását. Egy-két helyen a helytelen irányítás, a szervezetlenség következtében a gépeknél sok az állásidő, későn fognak a munkához és emiatt még a nyújtott műszakot sem tudják megfelelően kihasználni. Például Eger városban. A gépállomás vezetőinek a jövőt illetően több gondot kell fordítaniők a rmelőszö- vetkezetek gépeinek javítására, üzemeltetésére, mert nanyon fontos, hogy ezek a gépek is megfelelően, kapacitásukhoz mérten kihasználást nyerjenek. A gépállomásoknak jobban kellett volna kihasználniok a több mint két hete tartó jó tavaszi időjárást, a területadta lehetőségeket a szántásokat illetően. Különösen vonatkozik ez a Pétervásári Gépállomásra, amely 23 lánctalpas traktorral ez év március 11-ig mindössze 1600 katasztrális hold területet szántott fel. A Hevesi Gépállomás 145 szántótraktorával 2800 katasztrális hold tavaszi szántást végzett és véleményünk szerint a gépek helyesebb megszervezésével, jobb üzemeltetésével, csoportosításával, stb. az eredményt jelentősen lehetne fokozni. Jól szervezte meg a tavaszi szántást a Horti Gépállomás, ahol március 20-a előtt teljesen befejezik a munkát. Megfelelő a szántás üteme az Atkári és a Füzesabonyi Gépállomás körzetében is. Megyénk valamennyi termelőszövetkezetében beindult a tavaszi munka. A kora tavaszi növények vetése — mák, tavaszi búza. borsó, tavaszi árpa, stb. — befejezéshez közeledik. A gépállomások jelentős segítséget biztosítanak a vetési munkák gyors elvégzéséhez és mind mennyiségileg, mind minőségileg a vetésnél jó munkát végeznek. A tavaszi mezőgazdasági munkák gyors elvégzése érdekében nagyon fontos, hogy a gépek mellett, a. tsz-ek lófogataikkal segítsenek be és minden tsz-ben, ahol lehetőség van rá, teljes erővel kell végezni a fogatos szántást is. Megyénkben átlagosan naponta mintegy 1400—1600 fogat szánt és ez a munka különösen jól halad a pétervásári és a gyöngyösi járásokban. Például Bodonyban 60—80 fogat. Gyöngyöstarjánban 40—50, Marka- zon 25—30, stb. fogat szánt naponta. A pétervásári járásban 450—480 lófogat vesz részt a tavaszi szántásban. A jelenleg rendelkezésre álló szántótraktorokkal és fogatokkal együtt tavaszi szántásokat április 1-ig be kell fejezni. A gépállomások vezetőinek az elkövetkező napokban tervszerűen kell megszervezniök a szántást, ezeknek elmunkálását, a gépek átcsoportosításával. Biztosítani kell a termelés növelését, hogy a mezőgazdasági munkákat időben és megfelelő minőségben elvégezzük. A gépállomások részéről fokozni kell az ellenőrzést — brigádon belül traktorokig — be kell vezetni a kettős műszakot és meg kell teremteni a szükséges feltételeket a gépek állandó, illetve folyamatos üzemeltetéséhez. A gépállomásoknak már most meg kell kezdeniök a felkészülést a takarmány-betalcaritásra, a növényápolásra, a gabonaaratásra, a nyári mélyszántásra, őszi vetések elvégzésére stb. A gépállomás párt- és gaz- daságvezetőinek alapos elemzőmunkával és konkrét tervek elkészítésével, továbbá a felvilágosító munka kiszélesítésével kell a feladatokat megoldaniok. A gépállomási munka nem lehet öncélú és ezért különösen fontos, hogy a tsz-ekkel összehangolt tervek alapján végezzék ténykedésüket úgy, hogy az a termelés növelésén keresztül az árutermelés fokozását eredményezze. Sramkó László m. mg. osztály pmt. Március 15 „Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, S áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket.. Nagy költőnk, Petőfi Sándor látnoki szavai, most, a több mint egy évszázaddal később élő nemzedék szeretetteljes megemlékezései nyomán beteljesednek. Ifjúságunk emlékezik — s Igazán a mi fiatalságunk emlékezik — március 15-én a magyar szabadságSZ1LARD CSABA: j Gondolatok egy Petőfi-kötet mellett ö itt él bent > \ Es zúgó szavát rejtik az ólombetűk, fekete sorok. Egy könyv csupán, egy könny, egy nagy kiáltás, egy vers, egy rím, egy arc, mi feldereng. Fekete haj, lobogó szemek. Csak lelke él! A teste messzi ment. A nagy poéta. Egy nemzet prófétája. Kinek igéjét hozza most a szél Itt van, közöttünk és minden nemzedéknek és minden jövendőnek ő tovább beszél. Szerelméről, a poéta sorsról: A rónáról, hol kalász lengedez, Az országról, mi puszta volt korábban. A földről, mit verejték cseppje permetez. . A szabadságról! A szent, nagy szabadságról. Szavában évezred vágya testet ölt. Szavában évezred drága lángja lángol, Es versei nyomán megmozdul a föld. ... Ez volt Ö. Most itt kiált a könyvben, vörösre festett bőrfedél alatt. Lehet a könyv tán holnap szét szakad De emléke Legbelül... a szivünkben marad! harc nagy eseményeire. Az évszámot, 1848-at, s a hozzá fűződő nagyszerű emlékeket nem lehet feledni. Ilyenkor, március 15-én felidéződnek a hősi események, újra erőteljesen csengenek a Nemzeti Dal sorai, ismét magunk elé képzeljük az esős tavaszi délelőttöt, mely mozgalmasságával egy nagyarányú szabadságharc elindítója volt. Március 15-én, a magyar szabadságharc ünnepén, 1848- ra emlékezünk, gondolatban sorra vesz- sziik a későbbi jelentős eseményeket. A dicsőséges tavaszi hadjáratot, a pákozdi, a kápolnai csatát, az elnyomók zsoldosai lelett aratott győzelmeket, megemlékezünk a szabadságharc nagy alakjairól, Kossuth Lajosról, Petőfi Sándorról, Bem tábornokról, a sok tízezer más tisztről, a névtelen, egyszerű közemberekről, a kisdobosokról, akiknek emlékei oly sok történetben álltak össze örökös emlékművekké a később még oly sok keservet megért, s e napok dicsfényéből erőt merítő emberek szivében. S az emlékezésekkel egy időben mindjárt hozzá is tesszük: nem ontották hiába vérüket, akik életüket adták a haza szabadságáért 1848—19-ben. Nem adták hiába életüket az aradi vértanúk, akiknek kivégzésével hosszú időre eltűnt az utolsó reménysugár, biztató csillag is a magyar szabadság egéről. A későbbi nemzedék, a száz esztendővel később élő ifjúság folytatta a harcot, s ki is vívta végső győzelmét. Vagy nem a hare folytatását jelentette az 1942. március 15-i tüntetés a budapesti Petőfi-szobornál, ahol az ifjúság ismét a független, szabad, demokratikus Magyar- ország megteremtéséért emelte fel szavát? Vagy nem a kivívott győzelem példája. a három évvel később, 1945-ben, ugyancsak március 15-én lezajlott esemény: a földreformtörvény elfogadása, a földosztás megkezdése? De igen, mindezek az 1848-as szabadság- harc folytatását és beteljesülését is jelentik, éppúgy, mint azok • a győzelmek, amelyeket azóta elérAzelőtt is, most is ott vagyok mindig, ahol segíteni kellu A teremben mindenki mozdulatlanul hallgatta az előadót. Az meg beszéd közben egyszerre egy barim fedelű könyvet vett fel az előtte levő asztalról, s azt mondta: — Éppen tegnap este került kezembe ez a könyv. Nézegettem, olvasgattam belőle, s egyszerre megakadt a szemem egy Füzesabonyból irt levélidézeten. Elolvastam. A levélben füzesabonyi emberek könyörögnek a „Nagyméltóságú Miniszter Urnák”, hogy tegyen valamit helyzetük javításáért. A levél végén több aláírás: Kerekes Sándoré, Bágyi Andrásé, Majcsák Jánosé, Sári Andrásé és még tizenhat -ze- génysorsúé. Igen — gondoltam —, itt sem éltek a felszabadulás előtt kivételes jómódban az emberek. Itt is könyörögni kellett azért, hogy becsületes munkája után ne csupán éhbért kapjon a nincstelen. Ezt és az ehhez hasonló sok levelet azt hiszem most már legszívesebben elfelejtik az ebben a teremben ülő füzesabonyiak... Az előadás végén a megtapsolt vendéghez egy ismerős lépett: Tudja, elvtárs, hogy ki az a Kerekes Sándor? Itt ült végig az elvtárs mellett. Az az idős bácsi... M, őst együtt ütöttük fel a Magyar Történelmi Társulat és a Hazafias Népfront könyvtára sorozatában nemrég megjelent barna fedelű könyvet, Kerekes Sándor bácsival. Először a címet néztük meg: Parasztsors — parasztgond, 1919 —1944 — aztán a kötet elején olvasni kezdtük: „Mi, alulírott füzesabonyi földmunkások mély tisztelettel kérjük, méltóztassék a Miniszter Ümak az 1923. évi törvénycikkben lefektetett jogánál fogva járásunk területén a mezőgazdaságban fizethető legkisebb napszámbéreket elrendelni ... Községünk területén a mezőgazdasági munkabérek oly alacsonyak, hogy abból a családos munkás megélni képtelen... Az érseki uradalomban dolgozik mintegy 120 summás is, akiknek havi járandóságuk 100 kilogramm búza és 1 kilogramm szalonna. Az alacsony fizetés miatt ezek a munkások a múlt héten már annyira el voltak keseredve,’ hogy egyenként szöktek meg a munkából s a csendőrök szedték ösz- sze őket... kérjük Nagyméltóságod sürgős intézkedését, mely után maradtunk .. S ismét a névaláírásokra került sor, amelyek között első helyen áll a most hatvanhat éves ember neve: Kerekes Sándor. A könyvlap alján ott van a levél írásának dátuma is: 1924. május 26. Amikor ezt is megnézte, egy kicsit elgondolkozott. A szoba ablakán kinézett a tavaszi verőfányben fürdő udvarra, s lassan megszólalt: CMatal koromban a vasút*- nál dolgoztam, s 1915- ben baleset ért. Mikor felépültem, Budafokra a p^lya- fenntartókhoz kerültem. Ott egy Papp Lajos nevű munkás rövidesen beszélgetni kezdett velem. Azt kérdezte, kaptam-e valamit a vasúttól a balesetem után. Mondtam, hogy nem, semmit. Üjra ő kérdezett: „akkor nem gondolja, hogy magának a szakszervezetben a helye, azok között, akik azt tartják, hogy össze kell állnunk, mert a magáéhoz hasonló eseteknek nem szabad már sokszor előfordul- niok?” Meglepett a kérdése, de ahogy tovább beszélgettünk, rájöttem, hogy igaza van. Szervezett munkás lettem, segítettem a többi, velem dolgozó füzesabonyi beiratá- sában is. Sokan dolgoztunk ott ebből a faluból. — Nemsokára már akcióba is léptühk. Négyszer sztrájkoltunk a munakidő rövidítéséért, vagy a magasabb bérekért. Ősszel, télen egy füstös kocsmában találkoztunk munka után, szemináriumot tartottunk itt. Később, a Tanácsköztársaság idején, szolgálat közben megsebesültem. Újra hazakerültem s az itthoniaknak segítettem abban, amiben lehetett. A földosztásra készültünk Füzesabonyban és a környékbeli községekben. Egyben a termelőszövetkezetet iá igyekeztünk előkészíteni. — De nem lett belőle semmi. Vége lett a Tanácsköztársaságnak, hetekig bujkáltam, majd Kőbányára kerültem, a vasúthoz. Innen gyakran bejártam Budapestre, tartottam a kapcsolatot a szakszervezettel, a párttal. Ha láttam, hogy idehaza baj van, segíteni kellene valamit, itthon is számíthattak rám. így írtam alá elsőnek azt a levelet is 1924- ben. — Egy évvel később aztán véglegesen hazakerültem. A vasúttól kidobtak, mert politizáltam. Társaim be akartak juttatni a Beszkárthoz, de oda sem vettek fel, mert nem kaptam erkölcsi bizonyítványt. Itthon még 1921-ben megalakították a füzesabonyi földmunkások szervezetét, amely a földmunkások temetkezési társulatán belül működött. Ennek lettem a pénztárosa, ennek az ügyeit intéztem. Ha kellett, az érseki uradalmat panaszoltam be, mert zsizsí- kes gabonát adott a napszámosoknak, summásoknak, ha kellett, színielőadást, színjátszó csoportot szerveztem. Ezt A z idős ember beszédének fonala megszakadt. De egy kérdés újra összecsomózta: s mi volt a felszabadulás után? — A szovjet csapatok bevonulása után rövidesen néhány társammal megbízást kaptunk a helyi pártszervek megalakítunk a szabad haza szebb holnapján munkálkodás közben. S ezek a tettek egyben az igazi emlékezései is az 1848-as nagy elődökre. Ezekből fonunk március 15-én méltó koszorút sírjaikra. (W. L.) tására. Én a Szociáldemokrata Párt egyik vezetője lettem, s továbbra is azt tettem, amit azelőtt, dolgoztam az emberekért, igyekeztem elintézni azt, amivel megbíztak, ha a földosztást bizták rám, akkor azt, ha mást, akkor amit éppen kellett. Most három éve a takarékszövetkezet megszervezéséhez hívtak. Sok emberrel kellett beszélnem, amíg megértették, hogy milyen előnyös ez a takarékossági mód. Aztán, amikor megindult a munka rendesen, itt is maradtam pénztárosként, ez a jelenlegi munkahelyem. Kerekes Sándor bácsit nem nehéz megtalálni ebben a községben annak sem. aki nem tudja, hol a munkahelye. A községi pártszervezet elnöke, a községi tanács végrehajtó bizottságának, a legeltetési bizottságnak tagja, a földművesszövetkezet igazgatóságának és a Földművesszövetkezetek Járási'Központja felügyelő bizottságának tagja, egyszóval megbecsült ember, van egy sor funkciója, amelyek valamelyike után mindenki ismeri. A községi tanácsnál, amikor először kerestem, percek alatt, megmondták, merre található, csak éppen nem volt otthon. Második alkalommal sem a takarékszövetkezetben akadtam rá, hanem a községi tanácsházán. Egy szobában tárgyaltak hárman, mint később mondta, tojás- és baromfiszerződéskötésekről. Tehát még ezzel is foglalkozik. — Mondtam már: azelőtt is, most is ott vagyok mindig, ahol segíteni kell — szólalt meg ismét befejezésül, aztán egv kicsit inkább elsősorban saját maga felé szemrehányóan hozzátette még: — De látja, egyet mégsem tudtam eddig elintézni. A magam ügyét. Azt, hogy valami nyugdí jat kaphassak, mert már néha azért úgy érzem, hogy jó lenne egy kicsit pihenni is. Csak háromszáz forintnyi rokkantságit, vagv baleseti pénzt kapok.^ no. de majdcsak elintéződik talán ez is. p lbúcsúzik, a másik szo*-J bábán megkeresi sötétkék munkásőr sapkáját, aztán maga is kilép a tanácsházáról. Megy a takarékszövetkezetbe. Ott is vár rá a tennivaló, amely hatvanhat éven keresztül eddig sohasem hagyta nyugodni. Weidinger László
