Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-07 / 56. szám

1961. március 7., kedd NÉPÚJSÁG 5 S ^ERMELőMrETKEZErMÜWU Egy arckép — napfényben Gárdonyi Géza írja egyik novellájában az alábbi sorokat: „Mert a parajztasszonyok sorsa, hogy rabszolgájai legyenek a férfiaknak . . .” Igen. Gárdonyi magyar falujában még valójában ez volt a helyzet, az asszonyt sehol sem vették egész ember * számba és „félkezesnek” számított akkor is, amikor a munkáról, a fizetség­ről volt szó. A múlt társadalma, az úri Magyarország szentesí­tette azt a törvényt, amely szerint a nő nem egyenjogú a férfi­val és mindenki előtt hallgass a neve. És az állam által szentesí­tett megkülönböztetés gyökeret vert a családokban, a férfiak, a nők tudatában is, amelynek eredményeként nagyon sok asszonyt büntetlenül üthetett-verhetétt „az ember”, s ha mégis panaszra ment az elöljárósághoz, csak ennyi volt a válasz: megtehette, hi­szen a felesége vagy. A felszabadulás ezen a téren is gyökeres változást jelentett. Alkotmányunk, törvényeink biztosítják a nők egyenjogúságát és a feleségek azóta „férjet” tekinthetnek élettársukban, nem pedig „urat”, akiket szolgálniok kell. örökre megszűntek azok az idők is, amikor a lányt nem a szíve választottjához adták feleségül, hanem éppen ahhoz az emberhez, akinek egy hold földdel többje volt. öt „kellett szeretnie”, mert így parancsolták neki ezt má­sok. Sokat, nagyon sokat változtatott már a múlton e tekintetben is az eltelt 15 esztendő. Asszonyaink, leányaink valóban megéret­tek az egyenjogúságra és ma már nemcsak a városi, vagy mun­kásasszonyok, de a falun élő nők is bebizonyították, hogy sem­miben sem, az országot építő munkában sem maradnak el a fér­fiak mögött. Hazánkban, megyénkben is több nő él, mint férfi. Ma már mindenütt ott találjuk a nőket, ahol sűrű a munka, ahol ember kell a gátra. Vannak női minisztereink, országgyűlési képviselő­ink, orvosaink, mérnökeink, tsz-elnökeink és derék, szorgalmas munkás- és parasztasszonyaink, akik kivívták és mégszerezték a női név becsületét. Nincs azonban még minden rendjén ezen a téren sem. Külö­nösen nincs falun, ahól éppen most, a mezőgazdaság szocialista átszervezése hozott felszínre egy egész sor dolgot, amelyek még mindig a múlt felé húznak, hátrafelé mutatnak. Egyik-másik he­lyen még mindig nem értékelik valódi értéke szerint a becsület­tel végzett női munkát, idegenkednek attól, hogy egyenlő arány­ban válasszanak be nőket a vezetésbe és nem egy helyen tapasz­talható még a nők maradi gondolkodása is. Szerkesztőségünk cikksorozatban kísérli meg bemutatni a fa­lusi asszonyok, a termelőszövetkezetekben dolgozd nők életét, mun' áj át, problémáit és ezzel is hozzá kíván járulni az igazi ér­telemben vett női egyenjogúság megvalósításához, a nők, a falusi lányok, asszonyok megbecsüléséhez. EGERSZALÓK ... Völgy­ben nyúlik el a falu. A domb­oldalakon, két kitárt kar ívé­ben szántóterületek, hatalmas táblák. Tsz-földek. Nem is olyan régen, alig tucatnyi nagygazdára, közepesekre, _ fe­les-részes és harmados műve­lőkre tagozódott a falu népe. S mindenekfölött a papok káp­talani birtoka volt itt az ural­kodó. Nyomor és sötétség ra­kott szánalmas fészket. A há­zak többsége kicsi és csapzott. Fedelükön zöldes-szürkeséget mutat az évtizedek óta lassan feketévé érlelődő kőmoha. Va­lamikor a remény is ilyen volt a házakban: virágos tervezge­ted helyett szürke, fekete le­mondásba fulladt. Az egykori »elédházak lakói hosszú ideig érezték azt az ősrégi félelmet, amelyet a holnap bizonytalan­sága hozott az olyan emberek­re, akik mindig a gazdagok kénye-kedvének kiszolgálta­tottjai voltak. Az alacsony, ré­gen épült házak között már sűrűn emelkednek az új házak. S a régiek mindinkább eltör­pülnek mellettük. Már csak a letűnt korok sivárságáról ta­núskodnak. özvegy Vizsoli Jánosné, a szalóki Vörös Csillag Termelő- szövetkezet tagja, még ilyen csapzott, régi szegénységről ta­núskodó, földbe süppedő, ala­csony mennyezetű házban la­kik. Tavaly vette. Hosszú esz­tendők után csak most jutha­tott el odáig, hogy még ha ilyen szegénységet mutató há­zat is, de házat vegyen. — Egy ideig kihúzzuk benne. Akkor majd veszünk másikat. Üjabbat. Jobbat. Vagy építünk. Nyomorgó agrárproletámak született, három testvérével együtt. Édesapja napszámjából tengődtek. Apja kommenciós cseléd volt a káptalani birto­kon, nyolc kemény esztendőn ót. S a kommenció sosem volt elég. Hamar kikopott az iskola padjaiból. Élni kellett — robo­tolni. Sanyarú fiatalsága mély ráncokat, barázdákat szántott arcán, állán. Keze megkérge- sedett. Egerszalók nagyon sok sum- mást adott az ország nagybir­tokaira. ö is summáslány lett. Először 1937-ben, s utána még hatszor, hat nyáron át, szedte a markot az Alföldön. Aztán férjhez ment, elkerült hazul­ról. — APÁM egy karéj kenyér­rel eresztett el magától. Mást nem adott... semmi mást. Nem tudott miből. Ágyam se volt, amire lefeküdhettünk vol­na. Stafírung? Ami magamon volt. Csak annyi... Mindent, nekem, magamnak kellett meg­szerezni. Férjét háborúba vitték. Ott veszett el a Donnál — sokáig ügy hitte. Egyedül, özvegyi sorban nevelte a fiát, de aztán boltnak hitt férje is hazake­rült. De nem jött többé hozzá. Összeállt egy másik asszony- feyal. ^kadt volna, aki elvegye, de ő már idegenkedve és gyű­lölettel tekintett minden férfi­ra. Egyben csalatkozott, s nem volt hát bizodalma senkihez. 47-ben, mikor Szalókon szer­vezni kezdték a pártot, a kom­munisták sqrába lépett. Mene­déket keresett, pártfogást a közösségben. És 1949. szeptem­ber 13-án elsőként lépett a ter­melőszövetkezetbe is. Földte- len napszámos volt világ életé­ben. Ekkorára se tudott szert tenni egy kertecskényi földre se. Semmi nélkül állt a szövet­kezetbe, két karját vitte és a szívét. És most is legrangosabb munkása a Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetnek, 430 mun­kaegységet teljesített az elmúlt évben. Végelszámoláskor hu­szonegyezer forintot kapott készpénzben, ezenkívül 9 má­zsa búzát, három mázsa árpát, kilenc mázsa krumplit és majd négy mázsa kukoricát. Több terményt nem vett ki a közös­ből, mert kellett a pénz a „ház” költségeinek törlesztésé­hez. Szépen termett a háztáji­ban is neki. Karácsonykor má­zsás disznót vágott, most öt kismalac sikít az ólban és van 30 kiscsirkéje. Volt tehene is, de azt eladta, mikor a házat vette. TIZENKETTEDIK esztende­jébe lépett az egerszalóki Vö­Kiléncven holdas mestersé­ges tó mellett terül el a Mát- ravidéki Erőmű. A tóból fel- száló pára selymes ködtakaró­val borítja be a lakótelepet. Az alig ezer lakosú telep 40 házból áll. Sárga és zöldfalú kellemes külsejű építmények körülölelik a középpontot, a teret. Erkélyes házak, a tető­kön televíziós antennák. A 40 épület tetejéről 68 antenna mered az ég felé. A megye első televíziós vevőkészülékét az erőmű kultúrotthonába szerelték fel. Az erőmű — nagyüzem, több mint 1300 dolgozója van, ezek nagy része vidékről jár be, falusi emberek. Itt isme­rik meg az ipart, itt ismerik meg a várost, mert bármilyen furcsán hangzik is, a környe­ző falvak lakói számára az erőmű hatalmas gépeivel, ren­dezett lakótelepével város. Mit kapnak ők a várostól ? Munka után a vonatok és a buszok hazarepítik a dolgo­zókat. Legtöbbjüknek nem marad ideje arra, hogy itt művelődjenek, a telep szépen berendezett kultúrotthonában. Nem marad idejük, hogy könyvtárba járjanak, hogy vendégszereplő együttesek műsorában gyönyörködhesse­nek. Várja őket a család, a pihenés, s ők a szórakozást is otthon keresik és találják rös Csillag Tsz-be. Az alapító ta­gok közül már csak ketten— hárman dolgoznak a közösben. Sokan visszaléptek annak ide­jén az egyéni küszködésbe, de ő mindig hűen kitartott a szö­vetkezet mellett. Az első esz­tendőkben és még sok éven át nagy és komoly nehézségekkel küzdött a kezdő gazdaság. A rossz után jónak kell követ­kezni! — ő azt tartotta. És ma­radt, dolgozott tovább. Az idő igazolta Vizsolinét. Első házasságából született fia most tizenkilenc éves. Jó ideig mellette dolgozott a ter­melőszövetkezetben, most az olajfúróknál dolgozik, Demjen­igen. S van egy kisebbik fia is, akit ő nevel, a kilenc eszten­dős Jancsika. Ez a kisebbik fiú második férjétől maradt rá, mert sok tépelődés, töprengés után — másodszor is férjhez ment. Második férje szintén tagja volt a tsz-nek. Három évig élhettek csak együtt. A férfi meghalt. özvegy Vizsoli Jánosné fia­tal asszony még. Mindössze harmincnyolc éves. Becsülete és hitele van a termelőszövet­kezetben. Senkinek sem Volt annyi munkaegysége, mint ne­ki. Egykor summáslány volt. Most úgy él, mint régen a nagygazdák. Pénze van, termé­nye, jószágai a ház körül. És nincs gondja gazdasági felsze­relésre, vetőmagra. A szövet­kezet megekekapázza háztáji földjét is, és fogatok szállítják haza a terményét. Mindezt in­gyen, szép szóért, köszönetért. *A fejészetben dolgozik már harmadik éve özvegy Vizsoli- né. Emberi rangot, megbecsü­lést és tiszteletet vívott ki ma­ga számára. — férfiaknak is előnyére váló munkakedvével, szorgalmával, erejével. Sorsa, Í945 óta az a csepp, mellyel a tengert, felszabadulás utáni életünket jellemezni lehet. El­tűntek a mezsgyék, megszűn­tek az embereket kasztokba soroló birtokviszonyok. A ter­melőszövetkezet tábláin meg­honosodtak a traktorok, s nem látni a barázdákban sovány te­heneket. Az emberek — köz­tük Vizsoliné is — jól élnek. Szépen keresnek, gazdálkod­nak. Igazságos rendünk vég­képp feledteti az emberekkel, hogy évszázadokon át milyen aránytalanul oszlott meg a ke­nyér! A KARÉJ KENYÉR gondja — mellyel apja bocsátotta út­nak két évtizede —, a szelet ke­nyér gondja, sok egyéb gond­dal eltűnt az asszony feje fe­lől. A nyomor posványából ki­emelkedett és a napos oldalra került ez az asszony is ... Pataky Dezső / Érdekes hírek TISZTÍTÓ-AUTOMATA Amerikában megjelent a legújabb automata, amely ér­me bedobására vegytisztítást végez. Az Egyesült Államok­ban az idén háromezer ilyen automatát akarnak felállítani. GÉSÁK A NYUGATNÉMET SZÁLLODÁKBAN A nyugatnémet szállodai és vendéglátóiparban a munka erőhiányra való tekintettel, ja­pán lányokat akarnak alkal­mazni, akik hazájukban mint gésák működnek. Körülbelül húsz japán nő dolgozik már a Ruhr-vidéken. A ruhrvidéki bányákban dolgozó vagy 600 japán bányász közvetítésével jöttek Nyugat-Németországba. A LEGÚJABB MINIATŰR RÁDIÓ A nyugatnémet Grundig Művekben megindult a Né­metországban eddig legkisebb tranzisztoros zsebrádiók gyár­tása. A „Solo-Boy” nem na gyobb két egymás mellé álli tott gyufaskatulyánál (78xö4x 25 mm), súlya 145 gramm. A középhullámot ferrit antenná val fogja. SZÖKÉSI OK Az egyik texasi börtönben mindössze egyetlen foglyot őriztek. Egy szép napon az is elmenekült. A szökött rab cé­dulát hagyott hátra, amely­ben alaposan megindokolja „angolos” távozását: „Torkig vagyok vele, hogy mindennap megszámlálnak!” TENGERALATTJÁRÓ­HELIKOPTER Jacques Piccard, a hires sztatoszféra-kutató Auguste Piccard fia, New Yorkban gyűjtést indított egy úgyneve­zett „Mesoscath” megépítésére, amely nem egyéb tengeralatt­járó helikopternél. Jacques Piccard ennek segítségével kí­vánja folytatni tenger alatti kutatásait. A SCOTLAND YARD NEM GYŐZI A Scotland Yardnak nincs elég kiképzett detektivje, hogy eleget tudjon tenni az új év­ben ugrásszerűen megnöveke­dett bűnözési hullámnak. 1961 januárjában, az első 23 napon 17 gyilkosság történt, vagyis kétszer annyi, mint az előző év hasonló időszakában. A Scotland Yard már eddig hat különleges detektívcsoportot állított munkába, de most leg­utóbb — amikor Dorothy Mills ismert teniszjátékos gyilkosát kellett felkutatni — már a legnagyobb zavarba ke­rült, mert nem tudott detektí­vet biztosítani a nyomozás­hoz. Nem tudok megha- tódottság és féltő sze­retet nélkül gondolni azokra a tudósokra, akik elmélyült és ki­tartó kutatómunkával keresik ősömet a Föle arténetének lapjain Valamikor még azt hittem, hogy nyoma mit 70—80 ezer évr< ' «hinthetek csak visz •za, ami családfámi Heti, s a neandervöl yi ember volt arm -öm, aki homlokár -npva elhatározta ’é j volt a fából, tér •ünk le a földre, kü­lönben itt sohserrt I '.esz atomenergia, Ma azonban mát | csak könnyeden le­gy intek, ha a Pill- ' 1 /»It*.'.,,,. down-i emberősöm­ről hallok, sőt, mit ne­kem a kínai, vagy a javai elő ember. Amióta Afrikában rá­akadtak a több száz­ezer éves legősibb ős­emberre, alig lehet velem bírni és izga­tottan 1 inyelem a na- •i sajtót, hátha új I« hírt hallok, egy még ennél ősibb emberről. Elkapattak, elké­nyeztettek, mi taga­dás. Azt hiszem, ei­ert is csinuiMtok, egy emberi kéz és egy szerszám lesz benne, zöld mezőben. Gon- ’olkoztam az atom­bombán is. de nem...-ex: kiröhögnének majmok! (—ó) Kik tanulnak Bélapátfalván? Ezt a kérdést a Bélapátfalvi Cementgyár személyzeti elő­adójának tettük fel. — Nem olyan egyszerű er­re a válasz — mondta és fej­ből sorolni kezdte, hogy az időszerű kérdések tanfolya­mára 18 dolgozó jár, a mar­xizmus—leninizmus második évfolyamára 26 fő, a politikai gazdaságtan második évfo­lyamára 15—16 ember. — De a nyilvántartásból pontosan megállapíthatjuk. Igen, 15 fő, a szakma ifjú mestere címért 30-an küzde­nek, a KISZ politikai oktatá­sán szintén harmincán vesz­nek részt. A fiatalok lelkesen és szorgalmasan tanulnak. Igazán megérdemlik a dicsé­retet. Ezenkívül lakatosok, esztergályosok és kőművesek részére szakmunkás tovább­képzőt szerveznek. A dolgo­zók iskolájába 16-an járnak és két munkavállalónk a mis­kolci műszaki egyetemen ta­nul. Bélapátfalván tehát biztató a helyzet. Munkások és mű­szakiak, a dolgozók minden rétege megértette, hogy évről évre nagyobb hozzáértésre, elmélyültebb szaktudásra van szükség. A mai feladatok, at egyre növekvő igények meg­követelik. hogy korszerű technológiát vezessenek be, jobban, gazdaságosabban ter­meljen a gyár. Ez elsősorban az embereken múlik. Tanulni kell, folyamatosan a gyár minden dolgozójának. Mindenki a saját szemével győződhet meg. hogy milyen sokat fejlődött a gyár az utóbbi esztendők alatt. Azt is tudják az emberek, hogy a klinkerégető üzemet, a kőbá­nyát rövidesen korszerűsítik. Pakura tüzelésre fognak át­térni, új gépeket és szállító- berendezést kap a gyár. Álla­munk milliókat áldoz a gyár fejlesztésére. Ha az állam millióihoz a munkások és a műszaki dolgozók hozzáte­szik szorgos tanulásukat, amely a magasabb szaktudás, a korszerűbb, gazdaságosabb termelés előfeltétele, akkor az 50 esztendős gyár minden eddiginél nagyobb sikereket fog elérni. (F. L.) Szemüveg - unalmas értekezletek ellen Az Egyesült Államokban szemüveget hoztak forgalomba, amelynek üvegére tágra nyílt, érdeklődőén pillantó szemeket festettek. Hoszú beszédeknél elegendő feltenni a szemüveget — s a hallgatók nyugodtan al- hatnak — a mesterséges sze­mek helyettük is érdeklődés­sel pillantanak a szónokra. >' c<x!iooocoooooooooo<xxxxxx>'xx>D<x)cxxx)Oooc^c)cxxx)oooo<xxxx^oo<xxxxxxxjooooooc>ooooo<xxxjcxxxxxxxxpotxXxx)pt Lakótelep és kultúra meg. Otthon, a falujukban. De az erőmű kultúrmunkásai „ki­járnak utánuk” lakhelyükre, termekben, szerelőpadoknál, ott szólnak hozzájuk. Vezérlő- szállitószalagoknál és tervező­asztalok mellett eltöltött 8 órai munka után gépkocsira ül Bidiga Béla kultúrotthon- igazgató, Nyári Pál művészeti felelős, Pintér Anna, Szél Jó- zsefné, Diószegi Károly és fe­lesége, Havlik Pál, Kovács László, Kovács Imre, Kapos­vári Gyula, Makarész György, Molnár Gyula, Pál Imre, Váj­ta János és Horváth László — a kultúrcsoport tagjai, a mo­dern falu járók, hogy műso­rukkal tegyenek ünnepélye­sebbé egy nőtanácsi rendez­vényt, vagy egy tsz-zárszám- adást. Az erőmű a selypi me­dence egyik kultúrgóca. A falvakat felkeresi a kultúr­csoport, a bejáró dolgozókra pedig ott a helyszínen, az iDa- ri létesítmény embernevelő, munkásnevelő hatása érvénye­sül. Gépkezelő, géphez értő szakembereket nevel belőlük. A telep kulturális életének központja, a kutúrotthon. Harmonikusan illeszkedik a mellette és a vele szemben álló emeletes házak közé. Itt rendezkedett be a mozi, a KISZ-klub, a könyvtár, itt vannak a kiállítási termek is. És a kultúrotthonban mutat­koznak be vidékre induló mű­sorukkal a művészeti csoport tagjai, és a vendégszereplő fővárosi és egri együttesek is. Mindent egyhelyen találtunk A művelődési ház előtti té­ren hatalmas zászlórudakra kifeszített plakátok. Óriási be­tűk hirdetik, hogy megnyílt az országos munkavédelmi ki­állítás. A kiállítást a kultúr­otthon két termében helyez­ték el. Két hónapot dolgozott rajta Molnár István, a képző- művészeti szakkör vezetője és Bártfai Ferenc vállalati deko­ratőr. A termekben, a falakon grafikonok, plakátok, a sa­rokban modellek, gépek érzé­keltetik a villamossági, bal­eseti veszélyeket. A kiállítás még csak néhány napja nyílt meg, a vendégkönyvből máris öt lap betelt — eddig több mint 500-an látták. A szemben levő helyiség a KISZ-klub. Tágas, szőnyegek­kel borított, ízléses fotelekkel, asztalokkal berendezett szoba. Az asztalon rádió, a falakon az ifjúsági szervezet életét dokumentáló feliratok, tab­lók és oklevelek. — Vidékiek is eljárnak a KISZ-klubba ta­nulni — mondja Gábor Lajos, a könyvtáros —, mert a kul­túrotthon minden helyiségé­be be van vezetve a központi fűtés, s a tanulók rendelkezé- zésére áll a 3000 kötetes szak- szervezeti könyvtár is. Milyen a könyvforgalom ? — A szakszervezeti könyv­tárban főleg szépirodalmi mü­vek találhatók — mondja Gá­bor elvtárs. — Mintegy 250 beiratkozott olvasónk van. Ezek tavaly 2500 kötetet ol­vastak el. Nagy az olvasási láz; ha minden telepi lakost; öreget, fiatalt, csecsemőt szá­mítok, akkor is minden em­berre két-három elolvasott könyv jut. Ezenkívül vállalati — műszaki könyvtár is áll az érdeklődők rendelkezésére. És persze az emberek maguk is vásárolnak könyveket. Az idén mintha többet olvasnának, mint egy évvel ezelőtt. — Mi lehet ennek az oka — kérdezem tőle? — Talán az, hogy kevesebb a tanfolyam, több idejük van az olvasásra. Ugyanebben az épületben van a mozi is, amely heten­ként két játékfilmet mutat be. Nagy az érdeklődés az ismeret- terjesztő munka iránt. Pedig ezen a téren még sok a ten­nivaló. A kultúrotthon igaz­gatótól megtudom, hogy a té­len mindössze két ismeretter­jesztő előadást tartottak a kultúrotthonban: egyet neve­lési, pedagógiai, egyet pedig erkölcsi problémákról. Ez bi­zony kevés, még az ismeret- terjesztő filmműsorokkal együtt is. A kultúrotthontól pár száz lépésnyire van az iskola. Szép, világos épület — nyolctanter­mes. 232 tanulót nevel itt 11 pedagógus. Közülük minden évben többen mennek közép­iskolába. A szocialista brigádmozga­lom a felnőttek kedvét is meg­hozta a tanuláshoz. A telepi dolgozók általános iskolájá-. ba 16-an járnak. A dolgozók középiskolájába és az egyete­mek levelező tagozatára já­rókkal együtt ez a szám hat­van fölé emelkedik. Nem írtunk meg mindent a telep kulturális életéről, nem írtunk a fotóművészeti és kép­zőművészeti körről, a megye egyik legkorszerűbb sportpá­lyájáról, a strandról, a Fővá­rosi Kertészeti Vállalat által gondozott parkról, a rózsalu­gasok között vezető utakról, és a tágas lakásokról. Ezek is hozzátartoznak a kulturális élethez. Nélkülük nem teljes a kép, az igaz, de azért így is érzékelteti a telep művelődé­si viszonyait. . Krajczár Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents