Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-04 / 54. szám
4 NÉPÚJSÁG 1961. március 4., szombat Egy kis romantika? ... Szokványos szerelmi történet következik itt, cseppet sem szokványos befejezéssel... Egy 18 éves kőfaragótanuló szeretett egy 16 éves diáklányt. Valami oknál fogva összezördültek. Az összezördülést szakítás követte. Mit csinálhat ilyenkor egy 18 éves fiatalember, ha történetesen a kőfaragás mesterségét tanulja? Plakettet küldött emlékeztetőül a kislánynak: gipszkeretben egy nyíllal átszűrt szív, a nyíl hegyéről lecseppenő piros színű gipszdudorokkal. (Ez a vért szimbolizálta.) Írást is rótt a plakettre: „1961. II. 26.” A szakítás dátuma. Meri-e még nekem valaki azt állítani, hogy korszakunk kiöli az emberek érzésvilágából a romantikát?i Mert amit ez a fiú tett elkeseredésének kifejezésére, ez vérbő, — sőt: mondhatnám vérző — romantika. Szép, szép romantika ez, tudom. De nekem folyton az jár az eszemben: mit csinált volna ez a szerelmes titán akkor, ha mondjuk, más mestersége van. Például: vasöntő? Gondolom, akkor nemes acélból öntött volna féltonnás szívet... No, és ha hentes?i (pataky) — A NÉPMŰVELÉSI tanácsadó zenei szakbizottsága vasárnap délelőtt tíz órai kezdettel Egerben, a Pedagógiai Főiskola zenetermében az úttörővezetők részére továbbképzést rendez. — TATAROZZÁK az eger- szalóki Vörös Csillag Termelőszövetkezet irodahelyiségeit; a tatarozást saját erőből végzik el. Ügy tervezik, hogy ebben az évben a volt káptalani kastélyt, a szövetkezet jelenlegi irodaépületét is rendbehozzák. — ÜNNEPÉLYESEN osztják ki vasárnap délelőtt Egerben, a Városi Művelődési Ház kultúrtermében a 212- es MTH iskola 16. életévét betöltő tanulóinak személyi igazolványukat. — Az EGRI várban jártak szerdán a Magyar Televízió munkatársai. A gótikus épület helyreállítási munkálatairól néhány perces felvételt készítettek a TV-híradó számára. — A NEMZETKÖZI nőnap tiszteletére rendezett ünnepségen, március 6-án az egri Gárdonyi Géza Színházban fellép a Városi Művelődési Ház balett-kamara táncegyüttese is. — AZ EGRI Alkotmány utcában is hozzákezdtek az úttest leburkolásához. A múlt év végén új vízvezetékcsöveket fektettek itt le, s ideiglenesen beföldelték, most újra aszfaltozzák 4 felbontott ré- szßkßt. — MÄRCIUS nyolcadikén üzemi tanácskozást tartanak az Egri Dohánygyárban. A tanácskozáson megvitatják az 1960. évi terv teljesítését, a munkaruha-keret felhasználását és az üzem által alapított társadalmi ösztöndíjak elosztásának problémáit. — EGERFARMOSON az elmúlt években 9 mázsa átlagtermés jutott egy hold területre. A gépesítés, a korszerű nagyüzemi gazdálkodás azonban gyökeres változást hozott a termésátlagok növekedésében is. Az 1960-as gazdasági évben például ez a mutató holdanként 11 mázsa 15 kilo-' grammnak felel meg. EGRI VÖRÖS CSILLAG Tisztes úriház EGRI BRÖDY A szél GYÖNGYÖSI PUSKIN Próbaút GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Messzi utca HATVANI VÖRÖS CSILLAG Találkozás az ördöggel HATVANI KOSSUTH Ütött az óra HEVES A lámpaláz .PÉTERVASARA Fatima FÜZESABONY Fapados szerelem Ikerben este 7 órakor: KÜLÖNLEGES VILÁGNAP ■Istenmezején este 7 órakor: Kilóg a lóláb Csányban este 7 órakor: Dalol a tavasa TISZTES ÚRIHÁZ Zola regényeit — úgy látszik — sorra filmre viszik Franciaországban. Maria Schell emlékezetes sikere óta a Patkányfogóban, nálunk is érthető érdeklődés fogadja a francia filmgyártás eme alkotásait. A „Hölgyek örömének” a filmreírása bonyolultabb feladat, mint a korábbi Zola-át- ültetések. Zola a „Hölgyek öröme” férfi-főhősét a francia délvidékről küldi Párizsba meghódítani a fény városát és az abban lakókat. Az alaptétel kedvenc megoldás Stendhalnál és Bal- zacnál is, de míg azoknál a lélek bonyolult fejlődése visz az egyéni tragédia felé, Zolánál Octave pályafutása csak arra jó, hogy a cselekmény hosszú zsinórjára felfűzze az asszonyi hitványságok és a férfijellem- telenségek színes gyöngysorát: a mamát, aki a legarcátlanabb nyíltsággal árulja lányát férj- hezmenés címén, az apát, aki gerinctelenné válik a címmásolási munka fillérjei mellett, Vabre báróékat, akiknél mindenki hülye és beteges, de a „tisztes úriházba” kétlovas kocsijukkal behajtanak a kapu alá. Erre a családra kétszeres élességgel veti a gyűlölet és a méreg fényeit Zola, mert az erkölcsi betegségek itt zsúfolódnak egy házasság megkötése ürügyén undorító csokorba, mintha bogáncsokat kötnének össze ízléses masnival. A Hölgyek öröme áruházának tulajdonosa sem különb, csak rideg és álszent — beteg férje árnyékában —, de összeesik az Octave iránti szenvedély láttán, amikor még csak alig eltemetett férjének sírja mellől ellép. Gasparin kisasz- szony sem különb a többinél, mint Fanny, vagy az építész, aki Octave-at a tisztes úriházba hozza. Olyan erkölcsi bú- jósdi ez a Zola-regényből alkotott filmben, amin jót nevet a közönség, de nem veheti komolyan, mert túl van a realitáson az alapkoncepció; a helyzetek, a jellemek annyira kifordított oldalukat mutatják a nézőknek, mintha eredetileg Francia—olasz film is így szabták volna őket. Tudjuk, hogy Zola kérlelhetetlenül és nagy dühvei rontott korára, a felszínen és üresen élő nagyvilági Párizsra, megfestette annak minden komorságát, vigasztalanságát. Csak egyet felejtett el: az élet mégiscsak harmónia, az emberek nem egyértelműen csak rosszak, vannak jó emberek is és a társadalom, mint valami óriás kaleidoszkóp, a szivárvány minden színét csillogtatja, nemcsak a szürkét és a koromfeketét. Octave bővérű, délfrancia, minden nő érdekli, főképp, ha a szembenálló sem közömbös. Csókol és szeretkezik, árulja önmagát és sorsát, mint a törekvő kapitalista kereskedőfiúk egyike. Fúrja magát előre a párizsi rothadtságba, mert dereka bírja az iramot. A végén erkölcsbíróként is felléphet, mert a zolai igazságszolgáltatás erre is lehetőséget ad. Berth-től, az áruház tulajdonosnőjéig, a fiatal lány felkí- nálkozásától az özvegy birtoklásáig az üzlet, a felfelétörés csak átleng a filmen, holott ez lenne a regény egyik fő mondanivalója: a pénz az isten, ez kormányoz minden aljasságot, ezért tartoznak egymáshoz emberek és ezért hagyják ott egymást asszonyok és férfiak, szüzek és romlottak egyformán. A filmet Julien Duvivier rendezte, aki a filmreírásban is részt vett. Az átírás és a rendezés a regényben meglevő nevettetően éles társadalombírálatot hangsúlyozza, és így kevesebb is, több is a regény eredeti és ránkgyakorolt hatásánál. Amiért a szokvány karrier-történet hatása nem lanyhul, az a párbeszédek eleven szellemessége és a kitűnő színészi alakítások sora. Az egy- és kétértelmű bölcsességek és megállapítások úgy röpködnek a levegőben, mintha csak ezért vitték volna filmre az egész zolai világot. A rendező egyetlen fogása sem lep meg, de kifejez lemérhető helyzeteket, amikben a gúny és méreg javító szándék nélkül tombol. Vagy csak pöszög? A modern áruház forgatagának bemutatásával adósunk marad a rendező. Gerard Philipe jóval. rokonszenvesebb regénybeli eredetijénél. A könyöklő és mindent habzsolni kész kereskedősegéd szemtelensége nála megfino- 'mul és ő világfivá, olykor érett filozófussá lendül. Nemcsak ázért, mert mi látjuk ilyennek Gerard Philipe-t, hanem azért is, mert ebben a tragikusan fiatalon elhunyt kiváló színészben olyan emberi értékek vannak, melyekkel Octave egyetlen pillanatig sem rendelkezhetett. Játéka finomabb és árnyaltabb, semhogy ezt a dél ről jövő, nagyhangú, nőhabzsoló kereskedősegédet elhigy- gyük neki. A társadalmi buktatókat légies könnyedséggel átlépi, holott Octave benne gázol a társadalomban. Gerard Philipe ezt felülről, teljes magabiztonsággal játssza. Dany Carol kitűnő színésznői. Anyja minden erőszakosságára csak azzal reagál, amit a tehetetlen lány tehet: úgy áll bosszút, hogy önmagát is megsebzi. Mire Octave-ot elveszti, már mindenre kész, rafinált párizsi asszony, aki pénzért harcol, szidja az urát és szeretők után les. Danielle Darrieux nagy rutinnal és finom eszközökkel rajzolja a középkorú asszony figuráját, aki szerelemre gyullad és csak akkor omlik Octave karjaiba, amikor a társa- dami tekintetek már megbocsátják. És sorolhatnánk az alakításokat sokáig: az anyát, az asszonyokat, a címmásoló apát, a főállamügyészt, mindmind kitűnő alakítás. Véleményünk szerint kár volt ezt a filmet szinkronizálni — Gerard Philipe miatt. Az ő egyénisége annyira a hangjával egész, hogy a szinkront most veszteségnek éreztük. (Persze, a párbeszédek írásban való vetítése komoly gondot okozott.) Farkas András 1961. MÁRCIUS 4., SZOMBAT: kazmEr 40 évvel ezelőtt, 1921. március 4-én alakult meg a Szovjetunióban az Abház Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság. RENÉ DESCARTES 365 évvel ezelőtt, 1596 márciusában született RENÉ DESCARTES francia filozófus, matematikus és természettudós. Filozófiájának lényege, hogy az Igazsághoz csak úgy juthatunk el, ha mindenben kételkedünk addig, amíg az teljesen világosan nem áll előttünk. — „Gondolkodom, tehát' vagyok” — alaptétele szerint az ember létezését is gondolkodása bizonyítja. Mint matematikus és természet- filozófus szilárdan a materializmus alapján állott. Munkássága révén az analitikai geometria megalapítója lett. A fizikában ő tette általánossá a matematika módszerét és nevéhez fűződik a fénytanban a fény törésszögének meghatározása. A filozófia elvei és az Elmélkedések a metafizikáról című munkái magyarul is megjelentek. Hóvirágot tessék . ..! A Bükk erdőkoszorúzta hegyeiben, a fák alatt, dacolva a **téllel, faggyal — megjelent a hóvirág. Az erdőnjúrók leszedték, kis csokrokat készítettek belőlük és behozták a városba, a városi embereknek. A nagy kő- házalc tövében kis kosarakban árulják a falusi lányok, asz- szonyok. Kínálják szíves szóval: — Hóvirágot tessék!... S a kis fehér csokor a járókelők kezébe kerül s onnan az otthonokba, tisztavizű pohárba, vázába. Ha pedig már ott van — beszélni kezd. — Emberek — üzenetet hozok nektek a hegyekből, erdőkből, ahol születtem. A tél dermesztő hidege, a fagy szorítása szűnőben van. Szélvédett hegyoldalon ezerszámra életre ébresztett bennünket az életadó nap s a hótakaró és a barna avar alól kidugtuk fehér fejünket, hogy megjelenésünkkel hirdessük: — múlóban a zord téli napok sora, s nemsokára tavaszt kiált a felröppenő madár. — Most még lombtalan a táj, s a télvégi szél, ha belekap az ágakba, zörrenve verődnek azok egymáshoz. — Most még színtelen a fűnek földrehajlott szára s ha rálép az arrajáró ember, állat — nem fáj még neki. — Most még lassan indul a sziklák alól a hegyi patakok vize, de tágas tisztásra érve, már játékosan fröccsen szét a viz a meder simára koptatott kövein. — Most még márciust mutat ugyan a naptár, de fűnek, cserjének, fának gyökerében bizseregni kezd már a megindulni akaró élet. Ezt mondja nektek, emberek a kis hóvirágcsokor, s hogy ezt mondja — ugye jól teszi. Hisz egy kis tavaszváró derűt akar belopni az életetekbe és sok embernek a szívére fagyott jégkérget szeretné elolvasztani. — Elolvasztani örökre. Ugye igaza van a hóvirágnak, emberek? S ha igen — vigyetek ti is egy kis fehér csokrot az otthonotokba. — Hóvirágot tessék!... (Csg. 'isitiitttiiiitiiMitiiiiitiuiiitiiauiirinaiitiiS'uuiiiliwtiiiiiiMitiiitiimiMMiilitfliiiiiiiiiiittiltilitaiiluiuJttfiiiitiiiciniiiiiiiiiitiiiiitiiiiiifiiiiiiiiftiiiiiiiaiiBiiiiiiiiiHiiikfifnviiiHiiititiitiutuiMiiiiniiiiuaitriiniiiiiiiniuiiiii'iiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiuinriliiiiiiiiiiuiiiiiaiiiHiiiaiiitiB HOPvfim JÓZSIT-. tö:ó;v;o:,;v.v.vxó!ú>>>y*V*wó*.v.w.v.v.v.wAVA,«v.v.av.v.'.y. ••«•«•t«ta4«aaa«»»*»*»»«**»4«»«at»»aa*«aaaat«»«44a ♦.* • « • •WAafcV»VAWAVAVAV.VVAWAV.VAVAVV.V.V.V.V.VA‘.*. (541 — Ez az — jegyezte meg mosolya mögé bújtatott indulattal Júlia —, Jánosnak hamar megárt. Kérem, ne unszolja. Szerencsés révetegen nézett körül. Aztán Benkőt fürkészte félig lehunyt pillái mögül. Úgy érezte, kicsordul á lelke. Milyen nagyszerű ember ez a Benkő! Milyen tisztaszí- vű, igaz ember! O, ha ő csak egyszer, még egyszer ilyen lehetne! Inkább élne a pusztában meztelenül, magányosan, csak úgy tudna szembenézni önmagával, mint ő! Ó is gyarló, ő is esendő, benne is van önzés, ő is megmegbotlik néha, de legalább van mersze megvallani önmagának, sőt, másoknak is. És másképp nincs megtisztulás. Júlia! Te nem tudod — gondolkozott Szerencsés félig szédülten — micsoda érzés ez, itt lenni, vele együtt. Én tele vagyok pénzzel, amit megkívánok, azonnal megszerezhetem, előttem nincs lehetetlenség, nekem nincsenek betöltetlen vágyaim és színesbe szőtt terveim. És ez az ember úgy él itt, puritán egyszerűségében most is, mint amikor a munkapad mellett állt, ez nem él vissza az emberek bizalmával és jóságával, sőt, ennek nincs egy rendes lakása, , hát micsoda igazság ez? Hirtelen előrehajolt öltében és borízű hangon Benkőhöz fordult — Te, Anti, te megérdem- led, fogadj el tőlem valami pénzt, és rendezkedj be rendesen. Vegyél egy lakást, rendezz be egy szép, kényelmes otthont, és vedd meg a motort is, meg mosógépet az asszony- nyodnak! Na, mit nézel így rám? Hiszen ezek nélkül semmit sem ér az élet, csak kínlódás az egész! És éppen te kínlódj, így? Benkő furcsán nézett Szerencsésre. Nem kerülte el a figyelmét Júlia alig palástolható riadalma sem. Aki — talán az ijedtségtől — pihegve hallgatott. Benkő kényszeredetten mosolygott, s látszólag vidáman kérdezte, miközben Szerencsés térdére csapott: — No, és mennyit adnál, te vén bankár? — Mennyit? Hát neked legalább ötvenezer forint kellene ahhoz, hogy rendbejöjj. Júlia agya lázasan dobogott. Szerencsés, részeg, az isten verje meg, borzasztó bajt csinál ez a meggondololatlan szörnyeteg! Azonnal közbeszólt, kínos helyzetét tréfával palástolva: — Na, látja, maguk teljesen egyformák. Mintha aranyból volna a szívük. Milyen kár, hogy csak a jószándék van meg, s nincs mögötte semmi, hogy szívük szerint segíthessenek is egymáson. Legalább egyikük lenne bankár, tudom istenemre, megsegítené a másikát! Hanem most mát egy percig sem maradhatunk. Igazán nagyon jól éreztük magunkat. Gyere, Jánosom. í|Tát majd hamarosan viszonozzuk ezt a kedves és bőkezű vendéglátást. Elbúcsúztak. Szerencsésék elmentek. Benkő leült Szerencsés helyére és hosszasan töprengett. Benkő egész éjszaka nem hányta le a szemét. Gondolatai, mint sötétlő örvéayek kavarogtak. Szörnyű gyanú ébredt benne. A különböző jelenségek apró mozaikköveiből próbált egységes képet kerekíteni. Szerencsés ma esti kiszólása ... Semmi kétség, nem tréfált. Őszinte volt. Valóban akart neki adni vagy ötvenezer forintot. Aztán Júlia szembetűnő nyugtalansága, ideges magyarázkodása. Ha Szerencsés csak tréfált volna, Júlia fölényes mosollyal hagyja, hadd beszéljen belőle a bor. De így? Bizonyos, hogy titkuk közös. Gondolataiban nyomról nyomra haladt. A Szerencséslakás ... Annak idején eszébe sem jutott megkérdezni, miből vették a drága, modem lakást. Azt hitte, Szerencsés- né a szüleitől kapott egy tekintélyes summát, hogy otthont teremthessenek. De a berendezés? A fényűzés már akkor meghökkentette egy kissé, amikor először belépett a lakásukba. De ebben az új ösz- szefüggésben nagyon gyanús a luxus-bútorzat, a szőnyegék, a £épek, a drága étkészlet és ólomkristály-készlet eredete. De nézzük csak tovább. Szerencsés egyik napról a másikra elegáns öltönyökben jelent meg a gyárban. Egy időben legalább hármat csináltathatott, mert kétnaponként váltogatta. Valamennyi drága, finom szövetből készült. Egész külseje, megjelenése feltűnően megváltozott. Es a magatartása... Hogyan is mondta Kulcsár Pista bácsi? Ez a Szerencsés valahogyan kifordult magából. Nem törődik az emberekkel, feléjük sem néz, jelentésekből tájékozódik és körlevelekkel igazgatja az osztály munkáját. Hamisítatlan bürokrata lett felőle. Milyen igaza volt Kulcsár Pista bácsinak, amikor ezt mondta: „Te, Benkő, körmére kellene nézni, és esetleg a körmére koppintani ennek a Janinak... Nem jó ám az, ha valakit rosszul kímélnek, nem szólnak neki, amikor butasá- . gokat csinál, vagy botladozik, csak várják, hogy hadd gyűljön körülötte a piszok, aztán egyszer csak a nyakáig ér és a szerencsétlen belefullad. Akkor kell az ilyen embert ka- ronfogní, amikor még könnyen szembenézhet önmagával és kimászhat a slamasztikából”. Bizony, nagyon igaza volt és nagy kár, hogy ő nem hallgatott az öreg, tapasztalt munkásra. Ha Szerencsés csakugyan valami őrültséget követett el, s most majd összeros- kad a következményei alatt, hát ő ezt sohasem bocsátja meg önmagának! Furdalta a lelkiisméret. Tudott ő, látott sok mindent. Észrevette Szerencsés fennhé- jázását, szerénytelenségét, tudta, hogy elromlott viszonya az embereivel, egyáltalán furcsán kezdett viselkedni. A kis Bolgár is, szinte zokogott, amikor . a pártirodán - élpanaszolta . neki, miképpen ' r’V' rótta meg Szerencsés, mert nem akart ötödmagával elmenni a bogiári üdülőbe. Ö el is tűnődött azon, hogyan lehet az, hogy egy munkásember nem érti meg, hogyha egyszer három- gyermekes családapának nincs pénze nyaralásra, akkor nem mehet el, s ez nem dacolás, nem hálátlanság, hanem realitás. Mindezt látta, tudta, megértette, mégis csak egyszer-kétszer tette szóvá Szerencsésnek, akkor is szőrmentén, s még annyira sem volt következetes, hogy legalább őszinte szóra bírta volna! ' (Folytatjuk!