Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-31 / 77. szám
1961. március 31., péntek NCPCJSAG 5 A termelőszövetkezetek és a munkaverseny j\ agy és komoly feladato- ' kát állít népgazdasági tervünk mezőgazdaságunk elé. A második ötéves terv irányelvei 32 százalékban szabják meg mezőgazdasági termelésünk növekedésének mértékét. Már az idén mintegy 8 százalékkal kell többet termelni, mint tavaly. Növénytermelésünktől 10,6, az állattenyésztéstől 4,5 százalékkal több értéket vár az ország; áruértékesítési tervünket pedig — a múlt évhez viszonyítva — 9,1 százalékkal kell túlszárnyalni. Szükség van tehát a szorgos munkára! Szükség van termelőszövetkezeteinkben is a munkaversenyformák meghonosítására. Április 4-e, hazánk felszabadulása tizenhatodik évfordulójának tiszteletére megyeszerte számos termelőszövetkezet tagsága tett jelentős vállalást. Versenyre léptek egymással a szövetkezetek, a munkabrigádok és a brigádtagok. A rendkívüli jelentőségű célkitűzések megvalósításából a szocialista nagyüzemi gazdaságok tagjai, úgy vehetik ki leginkább részüket, ha ezekben a napokban, hetekben vállalásuk szellemében a soron levő mező- gazdasági tennivalókkal idejében és fejlett agrotechnikai színvonalon végeznek. A termelőszövetkezeti munkaverseny célja: többet termelni! Az ország több húst, több zsírt, vajat, tojást vár a szövetkezetektől és több kenyérnek valót. A munkaverseny eszköz és lehetőség arra, hogy a iermeléstechnika színvonalának javításával ezt a többet szövetkezeti gazdaságaink előteremtsék. Hasznos és helyes dolog lenne, ha szövetkezeteinkben úgy dolgoznák ki a premizálási rendszert, hogy azt a munkaversennyel kapcsolnák össze: a munkavér- senyben legkiválóbb eredményt elérő tsz-tagokat, a munkaverseny legjobbjait jutalmaznák, ösztönöznék anyagilag. Hogy népgazdaságunk részére biztosítani tudjuk a szükséges árukat, ennek egyik fontos feltétele: a termelőszövetkezetek kössenek termelési és árutermelési szerződést a különböző termeltető vállalatokkal és felvásárló szervekkel. A szerződések kötésénél különösen nagy gondot kell fordítani a háztáji baromfi, sertés, tojás, stb. szerződéskötésére; ily módon kerülnek felszínre a rejtett tartalékok, azok nem spekulációs úton jutnak el a fogyasztókhoz, hanem a szocialista kereskedelem útján. IYI ai napig a háztáji gazda- Ságokból a megye járásaiban egyre több sertésre kötöttek szerződést. Az egri járás területén 278 sertésre szerződtek háztáji gazdaságokból, a füzesabonyi járásban 1298, a hatvani járásban 174, a gyöngyösi járásban 322 és a hevesi járásban 2284 háztáji sertésre szerződtek le a szövetkezeti tagok. (A pétervásári járásban lassan és vontatottan haladnak háztáji jószágokra szóló szerződéskötések; a járás területén eddig mindössze 30 sertésre kötöttek szerződést a tsz-ta- gok.) Felvetődhet a kérdés: menynyiben függnek össze a szerződéskötések a termelőszövetkezeti munkaversennyel? Any- nyiban, hogy a versenybe belekapcsolódó szövetkezeteknél az egyik legfontosabb vállalás éppen az, hogy mennyi háztáji sertésre, baromfira, tojásra kötnek szerződést a tagok. A termelőszövetkezeti munkaverseny még csak most próbálgatja a gyermekcipőt, most teszi első lépéseit. Megyénkben legelsőként a makiári termelőszövetkezetek mozdultak meg: az Űj Élet Tsz versenyre lépett a Béke Tsz-szel, s a Rákóczi Tsz elfoÉlüzei a szilvásvár SENKI SEM MENTES teljesen az előítéletektől. Gyakran halljuk egy üzemről, hogy rossz munkát végez, — és később ezt természetesnek vesz- szük, s el se tudjuk képzelni, hogy másként is lehetne. Mikor aztán a valóság a tények, az ott dolgozó munkások és vezetők szorgalma, tudása rácáfol a „várakozásokra” — szégyenkezve valljuk be, hogy ismét felesleges volt az „előlegezett rosszindulat”. Valahogy így voltam a szilvásvárad! Heves megyei Mész- mű Vállalattal is. Sok rosszat hallottam róla, s nagyon meglepett a hír, hogy 1960 második félévi jó munkája alapján élüzem lett. Élüzem lett, — egyszerű kijelentő mondat. Mi van mögötte? — 108—110 százalékos tervteljesítés, jó szervezés, kitartó, kemény munka. A mészmű évekig 80 százalékra teljesítette tervét. S a „laza” tervteljesítés „mellett” 115 százalékos berfelhasználás- sal működött. Az igazgató — Ináig Imre — tavaly került a vállalat élére. Azelőtt az egri Finommechanikai Vállalatnál volt műszaki vezető. — Mit talált itt, mikor idejött? — kérdeztem tőle. — Lazaságot, szervezetlenséget, fegyelmezetlenséget. Az üzemben, mintha hírét sem hallották volna a tervteljesítésnek. — Amint látom, azóta alaposan megváltozott a helyzet. — Igen. Átrendeztük a bérezést, órabér helyett bevezettük a termelést jobban szolgáló teljesítménybérezést. Megszerveztük a munkaversenyt. Azelőtt itt ilyen nem volt — most a tanácsi vállalatok között második helyen állunk a „versenyek versenyében”. így MONDJA: „szerveztük”, „rendeztük”, „állunk”, — szerényen, mintha ő, saját személyében „ártatlan” lenne ebben. — Az eredményt ugyanazokkal az emberekkel értük el, csak az üzemvezetőt voltam kénytelen elküldeni, annyira használhatatlan ember volt. őszintén megmondom; vasfegyelmet vezettünk be, szükség volt rá. És — itt kissé elmosolyodik — nem akartam sokáig a „legrosszabb” vállalat igazgatója lenni... Továbbra is élen jár megyénkben a Horti Gépállomás Serényen folyik a munka a Horti Gépállomáson. Az emberek igyekeznek, hogy a tergadta a nagytályai Viharsarok Tsz versenykihívását. Azóta újabb szövetkezetekből érkezett hír, hogy náluk is kezdetét vette a munkaver- seny-mozgalom. Az egri járás területén minden termelőszövetkezetben megtartották már a népnevelő értekezleteket s megfogalmazódtak a verseny- felhívások szövegei. Balaton község termelőszövetkezete a mikófalvi és a bekölcet szövetkezeteket hívta versenyre; a mikófalvi Kossuth Tsz versenyre lépett a bélapátfalvi Március 15 Tsz-el is; s a be- kölcei szövetkezet az egercsehi termelőszövetkezethez intézett versenykihívást. Az ország, s a megye figyelmének középpontjában ma a mezőgazdaság áll. A közvélemény érthetően nagy figyelemmel kíséri a szocialista nagyüzemi gazdálkodásra áttért mezőgazdaság termelési színvonalának alakulását. A termelés növelésére vonatkozó céljaink teljesíthetők, az adottságok erre többnyire biztosítottak. A siker mindenesetre attól is függ, mennyire kapcsolódnak bele szövetkezeti gazdaságaink a munkaverseny- mozgalomba. A munkaverseny most teszi első szárnypróbálgatását. Reményteli várakozással figyeljük az első eredményeket. A cél, és a szándék nemes, magasztos: többet termelni, jobbat termelni az ország, a dolgozók asztalára. Szövetkezeteinken múlik s szövetkezeti parasztjainkon, hogy e szándékokból mázsákban is lemérhető eredmények szülessenek. Pataky Dezső m lett adi mészmű És kiteregeti elém a kimutatásokat, a táblázatokat... Hogy egy félév alatt lecsökkent az önköltség, javult a minőség... és túlteljesítették a felemelt tervet. Mert 110 százalék — nagy dolog. — Nagy dolog egy ilyen üzemtől, melyet évek óta nem korszerűsítettek, és szinte mindent kézierővel végzünk — mondják egyszerre Varró Papp Károly és Varró Imre munkások, akiket éppen sikerült „ceruzavégre” kapnom, — vagonrakodás és kemencefűtés közben. Mikor kinyitják a kemence ajtaját, pokoli hőhullám csap ki belőle: ijedten elugrom a nyílástól, őket nem zavarjas lehajolnak, közel a tűzhöz, s valami különös áhítattal, s nagy szakértelemmel nézegetik, mustrálgatják a több méter mélyén izzó, villogó mész- tömeget. Az üzem kis területen fekszik — s mészpor mindenütt. Még a szénrakókat is ellepi. — Egészségre ártalmas munkahely — mondja az igazgató, negyven órás munkahéttel dolgozunk. Negyven órás munkahét... Korszerűtlen üzem... Mindent kézierővel végeznek... És élüzem lett a vállalat... Mert aktív, ambiciózus vezető került az élére, aki képes arra, hogy „kibányássza”, ami az emberekben rejlik. Mert „csak” ez az ő érdeme. Igaz, nem csekély érdem jól vezetni. De az érdem oroszlánrésze a kőbányában hajladozó, csákány forgató bányászoké, a mészégetőké, a vagonrakodóké, az üzem 63 dolgozójáé. Jó részük már 15—20 éve dolgozik az üzemben, a legfiatalabb is tavaly augusztusban került ide. AZ Ö MUNKÁJUKAT dicséri az élüzem cím. Méltányolják is jó teljesítményüket Szombaton, az élüzemavató ünnepségen majdnem harmire embert jutalmaznak, és ekkor osztják ki a nyereségrészesedést is. — Ezt se gondoltam volna ía- valy, amikor 80 százalékra teljesítettünk — mondja az egyik ' munkás, aki már előre örül a kétezer forint nyereségrészesedésnek. Krajczár fehér koronájával a fején, őt köszönti... Szótlanul álltak néhány pillanatig, majd Szavuskin ismét előrefutott, és egy hócsomót kezdett görgetni, amelyre földdarabok, és hullott levelek tapadtak. És a kibontott kis földteknőben ott feküdt egy különös kis gombóc, hullott levelekbe csavarodva. A leveleken keresztül kis tüskék bújtak elő, és Anna Vasziljevna mosolyogva állapította meg, hogy az egy sündisznó. Szavuskin ismét rá- hengerítette a föld- és hócsomót, aztán a fa egy messzi kinyúló gyökeréhez szaladt. Megpiszkálta a havas avart, és egy kicsi barlangot tett szabaddá, amelynek nyílásában parányi jégcsapok tündököltek. A barlang mélyén pedig egy barna hátú béka aludt... — Teteti magát! — nevetett Szavuskin. — Mintha halott lenne! De ha a nap fel- melegíü, hű, milyen fürgén ugrál megint! Megint futni kezdett, hogy egész kis birodalmán keresztül vezesse tanítónőjét. Anna Vasziljevna együtt örült a gyerekkel, egész elmerült a számára eddig ismeretlen titokzatos világban, a téli erdőben. Egyik bokortól a másikig egyik fától a másikig, Sza- vuskinnak mindig és mindenütt volt mondanivalója. Mintha álmából rezzent volna fel, amikor az egyik tisztás szélén így szólt a gyerek: — Milyen kár, hogy anyát már nem fogjuk otthon találni... A tanítónő órájára nézett. Negyed négy volt. Hirtelen megriadt, de magában mosolyogva gondolt arra, hogy ez a kis emberke most becsapta őt. Mégsem haragudott. Ez a kis csel kellett ahhoz, hogy megértse: milyen csodálatos a téli erdő — a téli tölgy... De így szólt a gyerekhez: — Látod, Szavuskin, erre mondják, hogy nem mindig a legrövidebb út a leghelyesebb! És tudod mit? A jövőben gyere csak te is az országúton. Szavuskin nem felelt, csak lehajtotta a fejét. Anna Vasziljevna egészen megdöbbent. Hát lehet valamit ennél jobban, ennél érthetőbben kifejezni? — Köszönöm a sétát, Szavuskin ... És ... ha akarod, gyere továbbra is ezen az< úton az iskolába... Szavuskin szeme felcsillant, szerette volna megígérni, hogy ezután soha nem fog elkésni... de félt, hogy nem tudja meg-' tartani ígéretét. Felhajtotta' kabátja gallérját, jobban fe-| jébe nyomta a sapkát. — Visszakísérem ... — Fölösleges,; Szavuskin... Egyedül is visszatalálok... Anna Va-; sziljevna az út; végén megái-; lőtt egy pilla-; natra, visszanézett az alko-: nyi , fényben tündöklő óriási tölgyre, és akkor vette észre, hogy Szavuskin még! mindig ott áll, messziről figyelte őt, és feléje int. Egyszerre megértette, hogy ebben a csodálatos téli világban nem is a téli tölgy, hanem ez a kis ember a legbámulatosabb, kopott csizmájában, szegényes kabátjában, a hazáért elesett katona, és a fürdőben dolgozó, kimosott kezű asszonyka fia, aki tele van csodálatos titkokkal... Visszaintett neki, és újra elindult, az ösvényen hazafelé. Fordította: Antalfy István- - - -- . vek idő előtt valóra váljanak, mert az első félév tervteljesítése nagy feladatot jelent a gépállomás dolgozói számára, hiszen 40 000 normálhold megmunkálásáról van szó! Az első félév június 30-al zárul, s erre az időre a terv 8500 normálhold szántását, 4000 hold vetését, 2400 hold négyzetes vetését, 9000 hold növényápolást, 2000 hold kaszálást és 11 640 hold egyéb fajta megmunkálását írja elő. A felsorolt munkálatokon kívül a szállításra 21 000 óra időt kell a terv szerint majd fordítaniuk. Nem kis dologról van ott szó, ahol a holdakról és munkaórákról ezerszámra beszélnek. Mindezt csak megfelelő munkafegyelem és munkaerkölcs megteremtésével lehet elérni. Am a hortiak példamutatóan végzik feladataikat. A jelek azt mutatják, hogy a Horti Gépállomás féléves tervét jóval idő előtt teljesíti majd. Csak néhány számot, melyek az eddigi eredményeket mutatják. A gépállomás dolgozói eddig 5084 normálhold szántását végezték már el, a tavaszi vetést 2416 holdon teljesítették és az egyéb talajmunkálatokat pedig 12109 normálholdon fejezték be. A 40 000 holdas tervből közel 19 000 hold munkálatait végezték el ez ideig, ami csaknem a tervteljesítés felét jelenti március második felében. A lelkes munkát bizonyítja az is, hogy egy dekádban 6619 hold megmunkálását végezték el. Különösen kiemelkedő eredményt ért el Svella Pál brigádja 1000 normál holdon felüli teljesítményével. Dr. Rőczey Ödön nek ennyi és ennyi százaléka pocsékolódott el késői kezdés, a büfében és az orvosi rendelőben való indokolatlan tartózkodás miatt. Vagy tavaly az üzemben ilyen és ilyen gépet állítottak be, mely x százalékkal termelékenyebb, de a normaváltozást akkor nem vezették át, tehát meg kell csinálni most, azonnal. Tüzetesen meg kellett volna magyarázni, hogy az előző hónapban y százalék munkaidőveszteség volt anyagra való várakozás miatt. Most anyagmozgatókat állított be a gyár, z százalékkal csökkenthető a veszteségidő, tehát így kell változtatni a normát. Az egercsehi bányában már a munkaidő tanulmányozásnál, a műveletidők mérésénél bevonták a szakszervezetet, a dolgozókat. Külön műszaki bizottságot alakítottak az adatok értékelésére. Nem adatokat regisztráltak, hanem a rendellenességek okait keresték és megállapították, hogyan, milyen eszközökkel lehet a bajon segíteni és ki a felelős azok végrehajtásáért. Friss adatokkal agitáltak, fehéren-feketén bizonyították a szakmánybérek rendezésének szükségességét és a megoldás lehetőségeit. Eger- csehiben és ott, ahöl jól oldották meg a normarendezést: a veszteségidő tanulmányozása, műszaki-szervezési intézkedések, politikai felvilágosító munka és az új normák bevezetése logikai sorrendben, a tényeknek megfelelően történt, ott a „normaügy” nem rontotta a párt és a dolgozók kapcsolatát, tartósan nem csökkennek a keresetek. A termelési agitáció fő formája továbbra is a szóbeli agitáció. Ismertetnünk kell az eredményeket, a jó módszereket, de őszintén, leplezetlenül fel kell tárni a hibákat és következetesen harcolni kell azok ellen. De most rendkívül sokrétűek a feladatok, tehát nem elégedhetünk meg a szóbeli agitációval. Ki kell azt egészíteni és együtt kell alkalmazni a szemléltető agitáció minden formájával. Mindenütt megvannak annak személyi és anyagi előfeltételei, hogy ne csak ismerjük, hanem haszonnal alkalmazzuk is az üzemi agitáció minden formáját. Dr. Fazekas László lent, hanem olyan befektetést, amely elkerülhetetlenül szükséges, de ez a befektetés a mezőgazdasági terméshozam növelésével az életszínvonal emelésének alapvető feltételét teremti meg és rövidesen bőségesen visszatérül. Államunk mindent megtett, hogy üzemeinket modern gépekkel és berendezésekkel szerelje fel, anyagi erőink azonban korlátozottak. Mezőgazdaságunk is munkaerőhiánnyal küzd, azért az iparnak nem létszámemeléssel, hanem a termelékenység növelésével kell megoldania a növekvő feladatokat. Anyagi erőforrásaink korlátozottak. Nem követelhetünk tehát nagy összegű újabb beruházásokat, hanem a munka jobb megszervezésével, korszerű technológia alkalmazásával, a munkafegyelem megszilárdításával, újításokkal, a meglevő gépek és berendezések maximális kihasználásával kell termelni. A március közepén megtartott iparvezetői tanácskozáson és azóta több helyszíni vizsgálattal megállapították, hogy megyénk üzemeiben nem halad kielégítő eredménnyel a normarendezés, nem komplex kérdésként kezelik ezt az ügyet és főleg a politikai agi- tációs munkában tapasztalható nagymérvű lemaradás. Fokozottan érvényes ez a legnagyobb vasas üzemekre: a Fi- nomszerelvénygyárra és a Mátravidéki Fémművekre. A Bervában jelenleg több mint nyolcezer gyártási művelet folyik. Ebből mindössze 550 a műszaki norma, háromezer körüli a statisztikai norma. Felülvizsgáltak 1738 normatételt, de a veszteségidöket nem állapították meg, munkanapfelvételt nem készítettek. Így még ma sem tudja senki a gyárban, hogy üzemenként mennyi a szervezési hiba, a technikai ok, és mennyit 'tesz ki a munkástól függő veszteségidő. A gyár igazgatója szerint a normarendezésről majdnem minden munkással beszéltek. De hogyan agitáltak, mivel érveltek, ha nem tudták megmondani, hogy egy-egy munkásnak mennyi ideje pocsékolódott el a rajzra, anyagra, szerszámra, készülékre való várakozással? Vajon nem azt kellett volna megmondani és papíron igazolni, hogy nézd, elvtárs* tegnap, vagy tegnapelőtt, és előző hónapban szerszámhiány, gépjavítás miatt ennyi, meg ennyi munkaidőveszteséged volt. Száz, vagy kétszáz adat összesítésével megcáfolhatatlanul igazolni kellett volna az új normák bevezetése előtt, hogy a műhely összes munkaidejéA Politikai Bizottság 1960 áprilisában határozatot hozott az üzemi agitációról. Megállapította, hogy sikerült leküzdeni az agitáció sok korábbi hibáját: „hangja szerényebb lett, megszűnt a hivalkodás, az agitáció emberibb” és konkrétabb lett. A dolgozók megértik és szeretik az őszinte hangú agi- tációt, helyeslik, hogy parancsolgatás helyett bizalommal közelednek az emberekhez. A határozat megjelöli azt az utat, amellyen haladnunk kell, hogy az üzemekben folyó politikai tömegmunka további javulását érjük el. Ipari üzemeink vezetői ismerik ugyan a Politikai Bizottság idevonatkozó határozatát, de a gyakorlatban kevés helyen alkalmazzák azt következetesen. Taggyűléseken, termelési tanácskozásokon és egyéb gyűléseken elmondják ugyan, hogy „a munkásosztály hatalmának további erősítése elsőrendű érdeke valamennyi munkásnak... A hatalom erősítése, a politikai, gazdasági és kulturális feladatok megoldása ma azt követeli meg, hogy mindenki a saját területén szíwel-lélekkel dolgozzék, egész tudásával, szorgalmával vegye ki részét a munkából”. Az is elhangzott már jó néhányszor, hogy csak a termelés és a termelékenység szüntelen növelése, az önköltség állandó csökkentése teszi lehetővé, hogy emeljük z életszínvonalat. De arról már sokan megfeledkeznek, hogy az üzemi agitáció csak akkor hatékony, ha céltudatos, ha az életből — lehetőleg a gyár, az üzem, vagy üzemrész életéből — veszi a példákat, érveink csak így lesznek konkrétak. Az agitáció csak akkor lesz igazán eredményes, ha a soron levő feladatok megoldására mozgósít. Az idei termelő munka elsőrendű követelménye a termelékenység emelése. Sok szó esett erről az egri Finomszerel- vénygyárban is. De elmond- ták-e a munkásoknak, hogy tavaly 4,4 millió forintot fordítottak gépi beruházásokra, 6.2 milliót felújításokra, az előző években még többet költöttek modern gépek és berendezések beszerzésére. Az agitá- cióban nyíltan szólni kell arról is, hogy beruházásokra nemcsak az iparban van szükség, hanem a mezőgazdaságban is, különösen most, amikor meg kell szilárdítanunk a szocialista mezőgazdaságot. A mezőgazdasági beruházások anyagi fedezetét is a dolgozóknak kell előteremteniök. Ez nemcsak testvéri segítséget jellaszonnaí alkalmazzuk az üzemi agitáció minden formáját
