Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-31 / 77. szám
19*1. március 31., péntek NEPDJ8AG 3 Mesögaxdanági tanácsadó Májmélelykár elleni védekezés a pétervásári járásban A Bükk és a Mátra között elterülő járás hegyes, dombos terület vízgyűjtője a Tárná. A hegyek között lefolyó patakok mentén elterülő rétek legeltetése, már az idősebb korosztály elbeszélése szerint Is, nem egyszer olyan veszélyt rejtett magában, hogy a szarvasmarha — főleg a növendék — és a juhállomány a tél vége felé jelentős veszteséget szenvedett. Ennek okát nagyon kevesen tudták, legfeljebb annyit állapítottak meg, hogy csapadékban gazdag év után törvényszerűen bekövetkezett. Ma már az állattartók tisztában vannak azzal, hogy ezeket a veszteségeket a májmételykór okozta. Megyei viszonylatban járásunkat veszélyezteti a mételykor leginkább. A májmétely hossza 2—3 cm, szélessége 8—13 mm. A férgek a kérődző állatok (szarvasmarha, juh, kecske, de megbetegedhet a sertés is) májának, illetve epeereinek lakói. Fejlődésükhöz egy ún. „közti gazda” szükséges, ez nálunk a törpe iszapcsiga. Ezek a csigák a lassan folyó, agyagos, iszapos, sekély patakok, forrásvizek, réti árkok, csatornák lakói. A . fertőzött állatok bélsarukkal ürítik ki a legelőre a mételypetéket, amelyek az említett csigák segítségévei fertőzőképes fejlődési formát vesznek fel és őszi időben a fűszálakra, szénára tapadva le- gelés és evés illetve fertőzött, pocsolyás víz ivása közben jutnak be újabb állatok száján, belein, stb-n keresztül a májba. A kifejlett métely a májat károsítja és jó étvágy mellett lesoványodás, vérfogyottság, hasmenés, az állalatti tájék vizenyős beszűrődése — juhok- nál az ún. zobolya — és nagymérvű tejcsökkenés jelentkezik. A járás mai felnőtt szarvasmarha létszámát tekintve a mételykor által okozott veszteség szarvasmarhánként csak 20—25 kg súlyveszteséget véve: 870—2175 mázsa — (600 000—1500 000 forint) Tehenenként napi 2 liter tej- veszteséget számítva, havonta 210 000 liter tej (á 3 forint, 630 000 forint), 8000 darab juh esetében 4—8000 kg gyapjú lehet a veszteség (2—400 000 forint). Ehhez számítható még a meddőségből, az elhullásból eredő kár is. Ezek a számok arra késztették az állategészségügyi szolgálatot, hogy a heveny fertőző- betegségek kártételeinek minimálisra csökkentése után a parazitás betegségek tervszerű felszámolását tűzze ki célul. Először is állatorvosaink a téli estéken a járás minden egyes községében előadásokon ismertették a betegséget, kártételét és az ellene való védekezés lehetőségeit: a mételypeték legelőre való kijutásának megakadályozását és a közti-gazda (a csigák) kiirtását. A védekezést társadalmi üggyé sikerült tenni. Ezután indult meg a fertőzöttség felmérése (a járás valamennyi szarvasmarhájának, juhának és kecskéjének fertőzöttségét mikroszkópos szűrővizsgálattal derítettük fel) és a gyógykezelés. 1955-ben a járás szarvasmarhaállománya 75 százalékban volt métellyel fertőzött. Distollal történt gyógykezelés után 1957-re a fertőzöttség 30 százalékra csökkent. Ebben az időben megindult a vizenyős rétek víztelenítése és a „közti-gazdák” (csigák) rendszeres irtása is. Az állam hathatós segítségével — évente 4—500 000 forinttal — csaknem minden községben szabályozták a patakokat, a réteket átszelő csatornákat megnyitották. Így az addig értéktelen takarmánytermő .területek egy része szántó lett, más része pedig jóminőségű takarmányt termett 1957-ben Pétervásárán para- zitológiai vizsgáló állomás is' létesült, hogy az ismételt szűrővizsgálatokat a járáson belül el lehessen végezni. A mételykor teljes megszüntetése érdekében a munka a legnagyobb lendülettel indult meg. A gyógykezelés 1958 óta új gyógyszerrel — a Distoltól eltérően nem szájon át, hanem injekció formájában alkalmazott — Distocainnal történt és így sikerült elérni, hogy a-legelőre való kihajtás előtt a szarvas- marha és a juhállomány fertőzőt tsége 1960-ra 1 százalékra csökkent Az eredményt országosan is igen jónak tekintik. Járásunkat a védekezés tekintetében „mintajárássá’’ nyilvánította a Földművelésügyi Minisztérium. 1958 őszén szovjet, cseh, lengyel és bolgár tudósok a helyszínen is tanulmányozták a betegség elleni védekezés terén követett módszereinket és elért eredményeinket. A látottak és tapasztaltak után elismerésüket fejezték ki. E szép eredmény elérése után is töretlen lendülettel folyik a munka tovább. Ha a megyei tanács VB által elrendelt kötelező gyógykezeléseket továbbra is maradéktalanul elvégezzük, a legelőkre gyógykezelés nélkül fertőzött állatokat nem hajtunk ki és következetesen igyekszünk a vizenyős legelőket kiszárítani, úgy nem lesz messze az idő, amikor sikerül a mételykórt és annak kártételeit teljesen felszámolni. Dr. Kovács János, járási főállatorvos. Mónosbéli színjátszók Egereseidben Kedves vendégek jártak Egercsehiben: a mónosbéli színjátszó együttes. A főként fiatalokból álló csoport a Bányász Művelődési Otthonban lépett fel, s sikerrel mutatta be Jókai Mór A kőszívű ember fiai című müvét. (Totó: Kiss B.) Élő panoptikum Egy New York-i vendéglős a reklámjegyzékében „Élő pa- noptiküm”-nak nevezte el vendéglőjét és kizárólag olyan személyeket alkalmaz, akik valamelyik történelmi, vagy filmhírességhez hasonlítanak. így azután gyakran előfordul, hogy Clark Gable kínálja a vendéget itallal, a sültet Gandhi hozza, a desszertet Greta Garbo szolgálja fel, a cigarettákat pedig Jahn Crow ford árusítja. Világító újság Jósé Vera Suarez spanyol újságíró olyan újságot talált fel, amelyet sötét szobában is lehet olvasni. A normális nyomdafesték helyett ezt az újságot foszforeszkáló festékkel készítik, úgyhogy sötétben világít. A spanyol közvélemény felvilágosult elemei azonban úgy vélik, hogy világító újság helyett talán célszerűbb volna Spanyolországban országszerte bevezetni a villanyvilágítást. rtrwwri; Az Egyesült Államok egyik közvéle- || ménykutató intézete II körkérdéseket tett fel, hogy tájékozódást nyerjen az átlag amerikai átlagműveltségéről. A feltett kérdésekre beérkezett válaszok arról tanúskodnak, hogy az ame- riaki átlagműveltség mélyen alatta marad az átlagnak, s a legnagyobb jóakarattal sem lehet ezzel kapcsolatban a műveltség formát használni. Arra a kérdésre például, hogy ki volt Homérosz, nagyon változatos és igazán frappáns válaszok érkeztek, — egyesek szerint Fidel Castro adjunktusa, mások szerint Onassis jachtja, ismét mások, szerint Európa legjobb hosszútávfutójának a ' neve. A pálmát kétségkívül az a válasz vitte el, amely szerint Homérosz egy ritka rákfajta... j Esküszöm, hogy ■ Dante nem bélszinfilé tükörtojással, hogy j Puskin nem szelet és j Quasimodó Nóbel-dí- j jas költő, nem a párizsi Notre Dame-ban dolgozik, mint harangozó. (—ó) J Kiss Gy, József házalóján Húszezer forint évi jövedelem a háztáji gazdaságból KÖMLÖ, Ady Endre utca 64. szám. Itt lakik Kiss Gy, József, a komlói Haladás Termelőszövetkezet tagja. Feleségével együtt odahaza szorgoskodnak. A férj a ház előtt elhúzódó árkot tisztítja, felesége pedig kézimunkázik. Függönyt készít és szeretné, ha az ünnepekre elkészülne vele. Türelemmel hajol a kifeszített fonalak, számomra érthetetlen, görbéi fölé és ügyes mozdulatokkal rajzol gyönyörű mintákat az apró kockák rengetegébe. — Néhány éve tanultam meg ezt a hasznos munkát — magyarázza az asszony. — Azért foglalkozom vele, mert így van mivel eltöltenem a téli délutánokat és estéket. Nem házalok, nem járok a szomszédokba, helyette inkább ablakfüggönyt horgolok, ha pedig megunom, könyvet olvasok. — Nézzen körül — folytatja barátságosan — új ház, három szoba, konyhás és az ablakokra szükséges a függöny. Az asszony szavai nyomán végigjárjuk a szobákat. Mindenütt tisztaság. Az iker-ablakokon frissen vasalt, keményített függönyök .ragyognak és értékes szőnyegek futnak a szoba padlózatán. — 300 ezer forintba van ez a ház — ad felvilágosítást a férj, aki ez idáig türelemmel hallgatta felesége magyarázatát: — 1958-ban kezdtünk az építkezéshez. Nyolcvan forint felett kerestünk egy munkaegységre abban az időben, így neki mertünk vágni a nem mindennapi feladatnak. Teljesen saját erőből építettük. Hogy asztalhoz ülünk, szóba keveredik a termelőszövetkezet, a mostani időjárás, a tá- vaszi, mezőgazdasági munkák állása, de sokat beszélgetünk a háztáji gazdaságokban nevelt hízóállatok szerződéskötéséről is. így tudom meg tőlük, hogy 1955-ben léptek be a helybeli Haladás Termelőszövetkezetbe, és. jelenleg is ott dolgoznak. Amióta létezik a szerződéskötés, ők még minden évben 6—8—10 állatra kötöttek szerződést az állammal. Kifizetőnek találják, mert évenként iriBMgiiiiiattauiiiiiiiiiauiiiaiiBUiHiuiiiiiiPHtiiiiiauKuiiiiiMiiiHiiiaiilliiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitliiluiiiliiiiiltiiiniiiiiiiilMiiiiiiiuiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiBtiii^iianiiiMitTrBuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiv.iaiiiuiuiiiiiiaiiiiiHiiiiiiiiiai'iiiiiiaiiiiiiiiiiiitit-iiiiaHiiiiiiaiiaiiiiii^RHaHéMi Tavaly ősszel két brazíliai fiatalember repülőjével eltűnt Latin-Amerika őserdeiben. Csak nemrégen akadt rá gépükre a bolíviai rendőrség helikoptere egy tisztáson. A két fiatalember már nem élt, de megtalálták naplójukat. A haláltusa napjaiban csak néhány szűkszavú mondatot jegyeztek fel, de tragikus történetükre ebből is fény derült. A rendőri helikopter a több száz kilométer terjedelmű dzsungel egy tisztásán egy repülőgépet vett észre. Leszálltak. A sportgép szárnya alatt egy holttest feküdt. A kabinban egy másik ember mozdulatlan teste látszott. Messziről úgy látszott, mintha a pilóta aludna. De ő sem élt már. Arcán a haláltusa nyomai, kezében naplója két utolsó lapja, körülötte szétszórva a többi lap. Gazdag ember passziója A napló alapján megismerték a két pilóta történetét és tragédiáját. Milton Verdi 31 éves gazdag, brazil ültetvénytulajdonos rábeszélte barátját, Antonio Gonselvest, egy hosszabb repülőkirándulásra. 1960. augusztus 24-én indultak ki Rio Pretoból Bolíviába. Többszöri leszállás után, augusztus 29-én Corumából Santa Cruz félé vették az irányt, a hatalmas őserdő fölött. A naplóban a következő feljegyzés látható: „A pilóták ritkán indulnak Corumbából egyenest Santa Cruzba. Inkább a biztosabb kerülőutat választják. Ma azonban kedvező szél A Zöld Pokol foglyai fúj. Remélem, hogy négy-öt óra múlva Santa Cruzban leszünk”. Sorsdöntő határozat volt. Fél órával később megváltozott a szél iránya. A repülőnek irányt kellett változtatni, hogy haladni tudjon az erős szélben. öt óra múlva észrevették, hogy fogytán van a benzin. Közelgett az est, ez megnehezítette a tájékozódást Szerencséjükre — ha itt egyáltalán lehet szerencséről beszélni — nemsokára megpillantottak egy nagyobb tisztást. A Zöld Pokolban a tisztás ritkaság. Megörültek. Néhány sikertelen kísérlet után végre baj nélkül leszálltak, aztán átnézték a gépet és gondtalanul iszogatva várták a másnap reggelt. Még tetszett is nekik ez a nem várt kaland. A felszállás azonban nagyon nehezen ment. Több sikertelen kísérlet után Milton rájött, hogy a sportgép két személlyel nem tud felemelkedni ilyen rövid pályán. Meggyőzte Antoniót, hogy ott keR maradnia a tisztáson, ő meg majd keres valami települést a közelben, aztán visz- szajön érte. A felszállás most már sikerült, de 20 perc múlva Milton észrevette, hogy a benzin hamarosan kifogy. Lent sehol semmi település, sehol semmi nyom, ami útbaigazítaná ebben a zöld tengerben. Visszatért hát a tisztásra és értesítette Antoniót a dolgok állásáról. Egyetlen csöpp víz nélkül Tábort vertek. Élelmiszerük volt annyi, hogy 20 napra, sőt ha takarékoskodnak, egy hónapra is elegendő. Volt még egy üveg kölnivizük, két zsilettjük — de egyetlen csepp vizük sem. Ekkor kezdte látni Milton és Antonio, hogy kirándulásuk az őserdővel való élethalálharccá változott. Néhány napig hiába igyekeztek valami messzi motorzajt meghallani, rájöttek, hogy a közelben nincs semmiféle település. Elfogta őket a rettegés. A szomjúság egyre kínzóbb lett. Gyűjtötték az éjszakai harmatot a sátorlappal, de ez a néhány csepp víz ajkukat is alig nedvesítette meg. Rágták a leveleket, de a keserű íz csak növelte a szóm jóságukat. Egy heti hiábavaló várakozás után elhatározták, hogy utat törnek az őserdőben. Tíz méternyi előretörés után teljesen kimerültek. A zöld bástya ellen, kellő felszerelés nélkül hiábavaló volt a harc. Antonio idegei felmondják a szolgálatot Visszatértek a repülőgéphez. Antonio Gonsalvest elfogta a rémület. Milton ezt írja naplójában: „Antonio egész éjszaka a tisztást járta, mint a foglyul ejtett rab. Reggel ötkor nekiment egy hatalmas fának és ökleivel verte. Azután zokogva összerogyott. Néhány óra múlva hiábavaló igyekezetében, hogy vizet találjon, körmeivel Vájta a földet”. Másnap Antonio már teljesen magánkívül volt. Rázta a hideg, és kezét esedezve nyújtotta nemlétező vízesések, tavak és repülőgépek felé. Szeptember 7-én Milton szűkszavúan megemlékezik barátja haláláról: „Antonio egész éjszaka jajgatva hem- pergett a földön. Reggel odalépett a benzineskannához, megragadta és megrázta. A folyadék lötyögése hisztérikus nevetésre késztette. Izzó szemekkel körülnézett, aztán a kabinból előhozta a kölnivizes üveget, összetörte és tartalmát a benzinhez keverte. Két kézre fogta a kannát és egy hajtásra kiitta egész tartalmát. Semmit sem tudtam tenni. Túl gyönge vagyok még ahhoz is, hogy felemelkedjek.” Antonio néhány óra múlva rettenetes kínok között meghalt. Milton a repülőgép szárnya alá vonszolta barátja testét. „Nem temettem el, mert nincs mivel sírgödröt ásni...” Néhány nap múlva: „Egyetlen látogatóim a sakálok. Fel akarják falni Antoniot. Kergetem őket. Bottal a kezemben, a holttest mellé feküdtem. A bűz már elviselhetetlen, de itt kell maradnom mellette.” »Most már rajtam a sor" Nagyritkán megjelent egy- egy személyszállító gép a Zöld Pokol felett. Ilyenkor Milton az ingével integetett, de hiába. Pedig az első napokon megjegyezte: „Ez a tisztás valósággal isten ajándéka, mert okvetlenül észreveszi minden repülő, bármilyen magasan száll is”. Október elsején elfogytak az élelem utolsó morzsái, s Miltonnak már nincs ereje odakúszni a sátorlaphoz, amelyen összegyűlt néhány csepp harmat, sem a bokorhoz, amelynek ágait rágcsálva, ez idáig hozzájutott még' egy kevéske ' nedvességhez. Érzi, hogy közeledik a vég. Feleségének ír: „Kedves Reginám, drága asszonykám, gyermekeim anyja, milyen rettenetes ez az egyedüllét, mennyire vágyom utánatok. A napok egyhangúan múlnak, borzalmas az éhség, szomjúság és egyedüllét. Kisfiacskám hamarosan egyéves lesz, és kinőnek a fogai ..." Október 5-én még egy feljegyzést írt a naplóba (érthetetlen, hogyan bírta ki ezt az öt napot! Lehet, hogy időközben esett az eső, vagy valamilyen gyümölcsöt talált a közelben. „Most már valóban mindennek vége, nincs többé remény”. És november 6-án az utolsót: „Elérkezett az utolsó óra. Jönnek a sakálok, becsukom a kabint. Mindennek van vége, most rajtam a sor”. A hathetes haláltusa itt véget ért. Januárban, amikor végre rájuk bukkantak, már csak a napló tudott beszélni sorsukról és szenvedésükről. szép összegeket látnak belőle. Tavaly például a nyolc hízósertés után több, mint 15 ezer forintot kaptak. v sertések — AZ IDÉN mellett egy tehénre, egy tinóra, tiz libára és tíz kacsára kötöttünk szerződést — meséli a férfi, aztán mosolyogva folytatja: — Kifizetődő dolog a háztájiban szerződni, megéri a jószágokkal való vesződés. — Nézze — vág szavaiba a feleség — nagy a család, és a munkát el tudják látni. Itt van a két gyerek, segítenek szüléink is, akik szintén velünk laknak. Enni adnak az állatoknak, ha nem vagyunk itthon és tisztán tartják őket. Mi magunk Is sok időt fordítunk az állatok nevelésére, a legfontosabb teendők elvégzésére. *Ha egy-két állatot tartunk, ugyanúgy megvan a baj velük, mintha többel foglalkoznánk. Akkor miért ne tartsunk több állatot, amikor kifizetődő?! Kiss Gy. Józsefeknek igaza van. Az állatokkal megvan a baj, etetni, nevelni, tisztán kell tartani azokat, akár négy-ötöt, akár többet tartanak. A háztáji szerződéses jószágállomány 20 ezer forinttal emeli meg Kiss Józsefék jövedelmét. Ám a szorgalmas munka meghozza hasznát a közösben is. 1960-ban a család 1030 munkaegységet teljesített a Haladás Termelőszövetkezetben. Ez után 31 827 forint jövedelmet kaptak, amelynek egy részét természetben osztották ki a tagok között. Kiss József többek között 35 mázsa kukoricát, 44 mázsa árpát, ezenkívül jelentős mennyiségű lucernát, herét, korpát kapott. A háztájiban 40 mázsa kukoricája termett. E felsorolt mennyiség épp elég a szerződéses állatok hizlalására. A közös és a háztáji jövedelemből telt az elmúlt é,vekben a 300 ezgr forintot érő ház építésére. Ebből telt a rádióra, tavaly a motorkerékpárra — hogy csak a nagyját soroljuk vásárlásaiknak. — KELL A PÉNZ! mondja határozott hangon az asszony, amikor búcsúzom tőlük. — Kell, mert ruhát akarunk venni a gyerekeknek, a férjemnek, vaskaput az új házhoz és nem utolsósorban jó lenne, ha a férjem meglepne egy új bútorral is •a közeli jövőben, mert ez is kellene. Mindez pedig egyszerre sokba kerül. Ezért foglalkozunk az állatokkal, ezért bajlódunk velük, ezért szerződtünk, hogy több pénzünk legyen. Kihasználjuk -íz állam adta tehetőségeket, dolgozunk, fáradozunk, bajlódunk a jó- v-i R7 idén is, és jövőre 's m- •'gyón megéri... Fazekas István
