Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-30 / 76. szám
\ 1961. március 30., csütörtök NBPGJSAG s A bélyegek rabjai Sírfosztogatás bélyegért — A hoppon maradt menyasszony — Életmentés a színespapírok hal Sokféle ember él a földön, de jóformán mindegyiknek van valami bogara, szenvedélye. Cecil Rose, a hires angol bélyeggyűjtő emlékirataiból idézett néhány részlet a bélyeggyűjtőkről szól. ★ Tizennyolc éves koromban apám segédje lettem. Első üzleti utam egy nyolcvanöt éves bélyeggyűjtőhöz vezetett. Pompás, tizenöt kötetes gyűjteménye volt, amely testvérek között is vagyont ért. Amikor megláttam a már fél lábával a sírban álló öreget, megkérdeztem tőle, hogy mi lesz a gyűjteményével, ha meghal. Kérdésemre elkomorodott. Azt válaszolta, hogy maga mellé temetteti a sírba. Végignéztem gyűjteményét, benne egy egypennys Viktória királynő sorozatot, a világ egyik legértékesebb bélyegsorozatát. Nemsokára meghalt. Végrendelete szerint bélyegeivel együtt temették el. Néhány évvel később egy jól ismert bélyeggyűjtő egy pompás albumot mutogatott. Az öreg gyűjteményéből volt. Lám, valaki még a sírját is felbontotta, csakhogy kielégítse szenvedélyét... ★ A két világháború között gyakran jártam Párizsban és Berlinben. A zsidóüldözés kezdetén éppen Berlinben tartózkodtam. Egy zsidó barátom 24 darab, körülbelül hárommillió frankot érő bélyeget adott át nekem, hogy valamilyen úton- módon vigyem át őket Angliába. Nem vihettem őket magammal, mert a határon elverték volna tőlem. Mást tettem. Huszonnégy levelet írtam üzletemnek és a rendes postabélyegek mellé egyenként felragasztottam ezeket a ritka példányokat is. Tervem sikerült. A postások nem vették észre, hogy milyen értékes bélyegek vannak a rendesek mellett. Hazaérve aztán átadtam őket, időközben átszökött zsidó kollégámnak, ő aztán eladva azokat egzisztenciát teremtett magának. ■k Egy életmentő bélyegkalandom is volt: négy zsidó család életét megmentettem vele. Egy londoni bélyeggyűjtő egész csomó ritka bélyeget kínált fel, ha megmentem rokonait a náciktól. Elutaztam Németországba, s a berlini Adlon szállóban szálltam meg. Rögtön telefonáltam egy von Appfen nevű úrnak, akiről tudtam, hogy szenvedélyes bélyeggyűjtő és mindenre képes, csakhogy megszerezzen néhány értékes bélyeget. Hamarosan kopogtatott is az ajtómon és belépett hozzám. Már nem egyszerűen üzletember, hanem SS-tiszt volt. Amikor megmutattam neki a bélyegeket, felragyogott a szeme. Kétmillió frankot kértem értük, valódi értékük egymillió volt. „Sajnos, nem tudom megvenni őket — mondta — mert nincs annyi pénzem”. Azt feleltem neki, hogy már holnap lesz rá vevő, de mégis neki kínáltam fel, régi barátomnak. Láttam rajta, hogy nagyon sóvárog a bélyegek után, de valóban nincs annyi pénze, hogy megvegye őket. Erre felajánlottam neki a bélyegeket, ha négy zsidó családot kiment Angliába. Azt mondta, hogy ez lehetetlen és eltávozott. Az ajtóból még visszaszólt, hogy megpróbál valahonnan kétmillió frankot szerezni. Másnap ismét eljött hozzám. Tekintetét a földre szegezte, és megkérdezte: „Mi a címük? ...” Szenvedélye nagyobb volt kötelességérzeténél. Becsomagolta a bélyegeket és eltávozott. Adott szavát , nem szegte meg. Mind a négy zsidó család sértetlenül, rendes útlevéllel a Gyermeki lélekjelenlét Csodálatos lélekjelenlétről és gyakorlati érzékről tett tanúságot egy négyesztendős kislány a Massachusetts állambeli Chicopeeben. A lányka kétéves kishúga játék közben egy gombot dugott az orrába és annyira felnyomta, hogy fulladozni kezdett. Négyéves nővére azonnal feltalálta magát és mint a konyhaszekrény alapos ismerője, elővette a borstartót és annak tartalmát a kishúgára szórta. A gyerek azonnal tüsszentő rohamot kapott, s a gomb kirepült az orrából. zsebében szállt ki a hajóból Anglia földjén. ★ A bélyeggyűjtési szenvedély sokszor nevetséges helyzeteket is teremt. Egy alkalommal egy olyan bélyeghez jutottam, amit már régóta keresett egyik ügyfelem. Tüstént telefonáltam neki és pár perc múlva meg is érkezett. Lihegve, verejtékezve rohant be a szobába és rögtön a bélyeget kereste. Néhány perc múlva egy idősebb, ünneplőbe öltözött ember szuszogott be utána. Ügyfelem apja volt. Egyenesen fiához talpalt, nyakonvágta és kicipelte a szobából. Később megtudtam, hogy a fiatalúr éppen saját esküvőjére indult, amikor felhívtam és csapot-papot faképnél hagyva loholt hozzám, amikor meghallotta, hogy sikerült megszereznem a számára oly kedves bélyeget. Alig lehetett az oltár elé csalni, annyira elmerült az áhított bélyeg vizsgálatába, és állítólag, még az esküvő alatt is fél szemével állandóan a tenyerére pislogott. Ott tartotta a bélyeget... Görögország törvényes intézkedésekkel védi a régészeti leleteket A görög kormány elhatározta, hogy szigorú törvényes rendszabályokat hoz annak megakadályozására, hogy illegális üzérkedést folytassanak régészeti leletekkel és azokat külföldre csempésszék. Görögországban gyakran fordul elő, hogy antik vázákat, kisebb szobrokat, érméket, vagy régi ékszereket találnak a földben, s nem szolgáltatják be azokat a hatóságoknak, hanem lehetőleg magas áron eladják külföldi turistáknak. A hatóságok nemrég fedezték fel, hogy kiterjedt üzérkedés folyik ritka értékes bizánci ikonokkal, amelyeket távoli görög falvak templomaiból lopnak el. A kormány a következő konkrét intézkedéseket hozta. X. Az eddiginél sokkal gondosabban őrizzék a görögországi régészeti lelőhelyeket; 2. Átfogó lajstromot készítenek a kolostorokban, templomokban őrzött értékes bizánci műkincsekről; 3. A rendőrség régészeti szakértőkkel együtt rendszeres razziákat folytat az ország összes régiségkereskedéseiben. Az egerszalóki Vörös Csillag Tsz szocialista munkaversenyre hívta ki a demjéni December 21 Tsz tagságát Az egerszalóki Vörös Csillag Termelőszövetkezet az 1961. gazdasági évre szocialista munkaversenyre hívta ki a demjéni December 21. Termelőszövetkezetet. Az egerszalóki Vörös Csillag Termelőszövetkezet tagjai vállalták: Az 1961-es termelési tervben lerögzített 148 kataszteri kukoricát május 1-re, 40 holdon a cukorrépát március 29-re, 17 holdon a burgonyát április 1-re, 20 holdon a napraforgót május 25-re jól előkészített talajba elvetik. Egyes vállalásokat a szövetkezet tagjai már teljesítettek: határidőre elvetettek 30 holdra való mákot, 30 hold borsót, 26 hold olajlent. Vállalták továbbra, hogy az aratás megkezdéséig a kukoricát géppel és kézi erővel két- szer-kétszer megkapálják, a cukorrépát egyszeri sarabolás és egyelés után ugyancsak kétszer megkapálják, kétszer töltögetik fel a burgonyát, a borsót egyszer, a napraforgót ritkító sarabolás után kétszer megkapálják. A 23 kataszteri hold új telepítésű szőlőben a szövetkezet tagjai vegyszeres gyomirtást alkalmaznak. A versenykihívás részletesen kiterjed a szénakaszálásra, a borsó, olajlen learatására, illetve betakarítására, valamint a gabonafélék learatására, be- hordására és cséplésére, s a kapásnövények betakarítására is. A Vörös Csillag valamennyi tagja vállalta, hogy az esztendő folyamán az előírt munkaegységen felül a nők 30, a férfiak pedig legalább 50 munkaegységet teljesítenek, s az igazolatlan mulasztások számát a legminimálisabbra csökkentik. Vállalta az egerszalóki Vörös Csillag Tsz tagsága azt is, hogy a tagok háztáji gazdaságaiból 5 hízott sertésre, 300 baromfira és 5000 tojásra kötnek értékesítési szerződést. Kovács Sándor, a Vörös Csillag Tsz párttitkára. Válasz a „Törvény és emberség nevében“ című cikkre Ötvenkét tűz tanulsága: tanúság is A LOBOGÓ sárgás-vöröses lángok lelkesítik, izgatják a gyerekeket. A tűz lázas izgaoooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooc »»eeeoeeeaoooooooec<»oooc)oooooceoeoeeoooooooooooooooooooi»ooooooooooooocoooooocooooooeoooo<»eoooooooa>jocoooooo Én tudom, hogy egyszer megegyeztünk a fenti kérdésben, hiszen tisztázódott már ennél sokkal bonyolultabb probléma is. Eldöntöttük, hogy nem illik bokán rúgni felebarátainkat, nem tanácsos tanúk előtt szidni a főnököt s ma már a szakáll is kiment a divatból. Csak az alkohol, ez maradt meg múlt csökevényeként, ebben nem jutunk dűlőre, noha az illetékesek mindent megtelnek azért, hogy ne igyunk, de ugyanakkor egy másik illetékes főrum mindent elkövet azért, hölgyünk — mégpedig sokat. És itt kezdődik a hiba. Mert! Reggel kezembe veszem az újságot, amelyben három hasáb hirdeti az alkohol káros hatását, gyönyörűen megírt, szívhez szóló sorok, csak úgy árad belőle a feketekávé és málnaszörp illata, de rövid pár száz méteres reggeli utamon négy kocsmába (6, bocsánat: italboltba) ütközöm, ahonnét, a bor és a rum szaga árad. A déli órákban a Hát most igyák, yagy ne igyák? rádióból szólnak hozzám. A bemondó kellemes, bársonyos hangja óva int a szeszes italtól, amely úgymond: egyformán káros egyénre, családra, társadalomra. Olcsó és sokféle vttamindús szörpöket ajánl nekem az éter hullámain keresztül, de nem javasolja ugyanezt a pincér, aki ebédemet, vacsorámat tálalja, s aki előtt mindig kisebbségi érzésem van ha a két deci szódámat kérem sok gyönggyel. A sokféle üdítő szörp csak. az újságban és a rádióban van, a vendéglőkben legfeljebb szépen festett plakát arról, hogy „jó bor, jó egészség”, meg néha hig málna és gyakran narancsizű szörp, amelynek családfája soha nem látott narancsot és őse abban a jó, öreg lignitben gyökeredzik, no, meg édes gyümölcszörp, de ez egyáltalán nem oltja a szomjúságot. Mivelhogy erős jellem vagyok — no meg nem is szeretem az „a” betűvel kezdődő italokat — megúszom a delet, az ebédet, sőt a délutánt is. Igaz, úgy négy óra tájban volt egy kis kísértésem a Fűszer és Csemegében, ahol láttam Almuskát, amelynek már rég lejárt a szavatossági határideje (röviden: már romlott) és olyan aranyos, pici üvegekben négy-ötféle pálinkát, 40 fokosat, amelyeknek még egyáltalában nem járt le a határideje. No, de nehogy az italozás bűnébe essem, gyerünk a kultúra szép és nemes mezejére, a művészet szent birodalmába. A moziban pergő képekben látom az ital megszállottjait, akiknél mindig az első pohár volt a veszélyes, s a szünetben szintén kinál- tatja magát a büfé polcain a bor és a pálinka, lehet inni mozi előtt, mozi után, s színház előtt, éppen úgy, mint felvonásközökben. Ahány mozi, annyi bor és rum, és ahány kultúrház, megannyi büfé is — sok szesszel, kevés málnával, két-három lépésre a színpadtól, nézőtértől, hogy ne kelljen messzire menni a nagyérdemű közönségnek, amely épp most tapsolta meg az egyik ismert író alkoholellenes jelenetét. Az esti hírharangot már az • „elfelejtshez” címzett expresszóban forgatom, amelyet az étkeztető és italoztató vezetői úgy látszik, olyan kis kultúroázis- nak szántak, lévén a helyiségben egy magaslaton televízió, amely igaz ugyan mindig akkor rossz, amikor éppen akarják. No de van és ez is valami. Olvasom az újságot, közbe-közbe nézem a televíziót. A hármas oldalon hat flekknyi szépen szedett betű: szigorú alkoholellenes intézkedéseket követel a sorok Írója, egy lapozás után pedig vendéglátó iparunk tervtúlteljesí- sitéséről olvashatom az elismerő sorokat. A televízióban is a fröcs- rfű is a féldecikről igyekszik lebeszélni egy tekintélyes külsejű férfiú, s úgy látszik, sikerrel, mert a zsúfolt presszó asztalainál egyre kevesebb ital fogy, s amikor megjelennek az ernyőn a prágai operaház Denevér-előadásának képei s felhangzik a Strauss-mu- zsika, az asztalokon érintetlenül maradnak a poharak, gyßzött a kultúra. De csak néhány pillanatra, mert kínt egy gyors számvetés: nem fogy a sör, a rövid, de erős ital, sőt a kávé se nagyon. (Istenem, hisz mindenki a piacról él) és még alig hangzott el a nyitány, egy határozott mozdulattal kikapcsolják a készüléket, eltűnik a kép, elhalkul a zene, ki- gyúllnak a villanyok s ismét teli tálcával hozzák a rumot, konyakot és a többi rövideket. Előttem a féldeci s kezemben az újság és csak úgy magamnak költőm át Hamlet szavait: igyam, vagy ne igyam? Kérem, döntsék el, de gyorsan, mert ha a vita sokáig tart, közben én úgy berúgok, hogy no. (m&rkusz) lomba hozza őket, miatta otthagyják a labdát, a bújócskát. De a tűz — nem játék. Nem játékszere a gyerekeknek, hanem sok esetben gyilkosa. De sokan csak eldarálják a kicsinek, hogy a gyufa nem játékszer. S ezzel részükről be is fejezték az ügyet — az „an- ti-pirománikus” nevelést. Pedig még talán el sem kezdték. Azt is meg kellett volna magyarázni, miért nem való kezükbe a' tűz, milyen veszélyt jelent a gyermek számára. Az utóbbi években mintha valamivel csökkentek volna a gyermek okozta tűzesetek. De tekintélyes számuk még mindig arra figyelmeztet bennünket, hogy sok a tennivaló ezen a téren. Megyénkben a múlt évben 52 súlyos kárt okozó tűz keletkezett „gyerekjátékból”. Főleg a hevesi, a hatvani és az egri járásban okozott nagy kárt ez a gondatlanság. Potornai Ferenc, erdőtelki lakos 13 hónapos lánya halt bele égési sebeibe, mert a tűzhely közelébe tett fekhely kigyulladt, s a gyermek belehalt harmadfokú égési sebeibe. KIT TERHEL a felelősség? A gyermeket, a szülőket? Az iskolát? ötvenkét tűzesetet vizsgáltak meg, amelyet mind-mind játszadozó gyermekek okoztak. Az 52 esetből 47-nél az anya otthon, a háztartásban dolgozik. Megtettek-e ők mindent, hogy megakadályozzák a bajt? Megakadályozták-e, hogy gyermekük gyújtószerek birtokába, vagy közelébe jusson, meg- magyaráták-e nyiladozó értelmű gyermeküknek, hogy a tűz óriási anyagi értékek, esetleg emberi életek elpusztítja? Elzárták-e minden esetben a gyufát, vagy fel- tették-e a szekrény tetejére? Elég távol helyezték-e a kályhától. a fűtőtestektől gyermekük fek.helyét és a gyúlékony anyagokat? Megkérdezték-e a szalmakazalban játszó gyermekektől, hogy nincs-e náluk gyufa, s ellenőrizték-e a válaszokat?! Ezernyi kérdés a szülőkhöz! Mert elsősorban ők a felelősek. A gyerekek által okozott, vagy őket megkárosító tűzesetek miatt, a megyében a bíróság három esetben, a szabálysértési hatóság pedig tizenhat esetben alkalmazott felelősségre vonást a gondatlan szülők ellen. Hát a pedagógusok? Az óvónők, a tanítónők, az igazgatók és a tanárok: elmondták-e a tanulóknak, hogy a történelem során tíz- és százezer lakosú városok pusztultak el a tűz miatt, hogy az izgató fényben lobogó lángok nemcsak gyönyörködtetik a szemet, hanem szénné változtatják az embert? Meséltek-e Karthago pusztulásáról, az ököritófülö- pösi tűzvészről? Elvitték-e őket a lángok pusztítását illusztráló dokumentumfilm vetítésekre? BIZONYARA sok szülő elmondta. bizonyara sok pedagógus elmondta. Többen, mint ezelőtt két évvel. Az 6 munkájukat is jelzi, hogy 1960-ban 15-tel kevesebb súlyos balesetet és kárt okozó tűzvész keletkezett a megyében, mint tavalyelőtt. De az ötvenkét pusztító tűzeset még mindig figyelmeztet bennünket a szülők, a pedagógusok, és az őket ellenőrző hatóságok felelősségére. Krajczár In valóban nem egyedülálló jelenség ez vállalatunknál, de hozzáteszem m’ndjárt, hogy az ésszerű cserélgetések a jövőben sem fognak megszűnni. A cikk írója szerint illetékes szervek ezt kifogásolják. Akiket én ebben a kérdésben illetékes szervnek tartok és ismerek, azok egyetértenek ezr zel az intézkedésünkkel, mert a szakma jellegénél fogva az idényüzemeltetésnél az összefonódásból eredő visszaélések megakadályozása és felszámolása a cserélgetéseket paran- csolóan szükségessé teszi. A teljesség kedvéért ezeket kívántam hozzátenni a meztelent cikkhez. Mi szívesen vesz- szük a bírálatot, bárhonnan jön is az, mert tudjuk hogy az üzlethálózatban meglevő sok hibát így könnyebb felszámolnunk, azonban az a kérésünk, hogy a különféle bejelentéseket alaposan vizsgálják meg, mielőtt állást foglalnának és jogtalan ügyeket ne pártfogoljanak. Cseh Antal, az Egri Vendéglátóipari V, igazgatója. * A SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG MEGJEGYZÉSE A sajtó, még a pártsajtó sem avatkozhat egy-egy vállalat belső életébe. Erre meg vannak az üzemeken, vállalatokon belül az arra hivatott megfelelő szervek, s nem utolsósorban ott vannak az intézményeket vezető igazgatók. De az újságnak, elsősorban a pártsajtónak kötelessége — az eredmények megmutatása mellett — a még fellelhető hiányosságok megszüntetése is. Amikor Almás! István ügyében szót emeltünk, úgy éreztük: egy ember igazát segítünk megvédeni* S most. amikor Cseh Antal Igazgató elvtárs válaszát leközöljük} tesszük azért, hogy az ügy mindkét oldalára fény derüljön. De a szerkesztő bizottság a fenti sorok ellenére sincs meggyőződve arról, hogy az igazgató elvtársnak mindenben igaza van. A vizsgálat tudniillik, megállapította, hogy az igazgató elvtárs, de a vállalat egész vezetése Ismerte Almás! István gazdasági és erkölcsi hibáit, s ezekkel a hibákkal terhelten helyezte a népkerti sörözőbe vezetőnek. Azóta ez az ember a párt segítségével magánéletét valamelyest rendbehozta, gazdaság! problémák vele kapcsolatban nem merültek fel. Azóta „csak” annyi történt} hogy Almási István munka közben súlyos sérülést szenvedett, s fel- gyógyulása után a vállalat vezetője anyagilag hátrányos beosztásba helyezte. Felmerül a gondolat: ha oly súlyosak voltak Almási bűnei- nem kellett volna egy évvel ezelőtt odahelyezni, s most, hogy 25 százalékos rokkanttá nyilvánították, talán mégsem kellett volna hátrányos helyzetbe hozni. A szerkesztő bizottság A Népújság március 24-i számában „A törvény és az emberség nevében” cím alatt igen erős bírálatban részesít, amiért Almási István balesetből eredő betegségéből való felgyógyulása után február elején nem helyeztem vissza korábbi munkahelyére, a népkerti sörözőbe üzletvezetőnek. Almási Istvánt valóban nem helyeztük vissza előző munkahelyére, mivel a népkerti söröző idényjellegű üzlet, s furcsán hatott volna, hogy január végén, illetve február elején megkezdjük üzemeltetését Almási István kedvéért. így történt azután, hogy a nevezettet a pártalapszervezet és a szak- szervezeti bizottság vezetőségével egyetértésben a Makiári úti italboltba helyeztük üzletvezetőnek. Később, március közepén az ő érdeklődésére közöltem vele, hogy az idei szezonban nem fogjuk megbízni a népkerti söröző vezetésével, egyrészt a gazdasági munkájában tapasztalt hiányosságok miatt, másrészt — és ez a döntő — a magánéletében évek óta fennálló és a múlt év nyarán kulminált kifogások miatt. Erre egyébként utalt a cikkíró is, helyesen, csak másfél sorban. Üj munkahelyén Almási Istvánnak az alapfizetése valóban kevesebb, mint a népkerti sörözőben volt. Azonban személyesen ígéretet tettem neki, hogy ezt a különbséget pótoljuk, de hogy keresetcsökkenése addig se legyen, amíg olyan jellegű üzletbe tesszük, ahol alapfizetése a régivel lesz egyenlő, vagy még több — jelenlegi törvényes feleségét március 17-től a vállalathoz felvettem és jelenleg is itt dolgozik. Erről a cikk írója nem tesz említést. (Megjegyezni kívánom, hogy Almási István balesete — mint ahogy a kivizsgálás során megállapítást nyert — 'elsősorban saját hanyagsága miatt következett be.) önkéntelenül is felvetődik a kérdés, ho! történt itt törvény- sértés, milyen jogon követeli a cikk írója és Almási István egy jelenleg sem működő üzlet vezetésének az átadását. Hozzáteszem, még senkit sem bíztunk meg a népkerti üzlet vezetésével, az korai lenne, csupán elképzeléseink vannak erről. Ami a dolgozók cserélgetését és áthelyezését illeti,