Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-28 / 74. szám

1961. március 28 , kedd / 3 KÍPtJ8ÁO Napirenden: a szocialista brigádok működése A SZAKMAKÖZI BÍZOTT* SÁG kezdeményezésére és szervezésében négy üzemben: a Szerszám- és Készülékgyár­ban, a MÁV kitérőgyértó ÜV- nél, az EM Heves megyei Épí­tőipari Vállalaltnái és a Vas­es Fémipari Vállalatnál vizs­gálták meg a szocialista bri­gádok működését. A vizsgálat eredményéről beszámolójelentés készült, amit az érdekelt vállalatok szak- szervezeti vezetői és a Szak­maközi Bizottság tagjai tár­gyaltak meg. A Szerszám- és Készülék- gyárban 31 szocialista brigád működik, amelyek közül 2 ok­levelet nyert el 1 pedig a cí­met. Egy-egy brigádban 6—8 munkás dolgozik, a brigádta­gok száma összesen 120. A MÁV Kitérőgyártó UV-nél 7 brigád indult el a versenyben amelyek közül egy oklevelet nyert, egy pedig a szocialista brigád címet nyerte el. Négy brigád menetközben feloszlott. A brigádok vállalásai sablon­szernek. Az Építőipari Válla­latnál 9 brigád indult verseny­be. összesen 50 fővel. Három brigád nyerte el a szocialista brigád címet. A verseny idő­szaka alatt 5 brigád oszlott fel. A Vas- és Fémipari Vállalat­nál 10 brigád 36 fővel verse­nyez, de egyik sem érte el a szocialista brigád címet. A VIZSGALAT során meg­állapították, hogy az üzemek vezetősége kevés segítséget ad a szocialista brigádok szerve­zéséhez. a brigádok munkájá­nak megkönnyítéséhez. Kevés a propaganda munka, ami be­folyásolja a szervezést és a bri­gádok munkájának a közös­ségre gyakorolt vonzó hatá­sát. Bár a vállalások az elő­ző időszakhoz viszonyítva so­kat javultak, még kevés a konkrét egyéni vállalás. Sok követelni valót hagy maga után a brigádnapló vezetése. Szükségessé válik a brigádok patronálása a műszaki vezetők részéről. A vállalat vezetői in­dokolatlanul Is áthelyezik más munkahelyre a brigádok egyes tagjait. Ennek következtében több brigád oszlott fel. A vizsgálat eredményeit ösz- szegezve, a Szakmaközi Bizott­ság szervezésében összeült ta­nácskozás sok fontos elvi meg­állapítást iett. A szocialista brigádok versenye elsősorban a vállalati tervek teljesítését kell, hogy segítse. A vállalá­soknak főként erre kell jrá- nyulniok, A brigád tagjai a szocialista embertípus kialakí­tására törekedjenek. Mutassa­nak mindenben példát. Nem különleges emberek, akiktől rendkívüli tetteket várunk, de munkafegyelmük, a művelődés iránti igényük, magatartásuk mindenben követésre méltó kell, hogy legyen. A műsza­ki vezetők ádjanák több áegít- •éget a műszaki problémák megoldásához. az újítások megvalósításához. A brigádok fontos területnek tartsák az önköltségcsökkentést, a terme­lékenység fokozását, a balese­tek számának csökkentését, a terv túlteljesítését. Az üzemek ne részesítsék kivételes bánás­módban a szocialista brigádo­kat, de ne is állítsák őket hát­rányos helyzetbe. A brigádok tagjai adják át tapasztalatai­kat, munkamódszereiket a ke­vésbé képzett és kisebb ered­ménnyel dolgozó munkatér, saknak, A brigádok naplója ne fényképezze a brigádok te­vékenységét, hanem összegezze azokat Fontos követelmény, hogy a szocialista brigádok vonzó erőt képviseljenek. En­nek eredménye jelentkezzen a szocialista brigádok mozgalmá­nak egyre szélesebb körben való elterjedésében. Helytelen, ha a szocialista brigádok tag­jait indokolatlanul más mun­kakörbe helyezik át. Ha az áthelyezés a vállalat érdekében történik, vagyis elő­segíti a további eredmények elérését, ezt a szocialista bri­gád érintett tagjainak meg kell értenlök, amiatt a brigád nem szűnhetlk meg. Ha a bri­gád vállalása már kezdetben sem teszi lehetővé a szocialis­ta brigád címnek elnyerését, ne a hat hónap letelte után mutasson erre rá a vállalat ve­zetősége, hanem a vállalások megtételekor. A szocialista brigádok munkaversenyét a többi munkaverseny formák­tól külön kell értékelni, de nem szabad szétválasztani az üzemben folyó munkaverseny­től. Hélytelén vélt a Vas- és Fémipari Vállalatnál a 10 szo­cialista brigádnak a teljesít­ményét azzal elvetni, hogy nem Vőlt még a brigádnapló­juk. De az is helytelen lett volna, ha csak a 120 százalé­kos teljesítményt véve alapul, adták volna meg a 10 brigád­nak a szocialista Brigád cí­met, miután a vállalások többi részét a brigádok ném téljésí- tétték. A SZOCIALISTA brigádok törődjenek dolgozótársaik ne­velésével. Vegyenek részt a politikái képzésben. Ugyanígy példát kell mutatnlők a külön­böző iskolák végzésében Is, mert szakmai műveltségük mellett fejleszteniük kell álta­lános műveltségüket is. Csak a fenti követelmények megvaló­sításával igazolhatják, hogy minden erejükkel az új, szo­cialista típusú ember kialakí­táséra törekszenek­Amíg ezekhez a végkövet­keztetésekhez eljutotta tanács­kozás, alapos, elemző vitára volt szükség. Az általánosítá­sok kialakításához nagy segít­séget adott az a beszámolóje­lentés, amelyet a Szakmaközi Bizottság elé terjesztett a szo­cialista bizottságok működésé* vizsgáló külön bizottság. A Szakmaközi Bizottságnak ez a munkája, amely a szo­cialista brigád-mozgalom to­vábbi fejlesztését célozza, nagyon hasznosnak és eredmé­nyesnek bizonyult. Maguk a szocialista brigádok is öröm­mel üdvözölték, hogy Gyön­gyösön a szakmaközi Bizott­ság kívánja összefogni és segí­teni a szocialista brigádok mozgalmát. A további eredmé­nyek biztosítéka az a határo­zat, amely szerint a Szakma­közi Bizottság a továbbiakban is rendszeres időközökben, munkaterv szerint foglalkozik az üzemben működő szocialista brigádok munkájával, a moz­galom további megsegítésé­vel. G. Molnár Ferenc Bfllya EnSma, Makiír; Leánya üfeyévei kapcsolatos le­velét továbbítottuk a címzettnek, álionnan a választ azóta minden bizonnyal megkapta. Hart Pál, Eger: A Katica cukrászda körüli álla­potokról szóló levelét eljuttattuk az illetékes egészségügyi szervhez, ahol a megfelelő intézkedést meg­teszik majd. Ficzefe Béla, Eger: Az ózdi autóbuszjárattal kap­csolatos panaszára a 32. ez. Autó­közlekedési Vállalat azt válaszól* ta, hogy az ön bérlete ném érvé­nyes az ózdi Járatra, amely 13 órakor Indul Egerből, ez a járat a miskolci vállalat felügyelete alá tartozik, de éttől eltekintve utasí­tották a járat személyzetét, hogy az egri bérleteseket Is vegyék fel. KIK OLVASNAK TÖBB ŰJSÁGOT? Franciaországban a statisz­tikai kimutatások szerint a női ólvasótábór jóval népe­sebb, mint a férfiaké. A napilapok, valamint a folyóiratok ötvén százaléka a szebbik nem ízlésének és kí­vánságainak megfelelően ké­szül, annál is Inkább, mert — ugyancsak pontos adatok sze­rint — férjüknek és gyermeke­iknek is a legtöbbször ők vá­lasztják, vásárolják az olvas­nivalót. Olvasóm az újság­ban: mllyénnék kell lennie az első űrha­jósnak. • Legyen telje­sen egészséges, tűrje ragyogóan az egye- I düllélet, fejlődjenek ki sajátos reflexei, legyen nagy tudású, művelt — teszem hózzá magamban —; cs szép is, utóvégre, ha valahol Marsot, vagy Venust ér, ne­hogy szégyent hozzon ránk. Azonkívül az j sem baj, ha hangja j1 kéllém-es, férfias, de behízelgő, ha niózgá- sa könnyed, mint az antilopé, éréje Olgán, mint az oroszláné és kitűnően ért a tudo­mány minden ágáhóz, hisz utóvégre: eléggé magára lesz utalva. ólvasom ezt, top- réngék a dolgon és egyre erősebb a meg­győződés bennem: nekem kell majd elő­ször az űrbe száll- nom. Micsoda zűrben leszek?! (—ó) Meg kell szokni..« T. Péter bátyám régi szövet­kezeti tag, s évek óta szá­mottevő funkciójában segíti szövetkezete felvirágzását, ó az ellenőrző bizottság elnöke: szeme és füle a vezetésnek, belső ellenőr, aki mindent észrevesz, ami összeférhetet­len a szövetkezet belső rend­jével, ellenőrzésével. Történt, hogy a szövetkezet zárszám­adó közgyűlésre készült, s er­re kellett készülnie Péter bá­tyámnak is, hogy elmondja az egész tagság előtt és az egész tagságnak, milyen hibák és mennyi hanyagság történt az elmúlt esztendőben. össze is írt vayy három la­pot, kusza b-'úkkel, sokáig rágva a ceruzát, de azon a há­rom papírlapon aztán tényleg ott volt minden és mindenki, szépítés, kertelés nélkül, aki­nek csak egy kis vaj volt a fe­jén. — Hót ezt kellene elmonda­ni... De el is mondom ám én — tette a papírt az elnök elé. — Jól van, Péter bácsi... ne hagyjon ki semmit, csak bát­ran és őszintén — helyeselt az elnök. És másnap összejött a tag­ság. Nem nyolcvan, mint az ahnakelőtti közgyűlésen, ha­nem éppen kevés híja volt a nyolcszáznak. A nagy kultúr­terem zsúfolásig, még az ajtón kívül is, mindenki az elnök asztala felé leskelődik: csak jó tudni, niilyen volt az év, milyen a jövedelem, érdemes volt-e, érdemes lesz-e? És ekkor emelkedett szólás­ra Péter bátyám. Papír a kezé­ben, torkát megköszörüli, s az­tán körülnéz. Hű, a kesergőjét: nyolcszáz ember néz rá és nem nyolcvan. Tudta, hogyne tudta volna, hogy nagy a tagság, de igy még soha nem látta együtt. Beszélt ő már nyolcvan ember előtt, de nyolcszáz előtt?! Állt és egyszer csak remegni kezdett kezében a papir. — Szóljon már, Péter bácsi — suttogja az elnök és követeli a nyolcszáz szempár. —< Mindjárt, no — köszörüli a torkát az ellenőrző bizottság vezetője, aztán kicsit remegő hangon ráhördül az emberek­re: mind a nyolcszázra. — Beszéljetek, ne féljetek, van miről beszélni... — s ez­zel leült. — Hát ami a papíron van, azzal mi lesz? — kesereg mér­gesen az elnök. — Miért nem mondta el? — Majd jövőre, fiam, majd jövőre, a nemjóját... Először meg kell szokni ám, hogy eny- nyien vagyunk — legyint Pé­ter bácsi és már kezdi formál­ni a szavakat, mit mond majd jövőre, a zárszámadáskor — ha megszokta, hogy nyolcszá- zan vannak. (gy. ó) A KÉPZŐMŰVÉSZKOR heüyisé- ** ge L-alakú, sokablakos terem. AzL hosszabbik felében portrét és csendéleteket festenek. Ide esik a be­járati ajtó is. A rövidebb részében aktmodell áll. A művészek különböző korúak, neműek és foglalkozásúak. Van köztük textiltechnológus, nyom­dász, orvos, segédmunkás és néhány olyan diák, akiknek nemcsak való­di, hanem éber álma is a művészeti pálya, s Itt végez előgyakorlatokat a főiskolai felvételhez. Hetenként háromszor jönnek be. A modellek kéthetenként, vagy hetenként cserélődnek. A kedvelteb­beket többször is felveszik, hogy aki két hétig aktot rajzolt, hozzájusson a csinos portréhoz is. Vagy fordítva: a fejet rajzolók is kedvet kapnak az akt-modellhez. Egyébként minden új beállítást néma roham kísér: harc a helyfoglalásért. Akinek akt jutott és jó szögből látja, leplezetten bosszús pillantások tüzében posztói hófehér papírral felragasztott állvá­nya előtt, míg a többi — most már mentve a veszett fejsze nyelét —, jó helyet Igyekszik keresni a portré, vagy valamelyik csendélet körül. A második alkalommal azután már béke van. mindenki meggyőzte ma­gát belülről is, hogy a modellt a legjobb nézetben látja. Az ötven- perces órák közötti szünetekben né­ma sétálás folyik a rajzoló-bakok, állványok között. Egyik-másik mesz- sziről, hunyorgatva nézegeti mun­káját, aztán ballagtában megméri a többiekét is. Sohasem tolakodó illet­lenséggel, inkább szégyenlős kíván­csisággal, mintegy igyekszik meg­erősíteni saját tehetségébe vetett bi­zalmát azzal, hogy ellenőrzi: med­dig jutottak el. Ha gyengébbet talál, jóindulatú szánakozás sugárzik be­lőle, de meleg bizakodás árad lelké­ben önmaga felé. A MODELLEK, akik egész idő alatt mozdulatlanul állnak, vagy ülnek, tízpercben csendesen vonulnak le a dobogókról. Az akt, aki előbb még ruhátlanul, merev pózban támaszkodott a paraván szé­léhez, krétával kirajzolt helyét most SZEMES PIROSKA: MODELLEK üresen hagyva a kulissza mögé vo­nul, felveszi köpenyét és uzsonnázni kezd. Ezt az idősebb férfit gyakran veszi fel a mester, mivel formás, kissé sovány, de jól rajzolható alak­ja kitűnő tanulmányanyagot nyújt az emberi izomzat részletes megis­meréséhez. Az öreg mindannyiszor boldog, ahányszor megjelenhet a műteremben. Gyakorlottan, szaksze­rűen áll a megadott pózba, szinte mozdulatlanul, ötven percig. A szü­neteket falatozással, és csendes szemlélődéssel tölti, de soha nem merészkedik a terem elejébe, a fejet rajzolók közé. A fej most egy kövér nő. ötven felett, erősen mákos hajjal, kissé ki­tágult kék szemmel. Hajdan kerek álla megduplázódott, helyre, búbos kontya olyanformán ül a fején, mint valami csöpp madárfészek. Mindig sötétszürke ruhában jön, amelyen horgolt csipkezsabó látja el a díszí­tőelem szerepét. Először van ebben a műteremben. Mozgásán, szakér­telmén, ahogy a dobogóra felvonul és leül a székre, látszik: régi mes­terségbéli, jól ismeri a modellülést, még ókkor is visszatalál a helyére, ha az előző óra után lekopott a kréta­jelzés a dobogóról. És hogy tud fel­lépni! Mint egy gőgös királynő! Ap­rókat tipeg, fejét soha nem hajtja le. a lépcsőkre is emelt fővel lép, magabiztosan és mód felett kecsesen. Hiába kövér, járásában kecses fia­talságot őrzött meg, kissé duzzadt szája a halvány rúzs melegétől ham­vadó parázsra emlékeztet. Pisze or­ra, alulnézetből, valami érdekes, ka­rikatúra jelleget ad neki, bármelyik oldalról rajzolják is. De épp ezért kedvelték meg már az első alkalom­mal* rT ÍZPERCEKBEN, amikor lelép 1 a dobogóról, mosolygósán, fölényes, gyakorlott szemrevétele­zéssel áll meg a rajzok előtt, s biz­tatóan int, vagy elismerően bólint a tulajdonosokra. — Elhiheti... értek hozzá — mondja. — Engem még Szőnyi mes­ter is rajzolt, fiatalabb koromban ... Előfordult, hogy tokáját kifogá­solva azt mondja a rajzolónak: — Ha ezt keskenyebbre venné, karakteresebb lenne ... Ida néni — így hívják — megle­hetősen elüt a többi modelltől, de kedves bőbeszédűsége nincs terhére senkinek. Azokat az óraközi szünet­be sűrített történeteket, amelyek Ida nénivel estek meg ifjú korában, amikor még színésznő volt Szolno­kon, Miskolcon, meg Pécsett, a fia­talabbak éppoly érdeklődéssel hall­gatják, mint az idősebbek. Ha nagyon akarom, Pestre is me­hetek... — muzsikál a hangja. — Nem vágytam el... Imádtam a vidé­ket és utáltam a tülekedést. Mindig attól féltem, hogy nem lesz nekem való szerep, ha feljövök. Mert csak az operettet szerettem! Táncolni! Énekelni! A kör tagjai annyira megszerették, hogy sainte kisajátították Ida né­nit, aki viszont szívesen mesélt, sőt: néha operettekből való számokat is dúdolt és kecsesen tipegett hozzá. A második hét közepén kiderült, hogy elmulasztotta a szerencséjét, amikor szerelmes lett egy festőművészbe, de nem ment el vele Amerikába. — Pedig olyan karriert csinált...! Az én aktjaimmal...! Szégyen az ön­dicséret, de hát nem mindig voltam ám én ilyen... Hajaj! így át lehetett fogni a derekamat! És húsos, gödrös iijja.it szétter­pesztve mutatta, milyen karcsú volt. Tízpercekben mindig körülötte cso­portosultak. Idővel még az aktraj­zolók is átjöttek a teremnek erre a felére, Ida nénit hallgatná. Torma bácsi, az aktmodell, csíkos köpenyé­ben messziről nézte a társaságot. Elegáns, ősz fejét mereven tartva fi­gyelt, aztán visszaült uzsonnázni. Egyszer azonban, amikor Ida néni operettszámokat adott elő, s minden­ki körülötte állt, Tonna bácsi is kö­zel merészkedett. Óvatosan, szinte lopakodva odament és lábujjhegyen ágaskodott. Valósággal beíúrta ma­gát a karéjba. A máskor oly tartóz­kodó úr most gúnyos, ajakbiggyesz­téssel figyelt, szemét a kör kezepén éneklő Ida nénire függesztve, aki ön­feledten csilingelte: „Gyémántos hintával Jövök érted estefelé, ( Ha a csillag ragyog, Szép kicsikém, Csak te légy enyém...” A MIKOR A DALNAK vége lett, ** Ida néni szeme Torma bácsi­ra esett, aki ijedten ereszkedett tal­pára, megfordult és visszasietett a paraván mögé. Attól kezdve aztán egyetlen t'z- percben sem jött elő. De megszűntek Ida néni' zenés, mókás játékai is. Mindenki tudta, hogy valami történt, méghozzá olyan dolog, amely belé- hervasztotta Ida nénibe az édes múl­ton való kérődzést. A kör minden tagja sajnálta, hogy vége szakadt az üdítő tízperceknek. Noha valameny- nyiük fantáziáját megmozgatta az ügy, kérdezni egyik sem mert. Tor­ma bácsinál semmi látható változás nem történt, továbbra is úgy jött ki a spanyolfal mögül, mint eddig, úgy bújt vissza falatozni tízpercekben, mint ezelőtt. Ida néni azonban szo­morúbb és fáradtabb lett. Pedig et­től a naptól kezdve még a zsabóját is frissen vasalva hozta el, és itt tet­te fel, hogy ne, gyúródjék össze. Pi­rospozsgás arcát gondosabban púde­rozta be, s hűvös levendulaillat lebe­gett körülötte a zsebkendőjére ön­tött kölnitől, amellyel időnként hom­lokát és csuklóját bedörzsölte. Lát­szott, hogy valamire készül. Egyik nap aztán megtörtént a várt ese­mény. Némaságának zsilipjét a mes­ter húzta fel, aki nagyon megsaj­nálta az elcsendesedett Ida nénit. Egy csendes szünetben megkérdezte: mi a baj? És a modell az első érdeklődő kér­désére megélénkült, Látszott hogy réges-régen kikívánkozik már belő­le valami. — Hogyan került ide a Torma? — kérdezte a mestertől, enyhe gúnnyal. — Hát ahogv Ida néni. Felvettük... — Mindig ilyen volt! — szögezte le ajkbiggyesztve. — Régen ismeri? — De mennyire! — legyintett Ida néni. — Olyan tehetségtelen volt, mint egy fa, de csak betolakodott minden darabhoz... Még egy néma pincérszerepet se lehetett nyugodtan rábízni. De megfizette a színházat. Ö fizetett' a szerepért! Volt pénze! Allomásfőnök volt! — De azért csak nem haragszik rá...? — mosolygott a mester. — Hogy én haragszom? Rá? Soha nem ért nekem annyit! Tudja, mit mondott, amikor szerelmes lettem a festőbe és beálltam hozzá modell­nek? A mesler érdeklődéssel nézett Ida néni tüzelő arcába. — Azt mondta, hogy szégyellhet- ném magam... És most itt van. Aktot áll! Vén fejjel! — Kis szünet után megfontoltan azt mondta: — Én tud­tam, mikor kell abbahagyni... Pedig tizenhat évvel vagyok nála, fiata­labb... A JÓ SZÍNÉSZNŐ fegyelmezi n magát: akkor sir, amikor akar, akkor nevet, amikor akar. Ida néni roSsz színésznő volt. Féltéke­nyen, irigyen, gyűlölettel, szeméből kibuggyanó könnyekkel suttogta: — Pedig micsoda modell voltam én... Nemcsak fejnek... És 6 még most is...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents