Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-23 / 70. szám
1961, március 23,, csütörtök NBPOjsao s Jegyzetek Miliő faivárói A jelek a jövőbe mulatnak Tavaszi képek (A képes riport folytatása az első oldalról) A gyerekek kedvence a Dobó téri szökőkút. Jól lehet itt játszani a csillogó vízsugárral. Kicsalta a gyerekeket a fűre, az első napsugár. Ez a két kis hős erejét méri össze: melyikük az erősebb? Még drukkerok is akadnak. Pusztai Gabika, épp?: úgy, mint i felnőttek, Öri> a tavasznak, napsütésnek. (Foto: Kiss Béla) Bemutató ellenőrzés Kiskörén és Tiszanánán Ballagok a mikófalvi utcán, az Eger patak mentén. Ismerem a falut. Környékét is. Ismerem, mert errefelé, ezen a tájon, a szomszéd faluban születtem. De évek múltak el azóta, hogy utoljára jártam a faluban. Most mindenfelé új változások, új jelenségek fogadnak. Y'i Hány póznák — antennák Az új világ új üzenetét hozták el Mikófalvára a fényes, feszülő villanyhuzalok. A fehér- fényú villanyégők lomtárba küldték ’az egész faluban a füstölgő petróleumlámpákat. A villanypóznák még frissen kátrányszagúak, nap nem szíttá, fagy nem repesztette, eső nem lúgozta kérgüket. Tavaly ilyentájban szállították ide őket s ültették földbe önkéntes munkával, hogy ég felé mu- tassanaki mint sudár felkiáltójelek. Az országrészeket átfogó energiahálózat parányi sejtje lüktet most Mikófalván. A villanyvezetékek gordonkahúrjai megpendültek már a dombok közt fekvő faluban s egyszerre megszaporodtak a rádiókészülékek is. Tudom, nem ritkaság és nem is újdonság faluhelyen a rádió. A növekvő igényekhez és az igényeket egyre jobban kielégítő új élethez természetszerűleg hozzátartozik ez is. En mégis érzek — e megszokottban! — valami magasztosai. Akik valaha megelégedtek volna annyival, hogy töb- becske élelem, télen melegebb ruha, nyáron kevesebb küszködés jusson; akiknek leghőbb óhajuk a nélkülözés pillanatnyi enyhítése volt most úgy kapcsolják be a rádiót, mintha világéletükben ezt tették volna. A magasra nyúló póznák alatt a drótok zengő- zsongó muzsikájából meghallja mindenki az új világ üzenetét A legelső üzenetet még munkások, bányászok hozták a falu földművelőinek. Alakítsanak termelőszövetkezetet, műveljék földjüket közösen — ez volt az üzenetben. Sok érvelés és meggyőzés után, de nem minden nehézség nélkül 1959. december 29-én a falu parasztjai a nagyüzemi gazdálkodás mellett döntöttek. A Kossuth Termelőszövetkezetben akadozva, lassan indult a munka. Bajra bajt tetőztek az emberek. — A társadalmi tulajdon A SZOCIALISTA társadalom építése során egyre több azoknak az embereknek a száma, akik szívügyüknek érzik az egész nép boldogulását, s ha valamiről dönteniök kell, nemcsak saját érdeküket tartják szem előtt, hanem a közösségét, az országét is. Nem mondanak le saját javukról — ilyent a mi társadalmunk nem is kíván tőlük, nem állítja őket ilyen dilemmák elé. Azt hiszem, nincs olyan ember, aki örülne annak, hogy ezentúl ugyanazért a bérért többet követelnek tőle. A dolgozók nem fogadták kitörő lelkesedéssel a normarendezést, de amikor megtudták, és megértették, hogy a népgazdaság erősítését, a jövő sürgető követelményét valósítják meg a normák revíziójával: az intézkedésekre jobb munkával, jobb teljesítményekkel reagáltak. Járjuk a Hatvani Konzervgyárat. Miközben sétálgatunk az épületrengetegben, beszélgetünk Chihonadszki István munkaügyi osztályvezetővel. — Az üzem egy részében most rendeztük a normákat. Itt a felülvizsgálat után is 98— 105 százalékot teljesítenek a dolgozók — mint azelőtt. Persze, megmagyaráztuk a rendezés okát, célját. Bizonygattuk szükségességét, igyekeztünk a termelés racionalizálásával, jobb megszervezésével megalapozni az intézkedés sikerét. védelmével igen-igen hadilábon álltak — mondja Kovács Béla elvtárs, a községi tanács VB-elnöke, aki a szövetkezet jó és rossz oldalainak kitűnő ismerője. — Nem volt megfelelő ellenőrzés, s ezt kihasználták egyesek. Suttyomban hazavitték a takarmányt, az abraknak valót. A tagok nem nagyon törődtek a közös terület megművelésével, inkább könnyebb „kereseti lehetőségeket” kerestek. Birkát nyírni mentek Egerbocsra, Bekötőére, Putnokra, s a keresett ösz- szeget nem adták a szövetkezet pénztárába. A vezetőség egyre másra hozta határozatait, de azokat senki se tartotta be, más, a hozott határozatokkal ellenkező intézkedések születtek. Tehetetlen volt a vezetőség, soraikból hiányzott az egység, az összetartás. Erejüket gyengítette az, hogy egymással _ veszekedtek az emberek, üléseiken szinte állandó napirendi pont volt a marakodás. A családtagok nem kapcsolódtak bele a szövetkezet munkájába s főleg olyan családtagok, akik világéletükben a földből éltek, a földre voltak utalva. A földeken nagy ütemben folynak a tavaszi munkák. A „Kónya-rész” táblán ökrösfogatokkal szántanak, a tábla országútmenti részién tárcsáznak, a lovasbrigád boronái s vetik a tavaszi árpát is. Az ördögfalvi tanyával szemközti hegyoldalban hengerezik a földet. „Hender- gőznek” — így mondják errefelé. A szövetkezet tagsága egyre nagyobb létszámmal vonul ki a földekre. S a szorgos munka nyomán egyre szaporodnak a szépen elmunkált táblák a határban. Öröm ezt látni, jó tudni. Azonban van valami, ami ennél is örömtelibb. Ez pedig a mikófalvi szövetkezeti gazdák jó hangulata, nagy munkakedve. Ez a biztató munkakedv ismert forrásból táplálkozik. A tavaly gyengén dolgozó, vezetési, szervezési hibákkal küzdő és így a vártnál kisebb eredményt elért mikófalvi Kossuth Tsz tagsága megfelelő tapasztalatokat szerzett. Az elmúlt esztendőben kijárták az „inasesztendőket” és keményen megfizették a leckepénzt, mert gyenge volt náluk a munkafegyelem, a vezetőség nem állt hivatása magaslatán, s az elnök sem volt eléggé határozott, erélyes a fegyelmezetlenkedőkkel szemA hónap végére már minden üzemrészben új normák szerint dolgoznak. Belépünk a főzeléküzembe. Hatalmas csarnok. A mozgásban levő aluminium rekeszek, a spriccelő vízsugarak és a kisebb gépek zakatolásától alig hallani a beszédet. A MUNKAASZTALOK, az edények között “bekötött fejű asszonyok, lányok sürgölődnek. Szívesen beszélgetnek a normarendezésről, hiszen ebben a hónapban dolgoznak először az új követelmények szerint. — Kicsit sok a mostani norma, de mi meg tudjuk csinálni. Ha jól dolgozunk — már pedig azért jöttünk — most se keresünk kevesebbet. Éppen ezért nem is okoz különösebb gondot. Fehér Antalné, Hegedűs Józsefné, Gődés Sándorné első hetekben talán pár forinttal kevesebbet keresnek, mint eddig, de tudják, hogy ez csak ideiglenes. Z. V. munkásnőnek — ugyanabban az üzemrészben — semmi haszna nem lett abból, hogy figyelmeztette a művezetőt, mikor az egyik dolgozó megfeledkezett magáról, s reggelijéhez felbontott egy ötliteres brisbefőttet. Sőt. Lehet, hogy egy kellemetlen munkatársat, talán egy rosszakarót szerzett magának. De ő nem erre gondolt. Mi lenne, ha minden dolgozó megbontaná az üvegeket, mert a példa... Nos hát, Z. V. éppen • a • ben, a maguk kárán tanulták meg tehát, hogy csak egész szívvel érdemes a közösben dolgozni. A vezetéssel most már nincs annyi baj, mint egy esztendeje. Kelemen Balázs bácsi, a szövetkezet elnöke — vékony, magas, kissé görnyedt ember — nemrég tért vissza egyhónapos tanulásból, Pápáról, kezében tartja a tagságot. S nem tűri a tétlenséget. Szaktudásban is gyarapodott. Kovács Károly, a szövetkezet agronó- musa mesélte, hogy ősszel még az elnök is úgy vélekedett a ! siló takarmányról: „minek az nekünk?!” Most meg dühösen szidja a fogatosokat, akik nem raktak saroglyát a kocsira s csomókban szórták el az értékes eledelt az úton. A Kossuth Tsz-nek szép és komoly tervei vannak erre az évre. — 102 holdról szerződtünk különböző terményekre — mondja Kovács Károly agro- nómus — cukorrépára, napraforgóra, szarvaskerepre, szov- jetbúzárk. mákra, burgonyára és zabosbükköny magjára. Közfogyasztásra adunk 15 hízómarhát, 16 növendékbikát, 75 hízott sertést. Külön érdekességként említhető, hogy ebben az évben — kísérletképpen — kertészetet nyitottak 3 holdnyi területen: egy holdon paprikát, 2 holdon télikáposztát termelnek majd. A mikófalvi Kossuth Tsz tagsága és vezetősége tanult az elmúlt év hibáiból. Örömmel és kedvvel kezdték a tavaszi munkákat. Most a vezetőség tagjai is ott hajtják az ökröket a Kónya-részi táblán, a többiekkel együtt. Második esztendejébe lépett a szövetkezet. A tagok azt várják a vezetőktől, hogy tegyék túl magukat apró, kicsinyes, egyéni érdekeiken, a vélt. sérelmeken, egységesen és hozzáértőbb módon irányítsák a gazdálkodást. A tagságtól, az egész szövetkezettől azt várja államunk, hogy egy akarattal dolgozzék mindenki. Ha ez megvalósul, nagyot léphetnek előre. A jelek azt mutatják: idén nem lesz baj a Kossuth Tsz- ben, Mikófalván... Pataky Dezső A moszkvai Novoje Vremja legutóbbi számában olvastuk a a példáért szólt a művezetőnek, hogy lássák az emberek: mindenki — azok is, akik megfeledkeznek magukról —, hogy itt éberen vigyáznak a közösség vagyonára. — Kérem, a mai embert csak a pénz érdekli... — mondják azok, akik elfeledkeznek arról, hogy ez az igazság általános érvényű volt, húsz-harminc évvel ezelőtt. Ma pedig már csak hellyel- közzel állja meg a helyét. Mert hogy lehetne ezzel magyarázni például azt, hogy az üzemek társadalmi munkában patronálják a tsz-eket, vagy rendbehozzák az iskola, vagy a kultúrház környékét. A konzervgyáriak például rendszeresen támogatják az egyik városi termelőszövetkezetet. Részt vesznek a város szépítésében, a fontosabb feladatok megoldásában. Külön- külön talán nem sok, de elgondolkodtató, mert nem egyedülálló, hanem egyre gyakoribb társadalmi jelenség ez. NEM AKARTAM azt bizonygatni, hogy a mi életünkből ki kell kapcsolni az anyagi érdekeltséget. Lehetetlen is, hiszen annak serkentő hatása nyilvánvaló. De látnunk kell, hogy az anyagi érdekeltség és a lelketlen anyagiasság között különbség van és a dolgozók felismerik különbségeket. Ezt napról napra tettekkel bizonyítják. Krajczár 89:17 Nem gólarányt jelez ez a két szám. Az „eredményt” nem is sportpályán „érték” el, hanem értekezleten. Az elmúlt hetekben a ! Szakszervezetek Megyei Tanácsa értekezletre hívta ösz- sze — Selypre, Gyöngyösre, és Egerbe — a megye 87 vállalatának főmérnökét, szak- szervezeti titkárát és munka- védelmi megbízottját. A szakszervezetiek és a munkavédelmi megbízottak meg is jelentek, de a főmérnöknek, úgy látszik, leküzdhetetlen akadályokat jelentett az elutazás. Nyolcvanhét főmérnökből csak tizenheten érkeztek meg. A megyei felügyelők ismertették a tavalyi baleseti statisztikát, elmondották, hogy a törésekért, zúzódá- sokért. csonkulásokért, gázolásokért nagyrészt az üzem vezetői és a műszakiak felelősek, még akkor is, ha ezt a túlzottan liberális és elnéző jegyzőkönyvvezetők rendszerint ..elfeledték” megállapítani, és a véletlenek okolták. A felszólalók hiányolták a távolmaradó mérnököket. m,ondván: nélkülük, az ö segítségük nélkül a hatékony és megelőző balesetvédelem csak óhaj .— és soha nem. lesz valóság. FurcsállottáV. hogy azok. akiken az intézkedések sorsa, sikere múlik — még tájékozódni sem jöttek el. A szakszervezeti titkárok ágy érezték: a mérnökök meg akarják mutatni, hogy őket nem érdekli semmi — a termelésen kívül. A munkavédelmiek pedig azt gondolják: a műszakiak tavaly se sokat segítettek és... No, ez az év is jól kezdődik. — Miért maradtak távol? — Sok dolguk volt talán? — Nekik semmi újat nsm mondott volna ez a tanácskozás? — Vagy pedig a távolmaradókat nem érdekli a munka- védelem? Az egyik SZB-titk&r megjegyezte: — Na prémiumokról lenne szó, bezzeg valamennyien itt lennének. — Lehet, hogy igaza van! K. r. folyóirat egyik amerikai olvasójának alábbi levelét: „Bocsánatot kell kémem a szerkesztőségtől, 1960. augusztus 28-án ugyanis levelet írtam önöknek, s ebben bíráltam D. Zaszlavszkij úr cikkét, amelyben éhhalálra ítélt amerikai „milliókról” volt szó. Képtelenségnek tartottam ezt az állítást, hiszen országunk óriási élelmicikk-feles- legekkel rendelkezik. Az elnökválasztások után azonban felül kellett vizsgálnom álláspontomat. Mint tudjuk, Mr. Kennedy kijelentette,, hogy minden este 17 000 000 amerikai tér nyugovóra, korgó gyomorral. • Megdöbbentett ez a nyilatkozat. De Mr. Kennedy nyilván jobban ismeri a tényeket, mint jómagam. Kérem, legyenek szívesek nevemben bocsánatot kérni Mr. Zaszlavszkij-tól. Tévedtem. Van nekünk egy közmondásunk: „Az ember lelke mélyén mindig szunnyad valami remény”. Remélem én is, hogy fátyolt borítunk a múltra és újult erővel fogunk munkálkodni a tartós békén. Jól tudom, hogy rajtam kívül a legtöbb amerikaiban él ez a remény. Biztosftani szeretném önöket, hogy bocsánatkérésem teljesen őszinte. Ugyanazzal az őszinteséggel kívánok önöknek újabb sikereket: Üdvözlettel: George L. Bensley, Kansas City, Missouri, USA.” A Novoje Vremja szerkesztőségének megjegyzése: Tisztelt Mr. Bensley! Megkaptuk bocsánatkérő sorait és osztjuk reménykedését. A Heves megyei Tanács VB művelődésügyi osztályának munkatársai a kiskörei és a tiszanánai művelődési otthonokban általános ellenőrzést végeznek. Ebbe a munkába, amely egyúttal bemutató jellegű — bevonták a gyöngyösi és a füzesabonyi járási népművelési felügyelőket is. A közös ellenőrzésnek az a célja, hogy a népművelési felügyelők így jobban megismerjék az átfogó és körültekintő ellenőrzés módszerét, s azt járásuk művelődési otthonainak ellenőrzése során fel tudják használni. Normarendezés ulán a Hatvani Konzervgyárban v Mr. Bensley világosabban lát
