Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-02 / 52. szám

1961. március 2., csütörtök nEpojsäg s Egy es ugyanaz Vannak és nem is kévésén, akiknek megborsódzik a háta, ha holmi közgazdaságtudomá­nyi kategóriákat hallanak, s egyenesen elcsépelt, divatja­múlt frázisnak tekintenek min­den olyan kifejezést, amely közéletünk valamely fontos kérdésére állít fel találó ter­minológiát. Ezek számára kész kínzás, ha ilyenről olvasnak: társadalmi kérdés ... önkölt­ségcsökkentés ... a termelés mutatói... népgazdasági érdek, hogy többet ne soroljak fel. Félreértés ne essék, nem olyan emberekről van itt szó, akik szívvel-lélekkel tapsolnának, ha nem csökkenne, sőt emel­kedne az önköltség, ha a ter­melés mutatói nagyon is rossz helyzetet mutatnának, vagy legfőbb társadalmi kérdésünk egyáltalán társadalmunk léte, vagy nem léte lenne. Nem! Alapjában becsületes és olyan emberek ők, akik az úgyneve­zett magánéletben, szemtől szembe egyáltalán nem önzők, de lényegében mégis azok,- ha nem a társadalmi konvenciók­ról, az illemről, a jómodorról, hanem az egyén és a közösség viszonyáról van szó. Különö­sen, ha ez a közösség túlterjed kis környezetükön, különösen, ha ebben a közösségben nem ismerik fel — szóban még csak, csak, de ott belül! — sa­ját helyük, szerepük és része­sedésük. Nemzetgazdasági érdek! Brrr! Még hallani is rossz és holnap azon meditál, hogy azért lehetne olcsóbb is a cipő- talpalás. Nemzetgazdasági ér­dek, de holnapután azon hábo- rog, miért nem több az üzem nyereségrészesedése, vagy mi­ért kell még mindig lottó-fő­nyereménynek tekinteni, ha íz­lésének megfelelő bútort tud venni minden különösebb re­ménykedés, ácsorgás, ígérgetés nélkül. A nemzet gazdaságáról és gazdálkodásáról szóló cikke­ket el nem olvasná, a rádiót Izárja, ha erről van szó, 9 ha alaki mégis arra hivatkozik, ogy ebben a kérdésben a nemzetgazdasági érdek ezt, vagy azt kívánta, széttárja kar­ját és így méltatlankodik: — Na és, az én egyéni érde­tem, az semmi? Az nem szá­mít? Mintha volna nemzetgazda­sági érdek egyéni, vagy éppen egyéni érdek, nemzetgazdasági szempontok nélkül. Szerinte tó hangulatát, a kékpaplanos, kékfügönyös betegággyal, az utolsó pillanatáig gyönyörű, imádott asszonnyal. Végiggon­dolta: „... kiváló ember fe­lesége volt. aki őszintén sze­rette és életét szépséggel, és tartalommal tudta körülven­ni; gyermeke volt és számos barátja; ha nem is volt na­gyon okos, viszont senki sem kívánta tőle, hogy hollandus Írókat latin hexameterekre fordítson ... Borzalmas tragé­dia, tagadása mindannak, ami­ért az emberek élnek; de cso­dálatos alkalom az egyház számára, hogy a remény hir­detőiéként lépjen fel és min­den látszattal dacolva hirdes­se, hogy az élet szép és a ha­lál az életnek csak másik for­mája, alkalom arra, hogy eze­ket az ígéreteket szép zenével keresztezze” ... Fény és árnyék ... Rembrandt rövidlátó szemé­vel hunyorgott az erős fényben. A halál csúnya. Az élet Szép. A doktor erre gondolt. Annyi halottat boncolt már, hogy bennük is az életet lát­ta. Saskia azonban más volt, mint a többi halott. Saskia en­nek az óriásnak a felesége. Az élet. Azon az estén sakkoztak. Ez a furcsa, a fénnyel és árnyék­kal kínlódó, gyönyörködő em­ber a sakkban, amelyre ő ta­nította meg, perzsa sah pom­pás világát látta. A figurák és maga a játék is ragyogó fény 5s árnyék volt, minden hely­zet új, kedvére való erőpróba. Még gyengén játszott, de az­zal ült le, hogy ma ő nyer. Saskia szendergett a függöny mögött. Csöndesen kezdték a játékot. Rembrandt jól indult, de hamar akart győzni, s ki­van. Pedig valójában elképzel­hetetlen. Az egyén minden ter­ve, egész élete, munkássága a társadalom egészében zajlik le, az formálja gondolkodását, az alakítja ízlését, az teszi lehe­tővé, hogy nőjenek igényei és ezek az igények kielégítést is nyerjenek. A ma embere azért vágyik az autóra, mert van autó, mert lehetőség nyílik autóvásárlásra. A ma embere azért akar és tud is jobban öl­tözködni, mint apáink idejé­ben, mert megteremtettük a lehetőségét, hogy ne csak az üzletekben legyen ruha, cipő, de a zsebben is pénz ehhez, il­letőleg munka, az anyagi ja­vak megszerzéséhez. Vagy még mélyebben: a mi korunk, s a mi népünk nem azért bízik és hisz, sőt küzd is a békéért, mert valaki kitalálta, hogy a béke jobb dolog, mint a há­ború. Nem beszélve arról, hogy egyesek egyéni érdeke szerint nagyonis jobb dolog a háború, mint a béke. Egyszóval a termelés, az élet, a világszemlélet kialakítása, az életnívóról szóló elképzelés megalkotása nagyonis társa­dalmi szintű, messzemenően össznépi, vagy ha úgy tetszik, népi-nemzeti... S ekkor jön ő és borsódzik a háta, mert azt merik mondani, hogy már­pedig ez, kedves kartársam, nem mehet, mert ez sérti a népgazdaság érdekét. Mert ugye, az egyéni érdek minde- nekfelett! Az már aztán termé­szetesen más lapra tartozik, hogyha nincs népgazdaság, il­letőleg ha nincs biztosítva a népgazdaság helyes és arányos fejlődése, akkor az egyéni ér­dek annyit ér, mint egy fáradt pipafüst. Azelőtt ugyan nem szónokoltak holmi társadalmi szempontokról, vagy ha igen, választás előtt, s abban sem volt köszönet, azelőtt ugyan az egyéni érdek, az egyéniség sza­badsága volt a jelszó, — s olyan nyomor tombolt ebben az _ egyénien szabad országban, hogy még: néha az is megret­tent — na, csak egy pillanatra! —■, aki csinálta. Azelőtt szóban tiszteletben tartották az egyéni érdeket, s miután a tőkés, a földbirtokos is egyén volt, de nála volt a pénz, a gyár, a föld és a jog, természetszerűleg, hogy az 6 egyéni érdeke érvé­nyesült: megperdült a dob, ut­cára került a munkás, havat lapátolt az értelmiségi, — hogy lépett a királynőjével, nem mérlegelve, hogy veszélybe hozza. A doktor figyelmeztet­te. Izgatott lett, s a döntő lé­pés előtti türelmetlenségét az­zal vezette le, hogy felkapta az egyik gyertyatartót, felállt, s azt mondta, megnézi Saski- át. Félrehúzta az ágy függö­nyét és azt súgta: — Nézze csak, milyen nyu­godtan fekszik ma este. Még sohasem láttam így aludni. Ügy látszik, igazán jobban van... A királynőt nem lehetett megvédeni. Saskia meghalt. Amikor hazaértek a teme­tésről, Rembrandt azt mondta orvosának. — Menjen be hozzájuk ... Nekem még át kell öltözköd­nöm ... a régi lemezt forgassuk le is­mét egy kicsit. Egyéni érdek volt az első, s az a második világháború, s holmi egyéni érdekek játszot­tak közbe, hogy finoman fejez­zem ki magam, az ellenforra­dalom kirobbantásában. Az el­ső világháborút, a Tanácsköz­társaságot követő Horthy-rend- szer milliókat tett tönkre, a második világháború összédön- tötte az egész országot, az el­lenforradalom csak milliár- dokban kifejező kárt tett — anyagi javakban... De éljen az egyéni érdek, amely minde- nekfelett érdek és borsódzzék a hátunk, ha valaki a népgaz­daság érdekéről ejt szót. Tény és való, hogy az a he­lyes politika, ha ezt a két ér­deket úgy hangoljuk össze, hogy az lényegében eggyé vál­jék, valójában egyet jelentsen. Tény és való, hogy volt idő, amikor tudatosan, vagy tudat­lanul, kettészakították ezt, az egyén kárára, s ezáltal elve­szett valahol a dolgozó ember egyéni érdekeltségének vará­zsa, vonzóereje. De ha az hely­telen volt, ha a -párt ma na­gyonis úgy irányítja politiká­ját, hogy a gyakorlatban ez a kettő egyet jelentsen, akkor miért ne lenne most helytelen, ha egyesek úgy akarnak politi­zálni, hogy ismét két külön érdekké váljék az egy, — de most meg a nemzetgazdaság terhére. Se ez. se az! A népgazdaság mi vagyunk, a mi munkánk, az általunk termelt, alkotott ja­vak, legyen az szén, vagy vil­lanyáram, országút, vagy autó­busz. Csak akkor szolgáljuk jól egyéni érdekeinket, ha tisz­teletben tartjuk a népgazdaság érdekét: csak akkor lehet töb­bet, olcsóbban termelni, amely­nek kihatását az egyéni érdek megkívánja, ha munkánkat mindenkor a népgazdaság ér­dekei irányítják: ha takarékos-1 kódunk, ha betartjuk a tech­nológiái előírásokat, a kötelező fegyelmet... Itt is felesleges a további felsorolás. ... Mert el kell jönnie annak az időnek, amikor mindenki, az egyéni érdekek felkent papjai is rájönnek, hogy megfogalma­zásban lehet két érdek, de a kettő: egy és ugyanaz! Gyurkó Géza A doktor benyitott Saskia szobájába. A tor részvevői már az étkezés végén tartottak és helyet csináltak neki. Geertje szúrós tekintettel mérte végig, mintha azt kérdezné: „Hát a gazda?” Van Loon nem szólt hozzá, csak eléje . tartotta sö- röskancsóját. Az asszony kel­letlenül öntött, aztán neki is hozott minden fogásból. Rembrandt régen járt fent a műteremben. Öregesen ka­paszkodott a fakorlátba, s a máskor olyan kedves emelet, a becézésig szex-etett tányérok a falon a mú­zeumból, régi­ségkereskedők­től összevásá­rolt külföldi kardok, föld­gömbök, képek, most nem vil- lanyozták fel. Még legkedve­sebb Leonar­do j ára sem ve­tett pillantást. Széket keresett magának, de mindegyiken volt valami. Rézkarclemez, vázlatok, te­kercsben vá­szon. Egyikről egy mozdulat­tal leemelte a papírköteget, állványa elé húzta és leült rá. Saskia szobájában meglehe­tősen felélénkültek a vendé­gek. Van Loon már többször el akart indulni, de valaki mindig szólt hozzá, kérdezett tőle s bármilyen kényelmetlen volt is Saskia komor és üres hogy Amerikában olyan mód­szerre tértek rá, amelynek se­gítségével a legnagyobb pon­tossággal meg lehet állapítani a bor és egyáltalán a szeszes­italok korát, minőségét. A lap mindjárt közli azt is, hogy az amerikai bortermelők és ke­reskedők tiltakozást jelentettek be az ENSZ-nél, és felhívták a figyelmet a vizezetlen bor ká­ros hatására... — Az újsághír nemcsak a hajdani itthoni idő­ket idéz, a „zsupplé”, „csövi- dinka” és az „itóka” idejét, ha­nem annak az abasári gazdá­nak esetét is, aki 40 hektó bort termelt, de háromszor annyit adott el, mint saját termést — értvén ugyanis a „csízióhoz”, jobban mint a bor-műveletién városiak, akik úgy jártak hoz­zá „igazi” abasárit inni, mint­ha ingyen adná ... Egészen ad­dig. amíg az illetékesek is — az új amerikai módszer nélkül — rájöttek a Csízióra. — S most, a felfedezés Után, latol­gathatjuk: milyen jó, hogy ne­künk nem kell bejelenteni til­takozásunkat az ENSZ-nél az új módszer ellen.,. Vagy hát vannak még akik tiltakoznának? (—r) jfr**®'5*' Te naiv földi ha­landó, aki azt hiszed, hogy a tavaszt né­hány fehér hóvirág jelenti... Te naiv földi halandó, ki azt hiszed, hogy a közel­gő tavasz legbizto­sabb hírnöke, ha asz- szonyod izgatott arc- I cal kotorászik a szek­rényben és gyanús kis sóhajtásokkal vei rád mártír arcot. . O, hogy tévedsz, l< ember, mennyin nincs biztos mércéd a tavasz jöttének Gei- ger-számlálására. Hisz i hóvirág is tévedhet, és az asszony is csak ember és a meteoro- l lógusok sem tudnak se mmit azon túl, hogy most már legalább tudják, hogy semmit sem tudnak. De én tudom. Én tudom csak egyedül, « megfejtette a nagy titkot, mi a legcsalha­tatlanabb jele, hogy vége a télnek, ha mí­nusz 20 fokot is mu­tat a hőmérő, ha füled itthagyod is véletle­nül valahol. A jel: megjelennek a plaká­tok. Igen, a plakátok: Hagy télvégi árleszál­lítás a kiskereskedel­mi áruházakban. Ha égy jéger nadrág SO forintról 50-re esik — akkor im, itt a tavasz. (—ó) / Építkezésekkel segítik a termelőszövetkezeteket A FÜZESABONYI járás egyik legnagyobb kisipari ter­melőszövetkezete. a Füzesabo­nyi Vegyes Ktsz, már több éve segíti a járás termelőszövetke­zeteit a különféle építkezési munkák elvégzésével. A szö­vetkezet építőrészlege először a poroszlói Haladás Tsz számá­ra készített el egy 300 férőhe­lyes juhhcdályt, majd a közel­múltban a nagytályai Viharsa­rok Termelőszövetkezetnek épí­tettek fel egy 20 férőhelyes sertésfiaztatót, egy 90 férőhe­lyes növendékistállót. Bese­nyőtelek községben az Üj Élet Tsz számára készítettek egy nagy dohánypajtát, Dormán- don pedig egy 120 férőhelyes sertéshizlalót építettek meg a helybeli Üj Élet Termelőszö­vetkezetnek. Az eddigi építkezésekre. jel­lemző volt, hogy a sok anyag- ellátási és egyéb nehézségek miatt kissé lassan, vontatottan haladt a munka, de ettől füg­getlenül minden épületet a ki­jelölt határidőre elkészítettek és lényeges minőségi kifogások sem merültek fel. Az idén ismét új feladatok előtt áll a szövetkezet építő­ágya előtt, számára idegenek között, alkalomhoz nem illő beszélgetést folytatni, elhúzó­dott az indulása. Végre egy óvatlan pillanatban felkelt és kiosont az ajtón. A többieket nem nyugtalanította Remb­randt távolléte. Természetes­nek vették, hogy nem akar most társaságban lenni. A doktor azonban felment az emeletre, s miután kopogtatá­sára nem válaszoltak, benyi­tott. Rembrandt, ahogy a teme­tésről hazaérkezett, gyászru­hájában, állványa előtt állt és magáról teljesen megfeledkez­ve festett. Van Loon meg­döbbent. Azt hitte, hogy ma- gábaroskadva találja barátját. Vigasztalásra volt elkészülve. — Mit csinál? — kérdezte, de nem kapott rá választ. Várt egy darabig, majd oda­ment hozzá. A festő elmerül- ten nézte a vásznat, s amikor végre észrevette a doktort, rá sem pillantva motyogta: — Saskia ... mennyegzője napján ... Van Loon észrevétlenül ment ki. Lent már Geertje szúrós, leskelődő tekintete várta. — Miért nem jön le? Ez mégiscsak sok! Olyan tort csi­náltam, hogy mindenki meg­nyalhatja utána az ujját... A lelkem kiteszem annak az em bernek... Van Loon kezdettől fogva gyűlölte ezt a nőt. De most valósággal kihozta a sodrából, hogy Rembrandtot csak úgy egyszerűen: az embernek hív­ja, mint aki máris rendelkez­het vele. — Vegve tudomásul, hogy úrnője él! Amikor kiért az utcára, már maga Is bizonyos volt ebben. részlege. Több és egyre több termelőszövetkezet igényli munkájukat, s így az első fél­év folyamán három nagy épít­kezést vállaltak. Mindhárom helyen — Nagyúton, Feldeb- rőn és Tarnaszentmárián — egy-egy 96 férőhelyes növen­dékistállót készítenek el a ter­melőszövetkezetek számára. Az építkezések tervei már ké­szen állanak a műszaki veze­tők asztalán, megkötötték a szerződéseket, s a közeljövő­ben már a munkához is hoz­zálátnak. Erről a munkáról, az elvég­zendő feladatokról beszélge­tünk R u 11 k a 1 Antallal, az építőrészleg helyettes műszaki vezetőjével. TŐLE TUDJUK MEG. hogy a szövetkezet a tél folyamán igen jól felkészült a nagy mun­kákra. A használt kéziszerszá­mok helyett újakat vásároltak, s műszakilag is alaposan fel­készültek. A téli fagyszünet alatt a szövetkezet ácsrészlege új állványokat készített, rend­behozta a régi állványokat, deszkákat, malterosládákat. Az építők sokat tettek azért is, hogy ezután már anyagellátási zavarok se gátolják a munka jmenetét. A KISZÖV megvei íközpontjával karöltve. Jó előre jbiztosítani tudják a szükséges Sanyagkiutal ásókat, s így ez vsem jelenthet majd fennaka­dást. 8 Egy-két hét csupán és mun- fkához látnak a szövetkezet jépftőbrigádjai. Helyesebben Ijmondva: a munkák egy részét, ;az anyag kiszállítását már meg is kezdték. Sokat segít, ha Jó előre a helyszínre szállítják az anyagot. Segítenek az építő- munkában a termelőszövetke­zetek is fuvarral, munkáerŐ- vel. hiszen a szükséges mun­kaerő 14 százalékát ők bizto­sítják. Végül megkérdeztük azt is, mi a biztosíték arra, hogy a tsz-építkezések a határidőre és a megfelelő minőségben kerül­nek kivitelezésre. Válaszul Hegedűs János, a szövetke­zet elnökhelyettese a követke­zőket mondja: — Jól felkészítettük építőin­ket és műszaki gárdánkat ezekre a munkákra, időre biz­tosítjuk a nehezebben besze­rezhető anyagokat, ezenkívül jobb munkaszervezéssé!. a szakemberek jobb irányításá­val tökéletesebbé tesszük mun­kánkat. Sokat segít az építő­brigádok közötti versenymoz­galom. amelyet negyedéven­ként értékelünk, s amelynek pontjai az anyagtakarékossás­ra, a minőségi követelmények, valamint a határidők betartá­sára, egyszóval jobb munkára ösztönzik dolgozóinkat. BÍZHATNAK TEHAT a ter­melőszövetkezetek a Füzesabo­nyi Vegyes Ktsz építőinek jó munkájában, akik ígéretükhöz híven még az év első felében elvégzik a vállalt munkájukat. Az év második felében pedig újabb termelőszövetkezeti éoít- kezésékre kötnek szerződést s ezzel is fokozott támogatást nyújtanak termelőszövetkezeti mozgalmunk további fejleszté­séhez. Császár I. Megvizsgállak az iparitanuló-képzós problémáit § A Helyiipari és Városgazda­sági Dolgozók Szakszervezeté­inek megyei elnöksége elhatá­rozta: a megye területén ki­vizsgálja, hogy az ipari tanuló­kat foglalkoztató kisiparosok kisipari termelőszövetkeze­tek mennyire tartják be a ta­nulóképzés szabályait, meny­nyire biztosítják a szakmai képzést, a szabad időt, mennyi­re fordítanak gondot az erköl­csi és politikai nevelésre. A szakszervezet a vizsgálatba be­vonja a KIOSZ, a KISZÖV és az MTH intézet képviselőit is. Kössünk sörárpára értékesítési szerződést! A termelők előtt köztudomá­sú, hogy a sörgyártás alap- hanyaga a jó minőségű tavaszi ?árpa. ^ Heves megye történelmi sör- árpa-vidék, mert a megyénk­ben termett tavaszi árpa ki­válóan alkalmas sörgyártásra. JA sörgyárak tavaszi árpa szük­ségletének jelentős részét me- "gyénk szállította, illetve szál­lítja. Sörgyáraink csak úgy tud- ak kellő mennyiségű, a ter- melők által kedvelt sört előál­lítani, ha a mezőgazdaság megfelelő mennyiségű és minő- iségű, sörgyártásra alkalmas ta- jvaszi árpát termel. Az állam már most szerző­déses úton kívánja felvásárolni jaz új termésű tavaszi árpa t felesleget, elsősorban termelő­szövetkezetektől. Azok a tsz-ek, amelyek a Terményforgalmi Vállalat já­rási kirendeltségeivel sörárpá­ra értékesítési szerződést köt­nek, a 200 forint mázsánkénti takarmányárpa alapáron felül 20 forint szerződéses felárat kapnak mázsánként, továbbá a termelőszövetkezeteket megil­leti mázsánként még 50 forint termelési felár is. Az a tsz. amelyik 150 má­zsán felüli mennyiséget ad át, mázsánként további 28 forint nagyüzemi felárat is kap. Ér­demes sörárpára értékesítési szerződést kötni, mert egy má­zsa sőrárna értéke a fentiek alapján 298 forint. Értékesítési szerződést a He­ves megyei Terményforgalmi Vállalat járási kirendeltségei­nél lehet kötni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents