Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-11 / 36. szám

1961. február 11., szombat NEPÜJSÄG 3 Pillanatképek a bányatelepről HAVAS hegy vonulatok kö­zött kanyarog az autóbusz. A fák fázósan, dideregve nyújto­gatják kopasz törzsüket, ágai­kat a szürke égbolt felé. Aztán egyenesbe fordul az út szalagja. Jobbra, balra ré­tek. Hófoltos dombok. A dom­bokon át drótkötélpálya sur­rog, zakatol. Viszi a szénnel teli csilléket a mónosbéli szénosz­tályozó mosókádjaiba, szitáira. Cspnak-útja felől érkezünk a telepre... A domboldalban, az erdő alján, barátságosan füs­tölgő ikerházak. S az út men­tén tucatnyi épülő új házat is látni. A téglafalakon már tetők készülnek, piros cserepekkel. Legtöbb házban az ablakok, ajtók deszkarámáját is felsze­relték, s csak a belső, külső va­kolás hiányzik, s az üvegtáb­lák elhelyezése az ajtók, ab­lakok keretében. Huszonkét új lakásba költözhetnek be a te­lepi bányászok — az idén... • EGERCSEHINEK kettős éle­te van. Egyik a föld felett, má­sik a föld alatt. A földalatti Egercsehiben — a Beniczky- aknában — ezernyi ember tölti napjainak egyharmadát. Dolgo­zik. fejti, robbantja a föld mé­hének kincsét: a szenet. Kívül­ről nem nagyon látni, hogyan küzdenek lent az emberek, a robbanások zaja sem ér fel idáig. Csak a lejtősön felfelé csikorgó csillék sora, s a drót­kötélpálya surrogása árulko­dik. — Ebben az évben 52 ezer tonnával termelünk többet, — mondja Varga Lajos főmér­nök —, az idén 25 százalékkal magasabb tervet kell teljesíte­nünk. • PAPP JÁNOS elvtárs, a bri­gádvizsgálatot vezető fiatal mérnök részletesebben beszél a már felderített aránytalansá­gokról... — A szállítás igényel az tizemben legtöbb időt. Elővá- j ásóknál a szállítás, a legjobb munkahelyen is 32 százalékát teszi ki az összmunkaidőnek. Rosszabb munkahelyeken a munkaidő 57 százalékát rabol­ja el a bányásztól. Ennek egye­düli oka az, hogy nagy távol­ságokra kell elszállítani a csil­lét. Például a 12-es ereszkében 3 vitlával kell szállítani körül­belül 500 méteren. — A vizsgálat megállapítot­ta, hogy szarvaskői üzemünk­ben nem elég gyorsan történik az ácsolatok beállítása. Nem elég gyakorlottak ebben a munkában a bányászok, s egy- egy biztosítás, ugyanolyan szelvény mellett, mint nálunk, dupla időt vesz igénybe. Pon­tosabban: Csehiben 170 perc, Szarvaskőben 300 perc jut egy ácsolatra. Előfordultak egészen kirívó esetek is... — A négyes szalagereszkei fronton egy dolgozó csak 80 percet töltött produktív mun­kában. Emellett még 170 per­cet töltött mellékmunkával. A mellékmunka a kaparólánc összeszerelése volt, mert az említett vizsgálati napon öt íz­ben történt a fronton láncsza­kadás. A brigád a munkanapfelve- telek készítését már befejezte, s most a munkafolyamatok vizsgálatát folytatja. Üzemi szinten ezeket a vizsgálatokat is mihamarabb befejezik. A veszteség kimutatásokat — trösztön belül — február vé­gére végzik el. MI ŰJSAG a széngvalunál? — Eddig már 14—15 métert haladt a szénben — mondja Varga elvtárs. — Januárban 9 métert jutott előre, s február­ban, hat munkanap alatt 5 mé­tert „szaladt”. Nagy fába vágták most a fejszét az Egercsehi Banya- tizezem vezetői: új késeket szerkesztenek a gyaluhoz! Az elmúlt hetekben Csehi­ben járt Vlagyimir Orlov elv­társ. a szovjet Bányászati Ter­vezői ntézet gépesítési csoport­jának főkonstruktőrje, s ő is megtekintette a működésben levő széngyalut. Komoly szak­mai tanácsot adott a gyalu új késeinek megszerkesztéséhez. Egercsehiben örültek a szov­jet mérnök látogatásának. S ez az öröm mindenekelőtt annak szólt. hoav magas tudású bá­nyászati szakember, Orlov elv­társ, ma’d segítséget és irány­imutatást ad a további mun­kákhoz a széngyaluval kapcso­latban. Hiszen az Egercsehi Bányaüzem vezetői tudták, hallottak róla, hogy nemrégi­ben Orlov elvtárs tervezte meg egy automatikus, kísérleti táv- irányítású front gépeit. Az Orlov-féle automatikus, táv- irányítású front 25 méteres homlokszélességgel napi 17 métert halad előre 2 méteres telepben, s 55 vagon szenet ad. Orlov elvtárs sokáig időzött a gyalu mellett, s a tanácsokkal, az ötletekkel cseppet sem fu­karkodott. Az ő tanácsai alapján fogtak a szerkesztési munkához az üzem mérnökei. Egész halom műszaki leírás — angol, belga, szovjet és cseh nyelvből fordí­tott műszaki szöveg — feküdt Varga elvtárs asztalán. S a pa­pírhalmaz mellett ott volt a gyalu két kése is. Napok, eset­leg hetek munkája kell ahhoz, hogy a szerkesztési munkával elkészüljenek. S utána? — Az új kés próbadarabját megcsináltatjuk itt a műhely­ben — mondja Varga elvtárs —, és ha beválik, akkor Ózdon, vagy Diósgyőrben elkészíttet­jük a szükséges mennyiséget a késekből. TANMŰHELY képét mutat­ja most a 10-es ereszke. A 10-es ereszkében rárob- bantásos, rakodásos acéltámos Az egri Megyei Könyvtár füzetei sorozatban, a megyei tanács művelődési osztálya ki­adásában megjelent az „A mi könyveink” című másfélszáz oldalas bibliográfia. Az ízléses címlapon „ajánló bibliográfia fiatalok számára” szövegű fel­írás látható, s ez magyarázza az összeállítóként feltüntetett Tiszay Andor és a megyei könyvtár munkaközösségének szándékát. Az előszó szerint a szerzők egy átmeneti korban élő fiatalságnak akarnak taná­csot adni, amikor kilenc téma­körben összegyűjtötték az ol­vasásra ajánlott szépirodalmi alkotások legjavát. Ez a gyűj­temény nem csupán az ifjúsági könyvek katalógusa, mert a helyes felfogás szerint nincs felnőtt és külön ifjúsági iroda­lom, csak irodalom. Gárdonyi Géza pl. nem gyermekek szá­mára írta az Egri Csillagokat, de ma egyformán olvassa fia­tal és öreg. A kötet nemcsak pszicholó­giailag építi fel helyesen a könyvajánlásokat (Történelem és irodalom, A fasizmus elleni küzdelemről, Élet és irodalom, Társadalom és irodalom, Ka­landos írások, Fantázia és va­lóság, Utazások a nagyvilág­ban, Állat az ember hű társa, A humor és szatíra mesterei), hanem neveli is az olvasni va­lók között válogatót. Didakti­kai szempontjai elismerésre méltóan modern világnézet el­érésére. helyes politikai öntudat kiművelésére céloznak. Nem Közhely számba megy, hogy Magyarországon mindenki ta­nul: öreg, fiatal, férfi, nő — mindenki. Tanulnak, hogy job­ban el tudják látni munkáju­kat, hogy jobban megfelelje­nek feladataiknak. Érdeklődnek. A mai embert minden érdekli, földrajz, poli­tika, bányászat, irodalom, ál­lattenyésztés• minden. Érdek­lődéssel tanul. Érdeke is. Talán ezért tanul szívesen. Nemcsak az, aki ideje nagy részét iskolapadokban tölti. Tanul az is, aki nyolc órát gép mellett áll, falat emel és fát ültet. A dolgozó ember, ö is napról napra gyarapítja tudá­sát. Leveti munkaruháját, tan­folyamra, esti előadásra, vagy levelező foglalkozásra megy. Negyedszázaddal ezelőtt kö- rülcsodálkozták az őszülő fejű tanulót; ma kézlegyintéssel in­tézik el azt, aki megáll, aki le­marad. Mert aki megáll: le­marad. Dolgozó ember az iskola­padban — megszokott látvány. Pártunk művelődéspolitikai irányelvei szerint is gyarapi­front üzemel; áttolással, szere­lés nélkül „költöztetik” a fronttal a kaparót. Az acéltámos front munká­ját tanulmányozzák most a tröszt más üzemeinek szak­emberei. Királdról, Putnokról és Somsályról jöttek el Eger- csehibe, hogy megtekintsék a „csodát”. De nemcsak mérnö­kök jönnek!... Varga elvtárs szobájának ajtaján — ott jár­tunkkor — Kummer Ferenc elvtárs, a Királdi Bányaüzem igazgatója is kopogtatott. — Eljöttem már megnézni, mit csinálnak az enyéim — mondta Kummer elvtárs —, aztán meg én is kíváncsi va­gyok arra a frontra, hogyan is csináljátok Csehiben. Es máris indulnak kifelé az irodából a királdiak. Kummer elvtárs az ajtóból még vissza­szól: — Ugye nincs messze a 10- es ereszkéhez a széngyalutok? Mert nem szeretnék úgy haza­menni, hogy azt meg ne néz­zem ... S robog a királdiak gépko­csija, a Csókosnak, fel a Be- niczky-aknához. A főmérnöki irodában fejek hajolnak össze a fehér papír fölött. A széngyalu új kését tervezik... Pataky Dezső Józsi bácsi... — Ölven éves dalos iubileum ­Egy jó éve annak, hogy Fü­zesabonyban létrejött az Er­kel Ferenc dalkör. A tagjai szorgalmas emberek. Sokat fáradoznak, hogy hetenként a próbákon részt vegyenek és tanulják a szebbnél szebb kórusszámokat. A dalkörnek egyik lelkes tagja, a 68 éves Greguss Józsi bácsi, aki e hónapban ün­nepli 50 éves jubileumát an­nak, hogy először állt a da- lárdisták közé. Akkor 1911-et írtak és a rákoskeresztúri dalkör újonc énekese volt. 1919-ben már a füzesabonyi énekkarban szerepelt, ame­lyet Kocsis Imre karnagy ve­zényelt akkoriban. A Tanács- köztársaság leverése után né­hány évre meg kellett válnia dalostársaitól, mert vörös­katona volt. Mezőtárkányban kellett ez idő alatt tartózkod­nia, mert Füzesabonyból ki­közösítették. Amikor ezt fel­oldották, ismét jelentkezett a dalárdába. A füzesabonyi da­lárdával részt vett 1929-ben a debreceni 22. dalosünnepé­lyen, ahol sikeresen szere­peltek. A felszabadulás után is az elsők között'jelentkezett, az iparos testület dalkörénél, amely rövidesen feloszlott. 1960-ban, Józsi bácsi legna­gyobb örömére, létrejött a füzesabonyi Erkel Ferenc dal­kör, amelynek irányítását Koczka István tanárra bízták. Józsi bácsi volt az alapító tag. Egy nagyon életképes da­lostársaság ez, az emberek megértik egymást és szorgal­masan tanulnak a közös si­kerért. Most nyugdíjas VASAS vagyok — mondja Jó­zsi bácsi —, második ottho­nom a dalárda. Ide mindig örömmel jövök. A dalárda legidősebb tagja, de talán ő a legszorgalmasabb. Tanul, mert tudja, hogy 26-án a zászlóavató ünnepségen sze­repelnek, s a meghívott kóru­sokkal fel kell venni a ver­senyt, helyt kell állniok. A zászlóavatáskor gondol­junk egy pillanatra Józsi bá­csira, aki oly sokat tett ötven év alatt a füzesabonyi dalos­mozgalom fellendítéséért. Gondoljunk az egykori vörös­katonára, ki itt áll közöttünk és énekli a „Felszabadulás” dalát. Szigetváry József Baromfitenyésztés! tanfolyam indult Pétervásárán A szakmai ismeretek bővíté­sére baromfitenyésztési tanfo­lyamot indított febr. 10-én, pén­teken a pétervásári járási kul­túrotthon és a járási tanács mezőgazdasági osztálya. Min­den tsz-ből két tag vesz részt a tanfolyamon, amelynek elő­adásait kéthetenként tartják. A szakismeretek elsajátítása után a tanfolyam hallgatói baromfitenyésztőként dolgoz­nak a szövetkezetekben. Végignézek rajta. Elegánsan van öltözve, dohányzik, egyre inkább kezd érdekelni, miből telik neki? Megtudom, hogy hárman vannak; a szülők és ő. Apja vasutas, keres havonta 1200 fo­rintot. Anyja tsz-tag, évente szerez annyi munkaegységet, hogy megkapja a földjáradé­kot. Nem lehet túl sok. És ez a húszéves lány unatkozik. Még tanulni is unalomból tanul, cél nélkül. Ambíció nélkül. Fehér holló az' ilyen. Igaz, ő nem az iskolának tanul, dehát minek? Talán az életnek?... Talán... Ö maga se tudja. A tudás — hatalom. A tudás — erő, a tudás — fölény. De csak megfeszített, rendszeres munkával lehet megszerezni. Lehet-e rendszeres munkát vé­gezni lélek nélkül, ambíció nél­kül? Élet nélkül? Nem hiszem. Legfeljebb bizonyítványt lehet szerezni. Papírt, papírértékűt. ö magának -szerzi. Magának. Nem az iskolának, de nem is az életnek. Non vitae ... (KRAJCZÁR) A mi könyveink Ajánló bibliográfia fiatalok számára Non vitae . • • tani kell a kiművelt emberfők sokaságát. Gyarapítani: közü­lük, dolgozók közül. Ha eddig bárkit megkérdez­tem: miért tanul? — mindenki határozott, pontos választ adott: „ez meg ez akarok lenni, ez és ez akarok maradni”. ... Az életnek tanulnak. Job­ban akarnak dolgozni. Tegnap meglepetés ért. A pesti vonaton összetalálkoztam egy csinos, húsz év körüli leánnyal, aki másodikos gim­nazista természetrajz könyvet lapozgatott. Neki is feltettem a megszokott kérdést: mi a cél­ja a tanulással, mit akar el­érni? — Nem tudom, nincs különö. sebb célom. Hogy miért tanu­lok? Unalomból. Vámosgyörk- ről járok be Hatvanba, a Bajza Gimnázium esti tagozatára. Hetenként háromszor. Másnap járok haza, így el is telik a hét, s ismét kezdődik elölről. — Nem dolgozik? — Nem. Eddig a Cukorgyár­ba jártam, jelenleg otthon va­gyok. Lehet, hogy a MÁV-hoz megyek. egyoldalú válogatás ez, hanem a világirodalom gazdag anya­gából a magyar olvasónak hoz­záférhető és kitűnő fordítások­ban megtalálható könyveket ajánlja. Csaknem 400 szerző több mint négyszáz művét ajánlja a bibliográfia a magyar és világ- irodalom területéről. Ha meg­gondoljuk, ez a sok-sok ezer ol­dal irodalom alkalmas arra, hogy kellő tájékozottság és fel­készülés mellett egészséges és modern világkép alakuljon ki az olvasóban. Véleményünk szerint ez az ajánló bibliográfia igen alkal­mas eszköz arra, hogy a fiatal­ságot ránevelje az irodalomra, az irodalom szeretetére és megismerésére. A kötet ada­taiból nem tűnik ki, hány pél­dányban bocsátotta közre a ta­nács az értékes kötetet, de cél­szerű lenne a megye valameny- nyi iskolájában és könyvtárá­ban forgalomban tartani, hogy a kritikai szemmel kiváloga­tott és ajánlott könyvek kerü­lők és aggodalmas keresések nélkül jussanak el a fiatalok­hoz. Nem tudjuk, hogy országos viszonylatban hasonló munka a közelmúltban jelent-e meg, de úgy érezzük, ez a fáradság, ez a bibliográfia nevelők és fiatalok számára egyformán hasznos eligazítást nyújthat, s ezért anyaga országos érdeklő­désre is számot tarthat. f. a. Roberto Einachi fi­atal muzsikus fel­mérte a „korszelle­met” és csa csa csá­va átdolgozta a IX. szimfóniát.. Átdolgoz­ta, egy római hang- lemezgyár meg is vette és a kereske­dők el is adják. Az ötlet nagyszerű, való­ban lépést kell tarta­ni a korral, éljen a modernesítés. Rend­kívül megkapó len­ne, amint egy zenei esten, Mozart A ve Maria-ját rumbábr interpretálná egy szamárállkapcsokkal felszerelt zenekar, vagy mint Cső cső szán a rockendroll hangjai mellett térne meg őseihez, búcsút búgva ama Pinker­ton kapitánynak. Azon gondolko­dom, hogy Haydn Évszakok oratóriu­mát áthangszerelem cintányérra és szak- szofonra, dalbetétet is íratnék hozzá, Elvis Pristley közreműkö­désével. Micsoda bombaüzlet lenne! Kár, hogy nem Ró­mában lakom... (- ó) Műszaki nyilvántartásba veszik az állami tulajdonban levő lakóházakat Igen jelentős műszaki fel­mérési munkálatok folynak ország- és így megyeszerte: az egyes városi és járási taná­csok végrehajtó bizottságai műszaki osztályainak vezeté­sével készül az állami és ve­gyes tulajdonú lakóépületek nyilvántartásba vétele. Felke­restük ebből az alkalomból Ott László építészmérnököt, a megyei tanács építés-közle­kedési osztályán, hogy felvilá­gosítást nyerjünk ezen jelen­tős munkálatokról. — Az állami tulajdonban levő lakóházak adatfelvétel alapján való nyilvántartásba vételét kormányrendelet írja elő — mondja Ott elvtárs —, amelynek az a célja, hogy végre megtudjuk, mennyi ér­téket képviselnek ezek a há­zak, mennyibe kerül azok esetleg szükségessé váló fel­újítása, és ezen túlmenően, egy minden műszaki részletre kiterjedő kartoték-rendszer fog állni majd a tanácsok és in­gatlankezelő vállalatok ren­delkezésére. A részletes adat- felmérés során nyilvántartás­ba veszik a szakemberek a la­kóházak minden műszaki ada­tát, megállapítják állagát és értékelik is. Javaslatot tesz a felmérő építőipari szakember az egyes házak felújítási igé­nyének időbeli sorrendjének megállapítására is. azaz hogv 2, 5, 10, 15 éven belül, vagy pedig 15 éven túl újítandó fel az épület. Mérlegelik az épü­let korszerűsítésének, vagy át­alakításának szükségességét és javaslat kerül az adatfelvételi és értékelési lapra, gazdaságo­san fel nem újítható, elavult, korszerűtlen épületek lebon­tására, figyelemmel a műem­lék, illetve műemlék jellegre. A jövőben ezen kartotékok alapján tervszerűen fog tör­ténni az állami tulajdonban levő lakóházak felújítása, ta­tarozása. Amikor az iránt ér­deklődöm, hogy kik végzik ezt a jelentős munkát, azt a felvilágosítást kapom, hogy e munkálatokat bizonyos jutta­tás ellenében műszaki szak­emberek végzik. Ott László elvtárs mindjárt megragadja az alkalmat és ezúton is felhí­vást intéz azokhoz az építé­szekhez, építésztechnikusok­hoz és építészmérnökökhöz, úgy a nyugdíjasokhoz, min+ az aktívakhoz, hogy ebben az ügyben keressék fel a járási, illetve városi tanácsok műsza­ki osztályait. — A munkálatok teljes be­fejezése — szól az információ — az év végére, december Si­re kell, hogy véget érjen. A tapasztalatok azt mutatják, hogy egyes lakók akadályoz­zák az adatfelvételt és nem engedik bérleményüket fel­mérni. Felhívjuk az állami tu­lajdonban levő házak lakóit, hogy a megjelenő közegeknek meg kell engedniük a bérle­ményük megtekintését, és a szükséges méretek felvételét, annál is inkább, mivel azt a rendelkezés előírja és mivel csak részletes műszaki adat- felvétel révén lehet majd meg­állapítani a felújítás időpont­ját és szükségességét, amely pedig elsősorban a lakók ré­szére jelent majd előnyt. Megállapíthatjuk végre, hogy régi szükségességet pótolnak az illetékesek, amikor felfek­tetik az állami tulajdonban levő lakóházak épületnyilván­tartó lapjait, mert ezek révén válhat majd csak tervszerűvé az ingatlankezelő vállalatok karbantartási és felújítási munkája. Sugár István Film az Antarktiszről A kievi filmstúdió „Az An­tarktisz törvénye” címen filmet készít a Déli-sarkról. A forga­tókönyv az 1958 decemberében megtörtént drámai események alapján készült. A szovjet pi­lóták, Viktor Perov vezetésével ekkor mentették meg a belga délsarki expedíció egy csoport­ját. „Az Antarktisz törvénye” lesz az első szélesvásznú ukrán film. A szokásos 36 milliméte­res filmszalag helyett 70 milli­méteres színes szalagra veszik fel. A filmet Tyimofej Levesük rendezi, a forgatókönyvet Bog­dán Csalij ukrán és Szergej Alekszejev moszkvai író készí­tette. Tyimofej Levesük a felvéte­leket márciusban akarja elkez­deni. A helyszíni felvételek vé­gett az Antarktiszra utazik. A többi jelenetet a Szovjetunió északi tájain veszik fel. — Filmemmel azt szeretném megmutatni — mondotta Lev­esük —, hogy az Antarktisz törvénye — vagyis a barátság, a különböző nemzetiségű em­berek kölcsönös megértése — minden kontinens törvényévé válhat. Több mint 10 ezer forint segély Az Apci Fémtermia Válla­lat szakszervezeti bizottsága az elmúlt 1960-as évben összesen 10 050 forint szociális — szü­lés, halálozás és egyéb esetek­ben — és szakszervezeti se­gélyt fizetett ki az üzem dol­gozóinak. A Fémtermia Vállalatnál a szervezett dolgozók létszám- aránya 97,5 százalék.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents