Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-11 / 36. szám
2 nepüjsag 1961. február 11., szombat A% első kommunista költőnkről Emlékezés homját Aladárra Álmodj derűt. Álmodd a békét. S ha ébredsz, s belédfáj, hogy élsz, ne kushadj árván! Lázadj! Lázadj! Gyenge a kéz, ha ríva kér! Magad erejét érzed-é Az ős kiáltást hallod-é? A kunyhónak békét! Hadat a palotának! (Békét!) Az ún. emigráns írók csoportjába tartozik Komját Aladár, ahhoz a csoporthoz, melyet az ellenforradalom elűzött hazájából. Apja állami hivatalnok volt, gyermekkorát mégis öngúnnyal „kincses”-nek nevezi, hisz neki azt jelentette, hogy „bicke s hozzá egy jókora dorong. Fűzfa-fütyülő. Rongyból dömöckölt labda. Madzagra fűzött fényes pitykegomb.” A költő később is gyakran visz- szagondol hajlott hátú, lúgtól kimart kezű anyjára, ki csak „híg levest” tudott családja asztalára tenni. S ez a kép nemcsak hónap végén jellemző a Komját-családra, hisz már a „fizetésnapon atyja” borúsan lép a homályló szobába. Leül. Forgatja a pár hitvány garast”. Bizony, proletársors ez a javából, még ha állami tisztviselő is az édesapa. Küzdelmes gyermekkorát a nem kevésbé küzdelmes ifjúsága követi. Gyári tisztviselő lesz, de korán szövetséget köt a munkásosztállyal. Alig 19 éves, amikor 1910-ben tagja lesz a pártnak és ettől az időtől kezdve fáradhatatlan harcosa a magyar munkásmozgalomnak. Hamar megismerkedik a költészet varázsával és egy életre szóló szerződést köt azzal. Verseit azonban — már a kezdeti próbálkozásokat is beleértve — a harcos eszmeiség jellemzi. Nem csoda, ha már induláskor is sajnálja tőle az uralkodóosztály a nyomdafestéket! 1912-ben a Tisza-kormány az ő első megjelent írása miatt koboztatja el a Népszava példányait. Így kezdődik pályafutása. Majd egy kis vargabetűt tesz költői fejlődése. Az erre az időszakra annyira jellemző A LOTTO nyerőszámai A lottó 6. játékhetében négymillió 626 015 szelvény érkezett a Sportfogadási és Lottóigazgatóságra. Egy nyerőosztályra ennek megfelelően egymillió 734 755 forint jut. Az aszódi járási Petőfi Művelődési Házban megtartott sorsoláson a következő nyerőszámokat húzták ki: 14, 23, 57, 82, 86. (MTI) formalizmusba menekül. Az első világháború azonban any- nyira megrázza, hogy állást kell foglalnia, tiltakoznia kell a becstelen vérpocséklás miatt. A háború alatt szervezője a pártnak és tanítója a munkásságnak. 1918 őszén pedig megalapítja folyóiratát, a kommunista eszméket terjesztő Inter- nacionálét. Már ekkor érlelődik benne a gondolat, melyet 1928-ban fogalmazott meg, hogy: „Moszkvát figyeljük! ö mutat utat. Hazai nem: kergessük fenébe mind a gazdagokat!” „Kelet s Nyugat proletárjai összefognak. Es ők lesznek az ellenállhatatlan.” A Tanácsköztársaság fontos feladattal bízta meg. Tagja volt annak az írócsoportnak, mely a kulturális ügyeket intézte. A forradalmi időszak megacélozta tollát, értelmet adott életének, munkájának. Az árulás után azonban a halál és az önkéntes száműzetés között kellett választania. Menekült ... s ezután már sohasem látta újra a honi földet. 1920-ban Itáliában tűnik fel, s itt le is tartóztatják. Egy évvel később már Bécsben találjuk, ahol két esztendeig dolgozik az illegális mozgalomban, majd a hitleri fasizmus Párizsba űzi tovább. Megrendíti Lenin halála, de ez a szomorú hír alkalmat ad arra, hogy megfogalmazza, milyennek kell lenni a forradalmárnak: „Legyünk egyszerűek, mint ö volt! Tudatosak, mint ő volt! Akaratosak, irgalmatlanok, s mindent merőek, mint 6: Lenin volt.*! (Meghalt Lenin.) Idegenben dolgozik, távol él hazájától, de sohasem feledkezik meg róla és a magyar munkásmozgalomról. 1926-ban az elítélt magyar kommunistákat biztatja: „Hatalmasak vagytok! Mert vér a vérünkből. Mert körületek fenyegető árzás: munkások komor, öntudatos csapata, paraszt, zsellér, napszámos sokaság. (Magyar dolgozók biztatása.) Több alkalommal jár a Szovjetunióban, s minden látogatása tengernyi élménnyel gazdagítja. A megvalósult szocializmus országa új tettekre készteti és erőt ad a további küzdelemhez. Harcos kommunista költővé érik, aki leplezetlenül tárja fel a tényeket lelkesítő, lázító, vértforraló költeményeiben. A szovjetunióbeli hatások.ól serkentve írja November 7. című versét: „Burzsuj hiába vicsorít fogat! Szocdem a mocskát hiába okádja: A sok hazugság szertornánk! A dús kertekben proli-gyerekek játszanak. Mindenik, mint a friss gyökér: ízes — erős. S az új rend katonája mindhalálig! Egy másik versében a fiatalokat biztatja: „Föl a fejjel! félre a kérdéssel! A sorsotok kovácsa ti vagytok magatok. Egyhatodán a földnek már áll a roppant példa!” (Fiatalok) Proletár-Magyarország című versciklusa a Horthy-fasimus üldözöttéinek, a bujkáló kommunistáknak, a kizsákmányolt munkásoknak és parasztoknak állít emléket. Megrajzolja benne a kommunista párt történelmi elhivatottságát és az elnyomottak harca árán nyert szabadságot. Életének utolsó ihletője az „ezer nyelvű, egy szívű brigád”, a spanyol polgárháború internacionalistái. Máig is legnépszerűbb, legismertebb verse A nemzetközi-brigád indulója („Madrid határán állunk a vártán”). 1937-ben, az egyik párizsi temetőben egy névtelen új sírhant emelkedett. Komját Aladáré. Fejfája mindmáig jelöletlen, de versei, melyekben következetesen harcolt a magyar munkásosztály győzelméért, a „második magyar Tanácsköztársaságért”, élnek. Ma 70 éves lenne, ha élne s ebből a 70 évből tizenötöt szabad hazában élt volna, olyan országban, ahol megvalósult, amit látnoki erővel, az eszmétől áthatva írt meg: aki dolgozik, azé lett a gyár, aki dolgozik, azé lett a föld, aki dolgozik, azé lett a hatalom. Nagy Andor Nyilatkozat A Népújság 1960. december 28-i számában „Egy az életünk” címen elbeszélésem jelent meg, ezzel kapcsolatban kijelentem, hogy a novella eseménye, az 1930-as tüntetés, igaz történet, míg az abban szereplő Margit nevű személyt nem Kampier Margitról mintáztam. A szóban levő írásban szereplő személyek valameny- nyien költöttek. Ha ennek ellenére valaki hasonlatosságot vél felfedezni a szereplőket illetően, az pusztán a véletlen műve. Okos Miklós Hz Hrnnanité a laoszi kérdésben felmerült francia-amerikai ellentétekül PÁRIZS (MTI): Az Huma- nité hanoi tudósítója foglalkozik a laoszi Sano Francia katonai támaszpontnak a Boun Oum-csapatok általi elfoglalásával. Rámutat, hogy új szakaszba léptek azok az ellentmondások, amelyek bizonyos fokig eddig is szembeállították a francia és amerikai imperialistákat Délkelet-Ázsiában. Már a SEATO legutóbbi ülésein is alkalom nyílott ez ellentmondások megállapítására. Ott ugyanis a francia kormány hallgatólagosan támogatta Sou- vanna Phouma kormányát. Az Humanité tudósítója felhívja a figyelmet a laoszi válságban jelentkező francia- amerikai ellentétek más. kevésbé látványos vonásaira. A francia kapitalisták Laoszban nyugtalansággal eltelve, figyelik amerikai szakértők megérkeztét, az amerikaiak Laosz ónbányái iránt érdeklődnek. Dél-Vietnamban az amerikaiak tudomást szereztek a hadsereg és az egyház franciabarát köreiben szövődő összeesküvésekről, amelyeknek célja a Ngo Dinh Diem megbuktatása lenne. Az Humanité tudósítója kapcsolatba hozza ezzel a Senoi Francia támaszpont elleni akciót (megszállták a támaszpont irodáit) és kérdőjeles formában felveti: talán ezzel akarja az Egyesült Államok a francia kormányt politikája megváltoztatására késztetni? (MTI) Ä l@gMangosabb Caivao kapitány Rio de Janeiróban RIO DE JANEIRO (MTI): Henrique Galvao kapitány, a Santa Maria portugál óceán- járót két héten át ellenőrzése alatt tartó portugál hazafiak csoportjának vezetője UPI-je- lentés szerint Reciféből csütörtökön katonai repülőgépen Rio de Janeiróba érkezett. Elutazása előtt adott nyilatkozatában ismételten hangsúlyozta, hogy folytatja a Salazar- féle diktatúra megdöntésére irányuló küzdelmet USZABON: A Santa Maria csütörtökön Brazíliából visszaérkezett a li- szaboni kikötőbe — jelenti a Reuter-iroda. Idő járás jelentés Mint már jelentettük, az elmúlt napokban Egerben is megrendezték a Furfangosok bajnokságát. Számos versenyző ment fel a színpadra, hogy mind az elméleti kérdésekben, mind az ügyességi verseryben vetélkedjen egymással. Egyik fogós kérdés volt az ügyességi versenyben: 30 másodperc alatt ki tud legtöbb holmit összecsomagolni félkézzel? Képünkön a furfangosok egyik legfurfangosabbja „munka közben". A Meteorológiai Intézet jelenti: Várható Időjárás szombat estig: Felhőátvonulások, futóesők, keleten es a hegyeken futó havazások. Mérsékelt szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet plusz 5- plusz 6 fok, várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet mínusz 2- plusz 2 fok között. Távolabbi kilátások: Vasárnap csendesebb, szárazabb idő, erősödő éjszakai faggyal. (MTI) (36.) Azzal számolni lehet, arra terveket lehet felépíteni. Természetesen valamicskét levon az értékéből az a tény, hogy nincs száz százalékos biztonságban. Gondold csak el, ha egyszer eszükbe jut kivágni azt a fát. Ez rizikó. De azért erre kevés az esély, ha a rejtekhely fekvése olyan, mint ahogyan elmondtad. Ez az eszmei értékcsökkenés legfeljebb tizenöt-húsz százalékos. Júlia elégedett volt. Hiszen ha az aranyvagyont de facto elismeri a papa, ez azt jelenti... — Azt jelenti ez — fűzte most már hangosan gondolatait —, hogy vagyonunk, legalábbis részben, már most hasznosítható? — Miért ne? — tűnődött Bottlik papa. — Hát persze, arról szó sem lehet, hogy valaki egy tételben megvásárolja. Ez nem is volna kifiztődő. De valamit azért pénzzé lehet tenni. — Igenám — vetette ellene Júlia —, de én nem egyezem bele, hogy a vevő, vagy a vevők búcsújárást rendezzenek Csókavárra. Az rendkívül kockázatos lenne. — Nem, erről szó sincs. Elég, ha én megbizonyosodom. Ha én garantálom az aranyat, az elegendő. Tudod mit? Én leutazom a férjeddel a helyszínre. Ha ő ott, a jelenlétemben megállapítja, hogy a rejtekhely sértetlen, tehát az arany de facto megvan, azonnal akcióba lépek. Apa és lánya ragyogtak egymásra. Júlia újjongott. — Örülsz papa? — Hát hogyne — szorította magához Júliát. — Mindig mondtam, hogy mennél söté- tebb a jelen, annál tündök- lőbb lesz a jövő. Elbúcsúztak. Júlia alig várta a reggelt. Autóbuszra szállt és felment Dobogókőre. Szerencsés már tűkön ült. Remélte, hogy Júlia feljön hozzá. Még mindig rósz bőrben volt Idegei vitustáncot jártak. Bezárkóztak Szerencsés szobájába. Szerencsés türelmetlenül sürgette. — Beszélj, Júlia! — Minden a legnagyobb rendben. Szerencsés elszontyolodott. Ez azt jelenti, hogy Júlia felásta a gödröt, s az a nyomorult arany megint ott hever az ő fészkében. Pedig titokban reménykedett, hogy valami csoda történik, és mindörökre véget ér az aranykálvária. Júlia elbeszélte neki a fejleményeket. Szerencsés halott halványan hallgatta. Hát még- sincs szabadulás? Most már az öreg Bottlik is be van avatva. Nyugtalanul ingatta a fejét. — Te jót akarsz, Júlia, de én nagyon félek! — Ne félj, drágám. Aki mer, az nyer. Uj életet kezdünk. Hidd el, nekünk akkora a szerencsénk, hogy föl sem tudjuk fogni, mekkora. Tíz nap múlva lejössz a hegyről, addig csak pihenj. Aztán — miénk a világ! Bottlik Jenő barátságosan hellyel kínálta vendégét: — Üljön le, Szimcsák. Tessék, gyújtson rá! — Köszönöm szépen, Bottlik úr. — Ebből csak a régi ismerősöknek — mosolygott Bottlik. — Az ám, mikor is került maga hozzám? Várjon csak... — Harminchatban, kérem szépen. Harminchat telén. — Ügy van. Ha jól emlékszem, kitűnően együttműködtünk, nemde? — O, igen, Bottlik úr. Nem volt köztünk semmi differencia. De, Bottlik úrnak nem is volt rám panasza. — Nem, nem, Szimcsák. Maga elsőrangú sofőr volt. Emlékszem, mennyire szerette az öreg Horchot. — Príma jármű volt a Horch — bólintott Szimcsák. — Tán még ma is megvolna, ha ... de hát tudja, hogy s mint alakultak a dolgok. Én mindig tudtam, hogy mi van magával. Szimcsák. Hiszen én mindenkor számítok magára. — Számíthat is, Bottlik úr. Hát most a bérautónál vagyok. Nehéz kenyér ez, Bottlik úr. Azt hiszem, sohasem lesz olyan jó dolgom többé, mint Bottlik úr mellett volt. — Nem lehet tudni, Szimcsák. Hallgasson ide. Most a segítségére szükségem van. — Örömest, kérem szépen, amit csak tudok, megteszem. Nézze, amit mondok, szigorúan köztünk maradjon. Én bérelnék egy túrakocsit; s úgy kellene ügyeskedni, hogy magát kapjam meg erre az útra. Egy vidéki városba kell lemennünk. Nézze, semmi különös nincs az egészben. De én feltétlenül megbízható emberrel akarok menni. — Kérem szépen, az nagyon könnyű. Jóban vagyok a forgalmi főnökkel, és ha be tetszik adni a rendelést, egyből elintézem, hogy engem küldjenek. Hová kéne menni? — Csókavárra. — Értem, Bottlik úr. Menynyi időre? együtt lebonyolítom a találkozást. — Kérem, semmi akadálya, Bottlik úr! — Persze, megkérem, Szimcsák, hogy hallgasson erről az útról, mint a sor. Nem kell semmitől tartania, semmiféle suskos nincs a háttérben. — Értem, Bottlik úr! — Természetesen, nem kívánom ingyen a segítségét, Szimcsák. No, ne szabadkozzék, a Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. Kétszáz forinttot kap, ha sikerül. Nem sok, de viszont maga minden körülmények között számíthat rám. Lesz mág masa az én sofőröm, Szimcsák! Az öreg sofőr alázatosan mosolygott. — Hát csak tessék leadni a rendelést, Bottlik úr, — minden rend— Nézze. Szimcsák, nekem és a vejemnek találkoznom kell egy illetővel a csókavári Bá- nyagépgyámál. Ügy intéznénk a találkozást, hogy maga odahajt a gyár elé, s úgy tesz, mintha elromlott volna a motorja. Elkezd babrálni a gépházban. Addig én a vejemmel ben lesz, ezt garantálom. Negyednapra Csókavár felé száguldott a Pobeda bérautó. Bottlik és Szerencsés hallgatagon bámészkodtak a hátsó ülésről. Délután indultak Pestről. Ügy számítottak, öreg este érkeznek Csókavárra. Győrött Bottlik megállíttatta a kocsit (Folytatjuk
