Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-08 / 33. szám
1981. február 8., szerda nepojsag s Egymillió 200 exer baromfi ügyében Az asszonyok vállaljak a szép feladatot — 1961-ben 1 millió 200 ezer baromfit kell adnunk a népgazdaságnak — mondotta Put- noki László elvtárs, február 4-én a megyei pártbizottság és tanács együttes ülésén elhangzott beszédében. Kihez, illetve k.khez szólnak ezek a szavak — vetődik fel a legelső kérdés. Nem kétséges, hogy mindenekelőtt termelőszövetkezeteinkhez, a termelőszövetkezetek gazdáihoz, azokhoz az embeekhez, akik már régebben. . vagy éppen gnap” léptek a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára. — Nem sok ez a szóm? — adódhat a másik kérdés is amelyre ugyancsak adva van a válasz. Annyi, amennyire meg vannak a lehetőségek, tehát nem is sok, nem is kevés, de annyi, amennyi fedezi a megyei „népgazdaság” szükségleteit. Megyénkben befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Hatalmas jelentőségű forradalmi változás volt ez, s most előttünk áll a feladat: megerősíteni, megszilárdítani ezeket a gazdaságokat, lehetőségeket teremteni arra, hogy gyökeret ereszthessenek a szocializmus talajában. Igen, szocialista mezőgazdaságot csináltunk, de nem úgy, hogy visszaessen a termelés, nem úgy, hogy kevesebb legyen a kenyér, a vaj, a hús, a baromfi, mint eddig volt, hanem úgy. hogy a szocialista mezőgazdaság „emberrénövésével” együtt, emelkedjenek a terméshozamok, a termékek mennyisége is, közöttük a baromfi-, a tojástermelés. A baromfilétszám növelése a szakemberek véleménye szerint is, lényegesen könnyebb, mint mondjuk a sertésállomány számának emelése — ' noha ez utóbbi feladattal is megbirkóztunk az elmúlt két esztendő alatt. — könnyebb azért, mert viszonylag igen kevés befektetéssel, energiával szinte egyetlen esztendő alatt sok tíz- és százezer baromfit lehet költet- nij, felnevelni, értékesíteni. Igái, hogyha pen} is kell annyi pénz, költség a törzsállomány beszerzéséhez, a csibe, vagy éppen víziszárnyas neveléséhez de kell hozzá sok hozzáértés és sok-sok szív, szeretet, ügybuzgóság. Kinek a dolga volt nálunk minden időben — az egyéni gazdaságok idején — az aprójószágok, a majorság nevelése, tartása, értékesítése? Az asz- szonyoké. És most. amikor nagyüzemekben folytatják tovább a gazdálkodást dolgozó parasztjaink, ez a feladat várhat-e másokra, mint az asszonyokra, a termelőszövetkezetek gazdasszonyaira, a háztáji gazdaságok gazdáira? Igaz, nem könnyű feladat sok száz, sok ezer baromfival bánni, azokat felnevelni, szakszerűen takar- mányozni, gondozni. Nem könnyű, de meg lehet tanulni, és tegyük hozzá, érdemes is megtanulni. És hogy ez menynyire így van, arra már „hazai” példákkal is szolgálhatunk azokból a termelőszövetkezetekből, amelyek már az elmúlt esztendők során foglalkoztak baromfineveléssel és amelyeknek sok ezer forint jövedelmet hozott az aprójószág. A gyön- gyösoroszi Február 24. Tsz rántani való csirkéi a legelsők voltak az egri, gyöngyösi piacokon, va^v szólhatnánk a kiskörei Dózsa Termelőszövetkezetről is, amely jövedelmét több százezer forinttal növelte a baromfinevelés. — Ez mind szép. de nekünk nincsenek „korszerű” baromfiistállóink — érvelhetnek esetleg egyesek. Igen. Néhány helyen vannak már, legtöbb helyen nincsenek még, ez igaz. Az is igaz, hogy mindenekelőtt a közös számosállatok, tehenek, sertések elhelyezése a fő gond, fiatal, vagy létszámban megnövekedett szövetkezeteinkben. De baromfit nevelni, sok száz, több ezer baromfit nevelni csak „korszerű, modern” ólakban lehet? Ez lenne az ideális, ide törekszünk. de egyelőre lehetőségeink még olyanok, hogy más módot, más alkalmas lehetőségeket kell teremteni a cél érdekében. Mindenütt vannak elhagyott épületek, régi, lebontásra váró, volt hajdani cselédházak, vagy éppen az alföldi részen, apró, elhagyott tanyák, ahol szinte kínálkozik a lehetőség arra, hogy baromfit tartsanak, neveljenek. Marosán elvtárs mondotta, amikor az elmúlt napokban Makiáron járt: „Turkevén 5 ezer pulykát három tizenhat éves lány kezel.” És ha ma még sok termelőszövetkezetünk ..messze is van Túrkevéhez”. de már most meg kell kezdeni az alapok lerakását és az évről évre mutatkozó haszonból, jövedelemből előbb-utóbb meg lehet majd csinálni azt a modem baromfiistállót is, amiről most álmodozunk. Nagyszerű az a mozgalom is, amelyet így neveznek a hevesi járásban: „kotló-mozgalom". Helyes az a törekvés is, hogy a szövetkezeti közös baromfiállomány mellett asszonyaink minél több aprójószágot tartanak odahaza a háztáji portán. Jó lenne, h minden termelőszövetkezetben alakulnának asszonybrigádok, amelyek vál- lalnc''- hogy megteremtik, megalapozzák a tsz baromfitenyésztését, ezt tekintenék fő tevékenységüknek, foglalkozásuknak. És különösen fontos, hogy ennek kezdeményezői, segítői, támogatói elsősorban a szövetkezetek szakemberei legyenek, akik mindenekelőtt, a ma adottságaival számoljanak, és bátran merjenek kezdeményezni, ne pedig szép tarka ábrándokat kergetve maguk előtt, várják, amíg majd „valaki” felépíti számukra a „mintatervrajznak megfelelő” baromfiólat, amelyben aztán elkezdődhet a gazdálkodás. Forduljanak bátran ez ügyben a szövetkezetek a nőkhöz, az asszonyokhoz, akik már nemegyszer megmutatták (az elmúlt nyáron is), hogy nagy tettekre képesek. És ha szép, dicséretre méltó munkát tudtak végezni az időjárás szeszélyei ellenére a oukorrépaszedésnél, a kertészetben, a dohányföldeken, akkor miért éppen ezt a feladatot ne láthatnák el szívesen, ami elsősorban hozzájuk áll közel. Egymillió 200 ezer baromfit kell adnunk a népgazdaságnak. Ez a feladat, a terv. És e tervet valóra lehet váltani akkor. ha a szövetkezeti vezetők tanácsaira hallgatva a szövetkezetek asszonyai veszik ezt az ügyet kezükbe és már most, ezekben a napokban megteremtik, megalapozzák, vagy éppen tovább fejlesztik apró- jószág-állományukat. A baromfiállomány növelése nemcsak népgazdasági érdek, de egyéni érdek is, hiszen a rántani való csirke, a pulyka, a kacsa, a liba gazdagon megtéríti a belé fektetett munkát és költséget. Szalay István Köszönet érte Ma, amikor a fiatalság magatartásáról annyi sok elítélő bírálat hanzik el, én ezúttal dicsérettel beszélek róluk. A minap egy öreg nénike botra támaszkodva ballag lefelé az egyik egri GYÜMÉRT fagyos, meredek lépcsőjén — munkában elfáradva. S ekkor történt, hogy valaki erős, de gyöngéd mozdulattal karon fogja és lesegíti a lépcsőn. Ez a segítség melegséggel töltötte el a szeretetre vágyó, öreg szívet, s meglepődve, hálásan kereste, kitől jött a váratlan segítség. Hátratekintve, egy ismeretlen, 18—20 év körüli fiatalembert látott maga mögött. „Édes fiam, köszönöm, nagyon szépen köszönöm!” — mondta könnyfátyolos hangon, s a fiatalember „kérem, szót sem érdemel, ez csak természetes” udvarias válassza] hárítja el köszönetét, elsietett. Hogy ki volt az öreg néni, azt tudom, családomhoz tartozik, nem volt elegáns perzsabunda rajta, kopottas kabátkában, kendővel a fején ballagott, botjára támaszkodva. Hogy ki volt az a fiatalember, azt nem tudom, de úgy érzem, kötelességem. hogy itt az újság hasábjain köszönjem meg neki ezt az udvarias, jóságos maga tartását. Először a magam nevében, aki nem állhatok egész nap elöregedett nénikém mellett elfoglaltságom miatt, másodszor nénikém nevében, kinek gyámoltalanságában százszorosán jólesik a fiatalságtól kapott figyelmesség. Harmadszor az egész fiatalság nevében, akik re a szórt kifakadásokkal szemben íme egy bizonyság: nem minden fiatal rossz, hányaveti. szívtelen és közönyös! Ügy érzem, hogy ha csak egyetlenegy hányaveti. de nem rossz szívű fiatalember, vagy fiatal lány fog ennek a levélnek nyomán megsegíteni egy f Ev végére be kell fejezni a Selypi Cementgyái modern cementsilójának építését Az elmúlt év második felében kezdtek hozzá egy új, modern, betonból készült cementsiló építéséhez a Selypi Cementgyárban. Az új cementsiló építésére azért volt és van! — szükség, mert a régebbi, használatban levő fásrendszerű, 50 esztendeje épült siló használhatatlanná vált és tűzveszély is fenyegetett. Az új, modem cementsiló építése lassan halad — jelenleg az építéshez szükséges összeg hiányzik —, de év végére be kell fejezni az építkezést, mert az elkövetkező években a gyárnak halaszthatatlan szüksége lesz az új létesítményre. útjába kerüit öreget, átkísérni az utca forgatagában, kinyitni előtte egy ajtót, vagy felvenni a kesztyűjét, amit elejtett, ak kor nem írtam hiába ezt a le velet. Czeglédy L ászióné Félévi kiértékelés a „nyári iskolások“ foglalkozásán Már másfél éve végzi gyakorlati munkáját az egri Alpári Gyula Közgazdasági Techni kum II/A. osztálya az Egri Dohánygyárban. A napokban tör tént az első félévi kiértékelés, amelynek eredményeként a gyakorlati foglalkozás érdemjegyi átlaga 4,41, magasan az osztályátlag fölött van, amely 3,70. A fenti adatból is látható, hogy a tanulók nem idegenked nek a fizikai munkától, sőt egyre jobban értékelik. Munkánk legfontosabb területé a Csongor szivar fonása volt. Kezdetben féltünk ettől a munkakörtől, mert ez a munkafolyamat igen nagy figyelmet. kézügyességet igényel. A kezdeti, nem éppen kielégítő osztályzatokat hétről hétre egyre jobbak váltották fel. S ma már ott tartunk, hogy brigádom tagjainak nagy része teljesen selejtmentesen, kisebb hányada pedig legfeljebb egy-egy selejttel dolgozik. Nekünk is, mint a felnőtteknek, normát állapítanak meg, s a végzett munka arányában kapjuk az osztályzatot. A brigádok állandó versenyben vannak egymással. S a verseny eredményeit aszályunk statisztikusa, Bedinszky Katalin értékeli ki. Minden foglalkozás előtt egy órai elméleti oktatásban részesülünk. Ez idő alatt nem csupán a gyárral, hanem általánosan minden, a munkafolyamattal kapcsolatos ismereteket elsajátítunk. Elméleti óráink nagy részén a Munka Törvényköny ismertetésével foglalkozunk. Ezeken az órákon olyan törvényekkel ismerkedünk meg, amelyek az iskolai tananyagunkban nem szerepelnek, de a termelés területén nélkülözhetetlenek. Osztályunk KISZ-tagjai és a gyári KISZ szervezet között igen bensőséges, baráti kapcsolat alakult ki, s ezt részünkről továbbra is szeretnénk megtartani. A jó eredmények elérését a gyár vezetőinek köszönhetjük. akik igen sokat segítettek nekünk a kezdeti nehézséAmi a riportokból kimaradt... nek sorait a munkások tenyeréből kell kiolvasnunk. Az értékes szerszám Józsi bácsitól kalapácsot kért egy fiatal munkás. „Csak egy szöget akarok beverni, rögtön visszaadom”. Józsi bácsi faipari munkás. Asztalos. Csendes, szófukar ember. Látszott rajta — bár nem szívesen, de abbahagyta a munkát, és odanyújtotta kalapácsát. A fiatal munkás azonban nagyon finnyás, csak az új szerszámokat szereti. Kezébe vette a kalapácsot, megforgatta, s fitymálva adta vissza az öregnek. — Semmit sem ér, dobja el... Való igaz: a kalapács igen megviselt szerszám volt, nyelét fényesre nyalta a sok használat. Józsi bácsi sértődötten nézett a fiúra. S mérges ránc futott szája szegletébe. — Tudod, hány éves ez a kalapács? Pontosan harminc. Akkor vettem,. mikor az másságból szabadultam. Ha majd neked is lesz, legalább tízéves ka. lapácsod, fiam, akkor beszélhetsz. Akkor a helyemre léphetsz. De addig szavad se legyen.” A fiatal munkás fülig vörö- södve állt egy darabig, aztán hallgatva távozott. Józsi bácsi — mintha mi sem történt volna — csendesen dolgozott tovább. Kezében megmegcsillanva lendült a kifényesedett nyelű kalapács. Mintha törhetetlen munkáshűségének fénye ragyogott volna az öreg szerszámon. Pataky Dezső gek leküzdésében. Külön köszönetét kell mondanunk Somos János elvtársnak, a gyár tőtechnológusának, Papp Katalin elvtársnőnek, a munkaügyi . előadónak és Göcző Gézának, a szivargyártási osztály művezetőjének és a gyár minden munkásának, akik igen nagy szeretettel és türelemmel fog^ lalkoznak velünk és tanítanak bennünket. Kovács Mária, osztálytitkár. Apák ankét ja Kedves, bensőséges ünnep színhelye volt az egri IV. számú Általános Iskola az elmúlt napokban. Az iskola szülői munkaközösség^ a pedagógusokkal egyetértésben megrendezte az apák ankét- ját. A több millió forint beruházással készült modem iskola fizikai előadóterme zsúfolásig megtelt szülőkkel. Az úttörők kedves műsort adtak. Juhász Károlyné igazgatónő köszöntötte áz apákat. Köszöntését azzal kedte: a gyerek úgy szereti az apját, amilyen nagynak, erősnek tartja. Beszédében a szülők és az iskola kapcsolatával foglalkozott, különösen az apák feladatával. Hangsúlyozta, hogy az apák érezzék a családalapítással járó felelősséget Funkciójuk ne csak a fenyítések, büntetések végrehajtása legyen, hanem közvetlen kapcsolat alakuljon ki a gyermek és apa között. A gyermek mintaképévé legtöbbször az apját választja, éppen ezért az apának kiegyensúlyozottnak kell lennie. Elmélyülten hallgattuk az igazgatónő szavait, aki kérte ->z apákat, hogy a jövőben aktívabban kapcsolódjanak be az iskola életébe. Az ankét után büfé várta a vendégeket és minden előfeltétel biztosítva volt a baráti beszélgetésekhez, ismerkedésekhez és a szórakozáshoz. Az est folyamán a pedagógusok meleg baráti kapcsolatot alakítottak ki a szülőkkel. Á szülői munkaközösségnek is köszönettel tartozunkj amelynek tagjai elősegítették e kedves est rendezését. Dr. Egri Károlyné Javul az a dacai községi tanács munkája Egyre több dolgozó vess részt az Adácsi Községi Tanács ülésein. Az érdeklődés érthető is, hiszen a községi tanács a dolgozókat igyekszik bevonni a határozatok végrehajtásába, a község előtt álló feladatok megoldásába. A januári tanácsülésen a községben folyó oktatási munkát tárgyalták meg az adácsi- ak. A tanácstagokon kívül a, 65—70 vendég most is élénken bekapcsolódott a vitákba. Az ülésen felvetődött a falu orvosi, egészségügyi ellátásának kérdése is. Ugyanis már több mint egy éve orvos nélkül van a négyezer lakosú község. Az ülés megbízott egy három tagból álló bizottságot, amelynek az a feladata, hogy a legrövidebb időn belül orvost biztosítson a falunak. Gyónt László Emhervásár Japánban A japán rendőrség embervásárt leplezett le Hokkaido szigetén. Húsz 13—14 éves iskolásleányt a szüleik gésaházaknak adtak el. A gyanútlan lányoknak azt mondották, hogy egy másik iskolában folytatják majd tanulmányaikat. A lányokat kitanítják a szórakoztatás művészetére; meg kell tanulniok táncolni, énekelni és hangszereken játszani. A lányok nemigen kerülhetnek többé vissza a szülői házba. Miután a jövendő gésáknak gazdag ruhatárral kell rendelkezniük, ezért nagyösszegű kölcsönt vesznek fel a gésaház tulajdonosától, amit később jövedelmükből kell majd keservesen visszafizetniük. mondhatom meg nekik, mert akkor elbizzák magukat. Legyenek csak műveltek a munkásfiatalok. Tanuljanak, tudjanak. Legyen belőlük vezető. Mert ha ilyen garnitúrából kerülnek ki a vezetők, az csak jó dolgokat szülhet. Nem fogják elfelejteni legalább, hogy a szerszám mellől küzdötték magasabbra magukat. Nem fogják elfelejteni, honnan indultak. Rájuk mindig számítani lehet.” Mutasd a kezedet, iiam! Egy fiatal, faluról bekerült munkás mesélte... Szabadságra ment haza. A szüleihez. Édesapja nyomban előszedte: „Mutasd a kezedet, fiam! Hadd lássam, milyen.” Es megvizsgálta a fiú kezét. Sokáig és alaposan vizsgálta. A fiú úgy állt előtte, mint — régebben — az elemi iskola első osztályában, mikor a tanító kézvizsgát rendezett. Á fiú újra vizsgázott — édesapja előtt. I — „Na, látom, becsülettel használod. Lesz belőled em- i bér” — mondja ki a vizsgálat eredményét a család előtt az i apa. I Ez a történet eszembe jut- > tatta azt, hogy nemcsak az í írók, a költők ismerik a kezek t poézisét A munkások maguk 1 is tudják a kezek jelentősé- 1 gét. A munka hősikölteményékalapácsot. Maltert terít a téglákra, kalapácsával egyengeti a téglákat — sima legyen a fal. En csak állok és szólni sem tudok. „Jó reggelt, munka! ’ — sosem hallottam — láttam ilyen szépségesen tömör költeményt .., Már mindenki iskolázik — Mohogja egy öreg lakatos. A keze alatt dolgozó ti közül sokan járnak esti technikumba. Azoknak szól a morgás, mohogás. „Már mindenki iskolázik?!” — az öreg hangjában van egy csipetnyi irigység. Persze, a nemesebb, az értékesebb fajtából. A fenti megjegyzés csupán azért hangzott el, mert a tanulás miatt a fiatalok olykor bizony fáradtak, nem mo- zoknak elég fürgén. Ez a mor- golódás tehát nagyobbára csak amolyan „munka- és tekintélyvédelmi” célokat szolgál. Mikor kicsit furcsán néztem az öreg lakatosra, magya- rázólag még hozzáfűzte: — „Jó, jó, tudom, hogy fontos a tanulás. Enélkül ma az ember nem haladhat semmire. De hát dolgozni is csak kell. A munka — az munka.” Aztán még bővebben is elmondja gondolatait. — „Szeretem és becsülöm a fiatalok akaratát. De nem . előírásokat, s akadályozzák a munkát. Egyszóval: a mester nagyhangú ember. Olyan, mintha mindig mérges volna. Mogorva. Sohasem reked be, sohasem fárad el a beszédben. Ha lelkiismeretlenséget, nemtörődömséget lát — mennydörög és veszekszik. Műszak után rendszerint még lenn marad a bányában. Járja a körzeteket. Vizsgálja a vágatok, ereszkék ácsolata- it: hol gyengült meg a tartóoszlop, melyiket kell újjal felcserélni? Számba veszi az elvégzett munkát, éles szemmel vizsgálódik, s közben innen is, onnan is felszed a talpról egy-egy elhulajtott csavart, még használható anyagmaradékot. Es halkan morfondírozik magában. Ilyenkor pihen. A munka köszöntése Idősebb munkás állt mellettem a selyemszálú szeptemberi ködből éppen szárítkoz- ni kezdő kora reggelben. Eres kezű kőműves. Nyugodt tekintettel szemügyre veszi a folytatandó munkát és érces, mély hangján így köszönti: „Jó reggelt, munka!” Egészen bensőséges viszonyban lehet a munkával. Talán a legjobb barátja. A köszönés után rögtön megindul az állványokon felfelé, a téglafal tetejére. Kezébe veszi a malteros kanalat, a A riportok sosem befejezett írások. Sosem teljesek. Mindig marad ki belőlük valami — néhány szín, kurta mondat, érdekes történet —, amit az ember nem tud megírni. Nem tud megírni, mert gyorsan kell az anyag, sürget az idő, s a terjedelem is korlátokat emel a gondolatok áradása elé. Vagy pedig oly nyers és éretlen még az élmény, hogy szavakba foglalni szinte lehetetlen. Jegyzeteimben lapozgatva, sok ilyen „riportokból kimaradt’’ történetre akadtam. Ezeket próbálom most még összeszedni és közreadni. Néhány morzsát csak. Néhány morzsát, amelyre vigyázni kell. Egy „hangszóró" és a műsora ö, a bányamestemek saját, hogy úgy mondjam: személyi hangszórója van. Ügy zeng a szép, tiszta bariton, hogy csattogva visszhangzanak a vágatok, az ereszkék folyosói. A műsor szinte mindig ugyanaz: mozgósító erejű felszólítás, figyelmeztetések, szidalmak, frissiben, nyersen fogalmazott bírálatok. — „Mért nem rakják ki az anyagot a csillékből?! Kevés az üres. Hé, emberek, hogy az a magasságos ... hát hányszor mondjam még, hogy deszkákat ne rakják a sárba?! Nem járda az, hogy rajta tapossanak! Fec- kézzenek gyorsabban!” A „hangszóró” felfokozott hangerővel szüntelenül üzeneteket közvetít azoknak, akik fegyelmezetlenkednek, nem tartják be a munkavédelmi
