Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-07 / 32. szám

1961. február 7., kedd NÉPÚJSÁG 3 Ki a kannibál? Asszonymunka ÄLTALÄBAN így nyilatkoz­nak a termelőszövetkezetek­ben, meg otthon is a férfiem­berek, ha az aprójószág körüli teendőkről, a baromfinevelés- től esik szó. Ez egyszer igazuk van. Mert az apró, pihés, csi­pogó csirkék, a tétován botla­dozó kiskacsák, kislibák, női gondoskodást igényelnek. S az asszonyok Hevesen is, másutt is szívesen elismerik, hogy a csibenevelés, a baromfite­nyésztés — asszonymunka. Köztudomású ma már az az elhatározás, hogy a hevesi já­rás asszonyai 7—800 ezer ba­romfi tenyésztése fölött vállal­tak védnökséget ebben az esz­tendőben. Ehhez a nagy szám­hoz elegendő naposcsibére van szükség, össze kell tehát fog­ni a keltető állomásnak és a termelőszövetkezetek asszo­nyainak, hogy ez a vállalás részben a tsz-ből, részben a háztájiból meg is legyen. Mit mondanak a hevesi keltetőállo- rnáson? A mi éves tervünk 340 ezer naposbaromfi — mondja Ma­gyar Istvánná, az állomás je­lenlegi helyettes vezetője — ezt a számot legfeljebb 400 ezerre tudjuk túlteljesíteni. — Számolni kell a gépek ka­pacitásával, s a keltetési időt sem lehet rövidíteni, de gon­dos, lelkiismeretes munkával emelhetjük a teljesítmény szá­zalékát. — Kapcsolódik a be­szélgetésbe az állomás vezetője, egyetlen férfi hét nő között, Kíváncsiságom győzött, s megkértem, mutassák meg a keltetőállomás gépeit, mert az irodából nem nagyon lehet ar­ra következtetni, hogy, amint mondják, jelenleg is 20 ezer csibe kel. AHOGY BELÉP az ember a gépek által közbezárt folyosó­ra, hófehér gépteremben talál­ja magát. Zúgó, villanyáram­mal működő szekrények ezek a keltetőgépek, amelyeken egy- egy kerek ablak enged csak be­tekintést az ott elhelyezett to­jásokra. A szekrények külső falán hőmérő, páratartalom­mutató. Hátul hatalmas forga­tókat, amelyek segítségével 7 óránként fordítják a tojásokat. — Nemcsak itt van nekünk dolgunk, magyarázza Magyar Istvánná, miközben megforgat­ja a tojásokat — mert a mi fel­adatunk az is, hogy a törzsállo­mányt a kijelölt községekben vérvizsgálattal szűrjük, így biztosítva az egészséges utó­dokat. Ezzel a munkával saját tervünk teljesítésébe is „bele- i Műnk”, mert ha pestises to­jás kerül a keltetőbe, akkor egy egész szekrény állományát megfertőzi, ami a teryteljesítés rovására megy. Mondhatnám úgy is, hogy a keltetés nem itt az állomáson, hanem a törzsál­lomány kiválogatásánál, ellen­őrzésénél kezdődik. — S hogyan látják el a ter­melőszövetkezeteket? — Ez jelen pillanatban csak félig megoldott kérdés. Mert a hideg téli és kora tavaszi na­pokban csak háztájiba tudunk átadni, mivel a tsz-ekben nem mindenütt van fűthető barom­fiszállás. — A baromfiállomány terve­zett emelkedése arányában ez az állomás hogyan tud segí­teni? — Csak úgy, hogy az idén még kapunk 6 tízezres gépet, s az ötéves tervidőszak alatt épület- és gépsorbővítéssel 18 gépes állomássá fejlődünk. — Még egy kérdést: milyen a gépi keltetésű baromfi élet- képessége? — ADATAINK és vásárlóink szerint sokkal jobb, mint a kot- lós alól kikerülő csibéké. (A. É.) Fürgeujjú asszonyok között • • • Az Egri Háziipari Szövetkezet gobelinhímző részleget indít NEGYVENÖT szorgalmas asszony hajol most nap mint nap a hímzőrámára feszített selyemszitaanyag fölé és fürge öltéssel tarka virágokat hímez­nek az anyagra. A gobelinhím­zés nem könnyű mesterség és ezt tanulja most a 85 egri asz- szony, közte kevés lány. Az Eg­ri Háziipari Szövetkezet igen helyesen járt el, amikor elha­tározta, hogy felállít egy gobe­linhímző részleget is, hiszen ebből a finom kézimunkából szinte korlátlanul vesz fel a piac, főleg pedig jelentős valu­taszerző árucikk, mely iránt élénk érdeklődés mutatkozik a világpiacon. A szövetkezet természetesen vállalta, hogy betanítja a je­lentkezőket a gobelinhímzésre. Ez a munka folyik már január 30-a óta a Szakszervezeti Szék­ház klubhelyiségében. Orosz lllésnét, a gobelinhím­ző részleg vezetőjét és özvegy Nagy Jánosné oktatót nagy munkában találjuk. A sok-sok feléáradó kérdésre adják meg a szakszerű feleletet és gyakor­latilag segítenek a szép hímzés­féleséget elsajátító szorgalmas, egri nőknek. — Már kilenc esztendeje ve­zetek egy ilyen hímzőrészleget — mondja özvegy Nagy János­né. — Tápiósülyön 320 asszony nagy szorgalommal hímezi a gyönyörű gobelineket. Havi ke. resetük eléri a 7—800 forintot. A jelentősége ennek a munká­nak szociális vonalon az, hogy olyan többgyermekes, vagy esetleg beteges nők, akik nem tudnak munkába menni, ott­hon is szép keresetre tehetnek szert és emellett jelentős nép- gazdasági értéket termelnek. — A gobelinhímzés nagy tü­relmet és a kézimunkázás sze- retetét kívánja — mondja Orosz Illésné. — Február 10-e táján lesz a tanfolyamon részt vetted vizsgája. Az asszonyok olyan szépen haladnak, hogy már a jövő héten pénzért hímeznek. A TEREMBEN kisebb-na- gyobb csoportokba tömörülve kézimunkáznak az asszonyok és lányok. Az egyik csoportban, melyhez odamegyek, élénk sze. mű fiatalasszony viszi a szót — nagyban megy a kézimunka közben a beszélgetés. Deák Ist­vánná elmondja, hogy már ré­gen hímez és a gyermekei mi­att nem tud munkába menni — így tehát megragadta a ki­váló alkalmat és ő is belép a szövetkezet gobelinhímző asz- szonyai közé. — Aki szereti a kézimunkát, annak nem nehéz, és reméljük, hogy szépen is tudunk keresni vele, azaz kiegészíteni férjünk keresetét — mondja. Mellette ül Győriné, öt gyer­mek anyja — és mind az öt még iskoláskorban van. — Jól fog esni nekem is — mondja —, ha ezzel a szép és fizikailag könnyű munkával tudom még gyarapítani a „há­zipénztár” állományát. Egy modem frizurájú fiatal leány tűnik ki a többi közül. G. Anct elmondja, hogv levelező úton végzi a gimnáziumot és szabad idejét szeretné kama­toztatni a gobelinhímzésse'l. — Szorgalmasan tanulok és azt hiszem, hogy szép eredmé­nyeket fogok elérni. A szorgos kezek munkája alól gyönyörű színes virágok kerülnek a selyemszita szöve­tére. Bár még csak tanulók az egriek, de munkájuk, mint Nagyné mondja, máris kezes­kedik arról, hogy szép ered­ményeket fognak az egri go­belinhímző nők is elérni. — Háromféle szitával dolgoz, nak a gobelinhímzők: 0. 00, és 000-val — mondják. — A 0-szita azt jelenti, hogy a szitába négyzetcentiméterenként 225 öltést kell belehímezmi egyes szállal, a 00-ás szitába már csak 121 öltést, míg a ÖÖO-ba 81-szer kell beleölteni a hímzés során. A gobelinmunka két fá­zisból áll — az elsőben magát a mintát varrják ki, míg a máso­dik lépésben a kézimunkát ki­töltik, illetve kialapozzák. A hímzőnőket a szövetkezet min­dig ellátja munkával, illetve a szükséges anyagokkal és a kész kézimunkát kell csak leadni a szövetkezetnek — otthon ké­nyelmesen, házimunka közben folyhat a hímzés gondos és jö­vedelmező munkája. CSAK A LEGNAGYOBB el­ismerés hangján szólhatunk az Egri. Háziipari Szövetkezet egészséges kezdeményezéséről, hogy ilyen sok asszony részére biztosítja, a gobelinhímzó rész­leg felállításával, otthon vég­zett munka révén, a havi biz­tos kiegészítő jövedelmet. Biz­tosan tudjuk, hogy a fürge egri asszonyi ujjak alól is sok-sok szép kézimunka fog kikerülni és hirdetni szerte külföldön az egriek leleményességét, ügyes­ségét, szépérzékét. Belehímzik a kis kézimunkákba szívük-- lelkűk minden melegét és sze- retetét és talán ettől is fognak tüzelni oly élénk színekben a finom selyemszitára hímzett rózsák, szegfűk, és orchideák. Sugár István Legyőzték a nehézségeket a tófalusiak Az elmúlt gazdasági évben nehéz körülmények között kezdték a közös gazdálkodást a tófalusi Béke Termelőszövet­kezet gazdái. Nagy felelősség hárult a szövetkezet vezetőire és tagjaira egyaránt, hiszen 1609 hold földet kellett 1960- ban becsülettel megművelniük. A szövetkezet tagsága azon­ban nem ijedt meg a kezdeti nehézségektől, közös erővel úgy iparkodtak, hogy minden feladatot idejében megoldja­nak. Ez sikerült is, mert 500 hold­ról idejében betakarították a kalászosokat és az időjárás szeszélye ellenére, 26 holdról a cukorrépát is. Munkájuk érté­két növeli, hogy sikerült 459 hold kenyérgabonát és 20 hold őszi árpát elvetniük. Nehézség a kukorica betaka- karításával volt. A szövetkezet tagsága azonban itt is kitett magáért. Erejük latbavetésével 500 holdról takarították be a kukoricát, s ugyanakkor 500 holdon elvégezték az őszi mély­szántást is. Birgenstock István A Pettyes című vígjátékot mutatják be a hatvani iparitanuló-intézet színjátszót előadást Szívós József A Munkaügyi Minisztérium hatvani, 213-as számú Ipari­tanuló Intézetének KISZ szín­játszó csoportja 12-én, a városi kultúrotthonban bemutatja Sós György háromfelvonásos víg­játékát, a Pettyest. Az rendezi, a főbb szerepeket Vil­mos András, Nagy István, Kecskés Károly, Pokorny Aurél és Kovács Miklós játsz- szák. Szem- és fültanúkat nem idézhetünk, de a tények azt mutatják, hogy az a bizonyos monológ a washingtoni Fehér Házban így folyhatott le: — A Szovjetunió Yaltában kötelező ígéretet tett arra, hogy három hónappal az eu­rópai háború befejezése után hadba száll Japán ellen, és ezzel hozzásegít bennünket a csendes-óceáni hadműveletek gyors befejezéséhez. A múlt héten Potsdamban közölték velünk a szovjet kormány ré­széről, hogy a csapatok átcso­portosítása a Távol-Keleten megtörtént. Malinovszkij mar­sall készen áll. Tehát... Sür­gősen le kell dobni a „Kisfi­út” ... Már holnap ... Harry S. Truman, az USA elnöke és fegyveres erőinek főparancsnoka utasítását azon­nal továbbították Okinawa szigetére, s másnap, 1945. au­gusztus 6-án hajnalban három repülőerőd emelkedett a ma­gasba. — Nyolc óra tíz perc­kor Joe Stiborik, az egyik gép távirásza továbbította a pa­rancsot Glaude R. Eatherly fő­hadnagynak: kioldani a rako­mányt. A B—29 megremegett, amikor testéről levált a „Kis­fiú”, a főhadnagy pedig na­gyobb sebességre kapcsolt, gyors iramban tovaszáút. A másik két repülőerőd sze­mélyzete, közte Cheshire an­gol őrnagy, a támaszponton igazolta a harci feladat ered­ményes teljesítését. Eatherly-főhadnagy másnap kábultan állta az újságírók és fotóriporterek rohamát.'• A 26 éves fiatalember szabadkozott: „Igazán semmiség volt. Bárki más megtehette volna. Kér­dezzék meg a többieket, ők többet láttak...” Leonard Cheshire őrnagy komoran nyilatkozott: „Mint­ha a pokol kelt volna életre. Miért kell bujdosnia Eatherly pilótának? közveszélyes — teljesen épel­méjű. Kiszabadulása után va­lóban józan megfontoltsággal lát „munkához”. Dallas egyik legnagyobb fű­szerkereskedésének pénztárosa így számolt be az esetről: — Egy Tarzanhoz hasonló nagy darab fiú jött oda hoz­zám. Egyébként nagyon kor­rektnek tűnt, de hirtelen ki­kapta kezemből az aprópénzes zacskót és kiszaladt. Beugrott a bejárat előtt várakozó autó­ba és elhajtott. De mintha szándékosan lassan indult vol­na, hogy feljegyezhessem az autó számát... , Hamarosan el is fogták a tettest. Töltött pisztolyt ta­láltak nála, de annak haszná­latával nem is bróbálkozött. Persze, néhány év így is ki­járt volna neki, de valami magas fórum közbelépett ér­dekében, és elsimították a botrányt. Eatherly mégsem hagyta magát; ötször egymás után követett el rablást, betörést. Mindannyiszor eredmény­telenül, nem sikerült bebörtö- nöztetnie magát, ügyét mindig elkenték, udvarias formában kitessékelték a rendőrségtől: bizonyos köröknek kellemet­len lett volna, hogy „Hirosi­ma és Nagaszaki hősének” ne­ve a gengszterkrónikában sze­repeljen. Hiába hangoztatta Eatherly a vizsgálóbíró előtt, hogy j bűnhődni akar. Végül azonban sikerűt -’vasmit elkövetni. amivel egyszeriben elvesztette patró­Egyetlen pillanat alatt láng­tengerbe borult minden. Rettenetes, felejthetetlen látvány volt Az ember értelme elborul az atom-apokalipszis t láttán.. .” Nem sokkal ezután a Pen­tagonból újabb parancs érke­zett, és Eatherly főhadnagy gépe augusztus 9-én ismét fel­száll, hogy Nagaszaki fölött kioldja a „Nagyfiút”. Néhány héttel később Dallas (Texas állam) úgy fogadja Eatherly őrnagyot, a Distin­guished Flying Cross kitünte­tettjét, mint egy római csá­szárt. Fúvószenekarok, fello­bogózott utcák, konfetti- és szerpentíneső. Díszemelvényre vezetik a város szülöttjét, és a polgármester üdvözli. De a nap hőse végig sem hallgatja a beszédet, elszalad. Később egy csűrben találnak rá, szé­nába temetett arccal fekszik. Mikor fölemelik, egyik kezé­ben a melléről letépett kitün­tetést, másikban képes újságot szorongat. A képeken romok, két város maradványai, és harsogó betűkkel a számok: Hirosimában 80 000 halott, 100 000 sebesült. Nagaszakiban 160 000 halálos áldozat. Eat­herly őrnagy eltorzult arccal csak ezt ismétli: „Az atom­bomba engem is megölt.” A pilóta minden jel szerint megzavarodott: a hadügymi­nisztérium egyik szanatóriu­mába szállítják. Innen egy év múlva kiengedik, miután meg­állapították, hogy nem ön- és nusainak jóindulatát. Kijelen­tette, hogy szándékában áll csatlakozni az atomfegyverek betiltását követelő mozgalom­hoz. Még jóformán ki sem ej­tette e szavakat, s Eatherly már ott találta magát a wacoi katonai elmegyógyintézetben. Ez 1959 elején történt. Itt aztán — amint erről ba­rátainak írott levelei tanús­kodnak — Eatherly idővel rá­jött arra, hogy lelki egyensú­lyának visszaszerzésére, élete értelmének megtalálására a zárt falak között nincs lehető­sége. Nyíltan megírta kicsem­pészett leveleiben, hogy azért akarják továbbra is az elme­gyógyintézetben tartani, mert eltökélt szándéka az „atom” ellen küzdeni. A múlt év november végén Eatherly eltűnéséről adtak hírt az amerikai sajtóügynök­ségek, s hozzátették, hogy hi­vatalos helyen közveszélyes­nek tekintik a szökevényt. Valóban „ressélyes“ nézeteket vall Eatherly, amint ez kitűnik ab­ból a leveléből, amelyet Günt- ner Anders osztrák íróhoz, meghitt barátjához intézett, s amely a többi között ezeket tartalmazza: , „Nagyon sajnálom, hogy nem írhattam neked hama­rabb, de törvényes úton, ügy­védem segítségével próbáltam kikerülni a kórházból. Kísér­leteim azonban eredménytele­nek voltak, mert a légierő meghatározatlan időre kérte kórházi internálásomat és vvvwvvwvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvi megbízta a klinikát, hogy kö­zölje a törvényszékkel, ne fog­lalkozzék ügyemnek felülvizs­gálatával, vagyis ne hozzon döntést. Múlt szerdán kezelő­orvosom azt mondta, hogy sze­rencsétlenségemre ismert, sőt, híres vagyok, és abba kellene hagynom az atomfegyverek elleni írásbeli harcot és a kül­föld befolyásolását. Azt is mondta, hogy semmit sem te­het az érdekemben, mert ne­ki és a kórház igazgatóságá­nak engedelmeskedniük kell a légügy és State Department utasításainak ... Megkérdez­tem, hogy tovább is ott akar­nak tartani? Igennel válaszolt. Akkor megállapodtam külső barátaimmal, és megszöktem a kórházból. Jelenleg rejtőzöm. Nem me­hetek ki az utcára, mert a ha­tóságok keresnek. Y szenátor is írt nekem és biztosított, hogy minden lehe- ségest megtesz az én érdekem­ben, és dr. Pauling (az atom­fegyverkezés ellen harcoló Nobel-díjas amerikai tudós. Szerk.) érdekében ..; Mára befejezem, s minden jót kívánok neked és felesé­gednek. Claude.” ★ Eatherly sorsa egyéni tragé­diának indult, az általa oko­zott tömegtragédiából kisar- jadzott egyéni tragédiának. A fordulat azzal indult meg, hogy elborult elméje Kitisz­tult, ráébredt arra, hogy mit kell tennie, Hirosima gyilkos fénye, amely százezreket meg­vakított, s amely egy időre az ő elméjét is sötétségbe borí­totta, végül is világosságot gyújtott agyának minden fej­tekében. A Pentagon pedig most már nem ünnepli, hanem üldözi. — Szeretné eltemetni az élő halottak közé — nehogy má­soknak is felnyissa a szemét. UNESCO statisztikája szerint is — mindössze 12 millió ... A nyugati sajtó néger vad­ságot és kannibalizmust emle­get. De vajon hová lett az a 10 millió néger, amely most a sta­tisztika adataiból hiányzik?! A tízmillió négert felfalta a gyarmatosító fehér uralom, a farkaserkölcsű nagytőke. Lumumbát megkínozták Mo­butu legényei. Aztán eladták — mint valami ingóságot — Csombénak. Lumumba szenved. ö azonban nemcsak vértanú. Lumumba börtönben van. Lumumba a szabadság is. Lumumba bilincsek szorítá­sában vergődik. Lumumba jelenti a hatalmat is. A nép hatalmát, amely egy­re erősödik nemcsak Kivu tar­tományban és Észak-Katangá- ban. És hiába szervezett a bel­ga gyarmatosítók segítségével Kaszavubu, Csőmbe és Kalond- zsi „európai idegenlégiót” — belga—francia—nyugatnémet vezérkarral. A nép hatalma egyre erősebben tör előre min­denütt a történelemben. Afri­kában és mindenütt a rabság országaiban — a nép árulói el­len. Mert Lumumbát Fidel Cast- rónak is hívják. És Kongle ka­pitánynak. És Ferhat Abbasz­nak. És Henriqe Galvaónak ... Lumumba nemcsak szentély! adatokkal és ismertetőjelekkel rendelkező személy. Személy­igazolványa, melyet felmutat a történelemben, s a világ előtt, egyetlen szóból áll: Szabadság! ségi jelentésekre? Dermesztő volt. Társával, Illeóval ' össze­béklyózva ráncigálták ki a re­pülőgépből. Földre taposták, puskatussal püfölték arcát, verték agyba-főbe... Az ENSZ-parancsnoksághoz tar­tozó svéd csapatok szemtanúi voltak gyalázatos megkínzatá- sának. És nem védték meg az összebilincselteket. Mivel próbálta magyarázni az esetet a nyugati sajtó? Mobutu néger katonáinak vadságával, elvakult szadiz- musával. A feketék vadságával. Ilyenek a négerek, civilizá­latlanok és vérengzők, kegyet­lenek! — mondták Párizsban és New Yorkban, Londonban. És Brüsszelben. Pedig a belga munkás éppen aznap temette — a fehér, belga! — csendőr- golyóktól leterített társát. Pe­dig akkor indítottak hajtóva­dászatot a sztrájk szervezőinek, vezérkarának kézrekerítésére. A feketékre mondták ki a kannibalizmust. Pedig dr. Mengele férfiatla- nította meg a lengyel kisfiúkat. Pedig Eichmann gyilkolt ha­lomra hatmillió zsidót. Pedig a francia idegenlégiósok kínoz­zák halálra a foglyul ejtett al­gériai partizánokat, modern áramütéssel és középkori „víz­próbával ....” És sorolhatnánk tovább a példákat, az elkövetett borzal­makat. De felesleges. A halál dokumentációja nagyon gaz­dag. Belga-Kongó lakossága a belga uralom előtt 22 millió fő volt. 1959-ben már — az „Páncélszekrények intema- cionáléja” — így nevezte az imperializmust a Nóbel-díjas nagy francia író, Romain Rol­land. Az elnyomók szolidaritása, a páncélszekrények internacio- náléja ma is működik. Nem­csak országhatárokon, a nem­zetet nemzettől elválasztó fa­lakon nyúlik át, hanem az időn is. Múltat köt össze a múlttal — tegnapi múltat a mai múlt­tal. Rég elporladt urak kegyet­lensége szítja és tüzeli a mai elnyomók vadságát. Mert az elnyomók módszerei — térben és időben — keveset változtak. Második Lipót belga király megcsonkíttatta, meg­ölette azokat a bennszülötteket, akik nem fizették neki „ren­desen” a kaucsuk-adót. Bau- douin — a mostani belga ki­rály — koncentrációs táborok­ban végeztette el mindezt a lá­zadókon. És ezekben a napok­ban, órákban és percekben is vértanúsorsot szenvednek a tisztánlátás és bátorság hősei — a világ rab felén, a „fekete kontinensen”. Lumumba erre a legnagyobb bizonyíték. Patrice Lumumba nevét rö­vid idő alatt megtanulta a vi­lág. Emlékek és képek és ér­zelmek tapadnak most már nevéhez. Milliók aggódnak ér­te és milliók figyelik a sorsá­ról szóló híreket. Lumumba egyetemes emberi jelképpé nőtt. Az Afrika szabadságáért küzdő népeinek harci jelképé­vé. Emlékeznek még a letartóz­tatását kommentáló hírügynök-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents