Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-05 / 31. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XII. évfolyam, 31. szám ARA: 60 FILLÉR 1961. február 5., vasárnap Köxel hat és féltonnás szputnyikot lőttek fel a Szovjetunióban MOSZKVA (TASZSZ) A nagy súlyú úrhajók megalkotására és tökéletesítésére kidolgozott tervvel összhangban, 1961. február 4-én, a Szovjetunióban tökéletesített, többlépcsős rakéta segítségével, nehéz szputnyikot lőttek fel. A szputnyik súlya, a hordozórakéta utolsó lépcsőjének súlyát leszámítva, 6483 kilogramm. A szputnyikon radiotelemetrikus műszereket, valamint pályájának mérésére szolgáló készüléket helyeztek el. A szputnyik kilövésekor, pályájára juttatásakor és továbbhaladása közben minden műszer zavartalanul működött. A földi mérő- és számítóberendezések segítségével nyert előzetes adatok lehetővé tették, hogy megállapítsák a szputnyik pályáját jellemző adatokat. A szputnyik pályájának mérések útján nyert adatai alig térnek el az előre kiszámított adatoktól. A szputnyik fellövésekor kitűzött tudományos—műszaki feladatokat teljesítették. Helyesen cselekedtünk, mert az új, amelyért sok száz és ezer pártmunkás, párttag és pártonkíviili dolgozott, igaz, jó ügyet szolgált s egész népünk, szocializmusunk építésének legalapvetőbb célkitűzéseit valósították meg ülést tartott as MSZMP Heves megyei Bizottsága és a Heves megyei Tanács Szombaton délelőtt az SZMT székházában tartotta közös ülését az MSZMP Heves megyei Bizottsága és a Heves megyei Tanács. Az ülésre a két vezető szerv meghívta tagjain kívül a tsz-elnököket, több agronómust, állami és pártfunkcionáriust, valamint a megyei szervek vezetőit. Az elnökségben helyet foglaltak az MSZMP Heves megyei Bizottságának végrehajtó bizottsági tagjai, valamint a Heves megyei Tanács végrehajtó bizottságának tagjai. Az ülésen megjelent, s az elnökségben helyet foglalt Sándor József elvtárs is, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, « Tisztelt pártbizottság! Tisztelt megyei tanács! Kedves elvtársak! A mai kibővített ülésünk célja, hogy meghatározzuk az 1961-es évben a mezőgazdaságra háruló legfontosabb feladatait és elkezdjünk új lapot írni a megye történelmébe, amely lap azzal kezdődik, hogy befejeződött a megyében a mező- gazdaság szocialista átszervezése és a mezőgazdaságban folyó emberi tevékenység, a javak megtermelése, egységes szövetkezeti alapon történik. Ez az új, egységes gazdasági alap az egész termelési folyamatban új meghatározóként jelentkezik. Üjat jelent, mert esztendők hoztak ebben változást, de a látástól vakulásig való munkát, a kisparaszti parcellák korlátáit ez sem tudta megszüntetni. E teher alól való végleges megszabadulás csak a nagyüzemi, a szövetkezeti gazdálkodás útján valósult, vagy valósul meg. Sokakban felvetődik, miért szüksége^ ez a visszapillantás a múltra. Szükséges, mert még az új és a régi küszöbén állunk. Még nem zárult be a régi ajtaja, mert a fejekben még ott él: vajon jó-e ez az új életforma, vajon helyesen cselekedtünk-e, amikor szerveztük a szövetkezeteket? Vajon helyesen cselekedett-e a dolgozó parasztság, amikor ezt az utat választotta? Helyesen cselekedtünk, mert az új, amelyért sok száz és ezer pártmunkás, párttag és pártonkívüli dolgozott, igaz, jó ügyet szolgált, s egész népünk szocializmusunk építésének legalapvetőbb célkitűzéseit valósították meg. Igaz ez az ügy, mert csak a nagyüzem mezőgazdasága tudja már nem is a holnap, hanem a ma igényeit kielégíteni és biztosítani. Azokat az igényeket, amelyeket népünk támaszt a mezőgazdaság elé. Ezek az igények és követelmények merőben mások minden eddigi igénytől, amelyet valaha hazánkban a mezőgazdasággal szemben támasztottak. Igen, támasztottak, mert mindig valamely kizsákmányoló réteg, vagy osztály érdekeit kellett kiszolgálni és kívánalmainak eleget tenni. Voltak olyan érdekek, amikor fc búzának nem volt értéke. széles lehetőségeket nyit meg az agrotechnika széleskörű alkalmazásának. , Megszünteti az egész mező- gazdaságban a szűk parcellán való gondolkodást és megszünteti a parcellák szabta korlátokat, az olcsóbb, bőségesebb mezőgazdasági termékek előállításával. Most amikor a mezőgazdasági termelésnek új alapjai teremtődtek és teremtődnek meg, egyben egy korszak zárul le. Olyan korszak, amely, ha meg is csillogtatta a boldogulás lehetőségét, sok könny, nyomor, nélkülözés és a paraszti birtokok megszűnését jelző dobpergések kísérték. Voltak olyan érdekek, amikor a kisparaszti gazdaságok százai és ezrei mentek tönkre, hogy hizlalják a herceg esz- terházyak birtokait. Voltak olyan érdekek, amikor a magyar paraszt hazafias érzületére apellálva egy rablóháború érdekét kellet szolgálni a mezőgazdaságnak az ismert Jur- csek-féle közellátási rendszer idején. Ma az igények az iparban csakúgy, mint a mező- gazdaságból a munkások és parasztokból indulnak el és követelik, hogy egyre többet, egyre nagyobb termékbóséget valósítsunk meg. Az igények szinte egyforma erővel törnek fel mind a paraszti falvakban, mind az ipari munkások üzemeiben és városaiban. A falvakban egyre sűrűbben hangzanak el kultúr- házígények, egyre sűrűbben közép- és felsőiskolát. Igények jelentkeznek az egészség, a kultúra iránt, bölcsődét, napközi otthont követel a falu. Az ipari termék bőségét kéri a falu, amit meggátolni nemcsak, hogy nem lehet, de ki is kell elégíteni. Népünk, munkásosztályunk a mezőgazdaságban termelt áru iránti igénye szintén napról napra növekszik. Egyre többet követel húsból, zsírból, tejből és egyéb állati termékekből. Ezeket az igényeket is szintén csak kielégíteni lehet, meggátolni nem! Nos, még az ipari üzemek az ipari termékek bőségét egyre inkább megvalósítják, addig a mezőgazdaság az egyéni szűk parcelláján már megszűnt az említett megnövekedett igények kielégítőjévé lenni. Megszűnt, mert az egyéni gazdaság korlátái, amelyek lehetetlenné teszik a gép, a modern agrotechnika alkalmazását a mezőgazdaságban, olyan falat alkot, amely fejlődésünk és további jólétünk legfontosabb akadályává lépett elő. Bármennyire próbálnánk is védeni az egyéni parasztgazdaságokat, az idő, a technika, az Igények gyors növekedése ezt lehetetlenné tenné. Ma a mezőgazdaság gépek nélkül, korszerű vegyszerek, műtrágya, intenzív állattenyésztés nélkül nem árutermelő és egyáltalán nem termelő egység többé. Egyébként ez a folyamat megy végbe szerte a világon. Igaz, hogy a nagyüzem létrejöttének formáját, útját meg lehet választani, de megakadályozni nem. A választás csak kettő, de mind a kettőben megszűnik a kisparcella. Az egyikben megszólalnak a dobok, megjelenik a nagybirtok, de vele együtt megjelennek a jogfosztott, a megalázott emberek milliói, megjelenik az embertelenség, a nyomor, a nélkülözés, a rang, a gróf, a báró, a herceg. Ez az út már ismert és ennek a kornak megrázó életét, nyomorúságát nem lehet eléggé visszaidézni. Ezt élni kellett, hogy valaki igazán megismerje ezt az embert megalázó, könyörgő és kolduló sajátos nyelvet kialakító korszakot. Meg kellett ismerni az alázato- sanjelentemet és az alázatos szolgákat. Ennek a kornak ilyen' tükröződései voltak, amit 1934. június 12-én Máté István és társai írtak le Hevesen: „Mélyen tisztelt kegyelmes úri (Ez a földművelésügyi miniszternek szólt.) A legnagyobb megalázkodással fordulunk a kegyelmes úrhoz, Máté István Hevesről, az összes földmunkások nevében, hogy tisztességes munkáért tisztességesebb munkabért fizessenek, vagyis gyermekeinknek legalább kenyérből tudjunk eleget adni. KéEz volt. ahonnan el kellett jönni, a gép, az emberség, a jövő, ahová el kell menni. Lényegében ezek az alapvető célok vezérelték pártunkat, amikor a szövetkezeti gazdálkodás útját ajánlotta a falvak munkásainak, és lényegében ezek vezéreltek bennünket és velünk együtt sokezer pártonkívülit, és az öntudatosabb parasztság tömegeit erre az útra. amelyre most már a megye egész parasztsága rálépett. Egy korszagyelmes úr! Nagyon szépen megkérjük a kegyelmes urat, hogy méltóztassék szíves lenni lenézni ránk. Nincs kenyerünk, nincs ruhánk, nincs tüzelőnk. Kegyelmes urunk! Esdve es- deklünk, hogy méltóztassék szíves lenni enni valamit a gyermekeinkre való tekintettel, hogy a hazának is egészséges embereket nevelhessünk. Alázatos tisztelettel, alázatos szolgái, Máté István és társai." Ezeket a megrázó sorokat parasztok, bérmunkások, cselédek írták, akik csak most válnak igazán emberré. A döntés nem volt nehéz. Azt az utat, ahol újból alázatos szolgákká válnak az emberi javakat megtermelő, kétkezi munkásemberek, visz- szahozni többé nem szabad, nem is lehet, mert ezt senki ebben az országban el nem fogadná, el nem tűmé. Marad egy másik út, amely folyamán létrejön a nagyüzem, megteremtődnek a modem mezőgazdaság feltételei. Ez az út, ahol az ember szabad, nincs már úr és szolga, amikor tulajdonosa földjének a paraszt, és amikor az ember értékét a végzett munka, a szakértelem, a becsület és nem a származás előjoga, holdjainak száma adja meg. Ez az az út, amikor a munkában elnyűtt paraszt nem kerül koldúsbotra, amikor tényleg egészséges nemzedék, kulturált parasztság nő fel szocialista hazánkban. Most válik a becsület, a tisztesség fogalmává a paraszti szó, a paraszti foglalkozás. Most születik az a nemzedék, amely felnő kolomp- szó nélkül, ispáni, intézői pofonok nélkül. Most válik a nyomorúságszülte intézői ágyasból becsületes családanya. A mi rendszerünk a földdel, vagy a több földdel nem rendelkező paraszt számára a megbecsülést nem a presbitériumok, az egyházi világtanácsokban elfoglalt funkciókon keresztül juttatja kifejezésre, hanem abban, hogy megszünteti az embertelen munkát, megszünteti a sötétséget és villanyt ad. Likvidálja a butaságot, iskolát, főiskolát, egyetemet, kultúrhá- zat ad a parasztnak. Javasasz- szonyok helyett orvost“ kórházat, betegbiztosítást. Koldusbot helyett öregségi járulékot, nyugdíjat ad a szövetkezetbe tömörült parasztságnak. E kettőt összevetve, nem volt nehéz a választás. Azéirt sem, mert számunkra és a parasztság számára más út, más választás nincs. kot zár a megye parasztsága, amely megtanult már írni, s új történelmet kezd írni életében és újat a történelemkönyv lapjaira. De az emlékekben valamit meg kell őrizni az utókornak, a ma gyerekének. hogy meg lehessen magyarázni, mi volt a nyomor, a cseléd, az embertelenség. Meg kell őrizni, hogy soha többé ne térhessen vissza és gyűlölni tudja az utókor azt, vagy azokat, akik az alázatos szolgákat akarják visszahozni. Kedves elvtársak! 1960. november 30-án a pártbizottság beszámolóját ezzel zártuk: hogyha pártszervezeteinket, a tömegszervezeteket a mezőgazdaság szocialista átszervezésének szolgálatába tudjuk állítani, akkor ezt az utolsó lépcsőjét a mezőgaizda- ság szocialista átszervezésének sikerrel oldjuk meg és akkor elmondhatjuk, hogy itt a megyében, a megye mezőgazdaságában is leraktuk a szocializmus alapjait. Ma elmondhatják, hogy parasztságunkkal együtt, velük egyetértésben, sikerrel valósítottuk meg a pártbizottság célkitűzését. Ma a megye összterületének 96, szántóterületének 94, szőlőterületének 90 százaléka tartozik a szocialista szektorhoz és a megye parasztságának 92 százaléka a szövetkezetekbe tömörül, s 1961. január 22-én véglegesen befejeződött megyénkben a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Visszavonhatatlanul uralkodóvá vált a mezőgazda-«, ságban a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági forma. Kedves elvtársak! Ez az út, amelyet megtettünk, nem volt könnyű. Nem volt könnyű elsősorban a parasztság számára. Érthető módon, sokan közülük féltek az újtól, bizalmatlanok voltak az újjal szemben. Meg kellett szakítani, abba kellett hagyni egy életformát, amit több évtized, évszázad során átvett, örökölt gondjával, bajával és örömével együtt. A bajról úgy vélte, hogy a szegény, a gazdag, a nyomor, a nélkülözés az élet természetes velejárója. És ahogy hirdették: az isten rendeltetése. Ezt megszokta. S úgy vélte: ezen úgysem változtathat senki, öröme abból állt, ha nem volt adóssága, nem volt beteg a családban, sem állatban és az örömök közé tartozott, ha valamit a számításnál drágábban tudott eladni. Hogy azért mit kellett dolgoznia, hogyan nyűtte el maga és családja erejét, számításba sem jött, mert ez is természetes volt számára. Ezt a saját kispercellá- ján másképp el sem tudta képzelni. Nagyobb örömre nem csak fogta saját parcellája. És ez nehézzé tette a választást. Beismerve vagy beismerés nélkül rátelepedett már az egyéni parasztgazdaságra a közösség ereje, nehezebb volt az egyedüllét, bármennyire is segítőjére talált az államban, mégis erősebbnek érezte a közösség erejét sajátjával szemben. . A helyzet tehát, mint ahogy a párt Központi Bizottsága helyesen látta, érett volt arra, hogy a népnevelők felvilágosító munkájával, meggyőzésével menjünk a parasztság segítségére, hogy könnyebben határozzon. Ez az elhatározás kezdetben nehezebben,, a tömeges belépésnél egyre könnyebbé vált tartott számot, mert ezt így szokta meg. A szövetkezetbe való belépése előtt fel kellett oldani ezeket a korlátokat, s meg kellett mutatni: van egy más világ, van egy jobb élet, van egy jobb létbiztonság, mint amit saját parcellája biztosít. Ez a jobb létbiztonság a szövetkezet száz és ezer hoQjain van, ahol az egyén gondja kevesebb és az örömök is nagyobbak. Nos, erről meggyőzni a falvak munkásait nem volt könnyű és ezt teljesen elvégezni a szervezés időszakában nem is lehetett. Ehhez a meggyőző munkához felbecsülhetetlen segítséget jelentett parasztságunk szilárd bizalma pártunk és kormányunk iránt. Az eltelt legközelebbi 4 esztendő meggyőzte a falut, hogy ez a rendszer, amelyben él, az ő boldogulását szolgálja. Bízott és bízik abban, amit a párt és a kormány mond, sokat ejtett gondolkodóba maga az a tény, hogy ezt az utat a párt, az egész nép javasolja a parasztság számára. Ennek kézzelfogható bizonyítéka a legutóbbi országgyűlés, az ott elhangzott beszédek és végül az országgyűlés állás- foglalása, amely önmagában is sok parasztban könnyítette meg az elhatározást, a döntést, az út további megválasztását. Az elért eredmény jelentős összetevőjét alkotta az a tény, hogy a parasztság egy jelentős része már korábban ezen az úton járt és boldogult. Közülük olyanok, akik jelentős területű földdel és szaktudással léptek a termelőszövetkezetbe. A meggyőzés eszközeként hatott, hogy bármit is mondtak a szövetkezetekről, ha meg voltak is és még vannak is gyenge szövetkezetek, és báriíhit is kiabáltak a nép ellenségei hazánkon belül és külföldön, mégiscsak nőttek a szövetkezeti tagok épületei és kivitelében mások, mint a régi parasztházak voltak. Azt is látták, hogy a házépítés mellett jól élnek a szövetkezetek tagjai, több idejük jut a kultúrhá- zak látogatására, általában könnyebben művelik a földet, mint egyéni korukban. Hány és hány paraszt volt, aki sokszor lopva pillantott szántás közben a traktorra, aratás közben a kombájnra, amikor látta, hogy még ő le sem aratott, az már holdakat csépelt el. Ki hitte volna, hogy Eger parasztsága nem egészen két hét alatt dönteni, határozni tud és határozni fog az egyéni és a közös gazdálkodás között. Miért szükséges erről beszélni? Azért, hogy megnyugtassuk azokat, akik úgy vélik, esetleg elhamarkodott lépés vagy cselekedet volt, amit mi és a parasztság tettünk. A parasztsággal folytatott beszélgetések, ami több ezer parasztot jelentett, azt mutatták, hogy maga a parasztság már készül ennek a lépésnek megtételére. Ennek voltak pozitív, és negatív árnyalatai. A pozitív az. hogy ez a szervezés viszony la- (Folytatás az 5. oldalon.) Ez a korszak, amely most zárai, törvényszerűen termelte a gazdagokat és a nincsteleneket Csak a felszabadulás utáni pért- és tömegszervezeti osztály vezetője. A közös ülésen a megjelentek a mezőgazdaság kérdéseivel foglalkoztak, mindenekelőtt azzal az elért eredménnyel, amely megyénket termelőszövetkezeti megyévé tette, és azokkal a feladatokkal, amelyek az 1961-es évben megyénk mezőgazdaságára, dolgozó parasztságunkra és a mezőgazdaságot irányító szervekre hárulnak. A két megyei vezető szerv, a párt és a tanács, közös beszámolóját Putnoki László elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára terjesztette a megjelentek elé. Aki ezt az utat nem akarja, nem akarhatja a paraszt teljes emberré Tálasát Maga a parasztság is látta és tudta, hogy ez az út jobb, könnyebb, Putnoki LásrJó elvtárs beszéde
