Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-04 / 30. szám

4 nbpüjsäg 1961. február 4., wombat Szürke vagy fekete?! Szürke vagy fekete? Ezen töprengtem a minap az egri Alkotmány és Széchenyi utca sarkán, a női cipőbolt kiraka­tai előtt. Mert a kiralcatokban látható cipők egyikén-másikán szürke „bevonat” látható. Néz­tem a cipőket — bizony, poro­sak azok. Oldalról feketék, de elölről szürkék. Vastag porré­teg borítja orrukat. Van egy mondásunk: a szem a lélek tükre. A cipőboltra ér­telmezve ezt a mondást, így módosíthatnánk: a kirakat a boltok lelke. A kirakat mutat­ja meg, milyen áruk között vá­logathat a jámbor vásárló. És ugyan mit gondolhatnak az emberek a boltról, ha a kira­katokban poros cipőket látnak? Ne töprengjenek a várható vá­laszon a cipőbolt dolgozói. Inkább törüljék le azokról a cipőkről a port! (—kyd—) Arckép helyett II Képújság szerkesztőségének ú! telefonszámai: 12-57, 12-73 — A BALATONI községi Hazafias Népfront-bizottság társadalmi munkát szervez a Vöröshadsereg utcában tavaly megkezdett útkövezés befeje­zésére. — TÖBB MINT 8000 hallga­tója volt az egri járás falvai­ban a tanácsok és a Hazafias Népfront által szervezett tudo­mányos ismeretterjesztő elő­adásoknak. — TOVÄBB építkeznek az Idén az egri járás termelőszö­vetkezetei. Az állam ebben az évben 5 344 000 forinttal támogatja az egri járás ter­melőszövetkezeteinek elhatá­rozását. — AZ EGRI Városgondozá­si Vállalat télen is folyamato­san biztosítja a lakosság virág- ellátását. A vállalat virágüz­letében állandóan kapha‘6 szegfű, ciklámen, collá, a zöld növények és fikusz, szanzavé- ria, kétféle aszparágusz, po- tasz, ciperusz pálmák, jácint, Stb. a cserepes virágok közül. — AMIKOR egy évvel ez­előtt megalakult a hevesi Ezüstkalász Termelőszövetke­zet kevés állattal rendelkez­tek. Jelenleg a szövetkezet is­tállóiban 19 szarvasmarha, 34 j ló, 30 anyakoca, és 79 süldő-! borjú van. Ezeket az állatokat már saját erőből vásárolták. — A FELSÖTARKÁNYI Ál­talános Iskolában már évek óta rendszeresen zenei oktatás fo­lyik. Az iskola kis zenekara többször szerepelt a nyilvános­ság előtt. Egy időre azonban abbahagyták a nyilvános fellé­péseket, s komolyan készülnek a közeljövőre meghirdetett hangversenyükre. — MA ESTE a TIT műsza­ki fizikai szakosztálya baráti találkozót rendez az egri TIT- klubban. — A KÁLI gimnázium, amely eddig három esztendő­ben érettségiztetett, a tanév végén évkönyvet ad ki, amely­ben visszapillantanak az iskola néhány esztendős munkájára, de helyet kap az évkönyvben a fiatal hagyományok értékelése is. — TURISTABÁLT rendez február 4-én, este 8 órai kez­dettel a Heves megyei Ter­mészetbarát Szövetség az Eg­ri Dohánygyár kultúrtermé­ben. — az Altalanos isko­lákban meghirdetett tisztasági mozgalom kiértékelése alkal­mával 18 iskola jutalmazására került sor. Értékes könyv jutal­mat kapott a többi között a recski, bükkszenterzsébeti, a fedémesi, boconádi általános iskola. — AZ EGRI TIT-klubban ma délelőtt. 9 órai kezdettel, a mezőgazdasági könyvhó­nappal kapcsolatos feladato­kat tárgyalják meg az érde­kelt szakemberek. — AZ ELMÚLT év második felében megyénk üzemeinek dolgozói közül 108 férfi és 165 női dogozó nyerte el a kiváló dolgozó oklevelet. TAKSÄS IMRÉNEK hívják és egy éve a hatvani művelő­dési ház igazgatója. De amíg idáig eljutott, sok tövis közé kellett nyúlnia néki is, szülei­nek is, akik embert, jobb sor­sú felnőttet akartak faragni fi­ukból. 1935-ben született Budapes­ten. Apja tej kihordó volt, de alig született meg Imre fiuk — megrokkant. A fővárosban ez idő tájt nem nagyon rajong­tak a 75 százalékos rok­kantért, mit volt mit tenni, élni kellett, — leköltöztek Mo­nokra, Széchenyi gróf földjére, summásnak. A monoki iskola elvégzése után úgy döntött a kis család, hogy menjen a fiú gimnáziumba. Egy évet járt. Az élet is meggondolja néha magát, most is ez történt. A körforgás egy év után Buda­pestre vitte, ahol géplakatos lett. Dédelgetett álma, a tanu­lás, nem hagyta nyugton, s a szakvizsga és fél évi munka után leérettségizett az esti ta­gozaton. A választott pálya — a tanítás vonzotta, így került Egerbe, a Pedagógiai Főisko­lára. — Itt kedveltem meg a nép­művelési munkát, tagja vol­tam a Népművelési Speciál Kollégiumnak, s nemcsak meg­szerettem, de meg is ismertem azokat a tennivalókat, ame­lyek a jó népművelési munká­hoz szükségesek — emlékezik vissza a nemrég befejezett diákévekre. Hogy milyen munkát végzett az elmúlt több mint egy esz­tendő alatt? Sokat és jól dol­gozott. Rá is illik a mondás: aki dolgozik, az követhet el hibát. Fiatal, lelkes népműve­lési dolgozó, lehet, sőt biztos, hogy nem mindig sikerül úgy a kivitelezés, mint a szép gon­dolatok felvetése. De ez a ki­sebbik hiba, mert a tettek ko­hójában izzik a gondolat, s Taksás Imrének mindig volt mit beledobnia ebbe a kohóba. Mindjárt működése kezdetén nagy gonddal és körültekintés­sel rendezte meg a Kossuth- díjas írók és költők irodalmi estjét. Legkedvesebb érdeklő­dési területe az ismeretterjesz­tés. És ez egy olyan dolog, amivel nem mindenki foglal­kozik szívesen. KEVÉSBÉ RAJONGOTT te­rület ez, annál is inkább, mert néha olyan kötelező íze van. Pedig nem az, csak érteni kell a módszereket, hogyan lehet érdeklődéskeltően megrendez­ni egy-egy előadást, s hogyan kell felkelteni a további ér­deklődést. Ezt az izgalmas munkát szereti Taksás Imre. Szívesen tart előadásokat a hatvani járásban is. Érdekes, megszívlelendő kez­deményezés elindítója volt a múlt évben a fiatal művelődé­si ház igazgatója. Családlátoga­tást végez. Nem hívja össze az idősebbeket, hanem, miután jó néhány családdal megismerke­dett, kis esti beszélgetésre be­beül hozzájuk, és ilyenkor a szomszédok is eljönnek, hogy tárgyalgassanak egy kicsit a világ dolgairól. Mennyivel jobb, közvetlenebb, meggyő­zőbb egy ilyen esti terefere, mint amikor magas pódiumról hangzik el a mondanivaló. A hatvaniak megszokták és sze­retik ezeket a békés esti be­szélgetéseket, amikor nemcsak hallgatni kell valakit, de nyu­godtan meg lehet vitatni az érthetetlen, nem elég világos gondolatokat, s megnyugtató választ kaphatnak kérdéseikre. Követendő és megszívlelendő út ez. ARCKÉP HELYETT — ezt írtam az elejére. Így igaz, mert a fénykép, ha árul is el egy keveset az emberből, mégsem mutatja meg teljes egészében azt, aki a kép mögött van. Mert egy embert általában a munkája után ítélnek meg, munkája nyomán alakul ki ró­la rossz vagy jó vélemény. Arckép helyett — írott betű nyomán alakult a kép Taksás Imréről, aki már eddig is tett valamit azért, hogy róla az a vélemény járja: fiatalember, tele lelkesedéssel a kultúra ter­jesztésének munkája iránt. Cs. Ádám Éva OKI EGRI VÖRÖS CSILLAG Messzi úton EGRI BRÓDY Szikláit és . emberek GYÖNGYÖSI PUSKIN Zápor GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Meghasonlás HATVANI VÖRÖS CSILLAG Rovere tábornok HATVANI KOSSUTH Hulot úr nyaral HEVES Ballada a katonáról pétervAsAra Kenyér, szerelem és ; j» FÜZESABONY Nápoly aranya musora Egerben este 7 órakor: SZENT JOHANNA (Bianco-bérlet) Markazon este 7 órakor: Dulszka asszony erkölcse CEYLON: Jellegzetes budd­hista templom Anuradhapu- rában. (Épült ie. 244-ben, át­építették a 13. és a 19. szá­zadban.) 1961, FEBRUAR 4., SZOMBAT: RACHEL Február 4-e CEYLON független­ségi ünnepe. 1948-ban a szigetor- ; szág ezen a napon a Brit Nemzet­közösség önálló tagjává lett; 80 évvel ezelőtt, 1881-ben e napon halt meg THOMAS CARLYLE skót történetíró és irodalomtörténész. Mint történész, jelentős műve a Francia forradalom története. Híve volt a chartista munkásmozgalom­nak (Chartizmus — 1819.) Esztétikai munkássága a német irodalom nagyjainak, valamint Burns nép­szerűsítésével emelkedik ki. 105 évvel ezelőtt. 1856 februárjá­ban halt meg EDUARD VOGEL né­met Afrika-kutató. 1853-ban Tripo- liszból Közép-Afrikába expedíciót vezetett, majd 1855-ben egy újabb utazása alkalmával nyoma veszett, s később Nachtigal expedíciója de­rítette fel. hogy Vadai környékén a bennszülöttek megölték. Ez évben ünnepli DEBRECEN fennállásának 600 éves évfordu­lóját. A város jelenlegi helyén Árpád-kori település nyomait lel­ték fel. Az 1361-ben várossá alakult Debrecen — ma 130 000 lakos­sal az ország harmadik legnagyobb városa — határhelyzeténél fog­va a török hódoltság óta indult nagy fejlődésnek. KOMLÓ, Baranya megyei, 25 000 lakosú bányászvárosunk 1« év­vel ezelőtt, 1951-ben alakult. A megye postai és távközlési ellátottságáról és fejlesztéséről Tekintve, hogy a posta mű­ködésével naponta — hivatal­ban, gyárban, falun, városban és otthon egyaránt találkozunk — joggal tarthat érdeklődésre számot a megye postai és táv­közlési ellátottságának helyze­téről készült postaigazgatósági tanulmány rövid ismertetése. A megye posta és távbeszélő ellátottsága jónak mondható, hiszen a megyében csupán két község ellátása korlátozott. 1957. óta igyekszik az Igaz­gatóság egyre több magánbér- leményű épületet, amelyben postahivatal van elhelyezve, saját ingatlannal felcserélni. Pétervásárán, Egerszólátonj Detken és Andornaktályán vá­sárolt a posta házas ingatlant a postahivatal elhelyezésére. Mátraderecskén, Feldebrőn és a hatvani 2. postahivatal ese­tében építkezéssel oldották meg a hivatal és a hivatalvezető el­helyezését. A II. ötéves terv keretében is új építkezésekkel igyekszenek megoldani szám­talan postahivatal elhelyezési problémáját. Postai tulajdonú épületek felújítására a megyé­ben 2,5 millió, karbantartására pedig 5 millió forint szerepel a tervben. Idegen tulajdonú épü­letekben levő postahivatalok korszerűsítésére megyeszerte 2 millió forintot fognak fordíta­ni. Ezenkívül a bélapátfalvi, felsőtárkányi és tarnamérai postahivatalok bővítése van tervbe véve, 800 000 forint ősz- szegben. Vásárlással kívánja az igazgatóság megoldani a poroszlói és parádsasvári hiva­tal elhelyezését. A táviratok kézbesítésére a lábhajtásos kerékpárok mellett 2 motorkerékpár került beál­lításra Egerben, a csomagok házhozkézbesítésére pedig há­rom gépkocsit kapott a megyei hivatal. Említésre méltó, hogy Eger távközlési helyzete kedvezőbb, mint Miskolcé. Egerben 1955 óta 2400 kapacitású Ericsson automata-központ van üzem­ben. A jelenleg bekapcsolt elő­fizetők száma közel 1400, a te­lítettsége 50 százalékos és a II, ötéves terv-időszakra a köz­pont kapacitása megfelelő, — csupán az egyre nagyobb iram­ban fejlődő város hálózatbőví­tésére van szükség. Különösen az északi városrész távbeszélő­hálózata jelent gondot. Gyön­gyös távbeszélő központja az igényt csak kis mértékben tud­ja kielégíteni, és így a II. öt­éves tervben korszerű, új köz­pont és hálózat fog kiépülni az állandóan fejlődő városban. A tanulmány behatóan fog­lalkozik a helyközi távközlés megyei helyzetével is, illetve ezek korszerűsítési szempont­jaival. A megye postai és táv­közlési ellátottsága helyzeté­nek felmérése alapján történ­nek, azután a II. ötéves terv­ben az egyes fejlesztési, kor­szerűsítési munkálatok, hogy ezzel is tovább tökéletesedjék a megye postai és távközlési ellátottsága. Sugár István ••kiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiuiiiiiiiiiiHininiitinp"iuin«iiiHiiiiifiHiiiiiiiHii(iiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiii»!iiiiiiiiit|irtiniiiiiiii[iiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiu«iiiiii!BuiHiiiiiiiii«iivrniniiiiiiiiiitiiiiaiiii<iiiiiiiii>iiiii>iiiiiii[iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiins'iiiiiiiiii>iiaiiiiiiiiiiiaiiiH«tii HORVÁTH JÓZSEF: * * »'• • • • *'* • ••••• *»v. ”■(/* > v*v*v*%v*v«v*v*v»v/*v*v*v»vv ►v.v. v.v. ♦ ♦ « * « I * * • » • * • • t » * * ♦ • (30) Senki sem tudott ellenállni a falubeliek nyájas kínálásá­nak. Mindenki emelgette a poharat, nézegette a fenekét. Pompásan telt az idő. Szeren­csés kitűnően érezte magát. Szokatlan volt neki a bor, de most erősen kívánta, ízlett, de miért? Délután öt óra tájban ter­vezték a visszaindulást. De a gérceiek erről aztán hallani sem akartak. Hogyisne. Egy hónapban egyszer jönnek, ak­kor is elfutnának. Éppen öt órára invitálja a falu az egész brigádot a szőlőhegyre egy kis jó ételre, italra. Afféle pince­szerre. Jó mulatság az, csak talpig ember kell hozzá, de sok. Minden gazda igényt tart arra, hogy a borát megkóstol­ják. S ágya is jócskán van a bornak. Frissen fogott tiszai ponty kisülve, ízes kolbász, sült sonka, fehér kenyér. Sava­nyúságnak meg cseresznye­paprika ecetben éltévé. Tyű, ahhoz kell ám a nagy virtus! Aki kettőt-hármat elfogyaszt, nem jön rá a körbe-körbe ro­hanás, ember az magáért! Szerencsés sem áll ellent. Egyszer esik ilyesmi az em­berrel — gondolja, és egyik pohárral a másik után koc- cintgat. Tüzes, magas a han­gulat. Mire bealkonyul, min­denki kedélyes mámorban szédül. Szerencsés vitába ke­veredik a falubeliekkel, de jó­ízű vita ez, akkor is, ha kissé fennen lobognak benne az in­dulatok. Azért Szerencsésben ott kísért a felelősség. Fátyo­los tekintetén át gyakran kö­rülnéz, számon tartja embe­reit. De hiszen, felelnek azok magukért. Esznek, isznak, be­szélgetnek. — A barátságunkra! — kö­szöntik rá Szerencsésre har­sányan a falusiak a tudomis- én hányadik pohár bort. Nagy­szerű itt, a szőlőhegyen. Kel­lemes, lágy fuvallat libben a Tisza fölött. Hársfák illata terjeng. Jó lehet itt, a szabad­ban élni, dolgozni. Szerencsés gyakran az órá­jára pislog. Nagyon itt van már az idő, menni kéne. — Mi azt tartjuk — mondja komótosan Béni Ferenc, a Táncsics elnöke —, hogf amit elveszítel a réven, behozhatod a vámon. Tudja, mit gondol­tak ki, Szerencsés elvtárs? So­hase menjenek maguk Szolnok felé, minek kéne akkorát ke­rülni? Átkelnek a Tiszán, át­viszi a teherautót a komp, legalább negyvenöt kilomé­tert nyernek. Annyival is to­vább maradhatnak körünk­ben, amit szívből óhajtunk. A komp? — gondolkodik agyát erőltetve Szerencsés. — Az jó. Ha negyvenöt kilomé­tert spórolhatnak, miért ne? — Akkor hát még mara­dunk egy kicsit — mondja ki a szentenciát. Az egész brigád szerfelett örül. Újra megemel­kednek a poharak. — Fél kilenc, Szerencsés elvtárs! — figyelmezteti ké­sőbb Mernyei, a hallgataggá vált brigádvezetőt. — Megyünk, elvtárs, most már megyünk. De amint feláll ültéből, fur­csa és megmagyarázhatatlan érzés vesz rajta erőt. Alig áll a lábán. Ezt mások is észre­veszik. Mosoly fut össze a szá­jak szögletében: — Benyalt az öreg, nézzétek, mozog alatta a föld. Az emberek tudják, hogy Szerencsés sohasem iszik. A gyári mulatságokon is ellen­állhatatlanul szabadkozott, amikor borral, vagy pálinkával kínálták. Furcsállták is, hogy itt, Tiszagércén szívesen po- harazott. De úgy látszik, megártott neki. Gyöngéden felsegítik Sze­rencsést a teherautóra. A ve­zető mellett ül megint. Mer­nyei óvatosságból ráfordítja a biztosító kilincset az ajtóra. Csaknem kilenc óra, amikor a vendéglátók és a pestiek búcsút intenek egymásnak. Szerencsés karjával beleka­szál a levegőbe és félszegen visszaint. Aztán meglódul a tehergépkocsi. Szerencsés ott ül Mernyei oldalánál. Különös izgalom vibrál a hátgerincében. Mint­ha minden idegszála táncot lejtene. Ügy érzi, neki tudna szaladni'a világnak, és győzné tüdővel. És szédül. De nem a gyomra kavarog, hanem az agyvelőjében érez valami sej-> telmes, furcsa motoszkálást. Felszökött volna a vérnyomá­sa? A motor duruzsolása fel­erősödve visszhangzik a ko­ponyájában. Hej, de jó lenne, ha meg- állnának egy kicsit. Ügy érzi, eszméletét veszti, ha nem szállhat ki egy kicsit a fülké­ből, nem bírja tovább ezt a monoton robajt. De nem tart­hatja fel a brigádot, így is na­gyon későre jár. Csak már a kompnál lennének! Hátha a kompon kiszellőzik a feje, s elhagyja végre a rettentő kínzó érzés? Erőlködik, hogy valami kö­zömbös história jusson az eszébe, de nem tud szabadul­ni — önmagától. Érdekes — gondolja —, mintha magamat bámulnám. Ilyen vagyok, na és? Hm ... vajon milyen le­hettem fiatalabb koromban? Megint e szörnyű tépelődés. Letekerte az ablaküveget és kissé kibillentette a fejét az ablakon. A surranó szélben megfürösztötte az arcát. Félig kinyitotta a száját és habzsol­ta a langyos, erőteljesen áramló levegőt. Mernyei sű­rűn odapillantott, nehogy a gazda a kilincshez nyúljon. Igen — hasogatta Szeren­csés agyát a gondolat — mi­lyen lehetem fiatalkoromban? Maga elé idézte mai ar> es megpróbálta rendre lehai tol­ni róla a múló évekkel rátele­pedett barázdákat, sötétlő ár­kokat, vereslő foltokat. Fe­szülten leste a képzeletében kibontakozó arcképet. S előt- jv te állt egy férfi- arc, amely voltaképpen azonos volt az ő ábrázatával, mégis más volt, egy kissé merengő, egy kissé borongó, alig lehetett el­igazodni ezen az arcon, szenvtelen volt, és nem árulta el a lélek egyetlen rez­dülését sem. De hiszen én már láttam ezt az arcot! — hüledezett Sze­rencsés. Ez nem én va­gyok, ez valaki más, ugyan hol láttam én ezt az embert valaha? Csak ugyan nagyon hasonlít rám, mégsem én vagyok, de hát kicsoda? Idegei vad háborgá­sán alig tudott már úrrá len­ni. Csak akkor sóhajtott egy nagyot, amikor a tehergépko­csi lekanyarodott egy mellék- útra, és kisvártatva feltűnt a rév. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents