Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-03 / 29. szám

■891. február 3., péntek NEPCJSAG 5 Kisiparos találkozók a füzesabonyi járásban HASZNOS és figyelemre méltó kezdeményezés megvaló­sításához látott hozzá a közel­múltban a füzesabonyi járás Hazafias Népfront-bizottságé- nak elnöksége. Az elgondolá­sok szerint eddig már a járás két községében szerveztek kis­iparos-réteg gyűléseket, ame­lyeken a kisipari termelőszö­vetkézetek tagjai és a magán­kisiparosok egyaránt szép számmal megjelentek és baráti légkörben beszélgettek a kü­lönféle közérdekű kérdésekről. Az első ilyen találkozót Kál községben szervezték meg, ahol a helybeli vegyes ktsz dolgozói és a Tama völgyi köz­ségek magánkisiparosai is részt vettek. A találkozón Horváth Ferenc elvtárs, a járási párt- bizottság titkára ismertette a világ kommunista pártjai Moszkvai Értekezletének lefo­lyását és határozatait, majd a helyi jellegű kérdésekről szól­va, beszélt a kisipari termelő- szövetkezetek, a magánkisipa­rosok és a termelőszövetkeze­tek kapcsolatáról. Elmondotta többek között, hogy a ktsz-ek tagjai miként segítettek a ter­melőszövetkezetek szervezésé­ben, s a jövőben is a termelő­szövetkezeti építkezések jó el­végzésével támogathatják leg­inkább a szocialista mezőgaz­daság ügyét. A MÁSODIK kisiparos-réteg találkozó megrendezésére ja­nuár 30-án, hétfőn került sor Füzesabonyban, a Járási Kul- túrház nagytermében. A 150 főnyi hallgatóság a két füzes­abonyi, a szihalmi ktsz-ek tag­jaiból, valamint a környék kis­iparosaiból tevődött össze, akiknek Kelemen János elv­társ, a járási tanács elnöke tartott tájékoztatót. Beszámoló­jában ismertette a kommunis­ta pártok Moszkvai Nyilatko­zatának tartalmát és célkitűzé­seit. Beszélt az ebből adódó feladatokról, a kisiparosok munkájának jelentőségéről. Ebben a járásban is jó kap­csolat alakult ki a kisiparosok és a termelőszövetkezetek kö­zött, igen sok kisiparos belé­pett a termelőszövetkezetbe, s munkájával segítette a szocia­lista nagyüzemi gazdálkodás megerősítését. Az eddigi pél­dák is azt bizonyítják, hogy a kisiparosok itt is megtalálták számításukat. Evellei János kerékgyártó, aki a füzesabonyi Petőfi Tsz tagja lett, 662 mun­kaegység után közel 32 000 fo­rintot keresett, ugyanakkor a háztáji földet is megkapta. Vagy egy másik példa Bírta István füzesabonyi kovácsmes­ter esete, aki a termelőszövet­kezetben 778 munkaegységet teljesített és összjövedelme, a háztáji gazdaság hasznán kí­vül, közel 38 000 forint. A megjelenteknek Kelemen elvtárs több kérdésre adott vá­laszt, gyakorlati jellegű pél­dákkal világította meg előttük feladataikat. Beszélt nekik a kulturális munka jelentőségé­ről és kérte őket, hogy közülük is minél többen és minél lelke­sebben kapcsolódjanak be a községi énekkar, a színjátszók, s a kultúrház' munkájába. A MEGJELENT kisiparosok mindvégig nagy érdeklődéssel hallgatták a beszámolót, s az érdeklődésük azt mutatja, hogy máskor is érdemes lesz hasonló kisiparos-réteg találkozókat szervezni. • A közeljövőben a füzesabonyi járás harmadik nagy gócpontjában, Poroszlón lesz hasonló kisiparos össze­jövetel, ahol a poroszlói és a környező községek kisiparossá­ga ad egymásnak találkozót, Ezek a közös megbeszélések mindenképpen eredményesek és haszonnal járnak, sokat se­gítenek a kisiparosság tudatá­nak fejlesztésében, szocialista gondolkodásmódjának kialakí­tásában. Cs. I. Jó gazdák módjára Riport a hevesi Eziisthalász •Tsz-böl Mezőgazdasági tanácsadó Feladataink a gyümölcsösben a téli időszak alatt Hazánkban évente sok millió forintnyi összeget tesz ki az a kár, amelyet az elpusztított gyümölcsösök terméskiesése okoz népgazdaságunknak. Gyü­mölcstermesztésünk színvona­lának mennyisége és minőségi felemelése érdekében gyü­mölcsfáinkat egész év folya­mán a különféle állati kárte­vők és gombabetegségek ellen rendszeres védelemben kell részesítenünk. Az előrelátó és gondos gazda az év minden időszakában talál munkát gyü­mölcsösében. Legközelebbi feladataink, amelyeket már a jövő évi ter­més érdekében teszünk, a kö­vetkezők: a tápanyagvisszapót­lás, amely a sikeres gyümölcs- termesztés együk alapfeltétele, a lombhullás utáni időszak el­ső munkái közé tartozik. Ezt mindig együtt végezhetjük az őszi talajművelési munkála­tokkal. Gyümölcsösünknek a termőegyensúly fenntartása ér­dekében minden évben adjunk katasztrális holdanként 100 mázsa szervestrágyát, 1 mázsa medvét jelent. Az Urszu baj­ban van, három festékes ru­hájú kapaszkodik egyszerre a nyakába s ütik, verik azt a nagy bozontos fejét, ahogy csak bírják. Ekkor az egyik detektív a plafonba lő, oda a többi lyukak mellé s hirtelen olyan nagy, mélységes csend támad a durranás után, hogy az öreg Popeszku tata kissé reszketős, méltatlankodó hang­ján tisztán hallani: — Ejnye, no, hát már be­fejeztétek? A többi aztán gyorsan megy. Kinyitják a szálloda ajtaját, a nagy, vasalt ajtót, s a detektí­vek behurcolják a részeg em­bereket. Van, aki önként bal­lag a hűvös helyiségbe s fek­szik le a falak mentén elhe­lyezett szalmacsomókra. Mert csupán ennyi a berendezés, sem asztal, sem szék, semmi kézzelfogható, amivel ütni le­hetne egymást. A szalma az nem tör koponyát, s olyan jó hívogató most a csetepaté után, hogy néhány perc múl­va. ismét csendes a kocsma — Popeszku tata megvendégeli a detektíveket egy-egy pohárka cujkával, maga is felhörpint egy gyűszűnyit, s folyik to­vább az élet a maga rendje, módja szerint, míg újabb ve­rekedés nem történik. No, hát, ennek a birodalom­nak volt a koronázatlan kirá­lya Sztásu, akitől mindannyi­an féltünk, de szerettük is. Valahol a Moskovicz-gyárban dolgozott, ott a Kolozsvári úton, ha volt munkája. Ha nem volt. naphosszat a sön- té^ben üldögélt, az általa ki­választott sarokban, mindig hattal a falnak, mert így a legbiztosabb. Nem voltak kü­lön cimborái, olyan magányos fpi-t-rs’-ént lézengett, s annak ellenére, hogv 35. életévét ta­posta, hallani sem akart a na* nitrogén, 1,5 mázsa foszfor és 2 mázsa kálium tartalmú mű­trágyát. A tápanyag ilyen mér­tékű visszapótlása az előírt vé­dekezési és talaj ápolási mun­kák elvégzésével együtt bizto­sítja az egyenletes, jó termést. A talajművelés és trágyázás után a gyümölcsfák erőművi védekezési munkáját kell vég­rehajtanunk. Az erőművi vé­dekezés során eltávolítjuk a száraz és beteg ágakat, hajtá­sokat. Kéregkaparással és fa­tisztogatással pedig eltávolít­juk fáinkról a káros rovarokat és gombabetegségeket. Mun­kánk sikere érdekében a levá­gott ágakat, a kéregkaparáso­kat égessük el. A kis és nagy araszoló lepke hernyói ellen, melyek ebben az időben jelennek meg gyümöl­csösünkben, hernyófogó övék kirakásával védekezzünk. Fel­használható erre a célra az al­mamoly hernyóinak összefogá­sára kirakott és hemyóenywel bekent hemyófogó öv is. A nyúlkárok elkerülésének érde­kében, különösen fiatal gyü­sülésről. Pedig jóképű fiú volt, a környék kocsmáinak pin­cérlányai csak az ő kedvéért járogattak ide s kacérkodtak, kötekedtek, le-leültek asztalá­hoz azzal a titkos reményke­déssel, hogy hátha Sztásu mé­gis meggondolja magát s rá­adja fejét a nősülésre. De hát, neki eszeágában sem volt, se otthona, se senkije széles e mölcsfáinkat kötözzük be. A nagy mennyiségű rovart pusztító hasznos madarainkat is védelemben kell részesíte­nünk. Gondoskodjunk mester­séges fészkek és odúk és etetők kirakásáról és azok élelemmel való ellátásáról. Az etetőkbe kirakott pár szemnyi diót, sza­lonnabőrt és darált gabona­magvakat hasznos madaraink a következő évben rovarpusz­tító tevékenységükkel fogják meghálálni. A gondos gyü­mölcstermelő ebben az idő­szakban gondoskodik permete­zőgépeinek kijavításáról is. Felméri a következő év véde­kező-anyagszükségletét, és már most be is szerzi azokat, szak­szerűen tárolja, fagymentes, száraz helyen, ezáltal megőrzi azokat, illetve azok hatóképes­ségét. A védekezőszerek táro­lásánál első szempont legyen az, hogy más anyagokkal ne keveredhessenek (élelemmel, takarmánnyal), nehogy mérge­zést okozzanak. Vincze János, Növényvédő Állomás világon, maga is lelencházban nevelkedett és hiába kérleli a kis Lili most is, ezen a forró, augusztus végi délutánon, a kocsma csendes hűvösében, a sarokasztalnál, nem hajlandó meginni a Lili által fizetett sört. Hiába néz kacéran azzal a két égszínkék szemével Sztásu arcába, nem enged Sztásu egy fél jottányit sem a Hosszú, egyenes út Heves községben a Boconádi utca. Te­rebélyes fák sorakoznak mind­két oldalán, s bár tél van. és hó fedi a földeket, mégis a leg szebb jelzőt a posta környéke csalja ki az emberekből. Ebben az utcában van azonban a he­vesi Ezüstkalász Termelőszö­vetkezet irodaháza is, amely téglavörös színével úgy elüt a többi, fehérre és sárgára festett házaktól, mint gunyhók között a fényes palota. Mondom is az elnöknek, Gulyás Sándornak, aki a következőkkel magya­rázza: — Új ház ez, az ősszel kezd­tünk az építéséhez, s egy-két hete, hogy befejeztük a belső vakolásokat. Százezer forin­tunkban van a ház, pedig csak az anyagokat vettük, az építke­zést a szövetkezet tagjai társa­dalmi munkában végezték el. Minden tag két napot dolgozott az irodaház megépítésén. Mosolyog az elnök, aztán be- invitái az új épületbe. A "szo­bák kényelmes berendezésűek, és tágasak is. Még érezni a va­kolat friss, jellegzetes szagát, ami az elnök előbbi szavait bi­zonyítja. Tovább beszélgetünk, aztán kiderül, hogy az épület­ben van a szövetkezet klub- helyisége is, 10x4 méteres he­lyiség, amibe hamarosan meg­vásárolják a televíziót. Buda­pesten intézik az ügyet, kilenc­ezer forint — a TV ára-— félre van téve... A hevesi Ezüstkalász Terme­lőszövetkezet fiatal, első éves szövetkezet Tizenhat hónapja, hogy 846 holdon, 104 család megkezdte a közös munkát, közös gazdál­kodást. Szorgalmasan végez­ték az elmúlt évben a rájuk há­ruló feladatokat és nagyszerű eredményeket értek el. A leg­jobb termelőszövetkezet meg­tisztelő címet is ők nyerték el a községben — így is emlegetik őket mindenütt. Pedig amikor megalakultak, nem kaptak mást a községtől, csak egy ló­istállót, amj nem sokat ért, és nem is volt más gazdasági fel­szerelésük sem, mint amit a szövetkezeti tagok behoztak, körülbelül 120 ezer forint ér­tékben. De dolgozni és gyara­podni akartak. Építkezni, hogy a közös vagyon ne heverjen ezerfelé. hogy volt mit szétosztani a ta­gok között. 1 424 000 forint van feltüntetve, amit a zárszám­adás napján a tagok között szétosztottak Egy-egy munkaegységre 44 forint 52 fillér ütött Ebből természetbeni részesedés 22 forint 54 fillér, pénzbeli jut­tatás pedig 21 forint 98 fillért tett ki. Ez pedig szép summa. Néz­zünk néhány példát is. Molnár István, 50 éves kora ellenére is 846 72 munkaegységet gyűjtött egybe egy év alatt. Erre búzá­ból 22 mázsát, árpából 13 má- tri, 54 kg-ot, kukoricából 23 mázsa, 70 kg-ot, burgonyából 12 mázsát, cukorbót 3 mázsát, pálinkából 11 litert, cigarettá­ból 2091 darabot kapott kéz­hez. Pénzértékben több mint 37 ezer forintot. S akik hozzá hasonló ó munkát végeztek, azok ugyanilyen juttatásokban is részesültek. így például Sál­lal Sándor, aki egymaga 600 munkaegységre, Szedlák Zsig- mond 676. Szilágyi Károly 647, Szuromi József 641 munkaegy­ségre kaptak jelentős összege­ket. És lehetne tovább sorolni a névsorból az összes nevet, a szövetkezet gazdáit, mert vala­mennyien jól dolgoztak, és va­lamennyien örültek a nagy jö­vedelemnek. — Befejeztünk egv évet - mondja búcsúzóul az elnök — ami igazolta elképzeléseinket. Jól végeztünk, mert több mint egy forinttal adtunk többet egy munkaegységre, mint amit an­nak idején beterveztünk. Most már megalapoztuk szövetkeze­tünk vagyonát, s az idén ezt to­vább növeljük. Szarvasmarha- állományunkat 100-ra növel­jük. Húsz anyakocánk van, de az idén 200 hízott sertést ter­vezünk eladni. Baromfiból 3—4 ezret, de még 79 süldővel is foglalkozunk majd. Veszünk egy szuper traktort, pótkocsi­val, erőgépeket, gumikerekű kocsit. 200 ablakkeretet a me­legágyhoz, 50 négyzetméter ponyvát, építünk egy 3 holdas dohánypajtát és egy félhajós munkagépszint is. Terveik napról napra na­gyobbak, úgy gyarapodnak, ahogy gazdagodik a szövetke­zet, ahogy növelni tudják a szövetkezeti gazdák életszínvo­nalát, Munkájukat, terveiket siker koronázza. Ennek érdeké­ben már megkezdték az idei munkákat is. Trágyáznak, ké­szítik a melegágyakat, préselik a szalmát, javítják, korszerű­sítik istállójukat, s február vé­gén a metszéssel is végeznek, ha az idő engedi, s be akarják fejezni időben a korai borsó vetését is. Fazekas István ✓ Újra táncol a „géppuskalábú lány” Sokan emlékeznek még Elea­nor Powell-ra, a „géppuska­lábú lányra”, aki a harmincas évek végén nagy sikereket aratott amerikai revüfilmek- ben. A 48 éves filmszínésznő, aki 1943 óta sehol sem szerepelt, most elhatározta, hogy potom 25 000 dolláros heti gázsiért fellép a Las Vegas-i Casinó- ban. Eger náros anyakönyvéből Éva, Sulia Mária, Juhász Jenő, Házasságot kötöttek: Mezei Sán­dor és Balázs Mária, Herczeg Kál­mán és Besenyei Erzsébet, Kirják Károly és Hevesi Róza. Bodor László Gyula és Karcub Mária, Pápista József és Kameniczki Er­zsébet Katalin, Jánosi Lajos és Da* ragó Irén. Boros István Alajos és Kalász Zsuzsanna, Bárdos Alfonz és Horváth Katalin Eleonóra, Tif- finger Árpád és Eged Rozália. Meghaltak: Pók Ferenc, Szered! Bernátné (Vas Mária Terézia), Si­ket János, Horváth János, Tamás Béla, Cseh Ignácné (Nyúl Mária); Szerdahelyi Ferenc, László József, Szepesi János. Vasas András. Tóth Sándomé (Hágen Mária), Kaskó Sándorné (Boros Terézia), Varga Istvánné (Visontai Erzsébet). Szabó Ferencné (Hornyák Erzsébet); Dcmboróczky Anna Mária. Majnár Emőné (Nagy Júlianna), Tomsó Béláné (Bukucs Mária). Kormos Ferenc, Csirke Mihályné (Antal Szidónia), Skultétl Géza. Marthi Ignácné (Tóth Ilona). Szenic«! Aurélné (Teszáry Eszter. Már az elmúlt évben építet­tek egy 50 férőhelyes növen­dékistállót. 180 ezer forint ál­lami támogatás mellett, és az idén 3 ezer férőhelyes baromfi- neveidét szándékoznak építeni saját erőből. De ha már itt tartunk, el kell azt is monda­nunk, hogy a szövetkezet veze­tősége a közgyűlés határozata alapján vásárolt egy K—25 ős traktort, hozzá pótkocsit, fű­kaszát és más egyéb gazdasági felszereléssel is bővítették gaz­daságukat. Egy forint tartozás sincs, mert mindent kifizettek idejé­ben. Volt miből — dicsekednek az emberek, ha kérdik .s el­mondják. hogy eladtak 10 te­henet, 51 hízót, 18 sőrét, 2500 mázsa szalmát, aminek prése­léséhez a napokban kezdtek hozzá gépi erővel. Azonban a legtöbb jövedelmet nem is any- nyira az állattenyésztés hozta, mint Inkább a kertészet 30 holdon termeltek dinnyét 1 holdon paprikát, 2 holdon zöld­babot. másfél holdon hagymát, 10 holdon zöldborsót, 10—10 holdon uborkát és mákot. Zöld­borsóból például 300 százalék­ban teljesítették tervüket, csu­pán a dinnyével volt egy kis baj, de így is tudták teljes egé­szében teljesíteni áruértékesíté­si tervüket. Emlegetik, hogy a 30 hold szárazborsó több mint 140 ezer forintot hozott a ház­hoz. Sok kicsi sokra megy — tart­ja a közmondás, s ezt igazolja az élet is. A hevesi Eziistka- lász Termelőszövetkezet tagsá­ga, mint a hangya, olyan szor­galmasan dolgozott. Január 20-án, amikor a zárszámadási közgyűlést tartották, arra is emlékeztek, hogy a közösség­ben az emberek alkotó, mun­kakedve is megváltozott, az em­beri tulajdonságokkal együtt. Eleinte egy-egy közgyűlésen egymás szavába vágva beszél­tek, szólaltak fel az emberek, nem tartották be a parlamentá­ris elvet. Most pedig egészen másképpen van. Mindenki meghallgatja a másikat, fonto­lóra veszik a véleményeket. Ugyanígy a munkában is. En­nek köszönhető, hogy idejében elvégezték a soron levő felada­tokat, ami nem volt épp a leg­könnyebb, hiszen nem titok, ! hogy munkaerő-problémáik Ivánnak. Mégis győzték, mégis I bírták. A cukorrépa 150 mázsás hol dán kén ti tervezett átlaghoz képest 266 mázsát, az árpa 9 'mázsa helyett 15 mázsát, a bú­za 8,5 mázsával szemben 11 mázsát fizetett a jó munkáért. Ezeknek az eredményeknek együtt örült az egész tagság. A szövetkezet vagyona most meghaladja az 1 500 000 forin­tot, pedig lényegében „semmivel kezdték" az első esztendőt. Természetes azonban az Is, Születtek: Szőllősi Lajos és Szől- lő6i Róbert Attila, Balogh Gyula, Markovics Csaba, Permay Péter Zoltán, Fehér Tünde, Kökény Béla, Hegyi József, Kovács Éva Gabrir ella, Gallovics Eszter Györgyike, Melegh Béla, Sönperger József, Lisztes Anikó, Koncz Mónika, Csóka Mária, Molnár Agnes Teré­zia, Barócsi András, Szabó Géza. Szepesi György, Gulyás Beatric Judit, Kinszki István, Bedécs Mar­git Terézia, Pinkóczi Katalin Edit, Tóth László, Kökény Terézia, Boda József, Dudás Gyöngyike Mária. Góboi- Zsuzsanna, Papp Ágnes, Tóth Éva, Szálkái József, Vas La­jos, Barkóczi Éva, Szabó Ágnes Gabriella. Pintér Hajnalka. Zagyva László Bálint, Morvái László, Vitai Miklós, Töldi Ágnes, Hegyi Judit, Mezei Ibolya, Kós Erzsébet. Suha Zoltán, Bóta Judit Magdolna, Ba­logh Emese Anikó, Nógrádi Zsu­zsanna, Lóié Judit, Lóié Jenő, Ja­kab Mária, Nagy Attila, Bódi Edit, Kovács Ágnes Erzsébet, Molnár Mária, Majoros Sándor, Nagy Ta­más Barnabás, Kovák József, Tarai maga szülte elvéből. Két ha­talmas öklét újra meg új rí leejti az asztalra s a nyoma­ték kedvéért dobbant is a lá­bával. — Értsd meg, hogy nerr kell. Ha nincs pénzem, nem iszom, — De Sztásu, az én ked­vemért, a Lili kedvéért. No, Sztásu, csak-egy kortyot. Sztásu gondolkozik, aztán egy mozdulattal kilöttyenti a cementpadlóra a pohárból a sört. Lili azonban türelmes, s újabb sört kér Popeszku tatá­tól. Az öreg megtölti a poha­rat, az asztal felé közelít, de félúton megáll s ő is a földre löttyenti a tartalmát. NéHá- nyan a törzsvendégek közül felvihognak, de Sztásu pillan­tása elnémítja őket. Csak rá kell nézni a két öklére, s lám, hogy elröppen a jókedv a sze­mekből. Nem jó ilyenkor so­káig feszíteni a húrt. Jobb tu­domást nem venni a Lili ma­kacs, forró, Sztásu iránt érzett szerelméről, jobb nem Inge­relni az alvó oroszlánt, hanem hagyni, hadd öntögesse a föld­re Popeszku tata a sört, amíg csak Lili erszényéből futja. Egész tócsa van már a cement­padlón, amikor nagy szuszo- gások közepette becsoszog a kocsmaajtón a vén Panni. Füstös, ezerbarázdás arcán ] csorog az izzadság, véreres szemében tompa kábultság, a' szutykos, szortyogó pipaszár; veszedelmesen inog petyhüdt; ajka között. Virágos tarka; kendője a fél fején trónol, a! haja zilált s oly kusza, ren-l detlen, mint bő, sokráncú! szoknyáján az elhelyezett,! ezerszínű foltok. Hörgő léleg-< zetét messziről hallani, s csak; húzza maga után a kis, kol-I duskisasszonyt. ! (Folytatjuk) <

Next

/
Thumbnails
Contents