Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-28 / 50. szám

J 061. február 28., kedd NGPOJSAQ 5 Amíg a vonat elindul... — VISZONTLÁTÁSRA, és jó utat — mondta búcsúzáskör Dobó Miklós és kezet fogott velem. Kikísért a kapuba, majd elmagyarázta még, hogy merre menjek, amerre köze­lebb az út a vasútállomáshoz. — Ha kilép, itt ezen az egye­nes úton, akkor még idejében odaér — magyarázta, s gyors lépésekkel besietett a lakásba. Elindultam hát egyedül. Sö­tét volt, csend, csak itt-ott ugattak meg szokás szerint az egerfarmosi kutyák. Az úton, mint refrén, állandóan vissza­tért a fülembe Dobó Miklós szava: — Cseléd voltam! Cseléd voltam! Míg mentem, kitárult előt­tem egy élet, minden bajával és örömével. Emberi sors, tele szenvedésekkel, küzdelmekkel, átvirrasztott, átdolgozott éjsza­kákkal. Egy ember élete, sorsa annyi emberi sors közül. Mint mozivásznon az események, — úgy pörögtek előttem az évek az ember szavai nyomán. Dobó Miklós most 51 éves. Haját a gond megszórta ezüst­tel, de arcát is árnyékolja már néhány szarkaláb. Feltűnő, hogy nem visel bajuszt, mint­ha ezzel is fiatalítani akarná magát. — Legalább most lennék fia­tal, amikor jól megy minden — emlékszem vissza elgondol­kodtató szavaira, ahogy ott ült, ingre vetkőzve, a lócán és szemem közé nézett. — Most legalább megbecsülik az em­bert, megfizetik munkáját, el­ismerik tevékenységét, s orvo­solják panaszát. SZÉP SZAVAK EZEK. Mér­legelése a múltnak, mérlegelé­se a jelennek. Egy gyökere­sen megváltozott paraszti élet valóságát tükrözi a gondolat. Ki is tudná jobban lemérni parasztságunk jelenlegi életét, mint maga a paraszt, aki gyer­mekkorát, fiatalságát, legény­életét töltötte el cselédségben, urasági intézők, botosispánok, végrehajtók, csendőrök fel­ügyelete alatt. Csak az a pa­raszt, aki végigszenvedte az elmúlt társadalmi rend min­den nyomorúságát, minden ki­zsákmányolását. Nos, ilyen ember volt Dobó Miklós is. Az apja is cseléd volt, ő is, 10 évig egyfolytában^ vitéz Oláh Gyula 1300 holdas uradalmában, itt, az egerfarmosi határban, öten voltak testvérek, s amikor el­érték a 12 éves kort, apjuk a nyomorúságtól vezérelve, őket is beajánlotta a „méltóságos- nak”. — Véreim ezek, méltóságos úr. Dolgosak, szorgalmasak, engedelmesek. Kevéssel is be­érik és nem feleselnek vissza... így került munkába Dobó Miklós. Gyermek létére a tyú­kokkal kelt, de legtöbb­ször az első kakaskukorékolás már a mezőn találta őket. Ka­pált, kaszált, robotolt, nap­hosszat engedelmesen, társai­val, csak belül égett benne a gyűlölet az ezerholdasak iránt. öt év múlva otthagyta az apja-instáita állást, és elszegő­dött Veszprém megyébe, hat­hónapos summásnak, majd a következő években Somogy, Fejér, Tolna megyéket járta végig, kaszával, kapával. Magam előtt látom, hogy legkisebb gyermekére pillant­va, elmosolyogja magát. S a mosoly mögött elillan a visz- szaemlékezés szülte fájdalom, s öröm sugárzik arcán, hogy a gyerekeknek már sokkal jobb, hiszen a nagyobbja ál­lásban van, szépen «-keresnek, jól élnek, s a legkisebbnek sem lesz már annyi gondja, mint idősebb testvéreinek volt. — Hazajön a férjem tegnap este, hóna alatt egy papírte­kerccsel, és azt mondja — me­séli a felesége —: Anyjuk, konyhabútort kapsz ajándék­ba tőlem, ihon a rajz is, már hozzá kezdett az' asztalos... Hát, bizony, ezt is most kell megérnem, öregasszony létem­re, hogy a termelőszövetkezet­ben végzett munkája után vesz nekem egy konyhabútort... Sok üveg lesz benne, egészen városias, modern... DOBÖ MIKLÓS most terme­lőszövetkezeti tag. Az eger­farmosi Űj Barázda Termelő- szövetkezet legjobb, legszor­galmasabb embere. Állatgon­dozó: reggel megy, este jön a munkából. Ám, annak is külön törté­nete van, hogyan lett ő szövet­kezeti tag. A felszabadulás után a falu gulyáját őrizte há­rom évig, s gazdálkodott az ö! hold földön, amit az államtól kapott földosztáskor. Ekkor fordult az ő élete is jobbra, mint hozzá hasonló annyi nincstelen, szegénysorsú csalá­dé. 1952-ben lépett a közös gazdálkodás útjára, elsők kö­zött volt, akik a termelőszövet­kezetet megalapították. Az ellenforradalom alatt felosz­lott a szövetkezet, de két év múlva ismét belépett, azóta itt dolgozik a szövetkezetben, munkáját siker koronázza. Megbecsülik, segítik elképzelé­seinek imegvalósítását és ő elé­gedett keresetével, s a termelő- szövetkezettel. Zárszámadáskor 849 munka­egysége után 50 304 forintot illetve ennek megfelelően ka­pott pénz- és terményrészedést. Tíz állatot gondozott: etette itatta, fejte, s a, 17 éves Imre fia segítségével ilyen jövede­lemre tettek szert. Csak ku­koricából 40 mázsát kapott és a háztájin is 40 mázsa termett Tehát ezért elégedett — tű­nődöm magamban. — Ebből a iövedelemből telik a konyha­bútorra, a gyereknek ruhára, ebből telik mindenre. — Hamarosan levágjuk a harmadik hízót is — kacsint rám huncutkásan, és megelé­gedetten mosolygott. — Jöjjön el, meghívom disz­nótoros vacsorára. A vonat füttye hasít bele gondolataimba, a csendbe, a sötétségbe, a Debrecen felől ér­kező személyvonaté, ELINDULOK HAZAFELÉ de Dobó Miklós szavaira, éle­tére még sokáig visszaemléke­zem. Fazekas István Továbbra is lesz kalauz az egri autóbuszokon A Népújság január 7-i szá­mában hírt adtunk arról, hogy a 32-es Autóközlekedési Vál­lalat állandóan tökéletesíti és fejleszti az egri helyi autó- buszjáratokat. Félreértésekre adott alkal­mat, ezért közöljük, hogy csak a főútvonalakon és csak csúcs­forgalmi időszakokban indít­ják félóránként a járatokat. A kalauz nélküli autóbusz­közlekedést egyelőre nem ve­zetik be. Nem azért, mintha nem bíznának az emberek be­csületességében, hogy a meg­felelő díjat a perselybe be­dobják, de egyes járatokon, például a gépállomástól a Ber­váig — a távolságtól függően — több díjtétel van. Hogy me­lyik mennyi, azt mindenki nem tudhatja. Nem lehet egy­ségesíteni a díjtételt és nem lehet átszállókkal megoldani a közlekedést, mert ez nem szol­gálná az utazók kényelmét. Tehát továbbra is kalauzok adják a jegyet az egri uta­zóknak. Az ő kérésük az, hogy az utasok készítsék elő a vi­teldíjat, hogy ne legyen torló­dás a felszállásnál. Ez is egyik előfeltétele annak, hogy gyors és pontos legyen az egri helyi­járat. Felvétel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára A Színház- és Filmművészeti Főiskola igazgatósága az 1961/62. tanulmányi évre fel­vételt hirdet a színház, színhá­zi rendező és filmoperatőr tan­szakokra. Felvételre érettségi bizonyítvánnyal lehet jelent­kezni. Korhatár a színészeknél 17*—22, a többi tanszakon 18— 25 év. A felvételi kérvényeket a saját és szülei adatait tar­talmazó életrajzon kívül, az igazoló iratokkal (vagyoni és kereseti kimutatás, az iskola vagy a munkahely ajánlása), 1961. március 15-ig kell bekül­deni az igazgatósághoz (Buda­pest, VIII., Vas utca 2/c.) A határidőn túl érkező kérvénye­ket az igazgatóság nem veszi figyelembe. (MTI) — EGERBOCSON, a Sza­badság Termelőszövetkezet­ben az idén 50 férőhelyes nö­vendékistállót és 30 vagonos magtárt építenek, 525 ezer forint állami támogatás mel­lett. ( Egyre jobban nem tetszik nekem ez a j dolog. Olvasom, hogy például Franciaor­szágban a folyóira­tok fele nők számára készül, sőt, speciális női sajtóügynöksége - I két terveznek felállí­tani. Becsületsza­vamra, nincs semmi kifogásom a női egyenjogúság ellen, de azért titkon félek és remegek. Mi lesz ebből, ha ez igy megy tovább? Újság asszonyoknak, de férfiaknak, külön nincs. Rovat az újsá­gokban asszonyok­nak, de férfiaknak nincs. Nőtanács van, de férfiatanács nincs. Anyqk boltja van, de apák boltja csak a viccben van, s ott is kocsma. Próbál­koztak apák napjá­val is, de abból se jött ki semmi jó, megkapó és megható, mert abból is csak Vicc lett... Nem sok jövőt jó­solok a férfiaknak. Visszajön a matriar- Chátus... (- ó) Viasszal a fülben Hallottam és nem akarom hinni. íme, egy élő kövület. íme, egy eset, remélem magam is, hogy csak egy, hogy nem általános, hogy aki felszínre hozta, inkább régészkedett csak: megkövesedett gyomnövényt talált életünk dúsan sarjadzó új hajtásai köiött. Első pilla­natra nem is különösebb az eset, talán néhá­nyon meg is bökkennek, minek ilyen nagy­hangú bevezető, s minek erről egyáltalán írni. Minek? Nos, majd erről később. Nevet nem, csak helyet írok, ráismernek úgyis a szereplők, s másoknak meg minek a név, elég a rövid történet is. Egerbocson tör­tént. Két esküvő, még tavaly decemberben vagy novemberben. A négy ember fiatal, talán na- gyonis, de az esküvőt egy törvény, és szerin­tem nagyon okos törvény sürgette, amely szerintük nem volt okos. Hisz azért esküdtek meg még tavaly év vége előtt, hogy ,az idén, január elseje előtt életbelép egy rendelet, misze­rint katonaidő előtt csak felsőbb hozzájáru­lással nősülhet meg katonai szolgálatot még nem teljesített fiatal. Hogy mi okos ebben a rendeletben? A ka­tonaság két év, s aki katonának megy, fiatal, nemkülönben fiatal az asszonynak fogadni akart lány is. Nem egy és nem is kettő azok­nak a házasságoknak a száma, amelyek nem állták ki a próbát, a két év próbáját: elment a fiú, mint szerelmes, boldog férj, s kiábrán­dulva, vagy belőle már kiábrándult asszonyt lelve, jött vissza, immáron egy ismeretlenhez, akit csak lényegében névlegesen nevezhet asszonyának, s az: férjének. Nos, ezt a rendeletet „játszották ki" Eger­bocson. Mint fogfájós ember, aki egy másik fogát akarja kihúzatni, hogy becsapja orvo­sát. Mert a házasság megköttetett. És most élnek a fiatalok — külön. Mert külön élnek. Fiú is otthon, lány is otthon. A törvény előtt férj és feleségek, de a szülők szemében nem, egymás számára sém, mert még jön a kétévi katonai szolgálat, s aztán majd összeköltöz­hetnek. Akkor meglesz a templomi esküvő, a papi áldás, felbúg az orgona és a leszerelt fiú az ember után isten előtt is asszonyává, az asszony férjévé fogadja párját. Megelőzték, sőt furfangos módon ki is ját­szották a törvényt, mert furfangért ugyan nem kell a szomszédba mennie a magyar em­bernek, — már nehogy nacionalizmussal vá­doljanak. De hogy közben a fiút még asszo­nya ölelő karja sem emlékezteti erre a házas­ságra, hogy a fiatal asszonyban, a. szülők sze­rint, formális házasság az együvétartozás leg­kisebb érzését sem váltotta ki, — az lényeg­telen. De mit hoz a két esztendő. Jaj, csak azt hozná, hogy boldogan borulnak majd végül is 'egymás karjaiba, csak azt, hogy soha egyetlen percre el ne felejtsék egymást, csak ne fordulna el a szívük egymástól. E sorok Írója lenne és reméli, hogy lesz is a legboldo­gabb ... De most Egerbocson négy ember él felemáson: se legény, se férj; se menyasszonyt se asszony, összekötve és mégis elválasztva. Egymásnak rendelve, ítélve, s egymás birtok­lási jogától megfosztva: viasszal fülben mu­zsikát hallgatni, lebéklyózott kézzel házat épí­teni, behúnyatott szemmel a tavasz pompáját nézni. Dudva ez, itt maradt, fosszilis maradványa a múltnak, amikor a törvényt kijátszani, a felsőbbeket becsapni legalábbis virtus, de gyakran még hősi tett is volt. De csak volt. Ma nevetséges lenne, ha valaki lovagi vért­ben menne a csatába, pedig egykor az volt a hősi és szívdobogtató. A nép által hozott tőré vényeket kijátszva megelőzni, vagy megelőzi ve kijátszani, — ma már csak nevetséges, kői mikus. Vagy hogy inkább tragikomikus! (gyurkó) Korszerű építészet Új igények9 új lakások tf4" ----ff (f oto: Kiss Béla) 2. Előző cikkünkben a korszerű lakás tervezéséről, a helyiségek beosztásáról szóltunk. Most nézzük meg a belső elrende­zést. A nappali szobák kedvező használhatóságát a berendezés dönti el. Bútorzatunk a haszná­lathoz igazodjék. Kényelmes karosszékekből álló ülőbútor­csoport legyen szobánk legfőbb bútorzata. A berendezési tár­gyakat a falak mellé helyez­zük, hogy a helyiség közepén lehessen közlekedni. A régi, középre állított „ovális ebédlő- asztal” sohasem volt célszerű, s nagy helyet igényelt. Az ajtó­kat ne a falak közepére helyez­zük, hanem eltolva, egymás közelébe, ami által nagyobb, összefüggő, bútorozható fail ré­szeket kapunk. A hálószobával kapcsolatos felfogás megváltoztatása a leg­fontosabb szempont. A leg­újabb irányelvek szerint egy szobában két személynél több ne aludjék. A szülők, a külön nemű és külön korú gyerme­kek aludjanak külön helyiség­ben. Meglevő két szoba esetén a szülők aludjanak a nappali szobában, mivel ők fekszenek le később, a gyermekek pedig a másik szobában legyenek. Az utóbbi legyen teljesen az övék, tanulásuk, játékuk ott folyjon. A külön hálóhelyiségek nem igényelnek több területet, vagy költséget az új építkezéseknél, mivel a 4,5x4,5 m hálószoba helyett készített két 3’5x3,0 méteres félszoba azonos terje­delmű. Elegendő két-két ágy, szekrény és asztal elhelyezésé­re, különösen, ha a fekvőhelye­ket nem egymás mellé helye­zik. A lakásban a ruhaneműek és egyéb tárgyak elhelyezésére szolgáló szekrények igen sok helyet foglalnak el, s mivel ké­szítésükhöz értékes faanyag és sok munka szükséges, költsé­gesek is. Kevesebb költséget jelent és területnyereséget biz* tosítanak a szobában, vagy az előszobában elhelyezett beépí­tett szekrények, amelyek puha fából, mázolva készíthetők, s a mennyezetig érnek. A hatósági előírások megkí­vánják minden lakásban — ha nem készül fürdőszoba — mos­dófülke létesítését, amelynek területe legalább két négyzet- méter. Bárcsak minden építte­tő megértené ennek a fontossá­gát. A mostani fejlődő gyer­meknevelési rendszerünkben a fiatalok gyakran sportolnak, játszanak, dolgoznak., A kis fülkében, amely 'ajtó nél­küli nyílással csatlakozik a helyiséghez — ezáltal hőmér­séklete azonos azzal — a füg­göny behúzásával, elvégezheti a teljes lemosdást, amely egész­sége szempontjából felbecsül­hetetlen. Ez a rövid és nem teljes is­mertetésen kívül még igen sok m 4 n M 4 w *».-sí 1,41-4s—132 -4s-r« -H» t»4 ---------------------1­Ké nyelmes, lakályos-e az ilyen otthon? Nézzük meg a beosztását! 1. Az előszoba központi elhelyezésű. A lakás több részébe innen lép** hetünk be. 2. A konyha csupán főzésre szolgál, azé^t kicsi. 4. Az ét­kezés a nagy szobában történik. 5—6. A hálóhelyiséget mégosztották külön a szülők és külön a gyermekek részére. Ez a megoldás külö- sen tíz éven aluli, vagy egynemű gyermekek részére megfelelő. A lakáshoz természetesen, beépített szekrényekkel ellátott előszoba, für­dőszoba és éléskamra tartozik* méret, berendezés és egyéb szempont van, amely a lakás jobb használhatóságát és ké­nyelmét biztosítja. Az építtetők érdeke, hogy építész szakem­berhez forduljanak, aki ezeken túl is, és a család sajátosságait figyelembe véve, tervezi meg az épületet. Az illetékes hatósági és tár­sadalmi szervek pedig szervez­zenek tervrajzok és vetített ké­pekkel kísért előadásokat az új, minél jobb lakások létesí­tése és a meglevők kedvezőbb kihasználása érdekében, hogy ezáltal az emberek kényelmét és általánosságban megyénk lakáskultúráját^ fokoz hassuk, Harmath László, építészmérnök.

Next

/
Thumbnails
Contents