Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-24 / 47. szám
1961. február 84., péntek népojsa© s A kiáború elkerülhetőségének lehetőségéről TV apjairík legégetőbb prob- 9?L' lémája — a háború és a béke kérdése”, — állapítja meg a kommunista és műn* káspártok 1960 novemberi Nyilatkozata. Ez a megállapítás a világ haladó erőinek, szinte az egész emberiségnek a véleményét fejezi ki. Napjaink legégetőbb problémája, mert egy emberöltő alatt két világháború zúdult az emberiségre és vannak erők, amelyek most újabb világháború kirobantásán mesterkednek. Napjaink fő problémája, mert tapasztalhatja az emberiség, hogy a háború mérete, pusztító hatása egyre növekedett, és növekedhet. Az . első világháborúban 36 állam hetvenmlllió mozgósított katonával vett részt és az érintette a világ lakosságának 60 százalékát. A második világháborúban már 61 állam 110 millió katonája és a világ lakosságának 80 százaléka vett részt. S míg az első világháború „mérlegén” tízmillió halott és 20 millió súlyos sebesült volt, a második világháborúban .már 32 millió ember pusztult el és körülbelül 35 millió volt a súlyos sebesültek száma. S mit hozhat egy eset-, leges harmadik világháború a haditechnika ilyen gyors ütemű növekedésével? 'Több száz millió ember, az anyagi javak, a kultúra mérhetetlen pusztulását. Hiszen az első világháborúban lényegében a kardok és szuronyos puskák, a második világháborúban páncélosok és repülők álltak szemben egymással, de egy újabb háború esetén rakéták, atom- és hidrogénbombák pusztítanak. Ezért harcolnak a világon százmiliók egy esetleges újabb háború ellen, ezért napjaink . legégetőbb problémája a háború és a béke kérdése. Fenyegeti-e háború napjainkban az emberiséget, van-e háborús veszély? A kommunista, és munkáspártok 1960 novemberi Nyilatkozata így válaszol erre: A háború a kapitalizmus állandó velejárója. Amíg imperializmus van, fennáll az agresszív háborúk talaja is. Az új világháború veszélye tehát nem szűnt meg és az agresz- szió, a háború fő ereje az amerikai imperializmus, amely szövetségeseivel katonai tömböket alkotott. Katonai támaszpontokkal hálózza be a világot és ezek a tömbök, támaszpontok veszélyeztetik az általános békét és biztonságot. Felfegyverzik szövetségesnek a revansista Nyugat-Németor- ezágot, tűzfészkeket építenek ki Távol- és Közel-Keleten, Afrikában és Latin-Ameriká- ban, beleavatkoznak más népek ügyeibe és mérhetetlen fegyverkezési hajszát folytatnak. Mindez a háborús készülő-; dés a szocialista, a békeszerető országok ellen irányul. A háborús veszély tehát megvan, mert létezik az imperializmus, amelynek szükség- szerű velejárója a háború, és amely örök ellensége a szocializmusnak, a haladásnak. Fokozza a veszélyt, hogy még van a világon gyarmati megszállás, mert a gyarmatok megtartása. leigázása nem megy háborúk nélkül, hogy éleződnek az ellentétek a főbb tőkés országok között és ezek az ellentétek is háborúhoz vezethetnek. A fő forrása azonban a világháborúnak, hogy az imperializmus a szocializmus elleni háborúról nem mondott le. vissza akarja szerezni pozícióját és profitját azokban az országokban, amelyek lerázták az imperializmus igáját. De a világ népei e veszélyeket látva még nagyobb erővel törekszenek az új világháború megakadályozására, és azt kutatják, hogyan lehetne megszabadítani az emberiséget az állandóan ismétlődő világháborútól. Erre a „hogyanra” a kommunista pártok adnak helyes és igaz választ. A háború és a béke perspektívájának újszerű megítélésében különösen nagy szerepet játszott az SZKP és ennek XX. kongresszusa és azt követően a kommunista és munkáspártok 1957, 1960. évi Nyilatkozata, Kiáltványa. Lenin ama tételét, hogy az imperializmusban a háború elkerülhetetlen, még abban az időben fogalmazta meg, amikor az egész világon a kapitalizmus osztatlanul uralkodott, a háborúval szembeszálló erők viszonylag szervezetlenek, gyengék voltak. Ismeretes, hogy már az első világháborút megelőzően is a munkásosztály, a dolgozó tömegek szem- beszóllnak a háborús törekvésekkel. De a munkásosztály vezető szerve, a II. Internacio- nálé nem töltötte be feladatát, jobboldali vezetői elárulták a marxizmust, dezorganizálták a munkásosztály hóborúellenes harcát. A második világháborút megelőzően r béke erői már nagyobbak. Létezik a Szovjetunió, amely a háborúellenes harc fő erejét képezi. A jobboldali szociáldemokrácia azonban ismételten megbontja a munkásosztály nemzetközi egységét és így a Szovjetunió, a kommunista pártok és más haladó erők nem tudják a fasiszta 1 agressziót megakadályozni. A Szovjetunió és az őt támogató erők harca azonban így sem volt hatástalan. A második világháború után döntő változás ment végbe a nemzetközi erőviszonyokban. Értékelve a változást, a XX. kongresszus megállapította: „a háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen”. Az 1960 novemberi Nyilatkozat megerősítette ezt. „Az imperializmus agresszív természete nem változott. Kialakultak azonban azok a reális erők, amelyek meg tudják hiúsítani agresszív terveiket. A háború ma már nem végzetszerűen elkerülhetetlen”. A történelem folyamán első ízben harcolnak a háború ellen nagy, szervezett erők: a hatalmas, kommunizmust építő Szovjetunió, amely világelső lett a tudomány, a technika dö'ntő ’ágaiban, a szocialista világtábor, amely a világ termelésének egyharmadát adja, hozzátartozik a világ lakosságának 35 százaléka és a világ területének egynegyede, amely anyagi, politikai, katonai hatalmát a béke szolgálatába állította. Az ázsiai, afrikai, latin-amerikai békeszerető államok egyre növekvő számban csatlakoznak e harchoz, mert létérdekük a béke megőrzése. A nemzetközi munkásosztály és szervezetei, mindenekelőtt a kommunista pártok; a gyarmati és függő országoknemzeti felszabadító harca, mozgalmai, mind az imperializmus háborús erőit gyengítik. A békeharcosok szervezett világmozgalma; a semleges országok, amelyek a békés egymás mellett élés híveiként lépnek fel; a tőkés országok burzsoáinak egy része, amely józanul értékeli az erőviszonyokat és az esetleges háború következményeit; fellép az ellen. A népek akarata, fel- világosultsága, tudatának növekedése, aktivitásának fokozódása is fontos, visszahúzó erő a háborús kormányokkal szemben. Megvannak tehát azok az erők, amelyek képesek lefogni az agresszorok kezét. Ugyanakkor tény az is, és nem lehet számításon kívül hagyni, hogy az imperializmus napjainkban is jelentős erőt képvisel, hogy óriási fegyverkészlettel, hadsereggel rendelkezik, hogy any- nyit fegyverkezésre mint ma, soha nem fordítottak még békeidőben. Figyelmet érdemel, az is, hogy a militarizálási szellem növekszik, a katonai apparátus szerepe a polgári intézmények rovására megnőtt, egyes országokban a legagresz- szívebb monopolista körök kerültek előtérbe, s néhány országban a fasizmus veszélye is nőtt és fennáll. Éppen ezért ma is érvényes a XX. kongresszus megállapítása: „...ilyen körülmények között természetesen, érvényben 'marad az a lenini tétel, hogy mivel létezik az imperializmus, fennmarad a háború keletkezésének gazdasági alapja is”. A háború elkerülhetőségének, a világháború veszélye teljes megszüntetésének különböző útjai, módjai vannak napjainkban. A háború csak akkor lesz feltétlenül és véglegesen kikapcsolva az államok közötti érintkezésből, ha a szocializmus az egész világon, vagy a világ nagy részén győz. Akkor szűnnek meg véglegesen az országon belül is és nemzetközileg is azok az antagonisztikus ellentétek, amelyek háborúhoz vezetnek. A szocialista tulajdonviszonyok, a munkásosztály hatalma véglegesen száműzik a háború rémét, mert megszüntetik a háború gazdasági alapjait. Másrészt a békés egymás mellett élés során is kialakult olyan helyzet, hogy a békés versenyben a szocializmus nemcsak politikailag és katonailag, hanem gazdaságilag is elhagyja a vezető imperialista államokat és a szocialista világrendszer erejének növekedésével szemben az imperializmus ereje minimális lesz és gyakorlatilag a háború megvalósíthatatlanná válik. A háború elkerülhetővé válhat az általános és teljes leszerelés megvalósításával is. A leszerelés nem szünteti meg az imperializmust, de megszünteti azokat az eszközöket, amelyekkel háborút lehetne kezdeni. A leszerelést követelő jelszó — reális — napjainkban meglevő erőviszonyok teszik azzá. A kommunista és munkáspártok 1960 novemberi Nyilatkozata és felhívása a világ népeihez, megszabja azokat a feladatokat. amelyet napjainkban a háború ellen, a béke védelmében tenni kell. Az összes békeszerető erők egyesült erőfeszítésével megőrizhető a béke és elhárítható a háború. S figyelmeztet: harcolni kell a békéért és nem várni, míg bombák hullanak. A fő feladat az, hogy idejében megfékezzük az agresszorokat, elhárítsuk a háborút, elejét vegyük kitörésének. Ébernek lenni és leleplezni az imperialisták politikáját, fokozni a béke erőinek szervezettségét, szilárdítani az együttműködést az összes olyan állammal, amely nem akar háborút, nem érdekelt a háborúban. Követelni kell a fegyverkezési hajsza megszüntetését, az atomfegyverek gyártásának betiltását, a katonai támaszpontok és tömbök felszámolását, a békeszerződés megkötését Németországgal, és véget kell vetni a nyugatnémet re- vansisták agresszív törekvéseinek és megakadályozni a japán militarizmus újjászületését. A világ békeszerető erői, ha összefognak, nemcsak tartóssá téheták a békét, de egyszer s mindenkorra el is kerülhetik a háborút. „A mi korunkban — mondja az 1960 novemberi Kiáltvány a világ népeinek — a béke erői fölényben vannak a háború erőivel szemben. A népek elérik a béke megvédésének nemes és hőn óhajtott célját, ha egyesült erővel, állhatatosan és aktívan harcolnak a békéért, a népek barátságáért A kommunisták minden erejükkel ezen munkálkodnak. A béke legyőzi a háborút!” Papp János A Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának határozataiból: As 1961. évi munkaversenyről és a hány áss trösstbisottság munkájáról A gazdasági és a műszaki vezetőkre az elmúlt időszakban az a feladat hárult hogy az éves tervet gondosan bontsák le munkahelyekre és az idei feladatok megoldásához haladéktalanul, zökkenőmentesen lássanak hozzá. Az üzemekben folytatott vizsgálatok azt igazolják, hogy ezen a téren az elmúlt évekhez viszonyítva jelentős előrehaladás történt. Ahol a legfőbb termelési mutatókat munkahelyekre és brigádokra lebontották, vagyis minden dolgozó tudja, hogy mi a feladata, ott a munkások konkrét versenyvállalást tettek. Például Petöfi-altárón több brigád vállalta, hogy műszakonként egy csille szénnel többet adnak ld, pontosan meghatározták, hogy hány százalékkal csökkentik a robbanóanyag felhasználását, harmadanként átlagosan 1,5 százalékra csökkentik a baleseteket. A' Politikai Bizottság határozatot hozott és fő feladatként szabta meg a termelékenység növelését. Ennek fontosságát megértették a munkások és nagyon sok felajánlás született a termelési tanácskozásokon és brigád-megbeszéléseken. A Mátravidéki Szénbányászati Tröszt valamennyi csapata vállalta a teljesítmény fokozását, a gazdaságosabb termelést. A tröszthöz tartozó üzemek összesített versenyvállalása február elején 3,4 millió forintot tett ki és ez az összeg állandóan emelkedik, örvendetes jelenség az is, hogy a legtöbb brigád versenyfelajánlásában szerepel a tisztán- termelésre, vagyis a minőség javítására vonatkozó felajánlás. A jó gazda örül az eredményeknek, de éber szemmel, figyelemmel kell kísérni a hiányosságokat, a legkisebb lemaradást és zavart is. Ezért a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa rámutatott, hogy Recsken és Gyöngyösorosziban vontatottan és nehezen indult az idei munkaverseny. A bányászatban általános jelenség, hogy a kiszolgáló személyzet és a szakmunkások versenymozgalmát eddig nem sikerült kiszélesíteni, pedig a gépesítések következtében ez fokozott jelentőséggel bír. A • műszaki középkáderek döntő többsége felajánlást tett, hogy egy-egy csapatot patronál, a napi munkában és a tanulásban egyaránt segítik őket, biztosítani fogják a termelés műszaki előfeltételeit. Viszont hiányosságként kell megállapítani, hogy a magasabb beosztású műszaki vezetők között csak elvétve találunk olyanokat, akiknek konkrét versenyfelajánlása van. A Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa helyesnek tartja azt a kezdeményezést, hogy a műszakiak egy-egy szocialista brigádnak tagjai legyenek, segítsék azok munkáját, és közösen értékeljék a verseny vállalások teljesí-, tését. Határozatot fogadott el az elnökségi ülés, hogy márciusban a műszaki vezetők részére megbeszélést tartsanak, ösztönözöm kell a műszakiak versenyvállalásának kezdeményezését. Fokozott jelentőséget kell tulajdonítani a munkahelyek méret szerinti faellátására, mert ezzel jelentős anyagmegtakarítás érhető el. Nagyobb gonddal kell felülvizsgálni a szocialista brigádok verseny- vállalását. pontosan meg kell tartani az időszakos kiértékeléseket, de fbkozott figyelmet kell tulajdonítani az egyéni versenymozgalomnak. Az egyéni versenyvállalások összesítéséből kell megállapítani az üzemek vállalását. Következetesen és gyorsított tempóban meg kell valósítani a műszaki fejlesztés és az újítások bevezetésének előfeltételeit. Sokrétű, komplex feladat a mai versenymozgalom. A politikai-gazdasági munka mindig a legfőbb feladatokra irányuljon, egészítse ki egymást, segítse előbbre a termelést. Gonddal és felelősséggel, ezen munkálkodjanak a szakszervezeti vezetők és minden szervezett munkás. F Óvodások farsangja (A képes riport folytatása az 1. oldalrőt) A nagy-csoportosok a menyasszony-búcsúztatót adták elő, A vőlegény Kiss Gyurka, a menyasszony pedig Nyerges Ma• rika volt. A nagyok mellett a kicsik sem maradtak le. Túrán György, Slézi Erzsiké, Boksa Katika és Juhász Katika egy-egy kis versikét mondtak el. A kis kakas gyémánt félkrajcárját elrabolja a török basa. A kis jelenet három főszereplője Balázs János, Oldal Vincze és Keresztes Péter volt. Ki nyeri el az „Éiiizem“ cimet? Versenykiértékelésre gyűltek össze tegnap délelőtt Egerben az ország áramszolgáltató vállalatainak vezetői. Az értekezleten az elmúlt év második felében végzett munkákról tanácskoztak, az idei év előttük álló legfontosabb feladatairól tárgyaltak. Ezen a tanácskozáson döntötték el, hogy az 1960 második felében végzett jó munka jutalmául melyik áramszolgáltató vállalat nyeri el a kitüntető és megtisztelő „Élüzem” címét. (Lapunk zártakor az értekezlet még tartott.)
