Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-03 / 29. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! * 6 munka után AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XII. évfolyam, 29. szám Ara 50 fillér 1961. február 3., péntek „Minden munkás eszére és szívére szükség van!“ A% idei népgazdasági tervek végrehajtásával kapcsolatos feladatokról tanácskozott a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa Február elsején, délelőtt 10 órakor, mintegy 600 küldött gyűlt össze az egri Szakszervezeti Székház nagytermében, hogy fontos népgazdasági kérdésekről tárgyalja­nak. A tanácskozás elnökségében helyet fog­laltak: Marosán György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság tit­kára, Putnoki László, az MSZMP Heves me­gyei Bizottságának első titkára, Kácsor Já­nosáé, az MSZMP városi pártbizottságának titkára, Baranyai Tibor, a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségének tagja, a Mű­vészeti Dolgozók Szakszervezetének titkára, Balázs Sándor, a Szakszervezetek Heves me­gyei Tanácsának elnöke, az Egri Faipari Vál­lalat igazgatója, Misi Sándor, a KISZ Heves megyei Bizottságának titkára, Pethes Ferenc, az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezete területi bizottságának titkára, Bárdos József- né, az Egri Dohánygyár szakszervezeti bizott­ságának titkára, Utassi D. Mátyás, az Eger- csehi Bányaüzem szakszervezeti bizottságá­nak elnöke, Deli István, a MEDOSZ Hevesi megyei titkára. A tanácskozást Balázs Sándor nyitotta i meg. Bevezetőjében elmondotta, hogy a má­sodik ötéves tervben fontos feladatok végre-i hajtása vár ránk, s már most, a tervidőszak5 kezdetén úgy kell dolgoznunk, hogy az elkö-í vetkezendő évek feladatainak megoldására is] kellőképpen felkészüljünk. Ez az év a mása-] dik ötéves terv első esztendeje — hangoztattál Balázs elvtárs —, s ennek az esztendőnek} eredményes munkáján nagyon sok múlik.! Azért gyűltünk össze tanácskozásra, hogy a 5 problémákat tisztázzuk, a feladatokat körvo-\ nalazzuk, hogy a nehézségeket, amelyekkel j munka közben találkozunk, legyűrjük. Balázs elvtárs ezután bejelentette a ta-< nácskozás napirendi pontját, s megadta a< szót Furucz János elvtársnak, hogy tartsa < meg referátumát az 1961. évi népgazdasági < tervek végrehajtásával kapcsolatos felada­tokról. — Mai tanácskozásunk célja — mondotta bevezetőjében Fu­rucz János elvtárs, a Szakszer­vezetek Heves megyei Taná­csának vezető titkára —, hogy a SZOT IX. teljes ülésének hatá­rozata alapján a tanács meg­szabja a Heves megyei szak- szervezetek előtt álló feladato­kat, megjelölje azokat u ten­nivalókat, amelyek elősegítik az 1961. évi népgazdasági ter­vek végrehajtását, a dolgozók anyagi és kulturális igényei­nek fokozottabb kielégítését. A hároméves terv befejezé­sével a szocializmus építésének eredményekben gazdag szaka­szát zártuk le, s ez évben vette kezdetét a második ötéves terv időszaka, amely újabb nagy lépést jelent előre, szocialista hazánk felépítésében. A hároméves terv időszaká­ban nőtt az ipar műszaki, tech­nikai színvonala, előreléptünk a termelés és a gyártmányok korszerűsítése, az ipar^ szerke­zetének átalakítása terén. Furucz elvtárs ismertette a három munkás év eredmé­nyeit. Elmondotta, hogy a 3 év alatt a termelés mintegy 40 százalékkal, a termelékenység 20 százalékkal emelkedett. Megyénk ipari üzemeinek eredményeit összesitve, 38 százalékkal növekedett a termelés, s 18 százalékkal növeltük a termelékenység mutatóit. Jelentős eredményeket értünk ei a mezőgazdaság szocialista átalakítása területén. Megyénk­ben befejeztük a mezőgazdaság szocialista átszervezését és a megyében levő összes földterü­let 96 százalékán folytatunk nagyüzemi gazdálkodást. Növekedett dolgozó népünk, ezen belül munkásosztályunk politikai öntudata, általános műveltsége. Széleskörűen bon­takozik ki,a dolgozók politikai és termelési aktivitása. Ez még szilárdabb alapot ad második ötéves tervünk feladatainak sikeres elvégzéséhez. Az előrehaladás a népgazda­ság minden területén lemérhe­tő. De vannak olyan tapasztala­taink is a hároméves terv vég­rehajtása során, amelyek nega­tív tapasztalatok és ahhoz, hogy az 1961. évi és a követke­ző esztendők feladatait sikere­ken végre tudjuk hajtani, ne­hézségeinket meg kell szün­tetni. Egyik ilyen tapasztalatunk — hangsúlyozta Furucz elvtárs hogy még mindig elég gyakori az üzemek szűk helyi érdekeinek elő­térbe helyezése, az orszá­gos érdekekkel szemben. Ebből is adódik, hogy üzeme­ink egy részében még mindig nem sikerült teljesen megvaló­sítani a program szerinti ter­melést. Furucz elvtárs a kooperá­ciókban rejlő lehetőségek ki­használására hívta fel a jelen­levő iparvezetők figyelmét. A Finomszerelvénygyárban gyártjuk a motorokhoz szüksé­ges porlasztókat, bár összegsze­rűségében a gyár termelésében ez nem jelentős, mégis a koope­ráló vállalatoknál nagyon ko­moly zavarok származhatnak abból, ha a gyár nem teljesí­tené kötelezettségeit — mondot­ta. Fogyatékosságai vannak pre­mizálási rendszerünknek is. Több üzemben és vállalatnál káros szemlélet, kár< s gyakor­lat uralkodik ezen a területen. Egyes üzemeinkben a terv nem teljesítése, a kötelezettségek valóra nem váltása esetén is megtalálták a lehetőséget arra, hogy prémiumot fizessenek ki. Az üzemi bizottságoknak részt kell venniök a prémium-fel- adattervek kidolgozásában, hogy a múlt évben tapasztalt fogyatékosságokat teljes mér­tékben felszámolhassuk. Nem sokat javult a helyzet az üzemvezetés demokratizálá­sa területén sem, bár üzeme­inkben kialakultak a demokra­tizálás helyes és sokrétű mód­szerei. Miért halad az üzemvezetés demokratizálása lassan? Véleményünk szerint azért, mert' a gazdasági vezetés az üzemvezetés demokratizálasa- nak megvalósításában hatáskö­rének csorbítását látja. S ez ab­ból adódik, hogy igen sok helyen nem tud­ják eléggé összeegyeztetni az egyszemélyi vezetés el­vét a dolgozók vezetésbe való bevonásával. Régi, rossz szemlélet is uralko­dik a vezetők egy részének fe­jében, Ezek azt képzelik, hogy a dolgozókra való támaszkodás: nélkül is eleget tudnak tenni az előttük álló feladatoknak. Furucz elvtárs hosszan és részletesen beszélt az egysze­mélyi felelős vezetés gyakorla­táról, a dolgozókra való tá­maszkodás fontosságáról, az üzemi tanácsok feladatairól, s azok termelést segítő munkájá­ról. Elmondotta, hogy sok üzemben elmulasztják a dolgo­zóktól való segítség-kérést. Pél­dának említette a siroki Mátra- vidéki Fémművek esetét, ahol, bár az üzem 1960. évi tervét végig, részleteiben sem teljesí­tette, nem használták ki azt a lehetőséget, hogy a dolgozókra támaszkodjanak. Fel kell venni nekünk, szak- szervezeti szerveknek a harcot az üzemi demokrácia lebecsü­lésének bármilyen megnyilvá­nulásával szemben. A termelési tanácskozáso­kat olyan tanácskozó tes­tületté kell tenni, amelyen felelősségteljes tudattal tárgyalják meg az üzem, vagy üzemrészek előtt álló feladatokat. Ehhez biztosítani kell, hogy a terveket üzemekre, üzemré­szekre, s ahol lehet, munkapa­dokra felbontsák. Tennivalóink, feladataink egyre nagyobbak, nehezebbek lesznek, s ezek megoldásához minden becsületes dolgozó szí­vére és eszére szükség van. Milyen feladataink vannak az 1961-es évben? Olyan feladatokat tűztünk magunk elé, amelyekkel élet- színvonalunk további emelke­dését biztosítani tudjuk. Nyolc százalékkal kell növekednie az ipar termelésének, ezen belül a gépipari termelésnek 10 szá­zalékkal, a vegyiparnak 13 szá­zalékkal, a könnyűiparnak 6,4 százalékkal, s az élelmiszer- ipari termelésnek 4,5 százalék­kal. A munkatermelékenységet is emelni kell 5,6 százalékkal. Furucz elvtárs részletesen foglalkozott azzal a kérdéssel, megvannak-e a feltételeink ah­hoz, hogy terveinket végrehajt­hassuk. Megyénkben a feltéte­lek adottak — mondotta — s ezt bizonyítja az is, hogy 1957- hez viszonyítva 9,8 százalékkal termeltünk többet 1958-ban. A többtermelés 6,9 százalékát a mm IWilliwi mmm Az 1961. évi népgazdasági tervek végrehajtásával kapcsolatos feladatokl A hatvani Béke Termelőszövetkezet hatvannégy tagja 842 holdon egy esztendővel ezelőtt kezdte meg a közös munkát. Sok gonddal-bajjal küszködtek az első időkben, de mi­vel minden tag világéletében becsületesen dolgozott a saját földjén, — győzött a föld szere- tete. A nehezen induló kollektíva valóban közös munkát végzett, s ha kicsit nehezebben is, de azért megértették, hogy közös földjükön nincs kire várni a munka elvégzésében. Nád­házi Lajos fogatosként dolgozik a Békében, s most boldogan számolja a 9060 forintot, ami még az előlegek után, a zárszámadás napján járt neki. S hogy az asszony kezében van a pénz? Hát erről csak annyit, hogy ö is megtette a magáét azért, hogy 509 munkaegységet számolhatott el a tsz-könyvelő. (Folytatás a 3. oldalon) AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^wVSAAAAAAAAAAAAAAA^SAAAAAAAAAA(NAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AAA^VNAA^ termelékenység fokozásából ér­tük el. Miért kell több, jobb minő­ségű és olcsóbb termékeket előállítanunk? — vetette fed a kérdést Furucz János elvtárs. Igényeink állandóan növe­kednek — mondotta — s ezeket a megnövekedett igényeket csak úgy tudjuk kielégíteni, ha növeljük az ipar és a mezőgazdaság termelését. Példával is illusztrálta az el­mondottakat Furucz elvtárs. Az elmúlt év első felében 500 vagonnal több vágómarha került fogyasztásra megyénk­ben, mint az előző év azonos időszakában. Az áruforgalom hat hónap alatt 12,5 százalék­kal, a szövetkezeti kereskede­lem 14,3 százalékkal emelke­dett. 31 százalékkal több bútor fogyott el üzleteinkből, mint 1959-ben. Mik a tennivalóink? Tovább növelni a dolgozók anyagi és kulturális ellátottsá­gának színvonalát. Magasabb színvonalra kell emelnünk a vezetést, hogy minimálisra csökkentsük a jelenleg igen magas veszteségidőt. Tovább kell javítani a dolgozók szociá­lis ellátottságát, megteremteni a biztonságos munkafeltétele­ket, csökkenteni a balesetek arányát. Ezután Furucz elvtárs a ve­zetés színvonala emelésének lehetőségeiről, a korábban ki­alakult lazaságok felszámolásá­ról beszélt. Keményen bírálta az üzemek intézkedési terveit, mert mint mondotta is: néhány jó intézkedési tervtől eltekint­ve a tervek többsége gyenge, nem megfelelő! Beszélt Furucz elvtárs az egy-két üzemben fel­lelhető helyes módszerekről, amelyek előbbre lendítik a ter­melés menetét. Beszélt a szak- szervezeti szervek felelősségé­ről, a munkafegyelem és a technológiai fegyelem megszi­lárdítása, az üzemi társadalmi bíróságok munkájának foko­zottabb alkalmazásával kap­csolatban, majd a megyénk ipari és mezőgazdasági üzemei előtt álló feladatokról szólott. Különösen az építőipari válla­latok munkájában megmutat­kozó nagy hibák kijavításában való segítségre hívta fel a je­lenlevők figyelmét. Hangsúlyoz­ta, hogy minden megkezdett építkezést 10 hónap alatt fe­jezzenek be, s az építkezési költségeket legalább 2 száza­lékkal csökkentsék. Hogyan tudjuk a költségek csökkentését elősegíteni? Növelni kell a gépek kihasz­nálását, s ahol ez megengedett, az egy műszakos termelésről több műszakos termelésre tér­jenek át. (Például a gépállomá­sokon!) Erősíteni kell az újítómoz­galmat, újítási feladatterveket kell kidolgozni ott, ahol ezt ed­dig nem tették. Harcolni kell a selejtgyár- tás ellen, olyan légkört te­remtve, amelyben szégyen a selejt. Erélyesen fel kell lépni azokkal szemben, akik a szocialista tulajdont elsajátítják. Igénybe kell venni ennek érdekében a társadalmi bíróságok mun­káját. Furucz elvtárs elemezte me­gyénk munkaverseny-mozgal- mának helyzetét. Elmondotta, hogy egyre nagyobb teret hó­dít meg magának a szocialista munkabrigád-mozgalom. Ma megyénkben 491 brigád harcol a cím elnyeréséért, s ez idáig 133 brigád a szocialista cím birtokosa. Az egyre növekvő feladatok szükségessé teszik, hogy a szakszervezeti szervek a párt iránymutatása mellett szoro­san együtt dolgozzanak a tö­megszervezetekkel, együttes erőfeszítéssel nagyobb eredmé­nyek elérése válik lehetővé, melyek elősegítik annak a ne­mes és megtisztelő feladatnak az elvégzését, amely azt köve­teli tőlünk, hogy termeljünk többet, jobb minőségben és ol­csóbban, dolgozó népünk foko­zódó igényeinek kielégítése ér­dekében — fejezte be referá­tumát Fúrucz János elvtárs. Ezután Balázs Sándor elv­társ megköszönte Furucz elv­társ beszámolóját és szünetet rendelt ei. Szünet után az elnökséget Pethes Ferenc elvtárs, a ? ÉDOSZ területi bizottságának titkára vette át és kezdetét vette a referátum fölötti vita. A vitában elsőnek Kővári Jó­zsef, a Mátravidéki Erőmű szakszervezeti bizottságának titkára szólalt fel, s a pakura­tüzelés gazdaságosságáról be­szélt. Varga Béla szemészfőorvos, az Orvos-Egészségügyi Dolgo­zók Szakszervezetének megye­bizottsági elnöke a balesetek arányának csökkentéséről szó­lott Elmondotta, hogy idestova 18 esztendeje dolgozik az I-es számú Megyei Kórház szemé­szeti osztályán, s az évek során bőséges tapasztalatokat kapott arra vonatkozóan, mik okozzák a szemsérüléseket végleges rokkantságokat. — A sérülések 25 százalékát elkerülhetnék az emberek — mondotta —, mert figyelmet­lenségből erednek, a munka- fegyelem elemi dolgainak be nem tartásából. Egy munkás­asszonyt hoztak be nemrég hozzánk súlyos sérüléssel, a Mátravidéki Fémművekből. Mi történt vele? A gép elkapta a ruháját és a földhöz vágta. A földön szerteszét heverő szer­számok valamelyike szeme mellett lyukat ütött, koponya­csontját is átszakítva. Ez az asszonyka is egészséggel fogja elhagyni a kórházat, de előfor­dulnak olyan esetek is bőség­gel, mikor az orvos már tehe­tetlen, segíteni nem tud. S a munkás véglegesen rokkant marad, szeme világát visszaad­ni nem lehet. Az embert gondolkodóba kell, hogy ejtse az a számadat, amelyet baleseti statisztikánk mutat Sürgős tennivalókra van szükség ezen a téren. Fel­világosítás kell, technikai se­gítés a dolgozóknak. Megma­gyarázni, hogy mit szabad és mit nem szabad tenni testi épségük védelmében. Meg kell szüntetni azokat a veszélyfor­rásokat, amelyek a baleseteket előidézhetik. Nagy H. Pál, az Egercsehi Bányaüzem szocialista brigád- (Folytatása a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents