Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-01 / 27. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! de A tizennégyezer huszonegyedik Népújság-előfizet# AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS NAPILAPJA XII. évfolyam, 27. szám Ara 50 fillér 1961. február 1., szerda Gondolatsorok a magyar sajtó napjára Az ember a tükörbe néz, s nem ai üvegre meg a hátlap foncsorára gondol (pedig hát ezek nélkül semmit sem látna), hanem a képben visszaverődő életet figyeli: magát, mást, mindent, amihez ebben a vetületben közelebb tud férkőzni. Ki gondol külön a sajtóra? Jó, ha világosan adja vissza a valóságunkat, s látjuk, hogyan is állunk, mi a teendőnk. Rossz, ha homályos és nem ismerünk benne magunkra. A szocialista világ embere számára az újság, a napilap, a folyóirat annyi, amennyit az a társadalomból vesz, s a társadalomnak visszaad. A szocialista sajtó nem önmagáért van. A sajtó fontos szerepet tölt be a gazdasági építésben. Az újságírás szellemi termelés. A párt mindig és mindenkor az egyszerű emberek „szürke” tetteinek megbecsülésére nevelt. A sajtó a példák erejével hat az olvasókra. A példa erejéről A szovjethatalom soronlevő feladatai című cikk 1918. márciusában írt fogalmazványában Lenin így beszélt: „A példa ereje, amely nem nyilvánulhatott meg a tőkés társadalomban, nagy jelentőségre tett szert abban a társadalomban, amely megszűntette a föld és a gyárak fölötti magántulajdont, mégpedig nemcsak azért, mert itt a jó példát talán követik, hanem azért is, mert a termelés legjobb megszervezésének példájával együttjár, azok számára, akik ezt a jobb szervezést keresztülvitték, a munka feltétlen könnyebbsége és a fogyasztásra szánt meny- nyiség növekedése is.” Ennél jobban nehéz lenne meghatározni a pozitív példa jelentőségét. Nem valami elvont, csillogó eszmény ez, hanem „szürke” mindennapi gyakorlat, amelyből kézzelfoghatóan haszon származik. A példa akkor és ott, ahol megszületik, elszigetelten is, a társadalom számára akkor válik igazi értékké, mikor általánosul, elterjed. Mi sem könnyebb'énnél, hiszen a jobbat ki nem akarja? Éppen csak közölni kell mindenkivel, be kell mutatni, el kell terjeszteni. Ha van olyan népgyűlés, amelyen minden érdekelt részt vesz. Ilyen „népgyűlés” csak egy van: a sajtó. így hát elsősorban a sajtó feladata általánossá tenni a jó példát. Mi kell hozzá? Az, hogy mindenki megértse a feladat lényegét. Az, hogy az újságíró türelmes gyöngyhalász, soha nem csüggedő kutató legyen. Lehet, hogy ezer cikk közül egyben lesz olyan tapasztalat, amely közkinccsé válhat. Lehet, hogy ezer és egy cikket kell írni ahhoz, hogy az újságíró saját meggyőződése az olvasónak is meggyőződésévé váljon. Lehet, hogy egy szigorú, de igazságos elvtársi bírálattal indít el kívánt folyamatokat, — ilyenkor a lap az, amely állásfoglalásával az általánosítható példát nyújtja A feladat nem nehéz, „csak” az kell hozzá, hogy az újság tudjon az olvasó nyelvén, tehát úgy ismerjen mindent — és még jobban! —, mint az olvasó maga. „Csak” az kell, hogy az olvasó fenntartás nélkül elhiggye és elfogadja az újság szavát, tehát a világnézeti közösségen kívül, az újság gyakorlatilag is kiérdemelje az olvasó bizalmát. Egyszóval, legyen mnnkásújság, legyen kommunista újság ízig-vérig. A magyar kommunista sajtónak semmi köze azokhoz a polgári nyomdatermékekhez, amelyek (emlékezzünk vissza) szórakoztatás címén elfeledtették olvasóikkal a való életet, s kizárólag a laptulajdonosok üzleti érdekeit szolgálták. Olcsó népszerűségük, elvtelen szenzáció-haj- hászásuk éppen úgy a múlté, mint „a föld és a gyárak fölötti magántulajdon”. Persze, akinek az új társadalom alakításához, a közösségi erkölcs fejlesztéséhez semmi köze, annak a mi sajtónk, a kommunisták sajtója, nem mond semmit. Ha valaki a maga érdekeit nem a közjó kibontakozása útján keresi, ha valaki elszigetelődik a szomszédság, a munkahely, a közösség, az állam életétől, nyilvánvalóan únni fogja a sajtót, amelyet nem neki írnak. A sajtó közéletünk alkatrésze. Tetszik annak, aki a maga helyi és időbeli adottságai között — akár egy félreeső faluban, a különleges munkabeosztásának, családi viszonyainak keretében is — az Egészről akar tiszta képet, méghozzá úgy, hogy magát az Egészben újra, még frissebben feltalálja. A sajtó a mindennapok krónikája. A szocialista építés nagy vonalakban való befejezése van nálunk soron. Újságjainkban — s a Népújságban is! — műszaki kérdések kerültek előtérbe: gépek problémája, lakásépítés és városrendezés, ipartelepítés, új mezőgazdasági eljárások, a jó vetés és a minőségi gyártás, újabb energiaforrások megnyitása, erőtartalékaink feltárása. Akinek mindehhez köze van, az szorgalmas újságolvasó. A sajtónak választ kell adnia dolgozóink legkisebb kérdésére is. A kicsi kérdések is nagy kérdések. A szocialista sajtó marxi—lenini tudományosságából következik, hogy egyetemlegesen fogja fel a dolgokat, s mégis konkrét. Nagy panorámát nyit, s mégis puritán: a kommunista hősök egyszerű munkásnyelvén beszél. A fellengzés és a rokokó éppen úgy nem illik hozzá, mint ahogyan semmiféle naturalizmus sem. Felelősségteljes munka a mindennapok krónikásainak hivatása — az újságírás. Felelőssége és feladata — egész népünk feladataival egyenes arányban — egyre növekszik. Az újságírónak a legtöbbet kell adnia — az élettel való kapcsolat, elvi szilárdság, meggyőző erő és publicisztikai színvonal tekintetében — azért, hogy a jó példa éljen, általánosan hasson és hogy ezzel együttjárjon „a munka feltétlen könnyebbsége és a fogyasztásra szánt mennyiség növekedése”. A kommunista sajtó nagy, szép és igaz. Útját, célját, jelentőségét Marx, Engels, Lenin klasszikus munkáspublicisztikája szabta meg. Ahol sajtónknak még hiányosságai vannak, ott mi hibázunk, személy szerint az újságírók, a szerkesztők. Ezért fontos, hogy ne csak a sajtó szóljon hozzá neve- lőleg a közös dolgokhoz, de bíráljanak az olvasók is. Bátran és őszintén. Cs. Ádám Éva: FÉLÉVI NÖVENDÉK- HANGVERSENY AZ EGRI ZENEISKOLÁBAN ★ Horváth József: ARANYKALITKA ★ MEZŐGAZDASÁGI HÍRADÓ ★ ÚTTÖRŐÉLET ★ KÜLPOLITIKAI JEGYZETEK . ★ HÍREK — SPORT — A HAZAFIAS Népfront és a községi tanács összefogása nyomán fellendül Demjénben is a népművelési munka. Az ismeretterjesztő előadásokat ■ amelyeket eddig alig-alig látogattak a demjéniek — most 120—160 főnyi közönség előtt ■ tartják. Fodor János kézbesítő tíz kerek esztendeje hordja a nagyvilág és a megye híreit tudató újságokat, folyóiratokat Hatvan város lakóinak. Az előfizetők szervezését szívügyének tekinti, s mindig örömmel tölti ki a megrendelő lapokat. „Nem lehet, kérem, újság nélkül élni se jóformán!” — szokta mondani. S most, február elsején is ő visz először újságot Fehér Istvánnak, aki a tizennégyezer húszonnegyedik előfizetője lett a Népújságnak. ’Fehér István tanácstag, érdekli őt minden, ami a városban, a megyében és a világban történik, de eddig példányszámonként vette az újságot. Most már a kényelmesebb utat választotta — megrendelte, s helyébe hozzák a híreket! (Foto: Kiss) ^A^AAAAAAAAAAAAAAAA/^AAAAM^AAAAAAAAAAAAAAAAAíV^AAAAA(VV^AAAA/V^AAAAAA✓VVVVVVWVSAAAAAAAAAA<VS/^A/^AAAA/ Megtartotta első ülését az újra választott gyermek- és ifjúságvédelmi tanács Tegnap délelőtt a megyei tanács kistanácstermében dr. Lendvai Vilmos, a megyei tanács VB-elnöke üdvözölte a megyei gyermek- és ifjúságvédelmi tanács újjáalakulása alkalmából összegyűlteket, majd elmondotta, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottságának határozata értelmében hívják életre ma új szellemmel, új feladatokkal a gyermek- és ifjúságvédelmi tanácsot. Pap p Sándorné VB-elnökhelyettest jelölte a gyermek- és ifjúságvédelmi tanács elnökévé, Balogh Bélát, a Gyermekvédő Otthon igazgatóját pedig titkárnak javasolta. Az összegyűltek előtt Papp Sándorné ismertette a gyermekek és az ifjúság védelmében eddig kifejtett munkát, majd az új munkatervet tárta a tagság elé. A késő délutáni órákig ülésező tanács munkájára, a sok értékes hozzászólásra, s az ülés napirendi pontjainak részletes ismertetésére visszatérünk. n Kossuth Kiadó terveiről A Kossuth Könyvkiadó Vállalat tájékoztatója, a „Könyveink” beszámol a kiadó ez évi terveiről. Eszerint az idei kiadói tevékenység leginkább a marxizmus klasszikusainak a 48-as időkről szóló műveit, valamint mai szerzőknek a vallásról, erkölcsről, esztétikáról, irodalomról szóló könyveit részesíti előnyben. Megjelenik néhány könyv a modem kapitalizmus problémáiról, az automatizálás szerepéről, a fajelmélet jelenlegi variánsairól, a jobboldali szociáldemokrácia újabb taktikai fogásairól, kísérleteiről. Természetesen az idén is szép számban jelennek meg a Horthy-fasizmusról, a népi demokrácia kezdeteiről, a nemzeti bizottságokról, a proletár- diktatúra megteremtéséről, az 1956-os magyarországi ellen- forradalomról szóló könyvek, és nem szorulnak háttérbe a mai magyar élet égető problémáit elemző munkák (például termelőszövetkezetek megszilárdítása, népgazdaságunk időszerű kérdései, agitációs kiadványok, stb.) sem. A lő közösségi munkáról ad példát Nagyréde Szép eredményeket értek el termelőszövetkezeti gazdálkodásuk első évében a nagyré- dei tsz-tagok, amint ezt a néhány nappal ezelőtt lezajlott zárszámadási közgyűlés beszámolója is bizonyította. .Ezek elérése után természetes, hogy az ez évi tervvel kapcsolatban még magasabbra állították a mércét, s még hozzá nemcsak a közös szőlészeti, vagy szántóföldi gazdálkodással kapcsolatban. Azt mindenki láthatja, hogy a községben nagyon sok a csinos, szép lakóház, s mindenki gondozza a maga portáját. A Szőlőskert Tsz tagjai azonban ezzel 1961-ben nem elégednek meg, a szövetkezetben végzett rendes termelési munkájuk mellett közös községfejlesztési munkában is részt kívánnak venni, ügy határoztak, hogy mivel, mint lakóknak és tsz-tagoknak ugyanaz az érdekük, minden lehető, községüket fejlesztő munkát együttesen végeznek. Lesz mit tenniök. Másfél kilométeren új vízvezeték építését, a Rákóczi utca rendbehozását, három kilométernyi járda építését, pormentes út építését, két új üzlet megnyitását, autóbuszállomás létesítését, az útmenti árkok egyforma híddal történő ellátását, gyógyszertár sütöde, szikvízüzem, fodrászat, cukrászda megnyitását tervezik a következő időkre a község vezetői. Ezenkívül már ebben az évben a különböző vad növények helyett minden lelhető helyen parkokat létesítenek a község belterületén. — A TÉLEN az egri járásban nyolc községben szerveztek szabás-varrás tanfolyamot, 13 községben ezüstkalászos, illetve munkaegységszámítási tanfolyamot és 15 községben tanultak színdarabot. \UT A hidegben is dolgoznak Galyatetőn az érekutatók Az Észak-magyarországi Földtani Kutató-Fúró Vállalat dolgozói széleskörű kutatásokat végeznek a Mátrában, új érctelepek feltárására. A hetek óta tartó zord, hideg időjárás azonban megnehezíti munkájukat. Különösen sokat szenvednek a hidegtől a Galyatetőn dolgozó mélyfúró brigád tagjai. A 12 fős munkacsapat vegyes érc után kutat és berendezésükkel 500 méteres lyukat mélyítenek. A 15—20 fokos hidegben a környékben levő patakokat vastag jégpáncél borítja, s így a berendezés üzemeltetéséhez szükséges vizet a távol levő Mátraszentinire községből hordják fel a munkahelyre. A dermesztő hidegben és a fagyos szélben a dolgozók példásan helytállnak, és sok esetben hősi munkát végeznek, hogy a kijelölt feladatokat határidőre teljesítsék. Az elmúlt napokban például mínusz 22 fokot mutatott a hőmérő higanyszála, mikor a fúrófej 400 méteres mélységben vasérctelepbe ütközött. A dolgozók valamennyien a fúrótoronynál munkálkodtak, hogy biztosítsák a további előrehaladást. A berendezés üzemeltetéséhez szükséges vizet felmelegítették, s vigyáztak arra, hogy a kemény hidegben is egyenletesen működjön a gép. A dolgozók hősi helytállására jellemző, hogy Pór Pál fúrómester csak műszak után vette észre, hogy kezefeje a fagytól kisebesedett. A vállalat vezetősége mesz- szemenően gondoskodott arról, hogy a szabadban dolgozók munka után jól fűtött helyiségben pihenjék ki fáradalmaikat. A galyatetői mélyfúrók részére például — akik eddig a hálókocsikban, a berendezések mellett töltötték éjszakájukat — Mátraszentimrén szobát bérelt és a községből gépkocsin szállítják a brigádtagokat a rpunkahelyre és onnan vissza. Hevesen néhány dolgozó ember elhatározta, hogy elvégzi a dolgozók gimnáziumát. Eleinte Kaiba jártak át, ám a költségek mellett ez még a rossz közlekedés miatt nagyon sok idővesz- tességgel is járt. Megkérték hát a káli gimnázium négy tanárát, hogy járjanak át taxival hetenként egy alkalommal, s a költségeket megtérítik. Négy pedagógus vállalkozott erre a munkára és ma már örömmel mondja Tassi Imre és Tóth Imre tanár, hogy érdemes u hevesi dolgozó tagozattal foglalkozni, megéri a fáradságot, lelkiismeretes, szorgalmas munkájuk. Ma már nem gondolnak ezek a tanárok arra, ho—i — tekintet nélkül az időjárásra — minden hétfőn indulni kell, hanem szívesen teszik, mert meggyőződésük, hogy ezzel a kis csoporttal olyan munkát tudnak végezni, ami egy pedagógus embert lelkesít a további munkára. (á)
