Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-18 / 15. szám
t961. január 18., szerda NEPCjSáG Változások Gyöngyösön 4. MISKEI LÁSZLÓ Ha majd tíz, vagy ötven esztendő múlva mink, vagy unokáink a ma történelmének „szürke hétköznapjaira” is kíváncsiak lesznek, ha az is érdekli őket, hogy mondjuk éppen ma mi történt az országban, fellapozzák az újságokat és a sárgult lapok ólombetűi szerény szóval adnak hírt a fél évszázad előttiről. A máról. Amely akkor már történelem lesz, ma mindennapi munka, akkor érdekes és talán egy kicsit túlságos olvasmány ts, ma nemegyszer hallatlan erőfeszítés, küzdelem a javából. S a krónikásnak, aki korántsem a késői utódok tudósítása miatt, mint inkább a ma élőinek tájékoztatására írta és írja a sorokat az újság hasábjain, ■ egy kicsit mégis illik az utókorra is gondolnia. Hogyan lehet történelem hősök nélkül? Semmiképpen sem. A történelem, illetőleg benne a nép, megteremti a maga hőseit, akiknek példája lelkesíti, erőt önt a ma. a holnap, a holnapután minden generációjába. Hősök! Hát persze, nem kell itt mindig és mindenben zseniális, nagy egyéniségeket keresni és megírni, illetőleg az ilyenek megírása már az írók dolga. A mindennapok hősei az újságírók tollán válnak ismertté... Most egy ilyen mindennapi hősről szeretnék írni, aki, ba elolvassa a megállapítást, biztos megcsóválja a fejét: mire jó ez a hangoskodó jelző? Nos, Miskei László elvtárs arra jó, hogy a mítoszok világából a földre szállítsuk a hősöket, akik ugyan nem páncélban, vagy éppen lángpallóssal kézben vívnak meg holmi sárkánnyal, csak egyszerű gumicsizmában. overall ban, csákánnyal küzdenek meg a nem is hétfejű, de néha bizony ezerfejű. sárkánnyal: a mara- disággal, a múlttal, a megszo- kottság mindennél veszedelmesebb szörnyével. Mert ugyan Miskei László bányász, ott dolgozik a gyöngyösi 12-es aknában, de kommunista is, akinek nemcsak hite, de szakmája is, vagy ha úgy tetszik, nemcsak „.szakmája”, de kötelezettsége is a népet nevelni. Erre a kötelességre nekem figyelmeztetnem nemcsakhogy nem szabad, de nem is illene őt, különösen akkor nem, hogyha e sorok azért íródnak, mert éppen ezen a téren járt és jár élöl jó példával. Ha bányásznapi plakátot kellene rajzolni, én feltétlenül Miskei Lászlót javasolnám modellnek. Ez a negyvenéves, barna, lassú mozgású férfi energikus arcával olyan, mintha kőből metszették volna ki saját portréját, még kőbányász korában. Mert úgy kezdte, aztán került a szénhez, s ott is ragadt: a szénbánya szerelmese lett. Most, hogy párttitkár és lőmester, tehát nem csapaton dolgozik, s gyakran távol fs kell lennie üzemétől, maliciózusan jegyzi meg: — Jó néhány évig lenne még erőm és kitartásom, hogy csapatnál dolgozzam ... De, hát... — legyint, mintha a lőmester nem lenne fontos beosztás és mintha a párttitkámak nem kellene éppen eleget dolgoznia. — Soha sincs itthon... — így az asszony. — Megszokhattad már tizennégy éve — replikázik Miskei. — Azt nem lehet megszokni — érvel Miskeiné. Tudja az elvtárs, hogy hányszor költözködtünk? Na, mert én már nem is tudom ... Volt olyan év, hogy kétszer is ... — Ne zúgolódj, most már letelepedtünk ... — nyugtatgatja feleségét Miskei és megállapításának van is alapja. Ahol beszélgetünk. Gyöngyös végében, az új bányásztelepülésen, épült fel 1957. végére a kétszobás, igen szép és otthonos családi ház. Mező utca 2. Ez áll a kapun, az utca neve egyébként onnan van, hogy ez az utolsó házsor, az ablakok a mezőre tekintenek... Ma még... Valamikor, nem is olyan régen, még a Vájár utca vcűt az utolsó sor, aztán a Csillés utca — ilyen és méltó nevei vannak itt az utcáknak — és hogy jövőre mi lesz? — Épül majd itt még... Jól keresnek a bányászok, az állam is segít, miért ne építenének — intézi el magától értetődő természetességgel Miskei a jövőt. A jósláshoz meg is van minden alapja, végig követte újuló életünket, mint egyszerű munkás is, mint párt- funkcionárius is, dolgozott Salgótarjánban éppenúgy, mint Egercsehiben; a Mátra- vidéki Erőműnél éppenúgy, mint Petőfibányán. Van tehat összehasonlító alapja. A gyöngyösi jelent meg hogyne ismerné, amikor nemrég részt vett a paraszti jövő kialakításában. Nem egyedül, vagy harminc bányásztársával. Bányászok a termelőszövetkezetért: valamiféle ilyen címet lehetett volna adni annak a tudósításnak, amely arról a két hétről számolt volna, anjely idő alatt 360 parasztgazdát sikerült meggyőznie összesen is alig féiszáz embernek: hol a helye. Megbirkózni azzal a bizonyos sárkánnyal Megbirkóztak. — Nem mondom, hogy mindenki. de sokan meg is szerettek bennünket... Hát hogyne, amikor Jaros Jánosékhoz virággal állítanak be a bányász népnevelők, mert a lányánál: névnapja van ... Kedvesség, az mindenkinek jólesik. S mi okos szóval, jó szívvel győztük meg az embereket, még akkor sem vesztve el a türelmünket, amikor pedig ... No, ... Hát megcsinálták néhány háznál, hogy elhíresztelték: elutazunk Balassagyarmatra... Volt olyan, aki éppenhogy a Dunántúlra utazott... Nem lesz ez jó, emberek, ha ők csalafinták, legyünk mi is azok... A bányászkomák benne voltak és szépen reggel, dehogyis reggel, hajnal ötkor tették tiszteletüket .., Persze, hogy otthon voltak ... Hüledeztek, mérgelődtek, aztán együtt nevettünk. Meg is fogadtuk, hogy az itteni termelőszövetkezetet, a miénket, patronáljuk majd — mondja el szinte egy szuszra a két hét történetét, természetesen egyetlen szót sem ejtve magáról. Mert ő csak irányított. Meg érvelt, meg az embereit buzdította. Meg a lexikont bújta, hogy kikutassa Gyöngyös történetét, mert azzal is lehet agitálni ... S azalatt, amíg agitált, kiosztottak minden 16- mesternek majd 300 forint jutalmat, — aki a bányában dolgozott. Neki nem járt, mert ő nem termelt, hanem átalány- bért kapott... Egyébként ezt is csak úgy véletlenül tudtam meg, valahogy kicsúszott a száján. A konyhában beszélgetünk, búcsúzom. Behív a szobába. — Gyere már, megmutatom á kincsem 7— és nyitja a szekrényajtót és nézem a könyveket ... Felül a már említett lexikonsorozat... Lejjebb Móricz és Gorkij, Csehov és a többiek... Könyvek és könyvek, szembenéznek a falon függő oklevelekkel és figyelem Miskei arcát, amely most sugárzik a boldogságtól, hogy dicsekedhet; az ő kedveseivel, a könyvekkel... Ugye, már megint nagy szavak: hős. Mégsem félek, hogy megkopik e szó. Mert nagyon sok ilyen hősünk van, rengeteg, egy győzhetetlen hadseregre való, s szünet nélkül folyik az újoncozás is. Nem visznek el hegyet a vállukon, de viszik a nép terhét. Nem gondolnak ki új elméletet a magfizika gazdagítására, de kigondolnak ezer és tízezer új lehetőséget, módot, hogy köny- nyebb legyen a munka, jobb legyen az élet. Nem vezényelnek milliós hadsereget, talán csak néhány népnevelőt, talán csak néhány brigádtagot, de hangyaszorgalommal, mély felelősséggel és az ügybe vetett nagy-nagy hittel dolgoznak. Hát miért ne lehetnének hősök, ők mind. Valahányan. (Folytatjuk> Gyurkó Géza Jelentés a besenyőiéi ki Szabad Főid, a füzesabonyi Szabad Nép és a mezőtárkányi Ezüst Kalász Isz-ek zárszámadási I BESENYŐTELKEN mar a ____ kora dé lelőtti órákban ott szorongott a helybeli Szabad Föld Termelőszövetkezet tagsága a községi kultúrház nagytermében, ahol Bölkény Gábor elnök, Hernádi Tamás könyvelő tartott gazdasági, illetve pénzügyi beszámolót. Megjelentek itt a megyei tanács, a járási tanács és a1 járási pártbizottság képviselői, akik együtt ünnepeltek a szövetkezet dolgozó parasztjaival. Megjelentek a közgyűlésen azok a volt egyéni gazdák is, akik most kérték felvételüket a közösbe: eljöttek, hogy ezúton is megismerkedjenek jövendő, új életükkel. Bölkény Gábor elvtárs, a szövetkezet elnöke, a megjelent 250 főnyi részvevő előtt ismertette mindazt a fejlődést, amely a szövetkezet életében az utóbbi időben végbement. 1952-ben indult el a közös úton e kis csoport, átvészelte 1956 viharát, 1959-ben pedig háromszorosára növekedett a gazdaság. Ma már 208 tag gazdálkodik 1387 holdon, s a szövetkezet gazdasági helyzete igen megerősödött, több mint másfélmillió forinttal nőtt a szövetkezet fel nem osztható alapja. A továbbiakban a szövetkezet elnöke ismertette az elmúlt év növénytermesztési és állat- tenyésztési helyzetének alakulását, majd elmondotta, hogy 1960-ban 150 százalékra teljesítették áruértékesítést tervüket. A fontosabb termékekből, búzából, szarvasmarhából, sertésből és baromfiból a tervezettnél többet adtak át az államnak, és mindezekért összesen 104 ezer forint kedvezményt, illetve felárat kaptak. A jó munka, az eredményes gazdálkodás meghozta gyümölcsét, s a tavalyi 36,28 forintos munkaegység-átlaggal szemben most 42 forintot tudnak kifizetni. Részt vett és felszólalt a közgyűlésen Horváth Ferenc elvtárs, a járási pártbizottság titkára, aki elmondotta, hogy enközgy ülései vő I nek a szövetkezeinek is egyre inkább áruértékesítő nagyüzemi gazdasággá kell válnia. Felhívta a tagok figyelmét az idei áruértékesítési terv teljesítésének fontosságára,' hiszen az ország, a dolgozó nép mindig többet és többet vár éttől a szövetkezettől is. ★ FÜZESABONYBAN ugyanebben az időben a járási Művelődési Ház nagytermében a Szabad Nép Termelőszövetkezet tagsága tartott zárszámadási közgyűlést. A szövetkezeti tagság és a megjelent vendégek előtt Simon Mihályné könyvelő pénzügyi beszámolója adott tájékoztatót a járás egyik legjobb termelőszövetkezetének 1960-as pénzügyi gazdálkodási helyzetéről. Kevés híján három és félmillió forint volt a múlt évi gazdálkodás pénzhozama, ebből több mint két és félmillió a növénytermesztés, 675 ezer forintot pedig az állattenyésztés jövedelmezett. E jelentős termelési értékből 1 337 000 forintnyi terményt, az állattartásból pedig 351 ezer forintot értékesítettek. Jól kihasználták az állam által adott, valamint a 3004-es rendelkezések által biztosított lehetőségeket, s mindezekért 220 ezer forint kedvezményt könyvelhettek el a közösség javára. Múlt évben 327 ezer forinttal nőtt a fel nem osztható alap, 581 ezer forinttal a tiszta vagyon, úgyhogy a szövetkezet tiszta vagyona most 1 750 000 forintnak felel meg. A termelőszövetkezet múlt évi gazdálkodásából származó tiszta jövedelem 2 498 000 forint, ebből a jövedelemből, a tagok részesedésére jutott 1 656 000 forint. Így egy munkaegység értéke 56 forint lett. Ez pedig szép eredmény, az egyik legjobb átlag, a járás területén. — Hosszú és küzdelmes volt az út, amíg idáig eljutottunk — mondotta a szövetkezet elnöke gazdasági beszámolójában, amikor visszatekintett az eltelt 11 esztendőre. Büszkén beszélt arról, hogy a járás területen ők érték el a legjobb termésátlagokat. Búzából 15, tavasa árpából közel 17, zabból 15,5, burgonyából 119, cukorrépából 198 mázsát takarítottak be holdanként. Az eredményes közgyűlés után a kora esti óráikban a helybeli földművesszövetkezet vendéglőjében közös vacsorán vettek részt a szövetkezet tagjai, és reggelig tartó táncmulatsággal zárták le ezt a fontos eseményt... ★ MEZÖTÁRKÁNYON az Ezüstkalász Termelőszövetkezet tagsága tartott év végi zárszámadási közgyűlést. A szépen feldíszített kultúrteremben úttörők köszöntötték az ünneplő szövetkezeti tagokat, kultúrműsorral szórakoztatták a jelenlevőket. Eljöttek erre a közgyűlésre a budapesti Duna Cipőgyár képviselői, s így a tsz-tagok a patronálókkal együtt ünnepeltek, Kós Antal igazgató és Csomós Miklós, az üzem párttitkára elhozta a munkások harcos üdvözletét, akik most szívből együtt örülnek a tsz-parasztság szép eredményeinek. Erről az éredményről, a kezdeti sikerekről adott számot beszámolójában Tatai Zsig- mond tsz-elnök a szövetkezet első zárszámadási közgyűlésén. Két évvel ezelőtt alakult meg a szövetkezet, de a közös munkát csak 1959 őszén kezdték el. — Sikereket hozott az első év — mondotta az elnök elv- társ. — Betakarítottak 2514 mázsa búzát, s az állammal leszerződött 220 mázsa helyett átadtunk 420 mázsát. A szövetkezet minden tagja elégedett a 41,46 forintos munkaegység-átlaggal — s úgy dolgoznak, hogy az elkövetkezendő esztendő jobb munkája, tovább növelhesse majd ezt az eredményt. Császár István Veterán tsz-tagok Parádfürdőn Egy évvel ezelőtt, újszerű biztosítási forma segítségével, részben megoldódott a Heves megyei termelőszövetkezeti tagok üdültetése. Az önsegélyző csoportok évi 250 forintos biztosítási díja, részben alkalmi segélyezésre, de legnagyobbrészt üdültetésre használódik fel. Az összeg fölött a tsz intéző bizottsága rendelkezik. Tavaly — december 31-ig — 70 tagot üdültettek a termelőszövetkezetek, ez évben száz tag üdültetésére nyílik lehetőség. Parádfürdőn a vasutas üdülőben — amely télen kihasználatlanul állt —, tíznapos váltással, önsegélyző csoportokat üdültetnek. Most olyan tíz termelőszövetkezeti tag üdül január 21-ig Parádfürdőn, akik mindegyike tíz, sőt több éve tagja valamelyik Heves megyei termelőszövetkezetnek. Itt üdülnek a demjéni December 21.~e Termelőszövetkezetből Solymosi József, a verpeléti Dózsából Pálkovácsné, Munka Érdemrenddel kitüntetett termelőszövetkezeti tag, a füzesabonyi Petőfiből Bocsi Imre és Gál Imre, a komlói Dózsából Szabó Zsigmond, a boconádi Petőfi Tsz-ből Csáki Sándor és Rab Flórián, a felnémeti Petőfiből Dávid József, a komlói Kossuthból Kalóczkai János, az atkári Új Életből Kovács Ferenc. Évi egy forint nyugdíi Olaszországban Carmen Dóri gatti asszony kapja talán a világon a legalacsonyabb nyugdijat. A trentinói Alá községben élő idős asszony egy első világháború előtt történt üzemi baleset folytán nyugdíjat „él- ”, melyet akkoriban még az Osztrák-Magyar Monarchia hatóságai szavaztak meg neki. Noha rengetegszer folyamodott már nyugdíjának korszerű felemeléséért, eddig még egyetlen kormány sem tett semmit az i érdekében. Nem elegendő a célt látnunk, a megvalósítás módjára is ügyelni kell IDÓELEMZÖ JÄRTA végig a Selyp! Cukorgyár munkahelyeit. Sorra felkeresett minden állomást, az elfásokat. a répavágókat, f Őzöket, szivattyúke- zelóket és a raktári munkásokat. Elbeszélgetett az emberekkel,’ aztán kertelés nélkül megmondta: a gyár vezetőségétől azt a feladatot kapta, hogy egy- egy műszak alatt mérje fel a dolgozók tevékenységét. Megfigyelésekkel. pontos mérésekkel meg kell állapítani a munkával való lekötöttséget, az állás- és a vesziteségidőket. Az emberek szót értettek és éppen úgy végezték munkájukat, mint más napokon. Előkerült a stopperóra is. Mi tagadás, erre már némelyik fiatalabb munkásasszony elpirult. Még jó, hogy a gépek mellett mindig mozogni kell. Így aztán,, aki zavarban volt, hátat fordíthatott az idöelemzőnek. Eszre vette ő ezt, de nem sértődött meg. Egy-két barátságos szó után rendbe jött minden. Az asszonyok és az időelemző is nyugodtan folytathatta munkáját A gyár dicséretére szolgál. hogy a munkanap-fényképezést minden zavaró körülmény nélkül, rendben fejezték be. Állomásonként minden beosztást felülvizsgáltak. A papírlapok megteltek sűrűn tele- irt számokkal, adatokkal. Szakemberekből álló bizottság gondosan fölülvizsgálta a megfigyelések eredményét. Részrehajlás nélkül, igazságosan. A számok, a mérések azt mutatták, hogy a cukorraktárban a tervezett 51 fő anyagmozgató helyett elegendő 45. a kazánházi szénbeszállítóknál 21 fó fő helyett elegendő 15. az udvari anyagmozgatást 90 ember helyett 80 is meg tudja oldani, de ésszerű munkabeosztás mellett a szivattyúkezelők és más munkahelyek létszáma is csökkenthető. A gyárban összesen 100—105 munkaerő szabadul fel az 1961—62. kampányban. NEM KELL ATTÓL tartani, hogy az ésszerű és szükséges létszámcsökkentés következtében munka nélkül maradnak az emberek. A környék ipari üzemei felveszik a felesleget, Másrészt a cukorgyár és általában a7. ipar, a mezőgazdaságtól vonta el a munkaerőt, pedig mezőgazdaságunk munkaerőhiánnyal küzdött. A megszilárdult termelőszövetkezetek zárszámadásának adatai azt bizonyítják, hogy a munkások megtalálják számításukat a szövetkezetben is. Még inkább így lesz az, ha a közös gazdaság dolgozói jobban összeforrnak, ha falvainkban növekszik a munkabíró fiatalok aránya, ha rátérhetnek a munkaigényesebb, de több jövedelmet hozó növények termelésére. Felmerül a kérdés, hogy a Selypi Cukorgyárban eddig miért alkalmaztak a szükségesnél több embert. A cukorrépatermelés, a lakosság cukorszükséglete. exportlehetősége- geink megkövetelték a gyár termelésének növelését. Az utóbbi években munkaerő volt bőven. De legtöbbjük először dolgozott gyárban. E két tényező szinte csábította a műszaki vezetőket, hogy az indokoltnál több munkást alkalmazzanak. A nagyobb feladatokat elsősorban új beruházásokkal és nagyobb munkáslétszámmal akarták megoldani. A tervteljesítés biztonságát vélték elérni azzal, ha1 nincs fennakadás munkaerőben. Arra is számítottak, hogy az időszaki munkások között gyakori a hiányzás, ha munka akad otthon. Ha megbetegszik valaki a brigádból, akkor se legyen fennakadás. Vegyük még fel ezt a pár munkást, majd beosztjuk őket valahová — mondták. Persze ez a szemlélet nemcsak Selypen alakult ki. Tapasztalhattuk azt másutt is. MILYEN következményekkel járt a7, indokolatlan létszámtöbblet. iparunk kapun belüli munkanélkülisége? Égy- egy. gyár növelte gyártmányainak mennyiségét, a termelési értéket, de ezzel nem állt arányban á gyártmányok önköltségének csökkenése. Sok milliós beruházással új gépek érkeztek gyárainkba, de a termelékenység nem nőtt a kívánt mértékben. Sok szép eredményünk mellett ezen a téren eddig nem jutottunk előre. Nemcsak a fejlett kapitalista államokhoz, hanem a szomszéd népi demokrtikus országokhoz képest is lemaradtunk az egy munkásra eső termelési értékben. A Selypi Cukor gyában az idén európai viszonylatban is modem, korszerű, J. diffúziós berendezést helyeztek üzembe, sok milliós költséggel. Üjításö- kat vezettek be, nőtt a munkások begyakorlottsága, a műszaki vezetők igyekszenek a munka előfeltételeit biztosítani. Újabb nagy összegű beruházás nélkül a gyár termelése aligha növelhető. A fölösleges létszámot le kell építeni, másutt kell számukra munkát biztosítani. Ezt diktálja az élet törvényszerűsége. Megfontoltan, nagy körültekintéssel és emberséggel végre kell ezt hajtani a cukorgyárban, a szövődében, vagy az építőiparban. Hiszen ez nálunk nem munkanélküliséget, hanem az emberek átcsoportosítását, ésszerű létszámgazdálkodást jelent. Arra is gondolnunk kell, hogy a termelés növelését kétharmad részben a termelékenység emeléséből kell elérnünk. A legfőbb gazdasági követelmények teljesítése nélkül nem csökkenthetjük a íer-„ melési költségeket, tehát nem lehet olcsóbb a cukor, a szövet és a lakásépítkezés. A helyes létszámgazdálkodás fontos, de egyedül nein kielégítő módja a gazdaságos termelésnek. Nem elegendő a célt látnunk, a megvalósítás módjára is ügyelnünk kell. Azokban az üzemekben, ahol indokolt, végre kell hajtani a létszámgazdálkodás megszorítását, de más területeken előbb megteremtettük a munkalehetőségeket. A kisebb gyári létszámnak sem keli túlzott erő- . megfeszítéssel dolgoznia, . hiszen Selypen is. a felülvizsgált létszámnak megfelelően dolgozzák ki az új technológiai utasításokat. Műhelyekre, brigádokra, sőt. egyes dolgozókra lebontják a munkafolyamatot. Pontosan előírják, hogy kinek mi a feladata. Üj eljárásmódokat, ésszerűségeket vezetnek be. Az új követelményeknek . megfelelően szervezettebbé kell tenni a munkát. A MŰSZAKI—GAZDASÁGI vezetők tapasztalatainak, a munkások ötleteinek, javaslatainak felhasználásával a munka minden területén új eredményeket érhetünk ol. Dr. Fazekas Lászlé
