Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-15 / 13. szám
A NÉPÚJSÁG IRODALMI MELLÉKLETE A MEGYEI IRODALMI KÖR KIADÁSÁBAN ROZSA ERNŐ: Hafvani hajnal REMÉN!' ERZSÉBET: ( ISZLAI ZOLTÁN: SZILÁRD CSABA: Vizes aszfalton Fiatalok indulója Szeretném Elindulok, öt óra még s Hatvan fölött az őszi ég sötét. cseppet se szép. Az őszi ég nem „kék madár’', mi minden szépet, jót kínál: Esik. Két napja már. Az úton is. hol elmegyek, ezüstös tócsák fény lenek; Kihalt a szép liget. Ám távolabb, az út felén Több vasutas jön, könnyedén siet, munkába megy. Teherautók hadsora; s nagy nótaszóval húz tova vígan sok katona; Az út szélén, pirongva bár. pálinkamérés nyitva áll, csábít; jer és igyáL Előtte, mint intő karok, ügyelő rendőr ácsorog, s vigyázza álmotok. Az út szélén szent szobra áll. lehajtott fejjel szundikál; minek itt élni már?! Az eső is. a szemtelen fejére hullik szüntelen, botján veréb pihen. Körötte, mily szentségtörés, homokhalmok, s ha jobbra néz; csövek. Ezt éri meg! S fölötte mo6t nem állítat, távvezeték súg hangokat; s rohan. — jövője van! Hat óra már, a víz felett fehéres fátylak lengenek az éj: kiszenvedett. FARKAS ANDRÄS: Első hó, mint a szerelem... Első hő, mint a szerelem, Pelyhekben száll és finoman. Halk délután s nem éjjelen, És meg sem állnak rá sokan. Fehér kristálya csak ragyog, Kabát megül szólok neki, A teste könnynél sem nagyobb, Ahogy egy angyal ejti ki. Mint testünk tiszta árama, Egy percig tart a szerelem, S könnyként-bűnként viszem haza, Mert vággyá-múlttá hull velem, Ügy bomlik sárrá lépteink Jajára szűz kristályhavunk, És várjuk, hogy essék megint, jpís arról szüzet álmodunk. HARGITAI ISTVÁN: BEVEZETŐ SOROK Mire vársz még: az Év bíbor hajói Elindultak távlataik elé. — S a gond: a jó fedélzetmesteré, Hajósok vidám szellemét megóvni... Előre hát! a cél: új partokat Megismerni s megtudni, mit terem Arrafelé erő és értelem, — S cserélni szantálfát, meg citromot Jó áruért — emberséges haszonnal. Elpusztíthatatlan bizalommal Keresni a megértés öbleit, S megállva, bátran horgonyt vetni ott... Előtted hát: a kaland és titok, Egy teljes óv — oly hosszú s oly rövid. Hogy utam megrövidítsem, a téren át megyek haza. A virágok felől orromba száll ázott föld szaga. Suttogó neszekkel van tele az éjszaka, a fák csókolóznak a széllel, éjzöld lombjaik széjjel bomoltak a szerelmi harcban. A lámpák alá érek, ahol a fények halkan csobbannak az aszfalt esővert síkján. Pillanatra megtorpanok fekete partján a fekete víznek, de lábaim visznek tovább. Önmagam fölött járok. A lombok lenn lengő óriások és hullámzó torz alak a bronz szobor. A torony sötéten haldokol s a házak részeg fedele aléltan hull bele e bizonytalan tóba. Mintha lefelé hajolna széle a térnek. Félek, lecsúszom róla, ha még egyet lépek: a semmibe hintái át a víz... Élek? Valóban? Létezik az út, mely otthonomba visz...? Tárulj ki, tárulj, tüzelő mélység. S te is, magasság, tárulj ki, tárulj. Minden poklot és álnok mennyországot Mi látni akarunk! Fordulj ld, fordulj, volt világ, sarkaidból. A szó és gondolat archimedesi pontján Megforgatunk, anyánk, te Föld. És bátyáink, ti csillagok! Eszünk van, Van hozzá kezünk. És mindenünk lesz. Szépen vétkezünk: Vétkünkből is jótéteket csinálunk. Jókedvünk van És fenn a fákon És lenn. a televény mélyében Vidámságunkkal indul egyforma tavasz. Törekvő mélység. Csökkenő magasság! Testünk a híd, amelyen egyesül Naggyá a csöpp igazság, S lesz gyermek-óriássá. Ifjú vállunkra fellegek hajolnak, De kemény lábunk a földben gyökerez. (A 18 éves vallomása) Látod... jöttem egy pillanatra, csak pár szót szólni, mert sietek. Még hajt belül a sok gyerekség, de utánoznom kell a felnőtteket. Tizennyolc évnyi gyerekségben érzem Tenálad nagy — magam. Gyereknek, ki úgy szeretne ezernyi kérdést mondani, szeretnék mindent, egy világot rímbe szedni és játszani, szóval, ritmussal, muzsikával — De sietnem kell, mert vár az élet s rövid időm repül. Szeretném, ha segítenél, most, amikor már nagy leszek, s kérgesebbé lesznek egyre az érzékeny gyerekkezeik. Szeretnék százezer jót kívánni most Neked, nekem, s mindenkinek, kik akarják, hogy az évfordulón békés, vidámabb életet éljünk eztán már mindnyájan s én békét kívánok nekik is, a felnőtté váló tizennyolc éves, akit az élet ide hozott. Szeretném, ha tovább szeretnél, százszor tizennyolc éven át, én tovább szeretteit. S érzem, hogy e tizennyolc évem már sokáig a miénk marad. PAUL ELÜARD: A SZERELMES A szempillám mögött lakik És a hajunkat összefonta Kezünk egyforma alakú Szeme, akár az én szemem És árnyékomban elmerül, Akár az égbe feldobott kő. Szemei mindig nyitva vannak, És sohasem hagy elaludni. Almai fényességesek. Elhomályosulnak a napok. Kacagok, sírok, nevetek, Értelmetlenül fecsegek. Fordította: Papp Miklós. SASS MARTON: A pillanat rögzítette Egy Tintoretto képen nézett ily szerényen egy arc. ahogy te néztél, ’hogy jöttél elébem... Egy virág fehér szirma lángolt így pirosra, angyal szárnya reszket így, ha száll a tilosba... Egy csillag az égen lefordult merészen két szép csillagszemednek szent bűvöletében... BERECZKY ZSOLT: Anikó Anikó ... Anikó... — a homály súgja ezt nekem, itt lenn, hol szénfalak közé zárva várom, hogy teljen az idő, s. lesem a perceket, — Anikó ... Anikó ... de csikorog, csattog a szénkaparó, még üresen, még hidegen, de nemsoká jön a szén, jön a szén, s viszi már, viszi már a neved, a neved ... Megsúgom minden acélfognak, megsúgom minden lehulló széndarabnak, a csillének, a szalagnak, a kocsiknak, a mozdonynak, hogy vigyék el, röpítsék a neved, oda, hol ezer lapátnyi szén hull kazánba, oda, hol forog a turbinakerék, oda, hol száz drót fut szét, s benne lüktet, száguld a neved, fényt ad és melegít, melegít, hol süvít az őszi szél, s hűsít, hűsít. hol fülledt szénfalak közt állok, és hallgatom, hogy suttog a homály: Anikó ... Anikó... <SAAAAAAAAAAAAAAAAAA/NAAAí%A/V\AAAA/WSA/W\AAAAAi^vVV\AAAAAAAAA/WWSAAAA/WWS/WWNAAAA/VV\AiVVVVVVVVVVVV^ HOLDI JÁNOS: LELKIISMERET A furdanccsal már napok óta szemezett. Kicsi és kedves szerszám, nem nehéz, és annyi mindenféléhez fel lehet használni. Különben éppen most lenne rá a legnagyobb szüksége, akadt egy Ids „fusi” munka, ahhoz kéne, igen, kéne. Ambrus Péter óvatosan forgatja kezében a leesztergált munkadarabot, figyeli, nézi, méricskél. Igen, ez is tökéletesen sikerült, igazán nem panaszkodhatnak rá, ritka alkalom, hogy selejtet csinál. Pedig ez a munka is elég komplikált, természetesen ezért is bízták rá. Bizony nem pergett el hába az a jó néhány év, amit a gyári esztergapad mellett töltött el. Alacsony, köpcös, szélesvál- lű, mosolygósarcú ember áll meg előtte. Fekete keretes szemüvege mögül barátságosan néz Ambrusra: — Na, sikerült, Péter? — Uhüm. Tudhatod, Sándor bátyám, hogy amit nekem adsz át, annak sikerülnie keli! Török Sándor, a brigádvezető, átveszi Ambrustól a munkadarabot, fejével elégedetten bólogat, s ez azt jelenti, hogy meg van elégedve. Nem is időzik sokat Ambrusnál, felesleges, ez az ember nem na- gyan szorul a tanácsra. S ez jó, nagyon jó, legalább öt ilyen embernek kellene lennie a brigádban. De, hát... — Az időd milyen is rá? — Tűrhető. Hetvenkét perc! — Belefogsz még egy darabba? — Ah, nem. Mindjárt vége a műszaknak. — Jól van. A szerszámokat szedesd össze, ne hagyjátok széjjel. — ’Rendben, Sándor bátyám. Viszlát! Ambrus letörli a gépet, leszedi a sikattyúkat, ezeket is le kell adnia a raktárban. A saját „blaskájára” vette ki őket, nem lenne jó, ha lábra- kelnének. Hanem ez a fur- dancs... az ördögbe is, senki sem tudná meg. Az inge alatt nyugodtan kiviheti, legfeljebb közösen fizet a brigád. Ki gyanakodna rá, nevetséges még gondolatnak is. Persze, ha jól meggondolja, nem valami tisztességes munka lesz, de hát igazán nem megy tönkre a gyár egy átkozott furdancs miatt. A furdancs a szerszámos asztalon feküdt, senki sem tartózkodott a közelben. Hirtelen egy olajos rongyot dobott rá, beletekerte és az asztal háta mögé süllyesztette. Nem, ma nem viszi el, ma péntek, ez a nap neki mindig peches napja szokott lenni! Majd, holnap, holnap különben is fizetés, nagyobb a mozgás, egyszóval: holnapra otthon lesz a furdancs ... ★ A szoba már sötét, csu- pán a kályhában brum- mogó tűz kiszökkenő fénye vibrál a mennyezeten. Az asz- szony nyugodtan alszik Ambrus mellett, a gyerekek a másik szobában pihegnek, az éjszakai csend békés, pihenés takarója alatt nyugszik a család. Ambrus még nem alszik, gondolkodik, élvezi a munka utáni szótlan pihenést. Jóleső érzés a puha meleg ágyban nyújtózkodni, s lépésben haladni az álom felé. Igen — jut eszébe Ambrusnak, egy délutáni beszélgetés — igen, van értelme az életnek. Itt van az értelme, a két gyerek, az asz- szony, az egész család. Még akkor is van, ha nem is fenékig tejfel az élet. De hát azért megél az ember, van egy kis fusi munka is ... valamit az is hoz a konyhára, hol az egyik szomszédban, hol a város másik végén akad. Lám, lám, milyen pompásan működik ez a furdancs, nagyszerűen hatol át a fúró a vaslemezen, elég könnyen sikerült kicsempészni a gyárból. Kitűnő szerszám... de az ördögbe is! Ki beszél ebben a kis kamrában? Rajta kívül nincs senki! Na, álljunk csak meg egy percre. Csend, hangot nem hall, mi lehetett az az előbb? Minthá valaki azt suttogta volna, hogy: loptál... loptál... loptál... Ah, badarság, sietni kell, holnap estére kész kell legyen ez a kis maszekmunka... Már megint, ez a-csodálatos! Semmi kétség, a furdancs beszél... beszél... hát jó, beszélgessünk, bár furcsa, igen furcsa, hogy egy furdancs beszél. És mit is beszél ez a bolondos szerszám..., hogy loptam, na és? A gyár nem megy tönkre egy kétszáz forintos kár miatt! Csúnyán viselkedtem? Miért? „Más is elvisz egy-két darabot! Miért legyek én becsületes? Nem. ne fecsegj annyit, te bolond furdancs! Hogy önmagamat lopom meg? Hm. Várj, ne csikorogj szüntelen, várj, mert nem egészen értelek... Szóval, nem lehet így gondolkozni? Azt mondod, ha mindenki így gondolkozna, bizony megnézhetnénk a társadalmi tulajdon évvégi leltárát! De hiszen éppen ez a jó, hogy sokkal több a becsületes ember, mint az olyan, mint... Na, ez már sértés, egy furdancs miatt,! te miattad... mindenki becsű- < letes embernek tart, s az is • vagyok. Hogy nem az vagyok, j és hogy hogyan nézek holnap, j a brigád tagjainak a szemébe? ; Keresni fognak téged, annyi; bizonyos, de hát... Különben is hagyj már békét, unom a; prédikációidat. Jó — jó, elis-; merem, hogy loptam, hogy; nem becsületes így az élet, de; hát nem tudja meg senki!; Senki sem fog ujjal rám mu- : fogatni! Senki, Érted? Hogy; önmagam előtt nem leszek; tiszta? Van benne valami ...; Igen... Ebben igazad van!1 Nehéz lesz a Török Sándor bácsi szemébe nézni... öntuda- ! tos munkásnak ismer ... Igaz,: nemcsak a gyárat loptam meg, hanem őt is, mindenkit... A ! közös vagyonból loptam. loptam... loptam... ★ A mbrus fáradtan, izzad-; tan, kimerültén ébredt; fel reggel. Egész délelőtt szavát sem lehetett hallani, s; délután két órakor is sietve,; szótlanul surrant be a gyár- ; kapun. Az a bolondos éjsza- : kai álom, azzal a megszólaló,: furdanccsal, a fene érti, de 1 nagyon elment a kedve. Pedig 1 jó lenne, de hát... Míg átöltözik is, állandóan; a beszélő furdancs jár az eszé- ; ben. A műhelyben Török; Sándor áll meg ismét a gépe; mellett. Mosolyog. — Dicséretet kaptál a pró- 1 badarabra, Péter — mondja 1 és barátságosan hátbavágja; Ambrust. — Szóval, jó volt? — Jó bizony, csak így to- ; vább. Hanem a fene tudja,; hová rakták el a fiúk azt a ; furdancsot. Nem találkoztál; vele véletlenül, Péter? — Nem... nem... Sándor ; bátyám... — Na, majd megkérdem a; többiektől is. Ambrusnak vörös az arca. Nézi a simán, olajozottan forgó hengereket, s valahogy el- megy a kedve az új munká- ! tói. — Az az átkozott furdancs ‘ — mormogja maga elé, s hir- j télén leállítja a gépet. Mintha keresne valamit, az j asztalhoz lép, s egy gyors < mozdulattal előrántja a tegnap j este „elsüllyesztett”, olajos < rongyba csavart furdancsot. S j mert éppen visszafelé jön a; brigádvezető, felemeli a szer- ; számot, odaszól neki: — Megvan, Sándor bátyám, ; a furdancs. A középső rekesz- ; ben akadtam rá. A zután visszaballag a gép- ) hez, s akaratlanul is • fütyörészni kezd.
