Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-03 / 2. szám

0 PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Tél 1961 AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS NAPILAPJA XII. évfolyam, 2. szám Ara 50 fillér 1901. Januar 3., kedd Tél a falun Hol vannak mar azok az idők, amikor a paraszt- ember pipázgatva, tétlen­kedve töltötte a hosszú téli estéket, délutánokat? El­múltak azok világával együtt, akik azt tartották: elég a parasztnak csak any- nyit tudni, hogy egy csizmá­ba ne dugja bele mind a két lábát. A magyar falvakban vég­bemenő gyökeres változá­sok nemcsak a falvak ké­pét változtatták meg, de az emberek életmódját, szoká­sait is. A villany, a járda, a televízió, a rádió, a könyv­tár, a mozi és mindenek­előtt a gazdasági életforma megváltozása, a szocializ­mus térhódítása a falun, egyben aa élet, a tudat vál­tozását is jelenti. Megnőt­tek az igények nemcsak azon a téren, hogy ma már a városi emberhez hasonló módon öltözködik a paraszt­ság, de a falusi emberek egyre inkább igényét érzik annak is, hogy tanuljanak, olvassanak, elvégezzék azo­kat az iskolákat, amelyek a tudás növekedésével együtt az általános műveltség emelkedését is biztosítják. Mit csinál most télen a falusi ember? Mindenek­előtt el van foglalva azok­kal a gondokkal, tervekkel, amelyeket az új élet ad, szabad idejében pedig ta­núi, kulturáltan szórakozik. Soha ennyi felnőtt dolgoz» bem végezte az általános iskolát, mint éppen nap­jainkban. Harminc, negy­ven esztendős asszonyok ' és férfiak ülnek be az iskola padjaiba és tanulják a számtant, történelmet, fizi­kát. A szövetkezetek elnö­kei, brigádvezetői pedig, akik tegnap még öt, tíz hol­don gazdálkodtak, ma már a nagyüzemi növényterme­lés és állattenyésztés mód­szereivel ismerkednek meg, fejlesztik tudásukat. A nagyrédei parasztaka­démia, a nagygombosi tsz- tanfolyamok, a könyvelők tanulási lehetőségei, az is­meretterjesztő előadások egész sora egyaránt a falu, a parasztság új életét segí­tik elő, azt, hogy a falu egyre inkább közelebb ke­rüljön a városhoz, kiformá­lódjon az emberek egységes gondolkodása, megváltoz­zon tudatuk. És ha mindezekhez hoz­zászámítjuk még azt, hogy ma már ritka ház falun is, ahol nincs rádió és nem jár újság, akkor megértjük, hogy a ma falusi parasztja „nem ér rá” békésen pipáz- gatni, napokon át az istálló­ban tétlenkedni, de ezt az életet nem is tartja már magáénak, s egyre inkább 27 új felé fordul. Ma már nagyon sok ter­melőszövetkezetnek van te­levíziója, és ritka az olyan este, amikor „telt ház” ne lenne a televízió adásain, amikor öregek és fiatalok egyaránt meg ne látogatnák a kultúrtermet. A párt, a KISZ, a nőta­nács és a többi tömegszer­vezetek pedig vezetik, segí­tik a parasztság felemelke­dését, vágyainak, terveinek, tudatának átformálását és segítséget nyújtanak ahhoz, hogy a mai falu minél gyor­sabban maga mögött hagy­ja a régit, és minél gyor­sabban haladhasson azon az új úton, amelynek neve: szocializmus. 1961-ben: 260 ezer ionná szén Kereken 260 ezer tonna sze­net kell adniuk a népgazdaság részére az Egercsehi Bánya­üzem dolgozóinak. Ez a meny- nyiség csaknem 100 ezer ton­nával több, mint amennyit az elmúlt évben termeltek a bá­nyászok. A frontok dolgozói vállalták, hogy ebben az évben 3200— 3300 tonna szenet küldenek fel­színre — terven felül. Ha a széngyalús frontot, is üzembe tudják helyezni mielőbb, 15 000 tonnával adnak, több szenet a tervezettnél. Horvath József: ARANYKAL1TKA ★ Fazekas István: BEFUTOTT EMBEREK ★ hírek ★ SPORT Uj csővezeték épült Szilvásvárad és Borsodnádasd között Az elmúlt, 1960-as, év de­cember hónapjának utolsó he­tében adták át a Szilvásvárad és Borsodnádasd között elké­szült új csővezetéket. Az új esztendőben tehát már egész­séges ivóvizet ihat a borsodná- dasdi gyártelep lakossága. Nagy szükség sürgette a csőve­zeték megépítését, mert a fej­lődő gyár és az új lakónegye­dek, a szociális és egészségügyi létesítmények mind több és több vizet igényeltek — víz pe­dig Borsodnádasdon nem volt. A száraz nyári hónapokban nem. egyszer a gyárat is a leál­lás veszélye fenyegette a víz­hiány miatt A szakemberek kutatni kezdtek a víz után. A Szilvás­várad melletti Szalajka-forrás vizét vezették el több mint 13 kilométeres vezetékben. A víz­vezetéket úgy tervezték meg, hogy a nyomvonal mellett fek­vő négy községnek is egészsé­ges ivóvizet szolgáltasson — így most már Balaton község­ben sem okoz különösebb prob­lémát a víz. A esővezetékók ki­építését most kezdik majd eb­ben az évben, a négy község felé. Naponta 3000 köbméter egészséges ivóvizet kap a bor- sodnád&sdi ipartelep. A mun­kálatokra kereken 40 millió fo­rintot fordítottak. Két műszakban dolgoznak az Egercsehi Bányaüzem mónosbéli fatelepén Az elmúlt év utolsó hónapjá­ban az Egercsehi Bányaüzem mónosbéli fatelepének dolgozói kétműszakos munkaidőre tér­tek át. Eddig ugyanis az egy- műszakos munkaidőben sok pénzt emésztett fel a túlórázás és magasra emelkedett a kocsi­álláspénz. Most a kétműszakos munkaidő bevezetésével sike­rült elérni, hogy a kocsiállás­pénz csökkent — negyven szá­zalékkal, s megszűntek a túl­órázások is. Az új év első napjára beköszöntött a várva várt hó, s fehér takaróval borítja <t Mátra csúcsait is. Mátraházán is nagy örömmel fogadták az igazi téli időt. Felnőttek, gye* rekelt felkötötték a síléceket, hogy kipróbálják, milyen is az — télen síelni! (Márkusz László felvétele} *iAAAAAAAAAAAAAAAAAAAá^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAVWW\AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAJM — HÉT CSEPEL varrógé­pet és egy gomblyukkötő- gépet kapott a napokban az Egri Férfi és Női Ruházati Ktsz. Az új gépek nagyban elősegítik a dolgozók munká­ját. Már csak háromszáz holdnyi mák termelésére kell szerződést kötni megyénkben A Mezőgazdasági Terméke­ket Értékesítő Szövetkezeti Központban úgy tervezték, A káli földművesszövetkezet színjátszói újra munkához fogtak Nagy sikerrel mutatták be az elmúlt év elején a káli ímsz színjátszód a Bástyasétány 77 című zenés játékot. Nemcsak a község dolgozóit, hanem a kör­nyékbelieket is heteken keresz­tül szórakoztatták a színját­szók ezzel a darabbal. Aztán valahogy csend lett, míg kará­Pontosan és gyorsan Hét óra ötvenhat percre ugrott a fü­zesabonyi vasútállo­más nagy órája. Deb­recen felől megérke­zett az 5598-as teher­vonat. Nyüzsgött az állomás, Budapest, Miskolc és Eger felé vonatok indultak, a másik vágányra újabb teherszerel- vényt vártak. Molnár Ferenc ko­csifelíró a debreceni teherszerelvény mel­lett állt, kezében ke­ményfedelű könyv. Szép sorjában szám­adatokat irt a kocsí- felíró-könyvbe. Ko­csiszámok, sorozatok, rakott-e vagy üres, honnan jött és hova megy, mindenről szá­mot kell adni ponto­san. Ha esik, vagy fúj, éjjel és nappal eleget kell tenni a köteles­ségnek. Minden túr­ban egy-egy kocsifel­író áll szolgálatban. Nem hiábavaló fir­kálás az ő dolguk, hanem egy láncszem a vasutasok minden­napi munkájában. Molnár Ferenc a ko­csisor végén össze­hajtotta könyvét, gyakorlott szemmel ellenőrizte az utolsó ólomzárat is, és már siet Kozma János ko­csimesterhez. Gyors mozdulatokkal elő­veszik a fuvarlevele­ket, leegyeztetik az adatokat és a hozzá nem értő idegennek semmitmondó szá­mok megindulnak előre kijelölt útju­kon. Barta János külső szolgálattevő perce­ken belül kézbe ve­szi az adatokat. Szaknyelven azt mondják, hogy elké­szíti a vonatelemzést. Helye és jelentősége van minden adatnak, rubrikának és jelzés­nek. Intézkedni kell, pontosan és gyorsan. Nincs megállás. A számadatok, a papír­ra vetett feljegyzések követelőznek. Kifür­készhetetlen és lát­hatatlan módon ösz­tönzik az embert, hogy most, azonnal foglalkozzék velük. A füzeteket és köny­veket nem lehet az íróasztalba süllyesz­teni. Gazdátlanul, hosszú hamupernyé­vel ég a cigaretta ké­kes, sűrű füsttel von­ja be az egyenruhás embert, az iratokat és hamutartót. A szolgálattevő alá­írást kanyarított a számoszlopok végére, ezzel igazolja, hogy elvégezte a vonat­elemzést. Az adato­kat átadja a távir- dásznak. Máris kat­tog a gép. A keskeny szalagon apró pon­tok és rövid vonalak futnák. Morzejelek­kel értesítik a vonal összes állomását, hogy mikor, milyen szerelvénnyel és mi­lyen vagonok érkez­nek. A kocsikat „elö- jelentették”. Füzesabonyban a 17 kocsira rááll a tartalék, húzat kife­lé. Négy felé szalad a kocsi, a kerekek még ott csattognak az újonnan épített füzesabonyi váltó­kon, de a vasutasok a Selypi Cukorgyárat már értesítették, hogy pontosan mikor és honnan érkezik 12 vagon cukorrépa, a gyöngyösi malomba nyolc vagon búza. az egri kiskereskedelmi vállalathoz négy va­gon különböző ipar­cikk. Antal Imre KTG-és tiszt éberen őrkö­dik, hogy pontosan és gyorsan, rendben menjenek a dolgok. Nincs megállás, so­ha egy napra sem. Füzesabonyban és az ország minden állo­másán karácsony napján, Szilveszter­kor és az új év első perceiben is zakatol­nak a vonatok. Szol­gálatban volt a moz­donyvezető, a váltó­őr, a forgalmista és a raktáros. Munkások, diákok, dolgozó em­berek igyekeztek ha­za családjukhoz és ünnep után vissza a munkahelyre. Az év minden napján élel­met, tüzelőt, ezerféle árut és sok-sok utast szállít a vasút. Az igények, a feladatok gyorsabban nőnek, mint a kocsipark. Gyors iramot diktál az élet, de a vasuta­sok derekasan helyt­állnak — pontosan és gyorsan végzik munkájukat. r. csony előtt megszületett az el­határozás: valamit be kell mu­tatni az ünnepek alatt! Az elgondolást tett követte, és nagy sikerrel mutatták be karácsonykor a káliaknak: Ér­dekházasság című zenés vígjá­tékot. A bemutató után regge­lig tartó bál volt. A csoport tagjai elhatározták, hogy az előbbi darabhoz hasonlóan ezt is bemutatják majd a környé­ken, annál is inkább, mert a bemutatók anyagi jövedelmét közös kulturális szórakozásra fordítja majd a csoport. Ebből kívánják fedezni azt a költsé­get is, ami egy-egy szombat esti Klubfoglalkozás „velejáró­ja” lenne. Szeretné a földmű­vesszövetkezet, ha a jó munka után minél többet tudna ilyen téren juttatni a tagjainak. (Fabók Irén) hogy erre a gazdasági évre mintegy 1300 holdnyi mák ter­melésére kötnek szerződést a gazdaságokkal. Eddig mintegy lOOO hold mák termelésére, kötöttek . megálla­podást a termelőszövetkezeték- kel. A máktermelésre szerződött termelőszövetkezetek közül a legjobb példát a hevesi járás közös gazdaságai mutatták. Az itt működő tsz-ek tagjai mint­egy 400 holdon termelnek ’''ja­kot a MÉK-kel kötött ir • podás alapján ebben az Községrendezést tervekről tárgyalnak Egerben A Hazafias Népfront megyei bizottsága és a Heves megye tanácsa VB Építési és Közleke­dési osztálya 1961. január 4-én délelőtt 10 órakor tanácskozást tart a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1955. évi 36. tvr. ren­deletének megtárgyalásáról. A rendelet a községrendezési ter­vek előkészítésére vonakozik. A napirend előadója Maohtl Alfréd, az Építésügyi Minisz­térium megyei szakreferense lesz, majd felszólal a tanács­kozáson dr. Kiár János műsza­ki egyetemi tanár, a Hazafias Népfront országos tanácsának tagja. A tanácskozás célja, hogy e községrendezési irányelvek el­készítéséhez a népgazdasá minden területén felhasználjá • a legkiválóbb szakemberek vé­leményét és segítségét. %£li MT Egerben található, s Kts- tályai útnak keresztelték el még annak idején, de a ke­resztelő óta — ha ugyan ilyen volt egyáltalán — sen­ki nem törődött vele. S saj­nos, nem törődik ma sem, pedig nagyon ráférne már. Az utcának ugyanis sem járdája, sem útteste, olyan szabályos, kövezett, valami­kor is megépített — nincs. Ezzel szemben itt található egy gyümölcsláda-raktár, a MÉH-telep, valamint az Ál­latforgalmi Vállalat átvevő­helye. Mindháromnak nagy a forgalma nap mint nap, akármilyen rossz, esős is az időjárás. Ennek eredménye pedig az, hogy a különböző teherautók, lovaskocsik, ál­latokat szállító szekerek az utat annyira felvágták — beleértve a járdának, neve­zett földszegélyt is —, hogy $ ebből az utcából lassan már gumicsizmában sem lehet kijutni. A városi tanács nem ja­víttatja meg, — nem hozzá tartozik. A Közúti Üzemi Vállalatnak szintén semmi köze hozzá, az utca tehát gazdát keres. Olyat, alci legalább néhány vagon sa­lakkal — nem nagy igény — rendbehozza a teljesen tönk­retett, felvágott, s szinte ■árhatatlanná- tette az úttes- et és a járdát. De minél hamarabb... (w)

Next

/
Thumbnails
Contents