Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-11 / 9. szám

i népújság líMil. január 11., szerda Kedves Tökéletes huligán kinézésű fiú volt. A haja hosszúra hagyva, ru­háján az összes külföldi államok nyoma”, rikító, ostoba öltözet volt, annyi szent. És fütyörészve ballagott péntek este az egri Diófa­kút utcán: Amit fütyült — nos, még az sem volt a legsikerültebb, rég letűnt, ostoba melódia. Amint ei- ért áz utca derekához, egyszer csak nyílik egy ajtó, és egy na­gyon öreg, töpörödött anyóka lép ki a kapun, kezében jókora cso­mag. — Kedves, szólítja meg a fiút —, tegye már be utánam az ajtót! Ha leteszem, nem bírom újra felvenni ezt a csomagot! Ijassan ballag a lépcsőn, a vegyes kinézetű fiú becsukja a kaput, egy darabig n$zi a lassan ballagó né­nit, aztán hármasával szedve a lépcsőt, utána iramodik: — Néni! Adja ide azt a cuccot! Nehéz az magának! — Ugyan, hagyja, kedves — szól a néni. s úgy látszik, a „kedves” szavajárása —i én nagyon messzire megyek. — Adja csak ide! Én meg úgyis ráérek! - Ezzel elvette a csomagot, s lépteit a néni lépteihez igazítva, megindultak ketten: az ismeretlen öregasszony, és a huligán kinézésű fiatalember. Nem történt semmi, mégis meg­fordult a mondás: nem mindig a ruha teszi az embert! (á) — EGERCSEHI KÖZSÉG- ben az elmúlt évben 2500 fo­rint értékű társadalmi mun­kát végeztek a község' lakói. Az idén úgy határoztak az eg er csehi lakosok, hogy öt­ezer forint értékben végeznek társadalmi munkát. — A HALMÁN Kató kulturá­lis seregszemlére készül a he­vesi művelődési ház központi úttörő kórusa. — A FÜZESABONYI mű­velődési ház felnőtt színjátszó csoportja, Fejes András igaz­gató irányításával, Viktor Ra- zov: Felnőnének a gyerekek című színdarabját tanulja. A bemutató előadást a jövő hó­nap közepén tartják. — a mátkavidéki Fém­művekben december hónapban hatezer forint újítási dijat fi­zették ki. Sok kezdeményezés és gyakorlatilag hasznosítható újítási javaslat érkezett az utóbbi uapokban. Mindez azt bizonyítja, hogy a megnöveke­dett feladatoknak az emberek igyekszenek eleget tenni. — JANUAR 11-ÉN 17 óra­kor a TIT eszperantó szakkö­re nyilvános ülést tart a TIT egri klubjában, amelyre már most nagy érdeklődéssel készülnek mind a szakköri tagok, mind az érdeklődők. — A MÁSODIK ötéves terv során csupán az Eger I. (Ho­mok utcai) téglagyár mérsé­keltebb korszerűsítését végzik el, a gépesítés javításával. Ez­zel mintegy 20 százalékos ter­melés-növekedést kívánnak el­érni a tégla- és főleg a cse­répgyártás területén. Ezek. a korszerűsítések területigény- nyel nem járnak — vezetöségvAlasz- TÄSOKAT tartanak a megye vöröskereszt szervezeteiben. A városi és járási küldött- értekezleteket március hó­napban tartják. — VERPELETEN a községi könyvtár fejlesztésére tavaly 5900 forintot fordítottak a köz­ségfejlesztési alapból. Ebből az összegből 220 darab könyvvel, tudják a könyvtár könyvállo­mányát növelni. — AZ IDÉN TATAROZ­ZAK a gyöngyösi városi Diákotthont. A felújítási munkák elvégzésére 350 ezer forintot fordítnak. — KERECSEND községben SÍ 000 forint állami támogatás mellett 120 férőhelyes sertés- hizlaldát épít az Aranykalász Termelőszövetkezet. A mun­kák elvégzésére még ebben az évben sor kerül. — EGERBEN, a helyi autó­buszjáratok várakozó helyei­nek burkolására a tervek még 1960 utolsó negyedévében el­készültek; a tervek végrehajtá­sát ez év első felében kezdik meg. • musura; Egerben délután 3 órakor: A DENEVÉR (Bródy-bérlet, középiskolás) Este 7 órakor: A DENEVER (Jókai-bérlet, főiskolás} Bükkszenterzsébeten este 7 órakor: A MAKRANCOS HÖLGY Opera-, operett-est Egercsehi-bányatelepen AZ ESTI CSEND már ráült a telepre, de a házaik ablakaiban nem akartak kigyúlni a fények. A kultúrház környéke viszont olyan népes volt, mintha itt adott volna találkát egymás­nak a telep apraja és nagyja. A ködös, nyálkás, sáros idő nem a „legjobb közönségtobor- zó”, mégis menúyi ember szo­rong már a bejáratnál. Jegy, sajnos, nem jutott .mindenki­nek, így sokan csak a művé­szeket várják. Nemhiába. A pesti művészek megjelené­se, szereplése nem új jelenség Egercsehi-bányatelepen. 1959 óta már ötödik alkalommal várja itt őket a telep lakossá­ga. Űj, a múltban megmagya­rázhatatlan dolog ez. A Ma­gyar Állami Operaház és a Fő­városi Operettszínház élvonal­beli művészei látogatnak le időnként a távoli ipar-, illetve bányavidékre, hogy terjesszék a kultúrát, zenei ismereteket adjanak, hogy ezzel az igyeke­zetükkel is közelebb vigyék a falut a városhoz. A szó legszo­rosabb értelmében kulturális missziót végeznek ezek a mű­vészek. Oda hagyják Pestet és dacolva a hideggel, sárral, a hosszú utazással az Operaház színpadát az üzemi kultúrh^- zak színpadával cserélik fel. Közel két esztendeje, hogy a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat központi művészeti szakosztálya és a Nehézipari Minisztérium között megálla­podás született, miszerint egy kis művészcsoportot szervez a TIT olyan művészekből, kik hajlandók kevés dotációért, nem kis fáradsággal járni az ország iparvidékeit. S azóta hol itt, hob ott tűnnek fel, a szebb­nél szebb muzsikával, csodála­tos tehetségükkel szerte hintik a zenei ismereteket, „híveket” toboroznak a zenerajongók tá­borának; S milyen tervszerűen adják az ismereteket! Előbb operet­tel, természetesen csak klas­szikus operettel igyekeznek megnyerni a közönséget, majd az operett mellett egyre több helyet kap a műsorban az ún. komolyabb műfaj, az opera, de az operát is úgy adagolják, hogy közben Gál György Sán­dor író, ez a csodálatos műsor­feltaláló művész állandóan kémleli a közönség tekintetét és amikor azt veszi észre, hogy lankad az érdeklődés, egy-egy könnyebb dallal, táncbetéttel igyekszik segíteni. LEGUTÓBB I960 decemberé­ben volt itt ez az együttes, ha nem is ugyanezekkel a művé­szekkel, és aratott osztatlan sikert, Erről nemcsak a sok­sok taps tanúskodik, amely szinte nem akarta leengedni a művészeket a színpadról, de az a tény is, hogy most ismét „tömött ház” fogadja a kedves vendégeket. S a közönség ez alkalommal sem csalódott. El­jöttek mindazok, akiket ígért a kultúrház lelkes, kiváló ké­pességű igazgatója. Egymás után szállnak ki a gépkocsi­ból Raskó Magda, Lorenz• Kor­nélia, Domahidi László, Kas­sai János, az Operaház művé­szei és Antalffy László, vala­mint Kossuth-díjas kiváló művészünk: Latabár Kálmán, a Fővárosi Operettszínház tag­jai és ismerősként üdvözlik a bányatelep lakói Gál György Sándort, az Operák és operet­tek könyveinek szerzőjét, a mu­zsika szerelmesét és pompás ismerőjét. S amikor elalszik a nézőtéri világítás, még - az orcseszter- ben is teljes a létszám, de a színpadra vezető lépcsőn is megtelt minden hely. Itt a gye­rekek szorongnak. És megjele­nik a függöny előtt Gál György Sándor, üdvözli a közönséget, bejelenti a művészeket és már­is karon fogja képzeletben a nézőket és viszi, viszi magával olasz honba, vagy oda, ahová a következő szám épp kíván­ja. Beszél a szerzőről, Rossini- ről, Pucciniról, Kálmánról, néhány mondattal felvázolja a kort, amelyben a mű született, elmondja a szituációt úgy, hogy amikor Domahidi László, a népszerű rágalom-áriát énekli, mindenki tudja,, hogy hol történik, mikor történik ... Pereg a műsor, a nézőtér kö­zönsége elégedett. Raskó Mag­da, Lorenz Kornélia gyönyö­rű szopránja, Antalffy László főleg ügyes stepp-tánca aratott osztatlan sikert. S a szünet közönsége csak elismerően nyilatkozott az eddig látottak­ról, hallottakról, de itt-ott hangokat lehetett hallani, hogy Latabár bizonyára csak meg­jelenik majd a színpadon, őt csalogatónak hozták, stb. A műsor második fele azonban csalódást okozott a kérkedők- nek. A szünet végén egy dele­gáció kereste fel az öltözőben és kérték, hogy lehetőleg vál­toztassák meg a műsort, amennyiben utolsó számként lépne fel, mert sok olyan bá­nyász van a nézőtéren, kik a műsort nem tudják végigvár­ni, mert műszak kezdődik szá­mukra. S Latabár elégedett, sőt, készségesen tett eleget a kérésnek és mintegy harminc percen át mulattatta Egerese- hi-bányatelep közönségét. Sok újat most sem adott ki­váló művészünk, de az a tény, hogy szemtől-szembe most ta­lálkozott vele először a telep közönsége és puszta megjelené­sével is nagy derültséget, har­sogó kacagást váltott ki. 30 percen át derült a ríézőtér úgy, hogy az arcizmok már szinte szenvedtek a sok-sok nevetés­től. Valóban a nevettetés nagy­mesterét ismerte meg benne a közönség, így személyesen is. Műsora igen ügyes volt, főleg „verseivel” aratott nagy sikert. A SOK TAPS búcsúzóul színpadra szólítja az est vala­mennyi szereplőjét és köszöni a műsort, ezt a valóban él­ménygazdag estét. S aztán felzúgnak az autók motorjai, indulnak a művészek tovább, még mindig nem haza. Borsodnádasdom várja őket a Nagyérdemű.; -. Nagy Andor EGRI VÖRÖS CSILLAG Ármány és szerelem EGRI BRODY Szomjúság GYÖNGYÖSI PUSKIN A Noszty fiú esete Tóth Marival' GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nincs előadás , HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH A mi ide családunk HEVES , Hetedik kereszt PÉTERVASARA Tizenkilencen FÜZESABONY Láthatatlan kötelek «IllUllllllllllllllllllllllllllllllllllUIU^ilUIUIIUIIUlllIlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllUIIIIUIUIIIIlllllllttUIIIIIIIIIIIIIUIllllllill.llUlilnl. Ilii! (9) A zügügyvéd orrlika kitá­gult. Pénzt csinálni. Ehhez a mesterséghez igazán köze van. Még majd kiderül, hogy a vé- letlenség üzletet hozott. — Hiszen ez nagyszerű! — derült föl a képe. — Bankó- préssel? — Nem uram, hogyan is kezdjem... Kőmüvéspallér va­gyok, sokat dolgoztam gyer­mekkorom óta, és hát gyűjtö­gettem is. Meg aztán minden alkalommal tettem a sorsjá­tékra. Nem tagadom, Egyszer be is ütött a szerencse, szert tettem egy kis pénzre. — Ejha! Az jó! — bólintott a zugügyvéd és feszülten figyelt. — De én nem éltem fel a kis pénzemet, hanem aranyat vet­tem érte. — Aranyat? — Azt, igen. Tetszik tudni, ha én akkor előállók, hogy ne­kem most van, jönnek a roko­nok, az ismerősök, tán még is­meretlenek is. Tudja, uram, hogyan van ez, az egész világ rászabadul a szerencsés em­berre és menten szerencsét­lent csinál belőle. Hát én ezt nem akartam. Lehet, hogy nem szép tólem, de így esett. No, most aztán magammal hoztam a kis aranyamat, szeretném pénzzé tenni. De nem tagadom, nem értek én az ilyesmihez. Azt sem tudom, mennyit ér iga­zában, meg hogy miként is kellene hozzáfogni. — Magánál van? — kérdezte a zugügyved halkan. — Mert ezt nem szabad ám mutogatni. De bennem megbízhat. Jóindulatú ábrázatot vágott, s ezzel felbiztatta a pallért. Matej ka elővette az aranydu- rabkát, amely a zsebkendőjébe volt csavarva. A zugügyvéd alig tudta palástolni meglepe­tését. Színarany, rúdból fűré­szelve — nyolcvan—száz gramm lehet... — Mégis, mennyit számított ezért kapni? — kérdezte kö­zönyt színlelve. — Mondom, nem vagyok tisz­tában azzal, mit ér. Gondolom, azért párezer pengőt megér. Az ügyvéd félig lehunyt szempilláján át figyelte a pal­lért. Kisvártatva szótlanul odatartotta a tenyerét az aranyért. A pallér félszeg moz­dulattal nyújtotta át neki. Bor- siczky behajlított tenyerébe fogta az aranyat, s úgy vizs- gálgatta. Kétségtelen, friss fű­részelés. Kilós rúdból. Vajon mennyi lehet még a pallér bir­tokában? Megkérdezze? Hátha elriasztja a madarat? Megvan! Majd másképp jut ennek a ti­toknak nyomára! Hirtelen elhatározással be­nyúlt a zsebébe, elővette tár­cáját. Két bankjegyköteg du- dorodott a tárcájában. A pal­lér kidülledt szemmel bámult a rengeteg pénzre. Borsiczky az egyik köteget átadta neki: — Itt van, öregem. Elég lesz? Én nem foglalkozom ilyesmi­vel, de ha mar találkoztunk ... Egyébként nem is találkoz­tunk, nem is láttuk egymást, ért engem? Na, ügye. Koccint­sunk még egyet. A pallér szédült örömmel gyűrte a zsebébe a bank j egy- köteget. Fogalma sem volt, jó üzletet csinált-e, vagy sem, csak azt érezte ujjongva, hogy Mária boldog lesz, ez a pénz megvan annyi, mint amennyit ő remélt, ez jól sikerült.,. A zugügyved ismét töltött a poharakba. Ittak. — Lám. mégiscsak érdemes volt gyűjtögetni, öregein! — ke- délyeskedett. Matejka ereiben tüzet fogott a bor. Kitárult: — Bizony, érdemes! Egysze­rűen ment ám ez, uram. Sok pénzem volt, mégis úgy éltem, mint azelőtt, amikor még egy fityingem sem volt. A világ mitsem sejtett az egészből... De jó is az, tudni, hogy van mire tervezgetni, kivárni az alkalmas időket, aztán ... no, de igyunk, isten éltesse, uram, de a cehhet most már én fize­tem! Büszke vonás bukkant fel Matejka szája szögleteben. Nyoma sem maradt iménti fél­Mit 1961. JANUÁR 11., SZERDA*. AGOTA 7« éve, mai januárjában szüléiéit YBL MIKLÓS építész, az üjrene­szánsz magyar mestere. Első mű­veit a romantika vonásai jellemzik (Fóti templom) fő művei, amelyek Budapest városképének ma is fon­tos részei, újreneszánsz stílusban épültek (Opera, margitszigeti für­dő, a Vár egy része.) ’ / 160 éve. 1801. január 11-én halt meg DOMENICO CIMAROSA olasz zeneszerző, a vígopera egyik legte­hetségesebb mestere. Legismertebb vnr yihíiac a Titkos házasság című operája. Ybl íviiBLUü» 1789-ben részt vett a nápolyi forra­dalmi mozgalomban, amiért halálra ítélték, de később kegyelmet kapott. 45 éve, 1016-ban e napon halt meg LESZ MARTINOVICS ukrán író. Műveiben a kapitalista társadalmat élesen bírálja. A paraszt halála című művét az elnyomók iránti gyűlölet hatja át. 55 évvel ezelőtt. 1906. január 11-én született JOHANNES THEL- MAN, a DDR egyik kimagasló zeneszerzője (Drezdai kantate (1951), Német napi munka (1952). 110 éve, 1851-ben ezen a napon kezdődött el Kínában a hűbéri és az idegen elnyomás elleni ún. tajpini parasztfelkelés. 15 éve, 1946-ban e napon kiáltották ki az Albán Népköztársa­ságot. Mégis mozog... A bíróságon történt a dolog. Ez alkalommái nem Galileit fogták perbe, hanem egy bécsi éjszakai klub tulajdonosát. Azzal vádolták, hogy a klubban szerződtetett táncosnők vet­kőző számokat adtak elő, holott ezt a törvény tiltja. Az oszt­rák törvények szerint az éjszakai lokálokban csak akkor vet­kőzhetnek meztelenre a táncosnők, ha nem állnak mozdulat­lanul, hanem táncolnak. A vád szerint a tulajdonos megszeg­te a törvényt, mert a lányok nem táncoltak. A védőügyvéd azonban kihúzta ügyfelét a csávából. — Bíró uraim! — mondotta. — Abszolút nyugalom nincs, önök is tudják, hogy a Föld mozog!... Az éjszakai, klub tulajdonosának nagyobb szerencséje volt, mint Galileinek. Felmentették... Egy sztriptiz-klub és annak leleplező) e A londoni er­kölcsrendészet egyik tagja a bíró­ság előtt tanúval­lomást tett arról, hogy Paul Ray­mond, egy londoni lokál tulajdonosa, erkölcstelen sztrip­tíz mutatványo­kat rendez 47 000 taglétszámmal működő „klub­jában”. A rendőr­tisztviselő részle­tesen beszámolt a bíróság előtt, hogy milyen obszcén látványokban volt része, amikor augusztus 31-én, szeptember 1-én, szeptember 7-én, 9-én és J.6-án vé­gignézte a „klub” műsorát és eseten­ként 30 shillinget költött italokra. A bíró a tanú- vallomás elhang­zása után fanyar mosollyal jegyezte meg: „Kénytelen vagyok megérte­ni, hogy a rendőr­ségnek miért kell ilyen gyakran meggyőződnie a tény fennforgásá­ról”. 1 I szóról szóra elhitte a sorsjegy meg a gyűjtögetés meséjét. Mi­lyen okos ez a Mária! Egyedül talán nem tudna mit kezdeni kincseivel, de majd a7. asz- szony .;; Milyen boldog lesz, ha elébe kerifci a nehéz illatú százpengősök garmadát! Ejnye, milyen kár, hogy nem tudja annak az úrnak a nevét és a címét, hiszen szívesen eladna neki még egy kis aranyat.. i De hát amint ma szerencséje volt, megleli máskor is. Sűrűn megtapogatta a zse­bét. A bankjegyköteg incsel­kedett vele. Borsiczky Albert főhadnagy, a helyőrség grand seigneur-je volt. A nyalka, daliás, jóképű tiszt mindig olyan friss volt, mintha skatu­lyából húzták volna ki. Ez ki­váltképpen azért keltett csodálatot, mert Borsiczky fő­hadnagy az éj­szakákat csak a legritkább eset­ben töltötte ágyban. Haj­nalig tartó kár­tyacsaták hőse volt. Ha vesz­tett. — Szem­rebbenés nél­emberrel, Matejka kőműves- pallérral. Jól figyelj! Ha most okos leszel, talán egész életed­re segíthetsz magadon, ami na­gyon rád is fér, fiam .: Miközben Borsiczky már a harmadik oldalt rótta tele ku­sza betűivel, Matejka hátradőlt a csókavári személyvonat fa­padján, s némán bámult ki az éjszakába. Roppant elégedett volt önmagával. Ügy érezte, páratlan ügyességgel vágta ki magát az idegen úr előtt. Hi­szen látható volt, hogy az úr kül. A szemreb­benés a papa reszortja volt. Pénz és előnyös külső — együttvéve teljesen elegendő ahhoz, hogy egy délceg és fö­löttébb befolyásos tiszt — Bal­tazár ezredes jobbkeze — min­den csókavári úrilány titkos imádottja legyen. Sőt, jócskán akadtak, akik képtelenek vol­tak érzelmeiket palástolni és Borsiczky főhadnagy akár minden ujjára felcsavarhatoti volna egy-egy jóin?vett, s kel­lő időben pirulni is tudó úri? lányt. (Folytatjuk) I szegségének. De Borsiczky sza­badkozott, el kell mennie, vár­ják egy társaságban. Sokáig szorongatták egymás kezét a búcsúvételnél. Matejka magá­ra maradt boldogságával és gondolataival. Csakhamar el­határozta, hogy még az éjszaka hazautazik. Reggelre otthon is lehet. Fizetett, öt pengő borra­valót adott a pincérnek és ki­sietett a pályaudvarra; Borsiczky taxiba vágta ma­gát és lakására hajtatott. Ott­hon nagyítólencse alatt is szemügyre vette az aranyda­rabkát. Semmi kétség. íróasztalához ült és sebesen írni kezdett: „Kedves Berci! Ma este meg­ismerkedtem egy csókavári

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents