Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-07 / 6. szám

1961. január 7., szombat NÉPCJtiAO 3 Ä népgazdaság, a dolgozók érdekei ellen vétőkel utoléri törvényeink ereje Népgazdaságunknak jelentős gondot okoz a lakosság húsel­látása. Annak ellenére, hogy évről évre növekszik a dolgo­zók szükségletére fordítandó húsmennyiség, nem tudjuk teljes mértékben kielégíteni az igényeket. Ennek oka köz­ismerten az egyre fokozódó húsfogyasztás, másrészről pe­dig a még mindig kevés jó- ezágállomány. Illetékes szerveink már az elmúlt két évben olyan intéz­kedéseket tettek, amelyek már a legközelebbi jövőben lénye­gében megoldják a sertés­hiányt, és jelentősen növelik a közfogyasztásra kerülő hízott sertések számát is. Termelőszövetkezeteinknek égető szüksége van a szarvas- marhaállomány növelésére. Ennek érdekében elsőrendűen fontos, hogy a borjak további tenyésztésre, illetve felnőve, hizlalásra kerüljenek. E célok érdekében korlátozta kormány­zatunk a borjúvágást és azt szigorúan engedélyekhez kö­tötte. Mindez elsőrendű népgazda­sági érdek is, mert e szigorú rendeletek betartásával tudjuk csak elérni, hogy mielőbb meg­oldjuk a lakosság húsellátásá­nak problémáját. Mégis, van­nak olyan személyek me­gyénkben, ákiik szabálytalan­ságokkal, ún. feketevágások­kal nehezítik meg kormányza­tunk ez irányú intézkedéseit, és erőfeszítéseit. A megyénk­ben előforduló feketevágások gátolják állatállományunk tervszerű növekedését, és faj­tagazdaságának kialakulását. A pétervásári járásban az elmúlt évben szám szerint 50 feketevágásról „tudunk”. ötven embert vont felelős­ségre a törvény feketevágá­sért. Ha nincs is módunkban mind az 50 esetet felsorolni, azért néhányat okvetlen meg kell említenünk, hogyan akar­ták egyesek törvényeinket ki­játszani, hogyan akartak hasz­not húzni mások kárára. Józsa Albert, egerbocsi la­kos 1960. március 26-án vágta le engedély nélkül bikaborjú­ját. Mint a tárgyaláson elmon­dotta, március 26-án beteg lett az állat és „gyorsan kellett cselekedni”. Az első pillanat­ban valóban jogosnak látszik Józsa Albert érvelése, hiszen nem mindegy az, hogy az állat elpusztul-e, vagy pedig kellő vizsgálat után levágva, húsát elfogyasztják, kimérik. Azon­ban tudni kell a következőket is: Józsa Albert annak idején „elfelejtette” bejelenteni a fe­deztetést, majd aztán „elfelej­tette” bejelenteni a tehén ellé- sét is, s amikor „beteg lett” a jószág, „elfelejtett” állatorvost hívni, annak írásos engedélyét kérni a vágáshoz, sőt az állat levágása után „elfelejtette” az állat bőrét beadni az illetékes helyen. És amikor ennyi sza­bálytalanságot elkövetett, már­is újabbal tetőzte. A szétdara bolt borjút — amikor értesült a nyomozás megindulásáról — a szemétdombon elásta. A tör­vény őrei idejében felfigyeltek s többszörös törvénysértésre és felelősségre vonták a törvény- sértőt. Az 500 forintos bünte­tés, amelyet kiszabtak rá, való­színű elgondolkodtatta őt, hogy a jövőben nem érdemes fele­lőtlen, törvénybe ütköző csele­kedeteket végrehajtani, mert meggondolatlanságával min­denkinek kárt okoz. Ugyancsak március huszon- hatodikán, Egerbocson vágott le engedély nélkül Kovács La­jos agy bikaborjút. Amikor fe­lelősségre vonták, azzal érvelt, hogy ném volt biztosítva már­cius végén az állat kitelelteté- se. A levágott állatból csak a felesége adott el 16 kg húst, 15 forintos áron a szomszédok­nak. ö is „megfeledkezett” azonban arról, hogy az állat bőrét hivatalos helyen kell el­adni. György István, erdőkövesdi lakos 1960. november 18-án es­küvőre vágott le engedély né­kül bikabofjút. Fia, hógy 'le­szerelt a katonaságtól, hama­rosan úgy határozott, megnő­sül, s mint ez szokás: méltó­képpen ünnepelni akart a Csa­lád. Bár tisztában vóltak ázzál, hogy a bikaborjúra nem kap­ják meg a vágási engedélyt — de ők „semmiségnek tartották” a rendeletét és csak azért is le­vágták az állatot. Bőrét csak a felszólítás után adták át, s nem is adtak a húsból senki­nek, „csak” a szomszédnak. A tárgyaláson mindezt tagadta, de a tanúk bizonyítottak. A lagzi után 1800 forint büntetést kifizetni a törvénysértésért nem volt könnyű György Ist­vánnak, de hát előbb kellett volna hallgatni a baráti, felvi­lágosító szóra. Ez esetben is meg lehetett volna oldani más­képpen a problémát, úgy, hogyha eladják a borjút és az árán sertést vesznek, és azt vágják le, mert a sertésvágás­ra nincs tilalom. El lehetne mondani a recski Szűcs József, a szajlai Pe- nyeskó József és a többi enge­dély nélkül vágott negyvenhét ember esetét is, akik meggon­dolatlanul, vagy éppen szándé­kosan akarták becsapni, kiját­szani a törvényeket. Meg kell mindenkinek érteni: az enge­dély nélkül levágott borjak veszélyeztetik állatállomá­nyunk fejlődését, veszélyezte­tik jövő évi húsellátásunkat. Ezért közérdek, hogy a jövő­ben is szigorúan lépjenek fel az illetékesek a törvény meg­sértői ellen. Fazekas István A tolvaj valóban imádkozott A nyugat-stájerötszági Móos- kirchénben a vasárnapi isten- tisztelet alatt a szószékeii álló pap prédikációját megzavarta a hívek körében támadt nyug•* * tálanság. Amikor leszólt a szó­széktől és érdeklődött a zavar oka iránt, felállt egy öreg, nyugdíjas nénike és kétségbe­esetten panaszolta, hogy ellop­ták tóle a pénztárcáját, egész havi nyugdíjával. A pap azonnal működésbe hozta mind a földi, mind az égi hatalmakat a tolvaj felku­tatására. A sekrestyéssel be­záratta a templomajtót és érte­sítette a csendőrséget. Miután a tolvaj nem volt hajlandó jelentkezni, a pap a bejáratnál egyenként megmo- toztatta a híveket. A pénzt sen­kinél nem találták meg. Végül is már csak egyetlen ember térdelt az egyik pádban: August Hatzi, a község egyik jómódú gazdája. Olyan mély áhítatba merült, hogy még fel­szólításra sem volt hajlandó felállni. Folyton csak azt han­goztatta, hogy imádkozni akar. A pap Hatzlt is megmotoztatta, és miután megtalálták nála a nyugdíjas nénike pénztárcáját, kénytelen volt beismerni a lo­pást. Amikor azonban a pap szemére vetette, hogy álszent módon áhítatba merült, a tol­vaj felháborodottan így véde­kezett: „De főtisztelendő úr, én valóban imádkoztam. Nem győztem kérni az Istent, hogy ne kapjanak el.” — A HEVESVEZEKÉNYI Űj Élet Termelőszövetkezet­ben 20 férőhelyes sertésfiaz- tatót cs 3 ezer férőhelyes juhhodálj t építenek, 201 ezer forintból. A munkák elvégzé­sére az idén kerül sor. Nem új — Eloszlatni a bizonytalanságot A Hatván város termelőszö­vetkezeteiben tartott taggyűlé­seken azt a következtetést voh- ták le a kommunisták, hogy a tagság gy' részének bizalmat­lansága és újtól való idegenke­dése abból ered, hogy megkö­zelítőleg sem ismerik a szövet­kezet gazdasági helyzetét, eredményeit, s a jövedelemel­oszlás módjával sincsenek tel­jesen tisztában. Ez különösen az új termelőszövetkezetekre volt jellemző. Éppen ezért el­határozták. hogy a télen szer­vezett oktatáson megismerte­tik a szövetkezeti tagokkal a rájuk vonatkozó kormányhatá­rozatokat, rendeieteket, a ter­melőszövetkezeti alapszabályt, s megmagyarázzák: miként kí­sérhetik figyelemmel a mun­kaegység helyes kiszámítását. Ezzel akarják biztosítani, hogy a szövetkezeti tagság bi­zalma megerősödjék a nagy­üzemi termelés iránt, megis­merjék, milyen kárt okoz a munka elhanyagolása, s tisztán lássák, milyen jövedelmi for­rásokból ered a szövetkezet vagyona. Alaposság, tervszerűség A», Egri Dohánygyár kommu­nistái arra törekednek, hogy a VII. kongresszus, valamint a párthatározatok szellemében tovább javítsák üzemük terme­lékenységét, módosítsák az el­avult normákat, hogy minél gazdaságosabban termelhessen üzemük. Ezt a munkát tervszerűen, és nagy alapossággal végzik, A normaigazítás végrehajtására is intézkedési tervet dolgoztak ki, amelynek segítségévei biz­tosítani tudják a rendszeres munkál, s azt, hogy a dolgozók meghallgatásával, a népgazda­ság érdekeinek figyelembe vé­telével, igazságosan és az üzem körülményeinek megfelelően alakítsák ki az új követelmé­nyeket, a normákat. A kommu­nisták más hasonló komolyabb munkáknál is ezt a módszert követik mert ennek sikeressé­géről már többször meggyőződ­tek. Ahol nines ,,munkanélküli“ tagjelölt A gyöngyöst MÁV Kitérő­gyártó Üzemi Vállalat pártszer­vezetének egyik erénye, hogy igen alaposan és lelkiismerete­Mivel utaznak a lengyelek? Ha a Lengyelor­szágban közlekedő gépjárműveken min­den férőhelyet ki­használnának, egy­szerre több mint hat­millió ember utaz­hatna. Ebből 1054 000 ülhetne a volán mel­lett, mert 1960-ban ennyi hajtási enge­délyt tartottak nyil­ván. Ez a népes ka­raván — amely egy­szersmind a motori­záció jelenlegi szín­vonalát mutatja Len­gyelországban — 122 000 teher és 114 ezer személyautóból, valamint 10 000 au­tóbuszból és 700 000 motorkerékpárból állna. A lengyel utakon jelenleg a személy­autók között 20 000 Moszkvics, Volga, Skoda, 'Wartburg és P-70-es, 5000 Fi­at, Renault és Simca, valamint 30 000 há­ború előtti típusú, illetve külföldről egyenként behozott gépkocsi fut. A töb­bi lengyel gyártmá­nyú Warszawa, Szi­réna és Milcrus típu­sú kocsi. Kiknek a tulajdo­nában vannak a sze­mélygépkocsik? Többségükben — kö­zel 90 000 — magán- személyeké: orvosok, ügyvédek, művészek tulajdona. Egyre na­gyobb számban vá­sárolnak kocsit a munkások, elsősorban a magasabb szak- képzettségű dolgozók főleg Sziléziában. Míg a személyautók főképpen a városok­ban találhatók, a 700 000 motorkerék­párból vagy félmillió a falvak népét szol­gálja. A motorizáció fej­lődése bizonyos fokig függ az úthálózattól is. Lengyelországban 100 négyzetkilomé­teres területre átlag 34 kilométer útsza­kasz jut és ez nem rossz arány. Az ál­lami utak jó állapot­ban vannak, A szak­emberek most az út­menti szolgáltatások — benzinkút, telefon, falatozó, stb. — bő­vítésén és a rosszabb minőségű utak javí­tásán munkálkod­nak. ]Vf Uyen se volt: egyetlen l'-1 mondatért írok most le itt egy kis történetet, amit csak az olvasson el, akinek van türelme végét várni, mert­hogy az a mondat, amiért ez a történet papírra vettetett, pon­tosan a végén hangzik majd el. Annyit még elárulok most frissiben — melegében, hogy egy szövetkezeti gyűlésen rep- pent el, az elnök beszámolója után, amikor azt a sokat han­goztatott kérdést feltették volt a tisztelt közgyűlésnek: — Tagtársak, kinek van va­lami mondanivalója? Néhány percnyi csend is el­telt tán, míg végül egy keszeg, borostás arcú, kis emberke állt fel, toporgott egy ideig, a torkát is köszörülte és csak ennyit mondott... hanem ezt majd a végén. Kispál Mihálynak még az apja se örült. Ö volt éppen a kilencedik a családban, mikor az elsőnek is alig jutott ke­nyér a szájába. Ha van isteni csoda, akkor az volt, hogy élet­ben maradt, mert olyan csúf, sovány kis békát aligha ho­zott világra anya abban a fa­luban, ahol a madár igen, de bába aligha járt. Nem szégyen­telen dolog, hogy ezt így el­mondom Mihályról, az anyja mondta először, az apja má­sodszor és egyetértettek vele a szomszédok is. akik már előre azon sopánkodtak, hogy a két­szobás. közös konyhás cseléd­házban, aligha lesz nyugtuk jó ideig a Mihálynak keresz­telt újszülöttől. Tévedtek. Mihály csak fe­küdt, a pólyának titulált ron­gyok között, ha nem volt más, hát az ujját szopta és hallga­tott. Jól tette. Korán kell azt megtanulnia anna! . aki nem GYURKÖ GÉZA: A ispánnak vagy éppen földes­úrnak szül :tik, hanem csak cselédnek. Mert igaz ugyan, hogy a világrakiabálás pilla­natában újszülött az újszülött, egyforma mind, de valahogy úgy volt azzal a dolog, mintha onnan dőlt volna' el, ki lesz úr és ki cseléd, hogy mit húztak rá fürdetés után. Hát Mihály- ra semmiképpen sem hímzett réklit. így azután cseléd lett. Bár az is lehet, hogyha hím­zett pólyába dugták volna nagy véletlenül, akkor is az. Erről viszont csak az apja tehet, akárki beláthatja. Vf ihály tehát megmaradt és újabb csodaként cse­peredni is kezdett. Na, nem éppen, mint valami büszke tölgy, vagy sudár fenyő, csak amolyan kis fal mellé szorult kóróként, de jól megkapasz­kodott az életbe, s mintha csak elve is az lenne — a fal mellett nehéz eltaposni a kó­rót, úgy húzta meg magát, ahogyan csak tudta. Márpedig nagyon tudta. Jó volt neki író is, tej helyett, karaj kenyér kalácsként, rongy csizmaként és még néha boldog is volt, ha szép eget terített rá a má­jus. jó derékaljat alá a rét, ahol először libát, aztán mala­cot, disznót, majd felelősség- teljes kort elérve — marhákat legeltetett. Ki tudná megmondani, mi- írt volt olyan hallgatag em­ber. Azért-e, mert nem volt mit mondania sem a világról, értői, sem arról a másikról, felszólalás vagy nagyon is lett volna mit mondania, de éppen ez a vi­lág tanította meg ama másik nevében, hogy abból még baj sohse volt, ami. bement, de abból igencsak, ami kijött a szájon — nem lehet tudni. Felcseperedett, meg is nősült, s ami igaz, asszonya sem do­bogtatta meg legszebb lánysá- gában egyetlen legény szívét se, de dolgos, s ami fő, kevés beszédű volt az is. Meg sza­pora. Csak a halál volt fürgébb nála. Odaállt vagy négyszer is a szülőágy végébe, s a bába helyett ő kapta kézbe, s már vitte is, s jajjintani se érkező újszülöttet. Három gyerek csak megmaradt, azzal érte őt a felszabadulás, amikor is öt hold földet kapott, amelyet szégyenszemre nem restellt megcsókolni, ott mindenki előtt. És érdekes, senki sem nevetett, hogy olyan lett az orra, mintha lekvárba dugta volna. Teltek az évek, dolgo­zott serényen, a gyerekek fel­cseperedtek, s szépem rendre el is röppentek a házból. Nem volt ennél sokkal több, amit a falu róluk tudott, meg azt, hogy ha már muszáj volt, Kis­pál Mihály elment olyan ülés­re, gyűlésre, ahova nagyon hívták, de hallgatott ott is, aztán a végén vette a kalapját — micsoda kalap az, most is megvan, de megvan tán har­minc esztendeje is — s balla­gott haza. A hajnal a földön találta, • s nemegyszer a csilla­gok is, a világ folyásáról csak annyit tudott, amit itt-ott hal­lott, hogy az angílusok így, azok az amerikaiak úgy, hogy itt lőnek, meg ott lőnek .;. De az ő öt holdján nem lőttek — s ez a fő. Annak idején már próbálgatták beédesgetni a szövetkezetbe, nem pnnyira személye, mint inkább egy ki­csit a statisztika miatt. De hát hallgatag emberrel nehéz a vita, ha nincs vita, akkor nincs annak szülötte se: az érv. Érv nélkül pedig — ugye? — ki hajlik a jóra. Az már megint egy másik történet lenne, talán még egy­szer azt is elmondom, hogyan is került Kispál Mihály hévül azon a kapun, amelyre azt ír­ták ki vereslő betűkkel, hogy Vörös Csillag. így: a második ő hosszú. Majd kijavítják. De ott volt, tag volt és itt van ezen a közgyűlésen, amely már a második, ha az alakulót is számítjuk. Itt ült a halszé­len, egészen hátul, kalap a lá­bánál, s valami egészen furcsa dolgon töprengett, amíg az el­nök szavát hallgatta. Az el­nökség ott ül fenn, a díszes asztalnál, ő meg lenn, s mégis neki számolnak be. Neki. Aki­nek még soha senki ebben az életben semmiről be nem szá­molt, akinek száz holdakról, szarvasmarhákról, ezer forin­tokról beszélnek és közben azt kérdik tőle... Tőle!... mi a véleménye? öt holdja nincs többé, meg se találná, úgy el­szántották a széles nagy ha­tárban. S akkor most tényleg ötezer lenne neki. Persze, nem egyedül neki, de ő is földbir­tokos. Igenis neki is van ötezer holdja, meg százötven marhá­ja, meg két Zetor, meg... meg ... ajaj, hisz lova is csak' egy volt a felszabadulás után. Ekkor hallotta meg ama bi­zonyos kérdést, hogy: tagtár­sak, kinek van mondanivaló­ja? El át neki lenne, mert azért u elég sok évig hallgatott úgy egymagában, de hát most álljon ő fel, . pont ő, Kispál Mihály, volt ötholdas, azelőtt uradalmi cseléd, most egysze­rű szövetkezeti tag? Hogy jön az ki? Sehogy. Azazhogy, vár­junk csak. Ha kérdeznek, vá­laszolni illik, s ha már ilyen nagy lett a birtoka, s ennyire számítanak az 6 szavára is. akkor ő itt valakinek számító ember lett, először életében. Beleszólása van a dolgokba. Izelgette ezt a valahol hallott mondatot, megismételte vagy kétszer... Beleszólásom van a dolgokba ... Beleszólásom van itt a dolgokba — és mire ész­revette magát, már állt is. S akkor már nem lehetett leül­ni. Ekkor mondta azt az egyet­len mondatot, amely ugyan soha nem kerül be egyetlen bölcsmondás-gyűjteménybe sem és lám, a hosszú beveze­tőt olvasva, tudva mégis le­jegyzésre méltó. Ennyit mondott: — En csak ammondó va­gyok, sok lucernát vessünk, attól tejel a marha. És ezzel leült. de hasznos sen foglalkoznak éS látják el megbízatásokkal a tagjelölte­ket: Ennek eredményeként már igen komoly mozgósító és fel- világosító hatást tudnak gyako­rolni pártonkívüU társaikra, tag jelöltségük idején is. Ha­vonként számolnak be a tagje­löltek fejlődéséről, munkájáról a pártcsoportok vézetöi, így 8 pártszervezet állandóan ellen­őrizni tudja, miként teljesítik megbízatásukat, s el tudják lát­ni munkával a tagjelölteket. A kommunisták megkövetelik, hogy mind magatartásukban, mind munkájukban jó példával járjanak élen a tagjelöltek. Megkövetelik, hogy a taggyűlé­sen minden esetben részt ve­gyenek, segítik őket. hogy meg­ismerkedjenek az alapszervezet életével, s a vitákon fejlődjék politikai szilárdságuk. Mindezek alapján állapíthat­ta meg róluk az MSZMP Gyöngyösi Városi Pártbizottsá­ga: .,a tagjelöltek is teljes mér­tékben egyetértenek a párt po­litikájával. vállalják a szerve­zeti élettel járó kötelezettsége­ket, tevékenyen részt vesznek a párthatározatok megvalósí­tásában.” Lényegesnek tartják az if júság nevelését A* MSZMP Eger városi vég­rehajtó bizottsága egyik utóbbi ülésén az Ifjúság problémáival foglalkozva, többek között ha­tározatot hozott arra, hogy a pártszervezetek adjanak hatha­tós segítséget az „Ifjúság a szo­cializmusért”-mozgalom szer­vezésében, Tapasztalható ugyanis egyes üzemeknél, hi­vataloknál, hogy lebecsülik ezt a mozgalmat, nem adnak meg­felelő segítséget a KISZ-nek, pedig nagy szerepe van a fia­talok nevelésében ennek a moz­galomnak. A pártbizottság ha­tározata azt is mutatja, hogy az egri kommunisták igen lénye­gesnek tartják az ifjúság neve­lésével kapcsolatos feladato­kat, és azonnal reagálnak min­den visszahúzó tényezőre. Közösen a pártonkíviiliekkel A termelés pártellenőrzese javulást mutat az Egri Közúti Üzemi Vállalatnál. Még a pár- tonkivülí műszakiak is elisme­réssel beszélnek arról, hogy a pártszervezet milyen hozzáér­tően foglalkozik a termelési ügyekkel. A Politikai Bizottság határozata után, amely az ipari üzemekben folyó munka meg­javításáról szól, brigádokat alakítottak, amelyek egy-egy munkahelyet vizsgáltaik felül, » a tapasztaltak alapján tárgyal­ják meg a taggyűlésen egy-egy munkahely problémáit. A taggyűlések sikerét előse­gíti az is, hogy arra meghívják a pártonkívüli műszaki vezető­ket, akik megismerik a párt- szervezet véleményét, s na­gyobb lelkesedéssel vesznek részt a párthatározatok meg­valósításában. A pártszervezet kommunis­táinak véleménye szerint egyik titka a sikeres munkának: a problémák alapos megismeré­se, a szakemberekkel való ta­nácskozás, a pártszervezet ha­tározatainak közös végrehajtá­sa. Kennedy a kondíció feljavításáért John Kennedy, a Sports Il­lustrated című amerikai ma­gazinban, ismertette az új kor­mány programját, az amerikai fiatalság fizikai kondíciójának feljavítására. Kennedy a Fehér Házban külön egészségügyi és testne­velési bizottságot óhajt létesí­teni. amelynek feladata az új program végrehajtása lesz. A közegészségügyi, nevelésügyi és népjóléti minisztériumot közvetlenül felelőssé teszik az amerikai fiatalság fizikai kon­díciójáért. Az egyes államok kormányzóit felhívják, ren­dezzenek minden évben test- nevelési kongresszust. Az ösz- szes kormányszerveknek tudo­mására hozzák, hogy „az Egye­sült Államok egyik alapvető és folyamatos politikája a sport támogatására és a fiatalok fi­zikai kondíciójának emelésére* irányul.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents