Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-05 / 4. szám

1931. január 3., csütörtök NßPCJSAG 5 Saját jövőjüket tervezik Hemingway és a spanyolok Mire az első téli napok be­köszöntőitek, akkorra a bese- nyőtelki Szabad Föld Tsz tag­sága is befejezte a határi mun­kák zömét. Az őszi vetések pu­ha magtakaró alatt erősödve várják a tavasz napsugarait, odabenn a tanyai istállókban pedig telelnek a jószágok. Olyan téli pihenőféle hangulat uralkodik most Itt, ámbár ez korántsem jelenti, hogy a munka szünetel. Most égnek csak igazi láz­ban, most vannak nagy mun­kában a vezetőség tagjai, az iroda dolgozói, hiszen egész évi munkájuk zárszámadását készítik elő, no meg előre, a jövőbe is tekintenek ezekben a napokban, s készítik a szö­vetkezet jövő évi tervét. Nem kis munka, nem kis feladat egy-egy ilyen terv előkészítése. Számolni kell az összes adott­ságokkal és lehetőségekkel, meg kell nézni, mit vár és mit kér tőlük az állam, s mi a tag­ság érdeke. A kilencedik esztendejüket tervezik már a Szabad Föld Tsz tagjai, s jellemző erre a tervezésre, hogy évről évre me­részebb elképzeléseket vetnek papírra és valósítanak meg. Éppen ezért alapos előkészítő munka előzte meg a tervezése­ket. Mindenekelőtt megalakult egy terv-előkészítő bizottság 10 taggal, az elnök, a két mező­gazdász, a két brigádvezető, a könyvelő, és több vezetőségi tag bevonásával, s azonnal munkához is láttak. A tervkészítés nem ma­radt csupán a szükebbkörű kis bizottság ügye. Tudták jól, hogy mindezt meg kell beszélni a tagsággal is, összehívták hát a közgyűlést, amelyen a szövetkezeti gazdák is elmondották véleményüket, javaslataikkal egészítették ki az egyes tervszámokat, elgon­dolásokat, s most, amikor már nagyjából együtt láthatók a jö­vő évi fejlődés legfontosabb adatai, nézzünk meg belőlük egy-két kiragadott példát. Különösen figyelemre méltó és sokatmondó az állattenyész­tés további fejlesztésének ter­ve. Több mint 50 százalékkal növekszik a tehénállomány, így minden 100 katasztrális holdra átlagosan hét tehén jut. Hasonló növekedés tapasztal­ható a többi jószágféleségek nél is. A jövő év végére 100 holdra 5 üsző, 11 hfzómarha, 0,5 anyakoca, 40 süldő és 50 juh esik. Mindezeket átlagban szá­mítva, 100 holdra összesen 31 és fél számosállat jut, s ez az eredmény nem sokkal van alatta annak az országos szin­ten kiadott elképzelésnek, amely 100 holdra 33 számos­állatot ír elő. Sokat mondanak a sertéshiz­lalási tervszámok, mivel több sertést hizlalnak jövőre, mint 1960-ban. Az idei 163 hízott sertéssel szemben jövőre 250- et hizlalnak, ezenkívül még 110 hizómarhát is átadnak a köz- fogyasztásra. Jelentősen növe­kedik a baromfiállomány, mi­vel eddig csak három és fél­ezer csibét neveltek fel, jövőre pedig kilencezer csibe felnevelését és érté­kesítését irányozták elő. Jól számítanak és ügyesen terveznek a szövetkezet tagjai, hiszen tudják jól, hogy az ál­lattenyésztés fejlesztése az egyik legfontosabb bevételi forrásukat jelenti. Ki is számí­tották előre, hogy az állatok­ból és állati termékekből be­folyó bevétel 1 millió 368 ezer forintot jelent a tsz-nek. Az 1961-es esztendőben meg­növekedő állatállomány az ed­diginél több férőhelyet igényel. A tervek szerint benn a köz­ponti helyiségben saját erőből felépítenek egy 100 férőhelyes növendékistálláá, egy 200 férő­helyes süldőszállást, és egy 3 ezer férőhelyes baromfiólal is. De nemcsak épület, hanem ta­karmány is több kell, s így 180 holdra egészítik ki a takar­mánynövények vetésterületét. Az új vetések között egy nyári és évelő takarmányféleségek lesznek, ugyanakkor 70 hold silókukorica elvetését is terv­bevették. A szövetkezeti gazdálkodás másik fő ága a növénytermesz­tés, s itt is jelentőségének meg­felelően készítették el az új gazdasági év terveit. Elvetettek 316 hold takarmánygabonát, s terméséből 500 mázsát adnak át az államnak. Tavaszi kalá­szosokból és kukoricából 265 holdat vetnek, ezenkívül 30 hold borsó, 15 hold dohány, közel 70 hold cukorrépa szere­pel még a jövő évi vetéstervek között. Itt is százezrekről, milliót is meghaladó számok­ról, összegekről van szó, mivel a dohány mintegy 200 ezer, a 300 mázsa borsó, amit termel­nek több mint 200 ezer, a pa­radicsom, a zöldborsó és a töb­bi zöldségféle újabb százezre­ket hoz, ennyivel gyarapítja a közösség jövő évi jövedelmét. Bátrak, merészek, reálisak a tervek, nagyszerűek az elgondolások. Szinte minden tervmutató nagy lépés előre, egy-egy lép­csőfok a haladás, a szövetkezet megerősödése útján. A szövet­kezet könyvelője és agronó- musa elmondja, hogy szükség is van erre a bátor tervezésre, hiszen egyre többet és többet vár tőlük is az ország, s nekik is egyre inkább az árutermelő nagyüzemi gazdaságok soraiba kell felzárkózniuk. A merészebb és bátrabb ter­vezést indokolja még az is, hogy a napokban 41 új belé­pővel és 120 holddal gyarapo­dott a szövetkezet gazdasága, s ez a szaporodás még nem is végleges. Több és több ember­nek kell munkát biztosítani, kenyeret adni, nagyobb darab földre kell kiterjeszteni a kö­zös gazdálkodást, s mindezeket figyelembe kell venni most, a tervkészítések idején. A tervkészítő bizottság ezek­ben a napokban jóformán már be is fejezi munkáját, a szövet­kezet tagsága pedig az új gaz­dasági év kezdetén már hozzá is lát a kitűzött nagy célok megvalósításához. A terv, amely elkészült, emberek munkája, emberek elgondolá­sát, akaratát, szándékát tükrö­zi. És ez a szorgalom, akarat lesz az a hatalmas eleven al­kotóerő, amely lelket varázsol a tervszámokba, amely élő va­lósággá változtatja a gondola­tokat az egész közösség boldo­gulására. Császár István Emest Hemingway óriási felháborodást váltott ki Spa­nyolországban. A lapok nagy cikkekben kirohantak ellene és különösen a bikaviadalokkal foglalkozó ..szaklapok” szinte forrtak a dühtől. „Nem szeretjük, hogy közöt­tünk él, elkeveredik népünk közé, sétál utcáinkon, velünk étkezik és velünk együtt élvezi a napsugarakatt” — írta például az egyik lap. A vita eredetileg a torreádo­rok körül robbant ki, de ké­sőbb az író baloldali nézeteit is belevonták a dologba. Az egész akkor kezdődött, amikor Hemingwaynak a torreádorok­ról szóló „A veszélyes nyár” című tanulmánya megjelent a Life című folyóiratban. A könyv beszámol Louis Miguel Dominguin és sógora, a fiata­labb Antonio Ordonez torreá­dor közötti óriási versengésről. Hemingway arra a követkéz tetésre jut, hogy Ordonez min­den idők legnagyobb matado­ra. Véleménye szerint Do­minguin már túl öreg, sem­hogy konkurrenclát jelentsen neki. Legfőképpen az gerjesztette haragra a spanyolokat, hogy az író úgy emlékezett meg Mano- lete matadorról, akit a spanyo­lok nemzeti hősüknek tekinte­nek, mint olyan torreádorról, aki olcsó trükköket alkalma­zott, mivel a közönség ezt kí­vánta meg tőle. A sajtó azzal vádolja He- mingwayt, hogy Ordonez biz­tatására járatta le Manoletet, aki így akarta növelni sáját te­kintélyét. Sieg Heill A Times bonni tudósítója íria Egy 16 éves nyugatnémet fiú, aki nagy ér­deklődést tanúsít a tengerész történetek és a műszaki kérdések iránt, a napokban néhány hajókról és hajózásról szóló könyvet kért az egyik legnagyobb stuttgarti állami kölcsön­könyvtárbán. Több könyvet adtak neki és a fiú otthon rögtön nekilátott az olvasásnak. Kiderült, hogy az egyik könyv, amelynek „Periszkóp Délnek” volt a címe, a náci hadi­tengerészetről szóló kalandos történet. A fiú apja belenézett a könyvbe és csodálkozva ol­vasta a következőket: „Feltétlen engedelmességgel és kötelessé­günk állhatatos teljesítésével üdvözöljük ve­zérünket, Adolf Hitlert, a Wehrmacht főpa­rancsnokát. Kiáltsunk háromszor Sieg Heilt!” De az apának nem is kellett volna ezt a részt elolvasnia, hogy lássa, milyen könyvet adtak a fiának. Erről már a címlap alapján meggyőződhetett, amely feltüntette, hogy a könyvet „a birodalmi propagandaügyi minisz­térium” hagyta jóvá. Csak egy pillantást kel­lett vetnie a többi könyvre és máris megálla­píthatta, hogy azok is hasonló jellegűek. Ka­landos történetek, amelyeknek célja, hogy tiszteletet ébresszenek a nácik által leghaszno­sabbnak vélt tulajdonságok iránt. Miután az apa nem tudta, mitévő legyen, átvitte a könyveket Dieter Schmidth-hez, üze­mének szakszervezeti titkárához. Schmidth pa­naszt tett. Megindultak a vizsgálatok és kiderült, hogy Baden-Württemberg más könyvtáraiban is számos hasonló könyv található. „Anglia visz- szautasította a Führer baráti kezét. Anglia nem akar ésszerű békét, hanem Németország pusztulását kívánja” — ilyen és hasonló szöve­geket találtak a könyvekben. A vizsgálatokról kiadott jelentés meglepően csekély figyelmet keltett. A parlament elé ter­jesztett interpellációra a kormány azt vála­szolta, hogy a náci háborús propaganda- anyaghoz nem szabad hozzányúlni, mert a tör­ténelmi kutatásoknál szükség van rá. ► SM nűtlennül nagy kőzetomlás miatt végig beomlott, vagy legalább iá nagyrészt a IV-es sikló. Szerencsére csupán a a sikló egyik Vágatát telepítet­ték éjszakára, vagyis egy munkahelyen dolgoztak. Itt maradt bent két emberem, Fodor György öreg vájár és Szabó István húszéves csillés. Természetesen azonnal intéz­kedtem. Tudtam a beomlott rész újraácsolásával nem tu­dok’ hamar eljutni hozzájuk, ez lehetetlen. Ellenben ha új vágatot nyittatok a III-as sik­lón át, megmentjük őket. Mindössze hat méternyi vastag szénfalat kell áttörni így. Intézkedtem, hogy egy óránként váltsák egymást az emberek, s mert remélem, hogy kiszabadítom az embere­imet rövidesen, nem enged­tem hírt adni a hozzátarto­zóiknak sem. Ránk! bólintott: — Ezt helyesen tette. De mondja, mérnök úr, biztos, hogy élnek? — Biztos. Félórája jöttem fel, saját fülemmel hallottam a kopogásukat, de nagyon siet­nünk kell. A percek is számíta­nak. — Ezek szerint tehát megtett minden megtehetót? _ Eddig azt hittem, igen, méltóságos, uram. De mégsem. Nemrégen lent a bányában ju­tott eszembe. Ha félórával ké­sőbb jön méltóságod, már in­tézkedtem volna. — Mindent meg kell tegyen az emberek kimentése érdeké­ben. — Igen méltóságos uram. A tervem tehát a következő: azonnal értesítenünk kell a Vulkáni R. T. legközelebb eső aknáját a Dávid aknát, hogy segítsenek... Ránká idegesen szólott koz- be. _ De hiszen van eleg embe­re?! — Emberem igen, de nincs fúrógépem. A legbiztatóbb szá­mítások szerint is a hat méter­nyi vastag szánfal áttörése, ha a legkisebb méretben megyünk is, legalább' 14—15 óra. Ennyi időre való levegőjük nem lesz. Sajnos, ismerem jól azt a részt. NeKÜnk négy—öt órával meg kell rövidíteni ezt az időt. csak úgy van remény az életben- marndásukhoz. Tehát azonnal kölcsön kell kérni azt a két viUányfúrógépet a Dávid ak­de van az ön számára helyem a dunántúli bányámnál. Nos, ha az R. T. megtudja a szeren­csétlenséget, az omlást, elha­lasztják a bányavételt, nem kapom meg holnap délelőtt a félmillió pengőt. Ez nem lenne oly tragikus, hiszen a bányát így is. úgy is átveszik, legfel­jebb néhány hónap múlva. De nekem a félmillióra éppen hol­nap van szükségem. Egy gyógyszerárugyárat akarok venni. S ha én nem veszem meg, holnap megveszi más. Nekem pedig kell az a gyár, érti? — Értem. — Akkor töltsön még két po­hárral a konyakból! A mérnök töltött, de kezei remegtek. Hirtelenében oly mélységes utálatot érzett Rán­tó iránt, hogy legszívesebben arcába löttyintette volna az italt. Az, mintha megérezte volna, fürkészően vizsgálta a mérnök arcát. — Nos, mérnök úr? — Méltóságos uram — reme­gett a mérnök hangja —, ha tudnám, kiszedném a tíz kör­mömmel a két bányászomat, szeretem őkét. De ezentúl em­beri kötelességem mindent el­követni. Mindent. A fúrógépe­kért pedig most rögtön telefo­nálok, s ha ön nem adja a kocsiját, megkérem a Dávid aknát, küldjék el ők, ott van teherautó. írott és Íratlan bá­nyásztörvény: segíteni, ha baj van. — Értse meg. mérnök úr! Ha telefonál, félmilliót ves7 ki a zsebemből. És különben is, hátha nem is élnek? — Biztos vagyok benne. — ördögöt biztos maga. Mit tudja azt, hogy mi van velük. — Hogy mi van? Fogy a le­vegőjük, egyre nehezebben szedik a lélegzetet, fejük fáj, a halálveríték folyik az arcukon. Eszükbe jut a napfény, a csa- dád, a kedves, a zöld mező, az élet... és várnak, bíznak ben­nünk. önben is, méltóságos uram, és bennem is. Ez a biza­kodás, ez a remény tartja ben­nük az életet, különben már fejjel rohannának a szénfal­nak a fulladás elől. — Maga kész költő, mérnök úr. Ez azonban csak fantázia. Hátha jól érzik magukat, s hol­nap délig könnyen kibírják. — Számításaim szerint nem. Telefonálnom kell. — Nem fog! A maga hebe­hurgya intézkedései miatt nem fogok elesni a Vepextől. Vagy holnaptól maga is a munka- nélküli diplomások közé akar tartozni? — Inkább igen. mintsem egész életemben leltóismeret- furdalásom legyen. — Ide figyeljen — suttogta Rántó fojtott dühvei és meg­fogta a mérnök mellén a kabá­tot —, tudja, hogy vagyok valaki. Ha akarom, évékig ko­pogtathat mérnöki munka után. Hosszú az én kezem, min­denhová elér. Magának csa­ládja van, hagyja a fenében az* a fúrógép-históriát és kap, mondjuk holnap délután, tíz­ezer pengőt! — Nem kell! Gyilkosokká válnánk mind a ketten! — Húszezret! — Nem! És... Ebben a pillanatban valaki az akna szája felől kiáltott: A mérnököt hívta az akna tele­fonhoz. s Rántó bosszúsan, összeharapott szájjal, dühöng­ve esyedül maradt. Nagy indu­latában töltött a konyakból és ivott. Legszívesebben nyakon váeta volna ezt a fiatal, csupa erény mérnököt. De nem te­heti, meg kell egyezni vele. ha mindjárt ötvenezerért is, de el keli hallgattatni reggel 9 órá­ig, bármi áron! Ohó! Kolosz- szális gondolat! El kell hall­gattatni, hogy ne tudjon tele­fonálni! Igen, a mérnök fá­radt, kimerült. Sokkal kime- rültebb, mint ő szokott lenni. És mégis, ha egy tablettát be- vesz az altatójából, három óra hosszáig nem tudják felébresz­teni. A legerősebb altató! Ko­nyakban különösen hat. S ha két szemet tesz bele, reggel ki­lencig nem tudnak életet verni a mérnökbe. Azt hiszik, berú­gott. Mire a mérnök visszajött, Ránki mosolyt erőltetve arcá­ra, megszólalt: — Gondolkoztam mérnök úr. önnek valóban igaza van. Te­lefonálni keli a gépekért, saj­nos, az autóm nem jó. Deíek- tünk volt. Előbb azonban igyunk egy pohárkával, be­széljük meg részletesen a dol­got. Húsz perc az egész. Az előbbi beszélgetésünket pedig felejtse el. Nos, rendben? A mérnök egy pillanatig gyanúsan nézett a bányabáró szemébe. Miért ez a hirtelen visszakozás? Az előbb nem úgy beszélt, mint aki tréfált? Na- gyonis komoly fenyegetés iz­zót* hangjában. Vagy a lelki- ismerete szólalt meg? Mindegy, lényeg, hogy telefonálhat, s a húszpercnyi beszélgetés, amit kért tőié, talán elég is lesz a teljes meggyőzésére. Marad az állás is. Igen. Minden jóra for­dul. Felemelte poharát és Ránki- éhoz koccintva, csendesen, de bizakodva mondta: — A szerencsétlenség szeren­csés kimenetelére. Kint már világos volt. Hideg harmatcseppek remegtek a fák levelein. Tibor, a titkár, óvatosan, gyengéden költögette a dolgo­zószobája bőrdíványán alvó Ránkit. — Méltóságos uram... méltó­ságos uram... megjött Darna- bányáról a jelentés. Az alvó szeme felpattant. Pillanatok alatt eszébe jutott az éjszakai kirándulás, a bá­nya, ami már nem az övé, a Velpex, ami már az övé, szó­val az egész izgalmas nap, s az utasítása: azonnai keltsék fel, ha Darnáról értesítés jön; Felült. — Halljam, Tibor fiam! — Délután 5 órakor sikerült elérni a két embert. Megful­ladtak. Másfél órával kiszaba­dításuk előtt. A mérnököt any- nyira felkavarta az eset. hogy kisebbfajta idegösszeomlással kórházba vitték. A bányakapi­tányság fegyelmit akar indíta­ni a mérnök ellen, mert részeg­re itta magát, s a fúrógépek átkérése későn történt; Ránki ásított: — Tovább, Tibor fiam! — Engedelmévél, méltóságos uram. Utólagos beleegyezésére számítva. 300—300 pengő gyorssegélyt küldtem le a sze­rencsétlenül jártak hozzátarto­zóinak. — Nem, nem, ez kevés — ál­lott fel a bányabáró — ez ke­vés. Tibor fiam. Azonnal utána kell még küldeni 300—300 pen­gőt. Hadd emlegessenek meg azok az emberek. — S a mérnök, méltóságos uram? — Nem hiszem, hogy alkal­mazzuk. Ha ilyen esetekben leissza magát nem megbízhatói Első a kötelesség. — Tökéletesein igaza van méltóságos ur.mnak. Rántó szivarra gyújtott és ismét végigfeküdt a bőrdívá­nyon. Hiába no, 60 éves ko­rában ne csatangoljon az em­ber estétől reggelig, s ne iz­gassa magát feleslegesen. Pi­hennie kéne, s szórakozni, ki­kapcsolódni kissé az üzletből; S az aranyos Mici... — Távozhatom, méltóságos uram? — Mennyi az idő, Tibor fi­am? — 20 óra 15 perc. — Mit szólna, egy kis kiruc­canáshoz? Ma úgyis meleg na­punk volt. Mondjuk telefonál­na a Micinek, hogy ma este meglátogatom. Azután szóljon át az Alhambrába, foglaljon le egy páholyt. Tudja, fiam, ahogy szokta, a maga nevére; Ha a feleségem érdeklődne utá­nam, vidékre mentem. Rend­ben? — Értettem. méltóságos uram! ★ Darna bányatelepen a két halott ravatala körül pislákol­va égtek a gyertyák. A fiatal mérnök kissé csodál­kozva nézett a kerek, jólápolt arcra, a hidegen csillogó sze­mekbe! — őszintén szólva, nem. — Akkor megmondom, hogy értse. Holnap reggel adom el ezt a bányát a Vulkáni R. T.- nek. önt nem vette át az R. T„ náról, amit a Vulkáni R. T. nemrég állíttatott üzembe. Két Igen ügyes villanyszerelőmmel már csináltatom is a kapcsolá­si lehetőséget. Fúrógépekkel öt órával előbb elérjük a két bá­nyászomat. Számítok az ön se­gítségére, kérem, adjon utasí­tást a sofőrnek, a két fúrógép áthozatalára. Mindössze 15 ki­lométer a Dávid aknai Ránki oly erővel csapott az asztalra, hogy a két konyakos­pohár felborult. — Én nem bánom, ha a tíz körmével szedi is ki a bányá­szait, de reggel 9 óráig nem szivároghat ki az eset. Nem szólhat senkinek. Érti?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents