Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

J9Ä1. Január 1., vasárnap NÉPÜJSAG s Amikor éjfélt üt az óra Akik Szilveszterkor is dolgoznak Egy ... kettő ... három ... négy ... öt... hat... hét... nyolc ... kilenc ... tíz... tizen­egy ... tizenkettő ... Lassan számoljuk az ütése­ket, a zsebórákat, karórákat beigazítjuk, és amikor vissza­vonhatatlanul áthaladnak a mutatók a tizenkettőn, fel­hangzik a vidám kívánságok özöne. Hozzák a visító malacot, sok helyen megjelenik a ké­ményseprő is, és ismerősök, is­Weinémer Pál meretlenek boldogan ölelgetik egymást. Pedig: ismét öregeb­bek lettünk egy esztendővel... És amíg a vendégek fárad­hatatlanul mulatnak, addig na­gyon sok ember egyedül, vagy néhány társával köszönti az új évet — ők azok, akik ekkor is dolgoznak, akik nem hagyhat­ják el helyüket, mert akkor Erdélyi Zoltán nem indulna a vonat, nem lepne villanyfény, étel, ital... Most bemutatunk néhány em­bert, aki munkahelyén tölti a Szilveszter éjszakát. rommal, de nem szól a tele­fonjuk! — Jé; jó, kérem, de melyik az a szám? — kérdi a türelmes hang a központból. — Ja? Azonnal mondom! ... És az automatában még számtalan ilyen boldogan tü­relmetlen hang csendül fel a felügyeletes asztal telefonján, mert azok is. akik másutt szil­vesztereznek, szeretnének min­den jót kívánni, legalább tele­fonon az otthonmaradt bará­toknak, családtagoknak. Már elmúlt éjfél, amikor Erdélyi Zoltán KISZ-titkár, a hatvani vasútállomás szolgálat- tevő forgalmis­tája, útjára in­dítja Miskolc felé az első sze­mély vonatot eb­ben az eszten­dőben. Felesége és néhány he­tes kislánya otthon ünne­pelnek, s szere­tettel gondol­nak a fiatal édesapára, aki becsülettel áll helyt a munka- lyén, hogy azok, aikik ezen az éj­szakán utaz­nak, zökkenő- mentesen „száll­hassanak át” az új esztendőbe. Éjfélkor egy pillanatra elal­szik a villany. Molnár Gyula gépészmérnök fáradtan, de mosolyogva tölt magának egy kis — szódavizet, hogy a mo­noton gépzúgásban felfrissül­jön. Rutinos éjszakázó már, hiszen ez a harmadik Szilvesz­ter, amit a Mátravidéki Erőmű vezénylőtermében tölt. — Nagyon szép ez, és én nem hagynám semmi pénzért ma­gára ezt a hatalmas üzemet, mert nincs számomra boldogí- tóbb érzés, mint az, hogy ez a rengeteg műszer, ezek a hatal­mas gépek mind az én pa­rancsomnak engedelmesked­nek! Igen. Molnár Gyula szerel­mese a zakatoló gépóriásoknak, s nem nagyítunk, ha azt mond­juk — nagyrészt neki köszön­hetjük a zavartalan szilveszte­ri fényeket. Amikor este tízkor leszálltak, kicsit talán fájt a szívük, hogy a csillogó bálterem helyett 140 szivattyú őrzése a dolguk. Pa­raszt János és Banos József, a petőfibányai bányalakatosok kötelességtudatával szállt le ezen az éjszakán, hogy vigyáz­zanak a bánya üzemképességé­re. — Reméljük, legalább al­szunk, és nem lesz semmi za­var! — nevet villogó fogsorá­val Paraszt Jáno6. — Ha már itt vagyunk, le­Az egri automata központ­Mjlná' Gyula ban csak a rádió vidám műso­ra és a gépek szüntelen zaja Weinémer Pál szolgálatos mű­szerész társa. — Halló, halló? — csenget egy türelmetlen hang. — Ké­rem, szeretnék beszélni a sógo­A miről Sokan elmennek Egerben az Alkot­mány utca 9. számú ház előtt, anélkül, hogy gondolnának arra, hogy a város egyik „kuriózuma” az az egyemeletes sárga-szürke ház. Bár az Egerben oly gya­kori halványbarna márvány műemlék­tábla díszük a falán, de nem a XIX. szá­zad második felének klasszicizáló stílusa az, ami érdekessé te­szi. A ház építője Végh József, jónevű egri ügyvéd. A kis város leghaladóbb polgá­rainak egyike, Csíky Sándornak, az „egri tigris”-nek kebelba­rátja. Végh József két dologról híres: a magyar függetlenség gondolatának lánglel­kű harcosa volt és az egri érsek-földesúr legelszántabb politi­kai ellenfele. 1860 tá­ján építette a házat és az emeleten hatal­egy öreg más termet létesített, hogy ott rendezze be párját ritkító képtá­rát, amelynek nem egy darabját messze földről, hatalmas va­gyonba illő összege­kért vásárolta. Nagy­nevű magyar meste­rek képei mellett megtalálhatók voltak ott a világhírű euró­pai festőművészek festményei is. Ezért olyan szokatlanul magasak az első­emeleti szobák és oly nagyok az utcai ab­lakai. Kezdetben szo­ros barátság, később pedig rokoni szálak fűzték Joó Jánoshoz, az első egri rajzisko­la megalapítójához és a műszaki rajzoktatás atyjához. Joó is arról volt híres, hogy szö­ges ellentétben állott a Habsburgok ma­gyarországi uralmá­val és annak kreatú­ráival. Végh József és Csíky Sándor vezette a vá­ros perét az egri ér­egri hás sek ellen. Ebben az emberöltőkön át folyt perben kívánták ki­vívni a város függet­lenségére vágyó pol­gárok Eger részére a földesúri függőség alól való felszabadu­lást. Végh József közis­mert volt akkori időkben istentagadás- számba menő sza­badgondolkodásáról. Valóban, halála után sírjára nem keresztet tétetett, hanem egy hatalmas faragott márvány vázát, amely Marco Casagrandé- nek, az Egerbe sza­kadt olasz szobrász­nak az alkotása. Ma is ott díszük eme nagybecsű műalkotás a síron. Bizonyára kevés járókelőnek tűnt fel a ház utcai frontjá­nak első két emeleti ablaka felett a „V” és „J” betű. Ez amel­lett. hogy a ház gaz­dájának a monog­rammja, de titkos ér­meséi ... telme is van: két nagy magyar író ne­vének kezdőbetűjét is jelenti — Vörös- martyét és Jókaiét. S valóban... Az öreg ház eresze alatt két faragott szakállas em­berfő díszük. Sokan, nagyon sokan nem is tulajdonítanak ne­ki különösebb jelen­tőséget, pedig a bal­oldali, a „V” betűvel ékesített ablak felett Vörösmarty Mihály­nak, a jobboldali, a „J” betűvel díszített ablak felett pedig Jó­kai Mórnak kőbe fa­ragott arcmása hir­deti a házigazda szel­lemességét és — tet­tei mellett — a ház ormára elhelyezett két ízig-vérig magyar írófejedelemnek, egy költőnek és egy re­gényírónak szobra is eleven tüntetés volt a korszak uralkodó osztályának német- bérencsége ellen. Sugár István Közös erővel Eger új lakóinak köszöntése Egy nagyon kedves emberi kötelességemnek kívánok eleget tenni, amikor a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 211/1960. számú határozata alapján Eger városhoz csatolt Felnémet községet, városunk új lakóit, a tanács végrehajtó bizottsága nevében őszinte és tiszta szívből köszöntőm. A végrehajtó bizottságot már . korábban foglalkoztatta az a gondolat, hogy javítsa a városhoz csatolt terület dolgo­zóinak 'életkörülményeit. Egyöntetűen fogalmazta meg a végrehajtó bizottság, hogy az elkövetkezendő esztendőben megkettőzött gonddal, körültekintéssel, főleg alapos szervező munkával kell valóra váltani pártunk helyes és következe­tes politikájának gazdasági és szociális célkitűzéseit. Az egyesítést követő első tanácsülésen már Felnémet dolgozóinak küldötteivel közösen fogjuk megvitatni a leg­fontosabb tennivalókat, a városhoz csatolt terület további fejlesztése érdekében. Ügy kívánjuk alakítani az idecsatolt területet, hogy az minden szempontból városi szinten fejlődjék. Az új helyzetnek megfelelően, részletesen vizsgáljuk és keressük azokat a módszereket, amelyek a helyes politikai, gazdasági szemlélet kialakításával hatékonyabbá teszik a párt helyi szervének, az állami és gazdasági szervek vezetői­nek szoros együttműködését. Tudjuk, hogy a most következő esztendő a szocializmus építésének még nagyobb feladatait állítja elénk. Boldog örömmel vállaljuk mi e szép és ma­gasztos feladatok megoldását. Tudatában vagyok, hogy az előttühk álló feladatok vég­rehajtása csak úgy lehetséges, ha dolgozóink ebben támo­gatnak, segítenek bennünket. A tanács és a tömegek között már addig is kibontakozott eleven és őszinte kapcsolat a dolgozók növekvő bizalmát és érdeklődését jelenti a tanács iránt. Ez hozta magával, hogy a tanács gazdasági, társadalmi és a kulturális munka minden területén szilárdan támasz­kodhat a dolgozók támogatására. Az eddig szerzett tapasz­talataim alapján meggyőződésem, hogy Felnémet lakossága megadja a tanácsnak azt a támogatást, amely nagyban hoz­zájárul célkitűzéseink megvalósításához. Ezek után már közösen, Felnémet terület tíz tanácstag­jával teljesíti a városi tanács a választók utasításait. A most már egységes terület összes dolgozóinak szolgálatában állunk s mindig szívesen hallgatjuk meg kívánságaikat. Mi, tanács­tagok, minden erőnket és időnket a dolgozók reményeinek és gondjainak szenteljük, azon fáradozunk, hogy most már a megnagyobbodott Eger, á mi kedves városunk, egyre in­kább szépüljön, dolgozóink pedig boldogan élhessenek. Ha pártunk célkitűzései alapján az 1961-es évben telje­síteni fogjuk helyi feladatainkat, még szebbé és boldogabbá tudjuk tenni dolgozóink életét. Ügy gondolom, ez jelenti majd számunkra végeredményben a békés, örömteli, boldog új évet. KOCSMÁR JÁNOS, Eger Város Tanácsa végrehajtó bizottságának elnöke. Petőfi Sándor; Újév napján, 1849 Megérte ezt az évet is, Megérte a magyar haza; A vészes égen elborult, De nem esett le csillaga. Meg van vagdalva, vérzik a kezünk De azért még elbírja fegyverünk’, S amerre vág, Ott hagyja fájó vérnyomát. Ott hagyja fájó vémyomát, H aram ja csorda, képeden! Hogy majd az ítéletnapon E bélyeg vádolod legyen, Vádolod az isten színe előtt, És gyújtsa rettentő haragra öl, Te ellened. Ki ránk veszett fogad fened! De mit az ítélet nekünk? Ha lesz is az, sokára lesz! És ami több, és ami fő — Az isten könyörületes. Még majd kegyelmet adna nékik ő. .. Ne várakozzunk! E vérengző Kutyák felett Tartsunk magunk ítéletet! Tartsunk olyan vérítéletet, Hogy elborzadjon a világ; Majd addig szórjuk rájuk a Szörnyű, halálos nyavalyát, * Amíg hírmondónak marad csak egy, Ki majd otthon reszketve mondja meg, Hogy jaj neki, Ki a magyart nem tiszteli! Nekünk most az isten kevés, Mert ő nem eléggé kemény; Hozzád imádkozom, pokol! Az új esztendő reggelén: öntsd szíveinkbe minden dühödet, Hogy ne ismerjünk könyörületet, Míg e gazok Közül a földön egy mozog! ÜJÉVKOR- Hátha, így szerencsém lesz ... Márpedig mindenki vidáman szeretné megérni azt a percet, amikor leírhatja az új eszten­dő számát: 1961. Ezentúl ez a szám jelzi a hétköznapok, a vasárnapok és ünnepek forgá­sát, ez a szám jelzi a második ötéves terv indulását, az új erőfeszítéseket, az új munkát. És azok, akik a két esztendő között teljesítenek szolgálatot fontos beosztásukban, — míg a többiek mulatnak, már meg is kezdik a nagy tervek apró per­ceinek összerakását. Az ügyeletes szülész-orvos egy új élet megjelenésére vár, az ügyeletes gyógyszertárban kimérik a beteg orvosságát, az éjjeli őr körül-körüljárja a gondjaira bízott gyárat, s a mentőállomáson készenlétben állnak a mentők is. Mozdony- vezető indít, az éttermek sza­kácsa letörli verejtékes homlo­kát, hiszen annyi a megrende­lés, hogy alig lehet győzni! És mégis megvan az összhang, az életritmus lüktet szerte az or­szágban. A szolgálatosok vidá­man kiáltanak át egymásnak telefonon, vagy a munkahe­lyen. Nincs elkeseredés, nincs rossz hangulat, csak öröm és vidámság, hiszen egy új esz­tendő kezdődött el ezen az éj­szakán, ami a méhében hordja a még szebb napokat, a tervek megvalósulását, és az ember boldogulásának zálogát, — a békés, biztos munkát. Cs. Ádám Éva — Kiss Béla Fekete Alajos azok arcára, akik derűs vára­kozással jönnek a színházba, a falusi kultúrtermekbe? És ezen az éjszakán talán még jobban, még szebben igyekeznek ját­szani a színészek, mert van egy régi mondás: ki milyen kedvvel éri meg az új eszten­dőt, úgy is folytatja! gyen ez elég a gépeknek! — folytatja a tréfálkozást Banos József. Egy azonban bizonyos. Bár­melyik szivattyú megunja a munkát, nekik m kell odaállni 8 a szerszámok- i kai, hogy min- I den rendben 1 legyen, hogy az i új esztendő 1 munkás hét- I köznapjaiban | rendben talál- ff jak a bányát a i leszálló ter- I meló bányá- H szók. Mert a 1 bánya nem is- B meri a Szilvesz- I tgrt, a mula- 8 tást, csak a 1 munkát. S azt 1 szigorúan meg- 1 követeli! — Letartóz- 1 tatom! — ének- 1 li a közönség I mulattatására | Fekete Alajos, | A denevér bőr- gf tönigazgatója | az egri Gárdo- | nyi Színház- | ban. S mire el- * múlik az éjfél, két előadás fáradtságával, de az igazi művészi munka érzé­sének jutalmával ül le egy pillanatra az öltözőben, s talán azokra a társaim gondol, akik ezen az éjszakán a megye több helyén szórakoztatják vidám műsorukkal az embereket. Mert van-e szebb, boldogítóbb érzés, mint mosolyt varázsolni

Next

/
Thumbnails
Contents