Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-31 / 26. szám

1961. január 31., kedd NÍPCJSAG n Kommentár nélkül a nagyrédei Szőlőskert Tsz zárszámadásáról Azok a tagok, akik közül so­kan — valljuk meg őszintén — kicsit azzal a gondolattal indul­tak egy évvel ezelőtt először a közös munkába, hogy: „majd meglátjuk mi lesz itt a terme­lőszövetkezettel?”, most nagy figyelemmel hallgattak a zár- számadási közgyűlésen. Varga Ferenc elvtárs elnöki beszámo­lójából egyikük sem akart még egy szót sem elmulasztani, hi­szen minden tény, minden adat a Szőlőskert Tsz tagjainak kö­zös tevékenységéről, az első, kollektív módon végigdolgo­zott esztendő eredményeiről beszélt. Egy éve dolgoznak együtt Nagyréde parasztemberei a Szőlőskert Termelőszövetke­zetben. S arról, amit elértek. Varga Ferenc elvtárs így szá­molt be: — Több mint ezerötszáz dol­gozó parasztember írta alá nem sokkal több mint egy éve a be­lépési nyilatkozatot, amellyel felvételét kérte a község meg­alakítandó termelőszövetkeze­tébe. Most, az első év munkájának befejeztével új feladatok előtt állunk az lwöl-es évben, per­gessük tehát le, mit tettünk jól és mit rosszul az elmúlt évben — tanulságként. — A termelőszövetkezet 16 millió forintot áruérték esítési tervvel^ Indult az első közös gazdasági év munkáinak elvégzésére. Most első adatként erről van szó: a rossz időjárás ellenére is sikerült teljesíteni azt, amit vállaltak. Az emberek szorgal­ma, a napi 1000, sokszor 1700 tsz-tag kezének munkája ellen­súlyozta azt a rosszat, amit a kedvezőtlen időjárás tenni akart a növényekkel. Nagysze­rű eredmények születtek eb- * en a tevékenységben. Min­nki bebizonyíthatta, hogy -.úre képes a közösségért, a ter­melőszövetkezet boldogulásá­ért Bizonyították is sokan. Olyanok, mint Lórincz Lukács, Győri Miklósné, özvegy Sebők Miklósné, Berényi Tibor, Jek- kel József, Balázs József, Mé­száros József, Precskó Ángyéi, vagy Sípos Mátyás. Az ő és még nagyon sok tár­suk igaz emberhez méltó mun­kája révén mindinkább gyara­podott az egész gazdaság. A Szőlőskert Tsz-ben egész éven keresztül minden hónap 15-én a ledolgozott munkaegységek után 20 forint előleget osztot­tak, amely végeredményben több mint hatmillió forintot tesz ki Kétmillió forintot ter­ményben kaptak a tagok, egy­milliónyolcszázezer forintot a termelőeszközökért fizették ki a tsz-ben, s most a zárszám­adáskor a közgyűlés után ugyancsak szépen osztottak: a már előre kiállított, elkészített takarékbetétkönyveken négy­milliónégyszázezer forintot vet­tek fel a közös gazdaság tagjai. — A munka kezdésekor a közös vagyon értéke mintegy négyszázezer forint volt Ma 11 millió 913 OOO forint, amelyből a fel nem osztható alap 5 millió 672 000 forint. Az első gazdasági évben a Szőlős­kert Tsz tagjai mintegy 2 mil­lió 500 ezer forintot fordítottak beruházásra is, nem számítva a megkezdett és ebben az év­ben befejezésre kerülő építke­zéseket. Lóistállók, hizlaldák, öltöző és csomagoló, kukorica- góré, kocsiszín, magtár, növen- dékistálló, magasfeszültségű villanyhálózat építés, kútfúrás, pincevillamosítás, autóvásár­lás, öntözőberendezés beszerzé­se, állatvásárlás — ezek a be­ruházás legfontosabb eredmé­nyei. Minden beruházás egy­ben kettős hasznot is jelentett az elmúlt évben. Egyrészt azt, hogy egy sor gondot, állat- és terményelhelyezési problémát szüntettek meg a gyarapodás révén, másrészt ezek alapján jelentős kedvezményekben is részesült a tsz. Ennek összege mindent számítva 2 millió 700 000 forint. Nagy összeg. Ha elosztjuk, egy munkaegységre 9.30 forint jut csak az államtól kapott kedvezményekből! A gazdasági eredmények te­hát jók, s az első év után biz­tatóak a jövőre nézve is. De csak ezen méri a gazdaember a termelőszövetkezet előnyét? Nem. Másutt sem, így Nagyré- dén, ahol nagy elképzelésekkel indult mindenki a közös út­nak, még inkább nem. Nos, a „többit” ugyancsak jól oldot­ták meg itt. A beszámoló erről is részletesen beszélt. Igyekeztünk megoldani pél­dául a tanulás problémáját. A mezőgazdasági dolgozóknak sa­ját érdekük a továbbképzés, s ehhez az érdeklődés meg is van községünkben. 550 fővel kezdtük el a parasztakadémia előadásait, 37-en tanulnak a kihelyezett technikumban. 74- en járnak a dolgozók általános iskolájába, s tízen tanulnak a karcagi és csongrádi kétéves iskolán. Ezen felül az MTH. a közép- és felsőiskolai hallga­tók száma is meghaladja a húsz főt. Állattenyésztési és ezen be­lül baromfinevelési tanfolya­mon kilenc nő és öt férfitagunk vett részt. Népes a szőlőolt- ványkészítő tanfolyam. Sok lány és asszony bekapcsolódá­sával, s az iskolai tanfolyam­mal együtt meghaladja a szá­zas létszámot. IVyolessásan tanulnak tehát községünkben, s igyek­szünk, hogy a további igénye­ket is ki tudjuk majd elégíteni a továbbiakban okosabb, na­gyobb jólétet hozó gazdálkodá­sunk érdekében. Most már a beszámolóban egyre másra előjöttek a követ­kező idők tervei, elképzelései is. Tovább akarnak gyarapodni a tsz-tagok Nagyrédén. Építke­zéssel is, a munka jobb meg­szervezésével is. Az elsőt te­kintve a tervek alapján ebben az évben új borospince, köz­ponti permetlékeverő, barom­finevelő, két tehénistálló, mű­hely, juhhodály, hajtatóház, sertésfiaztató, mérlegház, két lóistálló, szolgálati lakás, öntö­zőmű, két hizlalda épül, tégla­égető létesül, s gépkocsivásár­lásra is sor kerül. Ez nagyon sokat jelent a zöldség-, gyü­mölcstermelés, az állattenyész­tés szempontjából, de egyma­gában nem elegendő. Az egy­évi tapasztalat után szükséges a belső munkarend átszervezé­sére, az eddigi brigádok he­lyett kevesebb, de komplex­brigádok szervezésére, munká­ba állítására! — Olcsóbb és több árura van szüksége a népgazdaságnak a mezőgazdaságtól — mondotta beszámolójában Varga Ferenc elvtárs. — A december 29-i minisztertanácsi ülés 9,1 szá­zalékkal irányozta elő a jövőre nézve a mezőgazdasági termé­kek felvásárlásának növelését. Ennek eleget tenni, tehát töb­bet termelni mint eddig, saját érdekünk, mert ha több árut adunk el az államnak, több lesz a jövedelmünk is. Erre ilyen terveink vannak: meg kell kezdenünk például a ha­tárátalakítást — a közösség ér­dekében. Itt, elsősorban száz­negyven hold szőlő és 100 hold málna telepítésére gondolunk, valamint az állattenyésztés fel­lendítését kívánjuk szorgal­mazni. De a közösségen túl as árutermelést ki keil terjesztenünk a háztáji gazdaságokra is. Anyakoca- és süldőakcióban, előhasi üsző-akcióban, hizlalá- sj akcióban való részvételt ja­vasolunk minden tagunknak. Ám a közös munka a kölcsö­nös segítésen alapszik, s Nagy­rédén ennek gyijmölcsöztetésé- re is készültek tervek. Nem csupán a szőlőben, szántóföl­dön, vagy állattenyésztésben végzett munkát illetően, hanem a községíejlesztéssel kapcsolat­ban is. Sokkal többről, de a többi között ezekről szólt Varga Fe­renc elvtárs beszámolója az egyéves, nagyrédei Szőlőskert Tsz tagjainak zárszámadó köz­gyűlésén. Méltatni az egyszerű szavakat, tényeket,, terveket, amelyek egy év nagyon sok munkáját, fáradozását takar­ják, s a jövő újabb feladatait sommázzák, érdekes, szép fel­adat lenne. Ám ez egyszer szükségtelennek tűnik, mert amit végeztek, s amit tenni akarnak Nagyrédén, mind be­szél magáért, a mindinkább erősödő, közös gazdaságért. Minden kommentár nélkül. Weidinger László „Eladó a menyasszony" Pillanatképek a gyöngyöshalászi Kossuth Tsz zárszámadásáról Gyöngyöshalász, 1961. janu­ár 25. Ezen a napon tartotta meg zárszámadási közgyűlé­sét a helybeli Kossuth Terme­lőszövetkezet tagsága. A szö­vetkezet gazdái — elsősorban is a nők, akik 80 százalékát alkotják a csoportnak — fi­gyelmesen hallgatják az el­nökasszony: Komjáti József né beszámolóját. Nevek hangza­nak el, szép eredmények, ami igazolja, hogy nem hiába dol­gozott, alkotott a szövetkezet tagsága. Az eredmények azt bizonyították, hogy legyőzték a kezdés nehézségeit, s most a múlt év értékelésénél nem kell szégyenkezniük, hiszen jóval megnövelték a közös vagyont, s emellett még 49 forintot is oszthattak egy munkaegység­re. — Szóljanak hozzá a beszá­molóhoz — kérte a tagságot az elnökasszony beszámolójá­nak végeztével és leült. Egy-két pillanatig csend bo­rult a nagy teremre, s aztán felállt az egyik asszony, bal­ról, a kályhától, név szerint: Nagy Imréné, s a következő­ket mondta: — Ügy hiszem, elsősorban is az elnökasszony munkáját kell dicsérnünk, aki éjt nappallá téve dolgozott, nem kímélte erejét, nem bánta a fáradsá­got, s most neki is köszönhet­jük, hogy nem csalódtunk... Éljen az elnökasszony! Éljen, éljen!... — kiáltotta el ma­gát és tapsolni kezdett. — Éljen, éljen! — tört ki a hallgatóságból is a felkiáltás, a taps, és sokáig visszhang­zott tőle a terem. Boldogan te­kintett minden szem az elnök­asszonyra, aki csak szerényen, talán szégyenlősen is ült ott a színpadon. Erre a megnyilatkozásra — mint mondta — sohasem szá­mított! ★ Ketten beszélgetünk a köz­ségi tanács egyik szobájá­ban, Laudancsek Adolffal, az agronómussal. Fiatalember, 24 éves, nemrég szerelt le a hon­védségtől. Előbb a katonaél­ményeket ejtjük szóba, aztán akaratlanul is a szövetkezetre terelődik a szó. Tőle tudom meg, hogy van 22 fejőstehe­nük, 12,5 liter istálló-átlag­gal, s nagyon büszkék erre az eredményükre. Aztán újabb adatokat írok jegyzetfüzetembe. Ezt már többen is diktálják, de meg­bízhatók, mert itt mindenki otthonosan mozog az eredmé­nyek birtoklásában. Saját erő­ből vásároltak 22 marhát, át­lag kétezerért, s ha eladják, 160—180 ezer forint biztosan meglesz rajta. Húsz anyako­cájuk kétszer fialt az idén. Több mint 160 apró malacot neveltek fel, ebből 54 szerző­désest, 106 kg-os átlaggal, 30 malacot pedig eladtak a tag­ságnak. Jelenleg hatvanat ál­lítottak be nevelésre, ebből azonban 30 anyakoca lesz. — Szépen gyarapodnak, híz­nak az állatok, mert szaksze­rűen kezelik a gondozók — vélekednek körülöttem, s az­tán lélkemre kötik, hogy ok­vetlenül írjam meg azt is, hogy Hadi Péter sertésgondo­zó, Gál László hízómarha-gon­dozó, lelkiismeretes munká­jukért minden elismerést meg­érdemelnek. Köszönet érte utólag itt. a nyilvánosság előtt is, a tagság nevében. ★ Este hét óra van. Az új kul­túrterem kivilágított ablakai messziről odavonzzák a kíván­csiskodót. Jönnek az emberek csoportban, és jókedvűen. Messziről nótafoszlány repdes, s aztán egyre jobban erősödik és a sötétségből egyszer elő­tűnik egy menyasszony, no, meg egy vőlegény, hátuk mö­gött természetesen ott jön a násznép is. Énekelnek, nevet­nek, látni, jókedvében van a társaság. De hát nincs is ok a búslakodásra, mindenki vi­dám, örül, jókedvű ... Ahogy kinyitják a kultúr­terem ajtaját a násznép, és a fiatal pár előtt, megszólal a pattogó cigányzene, megkez­dődik a bál, és kitör a neve­tés mindenkiből. _ — Kik öltöztek fel? — kí­váncsiskodik mindenki az ál­arcos pár körül, és pillanatok alatt táncra kérik a két „új­DE BÍZVA ABBAN, hogy a párt és a kormány a jobblét felé akarja vinni a pa­rasztságot, elfogadjuk a szövet­kezetét Sokan gondolnak arra, hogy mit vesztettek, de bízva abban, hogy a párt és a kor­mány segítségével megtalál­juk számításunkat, ebbe most beleegyezünk. Csak azt kérjük, segítsenek, támogassanak ben­nünket az indulásikor, s mi megmutatjuk, hogy méltók le­szünk a bizalomra. A papír, a belépési nyilatkozat már meg­van. De ez még nem elég, mert a jó munka, egymás megértése lehet csak az az erő, amelyik előbbre visz bennünket”. Magnetefonról peregnek vissza ezek az egy évvel ezelőtt elhangzott szavak. Nagy Já­nos gazda maga is azok közé tartozott, akik nehezen hajlot­tak a jó tanácsra, ő mondta az idézetteket. Akkor, egy évvel ezelőtt, hajnalig tartó vitatko­zás után alakult meg a hatvani Béke Termelőszövetkezet. S mit mond most Nagy János, a Béke Tsz zárszámadó közgyű­lésén? — Megindultunk, barátaim! Semmi nélkül. Igaz, hogy ne­héz volt, de összeadtuk a ve­tőmagot, s ha volt is huzavona, vetettünk, arattunk, megtettük a magunkét. Nyolcan-tízen kezdtük, nehéz volt megmagya­rázni az embereknek azt. hogy nem végezheti el senki helyet­tünk a munkát. Egyre többen csatlakoztak hozzánk, halad­tunk. De azt azért magam sem hittem volna, hogy most, a zár­számadás napján negyvennégy forintot tudunk osztani! S ha mindenki megfogta volna a dolog végét...! S ha a jövőben mindannyian becsületes mun­kát végzünk, jobban összeko- vácsolódunk, ha többet fogunk dolgozni, még magasabb össze­get tudunk osztani a jövő zár­számadáskor! párt szavára hallgattak Zárszámadó közgyűlés a hatvani Bóke Tsz-ben LELKES TAPS, őszinte örömtől fénylő arcok fogadták az el­nökhelyettes mondanivalóját. Azt mondta el egy évvel ezelőtt is, meg most is, amire mind a 64 tag gondolt. S most itt, a hatvani Tiszti Klub nagyter­mében, amikor az első közös év zárszámadására gyűltek össze a Békéből, mindenki ün­neplőben van. Meghallgatták Basa Istvánt, az elnököt, meghallgatták „Marikát”, ked­ves könyvelőjüket, aki szürke számokban sorolta a semmiből lett vagyont. Csak a papír ziz- zenése hallatszott, amikor a könyvelőnő sorolni kezdte az állatállományt, a vagyont je­lentő termékek leltárát: — ötven férőhelyes, magtár- padlásos tehénistállót építet­tünk, 20 férőhelyes sertésfiaz- tatót, és bár nem mertük re­mélni, még az elmúlt évben el­készült a 120 férőhelyes sertés- hizlalda. Villanyt nem is ter­veztünk, mégis bevezettük mindenütt a tanyába. — Igen, ilyen eredmények­kel nem kell szégyenkezniök senki előtt — emelte fel a hangját hozzászólása közben R a b e c z Lajos, a városi párt- bizottság titkára. — Megmu­tatták, hogy a formának a párt által javasolt formának, tartal­mat adtak. Mert emlékeznek még maguk arra a hajnalig tartó közgyűlésre, ugye? Ak­kor, ha nehezen is, mégis haj­lottak a párt szavára. Pedig ak­kor sem ígértünk semmit, azt mondtam: a szövetkezetük olyan lesz, amilyennek a ben­ne élők formálják. S most lát­hatják, igazat mondtam, jól dolgoztak, úgy érzem, nem csa­lódtunk egymásban. Mi bíz­tunk a földet szerető, dolgos, becsületes parasztokban, ma­guk bíztak a párt szavában. Hallgattak a tanácsunkra, amelyről bebizonyosodott, hogy helyes és követhető. Bebizonyí­totta az elmúlt év azt, hogy a dolgozó parasztok számítása bevált. A Béke Tsz tiszta va­gyona több mint félmillió, s ezt a vagyont nem terheli sem­mi adósság. Biztos alapra he­lyezték a jövő gazdasági évet. Most már vannak állataik, gé­peik, van takarmányuk, s vető­magot sem kell kérni. Ami a jövőt illeti — van még tenni­való, de a hozzáértés, a föld­szeretet, a tsz vezetőségének becsületes munkája biztosíték arra, hogy megoldva az előttük álló feladatokat, a legjobbjak közé tartoznak majd! M£G| adó közgyűlés. A mondaniva­lók nyíltsága arra vall, hogy ez a termelőszövetkezeti tagság ma már igazat ad azoknak a munkásoknak, akik egy évvel ezelőtt, a jóra hívó, felvilágosí­tó szóval keresték fel őket. Mert mit is kért akkor az újonnan alakult tsz tagsága nevében Nagy János, aki 68 esztendős, deres fejjel, munká­val szerzett 12 holdjával és lankadatlan munkakedvvel lé­pett elsők között a Békébe? — De támogassanak, segítse­nek bennünket az indulásnál. S a munkások becsülettel se­gítettek. A hatvani MÁV-osok építőbrigádot alakítottak, V a r­g a István raktámok a patro­náló csoport élére állt, mert ér­ti az ács mesterséget, aztán ne­ki a közepének! Segítettek a kutrica elkészítésénél, a tél fo­lyamán megcsinálták a 120 fé­rőhelyes hizlaldát, de az ara­tás, cséplés idején sem használ­ták pihenőnapjukat. — Segítünk mi mindig, ha kell, nem pzt mondjuk, hogy menjetek paraszttársaim, mi meg utánatok, hanem szívesen mondjuk így — megyünk elő­re, gyertek, elvtársak, utánunk — mondta a közgyűlésen Á r t i Ferenc, a hatvani állomás I-< alapszervezetének pártitkára. Szívesen látott vendégek itt a vasutasok, mert egy év alatt tartalmat adtak a munkás paraszt szövetség gondolatá­nak. változott meg egy S HA NEM IS csapásra a tsz tagságának gon­dolkodásmódja a szövetkezetét illetően, egy biztos. Okos, gon­dolkodó emberek ők, akiket meggyőznek a tények, a 44 fo­rintos munkaegység, a semmi­ből lett 654 528 forint tiszta va­gyon, az állam gondoskodása, s a munkások önzetlen segítsége, amit lépten-nyomon tapasztal­nak egy esztendeje. S a té­nyek meggyőző ereje, mégis­csak elér a tudatosodásig, s az­tán, nem sok tennivaló marad. Érik a vetés, az elvetett jó szó magva már szárba szökkent a Béke Termelőszövetkezetben. Az emberek fontolgatják, ízlel­getik, az egyéves, közös mun­kát, s úgy látszik, nem fölösle­gesen. És ha arra kerül a sor, hogy majd ez a kis család egy nagy, közösbe lép — a nagy közösség csak nyer velük, mert okos, dolgos, földszerető embe­rek ők. akik minden tavasszal Reymont Borynájához hasonló­an hallják a Föld hatalmas kó­rusát: „Maradj velünk! Ma­rad) velünk! Maradj!” Cs. Ádám £va donsültet”, hogy megnézzék, hogyan bírják a táncot a „fia­talok”. — Eladó a menyasszony! — árulják mellettem Szalai Jó­zsefnél és vőlegényét (mert azt is nagyon táncoltatják a lányok): Ármány Istvánnct, akik idős koruk ellenére fiata­lokat megcsúfoló frisseséggel ropják a táncot, vállalták a szerep „nehézségeit...” A lakodalmas komédiának mondanivalója van. Tudniillik a faluban van egy másik szö­vetkezet is, a Petőfi. Már ta­valy egyesülni akartak velük, de a Petőfi-beliek ellenezték. Most visszájára fordult min­den. Nem tudják befogadják-e azt, aki őket egyszer így ki ko­sarazta. Ezt a „lakodalmat”, ezt az egyesülést imitálják a lelkes szövetkezetiek, hiszen az ösz- szeházasodáshoz megvan min­den „alap”, a Kossuthban az elnök nő, a Petőfiben férfi, és, igen: — Eladó a menyasszony! ★ Jó megjelenésű, kedves han­gú ember dr. Nagy József fő­könyvelő. Először a közgyű­lés elnökségében láttam, ő is­mertette a szövetkezet pénz­ügyi járandóságát, ő „igazítot­ta” el a tagságot, hogy hol, mikortól adják ki a pénzt. A bálban összesodort a tö­meg bennünket. Én már ak­korra tudtam róla azt is, hogy egy éve végzi itt a munkáját. Nagy-nagy értelemmel, aka­rattal, minden újszerű lehető­séget felkutat, és azonnal is­merteti környezetével. Saját erőből végezte el iskoláit, így készült fel a disszertációjára is, és ő az, aki „belevezeti” az embereket a munkába. Főkönyvelő, tehát munkája sokrétű! Az állatokkal kapcsolatosan egy példát említ, s kér, hogy ne mondjam él azért minden­kinek, de ők még az árokpart­ján termő füvet is levágják, nem engedik tönkremenni, hasznát veszik, felhasználják. Jó az állatoknak, ha minden úgy megy, az idén is 50 tehén­nek lesz ebből eleség. Az öreg, nyugdíjképes szövetkezeti ta­gok a maguk tempójában rá­érnek levágni. ígéretemet tartom, nem mondtam el senkinek, csak megírtam, hogy a gondolat nem rossz, és érdemes lenne máshol is hasznosítani... ★ Jó hangulatban szórakozott a gyöngyöshalászi Kossuth Termelőszövetkezet tagsága a zárszámadás napján. Éjfél után is szólt a talpalávalő. Táncoltak még az öregek is, megforgatták a nagymamá­kat a nagyapák, ugyanígy az apró gyerekek is ott forogtak a felnőttek között. Feltűnt ilyen hangulatban, hogy a színpad mögött egy nagy kabáthalmaz közepette magában üldögélt egy kislány. Arra gondoltam, valami bánt­ja, és megszólítottam: — Nem félsz itt, kislány? Hogy-hogy nem mész táncolni a többiekhez? — Nem félek! — válaszolt ő. — Vigyázok a kesztyűmre, meg a nővérem kabátjára, és pihenek is. — Hogy hívnak? — Czibulya Eleonóra. — Hány éves vagy? — Hét múltam, áprilisban leszek nyolc. De ha kérdeznek, még most hetet mondok. — Miért nem mész táncol­ni? — Egész este azt csináltam. — Nem vagy álmos? Későre jár. — Nem. Épp azon gondolko­dom, hogy tegnap este már nyolckor le kellett feküdnöm, mert álmos voltam, most meg egy cseppet sem vagyok az... Tudja, olyan jó hallgatni a muzsikát, s azt, hogy énekel­nek az emberek. — Nézett rám beszélve, és mosolyogva sza­ladt oda barátnőihez, akik közben a színpadra érkertek. Fazekas István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents