Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-26 / 22. szám

1961. január 26., csütörtök NÉPCJSAG 8 Közös akarattal, miniliYáiunk hasznára Második ötéves tervünk leg­főbb célkitűzése a termelé­kenység növelése. Az elő­irányzat szerint a termelés nö­velésének kétharmadát a ter­melékenység emelésével kell elérnünk és csak egyharmadát újabb beruházásokkal, na­gyobb létszámmal. Népgazda­ságunk további előrehaladásá­ban döntő láncszem a termelé­kenység mikénti alakulása, mert minden eredményünk el­lenére az utóbbi esztendőkben éppen ezen a téren tapasztal­ható lemaradás, másrészt a termelékenység mikénti alaku­lása közvetlen összefüggésben van az életszínvonal alakulá­sával. Ezért fontos, hogy a gyár, az üzem termelékenysé­gének alakulását ne csak a gazdasági vezetők, hanem a párt-, a szakszervezet és ma­guk a munkások állandóan éber figyelemmel kísérjék, ez legyen a termelési tanácskozá­sok legfontosabb vitatémája. A termelékenység lassú emelkedésének több oka lehet­séges. Például elavult techno­lógia alkalmazása, régi, úgy­nevezett hagyományos gépek üzemeltetése, az újítások, a munkaverseny elhanyagolása, termelési szervezési hiányossá­gok, helytelen anyagmozgatás, elavult normák alkalmazása, a munkaidőkihasználás nem ki­elégítő hatásfoka. Megyénk üzemeiben megtár­gyalták a technológia és a munkanormák felülvizsgálatá­val kapcsolatos határozatakat és intézkedési tervet dolgoztak ki a termelékenység növelésé­re szükséges normafelülvizsgá­latokra, a technológiai és a munkafegyelem megszilárdítá­sára. Lehetséges, hogy kirívó, de mindenesetre nagyon elgon­dolkodtató példa a Gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyár esete. Az ősz folyamán az egész üzemre kiterjedő munkanap­fényképezést végeztek. A nyolcórás munkaidőnek csak 50 százaléka volt produktív idő, a másik 50 százalék kieső idő­ként jelentkezett, tehát e mö­gött tényleges termelés nem volt. Megállapították azt is, hogy a kieső idő 80 százaléka a munkástól függött, és 20 száza­léka a munkásoktól független, különböző szervezetlenségek­ből származott. Nyilvánvaló, hogy a megfigyelés időpontjá­ban ebben a gyárban komoly baj volt a munkafegyelemmel, de javítni kellett a műszaki vezetők munkáján is. A gyár vezetősége megtette a megfe­lelő műszaki intézkedéseket és ezzel egyidejűleg megszilárdí­tották a munkafegyelmet. Ezek eredményeként a két hónappal későbbi mintavételes munka­nap-fényképezés 25 százalékos produktív munkaidő növeke­dést igazolt. A Mátravidéki Fémművek­nél és a Hajtóműgyár egri te­lepén is 25—28 százalékos ki­eső időt mutatnak a mérések. Miből adódnak ezek a veszte­ségek? A tények, az eddigi mérések azt igazolják, hogy csak elenyésző kicsi rész a munkás személyi szükségletére fordított, tehát a normába be­számítható idő. A veszteség­idő nagyobb része abból adó­dik, hogy a munkás anyagért ment, szerszámot élez, a „gép áll, a munkás nincs jelen”, vagyis nem tudnak elszámolni az idővel. A Hajtóműgyár egri telepén a megfigyelés idő­pontjában a nyolcórai munka­idő 22,8 százalékát tette ki a kieső idő. A Hatvani Konzerv­gyár lapkázó részlegében pe­dig 19,8 százalékot. Vajon korábban nem tudtak erről gyáraink vezetői? De igen. Nagyjából sejtették azt ők is és a munkások is, de pontosan eddig nem mérték- fel. Ez a rejtett tartalék évek óta megvan üzemeinkben, de ennek feltárásával eddig nem számoltunk. Ezt a tényt eddig sohasem építettük be éves ter­veinkbe, sem a normák meg­állapításánál nem vettük fi­gyelembe. Nyilvánvaló, hogy alapos, át­gondolt és sürgős intézkedé­sekre van szükség. Jelentős eredményekről adhatnak szá­mot üzemeink. A Szerszám- és Készülékgyár a technológia felülvizsgálatával egyidejűleg zárt ciklusú alkatrészgyártásra térnek át. A műveletek helyes kialakulásával, az anyagmoz­gatás ésszerű kialakításával előreláthatólag 15 százalékos időmegtakarítást érnek el. A Finomszerelvénygyár az orvosi fecskendőgyártó üzemben mű­szaki intézkedésekkel mintegy 8,6 százalékos időmegtakarítást ér el. A Hajtóműgyárban a dolgozók gyakorlati tapasztala­tait bedolgozták az új techno­lógiai előírásokba és a kom­bájnhajtómű megmunkálásá­nak idejét 520 percről 380 percre csökkentették és ez éves szinten körülbelül egymillió forintos megtakarítást ered­ményez. Sajnos, sok vállalatunknál az intézkedési tervek elkészíté­sénél alig jutottak előbbre, munkanapíényképezést inkább csak ’’mutatóba”, egyet-kettőt csináltak, az adatokat a válla­lat vezetőjével, vagy főmérnö­kével közölték, de a hibák ki­küszöbölésére gyakorlati intéz­kedések kevés helyen történ­tek. Annál többen várnak fel­sőbb rendelkezésre, olyan uta­sításra, amelyben pontosan meghatároznák, hogy hol és mit kell tenni. Nyilvánvaló, hogy ilyen általános, mindenü­vé érvényes rendelkezés nem lehetséges, minden üzemnek saját magának kell megoldani a termelés legégetőbb problé­máit. Mulasztás és hibaként kell megállapítani, hogy a politikai nevelőmunka lemaradt a gaz­dasági problémák megoldása mellett. Elsősorban a szakszer­vezeti bizottságok munkáját kell megjavítani. Nem elegen­dő az, hogy a termelési bizott­ság egyik, vagy másik tagja hivatalból, formailag részt vesz az új technológiák kidolgozá­sában, a normák felülvizsgá­lásában. A tömegszervezeti ve­zetőknek mindent el kell kö­vetni, hogy a most folyó fontos gazdasági munka ne csak a technológiai-, termelési osztály, vagy a munkaügyi osztály fel­adata legyen, hanem vonják be a művezetőket és a jó mun­kások minél nagyobb rétegét. A párt- és szakszervezetek menet közben ellenőrizzék, hogy a technológiák felülvizs­gálása, a munkanapfényképe­zések és ezek eredményeként szükségessé váló műszaki in­tézkedések, az új munkanor­mák bevezetése időben meg­történjék. Megfelelően tájékoz­tassák a dolgozókat, teremtsék meg annak előfeltételeit, hogy a munkások észrevételeit és javaslatait figyelembe vegyék. Magyarázzuk meg a dolgozók­nak, hogy nem általános nor­marendezésről és nem átlag­bér csökkentésről van szó, nem „a munkások bőrére megv a játék”. A világon mindenütt és állandóan fejlesztik a nor­mákat. növelik a termelékeny­séget. De mi közös összefogás­sal mindnyájunk hasznára akarjuk megoldani iparunk legidőszerűbb kérdéseit. Dr. Fazekas László Huszonhat brigád versenye A Hatvani Cukor- és Kon­zervgyárban 26 brigád verse­nyez a szocialista brigád cí­mért. A párt, a szakszervezet és a gazdasági vezetők hozzá­kezdtek a versenyvállalások kiértékeléséhez, a felülbírála- tához. A vállalások teljesítését korábban havonta kiértékelték és annak eredményeit a napló­ban, valamint jegyzőkönyvben rögzítették. Ezek összesítését végzi most a gyár vezetősége. Véglegesen majd a termelési tanácskozás dönt, hogy kik nyerik el a szocialista brigád címet. Somos Miklós festőművész képeiből Somos Miklós festőművész kiállítását az elmúlt napokban nyitották meg Egercsehi-bá- nyaielepen. A bányászok életé­ről, munkájáról alkotott képek közül itt mutatunk be néhá­nyat. V ... ■ .4 •; .. r\ t SZÉN­VÁLOGATÖ LESZÁLLÁS A BÁNYÁBA Egyre több a takarékos ember megyénkben Heves megyében hatvankét üzemi KST működött az el­múlt esztendőben. A dolgozók hét és félmillió forintot tarta­lékoltak az év végére. Ez a tar­talék december közepéig ke­rült kifizetésre, s biztosította a dolgozók karácsonyi, újévi be­vásárlását. Az egri Autóközle­kedési Vállalatnál 270 tag közel 200 ezer forintot kapott meg december közepéig. A Felső- magyarországi Uzemlélemezési Vállalat 230 KST-tagja 220 ezer forintot kapott meg de­cember első napjaiban. A ta­karékosságnak ez a formája egyre jobban elterjed, közked­veltségét növeli az a tény, hogy a karácsonyi és az újévi ünne­pekre mindig nagyobb a ki­adás, s ez magyarázza azt, hogy az idén az egri Autóköz­lekedési Vállalatnál 300, a Fel- sőmagyarországd Üzemélelme­zési Vállalatnál ugyancsak 300 tag lépett be ebben az eszten­dőben a KST-be. Az AKÖV- nél 31 ezer, a FÜÉ-nél 33 ezer forint januártól a havi takaré­kossági keret. — HANGLEMEZBEMU­TATÓT tart az egri Városi Művelődési Otthon pénteken este 6 órai kezdettel az ifjúsá­gi klubban. A Supraphon leg­újabb lemezeit mutatják be. A forrás után letisztul a bor . . • — Forr a falu — mondta né­hány nappal ezelőtt Visontán Kecskés János bácsi, amikor az alig egy-két héttel ezelőtt le­zajlott eseményről, a tömeges termelőszövetkezeti belépé­sekről beszélgettünk. — Több mint hatszáz család lépett be decemberben nálunk a termelőszövetkezetbe — teszi hozzá —, 1900 hold szántót és mintegy hétszáz hold szőlőt hoztak be magukkal. Már meg is alakítottuk az új közös gaz­daságot „Reménység” néven. A forrás után letisztul a bor is. Itt, Visontán is csendesebbé vált újra minden, s ami a moz­galmas napok után a tisztulást Jelzi: a tervezgetés. a számol­gatás, amivel tele van most mindenki. Kecskés János vezetőségi tag. Egy sor megbízatása van, s alig végez az egyikkel, jön a másik. — Most éppen a tagok listá­ját állítom össze — mondja —, aztán a leltárnál lesz dolgom. Tudni kell pontosan, hogy tu­lajdonképpen hányán leszünk a családtagokkal, meg milyen vagyon fölött rendelkezik a kö­zös, csak aztán indulhat meg komolyan a tervezés. Addig hiába is kezdenénk hozzá. Elképzelések azért vannak bőségesen. Ezekről már tud beszélni: — Ügy gondoltuk, "hogy to­vábbra is termelünk szőlőt, meg oltványt, sőt ezt nagyobb arányban, mint eddig. Közö­sen jobban megy mindkettő. A szőlő az egyénieket az elmúlt évben nem nagyon boldogítot­ta. Az enyém is kétszer fagyott le. Ha együtt vigyázunk rá, biztos a kárt se érezzük meg olyan nagyon, ha véletlenül megint előfordulna. Az olt­ványnál meg az volt a helyzet, hogy igazán megfelelő helye senkinek sem volt az előhajta- táshoz, így sokkal kevesebbet nevelt, mint szeretett volna. — A tsz-ben ebben az évben mennyit akarnak nevelni? Fél­milliót? — Az most még sok lenne. Annyit nem, mert itt sincs elég hely az előhaj tatáshoz, ha csak a templomot igénybe nem vennénk — nevet fel tréfál­kozva. — Kétszázezerre gon­doltunk egyelőre. Aztán jövő­re majd többet, ha már lesz hozzá épület. Az állam adna is hozzá segítséget, építhetnénk, de ezen is gondolkoztunk. Nem adósodhatunk el csak azért, mert nekünk épület kellene. A végén a fülünk se látszana ki a hitelekből, s baj lenne év vé­gén az elszámolással. Lassab­ban lépkedünk inkább. Keve-' sebbet építünk majd, azt, ami­re nagyon szükségünk van. Ügy beszél már, mint egy ta­pasztalt tsz-tag, akinek eszten­dők gyakorlata adja szájába a megfontolt szót, pedig éppúgy mint a többiek, ő is néhány he­te írta alá a belépési nyilatko­zatot. De ez a jellemző az itt élő emberekre. A megfontolt­ság. Kecskés bácsi azt is meg­mondja, miért: — Volt már itt termelőszö­vetkezet a Reménység előtt. A Petőfi, de a falu nagyobb része mégis egyénileg dolgozott. Most mindenki belépett és azt mondta: aláírtunk, de jó legyen az a tsz. Csakhogy a tsz-t ma­guk a tagok csinálják, ezért nem beszélhet senki csak úgy a világba, hanesm komolyan kell gondolkozni azon, mit akarunk az első évben. Ismét a tervekről beszél: — Jól ki akarjuk használni szántóinkat is. — Nem olyan nagy terület ez, mint más köz­ség határában, de sok burgo­nyát, kukoricát, tavaszi búzát termelhetünk rajta. Persze, nem az egészen, mert a beho­zott lovak közül hatvanat meg­tartunk, átvesszük a Petőfi Tsz teheneit is, ezeknek az állatok­nak tehát bőséges takarmány­ról kell gondoskodnunk. Néhány újabb mondat után egy gond is szóba kerül. Nem­csak Kecskés bácsié ez, hanem az egész faué, s mindenki szív­ügyének tekinti elintézését. Kecskés János vezetőségi tag így beszél erről: — Azt mondják, hogy itt a falu körzetében nagyon sok a lignit, s a bánya számol is fel­színre hozásával. Ha külszíni fejtést terveznek, ez elvenne a mi területünkből is. Néhány nap múlva él is megyünk a bá­nyához megtudni pontosan, hogy mi a helyzet, mert akkor aszerint tervezünk például az építkezéseknél. Nem akarunk gazdasági épületeket készíttet­ni, azért, hogy rövid idő múlva újra lebontsák valamennyit, vagy akár csak egy részét. Meg kell ezt is gondolni ... Kecskés János minden mon­datából, a tömeges belépések utáni letisztult hangulat alap­hangja csendül ki: igyekezzünk mindent alaposan, s meggon­doltan végezni itt, a közös gaz­daságban. S ez az alaposság, meggondoltság csak jó ered­ményeket hozhat minden tsz- tag javára. Weidinger László Érdekelnek az újszerű dolgok. Mit mondott vol­na Galilei, ha a üénusi inkvizíció idézi meg, hallat­lan merészségű tu­dományos meg­állapításáért? — És mégis mozog a Venus. * Az ördöggel be­széltem a minap, nagyon rezignált és elkeseredett volt. — Mert nézze, uram — mondta bánatosan — ezek a materialisták tönkreteszik az üzemet. Hisz, ha nincs isten és mennyország, ak­kor nincs ördög és polcol sem... Esküszöm a kén­kőre, hogy hetek óta csak két ka­zánnal dolgo­zunk .. . Már csak Adenauerban bí­zom — tette hozzá reménykedve, és elvonszolta testét. * — Kész marha­]! — hördült fel valaki. Elgondol­kodtam. Hiába, a fejlődés jelei elvi- tathatatlanok, ro­hamléptekkel ha­ladunk előre, hogy minél gazda­gabb és választé­kosabb legyen az életünk. A félkész ételek és a csak melegítésre váró pacalpörkölt kö­zé bevonult a kész marhaság is. Nem kell csinálni, nem kell küszköd­ni, csak bemegyek a Csemegébe és így szólok: — Kérek egy kész marhaságot. Hát nem nagy­szerű? * A bürokrácia haldoklik. Eskü­szöm, ott lennék a temetésén. De még azért rúg néha egyet-kettőt, hogy az emberben fel­hördül a méreg. Most kell igazol­nom, hogy nyolc­éves gyermekem: munkaképtelen. És, ha munka­képes? * — Rongyos a sapkája, hölgyem — suttogtam ta­pintatosan, hogy csak ő hallja, más ne, mert tudom, milyen kényesek ilyenre a nők. — Csacsi — súgta vissza bizal­masan — ez nem rongy. Ez a divat most. Most azután ro­hanok, hogy hát­ha találok néhány koldusasszony öl­tözéket nejemnek: szeretem, ha lé­pést tart a divat­tal. * — Nincs nagy­szerűbb dolog a halálnál — kiál­tott fed boldog daccal. A maga szem­szögéből igaza volt. Sírásó a szakmája. Furcsa dolog ám a relati­vitás. (egri) Javult a baleseti statisztika az Egercsebi Bányaüzemben Az elmúlt év első hat hónap­jában rossz volt a balesetek számaránya az Egercsehi Bá­nyaüzemben. A második félév­ben ez az arány 1,4 százalékkal javult. Éves viszonylatban vizsgálva a balesetek alakulá­sát, megállapíthatjuk, hogy 1959-hez képest kevesebb sze­rencsétlenség fordult elő az üzem munkahelyein. Az elmúlt évben 105 alkalommal történt baleset, ebből 44 a külszínen fordult elő. Érdekes és figyel­met keltő ez a tény: az esetek majdnem ötven százaléka tör­tént a külszíni munkahelye­ken. A bánya vezetői ebben az évben szigorításokat vezet­nek be arra vonatkozóan, hogy a balesetek számát jelentősen csökkentsék. Apák napja Hatvanban A Hatvani Cukor- és Kon­zervgyár kapujában nagy hir­detőtábla vonja magára az em­berek figyelmét. A gyár vörös- keresztes szervezete és a nőbi­zottság 28-án este a kultúr- házban műsoros esten köszönti az apáikat. A jelek szerint az ünnepsé­gen jól fogják magukat érezni az apák, de a mamák is, sőt a leendő papák és mamák is. mert gazdag műsorról gondos­kodott a lelkes rendezőség. Neves fővárosi színészek lép­nek fel és zenékarról is gon­doskodtak. A Hevesi Járási Pártbizottság segíti a Hazafias ISép front munkáját A Hevesi Járási Pártbizott­ság nemrégiben tanácsko­zásra hívta össze a járás köz­ségeiben dolgozó Hazafias Nép­frontbizottságok pártcsoport­jainak vezetőit. Ezen az össze­jövetelen megvitatták a Haza­fias Népfront községi bizott­ságainak tennivalóit az idő­szerű mezőgazdasági, község­fejlesztési, népművelési fel­adatok megoldásában. A járási pártbizottság így is segíti a Hazafias Népfront községi bizottságainak munká­ját. A pártcsoport-vezetők községükben bizottsági ülése­ken beszélik meg a tennivaló­kat: milyen segítséget nyújtsa­nak a termelőszövetkezetek megszilárdításához, a község­fejlesztési tervek végrehajtásá­hoz és a tudatformáló, népmű­velő munkához.

Next

/
Thumbnails
Contents