Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-26 / 22. szám

1961. január 26.. csütörtök NÉPÚJSÁG 3 \ A gyártmányok minősége és a garanciális javítások A Heves megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság 12 népi ellenőr bevonásával megvizsgálta a Kohó- és Gépipari Miniszté­rium felügyelete alatt álló vállalatok által gyártott és a lakosság szükségleteinek ki­elégítését szolgáló egyes cikkek minőségét és a garanciális ja­vításokat. A vizsgálat előtt 204 címre levelet írtak a legutóbbi televízió-, rádió-, magnetofon-, motorkerékpár-, hűtőszekrény- és varrógép-vásárlóknak és kérték észrevételeiket. Tíz szervizt, garanciális javítást végző vállalatnál, valamint 24 kereskedelmi szervnél folytat­tak vizsgálatot. így elmondhat­juk, hogy sok adat alapján és sok ember véleményének meg­hallgatásával szűrték le a ta­pasztalatokat. A vizsgálat több megállapítása és javaslata a la­kosságot közvetlenül érinti, azért ismertetjük azokat. Megyénkben 1960 első három negyedévében 712 televíziót és 4611 rádiót vásároltak. De sok magnetofont, varrógépet, mo­torkerékpárt és mosógépet ad­tak el. és számítsuk még eh­hez hozzá az év végi, karácso­nyi forgalmat. A lakosság tartós fogyasztá­si cikkek vásárlásának emelke­dése örvendetes jelenség^ Leg­biztosabb jele és fokmérője az életszínvonal emelkedésének. Biztató, jó dolog az, hogy ma már majdnem minden házban van rádió és egyre több televízió anten­nát láthatunk városainkban, falvainkban, az állami gazda­ságok tanyáin, lakott helytől távol eső erdészeteknél és a Bükk munkásszállásán. A rá­dió és a televízió naponta köz­vetlen kapcsolatot teremt me­gyénk dolgozói és a világ ese­ményei között, híreket és kul­túrát hoz mindnyájunk szá­mára. Jó dolog az, hogy a dolgo­sok rádiót és televíziót vásá­rolnak — amint láttuk nem kevesen. Az élelmen, a lakbé­ren és a ruházkodáson félül a bérből és fizetésből élőknek .jut erre is. Jól tudjuk és elis­merjük, hogy még nem min­denkinek futja erre, de évről évre egyre többnek. A dolgo­zók szorgos munkája nyomán teljesítjük az éves terveket. Az előrehaladás biztos alap­jait leraktuk és az idén jelen­tős lépéssel tovább akarunk haladni a megkezdett úton. Vajon minden jól és zökke­nőmentesen megy nálunk? Nem, ezt nem mondhatjuk. Hiányosságok és problémák tükröződnek a kis dolgokban, a Heves megyei Népi Ellenőr­zési Bizottsághoz érkezett vá­laszlevelekben is. A megkér­dezettek fele tett észrevételt a vásárolt iparcikkek minőségé­vel kapcsolatosan. Feltételez­hető, hogy a másik fele azért nem válaszolt, mert kifogása, panasza nem merült fel. A be­érkezett válaszok nagyobb ré­sze is inkább dicsérő jellegű, mint panaszkodó, de akad in­dokolt és alapos panasz is. A megye területén működő szervizeknél a múlt év első három negyedévében 1467 te­levíziókészülék garanciális ja­vítását végezték el. így min­den egyes készülékre két ja­vítás esik a vizsgált időszak­ban. A rádióknál jobb a hely­zet, egy-egy készülékre 0,75 átlagos javítás esik. Ezek az adatok azt mutatják, hogy gyártmányaink minősége erősen kifogásolható. Selejtet gyártottak a gyár­ban, nem volt éber a minőségi ellenőr, felületes volt a keres­kedelem ellenőrzése és hibás, rossz készülék került a vásár­lóhoz. Ki ez a vásárló? Éppen olyan dolgozó, vagy munkás, mint aki a selejtet gyártotta. Pedig megtakarított pénzéért — és nem is kis összegért — hibátlan, tartós, jó árut akar venni. De gondoljunk arra, hogy milyen kárt okoz az ál­lamnak, tehát a dolgozók ösz- szességének, ha hibás áru ke­rül külföldre! Rontja a magyar ipar hírnevét. Egy-egy kifogá­solt szállítmány esetleg meg­hiúsítja a további exportszál­lítmányok lehetőségét. Az eb­ből származó károkat mi vi­seljük, valamennyien. Hogyan segít a gyártmányok minőségi hibáinak feltárásá­ban a megvizsgált tíz garanci­ális javításokat végző vállalat? „Az egyes termékeknél elő­forduló gyakori meghibásodá­sokról a javító vállalatok nem vezetnek nyilvántartásokat — a GELKA kirendeltségek és az az Egri Vas- és Fémipari Ktsz kivételével” — hangzik a He­ves megyei Népi Ellenőrző Bi­zottság vizsgálatának össze­foglaló jelentése. Ez a megál­lapítás arra utal, hogy a ga­ranciális műhelyek nem töltik be a gyártmányok javítására vonatkozó fontos feladatukat. A gyártó vállalatok sokszor különös kegynek veszik, hogy a megszabott határidő alatt és jól kijavítsák a hibás termé­ket. A legtöbb javító vállalat ímmel-ámmal, csak mellék- foglalkozásként végzi a szer­vizt és a garanciális javításo­kat. Ennek okai többrendűek és messzire nyúlnak vissza. Az új gyártmányok alkatrész- utánpótlása rossz Késedelmesen és keveset gyártanak, mert ez nem kifi­zetődő, a készgyártmányok sokkal jobban előmozdítják a tervteljesítést. A megszűnt gyártmányok (varrógépek, mo­sógéptárcsa, egyes járművek) alkatrészellátása nagy hiányos­ságot mutat. A garanciális ja­vítóműhelyek eredményesebb munkáját nehezíti a hiányos alkatrészellátás, a szűk helyi­ségek, műszer és raktárhelyi­ségek hiánya. De tényként kel' azt is megállapítanunk, hogy a problémák megoldásán me­gyénk szervizei nem is nagyon fáradoztak, eleve lemondtak a kielégítő megoldás keresésé­ről. Szinte érthetetlen, hogy a garanciális idő lejárta után Berva-mopedekhez alkatré­szeket, gáz- és kuplunghuzalo­kat jóformán nem lehet kap­ni. Hiszen ugyanezek az alkat­részek kellenek az új gyárt­mányokhoz és ezeket itt gyárt­ják Egerben. Az áru meghibásodásáért nem mindig a gyártó vállalat a felelős. Érzékeny szerkezetű televíziókat és rádiókat sok­szor más vasáruval együtt, szakszerűtlenül és vigyázatla­nul szállítanak, hiányosan és helytelenül csomagolnak, rosz- szul tárolnak. Van még kíván­nivaló az eladószemélyzet szaktudásának bővítésében, a vásárlók helyes kioktatásában. A gyártmányok minőségének javítása, a garanciális javítá­sok kötelezettségének mértéke, időtartama, a hibás alkatré­szek kicserélésére, a javító szolgálat fejlesztésére vonat­kozóan a kohó- és gépipari mi­niszter a belkereskedelmi mi­niszterrel együtt nemrég új ren­deletet adott ki. Ezeket a ren­delkezéseket következetesen be kell tartani, érvényt kell azok­nak szerezni. A lakosság, a dolgozók érdeke megkívánja, hogy évről évre több rádiót, televíziót és egyéb iparcikket gyártson iparunk. De nemcsak többet, hanem olcsóbbat és jobbat. Ehhez mindnyájunk öntudatos, áldozatos munkájá­ra, fegyelemre és az érdekek ésszerű egyeztetésére van szük­ség. F. L. Uj csehszlovák versenymotorkerékpár A Jáwa motorkerékpárgyár mérnökei szovjet szakemberek közreműködésével új verseny- motorkerékpárt szerkesztettek. A 125 köbcentiméteres gépnek 20—21 lóerős motorja van, óránkénti maximális sebessége 170 kilométer. Az új csehszlo­vák motorkerékpár teljesítő- képessége túlszárnyalja a leg­gyorsabb hasonló űrtartalmú olasz és más nyugati verseny­gépeket. Mit ér a Népünk sok-sok babonája között is előkelő helyet foglal el a péntekhez fűződő tévhit. Aki pénteken utazik, szeren­csétlenség éri. Pénteken nem érdemes nagy munkába fogni, úgysem koronázza siker. Aki pénteken nevet, vasárnap sír. Ki ne hallott volna már ilyen és ehhez hasonló kijelehtése- ket. Szerencsére ma már csak az idősebb korosztályok tagjai hisznek az ilyesmiben, de nem­egyszer az úttörők között is ta­lálunk pajtásokat, akik — ha félig bohókásan is — emleget­nek ilyesmit. Nézzük hát meg, mi az eredete ennek a babonás tévhitnek? Valamikor a középkorban, mintegy ezerötszáz körül, az egyház a régi pogány ünnepe­ket kisajátítva, új színezetet babona ? adott ezeknek. A Húsvét ünne­pét arra a napra tették, ami­kor a tavasz ébredésének ün­nepe volt. Így igyekeztek a pápák a régi, mélyen gyökere­ző szokásokat, ünnepségeket, a maguk hasznára fordítani. Húsvét előtt három nappal, te­hát pénteken történt- a ke- resztrefeszítés, aminek emlé­kére elrendelték a böjtöt. A böjtölés nem valami kellemes dolog, különösen azoknak, akik más napokon sem lakhattak jól. Tehát ez a nap, akarva- akaratlanul is, mint nem vala­mi kellemes nap rögződött meg az emberek tudatában. Innen ered á péntekhez fűződő babo­na: mint annyi más baboná­nak, ennek is az egyház az eredője. Hollós Korvin Lajos: Hallgassatok meg! Nemrég hagyta el a sajtót Hollós Korvin Lajos legújabb verseskötete. A Szépirodalmi gondozásában megjelent kötet a több mint harminc éves iro­dalmi munkásságra visszate­kintő költő legutolsó öt esz­tendejének lírai termését fogja egybe. Lírai termés? Talán ez a meghatározás nem is egészen pontos erre a gyűjteményre. Hiszen a kötetben a lírai han­gulatú vallomásokon kívül, ott ragyognak a tüzes nyelvű epi­grammák, a szatirikus alkotá­sok, amelyek nemcsak a hibá­kat és az emberi-jellemi gyar­lóságokat tárják fel, hanem a ma emberét, mai nyelven, a szocializmus eszméinek szolgá­latára akarja nevelni, öntuda­tot akar mélyíteni és elvhűsé­get hirdet. Hollós korvin Lajosnak, a megfontolt szavú, de határo­zott állásfoglalású költőnek ta­lán legelsőbbrendű sajátossá­ga: az igazság megváltásának szenvedélyes pátosza, amellyel emberi módon hatni akar em­bertársaira, a közösségre. Nem elvonult, a gyakorlati élettől elszakadó eszmehirdető Hol­lós Korvin, hanem a társ kér- lelhetetlenségével csatázik esz­méért és eszméivel. Kötetét három részre bontja. A Csil­laghódítók című részben fog­lalkozik a legtöbbet a mával és mában a költő szerepével. In­nen néhány idézet bizonyítja Hollós Korvin pártos és mai szemléletét: Korát ki mint teremti, úgy teremti őt kora. Vagy: Nem Pál apostol tollának tüze ég ujjaim közt, — az én ceruzám vén íródeák munkaeszköze, s amit leír, a mának szól csupán. Nem gondom, az utókor mint ítél meg, élőknek rovom papírra igémet, ím, ezt tenéked, elnémult barátom, ki ittmaradtál, bévül a határon. (Levél egy költőtársamhoz) Vagy: Forr, sistereg a kor: e mért idő már szűk edénye, izzó peremén túlcsap szellem, tajtékzó tetterő, s a képtelennel játszik a remény. (Csillaghódítók) A Hallgassatok meg! a kö­tet címét is adó ciklusban a régi és új önmagáról, előadói­ról, véri és nemvéri rokonok­ról vall a költő. Legnagyobb sodrású írása a ciklusnak a dédapjáról írt Egy hajdanvolt éjszaka című ballada, amely kavargásával, a visszaemléke­zés és a megértés viharával festi meg az őst, aki — akkor talán értelmetlennek látszó virtusságból, vagy valami másból — meghökkentette az akkori percet és az akkori rendet. Ebben a dévajságban, a lázadás örömében és gesz­tusában rohan a vers a befe­jező lecsitulásig: Végül mikor már pislogott a hajnal pilledt csillaga, elindult ő is, szótlanul, s szokása szerint egymaga, tőrösbotjára dőlve, mert mindig avval járt dédapám, mivel megöltek valakit akkoron minden éjszakán. A gyerekkor vissza nem hozható ideje és bájos, olykor nehéz-könnyes romantikája arcokat idéz fel a szívben és verebe kívánkoznak. Ezek a gyerekfejek a költő számára igazi értéket őriznek, a szere­tet és a gyerekkori barátság nemes érzéseit. A Ferdetorony védőbeszéde című ciklusban a szatíra és az épigramma nyilaival lődöz a költő azokra a céltáblává vált tulajdonságokra és helyzetek­re, amelyeket a mai életből ki kell iktatni. A költő szót emel az emberiség nagy hibája, a MOSOLYGÓS, ifjú pár lép­del a városháza széles már- ványlépcsődn. A hamvas, őszi­barack bőrű hajadon szorosan hozzásimul az őt karoló, áb­rándos tekintetű, fiatal ember­hez, aki néhány perc után már törvényes férje lesz. Kissé elfogódottan lépnek be az anyakönyvvezető hivatalá­ba. Hiszen itt. ebben a helyi­ségben rögzítik az ember éle­tének három nagy eseményét. Itt regisztrálják, törvényesítik születését, a házasságát és a halálát. De a kedves szavú anya- könywezetőnő már el is osz­latta a fiatalok megilletődését, miután barátian, otthonos ked­vességgel fogadja a házasulan­dó fiatalokat. A formaságok elintézése után megnyílnak a házasságkötő- terem ajtajai és a virággal dí­szített, szőnyegekkel borított teremben, a feketébe öltözött anyakönywezetőnő áll az eske­tőasztal mellett. Mellén ke­resztbe vetett, nemzetiszínű szalag, amelyet a magyar cí­mer díszít, ez szimbolizálja az esketéshez való törtfényadta jogát. Előtte állanak a boldogságtól sugárzó arcú jegyesek, csino­san, ünneplőben és remények­kel telve, mögöttük az éltesebb korú tanúk a bordó bársony­székekben foglalnák helyet. A LÉGKÖR, a hangulat és az Látogatás az egri anyakönyvvezetőnél egész külsőség valóban ünne­pélyes és imponáló, és a fiata­lok arcszínváltozásának láttáin sejthető, hogy’ az előbbi meg- illetődés az ünnepélyesség és a hivatalos aktus hatására is­mét visszatért. Az eskütétel után „útra- valót” is kapnak a fiatal háza­sok. Az anyakönywezetőnő beszél, szavai betöltik a termet, a fiatalok szívét-lelkét, amikor a szülői szeretetről és a leendő család iránti kötelességről be­szél, és a hazáról, amelynek hű fiai kell, hogy legyenek, mert a haza. az mindig hű marad minden gyermekéhez. Aztán a ma divatos válásokról szól és allegorikus képekben mutatja be a madarak ragaszkodását kis fészkükhöz és a madárszü­lők kötelességérzetét a madár­fiókákhoz akkor is, amikor vi­har tépázza a fát, vagy raga­dozó támadja meg őket, min­dig megvédelmezik magukat a széthullás és a pusztulással szemben. Néhány igaz könnycsepp pe­reg le most az arcokon, hogy azután felváltódjék az elérzé- kenyülés érzése az édes boldog­ság érzésében, egy őszinte, meghitt ölelésben és egy csók­ban és abban az ígéretben, hogy ez a házasság, „holtomig­lan—holtodiglan” köttetett. A fiatál házaspár, miután megkapta a „Családi lap”-ját, boldogan és sietve távozik, hogy most már mint férj—fele­ség, elinduljanak együtt az életbe. Utánuk új pár lép az esketőterembe. A két házasságkötés szüneté­ben, néhány kérdéssel fordu­lunk az anyakönywezetőnőhöz, aki ilyen minőségben az első nő Eger városában az anya- könywezetés történetében. — MIÓTA VÉGZI az anya- könywezetői funkciót a városi tanácsnál? — Közel két esztendeje — válaszolja V a s h e g y i Gyu- láné —, és a más egyéb hivatali állásaim mellett ezt a beosztá­somat szeretem a legjobban. Nagyon szeretem a fiatalokat. Az esketésnél mindig úgy ér­zem, hogy valamelyik gyerme­kem ájl előttem és őt bocsá­tom ki az életbe, a házasélet útjára. Azért vagyok magam is ilyenkor ünnepélyes, és azért tesszük ünnepélyessé és díszít­jük virágokkal a termet, hogy kedvre, meleg fogadtatásban részesítsük a házasulandókat és szívükben maradandó, jól­eső emlékekkel távozzanak in­nen a fiatal házasok. — Melyek a legforgalmasabb hónapok? — Szeptember és október hónapok. De mostanában igen sokan kötnek itt más vi­dékről valók is házasságot, még a Dunántúlról is jönnek hozzánk házasságkötésre és a vidékről jövők nem számol­gatják az évszakokat. Az el­múlt évben 301 házasságkötést jegyeztünk be az egri anya­könyvbe. — Kérelmeznek-? más terü­letre költözöttek anyakönyvi bizonyítványokat? — Mindennapos eseteik ezek, sokan' külföldre távozottak, és az ország más területein élő egri születésű, vagy itt házas­ságot kötött embereknek adunk 48 órán belül bizonyít­ványokat. — Befejezésül szeretnénk még egy kérdésre választ. Vál­nak-e el sokan az új házasok közül? — SAJNOS, IGEN. Sokan vannak ma a fiátalok között, akik még a házasságkötés évé­ben el is válnak, egy esztendőt sem töltenek együtt. Ezeket is igyekszünk jobb belátásra bír­ni, de, sajnos, ez már nem a mi szándékainkon múlik, meg nem is az Ég szándékain, mert a mi időnkben már a házassá­gok is a Földön köttetnek. Okos Miklós az emberiség nagy hibája, a féktelen önzés ellen, olyan gú­nyos és igaz hangon, mint az Isteni türelem vége című vers­ben is. A Napkeleti mesék po­litikai igazságát ki vonná két­ségbe? Mind megtörtént eset­hez, vagy megtörténhető eset­hez kapcsolja igazságait és ál­lásfoglalással állásfoglalásra késztet. Az epigrammák tűszúrásai és tüzes nyilai emberi fonáksá­gokat igyekeznek gyógyítani és szüntetni. Egyet iktassunk ide ízelítőnek: Olvasó. Hinnéd-e ma, hogy a falun volt oly idő, régen-egyszer, mikor ez a szó: „olvasó" nem ember volt, csupán kegyszer? Hollós Korvin Lajosnak a tárgyalt válogatás tizenhatodik kötete. Életútját nem jelzik üstökösszerű robbanások (a nagy sikerekre gondolok), de a műveiben élő világ és emberi magatartás nemcsak rokon­szenves, hanem értékes része is a szocialista magyar iroda­lomnak. > örülünk annak, hogy a fo­lyóiratainkban időközönként megjelenő írásokat a Szépiro­dalmi kötetbe gyűjtötte és a versek hatását maradandóbbá tette ezzel is. Farkas András ! A Gárdonyi Géza Színház műsorán : G, B. Shaw: SZEST JOHANNA A rendező: HORVÁTH JENŐ Johanna: KOVÁCS MÁRIA Cauchon: KÁRPÁTHY ZOLTÁN VII. Károly: SZOBOSZLAI SÁNDOR Warwick lord: PÁt FFY GYÖRGY

Next

/
Thumbnails
Contents