Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-25 / 21. szám

1961. január 25., szerda NEPOJSÄO 3 Minden tag megkapta földjáradékát a mezötárkányi Ezüstkalász Tsz-ben EREDMÉNYES és sikereik ­_________________ben gazdag es ztendő végére tettek pontot a mezőtárkány] Ezüstkalász Tsz tagjai, amikor a napokban befejezték az összes zárszám­adási előkészületeiket. Az el­múlt évben is tovább erősödött szövetkezetük, gyarapodott a közös vagyon, tovább növeke­dett a jószágállomány, egyszó­val: tovább fejlődtek, izmosod­tak. Megtalálta itt számítását, a tagság is, s azok a középparasz­tok. akik ebbe a szövetkezetbe léptek, itt, a közösben is szép jövedelemhez jutottak. Szor­galmas munkájuk eredményeit idáig is sok-sok terményben látták viszont, és majd a közeli napokban sorra kerülő zár­számadáson készpénzben is le­számolják nekik. A teljesített munkaegységek értékét növeli még minden tag­nál a föld járadék címén kifize­tett összeg is. A szövetkezet ve­zetősége ura adott szavának, amikor most, a zárszámadások idején a közösbe bevitt föld után földjáradékot fizet. Patai Zsigmond, a szövetkezet elnöke elmondja, hogy a szövetkezet 102 tagja közül 92 saját földdel lépett be, és ez után minden tag a bevitt földjének arany­koronájaként 5 kilogramm bú­zát, vagy ennek megfelelő pénzértéket kapja meg. Az ösz- szes "öldterület aranykorona ér­téke 4254, és ez után kb. 44 és fél ezer forintot fizetnek ki a ta­goknak. során meg­tudjuk, A TOVÁBBIAK zösbe, 113 aranykorona érték után kap 1175 forintot, vagy ennek az értéknek megfelelően 5 mázsa 65 kilogramm búzát. Ebből a járandóságból kívánsá­gára három mázsa búzát szállí­tott haza. a fennmaradó két mázsa 65 kiló búza értékét pe­dig pénzben kapja meg. Egy másik tag, Mezei László, aki 100 aranykorona értékű földet hozott a közösbe, az utá­na járó öt q búzából csak ket­tőre tartott igényt, mivel mun­kaegységei után is kapott már búzát. A fennmaradó három mázsa búza értékét pénzben kí­vánja viszontlátni, s ebből a 636 forintból szenet vásárolt télire. Németh Elemér, aki sok munkaegységet teljesített a kö­zösben, és mindenből szépen kapott, a 119 aranykorona ér­ték utáni föld járadékát saját kívánságára pénzben kapja meg. A könyvelő már ki is szá­mította, hogy a napokban sor­ra kerülő zárszámadáson a földjáradék értéke 1239 forint­tal növeli Németh Elemér jö­vedelmét. az imént DE NEMCSAK hogy a kifizetések igen ember­séges formában és igazságosan történnek. Azok a szövetkezeti tagok, akik munkaképtelenek, és nem tudnak dolgozni, búzá­ban kapják meg a földjáradé­kot, s így ezeknek is biztosítva lesz a kenyérnek való. A mun­kaegységet teljesítő tagok vi­szont — mivel sok terményük van — pénzben kapják a föld- járadékképen kifizetett össze­get, ami jelentősen növeli az év végi elszámolás összegét. Lássunk ezekből néhány pél­dát Cseh }. Lászlóné, aki annak idején 19 kh földdel lépett a kö­— Budapesten születtem, a Duclos Bányagépgyárban — ha beszélni tudna, bizonyára így kezdte volna panaszát a sérült, szomorú gépóriás. — Sokáig a farkaslyuki bányá­ban fejtettem a szenet. De onnan a tröszt vezetőségének határozott utasítására Eger- csehibe hoztak át. örültek a bánya vezetői. A fogadtatá­somról ma is csak meghatott­sággal tudok szólni. De meg­érdemeltem az örömet, meg­érdemeltem a fogadtatást. Cseppet se titkolt büszkeség­gel állítom: én voltam az első igazi gép itt a bányában. Igaz ugyan, hogy a technikai' megújhodás kezdetét nem az én megérke­zésemtől keltezik. Egy évvel megelőztek az acéltámok. A bányászok megcsodáltak, körültapogattak. Volt aki elő­re dicsért, volt, aki görbe szemmel nézett rám. A több­ség tartózkodóan nyilatko­zott. „Majd meglátjuk, mit tudsz!” — mondták. A dél-nyugati alapvágatban volt a bemutatkozásom. Nem mondhatom, hogy nagyszerű munakkörülményeket terem­tettek számomra, hogy dédel­gettek a velem dolgozó csapat tagjai. Küszködés és keserves erőlködés volt a munka. A kemény kőzetben nehezen ha­ladtam előre. A szénfal kö- ves-márgás beágyazásai szün­telenül késeimet csorbították. Porzott a szén. És hiába volt porszívó, ventillátor, a porral megbirkózni nem tudtak, ál­landóan nehéz és fojtós volt a levegő körülöttem. Persze, ha késeimet kicserélik nincs az a nagy por. De hát törődtek ve­lem?! Nem mondhatnám. Ide­genkedtek tőlem — ezt érez­tem folyton-folyvást. Es azt, hogy engem „le akarnak éget­ni”. Szerencsére a főmérnök köz­belépett és egy másik csapat­hoz rendelt át. Göböly-Csőre Kálmánékhoz, az ötös sikló »zalagvágatába. A vegyes ffelsorolt három ember, hanem minden szövetkezeti tag megkapja itt a maga jogos jussát, azt a föld­járadékot, amit annak idején a szövetkezetbe lépéskor ígér­tek neki. A szövetkezet vezető­sége megtartotta ígéretét, megnőtt az adott szó becsülete, s talán ennek is nagy része van abban, hogy most, az újabb szervezés során a falu egyéni­leg dolgozó gazdái közül igen sokan ebbe a szövetkezetbe kérték felvételüket. Az elmúlt napokban 27 család, lépett kö­zéjük, s a behozott földek mennyisége meghaladja a 100 holdat. Bartha József nyolc, Vámos József 14 hold földdel lépett az Ezüstkalász Tsz tagjai sarába. De nemcsak ők, hanem a többi belépő is jól tudja, hogy ebben a szövetkezetben is becsülete van az adott szónak, s a többiek példájából látják, hogy ők is megtalálják itt a számításukat. (CS. I.) Bemutatkoztak az egri Szakszervezeti Kultúrotthon színjátszói A Hámán Kató kulturális seregszemle első felnőtt szín­játszó csoportjának bemutató előadását 300 főnyi közönség tekintette meg szombaton este az egri Szakszervezeti Kultúr­otthon nagytermében. Három vígjátékot mutatott be a har­madik hónapja működő együt­tes: az egri SZOT kultúrotthon színjátszó csoportja. A darabválasztást nem tart­juk túl szerencsésnek, hiszen Nóti Károly Évfordulója mon­danivaló nélküli szellemes öt­let. Egy Indiát járt mérnök pár szem kockacukorral helyrehoz­za ügyvédbarátja öt éve rossz házasságát. J. Rizsova—I. yo- jevkova: Randevú kis hibával — eszmeiségét a szereplők sem tudták hogyan adják vissza, hisz az előítéletektől egy röpke élmény nem szabadítja meg az idős fogorvosnőt. Sólyom László szellemes vígjátéka, a Rettenetes nyeremény, egy mo­dem szélhámos festő bukásá­ról szól, aki mindenáron fele­ségül akarja venni a lottó- főnyeremény gazdáját. Újszerű előadásmódja felkelti a közön­ség érdeklődését. A színjátszócsoport sokkal jobb egyfelvonásos darabokat is választhatott volna, ame­lyeknek mélyebb, igazabb a mondanivalója és a humor élesebb fegyverével hat a né­zőkre. A műsor, amelyet Rudlof Károly rendezett — apróléko­sabb és hozzáértőbb munkát igényel. Néhány bosszantó hi­bát — mint például lényeges szöveget kihagynak, díszletezé- si hiányok, vagy hogy nem tudják mit miért csinálnak a szereplők, s ezért a beszéd és cselekmény nem egyértelmű —, a vidéki előadásokig, majd a következő egri előadásig bizo­nyára kijavítja az együttes. A szereplők szándéka és ön- feláldozása dicséretes. Vala­mennyien dolgozó fiatalok, akik esténként fáradtan is, de lelkesen és szívesen próbáltak. A rutinos -és tehetséges Dóra György kivételével először léptek színpadra, így alakítá­suk még nem is lehet kiforrott. Székely Anna, Nagy Erzsébet, Bíró Mária, Szarvas Vera. Prutz Sándor és Gulyás Gyula nemcsak egy vígjátékban sze­repeltek, hanem kettőben — sőt háromban is. Nem volna talán Egerben annyi tehetséges ifjúmunkás színjátszó, akikből nagyobb létszámú, s nemcsak alkalom­szerűen működő együttes ala­kulna, akikből egyéniségüknek jobban megfelelő figurák min­tázására nagyobb volna a vá­laszték? Ügy véljük, sokkal több ba­rátja van a városban a szín­játszó munkának. A három vígjáték bemutatói megalapí­tották a magvát, amiből, re­méljük, népes együttes sarjad már a tervezett háromfelvoná- sos színdarab szereposztásáig. Az egri üzemek bőséges szín­játszó-utánpótlást biztosíthat­nak, akik nevelése, összetartá­sa nagy fáradozást jelent, de hálás feladat. A zsűri megfelelőnek érté­kelte az együttes munkáját. (Raffai) SÁRKÖZI MIKLÓS: JleAxél Sg&'he Kedves Berci Bátyám' csak emlékszik még ram? Szépasszonyvölgyében, a Kend pincéjében, ahogy rajtam hagyta: „firkász az isten-adta”, de olvasva levelét, megértem nehezét, hogy megindult a föld, ott Egerben is fönt. s népnevelők járnak, no, és agitálnak: a téeszben így-úgy, minden jóra fordul. Nagyon jól értem én, már hogyne érteném a gyanút, s kételyét, meg a töprenkedést, hogy ... nem is a munka, hanem ha más ün.r majd az ekeszarvát — nem is paraszt az már! meg a parancsokat — maguk parancsolnak! aztán a közönyről — más a gond, közösről. Azt írja: ... az eke, vetőgép szívemet nyitotta, vetette az egri hegyekbe, s hogy termett ez a föld, fürt volt az egész tő, lám, s Bátyám csak egy volt, hátha mind összefog ...? nagyobb gond? nagyobb ész! — többen vagy? többet érsz! S Hatvanban hogy vagyunk? lassan, de haladunk, nem könnyű, de könnyebb, és egyre könnyebb lesz ... a „Petőfi” már árul: szép a melegágyuk... de már megengedjen, magát így győzzem meg? hagyja most a pincét és jöjjön! nézzen szét. De nézd. mily csacsi vagyok! csak most olvasom a levele végén, hogy nagy a megértés a völgyiek között és, hogy maga mögött már eddig huszonhat — no, meg a családtag — jövőt-látó gazda írta és olvasta — több is lesz, gondolom — a Nyilatkozatot. • • Ülést tartott a TIT megyei elnöksége Mint lapunk hírül adta, hét­főn az esti órákban összeült a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei elnöksége, hogy megtegye az első lépése­ket az előkészítés útján. Expozéjában dr. Némedi La­jos, a TIT megyei elnöke üd­vözölte dr. Lendvai Vilmos elvtársat, a megyei tanács el­nökét, Takács Pálné evtársnőt, a központ küldöttét, az elnök­ségben most először helyet foglaló városi és járási elnö­köket, és valamennyi elnök­ségi tagot. — Ez az elnökségi ülés igen komoly feladatokat kell hogy megoldjon — hangsúlyozta be­vezetőjében — májusban ugyanis közgyűlésre ül össze a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, hogy értékelje az el­szel vényű homokos vágatban visszanyertem a „hitemet”. Ha szabad így mondani ezt egy fejtő-rakodógépnek. Há­rom hónapja dolgozom együtt a Göböly-Csőre csapattal. Rendes, munkaszerető bányá­szok. Velük, az ő kezük alatt öföm a munka. Eddig 220—230 métert haladtunk előre. (Két hónap alatt 150 métert.) Ha arra gondolok, hogy a Fedé- mes felé haladó vágatban, el­ső munkahelyemen csak 18— 28—30 métert jutottunk előre — szégyellem magam. Göböly-Csőre Kálmánék tö­rődnek velem. Gondoznak és becéznek. Kell is, hogy jóba legyünk egymással. Mert a gép is csak olyan, mint az élő jószág, azt szereti és arra hall­gat, aki barátsággal veszi kö­rül. Ha bántják és nem vise­lik gondját, akkor megmaka­csolja magát, nem megy előre egy tapodtat sem. Az igazi bá­nyász, aki évtizedeket töltött lenn a föld alatt, aki eddig csak a csákányt ismerte — becsülni tud. Göböly-Csőre csapatában ilyen emberek dolgoznak. S aki „kezdő” még ebben a szakmában, a tapasz­taltabbak kioktatják: hogyan bánjanak velem, érzékeny masinával! Van-e valami panaszom? A legfőbb panasz, hogy gyakran vagyok „beteg­lapon”. Ha eltörik egy-egy al­katrész, ha meghibásodik va­lami szerkezetem — műsza­kokat állok és várom, hogy jöjjenek a gépdoktorok és meggyógyítsanak. Most is csak várok, várok. Számolni se tudom az órákat, hogy mi­óta, Nézze, eltörött a gumi­szalag csőhenger-csapágy. Ha lenne pótalkatrész, két-három óra múlva onthatnám a sze­net. De alkatrész az nincs. És nincs biztosító sasszeg sem, ami a fogak kicseréléséhez kellene. Pedig szenelés előtt, minden 24 órában, az elkopott késeket újakkal kell kicse­rélni. Ha nincs új kés, csak porzik a szén. Kés van elég, csináltak a műhelyben, ezzel most nincs probléma. És hadd beszéljek a nekem legjobban fájó dologról is ... Szerénytelenség nélkül állít­hatom: az emberek elégedet­tek a munkámmal. Éppen azért arra vágyok már hóna­pok óta, hogy munkámat meg­felelően honorálják. Mit értek ezalatt? Azt, hogy többet dol­gozhassam! Hiszen én nem ácsorogni, tétlenkedni jöttem ide. Erős vagyok, és F—5-ös becsületszavamra mondom, egyetlen erős gép se szereti a munkátlanságot. Mert mennyit dolgozom én egy-egy műszak­ban? Kimondani is restellem, hogy mindössze 3—4 órát. És van úgy, hogy még kevesebbet is. Egy-egy órát járatnak — közben pótócsolás, előtűzés, szállítás, aztán újra egyórás munka. így megy ez nap mint nap. A legfőbb hiba, hogy nincs elég „urasági” személy­zet körülöttem, akik a szállí­tást végeznék, s gondoskodná­nak kellő üres csilléről. A far­kaslyuki bányába — nem, nem kívánkozom oda yissza! — szinte elkényeztettek, mint egy kisasszonyt. Három ember el se mozdult mellőlem, má­sik három ember a szállítást végezte. így kellene itt is. De a helyzet mindezzel szemben az, hogy néha összesen — a szállításnál és körülöttem — csak hárman vannak. Én azt szeretném, ha teljesen kihasználnának l S ezt a kívánságomat teljesí­teni tudnák, ha a szállító-sze­mélyzet kérdését másképp ol­danák meg. A szállítást most nem a brigád tagjai végzik, hanem a csilléscsapat két ide­telepített embere. Nekik — meg kell mondani, mert így tapasztalom — nem érdekük az, hogy túlságosan jól halad­jon a munka. Immel-ámmal, szinte muszájból végzik ezt a munkát, hiszen a 30—40 fo­rintjuk mindenképpen megvan műszakonként. Nincs lendü­let, lelkesedés abban, amit tesznek. S persze, ha ők nem iparkodnak, akkor megette az egészet a fene mert csak kín­lódva megy a munka. Pedig a kitermelt szénmennyiség után, ha a csapat előrehaladása cen­timéterekben is jelentős, ők is több forintot kapnának. Igaz, némileg mentségükre szolgál az a tény, hogy a mun­kahely messze esik a főszállí­tóvágattól. száz métereken át kézzel tolják a tele csilléket; telt három év munkájának eredményeit, iámutasson a hiá­nyosságokra és megjelölje a TIT előtt álló újabb feladato­kat. A közgyűlést fel kell hasz­nálni a megyei szervezeteknek munkájuk megjavítására, po­zíciójuk megerősítésére. A me­gyei titkárság már megkezdte a felmérő munkát. — Az elnök elvtárs ezután röviden ismer­tette az eltelt Időszak munká­jának eredményeit és hiányos­ságait. A szervezeti kérdések­ről szólva elmondta, hogy a TIT kilépett a városi keretek­ből és egyre inkább a falvak felé fordul. Hiányosságok még mutatkoznak a községi mun­kákban, hisz a határozatok megszületnek bár, de csilapu- ló rezgésként jutnak el a járá­sokba, falvakba, kétségtelen s három embernek is neki kell vetni a vállát az üresek­nek, hogy felfelé tolják az emelkedő vágaton. A köteles szállítás segíthetne csak igazán a szállítási nehézségek megol­dásában. Elgondolkozhatnak efelett a bánya vezetői, hi­szen még 150 métert kell elő­remenni a szénben. Némi változás történik azért a szállítás terén ... Gö­böly-Csőre Kálmánék beszél­getésének mindennapos hall­gatója vagyok. Azt beszélik, hogy a csapat embereit állít­ják majd be csillézéshez. Ak­kor folyamatos lehet a terme­lés, hiszen ők a legutolsó üres csillét is felhajtják s ide hoz­zák a gumiszalag alá. Jó len­ne, ha rövidesen így alakul­nának a dolgok, mert e hónap végén telik le a próbaidőm, s számomra nem közömbös, hogy milyen véleményt mon­danak rólam a bányászok. Mert nem azt érdemiem, hogy elhanyagoljanak. Jó, jó tudom, hogy a széngyalu most mindennél fontosabb, de hát az is lehet, hogy ide szerelik át néhány hónap múlva azt a masinát. Nem akarom, hogy annak a csehszlovák gépnek rossz véleménye legyen ró­lam, s engem okoljon azokért a majdani hibákért, amelyek­ről nem tehetek, amelyek megszüntetése a bánya veze­tőin múlik. Jólesik a szere­tet... de még jobban esne, ha a szeretetért dolgozhatnék is. Hogy eleget ‘törleszthessek. . Az F—5-ös fej tő-rakodógép befejezte elbeszélését, még egyszer búsan körülnézett a bányászlámpáktól megvilágí­tott vágatban, egy nagyot szusszantott és a marófej las­san leereszkedett a homokos meddőre. Alomra szenderült. Almában egyszer-egyszer el­mosolyodott. Biztosan azt ál­modta, hogy teljesül régi vá­gya: kihasználják. Pataky Dezső azonban, hogy a meglevő ered­mények ennek ellenére is biz­tatóak. Az elmúlt időszakra jellemző volt, hogy az ismeret- terjesztés társadalmi üggyé vált, s a párt segítségét egyre jobban érezzük munkánkban. Hogyha a statisztikára egy pillantást vetünk, a számok is pompásan beszélnek. Ez meny- nyiségi kérdés ugyan, de már ez is igazolja, hogy a társadal­mi összefogás döntő jelentősé­gű. A taglétszám is jelentősen növekedett. Fokozódik az ér­deklődés a társulat iránt. Hiá­nyosságként említette meg, hogy a szakosztályok belső éle­te még mindig nem mutat 4a- vulást. Arra kell törekednünk, hogy intenzívebbé váljék a szakosztályok belső élete. Ezután dr. Némedi elvtárs előterjesztette a megyei szer­vezet ütemtervét, melynek lé­nyege a közgyűlés előkészítése. Közölte, hogy a megye állandp kapcsolatot tart a jövőben a járásokkal, városokkal, in­struktorokkal segiti azok mun­káját. Befejezésül az ellenőrzés te­rén tapasztalható hiányosság­ról szólva feltette a kérdést, hogy vajon milyen volt az el­hangzott 2600 előadás, tudnunk kellene, hogy mit adtak az elő­adások a mintegy 150 000 hall­gatónak. Az ellenőrzés megja­vítása nagyon fontos, sürgető feladat. A követelmények ál­landóan emelkednek, kell, hogy a holnap szabja meg felada­tainkat, már a jövőhöz kell mérnünk erőinket. Ezután hozzászólásokra ke­rült sor. Elsőnek dr. Lendvai Vilmos elvtárs kért szót és kö­zölte az elnökséggel, hogy örömmel vállalja a rá bízott feladatokat. Igen alaposnak ta­lálta az előterjesztett tervet és elfogdásra * ajánlotta. Szántó Imre dr. arról szólt, hogy való­ban a legnagyobb problémát a szakosztályok belső életének megjavítása jelenti. Ilyen vo­natkozásban a megyei szerve­zet még nem tudott felemel­kedni az 1956 előtti szintre. Takács Pálné elvtársnő üdvö­zölte a megyei értekezletet és hasznos javaslatokat adott az elnökségnek. Főleg a falusi munka megjavításáról szólt Fehér István elvtárs az irányí­tott tematika fontosságáról szólt, majd beszélt a koordiná­cióból adódó probémákról. Ezután több hozzászólás hangzott el. Az elnökségi tagok igen nagy lelkesedéssel vállal­tak munkát a közgyűlés előké­szítésében. Végül az elnökségi ülés egy­hangúlag elfogadta az előter­jesztést Az elnökségi ülés a késő esti órákban ért véget N. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents