Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-24 / 20. szám

1961. .január 24., kedd NBPCJSAG Tudás pártján — Pikkel a gyerekre, én mondom... Pedig ügy számol, hogy jobban, mint én és el­olvas mindent, amit csak talál a házban ... Néha úgy keli ki­vennem valamiféle könyvet a kezéből, nem neked Váló az még. Es mégis el akarják buk­tatni. A másik asszony, az is bá­nyászfeleség, helyesel, s mind­járt példát is hoz, hogy lám, az ő fiával is mi történt, mert az is szembe került egyik ta­nárával és a bizonyítvány, ugye, hú tükörképe ennék a szembekerülésnek... Igaz-e, vagy sem? Nem is ez most a fontos. Feltételez­hető, hogy egyoldalú elfogu.t- sággal állunk szemben, amely örök mételyként végigkíséri minden szülő, gyermeknevéiő életét, s amelyet minden bi­zonnyal néhány elszórt eset Újra és újra feltáplál. Ami fontos és megkapó volt ebben a beszélgetésben, hogy bá­nyászasszonyok, egyszerűek, s ezt nemcsak életükre, maga­tartásukra, de egykor végzett, vagy inkább alig végzett isko­láira gondolva ™■ nos, ezek az asszonyok milyen fontosnak tartják, hogy tudjon, tanuljon gyermekük. Jártak annak idején két-há- rom elemit, s szüleik még azt is soknak tartották: kellett otthon a munkaerő, s kellett az a pénz is, amelyet a könyv, az irka, a ceruza emésztett fel. 1938-ban egymillió felett volt azoknak a gyermekeknek a száma, akik az akkori elemi iskolába jártak, de ugyanab­ban az évben a mai nyolc osz­tálynak megfelelő iskolát mindössze 33 000 gyermek vé­gezte el. Abban a bizonyos „különbözetben”, amely éve­ken, évtizedeken keresztül, az 1938-inál még súlyosabb arány­ban is végigkísérte a Horthy- rendszer egész kultúrpolitiká­ját, benne volt ez a két asz- szony is, aki most itt a taní­tókat sadja, s azon sopánko­dik, hogy nem jó a gyerek bi­zonyítványa. — Tanulj, fiam, mert nem leszel több, fnint az anyád — meséli a beszélgetés kapcsán az egyik, hogy hányszor, de hányszor elmondja és elmond­ta mar ezt a varázsigét, amely­nek valahogy különösebb fo­ganatja nincs, mert aZ anya szövetkezetben dolgozik, jól keres, s á fia, áz egyetlen, egy­általában nincs kétségbeesve attól a gondolattól, hogy neki is dolgoznia kell majd. Természetesen az anyának igaza van. De, hogy éhhez az igazsághoz eljutott, hogy a tu­dás, a tanulás fontosságát fel­ismerte, hogy a magá múltból fakadt iskolázatlanságával küzd áz iskolázottságért, van ebbon valami meghatóan szép, valami árulkodóan mélysége­sen igaz: a ma életéről árul­kodóan, Nemcsak az volt a győzelem ós a siker a kultúra bástyái felrakásánál, hogy a bástyák, a tudás vára ma már egy egész népet várnak, hogy a nyílt kapus falak között kultúrotthon és olcsó könyv­kiadás, kötelező nyolcosztá­lyos oktatás és széleskörű nép­művelés húzódik meg. Ezek valahogy kívülről ható dol­gok, amelyek nélkül elképzel­hetetlen egy kultúrország fel­építése. De elsősorban és alap­vetően az a győzelem, hogy minden rendű és rangú em­berben felébresztettük a tu­lajdonosi érzést: nekem is jo­gom van és szükségem is van á tudásra. Ez a hallhatatlanul mohó tudnivágyás számos formá­ban jelentkezik és beleöltözik a legszentebb érzés, az anyai szeretet palástjába is. Tudni és tanulni. S ha már én tanulni nem tudok, tudni meg már nem bírok kellően megtanul­ni: tudjon és tanuljon a gyer­mekem. S bár az iménti idé­zet arról szól, hogy tanulni azért kell, mert akkor több lesz a gyermekem, mint az anyja volt, valójában ez mégis mást jelent. Régi mondás, de lényegében új tartalom. Ta­nulj, mert te tanulhatsz. Tudj, mert neked jogod van a tu­dáshoz, megadhatom neked és megadja az állam is a hehető- séget. hogy emberebb ember legyél, mint szüleid voltak, hogy te több, de hasznosabb tagja legyél a társadalomnak. Ismert történetek azok, ame­lyek arról szólnak, hogy ama kevés, aki a múltban tanulha­tott — tisztelet a kivételnek — hogyan fordított hátat nem­csak osztályának, de saját szü­leinek is. Nemcsak azért nem tanult 6ok gyerek magasabb iskolában, mert anyagi, de azért sem, mert ennek erkölcsi akadályai voltak: érezték a szü­lők, hogy elvesztik gyermekü­ket, janicsár válhat belőle. Ma? Nevetséges ennek még a felvetése is. Nem egyszerűén magának, de a népért is tanul, azért az osztályért amely isko­lába küldte, amely megterem­tette számára a tanulás és a jó órtelembevett karrier lehető­ségét. Minden lehet — a né­pért. Lehet, hogy a két bányász­asszony elfogult a nevelőkkel szemben. Lehet, hogy állítá­saik rosszul értelmezett szub­jektivitásból fakadnak, de az nem lehet, hanem biztos, hogy szíwel-lélekkel a tanulás, a tudás pártján állnak és ez nagyszerű, ez nagyon jó do­log. Gyurkó Géza l'eihítá» A Gyöngyösi Mezőgazdaság. Technikum fölvételt hirdet fo­lyó év február hóban megin­duló, érettségire épített két éves növénytermesztési techni­kumi osztályba. Felvételre je­lentkezhetnek azok az ifjak, akik gimnáziumban érettségiz­tek és hivatást éreznek arra, hogy mezőgazdasági nagyüze­meinkben dolgozzanak. Az elő­zetes mezőgazdaság; gyakor’at- tal rendelkezők a felvételnél előnyben részesüllek. Kollégi­umi bentlakás biztosítva kb. havi 2Ö0 forintért. A felvételi kérelemhez mel­lékelni kell: gimnáziumi érett­ségi bizonyítványt, an -ákönyVi kivonatot, aján’ást (gimnázi­um. vagy amennyiben a jelent­kező dolgo- 'k, a munkahely ré­széről). esetleg mezőgazdasági gyakorlat igazolását (tanács, vagy munkahely részéről). Az okmányokat február 10- ig kell az iskola címére bekül deni. Az arra érdemesek ösz­töne!’"' an is részesülhetnek. „NEMECZ JÓZSEF” Mezőgazdasági Technikum Gyöngyös, Zrínyi u. 3. PAPP MIKLÓS versei: A vers előtt • Hegedű vagyok s húros telkemen a világ-vonót húzom: most vagyok! idegszálak rezdülnek. s felragyog emberként egyre tágabb életem: s a hangszer néma: rántom, tépdesem a szálakká fosztó vonót s a sok daloló napot, most kell, adjatok, harsanjom ének: ösztön, értelem, rohanjatok meg vihar-szertelen, szakítsatok, mert roskadttá verem a tesietek: a lelkem, adjatok! Dallam-foszlányok cincognak elém s pattannak a húrok... Úgy szeretném eljátszani azt, amit akarok. Számvetés, örök «outiban Nem kell a vers, de mindig fennakad az élet lelkem mágnesén, s teret akar zsarnokként, jó öröm helyett, s szolgái lopnak: tolvajos szavak ... (átpUlangózolt néhány pillanat a sorsom fölött, s látok levelek üde földjében ér-gyökereket): inkább labdáznék sátraik alatt; szeretnék kedves, veled kergetőzni madár-füvek közt, s fö! sose nőni, csak élni együtt-meleg életet, hogy ne zaklasson pergő képzelet: így volna jó, s mégis másképp élek, s hogy verset írok: ne irigyeljétek. Elindultak a közös úton Töredékek a felnémetiek alakuló közgyűléséről A hatvani járásban 200 fiatal az ifjúsági akadémián A fiatalok továbbképzése, általános művelségének növe­lése érdekében indították be az ifjúsági akadémiát a hat­vani járásban. Rózsaszentmár- tonban az ipari tanulók, a Mátravidéki Erőműnél az üzemben dolgozó lányok, fiúk, Petőfibányán a bányászfiata­lok hallgatják az előadásokat. Apcon a középiskolások és bá­nyászfiatalok is részt vesznek az ifjúsági akadémián. A sely- pi MTH-iskolában január kö­zepén kezdődtek meg az elő­adások. Az ifjúságot érdeklő kérdé­sekről, a párt és állam szere­péről, a szocialista műveltség­ről, a korszerű technikáról, a szerelemről, barátságról, egész­ségügyi problémákról hallhat­nak előadásokat a fiatalok. Havellant István, a Népi El­lenőrzési Bizottság elnöke, Ba­lázs Pál VB-elnökhelyettes, Habéra Béla, a pártbizottság munkatársa, Sebestyén János, a járási KISZ-bizottság titká­ra, dr. Bartos Imre, a gimná­zium igazgatója. Vladár Mi­hály általános iskolai igazgató, Molnár Antal, a katonai ki­egészítő parancsnoka, Juhász Lajos, a Hazafias Népfront el­nöke, az apci községi orvos, dr. Zakariás Béla, Sütő János és Fehér Vilmos, a járási ta­nács népművelési osztályának munkatársai tartják többek között a népszerű, érdekes előadásokat. A részvevők írás­ban beadott kérdéseire is vá­laszolnak, s ez a kérdezz — felelek módszer, különösen sok tisztázatlan kérdésre ad vá­laszt. Az előadásokat május­ban fejezik be. OTT ÁLLTÁM mindvégig a nagy tömeg között, amely ösz- szezsúfo'ódott a felnémeti kör­zet túlságosan is kicsinek bizo­nyult népházában, s hallgattam az embereket. Olyan volt ez a nagy tömeg, mint egy kisebb parlament, amely demokrati­kus választással határozza meg életcélját, feladatát, s ennek megfelelően jelöli ki maga kö­zül vezetőit. Az új termelőszövetkezeti ta­gok alakuló közgyűlése sokáig emlékezetes marad az itt lakóik számára. Ünnepélyes, feleme­lő volt, s mintha minden jelen­levőből egy gondolat sugárzott volna ki: ha új útra léptünk közösen, akkor az e'ső pilla­nattól kezdve ügyeljünk arra, hogy nálunk rendben menje­nek a dolgok, elégedett lehes­sen velünk a több terményt vá­ró városi munkás, s megtalál­juk magunk is számításunkat. Bukucs József elvtárs, a Fi- nomszerelvénygyár párttitkára így beszé't:-- Lezártunk egy utat, amely talán megszokott volt, de ne­héz, sokszor könnyes, gondok­kal teli — s kezdünk egy újat járni, amely sokak előtt még ismeretlen, de magasztos elve­ket hirdet, emberibb életet, kultúrált valósít meg — mon­dotta. A MEGVALÖSULÄS mérté­ke és gyorsasága most kizáró­lag a szövetkezett parasztem­bereken múlik. Itt, Felnémeten e tekintetben nem lesz hiba. A jelölőbizottság megválasz­tása után Bíró József elvtárs, a megyei pártbizottság titkára állt fel, az ő beszédére ügyelt mindenki. — Már sokszor elmondtuk, miért kell nagyüzem a mező- gazdaságban — kezdte felszóla­lását Bíró elvtárs —, de ezt nem lehet elégszer ismételni. Kell, mert a parasztember egyéni sorsa nem választható el az or­szág sorsától és azért is szük­ség van rá, mert becsülettel meg kell mondani, hegy a me­zőgazdaság termelése elmaradt az ipar teljesítményétől. Kis- parcellás, szétszórt gazdaságok pedig nem képesek alkalmazni a modern agrotechnikát, s így nem képes kielégíteni az igé­nyeket sem, amelyek a mező- gazdasággal szemben is nőnek a fejlődéssel egy időben. A teremben mozdulatlan fi­gyelemmel kísérte mindenki e szavakat. A számokat úgy hall­gatták a közgyűlés részrvevői, mintha sohasem akarnák elfe­lejteni egyiket sem. Érdekeseik is. Az egyéni gazdaságok ered­ményeiről, a mi gépesítési fo­kunkról, műtrágyahasznála­tunkról, s a fejlettebb mező- gazdasággal rendelkező orszá­gok hasonló adatairól szóltak, amelyek ma még jóval megha­ladják sredményeinkrst. A fiatalok is szóba kerültek. — A nagyüzemi, fejlett mód­szerekre szükség van a fiatalok elvándorlása miatt is. Sokan elmentek a faluból, mert a ma fiataljai nem úgy akarnak élni, dolgosmi, mint a régiek. Ahhoz, hogy visszajöjjenek, nagyüze­met kell teremteni, amely em­beribb munkát, mind több és több kultúrát, szórakozási le­hetőséget teremt számukra — mondotta Bíró elvtárs. KÉSŐBB PÉLDÁKAT emlí­tett. Olyan termelőszövetkeze­tekről, ahol a tagság hosszabb, vagy rövidebb ideje dolgozik együtt, s már megtalálta he­lyét a kollektívában, megtalál­ta a gazdálkodás helyes mód­ját is. — Sok ilyen közös gazdasá­gunk van — közölte —, s en­nek köszönhető, hogy az el­múlt évi munka alapján orszá­goson megyénkben a legmaga­sabb az egy munkaegységre ju­tó részesedés. Itt, a felnémeti körzetben a Petőfi Tsz-nek megvan minden lehetősége, hogy így, megnövekedett tag­sággal is, folytatni tudja azt a jó munkát, amelyet eddig vég­zett, csak szorgalom kell hoz­zá, annyi, mint amennyit ed­dig tapasztaltunk — folytatta Bíró József elvtárs. — Olyan lesz a tsz, ahogy a tagság és a vezetőség dolgozik. — Ügy van! — szólt közbe egy férfiharig, s nyomában töb­ben helyeseltek. — A vezetőségtől függ min­den — vélte egy másik, de egy harmadik más véleményen volt: — Micsoda? — kérdezte — és a tagság? Ha a vezetőség nem jó, altkor leváltja a közgyűlés, de ha a tagság nem dolgozik rendesen, akkor a vezetőség egymaga nem tud jó tsz-t csi­nálni... A hallgatóság feloldódott. Sokan most már halk helyeslő megjegyzéseket fűztek Bíró elvtárs egy-egy mondatához, amelyek főként jótanácsokat tartalmaztak. Az igazságosság­ról, a mihamarabbi munka­kezdésről, a jövedelemelosz­tásról, a lehetőségek kihaszná­lásáról szóltak, s ez utóbbi­val kapcsolatban a város kö­zelsége miatt különösen a ker­tészet létrehozását szorgal­mazták. Ez főként az asszonyok tet­szését nyerte meg. Egyikük közbeszól megint: — Mennénk mi oda szíve­sen, de akkor óvoda is kelle- lene, elvtárs! A válasz hamar megérkezett a szónoktól: — A felnémeti körzet most már Egerhez tartozik, s a vá­ros mindent elkövet, hogy a Petőfi Tsz asszonyainak ez a kívánsága teljesüljön. így, szinte párbeszédes for­mában fejeződött be Bíró elv­társ beszéde, ami ha a gyűlé­sek formájának szabályait te­kintjük, talán nem volt éppen a legmintaszerűbb. De jó volt azért, mert sokan kaptak vá­laszt, eddig még csak gondo­latban felmerült, de itt ki­mondott kérdéseikre, s már ennek tudatában térhettek ha­za az alakuló közgyűlésről, S jó volt azért is, inert később a vezetőség megválasztásánál ugyancsak őszintén elmondták véleményüket egy-egy jelölt­ről. Néhányat, amikor nevüket felolvasták a jelölő bizottság listájáról, még meg is éljenez­tek. A legjobbak kerültek a tsz vezetőségébe, amely ké­sőbb megválasztotta elnökét és alelnökét. Az elnök Antal Ti­bor, a Petőfi Tsz eddigi veze­tője, alelnök pedik Csirke Mi­hály, köztiszteletben álló jó gazdaember lett. A HIVATALOS alapszabál­lyal is megismerkedtek a köz­gyűlésen a tsz-tagok. Ezt Kocs- már János elvtárs, a városi tanács VB-elnöke olvasta fel. A közgyűlés végén pedig az­zal búcsúzott egymástól az új szövetkezeti tagság, hogy a közös munkához a városi párt- bizottság titkárának, Kácsor Jánosáé elvtársnőnek szeren- csekívánatai alapján kezdenek majd. Weidinger László Változások Gyöngyösön 9. Akik az élen jártak ... '.a-'X,A.'-r SZIGETVÁRI JÓZSEF ZELE BENEDEK SOLTI JÁNOS T*' SZARKA LÁSZLÓ .-m MEDGYESI JÓZSEF KISS TIBOR WWW

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents