Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-22 / 19. szám
A NÉPÚJSÁG IRODALMI MELLÉKLETE A MEGYEI IRODALMI KOR KIADÁSÁBAN A „jó ember" drámája egri színpadon Shaír Szent Johannáját mutatta be a Gárdonyi Géza Színház ! NÉMETH GÁBOR: „Hát a nuigant dolgában, ki más ítélhetne, mint magam ?” *. tr Ha már a száját betapasztani nem voltak képesek, hát megpróbálták szobatisztává tenni, szatíráját, pusztán egy fürge szellem élcelődő csillogásának, Ítéletét jóindulatú morgásnak, személyét, holmi kedves, bohó- kás, élcelődő gentlemanné gyúrni. De G. B. Shaw és életműve egyszerűen nem tűrt meg holmi City-ben font tisztességglóriát, semmiféle nagyonis egyértelmű burzsoá-irodalmi értékelést. Amikor született, a „kommunizmus kísértete” még csak megkezdte útját, amikor meghalt, a világ hatalmas részén testet öltött, diadalmas valósággá vált, amikor született, Anglia maga volt a hatalom, a biztonság, a belső tökéletesség és mintha csak arra várt volna, hogy jöjjön, megszülessen az, aki ezt a tökéletességet ízekre szedje, a hatalom szennyét megmutassa, s mire ítélője meghal, létével is igazolja, hogy Írországból származott fiának kegyetlenül és menthetetlenül igaza volt. Igaz, hogy az ezernyi neki tulajdonított anekdotával terhelt Shaw politikai szereplése korántsem volt egyértelmű, hogy nem tudott több lenni, mint ahogy Lenin fogalmazta: „jó ember, aki a fábiánusok közé keveredett” —, de becsületes ember volt, aid a nagy kérdésekben mindig és mindenkor a haladás eszméjét szolgálta, író volt, korának, dehogyis korának: történelmének megkapóan izgalmas szintézise. Hallatlan érzékenységgel és frisseséggel reagált 'mindarra, amely hazug, álszent módon igyekezett tisztára mosni minden szennyet és maró gúnnyal nevetségessé tudta tenni mindazokat. akik e nagy politikai mosodában ügyködtek, igazságról prédikálva. Örvendetes hát, hogy a Warrenné mestersége után most a talán legjobbnak, de mindenesetre ma is legaktuálisabbnak tartott Shaw-dfá- mát, a Szent Johannát tűzte műsorára idén a Gárdonyi Géza Színház, nagy igénnyel, megfelelő hozzáértéssel, világos értelmezéssel és a zökkenőkön átsegítő jószándékkal. A drámaíró Shaw műve annak idején, 1920 elején, hatalmas pofoncsapás, csattanős viszontválasz volt a világháború után, a nép ellen harcba induló reakció és az azt lelkesen támogató egyháznak. Johannát 1431-ben mint eretneket elégették, s halála után 25 évvel rehabilitálták, majd 1908-ban boldoggá avatták. A Vatikán aztán 1920-ban szentté avatta az orleánsi szüret, a legkevésbé sem egyházi, mint sokkal inkább politikai okok miatt: gesztus volt ez Franciaország felé az egyház és a francia burzsoázia közti kapcsolat megerősítésére. Shaw-t kegyetlenül felbőszítette ez a képmutatás, hisz Jeanne d’Arc nemzeti hős volt, akihez éppen az egyháznak volt a legkevesebb köze, s a már jó néhány Johanna- dráma után, aktív politikai tettként írta meg saját drámáját. Ennyit magának a drámának születéséről. De hát ki is volt ez a Szent Johanna, ez az egyszerű parasztlány, aki képes volt szembeszállni a győzhetetlennek hitt angol hódítókkal, megkoronázni a királyt, aki kevesebb volt addig, mint legkisebb alattvalója és szembeszállni az egyházzal is és hitéért, meggyőződéséért a máglyahalálra menni? Johanna „bűnét”, kitűnően látja és méri fel a drámában Warwick lord és Cauchon püspök, más-más szempontból ugyan, de a közös gyökérből fakadó ítéletek párhuzamával. Johanna, aki az Isten és személye közül tudatlanul bár. de kiiktatni kívánja az égj házat, lényegében a protestantizmus viharmadara, « a ■ központi királyi hatalom megerősítésének gondolatával a hűbériség felszámolója: egy új kor előhírnöké. Az akkor progresszív nacionalizmus megtestesítője, aki ki meri és ki is mondja, hogy „Franciaország a franciáké, Angolország az angoloké .. És ez mit jelent? „ ... agyházellenes gondolat, mert az egyetemes keresztény egyház csak egy birodalmat ismer: Krisztus országát. Ha felosztjuk ezt a királyságot kü- lön-külön nációkra, népekre, nemzetekre, akkor trónfosztást követünk el Krisztus urunkkal szemben __” -— mondja Cauch on püspök a dolog velejére tapintva. S ha még ehhez hozzávesszük, hogy ez a parasztlány a maga dolgában, maga akar dönteni, hogy egyéniség mer és akar lenni: kész az inkvizíció ítélete. Alikor jól döntött az egyház, a maga módján igaza volt. Miért akarja hát még a történelmi igazságokat is meghazudtolni a Vatikán 1920-ban? Shaw természetesen nem feledkezik meg arról sem, hogy Jeanne d’A'rc „történetét” felhasználja kora Angliájának és eszméinek kegyetlen kigúnyolására. A múltról beszél, de alakjai nagyonis a ma figurái, a fajüldözés, a háború őrültjeinek típusai, nyárspolgárok és verető poszton levő ostoba fajankók, akik semmihez sem értenek és éppen ezért jók a burzsoázia számára — vezetőknek. ★ A modem, de semmiképpen sem frivol, a shaw-i mondanivalót hűségesen tolmácsolni akaró színpadképek között megindul a játék, megelevenedik a több mint fél évszázados történet, hogy nekünk szóljon. A darab rendezőjének, Horváth Jenőnek nagy érdeme, hogy a bemutató egyértelmű és világos, azt hangsúlyozza, ami a drámában a legfontosabb, ami a ma emberét legjobban érdekli és érinti. Hogy Shaw mondanivalójának minden rejtett éle, minden nüansza nem csattan egyforma élesen, hogy a képek nem mindig tudnak újabb kockát helyezni a drámai felfelé ívelés hídjához, az nyilván az adott lehetőségeknek is köszönhető. Mégis, egészében véve az a tény, hogy ezt a sok főszere- pes drámát helyenként egészen magas drámai hőfokon, kellő művészi igénnyel sikerült színpadra vinni, azt igazolja, hogy Horváth Jenő nemcsak egyszerűen jószemű, dinamikus, de hivatott rendező és értelmező is. Ha a művészi alakításokat vizsgáljuk, kicsit még az előadás hatása alatt — amelynek hatása hol pozitív, hol egy kicsit talán negatív irányban is befolyásolja a kritikust — elsősorban két színészről kell szólni: a címszerepet alakító Kovács Máriáról és Cauchon- ról, Kárpáthy Zoltánról. Jeanne d’Arc életre kelt a színpadon, hite, sugárzó őszintesége, lenyűgöző akarata, nagyszerű tervei és dicsőség« bukása hitelessé váltak Kovács Mária alakításában. Igen helyesen, nem az égi szavakat halló, az Istennel társalgó szüzet vitte színre, hanem a tudatos, józaneszű, forradalmár parasztlányt, aki ugyan a műveltségnek alaposan híjával van, de a tudás abszolút birtokosa. Legkiemelkedőbb jelenete talán, amikor Károlyt rábírja, hogy kövesse őt azon az úton, amely az ország megmentéséhez, Károly megkoronázásához vezet. Érzéseinek nagyszerű ura, egyszerre bájos, kedves kis parasztlány, hogy a következő pillanatban férfiakat megszégyenítően elszánt és tudatos hőse legyen az eszméinek. Évek óta játszik egri színpadon Kovács Mária, de Szent Johannája a legjobbak közül való. Kárpáthy Zoltán meghökkentő hűséggel ábrázolta «ff igazságában mélyen hivő, alap- < jában véve becsületes és iga-; zán jószándékú püspököt, aki [ majdnem maga is bűnt követ • el, hogy megmentse a máglya- ; tol Johannát. Nagyszerű monológja, amely mintegy elvi: értékelését adja az egyház álláspontjának és Johanna szerepének kora társadalmát ille-; tőén, a legjobbak közé emelik.; Kárpáthy akkor is a színen van, : akkor is él és „a diadalmas ', egyház” hatalmas képviselő-1 je, amikor szövege nincs, egy- egy gesztusa többet árul el ‘ jelleméből és véleményéből, mintha az író szavakat adott! volna szájába. Szoboszlai Sándor Károlya 1 érdekes, ízes alakítás. A fia-1 tál színész nemcsak megbírkó- I zott, de le is tudta győzni sze- ! repének buktatóit. Egy-két! gesztustól eltekintve nem va-' lamiféle pojácát, hanem a! Shaw megrajzolta nagyonis • jelenkori nyárspolgárt vitt j színre. Azt a típust, akit hallatlan nehéz kimozdítani ké- ; nyeméből, aki nehezen hajlan- < dó vállalni áldozatokat, de an- ; nál könnyebben válik árulóvá, ha kényelme a nem kivívott, de a megkapott győzelem jóízű otthonossága ezt követeli. Paláncz Ferenc Dunoisa és ; Almássi Albert Stogumbere a! kétségtelen jószándék ellenére,: nem illeszkedett mindenkor; megfelelően a dráma hangulatához. Mindketten gyakran a 1 harsánysógot választották, a I megfelelő művészi átélés helyett, a külsőséget, a kéíségkí- ! vül nehezebb, de igazabb: őszinteség helyett Mind a két! színész fiatal, s mindkettőnek I voltak olyan pillanatai, ame- 1 lyek azt igazolják, hagy nem a 1 tehetséggel, hanem az „idővel” ' van még inkább baj. Pálffy György Warwickja • mintaképe a fokról fokra,, mű- ' vészi alapossággal felépített < alakításnak. Nem intrikus, nem ■ vérszomjas fenevadat alaki- < tott, hanem Warwickája a jó- ' zanul számító, a pillanatnyi politikai érdekekért szűklátó- ; körűen mindenre képes hódi- ; tó, aki csapdába szorulva sem ■ veszti él ugyan a fejét, legfel- ; jebb holnapra is érvény« íté- ; lőképességét. Pusztai Péter főinkvizítora ! jól ill«zkedett a darab égé- I szébe és egyik drámai csomó- ! pontja volt az inkvizícióé je- • lenetnek. Fekete Alajos szó- ■ katlan szerepkörét szívvel,' nagy odaadással, elismerésre '• méltó módon, sikerrel oldotta < meg. Siker« munka volt Csa- • pó János intézője és Horváth • Ottó La Hfre-je is. Kürtös 1st-; rét* érseke inkább csak mél- ; tóságával tűnt ki, míg Rassy ; Tibor La Tremuille-je minden ; jószándék ellenére sem tudott; hitelessé válni. A darab sikerében része van 1 Kőit Árpádnak, Czeglédy Sándornak, Dánffy Sándornak, Ambrus Andrásnak, Kozaróczy Józsefnek, Herédy Gyulának és Kakukk Jenőnek is. Az elismerésre méltó díszletek Pásztor Pétert, míg a nagyigényű jelmezek Rácz Ilonát és Nádassy Gézát dicsérik. ★ „Istenem, Istenem, aki a mindenséget megteremtetted; ez a te szép földi világod mikor fogadja már be a te szentjeidet? Mikor? Sokára, Uram, sokára?” — kérdi a dráma végén Johanna. Shaw ázért írta drámáját, hogy ama világnak nincs joga „szentjei” közé fogadni az orleánsi szüzet. S mi egy kicsit azért is mutatjuk be, hogy az „Űr” helyett adjuk meg a választ: a mi világunk befogadta, a mi földi világunk fejet hajt az egyszerű francia parasztlány előtt, aki egy új világ korai hírnöke volt. Mert a mi világunkban maga dolgában, ki más ítélhetne, mint saját maga... Gyurkó Géza NAPOS IDŐ A meteorológia jelenti, hogy eső és még vihar várható . .. Tokióban kő-zivatarozott, s mérsékelt, időnként élénkülő észak—északkeleti szélt hozott. A franciáknál aszály politizál. Bonn felől a felhők csíkot húznak, Algír fölött forró szelek jártak és De Gaulle primátusa hosszabb életű, mint a sok évi átlag. Kuba szigetén az árnynak lába nőtt. Szélcsönd van, vészek átvonulása ;.. Cukros ládákban a partra ülnek gondjaikban ázott hétköznapok, Keletre úsznak, de nem merülnek. New York környékét hidegháborús, rosszul táplált csahos idők járják — de hőhullámot várunk esővel, és várjuk már a felmelegedést, mely szentté avatja majd a csöndet. Az afrikai gomölygő foltok ócska szövetként felszakadoztak és Kongó felett kilyukadt az ég ... Rég-várásra száraz Idő jön majd Katanga és Leopoldville területén. A közeli napokban napsütés és tartós meleg idő várható, a mosolygó és szél« réteken — egy új vízözöntől megtisztul majd az Észki és Déli félteke. MOLNÄR JENŐ: HÉTFŐ Józan a reggel, szél is frissít, mintha hajtana, r«tség nincs itt! Elmúlt a lusta, szép vasárnap, szekrény a helye a pohárnak. Égnek a vidám, piros tüzek, magával sodor a lendület. Ma még a vágyak célba érnek, most sarjadnak az új remények. Semmi se kopott, minden új még, eltörnéd a világ gerincét, duzzad az erőd, fény a lelked, neki is vágsz a végtelennek. ANTALFY ISTVÁN: GONDOLATOK Azt hitte önmagáról: költő. Igaz, neve alá nem írta, — de — amit maga elé tett — odaképzelte a papírra. Azt hitte, mindent jól csinál, egy napon mégis észrevette, hogy mindenki rúg rajta. Hogy miért? A föföfönök kegyét elvesztette. Megállt az órám. Nem hiszem! Könnyebben elhihetó bármi! Hiszen órám is e korból való. s e korban nem lehet megállni! Az a padlóra ejtett újság, az a mellre csukló öreg fej meséli: rövid volt az éjjel, és nagyon korán jött a reggel. HARGITAI ISTVÁN: Fenyő és pálma Kimért, hűvös szél«ségí körök S magas hegyek lakója vagy te szép Fenyő, kinek mégis az ógörög Dalok zengik legszebb dicséretét.!. S te pálma, kivel együtt hál az ég Alatt a déli inélyföld üldözött Arab fia: úgy ismert itt a nép, — Mint békejelt igazhitűk között. És most, ti fák, — mit szóltok mindezekhez, Hogy győz a jog, vagy győz a tíz-az-egyhez? — A pálma-tájak bajban vannak ám! S a fenyők érzik: zúgnak színezüstben, A hegyeken s távoli völgyeikben, — Mennének is, ha lábuk volna tán .. , FARKAS ANDRÁS: SZOMORÚSÁG Nem tudnék számot adni róla: Mázsás súly nyomja fáradt lelkemet. Kérőén nézek ki alóla, Hogy ezt a súlyt egy kéz emelje meg. S már látom is egy nő kezét, mint Nagy súlyhoz illő, apró-kis darut. Arcát is látom, még felém int, S elszáll — Miért is lettem szomorúbb? Néhány napja olvastam Do- bozy Imre elbeszélését, s most alkalmam volt látni a belőle készült filmet is... Irodalmi alkotások megfilmesítésekor legtöbbször az történik, hogy az «zmékben és művészi szépségekben gazdag mű leegyszerűsítve és elszegényítve, tömörségéből sokat veszítve jelenik meg a mozivásznon. Ez tapasztalható a Zápor című, új filmünk esetében is. Filmen könnyű megjeleníteni a látványosságokat, az események pergését, de annál nehezebb érzékeltetni az emberi lelkek belső mélységeit. Köny- nyű lefényképezni azt, hogy az ember kívülről milyennek látszik, de annál nehezebb ábrázolni, hogy valójában, a lelke mélyén milyen. Ezért nem mondható Kovács András rendező filmje sikeres alkotásnak. A film mélyen alatta marad a várakozásnak. Külső «zközök- kel ábrázolja csak azt a paraszti világot, amely a legnagyobb változásokon ment keresztül ; nap j ainkban, külsőségeiben mutatja be azokat az embereket, akik hátat fordítottak a ;magányos küszködésnek, búcsút mondtak „az egész fatali- gás mindenségnek”. a „sok büdös kapkodásnak”, a „szanaszét gazdálkodásnak'’, „a sok büdös fejfájásnak” — s a szocialista mezőgazdaság, a közös gazdálkodás útját választották. Mit tudunk meg Kovács és Dobozy filmjéből a parasztok szövetkezeti életéről? Keveset, úgy- ’ szólván semmit. A film cselekménye na- Igyobbrészt „vendéglőszerű” kocsmában játszódik, ahol a fiatalok „modem” kidóbós-fi- gurás táncot ropnak, s az éjjeliőr feketét iszik. A cselekmény ZÁPOR Uj magyar film kisebbik része a szövetkezet földjein, a kukoricásban, a szénakaszálón „bonyolódik”. Pereg az asszonyok nyelve, kiabálnak, kurjongatnak, paprikát szüretelnek, kukoricát törnek, — de legszívesebben a folyó hűs vizében lubickolnának. (Még hosszú, glóiúás hálóingben is!) A film lényegében egy asz- szony — Patóné — önmagára- találásáról, cseléd-házasságának felbomlásáról szól. Az elbeszélésben mesterien bomlik ki ez a történet. Mennyi szépség és feszültség sűrűsödik a leírt szavakban! Különösen a présházban lejátszódó jelenet leírására gondolok itt, ahová Patóné a hirtelen kerekedő zápor elől behúzódik, s ide követi őt Miskei, az „öregedés küszöbén” álló, magányosságban élő férfi, az elnök, aki szerelemre lobbant az asszony iránt. Az elb«zélés szerint a présházban csak annyi történik, hogy Miskei elmondja életének nagy titkát az asszonynak, az asz- szony vállára teríti a kabátot, meg ne ázzék; az asszony is beszél kibírhatatlan sorsáról, szerelem nélküli asszonyéletéről, a férjéről, áld teljesen idegen számára. Ezeket többnyire a filmen is elmondja Patóné, de a jelenetet agyonütik azzal a meg nem indokolt birkózással, amelyet Miskei vív az asz- szonnyal azért, hogy megcsókolja. Az ilyen „betoldások” nem váltak a film hasznára. Lélektanilag megokolatlan az asszony „pálfordulása” is. (A film háromnegyed részében küzd a fér*’ szerelmi csábítga- tásai ellen, kerüli Miskeit, a nézését se állja, aztán égy derékszög« fordulat, s egyszerre nagyon kedves fess a férfihoz, még sír is, mikor meghallja, hogy Misikéi elmegy a faluból más szövetkezet vezetőjének, s tőle el se búcsúzott.) A filmen — az elbeszéléssel ellentétben — Patóné otthagyja az urát, kora hajnalban az állomásra siet De nem száll fel a vonatra, csak mikor Miskei befut lélekszakadva az állomásra, őt keresve. Szentimentális, erőszakolt az elbúcsúzásd jelenetük (Patóné, mint egy bakűs, többször mondatja a vonat mellett szaladó Misikéivel azt a szót, hogy „szeretlek”.) Ezt elhagyhatták volna a filmből. Egy lírai szerelem története — ezt írták filmjük elé az alkotók. Baj, ha így akarják „befolyásolni” a nézőt a rendező és az író. Kovács András és Dobózy Imre filmjében kevés a líra. A fényképezés is nagyon zavarja az embert (Hegyi Barnabás operatőr munkája), különösen a sok rossz és indokolatlan premierplan-kép. A tájfelvételek viszont nagyon szépek, gyönyörködtetok. Bar a Margit alakította Pa- tónét, a sorsa ellen fellázadó asszonyt. Bár játékába sok finomság, gyöngédség, a szerelem után vágyakozó asszony beszéd« hallgatagsága vegyül, eddigi .alakításaihoz kép«t ez a szerepjátszás visszaesést jelent. Páger Antal nem tudta elhitetni Pató Istvánról azt a sok rosszat, amit róla elmondanak. Bessenyei Ferenc a szövetkezeti elnök alakját a tőle megszokott tehetséggel formálta meg. A hibáit amelyeket alakításának elemzésekor nem hallgathatunk el, itt is a forgatókönyv hibáira vezethetők vissza. Pataky Deza#
