Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-22 / 19. szám

Wtt. január 25., vásárnál! wseejSÁG 8 ISiemzetközi szemle A Fehér Ház gazdát cserélt pénteken fényes ünnepsé- L gek közepette új lakó költözött a washingtoni Fehér Házba, a mindössze 43 eszten­dős milliomos szenátor: John F. Kennedy. A novemberi el­nökválasztások eredménye­képp véget ért Dwight Eisen- howernek és vele együtt az amerikai köztársasági pártnak nyolcéves uralma. A kiérdeme­sült tábornok távozásával olyan korszak zárult le az Egyesült Államok történeté­ben, amelyet mind nemzetközi, mind pedig belpolitikai vonat­kozásban a fiaskók egész sora jellemez. Az Egyesült Államok tekin­télye Eisenhower országosá­nak éveiben a mélypontra zu­hant. A köztársasági párt ural­ma alatt az amerikai imperia­listák tovább folytatják gör­csös erőfeszítéseiket, hogy ide- ig-órái" feltartóztassák a gyar­mati népek felszabadulásának világméretű folyamatát. Fokoz­ták a fegyverkezési versenyt, szították a háborús hisztériát, s a gazdasági nyomás, vagy ha ez sem segített, a fegyveres in­tervenció segítségével igyekez­tek visszaforgatni, vagy leg­alábbis megállítani a történe­lem kerekét. A genfi leszex-elé- si értekezlet munkájának sza- botálása, a csúcsértekezlet meghiúsítása, a Kuba, Laosz, Kongó belügyeibe való közvet­len, vagy közvetett beavatko­zás, mindmegannyi bizonyítéka a kommunista és munkáspár­tok Moszkvai Nyilatkozatában foglalt azon megállapításnak, hogy „a jelenkori gyarmatosí­tás fő támasza az Egyesült Ál­lamok”. \ merika jelenleg a gazda- sági depresszió állapo­tában van. Az ipari termelés 1960 utolsó öt hónapjában 7 százalékkal csökkent. A mun­kanélküliség még a hivatalos, erősen megszépített adatok szerint is elérte a négy és fél­milliót. (Ezt a statisztikát még rontja a rövidített munkahét­ben dolgozók meglehetősen nagy száma is.) Folytatódott a farmerek eladósodása, amely mint Eisenhhower búcsújelen­tése megállapítja, 1960 végére elérte a 25,7 milliárd dollárt. Tovább tart az arany kiáram­lása az Egyesült Államokból. Amerika aranytartalékainak értéke a legutóbbi adatok sze­rint 17 600 millió dollár volt, ugyanakkor az Egyesült Álla­mok arannyal beváltandó kö­telezettségei elérték a IS 000 millió dollárt. ' Utódjára nem kisebb feladat hárul, mint megkísérelni visz­szaszerezni az Egyesült Álla­mok alaposan megtépázott te­kintélyét, megállapítani a vál­ság irányzatát, megszilárdítani az ország gazdasági helyzetét. Vajon alkalmas-e e feladatok megoldására John Kennedy? Vajon képes-e, s főleg akar-c változtatni a Fehér Ház új ura azokon a formákon és módsze­reken, amelyek az Egyesült Ál­lamok kül- és belpolitikáját az elmúlt években uralták? Rövi­den szólva, mit várhat Ameri­ka népe és mit várhatnak a vi­lág népei Kennedy székfogla­lójától? Ezek azok a kérdések, amelyek a washingtoni „őrség­váltással” kapcsolatban első­sorban felmerülnek. Kennedy szenátor megvá­lasztása után meglehetősen óvatosan viselkedett. Tartóz­kodott a lelépő kormány utolsó intézkedéseinek bírálatától, kommentálásától. Igyekezett elhatárolni magát példáu1 Eisenhower kubaellenes ag­resszív lépéseitől. Újonnan ki­nevezett „utazó nagykövetén”: Averell Harrimanen keresztül értésre adta, hogy a Kínai Népköztársasággal szemben hajlandó rugalmasabb politi­kát követni, legalábbis a „két Kína” elvéig elmenni. Termé­szetesen ez, s ami a választási hadjárat folyamán elhangzott — túl kevés ahhoz, hogy meg­ítélhessük belőle az új kor­mány várható külpolitikáját. Az elődök példáinak hosszú sora bizonyítja, hogy a válasz­tási ígéretekre igen gyakran rácáfol a választások utáni valóság. Helytelen lenne tehát Kennedy hivatalba lépésétől látványos változásokat várni az amerikai politikában. A z új elnök szorosabban vett kormányának tag­jai szinte egytől egyig a legje­lentősebb amerikai monopóliu­mok képviselői. Dean Rusk, az új külügyminiszter például a Rockefeller-alapítvány elnöke, Douglas Dillon pénzügyminisz­ter a Dillon, Read and Com­pany bankház társtulajdonosa, Robert Me Namara hadügy­miniszter a Ford Motors Com­pany elnöke volt. Luther Hod­ges, az új kereskedelemügyi miniszter textilgyáros, Edward Day postaügyi miniszter pedig biztosítási igazgató volt és hogy a „monopolista egységkor­mányban” a „munkásosztály” is képviseletet kapjon, Kenne­dy munkaügyi miniszterré vá­lasztotta Arthur Goldberg-et, az acélmunkás szakszervezet főtanácsosát, akinek nagy sze­repe volt a tavalyi 116 napos acélipar, sztrájk megszünteté­sében. Kennedy milliomos­kormánya tehát aligha képvi­seli majd az amerikai kisem­berek érdekeit és nem valószí­nű, hogy tagjai feladják majd a monopóliumok, trösztök, expanziós törekvéseit. Mindenesetre, Kennedy óriá­si helyzeti előnyben van Eisen- howerrel szemben. Mondhat­juk, „tiszta lappal” indulhat. N. Sz. Hruscsov már közvetle­nül megválasztása után hozzá­intézett üdvözletében kifejtet­te: a Szovjetunió kész az TJ—2. incidense és az Eisenhower- korszak alatt elkövetett más provokációk felett napirendre térni és az új kormánnyal új alapokra helyezni a két ország viszonyát. Hajlandó olyan gyümölcsöző baráti kapcsolatot teremteni a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, ami­lyen Franklin Roosevelt idejé­ben volt. A napokban pedig éppen az amerikai agresziótól legközvetlenebbül fenyegetett Kuba tett egy nemes gesztust az Egyesült Államok felé, az­zal a bejelentésével, hogy ja­nuár 20-án, az új elnök beikta­tásának napján megszünteti az általános mozgósítást Kubá­ban. '’Természetesen, a béke 1 minden híve szeretné, ha a Fehér Házba az új bútor­zattal, az új elnökkel együtt új szellem is költöznék, a tárgya­lások, a megegyezés és a meg­békélés szelleme. Azonban a különböző társadalmi rendsze­rek békés egymás mellett élése nem lehet pusztán jámbor óhaj, vagy illúzió. A békés egy­más mellett élés egyúttal har­cot is jelent. Egy pillanatra sem szabad szem elöl téveszte­ni a Moszkvai Nyilatkozat sza­vait: „amíg fennáll az imperia­lizmus, fennmarad az agresz- szív háborúk talaja is.” John Kennedy megválasztásával pe­dig nem szűnt meg a világim­perializmus, következésképpen nem szűnt meg az új világhá­ború veszélye sem. Mindez pa- rancsolólag szükségessé teszi, hogy a becsületes emberek százmilliói nap mint nap meg­vívják a maguk harcát a béke biztosításáért. Olyan helyzetet kell teremteni, amelyben az új amerikai kormány még akkor sem tudja folytatni elődjének dicstelen politikáját, ha külön­ben hajlanék is rá. (MTI) „Egri Ifjúmunkás66 Az iparitanuló-iulczcl lil.SZ-lapjii Hétfőn összeül a TIT Heves megyei elnöksége Háromévenként a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társulat közgyűlésre hívja meg tagjait, ahol ismertetik az elmúlt idő­szak munkájának eredményeit, rámutatnak a hiányosságokra, és megjelölik a feladatokat. 1958-tól három esztendő telt el és ezekben a hónapokban az ország valamennyi megyei szervezete az új 1961-es közgyű­lésre készül, amelyet április­ban tartanak meg Budapesten. A közgyűlés előkészítése már megyénkben is javában folyik. Szakosztályi aktívákon beszé­lik meg a részletfeladatokat, hétfőn, 23-án, 19 órakor pedig a megyei elnökség tart megbe­szélést a közgyűlés előkészítésé­vel kapcsolatosan. Eger vízellátásának biztosításáért Hónapokon keresztül panasz­kodtak a város peremrészein lakók, hogy a délutáni és esti órákban sem a lakásokban, sem a közkutakból nem ka-n^ak kellő mennyiségű vizet, a vá­ros egy meglevő fő kútja ma már valóban nem tudja kielé­gíteni a város vízszükségletét. Ezért a városi tanács, a megyei tanács képviselői és az érde­kelt geológusok a Butler-ház udvarán kijelölték az új fokút helyét. Az Országos Vízikutató és Kútfúró Vállalat megkezdte a munkát és remélik, hogy 40— 60 méter között megfelelő mennyiségű és minőségű vizet kapnak. A készülő új kút vizét a meglevő vízhálózatba vezetik és ezzel biztosítva lesz Eger város vízellátása. Előttünk fekszik az egri Bor­nemissza Gergely Iparitanuló Intézet KISZ-szervezetének új­ságja: az „Egri Ifjúmunkás” legutóbbi példánya. Űj lap je­lenik meg havonta Egerben és elsősorban azoknak a kezébe kerül, akik az elkövetkező esz­tendők során iparunk szak­munkásai lesznek. A tartalmas, 16 oldalas kis újságban valójában megtalál­juk mindazt, ami egy „valódi” újságot is újsággá avat. Több cikk foglalkozik a KISZ munkájával: az iskolai év végéig tartó kongresszusi versennyel, a politikai és az atheista kör munkájával. Kü­lönösen az utóbbi témával kap­csolatos írás keltett élénk ér­deklődést’, — ideje kiküszöböl­ni az ipari fiatalság tudatából is a természetfeletti erőkbe ve­tett hitet, hogy minél előbb és minél jobban terjedjen a fény és legyen végre világosság ... A lap egyik erőssége a kul­turális vonatkozású írások. Bá­tor kézzel nyúl az ipari tanu­lók és az irodalom kérdéséhez, s az egyik osztályban tapasz­talt fogyatékosság kapcsán elemzi a jó könyv és a rend­szeres olvasás jelentőségét a fiatal fiúk és leányok szellemi, erkölcsi és ideológiai fejlődé­sére. Az ifjúmunkás a jövőben rendszeres irodalmi rovatot nyit és így is kívánja szolgálni a szocialista kiművelt ember­fők sokaságát. Egy másik ér­dekes cikk a közös éneklés és a zene szerepére, nagy pedagó­giai jelentőségére hívja fel az olvasók figyelmét. Néhány jó humorral megírt oldal valóban mosolyt csal az ifjúság arcára. A humor mö­gött megbúvó szatíra minden bizonnyal megteszi majd a maga nevelő hatását. Egy érdekes cikksorozatot Í9 indít a lap az építészettörté­netről. A tanulmánysorozatnak a bevezető közleménye látott most napvilágot. amelynek nyomán valóban érdeklődéssel tekinthetnek az ifjúmunkások a további cikkek elé. Az újságot — természetesen — az ipari tanulókat érintő helyi vonatkozású sporthírek zárják be. A régi forradalmi példákat követi az egri ipari- tanuló-intézet, amikor az 1919-es „Ifjúmunkás” nyomdo­kain haladva, felvéve annak nevét is, a szocialista pedagó­gia eszközeivel élve, az ipari tanulóknak egy olyan újságot kíván rendszeresen a kezébe adni, amely valóban nevel, ok­tat. Reméljük, hogy a további számokban már maguk az ipa­ri tanulók írásai is nagyobb számban kapnak majd helyet a kis lap hasábjain. Joggal elmondhatjuk, hogy’ az új kezdeményezésre büszke lehet az egri iparitanuló-inté- zet KISZ-szervezete, mert pél­damutatása országos érdeklő­dést keltett. S. I. — A FÜZESABONYI SZA- BADNÉP Termelőszövetke­zetben a múlt évi gazdálkodás pénzhozama kevés híján elér­te a három és félmillió forin­tot. Ebből két és félmilliót a növénytermelés, 675 ezor fo­rintot pedig az állattenyésztés jövedelmezett. Jellemző a szö­vetkezetre, hogy okosan ki­használták az állam adta lehe­tőségeket, mert mindezekért 220 ezer forint kedvezményt könyvelhettek el az elmúlt gazdasági évben. Bélyeggyűjtők figyelmébe 1961-es szovjet béljegek Az 1961. évi szovjet posta­bélyegek első sorozata úgyne­vezett standard, vagyis nem különleges bélyegekből fog állni. A sok millió példányban forgalomba kerülő standard bélyegek a január 1-ével ér­vénybe lépő új árakon, 1, 2, 3 és 6 kopejkás értékben kerül­nek forgalomba. A standard-sorozat első ré­sze hét bélyegből áll, ezek a szovjet nép életét és munkáját ábrázolják. Tervezőjük V. Zav­ialov, a Szovjetunió legidősebb bélyegművásze. A szovjet postabélyeg 40 éves jubileumára (1961-ben) Zavja- lov befejezi a szovjet balettről készülő sorozatát. A standard bélyegeken kívül 1961. januárjában szovjet gyer­mekekkel foglalkozó új sorozat is jelenik meg. Wilhelm Pieck emlékbélyeg az !\Dh-ban A Német Demokratikus Köz­társaságban az új évben első­nek az elhunyt Wilhelm Pieck elnök emlékére bocsátanak ki új bélyeget. Az emlékbélyeg. január 3-án, Pieck 85. születés1-.'1 napján jelent meg, 20 Pfenni­ges értékben, rajta Wilhelm Pieck arcképe, valamint szüle­tésének és elhalálozásának dá­tuma. 1960 legszebb bélyege A Monte-Carlóban megren­dezett nemzetközi bélyeg szép­ségverseny 1960. évi első díját Nagy-Britannia nyerte el egy Erzsébet királynőt ábrázoló bélyeggel. A bélyeg hátteré­ben a windsori kastély látható. A parancsnok felállt, kilépett író­asztala mögül és combját verdesve hangosan nevetett. Végigsétált a kis szobán, s most már harsogva ömlött ki száján a röhej. Fekete-fényesre suvickolt csizmája erősen nyikorgóit, s recsegett a padló is. Hirtelen megállt a fogoly előtt, ar­ca eltorzult, ijesztő feketére válto­zott, sűrű vére a fejébe szaladt: — Ügy ... maga szerint, erről nem is beszéltek. Nem mondta senki, hogy várjon csak, 678-as, szó szerint idé­zem: „a náci hadseregnek befelleg­zett. Egy év múlva Hitler eltűnik, s ha megérjük, új világ flesz. Ez lesz csak örömünnep számunkra”. Eddig az idézet. Hallja, 678-as, nem ismer rá a saját, becses, tulajdon szavaira? A 678-as feszes „vigyázzban” állt, sovány, beesett arcából kísértetiesen ugrották elő fehér szemgolyói. Idős ember volt, testében megrokkant, a harminc évi olvasztármunka alapos nyomot hagyott. Dagadó erektől vi­rított kezei nehéz életről tanúskod­tak. — Kérdeztem! — ordít fel ismét az internáló tábor parancsnoka. — Nem... nem mondtam semmit. — Jól gondolja meg, 678-as/ Ha átadom Franz-nak, akkor... nos? A fogoly nem felelt. Nézte a pa­rancsnok SS-jelzéseit a kabátján. A villanyégő fénye játékosan megcsil­lant rajtuk, s így semmi borzalmasat nem. mutattak. Sem vért, sem könnyet sem embertelenséget, semmit — sem­mit. Hanem a fogoly, többet látott en­nél, s ezért tartotta céltalannak az egész komédiát. Igen, az SS őr jól hallgatózott, valóban mondta, sőt, jó­val többet is. Máskülönben ki tart­sa a lelket ezekben a szerencsétlen emberekben, ha nem a kommunis­ták. Kötelességük még itt, a szöges, villannyal telített drótok mögött is. Legfeljebb ott követett el hibát, hogy nem elég halkan beszélt. De lehet-e halkan beszélni a hitleri uralomról, a gestapóról, a tíz- és tízezernyi in­ternáltról, az ártatlan emberek ez­reinek a kivégzéséről? Nem lehet. Mégis, elővigyázatosabbnak kellett volna lennie. Máskor ... — Szóval, nem beszél, 678-as? Franz! Franz! Az ajtó kinyílt. Alacsony, finom, fehér arcú SS vágódott be: — Ja, Herr Kamandant! — A 678-as tagadja, hogy ... de az nem is lényeges. Értette, őrmester! Majd ha beszélni kíván, akkor hozza vissza. — Javohl, Herr Komandant! Franz szöges csizmája a 678-as há­ta megett kopog. Végigmennek a fo­lyosón, jobbra térnek, még néhány lépés és megérkeznek Franz birodal­mába. Nagy, széles szoba, három ágy, asztal néhány szék. Cementpadlós, s bár mindennap mossák, imitt-amott előbukkan egy-egy vérfolt. A szobában két SS tartózkodik, kártyáznak, az asztalon üveg, enyhe sörszagú a levegő. Az egyik szúrós arcú szeplős legény jól megnézi a foglyot, s röhögve fordul Érámhoz: — Te, Franz, ugyan mi az ördögöt üssünk ezen? Vagy valami különle­ges dolgot találtál ki? Franz mosolyog. Igen diszkréten tud mosolyogni, finom fehér arcán idegesen rángatódzik a bőr. Túl hi­deg ez a mosoly, a szadista mosolya. Apjának, a híres berlini ügyvédnek az arca ilyen, hiába, alma nem esik messze a fájától. — Ne félj. Kari, nem fogsz unat­kozni. ön pedig — fordul a szótlanul álldogáló fogolyhoz — tessék, foglal­A 678-as jón helyet. Ide-ide, az asztal elé, én ide ülök, így ni. Szóval, ne ... vár­junk egy pillanatig. Kari, kérlek, légy szíves, kapcsold be a rezsót. Itt elég hideg van, persze, kint is zord az idő. Elvégre, január közepén já­runk, s ez a jó ember is fázik. Ki tudja, hátha éppen a rezsót válassza ülőkének, ha.... A harmadik SS őr, aki eddig szót­lanul ült egy üres pohárral játsza­dozva, hirtelen feláll. — Mi az, Hans — nevet Karl, a szeplős — ismét rosszak az idegeid? Olyan furcsa vagy mostanában. Igaz, te mindig furcsa vagy. A múltkor valami olyasfélét láttam, hogy rög­tön rád gondoltam. Képzeld, Franz, az egyik internáltnál konzervet ta­láltunk. Azt hazudta a koszos, hogy találta. A mi konzerveink közül való volt. Érted, Franz? — Álmos vagyok és szörnyen fáj a fejem — mondja Hans. — Ami pe­dig a konzervet illeti, ahhoz semmi közöm. Az idegeim pedig, nos, rend­ben vannak. Heil Hitler! Hans kimegy a szobából. A fogoly a pirosló rezsót nézi. Eszébe jutnak az ordítások, amit éjszakánként hal­lottak. íme, a magyarázat. Ki tudja, hány embert ültetett már ez a náci szadista a tüzes rezsóra! A fogoly homlokát izzadtság borít­ja. Nem a haláltól fél, mindennel le­számolt, amikor az internáló tábor kapuja bezárult mögötte. Idős és fá­radt, s ha lélekben erősnek is érzi magát, a teste rokkant, a szív ren­detlenül ketyeg. Kár, igazán kár. hogy talán meg sem éri a nagy na­pot. A szabadság napját. Franz rákoppint az asztalra: — Szóval, hogy is állunk, 678-as? Miről is van szó? — Nem tudok semmiről, őrmester úr! — Hallod, Kari! Nem tud semmit. A 678-as úr nem óhajt nyilatkozni nekünk. Mondhatom, igazán nem szép öntől, hogy néma hallgatásba burkolódzik. Ejnye .., ejnye ... Kari csendesen az öreg ember háta mögé lép. Azután váratlanul oly erővel csap a fogoly tarkójára, hogy az szédülten bukik az asztalra. Az őrmester arcán rángatóznak az izmok, s a fehér mosoly gúnyosan terjeszkedik szájszegletében. Hangja sima, lágy, majdnem behízelgő: — Ejnye, Kari, hát szabad így bán­ni egy úriemberrel? Isten őrizz még egy ütést adni! Ez igazán fáj neki. No, látod, milyen nehezen eszmél. Tölts csak egy pohár sört. Úgy ... úgy.., tessék, itasd meg. Szépen, Kari, ne oly durván, ejnye, csak nem akarod vele megetetni a poharat is. Nem Kari, ilyet nem tesz egy SS. Mi kulturált emberek vagyunk! Ellen­ben látod, hogy reszket szegény, biz­tosan fázik... hidd el, hogy fázik. Kérjük talán meg, hogy vesse le a nadrágját. Kap helyette szép, meleg piros nadrágot. Hiszen úgyis a vörös a színük! Kari ordít: — Nem hallottad, hé, le azzal a nadrággal, úgyis elég büdös lesz a húsod. Nem szeretjük a rongyszagot. És kár a nadrágért is! Mozgás! A fogoly mozdulatlanul ül. Rette­netesen fájt a tarkója, a szive zaka­tolva dörömbölt mellében. Még kába, a szavak értelme nehezen jut el agyáig. Zavaros szemekkel néz maga elé, s ösztönösen megérzi: valaminek a végére jutott. Az a megszaladó, rendetlenül kopogó kis motor a mel­lében nem sokáig működik márf mintha vaskéz szorítaná, markolász- ná a szívét! Es fullad, kevés a leve­gő! .... — Hé! — ordít ismét Kari — ne­ked szóltam, te disznó! • — De Kari, Kértek, ne ordíts — suttog az őrmester — hátha nehezé­re esik felállni a 678-as úrnak. Talán gyenge, vagy éppen beszélni óhajt. Nos?... Vagy úgy, látod, Kari, fázik szegény, meggémberedett a lába, se­gíts neki kérlek, hadd foglalja el méltó helyét... Kari ugrik. Könnyedén karjai alá nyúl a fogolynak és pillanat alatt rádobja az izzó rezsóra. S nyomja, fogja a vézna, csupacsont öregem­bert, hadd süsse, égesse a húsát, a húsát... hadd ordítson, őrjöngjön a fájdalomtól... De mi ez! Franz őrmester hiába várja az ordítást, a kellemes bizser­gést okozó hörgést, a jajgatást! Csend van, iszonyú csend, csupán a sülő hús serceq, s ahogy Kari hirte­len elengedi meglepetésében a fog­lyot, a 678-as arccal a cementpadlóra zuhan. Meg sem mozdul, nem jajong és nem hörög, és nem is fog többé. — Te Franz, tér magához Kari — ez a disznó kibabrált velünk! Ez ab­ban a pillanatban halhatott meg. amikor rádobtam a rezsóra. Hogy a fene... Kari gyakorlott mozdulattal rúg a halottba és a pohár után nyúl. Már- már belerúgna másodszor is, ám Franz megfogja a karját: — Ne, Kari, hagyd békén. Vége van. Mindég mondtam, hogy ne légy durva. Nagyon kérlek, szokj már le a durvaságról. Elvégre kultúrembe- rek vagyunk. Na, prosit! És összekoccintják poharaikat... Holdi János

Next

/
Thumbnails
Contents