Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-22 / 19. szám
Wtt. január 25., vásárnál! wseejSÁG 8 ISiemzetközi szemle A Fehér Ház gazdát cserélt pénteken fényes ünnepsé- L gek közepette új lakó költözött a washingtoni Fehér Házba, a mindössze 43 esztendős milliomos szenátor: John F. Kennedy. A novemberi elnökválasztások eredményeképp véget ért Dwight Eisen- howernek és vele együtt az amerikai köztársasági pártnak nyolcéves uralma. A kiérdemesült tábornok távozásával olyan korszak zárult le az Egyesült Államok történetében, amelyet mind nemzetközi, mind pedig belpolitikai vonatkozásban a fiaskók egész sora jellemez. Az Egyesült Államok tekintélye Eisenhower országosának éveiben a mélypontra zuhant. A köztársasági párt uralma alatt az amerikai imperialisták tovább folytatják görcsös erőfeszítéseiket, hogy ide- ig-órái" feltartóztassák a gyarmati népek felszabadulásának világméretű folyamatát. Fokozták a fegyverkezési versenyt, szították a háborús hisztériát, s a gazdasági nyomás, vagy ha ez sem segített, a fegyveres intervenció segítségével igyekeztek visszaforgatni, vagy legalábbis megállítani a történelem kerekét. A genfi leszex-elé- si értekezlet munkájának sza- botálása, a csúcsértekezlet meghiúsítása, a Kuba, Laosz, Kongó belügyeibe való közvetlen, vagy közvetett beavatkozás, mindmegannyi bizonyítéka a kommunista és munkáspártok Moszkvai Nyilatkozatában foglalt azon megállapításnak, hogy „a jelenkori gyarmatosítás fő támasza az Egyesült Államok”. \ merika jelenleg a gazda- sági depresszió állapotában van. Az ipari termelés 1960 utolsó öt hónapjában 7 százalékkal csökkent. A munkanélküliség még a hivatalos, erősen megszépített adatok szerint is elérte a négy és félmilliót. (Ezt a statisztikát még rontja a rövidített munkahétben dolgozók meglehetősen nagy száma is.) Folytatódott a farmerek eladósodása, amely mint Eisenhhower búcsújelentése megállapítja, 1960 végére elérte a 25,7 milliárd dollárt. Tovább tart az arany kiáramlása az Egyesült Államokból. Amerika aranytartalékainak értéke a legutóbbi adatok szerint 17 600 millió dollár volt, ugyanakkor az Egyesült Államok arannyal beváltandó kötelezettségei elérték a IS 000 millió dollárt. ' Utódjára nem kisebb feladat hárul, mint megkísérelni viszszaszerezni az Egyesült Államok alaposan megtépázott tekintélyét, megállapítani a válság irányzatát, megszilárdítani az ország gazdasági helyzetét. Vajon alkalmas-e e feladatok megoldására John Kennedy? Vajon képes-e, s főleg akar-c változtatni a Fehér Ház új ura azokon a formákon és módszereken, amelyek az Egyesült Államok kül- és belpolitikáját az elmúlt években uralták? Röviden szólva, mit várhat Amerika népe és mit várhatnak a világ népei Kennedy székfoglalójától? Ezek azok a kérdések, amelyek a washingtoni „őrségváltással” kapcsolatban elsősorban felmerülnek. Kennedy szenátor megválasztása után meglehetősen óvatosan viselkedett. Tartózkodott a lelépő kormány utolsó intézkedéseinek bírálatától, kommentálásától. Igyekezett elhatárolni magát példáu1 Eisenhower kubaellenes agresszív lépéseitől. Újonnan kinevezett „utazó nagykövetén”: Averell Harrimanen keresztül értésre adta, hogy a Kínai Népköztársasággal szemben hajlandó rugalmasabb politikát követni, legalábbis a „két Kína” elvéig elmenni. Természetesen ez, s ami a választási hadjárat folyamán elhangzott — túl kevés ahhoz, hogy megítélhessük belőle az új kormány várható külpolitikáját. Az elődök példáinak hosszú sora bizonyítja, hogy a választási ígéretekre igen gyakran rácáfol a választások utáni valóság. Helytelen lenne tehát Kennedy hivatalba lépésétől látványos változásokat várni az amerikai politikában. A z új elnök szorosabban vett kormányának tagjai szinte egytől egyig a legjelentősebb amerikai monopóliumok képviselői. Dean Rusk, az új külügyminiszter például a Rockefeller-alapítvány elnöke, Douglas Dillon pénzügyminiszter a Dillon, Read and Company bankház társtulajdonosa, Robert Me Namara hadügyminiszter a Ford Motors Company elnöke volt. Luther Hodges, az új kereskedelemügyi miniszter textilgyáros, Edward Day postaügyi miniszter pedig biztosítási igazgató volt és hogy a „monopolista egységkormányban” a „munkásosztály” is képviseletet kapjon, Kennedy munkaügyi miniszterré választotta Arthur Goldberg-et, az acélmunkás szakszervezet főtanácsosát, akinek nagy szerepe volt a tavalyi 116 napos acélipar, sztrájk megszüntetésében. Kennedy milliomoskormánya tehát aligha képviseli majd az amerikai kisemberek érdekeit és nem valószínű, hogy tagjai feladják majd a monopóliumok, trösztök, expanziós törekvéseit. Mindenesetre, Kennedy óriási helyzeti előnyben van Eisen- howerrel szemben. Mondhatjuk, „tiszta lappal” indulhat. N. Sz. Hruscsov már közvetlenül megválasztása után hozzáintézett üdvözletében kifejtette: a Szovjetunió kész az TJ—2. incidense és az Eisenhower- korszak alatt elkövetett más provokációk felett napirendre térni és az új kormánnyal új alapokra helyezni a két ország viszonyát. Hajlandó olyan gyümölcsöző baráti kapcsolatot teremteni a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, amilyen Franklin Roosevelt idejében volt. A napokban pedig éppen az amerikai agresziótól legközvetlenebbül fenyegetett Kuba tett egy nemes gesztust az Egyesült Államok felé, azzal a bejelentésével, hogy január 20-án, az új elnök beiktatásának napján megszünteti az általános mozgósítást Kubában. '’Természetesen, a béke 1 minden híve szeretné, ha a Fehér Házba az új bútorzattal, az új elnökkel együtt új szellem is költöznék, a tárgyalások, a megegyezés és a megbékélés szelleme. Azonban a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élése nem lehet pusztán jámbor óhaj, vagy illúzió. A békés egymás mellett élés egyúttal harcot is jelent. Egy pillanatra sem szabad szem elöl téveszteni a Moszkvai Nyilatkozat szavait: „amíg fennáll az imperializmus, fennmarad az agresz- szív háborúk talaja is.” John Kennedy megválasztásával pedig nem szűnt meg a világimperializmus, következésképpen nem szűnt meg az új világháború veszélye sem. Mindez pa- rancsolólag szükségessé teszi, hogy a becsületes emberek százmilliói nap mint nap megvívják a maguk harcát a béke biztosításáért. Olyan helyzetet kell teremteni, amelyben az új amerikai kormány még akkor sem tudja folytatni elődjének dicstelen politikáját, ha különben hajlanék is rá. (MTI) „Egri Ifjúmunkás66 Az iparitanuló-iulczcl lil.SZ-lapjii Hétfőn összeül a TIT Heves megyei elnöksége Háromévenként a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat közgyűlésre hívja meg tagjait, ahol ismertetik az elmúlt időszak munkájának eredményeit, rámutatnak a hiányosságokra, és megjelölik a feladatokat. 1958-tól három esztendő telt el és ezekben a hónapokban az ország valamennyi megyei szervezete az új 1961-es közgyűlésre készül, amelyet áprilisban tartanak meg Budapesten. A közgyűlés előkészítése már megyénkben is javában folyik. Szakosztályi aktívákon beszélik meg a részletfeladatokat, hétfőn, 23-án, 19 órakor pedig a megyei elnökség tart megbeszélést a közgyűlés előkészítésével kapcsolatosan. Eger vízellátásának biztosításáért Hónapokon keresztül panaszkodtak a város peremrészein lakók, hogy a délutáni és esti órákban sem a lakásokban, sem a közkutakból nem ka-n^ak kellő mennyiségű vizet, a város egy meglevő fő kútja ma már valóban nem tudja kielégíteni a város vízszükségletét. Ezért a városi tanács, a megyei tanács képviselői és az érdekelt geológusok a Butler-ház udvarán kijelölték az új fokút helyét. Az Országos Vízikutató és Kútfúró Vállalat megkezdte a munkát és remélik, hogy 40— 60 méter között megfelelő mennyiségű és minőségű vizet kapnak. A készülő új kút vizét a meglevő vízhálózatba vezetik és ezzel biztosítva lesz Eger város vízellátása. Előttünk fekszik az egri Bornemissza Gergely Iparitanuló Intézet KISZ-szervezetének újságja: az „Egri Ifjúmunkás” legutóbbi példánya. Űj lap jelenik meg havonta Egerben és elsősorban azoknak a kezébe kerül, akik az elkövetkező esztendők során iparunk szakmunkásai lesznek. A tartalmas, 16 oldalas kis újságban valójában megtaláljuk mindazt, ami egy „valódi” újságot is újsággá avat. Több cikk foglalkozik a KISZ munkájával: az iskolai év végéig tartó kongresszusi versennyel, a politikai és az atheista kör munkájával. Különösen az utóbbi témával kapcsolatos írás keltett élénk érdeklődést’, — ideje kiküszöbölni az ipari fiatalság tudatából is a természetfeletti erőkbe vetett hitet, hogy minél előbb és minél jobban terjedjen a fény és legyen végre világosság ... A lap egyik erőssége a kulturális vonatkozású írások. Bátor kézzel nyúl az ipari tanulók és az irodalom kérdéséhez, s az egyik osztályban tapasztalt fogyatékosság kapcsán elemzi a jó könyv és a rendszeres olvasás jelentőségét a fiatal fiúk és leányok szellemi, erkölcsi és ideológiai fejlődésére. Az ifjúmunkás a jövőben rendszeres irodalmi rovatot nyit és így is kívánja szolgálni a szocialista kiművelt emberfők sokaságát. Egy másik érdekes cikk a közös éneklés és a zene szerepére, nagy pedagógiai jelentőségére hívja fel az olvasók figyelmét. Néhány jó humorral megírt oldal valóban mosolyt csal az ifjúság arcára. A humor mögött megbúvó szatíra minden bizonnyal megteszi majd a maga nevelő hatását. Egy érdekes cikksorozatot Í9 indít a lap az építészettörténetről. A tanulmánysorozatnak a bevezető közleménye látott most napvilágot. amelynek nyomán valóban érdeklődéssel tekinthetnek az ifjúmunkások a további cikkek elé. Az újságot — természetesen — az ipari tanulókat érintő helyi vonatkozású sporthírek zárják be. A régi forradalmi példákat követi az egri ipari- tanuló-intézet, amikor az 1919-es „Ifjúmunkás” nyomdokain haladva, felvéve annak nevét is, a szocialista pedagógia eszközeivel élve, az ipari tanulóknak egy olyan újságot kíván rendszeresen a kezébe adni, amely valóban nevel, oktat. Reméljük, hogy a további számokban már maguk az ipari tanulók írásai is nagyobb számban kapnak majd helyet a kis lap hasábjain. Joggal elmondhatjuk, hogy’ az új kezdeményezésre büszke lehet az egri iparitanuló-inté- zet KISZ-szervezete, mert példamutatása országos érdeklődést keltett. S. I. — A FÜZESABONYI SZA- BADNÉP Termelőszövetkezetben a múlt évi gazdálkodás pénzhozama kevés híján elérte a három és félmillió forintot. Ebből két és félmilliót a növénytermelés, 675 ezor forintot pedig az állattenyésztés jövedelmezett. Jellemző a szövetkezetre, hogy okosan kihasználták az állam adta lehetőségeket, mert mindezekért 220 ezer forint kedvezményt könyvelhettek el az elmúlt gazdasági évben. Bélyeggyűjtők figyelmébe 1961-es szovjet béljegek Az 1961. évi szovjet postabélyegek első sorozata úgynevezett standard, vagyis nem különleges bélyegekből fog állni. A sok millió példányban forgalomba kerülő standard bélyegek a január 1-ével érvénybe lépő új árakon, 1, 2, 3 és 6 kopejkás értékben kerülnek forgalomba. A standard-sorozat első része hét bélyegből áll, ezek a szovjet nép életét és munkáját ábrázolják. Tervezőjük V. Zavialov, a Szovjetunió legidősebb bélyegművásze. A szovjet postabélyeg 40 éves jubileumára (1961-ben) Zavja- lov befejezi a szovjet balettről készülő sorozatát. A standard bélyegeken kívül 1961. januárjában szovjet gyermekekkel foglalkozó új sorozat is jelenik meg. Wilhelm Pieck emlékbélyeg az !\Dh-ban A Német Demokratikus Köztársaságban az új évben elsőnek az elhunyt Wilhelm Pieck elnök emlékére bocsátanak ki új bélyeget. Az emlékbélyeg. január 3-án, Pieck 85. születés1-.'1 napján jelent meg, 20 Pfenniges értékben, rajta Wilhelm Pieck arcképe, valamint születésének és elhalálozásának dátuma. 1960 legszebb bélyege A Monte-Carlóban megrendezett nemzetközi bélyeg szépségverseny 1960. évi első díját Nagy-Britannia nyerte el egy Erzsébet királynőt ábrázoló bélyeggel. A bélyeg hátterében a windsori kastély látható. A parancsnok felállt, kilépett íróasztala mögül és combját verdesve hangosan nevetett. Végigsétált a kis szobán, s most már harsogva ömlött ki száján a röhej. Fekete-fényesre suvickolt csizmája erősen nyikorgóit, s recsegett a padló is. Hirtelen megállt a fogoly előtt, arca eltorzult, ijesztő feketére változott, sűrű vére a fejébe szaladt: — Ügy ... maga szerint, erről nem is beszéltek. Nem mondta senki, hogy várjon csak, 678-as, szó szerint idézem: „a náci hadseregnek befellegzett. Egy év múlva Hitler eltűnik, s ha megérjük, új világ flesz. Ez lesz csak örömünnep számunkra”. Eddig az idézet. Hallja, 678-as, nem ismer rá a saját, becses, tulajdon szavaira? A 678-as feszes „vigyázzban” állt, sovány, beesett arcából kísértetiesen ugrották elő fehér szemgolyói. Idős ember volt, testében megrokkant, a harminc évi olvasztármunka alapos nyomot hagyott. Dagadó erektől virított kezei nehéz életről tanúskodtak. — Kérdeztem! — ordít fel ismét az internáló tábor parancsnoka. — Nem... nem mondtam semmit. — Jól gondolja meg, 678-as/ Ha átadom Franz-nak, akkor... nos? A fogoly nem felelt. Nézte a parancsnok SS-jelzéseit a kabátján. A villanyégő fénye játékosan megcsillant rajtuk, s így semmi borzalmasat nem. mutattak. Sem vért, sem könnyet sem embertelenséget, semmit — semmit. Hanem a fogoly, többet látott ennél, s ezért tartotta céltalannak az egész komédiát. Igen, az SS őr jól hallgatózott, valóban mondta, sőt, jóval többet is. Máskülönben ki tartsa a lelket ezekben a szerencsétlen emberekben, ha nem a kommunisták. Kötelességük még itt, a szöges, villannyal telített drótok mögött is. Legfeljebb ott követett el hibát, hogy nem elég halkan beszélt. De lehet-e halkan beszélni a hitleri uralomról, a gestapóról, a tíz- és tízezernyi internáltról, az ártatlan emberek ezreinek a kivégzéséről? Nem lehet. Mégis, elővigyázatosabbnak kellett volna lennie. Máskor ... — Szóval, nem beszél, 678-as? Franz! Franz! Az ajtó kinyílt. Alacsony, finom, fehér arcú SS vágódott be: — Ja, Herr Kamandant! — A 678-as tagadja, hogy ... de az nem is lényeges. Értette, őrmester! Majd ha beszélni kíván, akkor hozza vissza. — Javohl, Herr Komandant! Franz szöges csizmája a 678-as háta megett kopog. Végigmennek a folyosón, jobbra térnek, még néhány lépés és megérkeznek Franz birodalmába. Nagy, széles szoba, három ágy, asztal néhány szék. Cementpadlós, s bár mindennap mossák, imitt-amott előbukkan egy-egy vérfolt. A szobában két SS tartózkodik, kártyáznak, az asztalon üveg, enyhe sörszagú a levegő. Az egyik szúrós arcú szeplős legény jól megnézi a foglyot, s röhögve fordul Érámhoz: — Te, Franz, ugyan mi az ördögöt üssünk ezen? Vagy valami különleges dolgot találtál ki? Franz mosolyog. Igen diszkréten tud mosolyogni, finom fehér arcán idegesen rángatódzik a bőr. Túl hideg ez a mosoly, a szadista mosolya. Apjának, a híres berlini ügyvédnek az arca ilyen, hiába, alma nem esik messze a fájától. — Ne félj. Kari, nem fogsz unatkozni. ön pedig — fordul a szótlanul álldogáló fogolyhoz — tessék, foglalA 678-as jón helyet. Ide-ide, az asztal elé, én ide ülök, így ni. Szóval, ne ... várjunk egy pillanatig. Kari, kérlek, légy szíves, kapcsold be a rezsót. Itt elég hideg van, persze, kint is zord az idő. Elvégre, január közepén járunk, s ez a jó ember is fázik. Ki tudja, hátha éppen a rezsót válassza ülőkének, ha.... A harmadik SS őr, aki eddig szótlanul ült egy üres pohárral játszadozva, hirtelen feláll. — Mi az, Hans — nevet Karl, a szeplős — ismét rosszak az idegeid? Olyan furcsa vagy mostanában. Igaz, te mindig furcsa vagy. A múltkor valami olyasfélét láttam, hogy rögtön rád gondoltam. Képzeld, Franz, az egyik internáltnál konzervet találtunk. Azt hazudta a koszos, hogy találta. A mi konzerveink közül való volt. Érted, Franz? — Álmos vagyok és szörnyen fáj a fejem — mondja Hans. — Ami pedig a konzervet illeti, ahhoz semmi közöm. Az idegeim pedig, nos, rendben vannak. Heil Hitler! Hans kimegy a szobából. A fogoly a pirosló rezsót nézi. Eszébe jutnak az ordítások, amit éjszakánként hallottak. íme, a magyarázat. Ki tudja, hány embert ültetett már ez a náci szadista a tüzes rezsóra! A fogoly homlokát izzadtság borítja. Nem a haláltól fél, mindennel leszámolt, amikor az internáló tábor kapuja bezárult mögötte. Idős és fáradt, s ha lélekben erősnek is érzi magát, a teste rokkant, a szív rendetlenül ketyeg. Kár, igazán kár. hogy talán meg sem éri a nagy napot. A szabadság napját. Franz rákoppint az asztalra: — Szóval, hogy is állunk, 678-as? Miről is van szó? — Nem tudok semmiről, őrmester úr! — Hallod, Kari! Nem tud semmit. A 678-as úr nem óhajt nyilatkozni nekünk. Mondhatom, igazán nem szép öntől, hogy néma hallgatásba burkolódzik. Ejnye .., ejnye ... Kari csendesen az öreg ember háta mögé lép. Azután váratlanul oly erővel csap a fogoly tarkójára, hogy az szédülten bukik az asztalra. Az őrmester arcán rángatóznak az izmok, s a fehér mosoly gúnyosan terjeszkedik szájszegletében. Hangja sima, lágy, majdnem behízelgő: — Ejnye, Kari, hát szabad így bánni egy úriemberrel? Isten őrizz még egy ütést adni! Ez igazán fáj neki. No, látod, milyen nehezen eszmél. Tölts csak egy pohár sört. Úgy ... úgy.., tessék, itasd meg. Szépen, Kari, ne oly durván, ejnye, csak nem akarod vele megetetni a poharat is. Nem Kari, ilyet nem tesz egy SS. Mi kulturált emberek vagyunk! Ellenben látod, hogy reszket szegény, biztosan fázik... hidd el, hogy fázik. Kérjük talán meg, hogy vesse le a nadrágját. Kap helyette szép, meleg piros nadrágot. Hiszen úgyis a vörös a színük! Kari ordít: — Nem hallottad, hé, le azzal a nadrággal, úgyis elég büdös lesz a húsod. Nem szeretjük a rongyszagot. És kár a nadrágért is! Mozgás! A fogoly mozdulatlanul ül. Rettenetesen fájt a tarkója, a szive zakatolva dörömbölt mellében. Még kába, a szavak értelme nehezen jut el agyáig. Zavaros szemekkel néz maga elé, s ösztönösen megérzi: valaminek a végére jutott. Az a megszaladó, rendetlenül kopogó kis motor a mellében nem sokáig működik márf mintha vaskéz szorítaná, markolász- ná a szívét! Es fullad, kevés a levegő! .... — Hé! — ordít ismét Kari — neked szóltam, te disznó! • — De Kari, Kértek, ne ordíts — suttog az őrmester — hátha nehezére esik felállni a 678-as úrnak. Talán gyenge, vagy éppen beszélni óhajt. Nos?... Vagy úgy, látod, Kari, fázik szegény, meggémberedett a lába, segíts neki kérlek, hadd foglalja el méltó helyét... Kari ugrik. Könnyedén karjai alá nyúl a fogolynak és pillanat alatt rádobja az izzó rezsóra. S nyomja, fogja a vézna, csupacsont öregembert, hadd süsse, égesse a húsát, a húsát... hadd ordítson, őrjöngjön a fájdalomtól... De mi ez! Franz őrmester hiába várja az ordítást, a kellemes bizsergést okozó hörgést, a jajgatást! Csend van, iszonyú csend, csupán a sülő hús serceq, s ahogy Kari hirtelen elengedi meglepetésében a foglyot, a 678-as arccal a cementpadlóra zuhan. Meg sem mozdul, nem jajong és nem hörög, és nem is fog többé. — Te Franz, tér magához Kari — ez a disznó kibabrált velünk! Ez abban a pillanatban halhatott meg. amikor rádobtam a rezsóra. Hogy a fene... Kari gyakorlott mozdulattal rúg a halottba és a pohár után nyúl. Már- már belerúgna másodszor is, ám Franz megfogja a karját: — Ne, Kari, hagyd békén. Vége van. Mindég mondtam, hogy ne légy durva. Nagyon kérlek, szokj már le a durvaságról. Elvégre kultúrembe- rek vagyunk. Na, prosit! És összekoccintják poharaikat... Holdi János
