Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-19 / 16. szám

1961. január 19., csütörtök NÉPÚJSÁG l 5 Változások Gyöngyösön 5. Vita a teknő mellett Úgy kezdődött a dolog, hogy bementem a Dimitrov Tsz iro­dájába. Tele volt mind a két szoba, alig lehetett-beférni az ajtón. Egy pipás ember esibu- kolt az ajtó melletti széken, s a belső szobába mutatott: — Tessék csak, amott van az elnök. — Ott is volt valóban, a frissen belépett tagok ügyeit intézte, felvilágosításokat, ma­— Hogy tetszik mondani? — kérdem kíváncsian. , — Mondom, semmiért, — így az öreg. — Az amit keres, még a ruhára is kevés, hát még a stafírung ... Ilonka megigazítja kötényét, aztán kicsit zavartan szól bele a dologba: — Hatszáz forint előleget kaptam minden hónapban. Kiss László, a Dimitrov Tsz elnöke, Bodor János gazdával beszélget, aki csak néhány napja tagja a szövetkezetnek. gyarázatokat osztogatott a mil­lió kérdésre. De lehet-e ezt a tengernyi kérdést ilyenkor rossz néven venni, amikor az ember belecseppen egy számá­ra eddig ismeretlen világba, s azt mondják neki: — Nézd csak! Ezentúl itt élsz majd te is közöttünk, meglásd, jobb lesz ez, mint volt annak idején a régi. — Hát hogyne érdeklődne, kérdezősködne, méghozzá ha jobb életet, sor­sot is Ígértek annál, amit ott­hagyott „tegnap”. Mondom, az elnökkel váltot­tam néhány barátságos szót, aztán arra kértem, mondjon, mutasson nekem egy fiatalt, aki már legalább néhány hó­napja a szövetkezetben dolgo­zik és meg is fogja a dolog vé­gét — Mennyi kell, hány név — kérdez az elnök —, miközben ceruzájával sebesen végigsza­lad a falon függő munkaegy- ■égkimuta fáson. — No, itt van például Pilínyi Ilona, áll meg a ceruzája az egyik név mellett Most ugyan otthon vannak, ő is, a többiek Is, de ha nem restelli... Nem restelltem és elindul­tam az ONCSA-telepre. Bekopogtattam. Tágas kony­hában a mama kivételével együtt volt a család. A gazda a tűzhely mellett üldögélt ko­moran, az egyik fiatalember békésen aludt egy másik — egy diáksapkás legényke — ott állt a konyha közepén, Ilonka pedig mosott a teknő mellett Kedves volt a kislány, s látha­tóan szívesen fogadott a „házi­bál kellős közepén” is. — Tudna időt szakítani né­hány percre. — Szívesen, legalább pihe­nek — válaszolja, aztán, hogy kollégámnál megpillantja a fényképezőgépet elmosolyo­dik. — Csak nem fényképezni akarnak? — Azt is — mondom neki, mire ő beszalad a szobába és nőkhöz nem illő tüneményes gyorsasággal visszatér „fény­képre kész állapotban”. Fényképeztünk, aztán beszél­gettünk, pontosabban nem is mi, hanem a papa, alá elége­detlenül jegyezte meg: — Csak dolgoznak ezek is semmiért? igaz, meg is dolgoztam érte. A kertészetben, a zöldségek körül jobbadán lányok vagyunk, az­tán nem könnyű a munka. — Mi az hatszáz forint hát mondja meg, mi az? — veti a szót megint a tűzhely mellől szúrósan az öreg. — No, de zárszámadás is van a világon -r- mondom, mire a kislány is helyesel, aztán elme­séli, hogy tulajdonképpen már­ciustól dolgozik a tsz-ben, az­óta kapja rendszeresen a hat­száz forintokat * ahogyan ő számolta, havi jövedelme 1250 —1300 forintot tesz ki. Ránézek a gazdára, de ő még mindig fagyos arccal ül előbbi helyén. — Az még ruhára sem elég — jegyzi meg most már sokkal csendesebben, ahogy Ilonka ki­mondja az ezerkétszázötvenet. — Mennyit kapna, ha üzem­Pllínyi Ilona 250 munkaegy­séget szerzett a Dimitrov Tsz- ben tíz hónap alatt ben dolgozna — kérdem? — Még annyit se — válaszol a diákfiú, s észrevehető figye­lemmel érdeklődik a beszélge­tés iránt. — És ha teszem azt, tanítónő, vagy éppenséggel tisztviselőnő lenne? Meglepi őket a kérdés. —- Mennyit keres egy tanító­nő? — ül fel a legény az ágyon és odébbtolja az asztalról a csillogó tetejű tangóharmoni­kát 1100 külföldi szakfolyóiratot figyeltetnek Gazdag és értékes műszaki Irodalommal rendelkezik a Gyöngyösi Állami Építőipari Vállalat A vállalat műszaki könyvtára 1901-től kezdődően • vállalati dolgozók által meg­határozott speciális témák iro­dalmát mintegy 1100 külföldi szakfolyóiratban megfigyelteti ■s Országos Műszaki Könyvtár dokumentációs osztályával. A Gyöngyösi Építőipari Vállalat e lépése elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt nagy jelentőségű, mert ezáltal is biz­tosítani tudják a dolgozók munkájának elvégzéséhez szük­ségesnek tartott külföldi szak- irodalomban való fokozottabb elmélyülést. — Egy fillérrel se többet, mint ez a kedves kislány, akit itt lát maga előtt a teknő mel­lett. — Ilonka elmosolyodik, a legény nagyokat hallgat. — Egy tanítónőnek köny- nyebb, az meleg helyen van. nem dolgozik — replikázik megint a bácsi, de most már többen is pártomra állnak a beszélgetők közül. — Mi az, hogy nem dolgo­zik, mi az, hogy könnyebb a tanítónő munkája? — Ezt nem én mondom, ezt érzik mind­annyian. — Hát nincs is éppen semmi baj, csak... — mondja Ilonka, aztán kimosott tenyerét néze­geti. — Nem keresünk rosszul, tu­dom én azt, a többiek is meg­keresnek annyit a tsz-ben, ők is szeretnek dolgozni, mert ugye, a pénz, a pénz az kell mindnyájunknak, különösen, ha már tizennyolc esztendős elmúlik a lány. Igen, igen. Sok minden kell. s bizony, a mai lányok igényei­hez elkelne a havi háromszor ezerkettőszázötven is ... De így vannak a legények is, mert ugye, itt van egy ilyen tangóharmonika és egy-kettőre kimondják érte ax üzletben a háromezer forintot... Ilonka mosolyog, a fiúk ne­vetnek, ők már megértik, hogy hol nem stimmel a „számadás” és hogy ha nem is olyan sok a2 az „ezerkétszázötven” havonta egy „tizennyolc éves” lánynak, de mégis igen tisztességes ke­reset, amivel egy pillanatig se szégyenkezhet se Honka, se a szövetkezet. S/.alav István (Folytatjuk.) „l«61-ben az állam csak­nem két és fél milliárd fo­rintot fordít lakásépítésre. Állami kivitelezésben éa magánerőből összesen több mint 46 000 lakás építése fejeződik be." NEGYVENHATEZER lakás... Magasabbfokú kényelmet biz­tosító és jobb minőségű lakás. Ezt a hatalmas számot arányo­san elosztva, arra az ered­ményre jutunk, hogy második ötéves tervünk első esztende­jének mindén egyes napján átlagban véve 126 új lakásba költözhetnek be a boldog tu­lajdonosok. A 15 éves lakás­fejlesztési terv során állami és magánerőből építeni kell: a második ötéves tervben 250 ezer lakást, az utána követke­zőben 350 ezret, majd a negye­dik ötéves terv időszakában 400 ezer lakást. Ez azt jelenti, hogy a 15 év alatt a lakosság mintegy 40 százaléka újonnan épült lakásba költözhet. Az or­szág összes városaiban és ipari központjaiban gyakorlatilag megoldódik a lakáskérdés. Mert mint Kádár elvtárs is mondotta az MSZMP VII. kongresszusán: „a 15 éves la­kásépítési terv megvalósításá­val minden önálló, lakásra igényt tartó család” a lakások­hoz hozzájuthat. Másfél év­tized alatt többet építünk, mint a városok és a munkás-köz­pontok egész jelenlegi lakterü­lete. Ez a méreteiben és ará­nyaiban egyaránt grandiózus munka jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy — amint Kádár János elvtárs a Köz­ponti Bizottság beszámolójá­ban kifejtette — a lakosság életkörülményeit hatékonyan megjavítsuk, s a győzelmes Szocializmus korszakához és a kommunizmus építéséhez mél- életkörülményeket biztosít­sunk hazánk egész népének. PARTUNK — amelynek po­litikáját dolgozó népünk szün­telenül növekvő anyagi és kul­turális szükségleteinek kielégí­téséről való állandó gondosko­dás jellemzi, — nem véletlenül állította előtérbe a lakásépítés kérdését. Országunk lakossága közeledik a tízmilliomodik ízámhoz. Ugyanakkor az élet- színvonal emelkedése is meg­növelte a dolgozók lakásigé­nyeit A kiteljesedő szocialista társadalomban természetes do­log az, hogy a szocialista építés ikeréinek eredményeként emelkedik a dolgozó nép élet- színvonala, fejlődnek és ja­vulnak az emberek munka- és életkörülményei. Az egész őr­lőt átfogó, a párt vezette 100000 televízió cs 160000 vádié kerül az üzletekbe az idén Nagy sorozatban készül a Tavasz televízió A belkereskedelem statiszti­kái szerint minden évben 6ok ezerrel emelkedik a rádió-, te­levízió-, lemezjátszó és magne­tofon vásárlók száma. Igen sok érdeklődő igényét azonban az üzletek az ipar hiányosságai miatt nem elégíthették ki. ígé­ret maradt az elmúlt esztendő­ben például a Tavasz televízió és az Ipari Műszergyár lemez­játszóval egybeépített újfajta rádiókészüléke is. Az idén a kereskedelem ar­ra törekszik, hogy az egyen­letes áruellátáson kívül ezeket az adósságokat is pótolja. A A tervek szerint ebben az év­ben összesen 100 000 televízió- készüléket és 160 000 rádiót gyárt az ipar. A rádiók „csa­ládja” a tavalyihoz képest újabb tagokkal nem bővül, de esetleges új televíziókészülék­típusokról még nem döntöttek. A székesfehérvári Villamossá­gi-, Televízió- és Rádiókészü­lékek Gyára mindenesetre vál­lalta, hogy tavalyi adósságát a Tavasz televízió az idén már nagy sorozatban gyártja. Az Orion Gyár a kereskede­lem kérésére módosította ez Szép kis klub! Angliában, a klubok országá­ban, a londoni édesanyák klu­bot létesítettek, amely az ab­lakok külső párkányára erősít­hető „drótketreceket” kölcsö­nöz a tagoknak. A „ketrecek­be” helyezik a csecsemőket és így állandóan friss levegőn le­hetnek. Sok fiatal anya viszont bor­zadva nézi majd az ötödik vagy hatodik emeletre „kiag­gatott” bébiket. évi tervét. Az eredeti elkép­zelés szerint a nagyhírű gyár­ban az idén már nem készült volna rádió, csak televízió. Az elmúlt év legnépszerűbb rá­diója, az Orion AR—612-es iránt azonban oly nagy az ér­deklődés, hogy elhatározták: az idén ismét gyártják, sőt még az AR—322-es típusú ké­szüléket is. A kereskedelem kívánságára a rádiógyárak megszigorítják a készülékek minőségi ellenőrzé­sét is. Különös gondot fordí­tanak a híradástechnikai gyá­rak ebben az évben gyártmá­nyaik külsejére. Mind a rá­dióknál, mind a televízióknál előnyben részesítik a közönség által kedvelt, modem formá­kat és színeket. Az újság kérdez illetékes válaszol A Népújság január 11-i szá­mában a „Noteszlapok” című rovatban cikk jelent meg, ahol a cikk írója felveti, hogy nem talál választ arra a kérdésre, vajon miért nem igazolhatja — családipótlék folyósítása szempontjából — az SZTK előtt közvetlenül saját maga a saját személyi igazolványából, a saját gyereke eltartásál. Megemlíti még a cikk azt :s, hogy a tanács a személyi iga­zolványból három perc alatt kiállította a kérdéses igazol­ványt. Fenti cikkre az SZTK egri Alközpontja, mint illetékes, az alábbiakat válaszolta: Az idevonatkozó rendelke­zések értelmében családi pót­lék annak a dolgozónak jár aki háztartásában legalább két gyermeket eltart, illetve az el­tartásukról gondoskodik. A személyi igazolványban nincs olyan adat, amely a gyermek eltartását igazolná, sőt a 16 éven felüli, vagy az idegen, nevelt gyermekek itt egyáltalán nincsenek is fel­tüntetve, pedig sok esetben ezek után is folyósítunk csa­ládi pótlékot. Az igazolásokat a tanács szakigazgatási szerve adhat­ja ki, vagy helyette — ha szük­séges adatokról közvetlen tu­domása van — a lakóbizott­ság és a vállalat szakszervezeti bizottsága. Tudomásunk sze­rint Egerben a lakóbizottság nincs ilyen joggal felruházva és a szakszervezeti bizottságot is a rendelkezés csak újabban bízta meg ezzel a jogkörrel. Lényegében tehát marad az alapeljáró, a tanácsi szerv, ahol az eltartási igazolványt kiadhatják. Az igazolványt vi­szont csak a személyi igazol­vány alapján kiállítani nem lehet. Jelen esetben a tanács azért nem nyomozott az eltar­tást illetően, mert közvetlen tudomása van arról, hogy a cikk írója saját háztartásában tartja el a két gyermeket, így nemcsak a személyi igazol­ványra támaszkodott az iga­zolvány kiállításakor. WWWVAAA/VWWVAA^AAA'vWWWWVAAAAAAAAAAA/VAAAAAAAAAWVWW Lakás és életmód építőmunka egyik hajtóereje éppen az, hogy magunknak építünk, — a szocialista iparo­sítás, a mezőgazdaság szocia­lista átalakítása, a szocialista kultúrforradalom gyümölcseit az anyagi és szellemi javak létrehozói élvezik. A munka­termelékenység fokozódásának, az önköltség csökkentésének és a különböző megtakarítások­nak az eredménye, kézzel fog- hatóan testesül meg a nemzeti jövedelem növekedésében, a fogyasztási alap bővülésében, a reálbér emelkedésében, a társadalmi-kulturális beruhá­zások és juttatások szaporodá­sában. Ezt jelzi a hatalmas méretű és állandóan fokozódó ütemű lakásépítés is. A lakáskérdés megoldása fontos tényezője a szocialista építés kiteljesítésének, a szo­cialista életforma kialakításá­nak. Az új lakásépítkezések a szocialista társadalom életfor­májához, életmódjához bizto­sítják a megfelelő keretet. A pártkongresszus határoza­ta és a népgazdaságfejlesztési tervre vonatkozó irányelvei tu­dományos alapossággal és kö­rültekintéssel, mindenre kiter­jedő figyelemmel biztosítják a feltételeket a nagyszabású terv valóraváltásához. Az 1958-as színvonalhoz képest, az ipari termelés 1965 végére 65—70 százalékkal emelkedik. Az épí­tőanyagipar már ebben az év­ben 8,5 százalékkal növeli ter­melését; a termelési költsége­ket az ipar valamennyi ágában 2 százalékkal kell csökkenteni. összesen több mint 46 ezer lakást kell felépítenünk. Ez havonta majdnem négyezemyi lakást jelent... Meg tudunk-e birkózni a fel­adatokkal? A LEGFEJLETTEBB, leg­korszerűbb építkezési módsze­rek széleskörű alkalmazásával eleget teszünk tervkötelezett­ségünknek. A magas műszaki színvonalú tervrajzok kellő időben való biztosítása, a szer­vezési munkák megjavítása, az előregyártott elemek felhasz­nálása, a gépesítés fokozása meggyorsítja a kivitelezések ütemét. Ugyanakkor csökkenti az önköltséget, s a minőségi igények kielégítését is bizto­sítja. Napjainkban — bár a statisz­tikai adatok az építőipar terv­teljesítéséről adnak számot, — egyre több panasz merül fel az építővállalatok munkájával szemben. Sietős, felületes, kap­kodó, „hajrá” munkát végez­nek az építőmunkások. Itt mindjárt hadd említsem meg az egri Bartók Béla téri új is­kola építésénél hallottakat. Mo­dem stílusú tornatermet épí­tettek fel a munkások a „rossz­templom” szomszédságában. De a tornateremben, tudomá­som szerint, még most sem tornázhatnak a diákok, mert a tetőzet beázott. A tervező nem gondolkozott ésszerűen, vagy a kivitelezés rossz? De elég sokat panaszkodnak az új háztömbök lakói is — a bosszantó hiányosságok miatt. Ezt meg kell szüntetni. A párt- kongresszus irányelvtervezete, s az ötéves népgazdaságfejlesz­tési terv hangsúlyozza a laká­sok minőségének fontosságát. Olyan lakásokat kell építeni, amelyekben a dolgozók kényel­mesen, kulturáltan, a korszerű igényeknek megfelelően élhet­nek. Az új lakások tulajdono­sainak örömét hatványozza az, hogy a tervezők egyre körül­tekintőbben gondoskodnak a tér megfelelő kihasználásáról, biztosítják a korszerű lakás­kultúra kellékeit és mind ke­vesebbet kell majd bosszan­kodni egyes belső szerelési munkák tökéletlensége miatt. MINDEZ természetesen a lakásépítés anyagi részéhez tartozik, — de elválaszthatat­lan a lakásépítésnek az élet­formára gyakorolt hatásától. A lakásigények kielégítése, a lakáskérdés megoldása nyil­vánvalóan erősíti a dolgozók szocialista öntudatát, még kézzelfoghatóbbá és szembeöt- lőbbé teszi pártunk és kormá­nyunk mélységes szocialista humanizmustól áthatott poli­tikáját, növeli a megvalósítá­saink fellett érzett büszkesé­get A hazánkban folyó lakás- építkezések méreteit és nagy­ságát pontosan ki lehet fejez­ni a számok nyelvén. A szá­mok azonban — bármily nagy is a szerepük tervszerűen fej­lődő szocialista társadalmunk életében — nem tükrözhetik vissza az új, napfényes, ké­nyelmes lakásokba köllöző dolgozók örömét, életfeltéte­leinek javulását, azt a többle­tet, amit a korszerű, modern, világos tömbházakban kapott lakás a felszabadulás előtt épí­tett elavult, kiöregedett ház­hoz viszonyítva jelent. Új lakónegyed épült az egri Gólya utcában, tovább bővítik az Egészségház utcai lakótele­pet és új házak építését kezd­ték meg a Hadnagy utcai sporttelepen is. Ezek az új tömbházak és tömbház-negye- dek megváltoztatják városunk arculatát. Hasonló építkezések­kel találkozunk Gyöngyösön és Hatvanban is. A modem építészeti megoldások, a tető- és homlokzat kiképzések, a vi­lágos, vonzó és derűt árasztó pasztell színek (nem a „papa- gály”-házakra gondolok!) esz­tétikailag is jelentősek, és a szocialista városépítés harmó­niáját és szépségét érzékelte­tik, az újjáalakuló élet emberi tartalmait. LAK AS ÉS ÉLETMÓD... Kétségtelen, hogy a nagymé­retű és fejlett színvonalú épít­kezés — része a művelődési munkának. Része, hiszen sze­repe van a szocialista műve­lődés még kedvezőbb feltéte­leinek megteremtésében. A la­káskultúra fejlődése egymagá­ban is fokozza az életmód kulturáltságát. Gondolok itt elsősorban a beépített bútorok­kal felszerelt lakások építésé­re. Az ilymódon felszerelt la­kások nemcsak a lakótér kedvező kihasználásáról, ha­nem az újonnan épített tömb­házaink nagy részében meg­található rádió- és televízió­antenna és — itt-ott előfor­duló beépített könyvszekrény — az életszínvonal emelkedé­séről és a kulturális igények növekedéséről egyaránt valla­nak. Ezek a látszólagos „apró­ságok” — a szocialista társa­dalom felsőbbrendűségének beszédes jelei. Az új lakásokban élő dolgo­zókhoz könnyebben és gyor­sabban jutnak el a kultúra értékei, az irodalom és művé­szet alkotásai. A „megszer­kesztett, szép szilárd jövő" — amelyről József Attila, a költő álmodott, s amely ma a ke­zünk nyomán formálódik, min­den munkaterület dolgozóinak összehangolt erőfeszítéseit igényli. Az épftőmunkás, aki a modem technika vívmányait alkalmazva új lakások falait rakja fel, s a művész, aki a friss falak közt a rádióban fel­csendülő zeneművet, verset, el­beszélést alkotja, azt a célt — a szocialista társadalom embe­reinek szebb és jobb életét, megvalósításaink nagyszerű­ségéhez méltó életformájának kialakítását szolgálja. Patakj Dezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents