Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-14 / 294. szám

1960. december 14., szerda NEPCJSÁG 3 Körséta a tízéves Megyei Kórházban December első napjaiban emlékeztek meg az egri kór­ház dolgozói az állami tulaj­donba vétel 10. évfordulójá­ról. Ez alkalomból tudomá­nyos ülésen és gazdasági an- kéton vitatták meg az orvos- tudomány néhány újabb ered­ményét és a kórházi gazdál­kodás időszerű kérdéseit és feladatait. Meglátogattuk a jubiláló kórházat, hogy közelebbről megismerkedjünk hétköznapi munkájával, működésével, gondjaival. Több vállalat organizmusával felér ... A kórház vezetői szemlélte­tően bizonyítják, milyen bo­nyolult, sokoldalú szerkezet ez a modern, nagy fejlődésen át­ment intézmény. A betegek korszerű gyógyításának szolgá­latában sokirányú munkát vé­geznek: gyógyítanak, taníta­nak, tudományos-kutató mun­kát végeznek, komoly gazda­sági problémákat oldanak meg. nehéz szervezési kérdéseket rendeznek. A kórházi gyógyító munka egy sokszínű, sok ágú üzem összehangolt, szilárd egy­ségben való tevékenységének eredménye. Tizennyolc gyógyí­tó, illetve diagnosztikai osztály mellett több olyan üzemegység összehangolt működése szolgál­ja a betegellátást, melynek ka­pacitása egyenként nagyobb, mint egy kisebb vállalaté. Az élelmezési csoport naponta 1500 adag ebédet készít el, méghozzá úgy, hogy 8—10 faj­ta diétát ad. Nagyobb tehát, mint az Üzemélelmezési Válla­lat. A kórház mosodájának méretei és termelési kapacitá­sa is meghaladja az Egri Pa­tyolat Vállalatét, a műszaki csoport egy kisebb vegyipari ktsz termelési tevékenységének megfelelő munkát végez, a kórház kertészete pedig egy város parkjait tudná ellátni vi­rágokkal és dísznövényekkel. A kórházi gyógyszertár tevé­kenysége nagyobb mint egy át­lagos közforgalmú patikáé. Anyagellátási problémáik sem utolsók, mert a kórház árufor­galma túlhaladja az 5 millió forintot. 80 vállalattal, intéz­ménnyel és hivatallal állanak rendszeres kapcsolatban. Újszerű szervezési formák Az irányítás és munkaszer­vezés feladatainak maradék­talan elvégzését segítik a tudo­mányos — továbbképző bizott­ság, a szervezési bizottság, ma­ga a főorvosi kar, mint tanács­adó testület. Maguk a dolgozók is aktívan részt vesznek a ve­zetés, nevelés és ellenőrzés munkájában. értekezletek mellett társadal­mi tulajdonyédelmi bizottság, társadalmi bíróság, nővéretikai bizottság ad lehetőséget arra, hogy a dolgozók aktívan közre­működjenek a munkafegyelem és a szocialista munkaerkölcs megszilárdításában, részt ve­gyenek a kórház mindennapi gondjainak, feladatainak fel­mérésében és megoldásában. Szociális gondozás A betegen kórházba kerülő dolgozó személyi, ügyes-bajos dolgainak elintézését a szociá­lis gondozónő segíti, aki a ma­gára maradt és elhagyott be­teg helyett elintézi a család, hivatalos és személyes termé­szetű ügyeiket. A beteg a kórház hatósuga- rában marad akkor is, amikor a kórházat elhagyja. A kórház irányítása alatt működő ren­delőintézet és körzeti orvosi hálózat gondoskodása háztól házig kíséri a beteget. Ilyen körülmények között joggál be­szélhetünk arról, hogy elsősor­ban a kórháznak a betegekhez való kapcsolata változott meg alapvető módon az utolsó 10 esztendőben. Az államosítás után már nem adakozásból és támogatásra szoruló állapotban él és dolgo­zik a megyei kórház, nem függ­vénye bizonytalan pénzforrá­soknak, hanem működését, fej­lődését az egyre növekvő nem­zeti jövedelem határozza meg. Ahogyan a fejlődés üteme ha­tározza meg a nemzeti jövede­lem gyarapodását, úgy szabja meg a nemzeti jövedelem a kórház fejlődésének iramát. A fejlődés iramát sok min­den jelzi. Tíz év alatt négy­százzal gyarapodott az ágyak száma. Az egriek évek óta szemmel tarthatják azt az épí­tési munkát, amely az I. sz. kórház területén folyik. A nagy épülettömböt korszerűsí­tették, az elérett épületrésze­ket kicserélték, több millió fo­rintos költséggel az elmeosz­tály helyén korszerű, új, 110 ágyas szülészeti-nőgyógyászati osztályt létesítettek. Jellemző adat, hogy har­mincezer kisebb-nagyobb or­vosi készülék, műszer és vizs­gáló eszköz található a kórház­ban. Ezeknek az együttes érté­ke meghaladja a hat és félmil­lió forintot. Ha ehhez hozzá­tesszük, hogy a készülékek és műszerek mintegy 90 százalé­kát az államosítás óta szerez­ték be, akkor meggyőzően iga­zoltuk a fejlődést és annak he­lyes irányát. A kórházban folyó tudományos munka egyik reprezentatív eredménye az, hogy a tízesztendős jubi­leumra több mint 400 oldal terjedelmű évkönyvet adhattak tású kötet hű tükörképe és bi­zonyítéka a kórházban folyó orvosi tevékenység színvonalá­nak. Az évkönyvben beszámo­lókat találhatunk a gyógyító osztályok munkájáról, tevé­kenységük fejlődéséről, a kór­házban folyt tudományos ku­tató munka kimagasló eredmé­nyeiről, a kórházi üzemszerve­zési kérdésekről, ez utóbbival jelezve azt az igényt, hogy a gyógyítási feladatok jó ellátá­sa elválaszthatatlan az üzem- gazdasági és üzemszervezési kérdések korszerű rendezésé­től. A tízesztendős megyei kór­ház büszkén vallja szellemi elődjének a XVIII. századbeli Markhot-féle indítást, az egri scola mediciálist, mert úgy ér­zi, hogy az a munkásság, amit a kezdeményező és nagy távla­tokban is helyesen látó egy­kori megyei főorvos, Markhot Ferenc kora viszonyai közt ki­gondolt és megvalósított, mo­dern változatban, a mai körül­ményeknek megfelelően és a nép javára tíz éve folyik eb­ben az intézményben. A nagy orvoselőd, Markhot Ferenc em­lékének adandó tisztelet és példája ébrentartása céljából a kórház orvosi kara Markhot emlékérmet alapított. Az emlékérmet minden esz­tendőben a hazai tudományos élet egy-egy olyan kiválóságá­nak adományozzák, akiknek egyrészt életútja, tudományos tevékenysége méltó Markhot nagyságához, másrészt munká­jával közvetlen segítséget adott az egri kórház orvosai­nak saját munkájuk, tudásuk, felkészültségük magasabb színvonalra emeléséhez. A tíz- esztendős évforduló alkalmá­ból az első Markhot emlék­érmet dr. Sós József, Kossuth- díjas egyetemi tanárnak, az Egészségügyi Tudományos Ta­nács elnökének adományozták. Sós professzor falusi körzeti orvosként kezdte pályafutását. Innen jutott el a magyar orvosi tudományos élet legmagasabb irányító posztjára. Néhány morzsát tettünk az olvasó elé, amit az egykori, 28 ágyas ispotályból ezerszáz ágyas gyógyító nagyüzemmé fejlődött egri kórházban tett körsétánk során láttunk és hallottunk. Ezeket leírni és közölni a nyilvánossággal — kedves kötelesség, önkéntele­nül is dicséret azoknak, akik a megyei kórház fejlődésén hivatásszerűen, és teljes ere­jüket adva dolgoznak — fá­radoznak. F. A. Eger város anyakönyvéből Születtek: Nagy Erika,. Csuhány Károly. Kiszóly Gábor, Demeter Katalin Zsuzsanna, Zélity Erzsébet, Kovács József, őszi Erzsébet, Menyhárt István, Angyalos Erzsé­bet, Mága György, Szarvas András Árpád, Nagy Katalin, Nahócziky Mária, Hoppál Anikó, Danó Dónál, Bodnár Katalin, Farkas Csillag Ju­dit, Dongó Marianna, Bódi Márta, Veres László József, Szecskó István Pál, Szamosi Gábor Tamás, Ka­kukk Mária Ágnes, Varga Katalin, Keskeny Katalin Erzsébet, Nagy István, Kotán György, Radácsi Bé­la, Evellei Erzsébet, Rácz Mária. Enyedi Judit Erzsébet, Bak László Tamás, Szundi Magdolna Gabriel­la, Gál Mária Anna, Tóth László Bertalan, Túró Hajnalka, Pogonyi Ferenc, Csutor Magdolna. Ivády Mária Ibolya, Kelemen Tibor, Ba­lázs Mária, Szécsi Jenő Miklós, Zsebe József. Házasságot kötöttek: Vass Gyula —Marosinszky Erzsébet, Koncz Já­nos—Papp Anna, Anka István— Bérezés Mária, Domboróczky Lász­ló—Molnár Anna, Takács Ferenc Lajos—Bíró Anna, Kácsor Gábor József—Nagy Aranka, Varga István —Török Erzsébet, Keményvári Re­zső—Veréb Mária Erzsébet. Sághy Ferenc—Vladár Katalin, Szeredi György—Szegedi Rozália, Nagy Sándor—Kollár Katalin, Kiss Béla— Szabó Katalin Éva, Dicskó Péter— Kocsis Margit, Homonnai Imre— Él Anna. Káposztaszüret A Hevesi Állami Gazdaság kertimag üzemegységének nődolgozói — Patkovics Istvánné és Betembuk Julianna brigádja — néhány napja még a káposzta betakarításán fá­radoztak. Tíz holdról 1200 mázsa káposztát szedtek fel, és tisztítottak meg az elmúlt hetekben. cÁ emLcídl üArupjekwl AZ ÉLETHEZ hozzátartozik a születés, az esküvő és a halá­lozás. Mindezek komorsággal, vagy szívfojtogató örömmel törnek be az emberek életébe. Igen. A legcsodálatosabb az életben a gyermek születése, és ezért a legtöbb helyen, főleg falvainkban, évszázados szoká­sokkal vezetik be a kis pólyást állampolgári jogaiba. Az egy­ház annak idején nagyon jól szervezte meg ezeket a családi ünnepeket. Aztán gondol­junk a fényes esküvőkre, a muzsikáló orgonára, a jókíván­ságok özönére, amelynek kel­lős közepén riadtan, de öröm­mel álltak a fiatal, házasok. S az ember életének legkomo- rabb pillanatában, a koporsó mellett is olyan szertartások zajlottak le, melyek szinte el­indították a könnyáradatot, és a gyászolók az ünnepélyességet megkapták ugyan, de a túlvi- lági találkozás reménye na­gyon távoli volt számukra. MINDEZEK a családi ün­nepségek ma már úgy alakul­nak egyes helyeken, hogy em­beri dologról lévén szó, való­ban emberek intézik. Legtöbb helyen a KISZ-fiatalok vették kezükbe a családi ünnepek megszervezését, ők vállalták azt, hogy felejthetetlenné te­szik a részvevők számára a családi ünnepeket. Természete­sen ez ma még nem általáno­san elterjedt, mert az évezre­des szokásokat, elgondolásokat nem lehet egyik napról a má­sikra átalakítani. Az emberek nagy része ragaszkodik a régi­hez, amit csak a jó példákkal, a már megmutatkozó eredmé­nyekkel lehet megdönteni, át­alakítani. Verpeléten nemrég kapott nevet, kedves ünnepség kere­tében hat újszülött. A tanács­házán összegyűltek a szülők, a rokonok, ott voltak azok az emberek, akik felelősek lesz­nek a kis emberpalánta jövő­jéért, a tanács, a párt és az ál­lami, társadalmi szervek veze­tői. Elhangzott az ünnepélyes beiktatás, nevet kapott a hat békésen szundikáló kisgyerek és a szülők meghatottan vették a jókívánságokat, és a mellé járó ajándékokat. Kattontak a fényképezőgépek, az úttörők virágai beborították az asztalt, s a boldog édesanyák csendes, igaz örömmel ülték körül a te­rített asztalt. VAGY EGY MÁSIK ese­mény. Noszvajon házasságot kötött két fiatal. Induló lép­teiket virágok övezték, s a házasságkötő teremben halkan szállt a nászinduló ismerős dallama. A fiatalok szeméből a szeretet fénylő tisztaságán túl a körülöttük sürgölődő kisze- sek felé áradt a hála fénye. Látták maguk körül a kézzel fogható barátságot, az ember­séget, a valóságot, azokat, akik mindig körülöttük is ma­radnak, akik nemcsak ígérnek, hanem meg is valósítják ígé­retüket. A nagy örömünnepen ott volt körülöttük a család és azok az emberek, akikkel együtt dolgoznak, akikre min­dig számíthatnak, ha az élet­ben bármi éri őket. És ez, fő­leg ez tette igazi ünneppé a fiatalok esküvőjét, ez az em­beri közelség, a kenetteljes beszéd helyett a tények való­sága. És amikor a halott körül ösz- szegyülekező család a búcsúz­tató munkatárs tömör, érdé-* meket méltató szavait hallgat­ja, amikor a nyitott sírnál el­mondják, hogy a család, ame­lyik árván maradt, hogyan számíthat az ittmaradottak se­gítségére, akkor Is a valóság, az elérhetőség uralkodik el a fájdalomba merült gyászolók között. Az ilyen családi ünnepségek példái azt eredményezték, hogy egyre többen és többen csatla­koznak a kezdeményezéshez, egyre többen fordulnak a ki- szesekhez, hogy segítsenek csa­ládi ünnepségük megrendezé­sében. És a kiszesek minden esetben ott vannak, ahol a se­gítségükre számítanak" az em­berek. S egyre több apróságot emlékeztethetünk majd azok­ra a percekre, amikor őt ál­lampolgárrá nyilvánították, amikor a víz helyett a szere­tet adott neki nevet. Egyre több házaspár beszélget arról, mi­lyen szép volt az esküvője a sok örvendező fiatal között, S a gyászolók körül is ott lebeg az élők gondoskodása, szere- tete. ÜJ TARTALOM tölti meg a családi ünnepeket fénnyel, bi­zakodással és emberi meleg­séggel. Ä. É. A rendszeres havi osztály­ki. Az ízléses és igényes kiállí­Salvador Dali Tanulnak a szövetkezeti gazdák Nagygomboson é§ a Sing-Sing „lakói“ A nyugati modernista festészet hírhedt alakja Salvador -rii Dali, aki sokat hallat magáról. Hírhedt absztrakt képei tragikomikus hullámokat kavarnak Amerikában is. Már megírtuk róla egyszer, hogy egyik csendéletét legyek „alkatrészeiből” bűvészkedte össze, külön ragasztva a vá­szonra a legyek fejét, törzsét, két szárnyát és potroháját. Nagy szenzáció volt nemrégiben az az eset is, amikor betö­rők látogatták meg Dali otthonát. A lapok szinte zengedezve írták meg akkoriban, hogy nincs semmi vész, hamarosan nyomára bukkannak az illetéktelen látogatóknak, hiszen a nagy festő megfestette a tettenért betörők ábrázatját. Aztán alábbhagyott minden lelkesedés, mert időközben kiderült, Dali hasztalan munkát végzett. A rendőrség szerint a betö­rőkről festett arképek meggyőződésük szerint Mars-lakókat ábrázoltak, vagy legalábbis naprendszerünkön túl levő más naprendszerbeli betörőket. A nyomozás tehát eredménytele­nül zárult. Most arról érkezett híradás az érdekes hírek néhány- szavas mondatában, hogy a Sing-Sing igazgatósága elhatá­rozta, freskókat festtet a hírhedt amerikai börtön falaira, s a freskók elkészítésére személyesen Salvador Dalit kérték fel... Eddig szólt az érdekes híradás. De később mi a foly­tatását is hallottuk. ... Mikor a rabok között híre futott a különös esetnek, hogy Dali-freskókkal fogják feldíszíteni az egyik-másik fe- gyenc örök lakhelyét — kitört a borzalmas botrány a Sing- Sing celláiban. A rabok tiltakoztak az igazgatóság eme em­bertelen eljárása miatt. Azt mondták: úgyis könnyen meg­bolondulhat az ember a Sing-Singben, hátha még állandóan Salvador Dali modern freskói pompáznak a szemük előtt. Az már maga a tálcán hozott epilepszia és delirium, ök nem kérnek az ilyen áldásokból, ne tegyék az absztrakt festészet gyöngyszemeivel még elviselhetetlenebbé életüket... Ügy hiszem a Sing-Sing fegyenceinek állásfoglalása, kétségbeesett tiltakozása a Dali-freskók ellen, feleslegessé tesz minden kommentálást, amely Salvador Dali festett re­mekeinek minősítését kísérelné meg. (pataky) AZ ASZTALOKON ceruzák, golyóstollak, különböző nagy­ságú jegyzetfüzetek, egynéme- lyik mellett szemüveg is pi­hen. Kell az „okuláré” az írás­hoz nem szokott embereknek, akik itt ülnek az asztalok mellett, s figyelmesen hall­gatnak. Az előadó, Papp Sán­dor elvtárs, megyei főállatte- nyésztő, éppen az állatállo­mány alakulásáról beszél: — Fokozatosan és követke­zetesen növelnünk kell első­sorban a szarvasmarha-állo­mányt, s ezenkívül minden termelőszövetkezetben minél több sertés- és szarvasmarha­hizlalására szerződést kell köt­ni, hogy minél több legyen a jövedelem, adni tudjunk bel­földre, és a kívánságok sze­rint a külföldnek is. Ehhez azonban múlhatatlanul szük­séges a takarmány, méghozzá a jó takarmány biztosítása: kukorica és más szemes ab­rak. Nemsokára péhány perces cigarettaszünet következik. A hallgatók kitódulnak az elő­adóterem előtti folyosóra, s míg mélyeket szippantanak a cigarettából, ki a Nagygombo­si Egyetemi Tangazdaság köz­ponti tanyája udvarainak nyüzsgő életét figyeli, kik meg csoportokba verődve beszél­getnek társaikkal. Egy félhomályos zugban idősebb emberek állnak, s cserélnek szót félhangosan. A borjúkról vitáznak. Azt mond­ja az egyik: — Nagyon jól mondta Papp elvtárs, hogy a háztájiban született borjakat vegye át a tsz... A másik helybenhagyólag válaszol: — Nálunk már így megy egy idő óta. Ha a háztájiban levő tehén megellik, a borjút sen­ki sem tartja tovább egy hét­nél, hanem átadja, és a tsz még öt munkaegységet is ja­vára ír az illetőnek. MEGTUDAKOLOM a beszé­lő nevét, meg azt, hogy me­lyik közös gazdaságból jött. — A nagyúti Petőfi Tsz tag­ja vagyok — mondja Gábor Béla. — Van 410 sertésünk, marhánk is 230 körül, ezek közül körülbelül húsz lehet olyan borjú, amit a tsz-tagok a háztájiból hoztak be mosta­nában. Később aztán arról érdeklő­döm, hogy felkelti-e az érdek­lődését az itt elhangzó elő­adás. — Sokat lehet tanulni mind­egyik előadásból. Ha egyet is végighallgat az ember, mind­járt annak alapján kezdi for­gatni gondolatait, ha az ottho­ni viszonyokat, veszi sorra. Nálunk például takarmány­probléma van. Szálastakar­mányunk körülbelül 1500 má­zsa lehet, azzal nem húznánk ki a telet, a háromszázötven köbméter siló sem igen lenne elég. De ott van még 100 hold- nyi silókukorica, azt, úgy ahogy itt hallottuk, keverjük nyers répaszelettel, meg talán egy kevés törekkel is, így tesz- szük el, s ha rendszeresen be­osztva, olyan takarékosan bá­nunk vele, mint ahogy a tan­folyamon is szó volt róla, ak­kor nemcsak a közös állatál­lományt teleltethetjük ki za­var nélkül, hanem segíteni tu­dunk a háztáji gazdaságok ta­karmánygondján is. A FOLYOSÓI beszélgetés­nek vége. A cigarettacsutkák elalszanak, lassan mindenki újra elfoglalja helyét a te­remben: folytatódik az elő­adás. Ráner László takarmány­gazdálkodási felügyelő, a tan­folyam vezetője, szervezője és szakembere, azonban ráér egy kis időre, vele folytatjuk az abbamaradt, társalgást. A tan­folyamról érdeklődöm. — Nem az első egyhetes, bentlakásos tanfolyamunk ez — hangzik a válasz —, hanem sorrendben éppen az ötödik. Az őszi időszak beállta óta volt három sertésgondozói, egy borjúnevelői és ami most fo­lyik, egy takarmányozási tanfolyamunk. Az eddigi tan­folyamokat két-két járás tsz- ei részére rendeztük. ezen azonban három járás közös gazdaságait képviseli a har­minchat hallgató. Ha ez befe­jeződik, decemberben még egy ugyanilyent rendezünk, s ez­zel az 1960-as évre befejeztük az oktatást.. Majd csak az új évben kezdjük újra ... — A célunk az, hogy a fü­zesabonyi, gyöngyösi és hat­vani járások termelőszövetke­zeteinek ezekkel a tanfolya­mokkal is segítsünk az átte- leltetési gondok megoldásá­ban, szakszerűbbé, mondhatni tudományossá tegyük a takar­mányozást. Ez a jelenleg folyó tanfo­lyam célkitűzése, de ehhez hasonló volt az eddigi tanfo­lyamok fő törekvése is. Köny- nyíteni tapasztalat adásával azokon, akiknek vállain nyug­szik a termelőszövetkezetek­ben az állattenyésztés minden gondja. A TANFOLYAMOKAT ren­dező szerveknek az a tapasz­talata, hogy a Nagygomboson eltöltött idő minden tsz-gazda számára hasznos. A takarmá­nyozási tanfolyamon például egy délutánt, arra szántak, hogy mindenkit sorra kérdez­ve megbeszéljék az egyes ter­melőszövetkezetek takarmá­nyozási. helyzetét, s az általá­nos tudnivalókon, tanácsokon kívül esetenként adtak útmu­tatást a következő hónapok feladatainak jó elvégzéséhez. Weidinger László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents