Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-13 / 293. szám
1960. december 13., kedd NÉPOJSAG 5 Termelőszövetkezeti megyénk első esztendeje A magunk gazdái vagyunk Akiknek szívesen tapsoltunk Shakespeare; Makrancos hölgy VI. Űri Péter, 31 éves fiatalember, a besenyőtelki Szabad Föld Tsz tagja. Olyan fajtából való, aki szereti kimondani azt, ami a szívén fekszik, látja a hibákat, de az eredményeket is. Egy esős, borongós napon találkoztam vele az elmúlt hetekben — a termelőszövetkezet tanyáján. Az egyik új istállóban dolgozott a jószágok körül, tisztogatta a teheneket, amelyek az ő gondjaira vannak bízva. Kértem, szakítson egy kis időt és beszélgessünk a szövetkezetről, az ő életéről, mire jutott az első esztendő után, nem bánta-e meg, hogy egy éve aláírta a belépési nyilatkozatot. — Hét hold földem volt, amikor elhatároztam, hogy tagja leszek a szövetkezetnek — kezdte a szót Űri Péter. — Gondolkoztunk, tanácskoztunk, vitatkoztunk az asszonynyal, ahogyan az már ilyenkor lenni szokott, de aztán végül is kimondtam a végső szót. Nem olyan embernek ismernek a faluban, aki húzódozik a munkától, így aztán megéltünk a hét holdból, a fuvarozgatásból, a múltban is és szépen termettek a földek. Akár ki is számíthatja, hogy mennyi volt akkor, egyéni koromban egy évi jövedelmem. Megfogadtam a fiatalember tanácsát és papírra kerültek a számok. — Az elmúlt évben termett 23 mázsa búzája, tizennégy mázsa árpája, 26 mázsa kukoricája, amely értékben a szabadpiaci árakat számolva eléri a 14 ezer forintot. Volt egy szerződött bikája, amelyért kapott hatezret. Hizlalt két hízót, amelyet azonban saját fogyasztásra használt fel. Ennyi lenne a bevétel a gazdaságból, de mivel két iova ^ volt, azok jövedelmét. Illetve“» fuvaT' szerzett pen«* ís j^g sz ik a bevételhez. — Ez is hateze- *'»rint — szól közbe Űri Péter. . így az egyéni gazdaságból, valamint a fuvarozásból eredő hasznom összege kereken 26 ezer forintot tesz ki. — No, most írja a kiadásokat — mosolyog a fiatalember, mert az is akadt bőven. a kilencszázat ötvennel. Szalad a ceruza a papíron, kerek 45 ezer forint a végösszeg. — Szóval, ennyi lesz a jövedelme? — kérdem megint Űri Pétert. — Nem ennyi lesz, több! — adja vissza a szót. — • Három hízót hizlalok a háztájiban, abból kettőre leszerződtem az állammal. Van megint egy szerződött bikám, az is meghozza a hat és félezret, termett 30 mázsa kukoricám a háztájin, meg a tehén is jól tejel. — Bátran hozzáírhat a közösből származó jövedelemhez 8000 forintot — bizonyítják többen is, akik közben kapcsolódtak be a beszélgetésbe. Igen. űri Péter ez évi, s tegyük hozzá, első évi jövedelme a közösben összesen 53 000 forint, a múlt évi, egyéni 17 300 forinttal szemben. S ha hozzátesszük, hogy Űri Péte- réknél az asszony, mivel kicsi a gyerek, csak éppen a répaszedésnél tudott teljesíteni néhány munkaegységet, akkor még szembetűnőbb az eredmény, hiszen nem kétséges, hogy az egyéni gazda házánál nem ül ölhetett kézzel egész éven át az asszony. Es mit kapott Űri Péter előlegbe eddig a szövetkezettől? Ez sem kis probléma, hiszen egyéni korában a fuvarból gyakran jutott készpénzjövedelemhez. Erre a kérdésre is kész a válasszal: — Kaptam eddig 23 mázsa búzát, 8 mázsa árpát, 23 mázsa lucernát és tízezer forint készpénzt előlegben. Az idén még csak három ízben fizetett készpénzelőleget a szövetkezet, de a tervek szerint a jövőre áttérnek a havi előlegfizetésre. A tízezerforintos készpénzjövedelem — ami nem jött rosszul Űriéknál sem —, évközben mindenesetre túlszárnyalta azt az összeget is, amit a gazda annak idején két lovával fuvarban keresett. Az istállóban lassan-lassan már kis csoportot képez a beszélgetők tábora, s valaki meg is jegyzi: — Aki szorgalmasan dolgozik a mi , szövetkezetünkben, az sohasem bánja meg, hogy tagja lett a tsz-nek, otthagyta az egyéni gazdaságot. Es aztán szóba jött az is, hogy az egyéni paraszt az a maga gazdája. Űri Péter erre csak mosolyog, és kérdéssel válaszol: — Hát ki parancsol itt nekem? Senki. Tudom mi a munkám, mi a kötelességem, aztán az az érdekem, hogy minél több tejet adjanak a tehenek, minél több legyen a jövedelem. Ha valami problémám, elgondolásom, tervem van. azt megbeszélem az ag- ronómussal, a brigád vezetőmmel és úgy csinlájuk, hogy minden rendjén legyen. Ha meg otthon akad valami sürgős, halaszthatatlan munka, azt meg elintézzük egymás között, itt van a kollégám, egyetértünk, jól megvagyunk, segítünk egymáson, ha éppen arra van szükség. A szövetkezet mindannyiunké. Ezt tudja az elnök, a vezetőség is. aztán úgy beszélünk együtt, mint gazdákhoz illik. Hogy akad vita. szóváltás? Ez szinte természetes, de ami a legfontosabb. érdekeink közösek, elnöknek, tagnak egyaránt: több jövedelem, minél magasabb munkaegység-érték. Szóval, nem érzi itt senki „szolgának” magát — nevet most már Űri Péter, aztán még hozzáteszi: esetleg az,aki nem jön, nem akar jönni indokolatlanul dolgozni és a tagság közös határozata alapján felszólítják, hogy jöjjön munkába, az ilyen ember mondhatja, de az is helytelenül, hogy neki parancsolnak. Szerencsére ilyen kevés akad nálunk, de most, amikor majd meglesz a zárszámadás, az a néhány is sajnálni fogja, hogy nem dolgozott szorgalmasan, mert. amilyen volt a munkája, olyan lesz a jövedelme is. Itt, kérem, nincs egyenlősdi, aki szorgalmasan dolgozik, annak jó a jövedelme is. aki meg lusta, az magára vessen. — A magunk gazdái vagyunk mi — mondja Űri Péter és búcsúzóul keményen szórtja a kezemet. (Folytatjuk.) Szalay István Sz illetéliEseh figyelmébe Amivel nem értenek egyet a termelőszövetkezeti dolgozók Verpeléten a Petőfi Termelő- szövetkezetben december 9-én megtörtént a 102 férőhelyes istálló műszaki átadása. — Megvan a szép magtárpad- lásos istállónk, ott van a tejházunk is, benne a villanyboyier, — mondják a szövetkezeti tagok, — de vizet és villanyt bevezettetni elfelejtettek a tervezők. .. — bosszankodnak. Ez járja mostanában nemcsak e szövetkezet házatáján. Érdeklődésünkre a Heves megyei Tanács Termelőszövetkezeti Beruházási Irodájának igazgatója elmondotta: a víz és a villany nem véletlenül maradt ki a tervezésből, hanem készakarva. Egyszerűen azért, nem lehetett megva’ósítani, mert a rendelkezésre álló ösz- szegből nem futotta. S mindez csak 1961 első félévében készül el. — Felsőbb rendelkezés! — mondják az i'letékesek. és azt is elárulják, hogy ugyanez a helyzet Kerecseneden, és Kál- ban is. Sőt. jövőre a Hevesaranyoson és Egerszóláton megépítésre váró istállóknál sem tudnak vizet, illetve villanyt biztosítani. Félmegoldás ez, akárhogy is mérlegeljük a dolgot. A nehézségek ellenére is érthetetlen. Csak a víz biztosítása az áratoknak, mindennap komoly összegébe és munkaerő lekötésébe kerül a szövetkezeteknek. Nem lehetne a jövőben ezen valami úton-módon segíteni? ____________- f. i. Pétervásárán is megnyílt a szabadegyetem December 8-án. csütörtökön, ünnepélyes keretek közt nyílt meg Pétervásárán a Bugát Pál Szabadegyetem. Ezen az estén már meg is tartották az első előadásokat. Dr. Földi Pál, a marxizmus—leninizmus Esti Egyetemének igazgatója tartotta meg az első előadást „A filozófia fogalma” címmel, majd dr. Zétényi Endre főiskolai tanár ismertette a Kongói Köztársaságot és a kongói esetné nyeiket. Az első előadásokat nagy érdeklődés kísérte Pétervásárán. Bianca: ROMVÁRI GIZI Petrucchló: FÜZESSY OTTÖ Lucentio: KÁRPÁTY ZOLTÁN Baptista: PÁLFFY GYÖRGY Kata: STEFANIK IRÉN A rendező: HORVÁTH JENŐ Adót fizettem a múlt esztendőben 3 ezer forintot, a bikával, jószággal feletettem 5700 forint ára terményt, amelyet így, természetesen, le kell vonni a beszámított jövedelemből, mivel azok az állatokban térültek meg. A kiadás összege tehát 8700 forint, a tiszta bevétel pedig 17 300 forint. Még egyszer átnézzük a számítást mindketten, aztán a fiatal gazda megjegyzi: — Ennyi volt a hét hold jövedelme, egy esztendő haszna, meg az a temérdek munka, amivel ez az élet járt. A fuvarozás, a cipekedés nem köny- nyű mesterség, ezt mindenki tudja, de azért szorgalom dolgában egyéni koromban se kellett kölcsönért menni senkihez. És most megfordítjuk a papírt. Az idei jövedelem számai kerülnek elő, pontosabban a körülbelüli várható jövedelem, hiszen még ezután lesz a zárszámadás, alakul ki a végső eredmény. — Mennyi munkaegységet teljesített eddig? — Nyolcszáztízet, de az év végéig még meglesz a kilenc- száz. Csodálkozva nézek rá. — Sokallja? — kérdi. A kollegámnak, Nagy Jánosnak már eddig 830 munkaegysége van. Fejősök vagyunk. Az állattenyésztésben legjobban lehet keresni. Igaz, itt nincs ünnep, vasárnap, mert az állatoknak nem lehet mondani, hogy ma ünnep van, nem kaptok enni. Itt hajnal háromtól megy a munka, este 6-ig, és csak minden harmadik nap vehetjük ki a szabadnapot, amikor éppen esik. A mi szövetkezetünkben az idén is legalább ötven forint lesz egy munkaegység értéke, úgyhogy bátran beszorozhatja Vidám kerékpáros csapat karikánk a Pusztaszikszói Állami Gazdaság kultúrháza felé. A fiatalok beszélgetnek, nagyokat nevetnek, s mire beérnek, csupa mosoly, csupa vidámság a szemük. Fürgén le- ugranak a kerékpárokról, és szinte egyszerre tódulnak be a klubba. Néhányan még az úton ballagnak, köztük Nemes Jó- zsefné, a táncmesternő is ott halad. Lassan ők is beérnek, s a decemberi hidegben örömmel fogják körül a meleg kályhát. Hogy honnan jönnek? Füzesabonyból. Miért? — Mert itt dolgozunk, és ez a mi klubunk. Itt érezzük jól magunkat! — válaszol nevetve Oszlánczi Mária. — Nem rossz ez a gyaloglás, így esténként, Füzesabonyból? — Á, dehogy rossz! Hiszen jól bírjuk magunkat, és minek menjünk mi a más klubjába, amikor itt minden a mienk! Valóban otthonosan, a meg- szokottság mozdulataival rendezkednek a táncpróbához. Igaz, hogy szűk a hely, de most nem lehet a színpadon próbálni, mert televízió-adás van, és ilyenkor, bizony, össze- sereglenek az emberek. De azért itt is jól megvannak. Már ropják is a „Kanász” című táncjátékot, és meg sem látEste a pusztaszikszói klubban szik rajtuk, hogy mindannyian felkeltek még 3 órakor, mert egytől egyig a borjúnevelő brigádban dolgoznak, és ehhez korán fel kell kelni! A Kanásztánc után nincs pihenés, mert máris próbálják az egy része a sakknak hódol, s ha szívesen veszik is a lányokat maguk körül, azért néha felmordulnak, ha valamelyik beleszól a komoly partiba. Már itt van Dallos Andrásné nevelő is, aki csaknem minden estéjét a fiatalok közt tölti. — Legtöbbjük tanítványom volt, és ha itt lebeg is felettem a nyugdíjazás árnya, mégis nagyon szívesen vagyok köztük — mondja. — Főleg azt szeretem bennük, hogy hallgatnak a jó szóra, mindig rendesen viselkednek, nincs panaszom. Pedig a fiatalok általában nem nagyon szeretik, ha az idősebbek beleszólnak a dolgukba. — Mi nagyon szeretjük azt, ha Sárika néni itt van — szól közbe Palkonyai Mária —, mert ő mindig tud valami újat, érdekeset mondani, meg azért jó az, ha itt van köztünk. Jobb, mint magunkban, meg így szüléink is szívesebben elengednek bennünket. Ez alatt a rövid beszélgetés alatt összeverbuválódott a kis tánczenekar, és a lányok között megindult a mocorgás: — Kapcsoljátok ki a rádiót! — Húzzatok már valami jót! — Aki nem sakkozik, jöjjön már táncolni! Ilyen és ehhez hasonló felkiáltások követik egymást, miközben a lányok már el is rendezték a „terepet”. Bartos András az egyetlen a nagyszámú társaságból, aki idevaló Pusztaszikszóra, ö a tánczener kar pisztonosa, még alig egy hete, hogy vakbéllel operálták, de már itt van. — Ne fújd még, fiam! — inti az édesanyja —, hisz még beteg vagy. — Dehogy vagyok én beteg! Örülök, hogy már itt lehetek! És pattog a rumba, a lányok mosolygós arccal hol ide, hol oda hajlonganak, és az egész társaságra valami olyan nagy- nagy vidámság és jó értelembe vett felszabadultság volt jellemző Alig akarnak szétoszlani. Olyan nagyon szeretnek itt napján megcsurran a kistonna csapja, és egy kis sört is isznak a fiúk, hogy jobban menjen a tánc. Nem kocsma ez azért, mert ők maguk közösen vásárolják meg, és óvatosan; inkább csak azért, hogy legyen valami —, kóstolgatják a sört. Nem is volt még arra példa; hogy a fiatalok megfeledkeztek volna magukról. Ezt Dallos Andrásné mondja, aki pedig már tizenkét esztendeje szervezője a bővítésnek, a köHa kell, percek alatt összeül a zenekar: Tóth Balázs, Domoszlai látván, Bartos András és Csonka Ferenc, s máris táncolnak a fiatalok. A hangszer kéznél van, mert mind a művelődési házé lenni, hogy az sem izgatja őket, hogy még újra három- négy kilométert kell gyalogolni, vagy kerékpározni hazafelé. Végül is Dallos Andrásné „véget vet a zenének” és hazaindulnak a fiatalok. Másnap este? Másnap este ugyanígy van, és ugyanígy van minden este, amikor a napi munka után összejönnek a fiúk és a lányok, hogy megbeszéljék a napi eseményeket, zös rendezvényeknek. Kint ragyog a téleleji holdvilág hideg fénye, s az állami gazdaság fiataljai már újra a kerékpáron ülnek, karikásnak hazafelé, mert kora reggel, hajnalban várja őket újra a munka. A klubra csend borul, még a televízió-szobában üldögélnek néhányan, azután, ha ők is hazamentek, végleg átveszi. birodalmát a csend. Cs. Adam Év» új táncot, amivel versenyre készülnek. — Esélyeik? — Azok egészen jók. Tavaly a három megye között meghirdetett MEDOSZ kulturális versenyen I. díjat nyertünk! Lassan azért elül a táncverte por, bekapcsolják a rádiót, néhányan már táncolnak is, amúgy próbán kívül. A fiúk „Megismerni a kanászt...” — járják a fürge táncot a versenyre készülő tánccsoport tagjai.
