Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-11 / 292. szám

1S60. december 11., vasárnap NÉPÚJSÁG 5 1 ««UL-B»"" '■ " 2 Terimetösizöietkeseti megyénk első esztendejß Öregek és fiatalok Termelőszövetkezeteink je­lentős többségében még kevés a fiatal munkaerő és az átlagos életkor jóval a negyven fölött van. Hová lették a fiatalok? — vetődik fel joggal a kérdés. A vá'aszt egyetlen mondattal meg lehet adni: elmentek vá­rosba. Kimentek, sok esetben elküldték őket maguk a szülők, akik annak idején, amikor az egyéni gazdálkodást felcserél­ték a szövetkezetivei, még sa­ját maguk helyzetét sem látták biztosítottnak és ezért úgy gon­dolták, nem árt. ha a nagyfiú, vagy a lány elmegy valami­lyen gyárba, üzembe, városra, és ott keresi boldogu'ását, a fixfizetést. Arra is számítottak a szülők hogy a rendszeres ha­vi fix-szel rendelkező fiuk vagy lányuk majd segíti őket, aztán így „majd csak meglesznek va­lahogy.” Az élet, az idő azonban már nagyon sok szülő és fiatal előtt beb;zonyította. hogy nem volt helyes ez a számítás, mert a városba került fiatalok jelentős része nemhogy könnyebbséget, de éppen gondot okozott a szü­lőknek, és nemhogy pénzt ad­nának haza, hanem éppen visz­nek otthonról, kémek, követel­nek. — Mit gondol, édesapám, mennyibe kerül a városi élet? — vágta apja szeme közé egy pélyi legény, amikor az „öreg” meg merte kérdezni, hogy mire is kell hát a hazulról „kölcsön­kért” forint. Igen. Sokba kerül a városi élet, sokkal többe, mint ahogyan azt annak idején a szülők, de maguk a fiatalok is gondolták. És, sajnos, pé'dák vannak arra is, hogy a hirtelen idegenbe szakadt fiatal lány, vagy fiú a városban egy szép napon „könnyebb munkával” váltja fel az igazi foglalkozást, és szégyent hoz szüleire, mun­kástársaira. a züllés útjára tér. A parasztiiatalságnak első­sorban odahaza, a maga falujá­ban, a maga termelőszövetke­zetében kell keresnie boldogu­lását. Ott kell keresni és meg- ta’álnia a szébb. a kulturáltabb életet, amely számukra a jö­vőt jelentheti. Sokan tértek már vissza a városból, a „kó- borútról” a faluba, sokan ér­tették meg, hogy nem ifjakhoz illő dolog elszaladni, megfutni a kezdeti nehézségek elől, hanem sokkal inkább a fiataloknak kell kimunkálniuk, kialakítani­uk ezt az újat, megteremtem a szebb életet. Pélyen, Komlón, Nagyrédén. Füzesabonyban és még egy jó néhány községben lehet már talá'kozni olyan fia­talokkal, akik visszatértek fa­lujukba. s akik ma már tudják, hogy otthon a helyük. A szülők feltétlenül felelősséggel tartoz­nak gyermekeik iránt és ha maguk küldték őket neki a nagyvilágnak, akkor köteles­ségük alaposan megnézni, va­jon jó helyen van-e a nagylány, vagy legény, biztosítva van-e további fejlődése, előrehaladá­sa, jó nevelése? És ha ez nincs biztosítva, akkor legyen erejük a szülőknek vissza is hívni gyermeküket maguk mellé, ahol a családban dolgozhatnak, nevelkedhetnek tovább. A termelőszövetkezetek vár­ják vissza a fiatalokat. — Nem könyörgünk értük, de hívjuk vissza őket — így mondta ezt annak idején a recski termelőszövetkezet elnö­ke, ahol akkor a legfiatalabb tag maga az elnök volt, de ő is betöltötte már az ötvenedik esztendőt. A régebben és az ez évben alakult termelőszövetke­zetek idős tagjai — akik nem­csak papíron voltak tagok — megtették a magukét, úgy is mondhatni, sok tekintetben megalapozták a jövőt, de a fia­tal erővel még könnyebben, még eredményesebben halad­hatna a munka. A fiatalokat, a parasztfiata­lokat hazahívja, várja a föld, a falu. De az illetékeseknek, a község vezetőinek is meg kell tenniük mindent, hogy ezek a fiatalok, jól is érezzék magu­kat odahaza. Sokat változott az utóbbi években a falvak képe, közelebb került a falu a városhoz. A kultúrházak, a vil­lany, a rádió, a televízió, a mozi, a kisvendéglők, a cuk­rászdák, de elsősorban a KISZ- szervezetek segítik ezt a fejlő­dést és megvan a reális lehe­tősége annak, hogy a termelő­szövetkezeti fiatalok ne csak a munkát, de a szórakozást is megtalálják községükben. Ma már nagyon sok tsz-ben van televízió, amelyet általában szívesen látogatnak a fiatalok. Besenyőtelken például a szö­vetkezet KISZ-fiataljai elmon­dották, hogy szombat-vasár­naponként szívesen hallgatnak lemezeket, néznek televíziót, táncolnak, szórakoznak, és nemegyszer még a szomszéd faluból is ellátogat egy-egy vendég közéjük. — Gondoskodik a vezetőség rólunk — így mondta a ta­valy érettségizett kis köny­velőnő és büszkén mutogatta a hatalmas rádiót, a lemezját­szót, no meg a Munkácsy-ké- szüléket, amely akkor érkezett meg a szövetkezetbe. Sporto­lási, tánclehetőséget, olvasó­köröket, színjátszó csoportot, énekkart minden faluban le­het szervezni, de közös társas kirándulásokat is, amibe szin­tén nagy lelkesedéssel kapcso­lódnak bele a fiatalok. És a példák azt mutatják, hogy azo­kon a helyeken, ahol nem al­szik a KISZ, ahol törődik a fiatalok ügyével a község és a termelőszövetkezet vezetősége, ott nincs hiány a fiatal erőben a munkánál sem, ott, ha még el is mentek annak idején, de már elindultak hazafelé a fia­talok. Helyes, ha a szövetkezet ve­zetősége feladatokkal bízza meg az ifjakat és természete­sen bevonja őket a vezetésbe is, meghallgatják javaslatai­kat, tanácsaikat is kikérik. Nagyrédén, Tenken, Kiskörén. Tiszanán&n szépen dolgoznak a fiatalok. A vezetőség bízik bennük, feladatokkal látja el őket, olyanokkal, amelyek el­végzése után joggal, büszkén elmondhatják: ezt mi csinál­tuk. A nagyüzemi gazdálkodás, a belterjes gazdálkodás, a ker­tészkedés, a baromfinevelés, az állattenyésztés kifejlesztése mind-mind olyan terület, ahol jól lehet használni az ifjúság erejét, lendületét. És ugyan­akkor lehetőség nyílik arra is, hogy rendszeresen, havonta, de legalább negyedévenként munkaegység-előleget is fizes­senek a tsz-ek, amelyre külö­nösen a fiatalok igen számíta­nak. Csak üdvözölni lehet a hevesi járási szervek, illetve tsz-vezetőségeknek azt az el­határozását, hogy jövőre min­denütt — de legalábbis a tsz- ek zöménél — bevezetik a ha­vi munkaegység-előlegfizetést. Példák egész sora bizonyít­ja ma már, hogy azokban a szövetkezetekben, ahol jó a vezetés, szívesen dolgozik a tagság, jó a jövedelem is, nem kívánkoznak el a fiatalok a szövetkezetből és bevételük már most eléri, vagy megha­ladja azt. amit városon keres­nének bármelyik vállalatnál. A községek vezetői, a szö­vetkezetek teremtsenek tehát olyan feltételeket, hogy jól érezzék magukat, szívesen dol­gozzanak a fiatalok, a fiatalok viszont értsék meg, hogy jö­vőjüket a falun, odahaza kell keresni, és most a nagyüzemi gazdálkodás viszonyai között minden lehetőség megvan ar­ra, hogy becsületes munká­val, elégedett, jó életet bizto­sítsanak maguknak. (Folytatjuk.) Szalay István Ülést tart a Hazafias Népfront jogi bizottsága December 12-én, hétfőn, a Hazafias Népfront városi, já­rási és megyei elnökségei mel­lett működő jogi bizottságok vezetői megbeszélést tartanak a Hazafias Népfront megyei titkárságán. Ezen a megbeszé­lésen tárgyalják meg a propa­gandamunka fejlesztésére irá­nyuló javaslatokat és azt, ho­gyan segítheti még jobban a jogi bizottság a termelőszövet­kezeteket A napirendek elő­adói lesznek: dr. Böőr Péter, a Heves megyei Jogász Szövet­ség elnöke és dr. Gornyiczki Lajos, a Hazafias Népfront megyei elnökségének tagja. Ahol a könyvbarátság kezdődik mondhatja, itt pedagógus sze­retettel talál­Az apró, párnázott székeken Marosfalvi László, az egri kényelmesen ülnek a gyerekek. VI. számú iskola V. osztályos A polcokon könyvek, előttük tanulója, örökre emlékezetébe könyvek, a fiókokban diafii- vési majd a gyermekkönyvtá- mek. És az otthonos csend- rat, mert őt külön öröm érte ben, a kellemes melegben az elmúlt napokban, ö az ez- olyan jól érzik magukat a gye- redik kis olvasó, s a könyvtár kozik, ahol el­beszélgetnek vele, ahol nem is tudja, hogy irányítják a tu­dásszomját, ol­vasó éhségét. Vannak szép számmal olya­nok, mint Pá­pista Jancsi, Német Sanyi, Sülé Ági, Kiss Ági és Magdi, akik egész dél­utánokat tölte­nek olvasással, társasjátékkal a kis olvasóte­remben. Haza­menni? Azt csak legutoljá­ra! Itt övék a világ, és min­den szerdán, szombaton klubdélután Ez igen! Jó meleg van, és közösen is lehet mesét olvasni! Amit nem tud a kis elsős, megmagyaráz­za a „nagy” másodikos! Hídvégi Judit és Harangozó Eta nemsokára elhagyják az ifjúsági könyvtárat, mert lassan „kinőnek” a mesék közül. rekek, mint sehol másutt. Az egri ifjúsági könyvtárban vagyunk. Ott, ahol a könyv­barátság kezdődik, ahol először ismerkedik a kis elsős a betű­világ hatalmas kincsestárával. Ahol apró ujjacskájával vezeti a sorokat, s nagyon sok időbe telik, amíg egyetlen oldalt el­olvas a kiválasztott mese­könyvből. De itt ül, keresgél, kutat a polcokon, ismerkedik. Aztán telnek az évek, s az először beiratkozott kicsi egyre nagyobb biztonsággal választja ki azt a könyvet, amit el sze­retne olvasni. Nem is kell hozzá sok idő, s azt veszi észre a könyvtáros néni, hogy Éva, Jutka, Gyuri már búcsúzik az ifjúsági könyvtártól. Hívja, várja őket a nagy könyvtár, az újszerű, a másik irodalmi vi- lág. csak az ő tiszteletére rendezett egy kedves hangulatú kis házi ünnepséget, ahol Halmai Bélá- né, a könyvtár vezetője kö­szöntötte őt, de vele együtt a többi kis olvasót is. Rövid kis köszöntőjében arról beszélt a gyerekeknek, hogy az olvasás milyen nagy emberformáló erő, mennyi szépséget, mennyi tudást rejteget. Majd filmet vetítettek és jó hangulatban mentek haza az ifjúsági könyv­tár olvasói. Nagyon szeretnek itt lenni. Miért is ne szeretnének, ami­kor ez nem kölcsönző csupán, hanem az ő birodalmuk. Apró gondjaikat, bajaikat, örömei­ket szívesen meghallgatják a kölcsönző nénik, és olyan jó az, ha egy kisgyerek valaki­nek bizalmasan elmondhatja titkait, vágyait. Mert itt el­Háromezer diafilm! Micsoda kin­csestár! Sok-sok mese elevenedik meg otthon, amikor Sanyika apu­kája, végre ráér cs vetít kisfiának, a könyvtárból hozott üiákboL van, ahol kedvükre kijátszhat­ják magukat. Az elmúlt héten, pénteken is meglepte kis olvasóit valami­vel a gondos könyvtárvezető­ség. Szász Eta írónő látogatott el hozzájuk, s a varázslatos meseposztócskán egymás után jelentek meg a mesék illusztrá­ciói, amit a gyerekek viharos örömmel találtak ki egymás után. Nagy volt az öröm, ami­kor egy-egy sikeres megfejtés után átvette a kis olvasó a ju­talmat. Délután a nagyobbak is részesültek a „jóból”, mert a felsőtagozatosok részére iro­dalmi fejtörőt rendezett az író­nő, aki kicsik, nagyok tetszését megnyerte tudásával és ked­vességével. Nő, növekszik az új nemze­dék, az olvasó emberek, akik­nek életében jelentős helyet foglal el máris a könyv — min­den tudás forrása. Cs. Adam Éva OizL kífLeilafL Brno; A főpályaudvar A vár látképe a Denis Parkból (Vége)

Next

/
Thumbnails
Contents