Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-09 / 290. szám

1960. december 9., péntek

NEPCJSAG

s

Petőfibányán kemény szóval kimondták:

szervezetten, megfontoltan

December elején járunk. A Mátravidéki Szénbányászati Tröszthöz tartozó aknaüzemekben, vizes vágatokban, acélpajzsok és ácsolatok között megfeszített, serény munka folyik. A bányászok az éves tervek teljsítésén dolgoznak, de a vezetők és a munkások azon gondolkodnak, hogyan lehetne a munkát és az üzem- szervezést megjavítani, miként kell a normákat felülvizsgálni és milyen intézkedéseket kell tenni a normaszigorítás előkészítésére.

A trösztnél és a munkahelyeken megvitatták, hogy mi a legsürgősebb tennivaló és miért van elkerülhetetlen szükség azokra az intézkedésekre, is, amelyek első hallásra „kényes kérdésnek” tűntek fel. Sem a pártnak, sem a gazdasági vezetőknek nem lehetnek titkaik a munkások előtt. Nyíltan és őszintén meg kellett mondani a bányászoknak — és menetközben is sokoldalúan magyarázni kell —, hogy szükség van a munkanormák felülvizsgálatára, mert a normáknak együtt kell fejlődniük a műszaki haladással, a technikával és a begyakorlottsággal.

Nem szabad kapkodni. Megfelelő előkészületek nélkül nem lehet sikerrel megoldani egyik részletproblémát sem. A Mátravidék Szénbányászati Tröszt intézkedési terve név szerint, pontosan kijelölte a feladatokat, a határidőket és a felelősök nevét.

„Meg kell vizsgálni a nor- malizált közvetlen anyagok felhasználását, illetve az alkalmazott normák realitását.” Diagram készítendő 1958,1959 és 1960. évi fenyő- és lombos- bányafa, fenyő- és lombos- széldeszka, a paxit, gyutacs, gyujtózsinór és villamosenergia tényleges felhasználásáról. Felelősök: Dénes Ottó, termelési osztály, Somoskeőy Győző, terv- és statisztikai osztály, Koruhely János, az anyaggazdálkodási osztály dolgozója. A táblázatokból levont következtetéseket üzemenként a helyszínen meg kell tárgyalni a felelős üzemi vezetőkkel. A kijelölt szakemberek vegyék figyelembe a geológiai adottságokat, a biztonsági előírásokat és egyéb műszaki követelményeket, különös figyelemmel mérlegeljék a jelenleg is üzemelő és a fokozatosan üzembe helyezendő páncélpajzsokat és dolgozzák ki az

új anyagnormákat. Határidő: 1960. november 30.

A bányászok nap mint nap leszállnak a vágatokhoz, a szénfalhoz, vagy a gépekhez állnak, így összehasonlítást tudnak tenni a bányák 3—4 évvel ezelőtti és jelenlegi állapota között. A munkások saját szemükkel láthatják, hogy az utóbbi időben hogyan változott munkahelyük^ mennyi és milyen gépet kaptak, hogyan alakult az üzemszervezés.

Aki becsületes, jó bányásznak vallja magát, az nem tagadja. hogy a gumiszállítóheveder, golyóscsapágyak, sínszeg felhasználását lehetne csökkenteni. De meg kell vizsgálni a visszarabolt TH-gyű- rűk házi javításának lehetőségeit. módot kell találni az idomkő eddiginél nagyobb mértékű újrafelhasználására és a tisztább visszanyerésére.

A bányászokat és a kisegítő üzemek munkásait a munka és bérügyi rendelkezések érdeklik legjobban, mert úgy vélik, hogy ennek hatása a fizetési borítékon jelentkezik elsődlegesen. Nem egészen így áll a dolog. Semmiféle központi rendelkezés nincs arra, hogy a normaszigorítással milyen béralap és átlagbérmegtakarításokat kell elérni. A legfőbb cél az, hogy az átlagos keresetek változatlansága mellett jobb teljesítményt, magasabb termelékenységet érjünk el. De igenis központi rendelkezést adtak arra, hogy a bányászatban csak meghatározott időmérési és munkanap-felvételi munkálatok elvégzése után kerülhet sor a normák megváltoztatására. Ezért a tröszt minden üzemében és munkahelyén elkészítendő a technológiai előírás.

Minden üzemnél meg kell szüntetni a nagymérvű kötöttbérben való foglalkoztatottságot. Semmi jóra nem vezethet az, hogy egyre több munkás dolgozik indokolatlanul biztosítottbérért. Sokan mondogatták már az utóbbi időben, hogy egyesek könnyen és biztosan keresik a nagy pénzt. Találóan fejezte ki az egyik idős bányász, hogy a szekeret egyformán kell húzni. A többlet juttatást az kapja, aki valóban rászolgált. Nem engedhető meg semmiféle haverság vagy „jófiúskodás” a munkaátvételeknél. Csak a technológiai leírás alapján történhet az. Az összevont szakmánynál

az el nem végzett munkát le kell vonni, tilos a selejtmunka átvétele. Mindenkire egyformán érvényesíteni kell a törvényes rendeletet. Ha hoszabb idő óta szabálytalanságok voltak a szakmánybéreknél, ez semmi esetre sem jogosít arra, hogy ezentúl is törvényellenesen fizessenek.

Bányászaink többsége becsületes, rendes munkás. De akad még könnyelmű, lógásra, pazarlásra hajlamos ember, ezért szilárdítani kell a munkafegyelmet. Persze akad még javítani való az üzemi szervezettségben, a vezetés módszerében. Ennek kijavítása huzamosabb időt vesz igénybe, ezért elsősorban norma- és bérrendszerünk kirívó aránytalanságait kell megszüntetnünk.

Nemcsak a bányászoktól és a gépektől függ, hogy mennyit tudnak termelni. Azért felül kell vizsgálni az üzemek kapacitását a legkedvezőbb termelési feltételek biztosítása céljából. Az üzemek kapacitását és a szállítási lehetőségeket gondosan elemezni kell, gyakorlati eredményekre vezető intézkedéseket kell tenni az osztályozó teljesítményének növelésére, meg kell határozni a bányából kikerülő termék szemnagyság szerinti megoszlását. Üzemszervezési és gazdaságossági szempontokból tüzetesen vizsgálják egyes üzemek összevonási lehetőségeit. Célszerűbbé és hatékonyabbá kell tenni az újító-mozgalmat, csökkenteni szándékoznak az egyéb költségeket.

A soron következő feladatok előkészítése és még inkább következetes megoldása olyan bonyolult és szerteágazó munkát igényel, hogy az nem lehet csak az igazgatóság, a párt- szervezet, a gazdasági vezetők, vagy a munkások kizárólagos ügye. Az egész kollektíva nevében a pártbizottság titkára, a tröszt igazgatója és a szak- szervezet elnöke írta alá a több mint kilenc gépelt oldalt tartalmazó intézkedési tervet. Ez a vezérfonal, ennek alapján kell munkálkodnia mindenkinek — szervezetten és megfontoltan —, hogy a hiányosságokat és a tartalékokat feltárhassák. A Mátravidéki Szénbányászati Tröszthöz tartozó üzemek így elérhetik, hogy a jövőben rájuk háruló nagyobb tervfeladatot teljesítsék és minden erőt népgazdaságunk további erősítésére fordítsanak.

Dr. Fazekas László

Tízéves a béke védelméről szóló törvény

T’íz esztendeje, 1950. december 8-án, a 1 Magyar Népköztársaság országgyűlése törvénybe iktatta a béke védelmét.

Fél éve folyt már a koreai háború. Alig öt évvel a borzalmas, fasiszta pusztítás után az amerikai hadsereg és csatlósa, Li Szia Man- klikk agressziót követett el a békés, épitő, népi Korea ellen. Rombadőlt városok, baktériumtól fertőzött tízezrek pusztulása, megcsonkított holttestek jelezték a civilizált, a béke szólamait oly gyakran hangoztató Amerika és csatlósa hadseregének útját. Az egész világ haladó erői kérdezték: hát nem lesz, nem lehet vége soha a pusztításnak, hát nincs olyan erő. amely lefogná a rombolók kezét? Miért nem az alkotásra, az építésre fordítja energiáját az ember? Miért kell meghalnia a gyermeknek, hisz még alig élt, miért nem a békés, nyugodt öregkor az életük alkonyán járó emberek sorsa, és miért a borzalmas, erőszakos halál. Miért, miért — egy sor válaszra váró kérdés.

Ebben az időszakban, a koreai háború megkezdésének első hónapjaiban ült össze Varsóban a Béke Hívei II. Kongresszusa, hogy választ adjon az emberiség sorsdöntő kérdésére, és megmutassa az utat, amellyel a béke nemcsak elérhető, de meg is tartható.

A koreai népi hadsereg, a kínai népi önkéntesek segítségévei csapást csapás után mért a betolakodókra, győzelmes csatádat nyerve, űzte az agresszort.

A béke erőinek világkongresszusa pedig e szavakat intézte a világ haladó efőihez: Követeljétek a koreai háború befejezését, harcoljatok a békéért, összefogással, szolidaritással követeljétek: a parlamentek, a kormányok tiltsák meg mindenütt a háborús propagandát. „Olyan törvényt kell kikényszeríteni — hangsúlyozta a kongresszus nyilatkozata —, amely megtiltja a háborús propagandát”. Az elnyomottak harcoljanak ezért, a felszabadult népek pedig szoros egységbe tömörülve mutassák meg össze- forrottságukat, erejüket, a háború erőivel szemben.

A Magyar Népköztársaság a béke védel- mérői szóló törvénye a varsói Béke Hívei II. Világkongresszusának Kiáltványa nyomán született. Az 1950 december első napjaiban ülésező országgyűlés kimondta, hogy a béke védelmében a törvény szigorával sújt le a háborús propaganda terjesztőire és mindazokra, akik a népek békéjét veszélyeztetik. „A népek békéje ellen irányuló bűntettet követ el, aki szóban. írásban, sajtó, rádió, film útján, vagy bármilyen más módon háborúra uszít, egyéb háborús propagandát fejt ki, vagy a háborús propagandát előmozdítja” — írja elő a törvény első paragrafusa és törvénybe rögzíti: a meghatározott bűntett elkövetőjét tizenöt évig terjedhető börtönnel és vagyonelkobzással kell büntetni.

A nép és a kormány egységes akaratát fejezte ki a béke védelméről szóló törvény akkor is, amikor született és azt fejezi ki ma is. amikor tíz évet ért. A magyar nép a törvény megszületése előtt is harcolt a békéért. Legjobbjai a II. világháború ellen is felemelték tiltakozó szavukat és számosán életükkel áldoztak az élet, a béke követeléséért. De látta ez a nemzedék azt is, hogy a II. világháború fő mozgató ereje a háborús propaganda volt, amely az emberek millióinak a lelkét mérgezte meg.

Ennek a fasizmus háborús propagandájának, pusztításának lett az áldozata hatszázezer magyar ember. Ezért fogadta teljes egységben és ezért vallja ma is egyetértésben: le kell sújtani a háború propagandistáira, mert az életet, a békét veszélyeztetik. És az elmúlt évek alatt a nép akaratát képviselő kormányunk következetesen lesújtott a béke belső ellenségeire, és a különböző nemzetközi fórumokon mindenkor szembeszállt S háború propagandistáival. A Magyar Népköz- társaság kormánya a béke. a békés egymás mellett élés elvének propagandistája, a Szovjetunióval és a testvéri népi demokráciák többi kormányával együtt.

A háborús propaganda központja és fő ** fészke ma az Amerikai Egyesült Államok. A háborús hisztériát az imperialista vezetők, a monopóltőkések terjesztik, akik a háborús kalandokban a meggazdagodás egyik fő eszközét látják. Hatalmas összegeket fordítanak háborús eszközökre és propagandára, nem egy esetben idéztek elő az elmúlt évek alatt is helyi háborúkat, hogy növelhessék a fegyverkezést, s ezen keresztül a profitot.

A világ haladó emberisége azonban tanult az elmúlt évek borzalmaiból, és egyre egységesebben támogatja a Szovjetunió béketörekvéseit, leszerelési javaslatát. Az idő. a fejlődés a békének „dolgozik”, Trumant, Mac Arthurt, Li Szin Man-t és a többi háborús apostolt félreállította a történelmi haladás. Ez lesz a sorsa a többi kardesörtetőnek is.

A béke védelméről szóló törvény tízéves fordulóján a magyar nép büszke lehet arra, hogy mind határain belül, mind határain kívül méltán képviselte a béke, a haladás ügyét. S ezt teszi a jövőben is, hisz célkitűzése — a szocializmus — egyet jelent az emberi haladással, a békével. —p—■

Az Egri Lakatosáruoyárb61 jelentjük

Az üzem befejezte éves tervét — Egyik gépük a televízióban is „bemutatkozott” — Új géptípusok gyártását kezdik meg jövőre

Ebben az évben negyedévről negyedévre, dekádról dekádra egyenletes termeléssel teljesítette tervkötelezettségeit az Egri Lakatosárugyár. Harma■ii«iiliiiiitii»ii<iit»*iiiiiliiiiiiiUMiimiiiii'iiiiiii|iiiiiiinuiiiiiiiinniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiliilimi(uiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiuiiiiiuiiiiiiiiiininiiiiiiium.imiiiiiiiiiiiiii,iiiniiii'iiiiiiiiniiiiniiiiiiiiii'i..>"i ■ iiiiii

AZ EMBER vágyainak, ál- mainák beteljesedési alapja a fizetés. A havi jövedelem, amelyet gondos családokban úgy osztanak el, hogy mindenre jusson, hogy amit lehet, megvegyenek. Vannak olyan családok, ahol a havi jövedelem magas, mégis „sírnak”, mert ez sincs, az sincs, meg amaz sincs. Ugyanilyen, vagy még kisebb jövedelem mellett nagyobb létszánjú családok viszont egész szépen élnek, ru- házkodnak és vásárolnak. Ennek a „hogyan” élésnek gazdasági alapja a tervszerűség, a beosztás, a családi. számvetés, amely megmutatja, hogy meddig lehet nyújtózkodni a fizetésből.

Nézzünk meg két családot, a fizetés aránya csaknem egyforma, de a körülmények nem azonosak. Ez a két család valóban jól és okosan gazdálkodik.

Vozári Dénes keresett szakmával rendelkező munkás — kelmefestő és vegytisztító. Tizenöt esztendeje dolgozik Egerben, jelenleg a Patyolatnál. Itt élte át a „maszek” üzem államosítását, itt volt tanúja a Patyolat korszerűsítésének. Feleségével együtt 10 éves házassági évfordulójukra készülnek. A mosolygós asz- szony egyedül is ünnepel egy „tízest” — tíz éve dolgozik az Állami Áruházban, mint eladó.

— Három gyermekünk van és havi 2800 forint a kettőnk fizetése.

— HOGYAN osztja be, hogy Jusson is, maradjon is?

— Megtanított a tapasztalat. A gyerekeim bölcsődében, napköziben nőttek fel, férjem Is, én is üzemi konyhán ebéCsaládi számvetés

delünk, ez nagyon megkönnyíti a számadást, mert így tudom, minden hónapban menynyit kell befizetni a gyerekekért és a magunk étkezéséért. A vasárnapi és ünnepi ebédekre már kialakult a „pénzügyi keret”. Havonta 1000 forint a bölcsőde, napközi, üzemi konyha és a szolgáltatások kifizetése. Azért legnagyobb segítségem mégiscsak a napközi és az üzemi konyha.

— Tehát tudnak takarékoskodni, gyűjteni, valamilyen háziálom megvalósítására?

— Hogyne. Havonta 5—600 forintot a házi takarékossági alapra teszek félre. Addig kell beszereznem a drágább bútort, háztartási gépeket és egyebeket, amíg a gyerekek kicsik.

— Mit vettek az utóbbi években?

— Fel tudok mutatni néhány komoly dolgot, amit a takarékos, beosztó életmód mellett vásároltunk. Természetesen sokat lendített a prémium, a nyereségrészesedés. Mosógép, porszívó, kétlapos főző segíti a háztartási munkámat és vettünk egy 5600 forintos kombinált szekrényt. Meg egy lemezjátszót, mert a zenét nagyon szeretjük!

Rövid, de nagyon , hasznos kérdezz—felelek volt ez a beszélgetés. Vozáriné már újra a pult mögött sürgölődik, hogy a divatosztály vevőjének kedvére tegyen. Az ő gazdasági és családi körülménye körülbelül átlagos körülmény. Ami nem átlagos, az a beosztás, a helyes

pénzgazdálkodás, ahol már előre eltervezik a soron következő ruhadarabokat, bútort és egyebeket.

Csik Bálint, a Bútorgyár igazgatója, három gyereke, felesége egyetlen keresője. A havi 3000 forintot a gondos édesanya osztja be. Ez a beosztás eddig sikerült is. Pedig sokba van a negyedikes és harmadikos gimnazista lány és a zenei általános első esztendejét taposó kisfiú is.

— Miért nem megy dolgozni? Elég a pénz?

ELŐBB az egyik kérdésre válaszolok. Nem megyek dolgozni, mert két nagylányom és kisfiam megszokták, hogy otthon vagyok. Talán amit én keresnék, azt a három gyerekért kifizethetném. Hogy elég-e a pénz?

Mondjon egy családot, még ha mindjárt tízezer forintot keresnek is, ahol azt mondják: „több nem kell”! Nem a pénz nem elég, csak a mértékeink, az igényeink másak.

—■ Mégis, hogyan lehet beosztani ezt az egy fizetést úgy, hogy öt ember élelmezésére és ruházkodására elég legyen? Tervszerűen vásárolnak, vagy azt veszik, ami éppen kell?

— Ha helyes ez a szó a háztartásban, a családban, akkor valóban elmondhatom, hogy tervszerűen. A családi pótlékot megkapja a három gyerek, s mikor összegyűjtik a takarék- könyvükbe, amennyi az áhított ruhára, cipőre kell, akkor kivesszük a pénzt és megvásároljuk.

— A havi fizetés hogyan oszlik meg?

— Abból általában 400 forint kell a boltba, ezer forint évszakonként változva tüzelőre, karácsonyra, befőzésre, ruházkodásra és 1200 forintból kiállítom a napi háromszori étkezést s a gyerekek iskolai uzsonnáját.

Kicsit hitetlenkedve nézhettem rá, ezért máris folytatta:

— Higgye el, nem nagy művészet ez. Az kell hozzá, hogy a család megszokja kezdettől fogva, hogy igényeik, a „takaróig érjenek”. Nem szabad a gyerekeket sem elkényeztetni. Színházbérlete van a két nagylánynak, moziba járnak, vigyáznak a ruháikra, s nem követelnek folyton újat, megelégednek azzal, ami van.

MÉG SOKÁIG beszélgettünk. Egyre világosabbá vált előttem az a tény, hogy mit jelent beosztással élni, mit jelent családi számvetést készíteni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden a legnagyobb rendben van, mert Csik Bálinték például ennyi fizetés mellett nem tudnak különösebben takarékoskodni, vásárolni. Mégis ez egy olyan család, ahol a pillanatnyi körülmények meghatározták azt, hogy hogyan kell élni. A két nagylány nemsokára kikerül az életbe, ők is keresni fognak, tehát a körülmények megváltoznak. De ebben a családban a gyerekek életre való felkészítése olyan, hogy egyik sem lett ŐFELSÉGE A GYERMEK, hanem mindvégig érezték és tudják, hogy egy közösségnek, egy kis családnak a tagjai, ahol számolni kell a mások igényeivel is.

Cs. Adám Éva

dik napja — december 6-án — éves tervüket is befejezték, 108,3 százalékra. Októberben 116,1 százalék, novemberben 108 százalék volt a tervteljesítésük — negyedéves szinten 110—112 százalékban tettek eleget kötelezettségeiknek. A negyedév még hátralevő részében. év végéig, 2 200 000 forint értékű tervtúlteljesítésre számítanak.

— Neküi,:. is voltak nehézségeink — mondják a gyár vezetői —, anyaghiányból eredően. Ez abból adódott, hogy a megrendeléseket év közben kaptuk meg, s az anyagbeszerző osztály késve tudta biztosítani a gyártmányokhoz szükséges anyagokat.

Az idén új szerelőcsoportot is életre hívnak az üzem présműhelyében, a bőröndzárak szerelésére. A tervek már elkészültek, s még e hónapban elvégzik a tennivalókat, hogy az új szerelőcsoport mielőbb megkezdhesse munkáját az automatikusan működő szalag mellett.

Üj géptípusok gyártását kezdik meg jövőre a Lakatosáru- gyárban. „Irezőgépek” kompletten felszerelve, a gyapjúipar használatára, 3 darab automata festő-jigger, kondenzálógép. feh *ítő gépsor, három nagy teljesítményű ipari mosógéppel, cirkuláris klórozóval, pihentető „J”-tornyokkal ellátva, új faipari szárítógép, bőripari függő-szárító és portalanító- gép készül majd itt. Vala- menn, i gép nevét nem is tudnánk felsorolni, hiszen a bőrés textilipari gépek prototípusainak egész sorát fogjálc gyártani 1961-ben az Egri Lakatoe- árugyár műhelyeiben.

Érdekes és jelentős dolog lesz üzemünk életében a bőripari portalanítógép prototípusának elkészítése — magyarázta Bíró főmérnök elvtárs. — Ez a nagyszerű új gép egyedülálló a világon. Üj magyar találmány. Eddig még sehol sem gyártottak hozzá hasonlót. Azt a felelősséget, amelyet ez a munka vállunkra rakott, teljes mértékben érezzük. Tudjuk} hogy munkásainkon és rajtunk, műszaki vezetőkön múlik felsősorban, hogy beválik-e az új gép. Tervelőrehozást is csinálták a Lakatosárugyárbanj éppen az éves terv határidő előtti befejezése kapcsán. Erről a következőket mondotta a gyár főmérnöke:

— Még ebben az évben hozzákezdünk egy zártmotollá3 festőkád prototípusának elkészítéséhez. És jövőre már a null-szériagyártást is megkezdhetjük.

Végül egy font-» eseményről

szólju- : tegnap este az Egri Lakatosárugyár egyik gyártmánya, a cipőtűző automataszalag, amely közel egy hónapja működik a szigetvári cipőgyárban — „bemutatkozott” a televízióban is. A televízió nézői működés közben láthatták az egri gyár szülöttjét. A gép televíziós „szereplésén” — a minis: '.érium és a Magyar Televízió meghívására — Németh Tibor elvtárs, a Lakatosárugyár igazgatója is részt vett.

( pataky)

Két drámát mutatnak be a télen a verpeléti ssínjátsxók

mű művével lépnek fel. Mind a két színdarabot Gergely Ferenc postamester, a kultúrott- ho zínjátszó szakkörének vezetője rendezi.

A t -peléti községi kultúrotthon színjátszói még ebben a hónapban bemutatják Egry Viktor „Virágzik a hárs” című drámáját, januárban pedig Gerencsér Miklós Kerekeskút cí-