Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-06 / 287. szám
1960. december 6., kedd NÉPÚJSÁG s Termelőszövetkezeti megyénk első esztendeje Messziről indultunk i. Nem szoktuk okkal, ok nélkül a múltat emlegetni, szívesebben nézünk inkább előre, mint hátra, de feledni mégsem lehet, nem is szabad. Es különösen akkor, amikor számvetést készítünk, szinte elkerülhetetlen, hogy hátra ne pillantsunk, s fel ne mérjük tekintetünkkel a magunk mögött hagyott időt. Messziről indultunk? így is mondhatni, bár az a másfél évtized, amit e nép hosszú, vérzivataros évszázadok után először életében a maga gazdájaként megélt, küzdött és harcolt, igazán rövidke idő egész múltjához viszonyítva. Darabka idő csak az egészhez képest, s mégis egy egész történelem, amelynek szinte minden napját tanulni fogják majd unokáink. Honnan is indultunk? Egy kis emlékeztető: Vegyük talán ki a múlt idők szájából a szót a hitelesség kedvéért. Idézzünk egyetlen mondatot az Országos Mezőgazdasági Kamara 1936. évi jelentéséből, amelyet a magyar parasztok akkori helyzetéről készített: „— ... a múlt évben bekövetkezett rosszabbodás már szinte a teljes nyomorral mondható egyenlőnek.” Ezt írja a korabeli hivatalos jelentés, a hárommillió koldus hazájából, amikor 1,50—2 pengő volt a napszámbér, és egy kiló kenyér 38 fillérbe, 1 kiló marhahús, vagy szalonna 2,10-be került, s egy pár cipőt 15 pengőért lehetett vásárolni. Akkor volt ez az időszak — sokan emlékszünk rá —, amikor Heves megyéből (még 1940-ben is) évente nyolcezer ember járt summásnak a durántúli nagybirtokokra és a megye földterületének 24 százaléka „hatvannyolc” személy tulajdonában volt, és a kis- és középparasztok földterülete az egésznek mindössze 36 százalékát tette ki. Akkor, azokban az években, amikor megyénkben tizenötezer ember volt gazdasági cseléd, vagy napszámos, akiknek sorsa az emberpiac árfolyamától, jó szerencséjétől függött. Nem árt néha erre is emlékezni, hogy 1929—31 között csak Heves megyéből 1100 parasztember vándorolt ki Amerikába, jobb sorsát keresni. Azokról az időkről van szó, amikor 6—7 pengőt adtak a kereskedők egy mázsa búzáért, s a különböző kapitalista manőverek következtében egymásután kerültek dobra a kisparaszti gazdaságok. A második világháború pusztításai a mezőgazdaság helyzetét még súlyosabbá tették, s mert ez óriási véráldozatot követelt parasztságunktól. A felszabadulás ilyen siralmas helyzetben találta az országot A kommunisták pártja, amely a háború borzalmaiból még alig felocsúdott nép helyett mondta ki először: élni fogunk, élni akarunk, mindenekelőtt a földkérdés demokratikus megoldására irányította figyelmét. Ez, a feudális maradványok eltörlését, a nagybirtokrendszer felszámolását' jelentette. A jelszó: őzé a föld, aki megműveli, elevenig hatolt a parasztságunkban, a munkások, a gyárak népe pedig segített mélyre verni a karókat az úri birtokok földjein. Es hazánkban a Szovjetunió hős hadseregének felszabadítása után a nép újra élni, dolgozni kezdett s most már világos célokért harcolt a kommunisták vezetésével. Csupán Heves megyében, kereken százezer hold földet osztottak ki, és 7800-an kaptak házhelyet, mintegy 660-an lakóházat is. Es parasztságunk szorgos munkája tette lehetővé, hogy a mezőgazdasági termelés meginduljon, a gyárak nyersanyagszükséglete, a dolgozók ellátása biztosítva legyen. A földreform azonban csak első lépés volt a dolgozó parasztság kulturális és gazdasági felemelkedésének útján. Az évek során egyre inkábo beigazolódott, hogy a mező- gazdaság fejlődése nincs arányban a népgazdaság egyéb ágaiI ban elért sikerekkel. A nagyarányú gépesítés bevezetése, alkalmazása, a belterjes művelés, a műtrágyázás, öntözés, vetőmagnemesítés nem volt lehetséges a szétaprózott parcellákon, ezért gazdasági követelmény volt a parasztság termelőszövetkezetekbe való tömörülése. Parasztságunk egy része már az első időkben belátta, hogy a termelés fellendítése, a tudományos kutatások gyakorlati hasznosítása, csakis a nagyüzemi gazdaságok keretei között biztosítható. A fejlődést sürgette a mező- gazdaság és általában az egész dolgozó nép növekvő igénye, az ipar gyors ütemű fejlődése is, aminek következtében _ megyénk területén megkezdődött a mezőgazdaság szocialista átalakítása. 1948—49—50-ben megyénkben is megalakultak az állami gazdaságok, majd 1948 őszén Tiszanána és Gyöngyöshalász községekben megalakult a megye első két termelőszövetkezete is. És most e rövid történelmi áttekintés után nézzük: mit hozott, milyen számszerű fejlődést Heves megyében a mezőgazdaság szocialista átszervezése terén az idei, 1960. esztendő? 1959. január 1-én megyénk területén 101 termelőszövetkezet működött. 4408 taggal. Ez a szám 1960 őszére a következőképpen alakult: Október 1- én már 211 termelőszövetkezet működött a megyében, és a tagok -zárna elérte az 50 400-at. A szántóterület nagysága meghaladja a 249 000 holdat. Az ez év október 1-i adatok szerint Heves megye szántóterületének már 87 százalékán szocialista gazdálkodás folyik, a föld, illetve a szántóterület 85,4 százaléka a termelőszövetkezeteik birtokában van. Az elmúlt év őszén és a mostani év tavaszán megyeszerte megindult a parasztság tömeges beáramlása a szövetkezetekbe. Parasztküldöttségek egész sora látogatott el tapasztalatcserére régebbi termelő- szövetkezetekbe, állami gazdaságokba, ahol megismerkedtek a nagyüzemi gazdálkodás előnyeivel és tapasztalataival. Mindezek mellett gyorsította a szövetkezetek számának növekedését, hogy a párt és kormány ajánlotta, javasolta a parasztságnak a szövetkezeti utat és népi államunk tőle telhetőén mindent megtett azért, hogy anyagilag, gazdaságilag erősítse az alakuló termelőszövetkezeteket. Így váltak azután szinte máról holnapra termelőszövetkezeti községekké falvaink, a járások közül pedig e’őször a hevesi járás vette fel a termelőszövetkezeti járás nevet. 1960 tavaszának végén megyénk területének túlnyomó többségén a termelőszövetkezetek gazdálkodtak és Heves megye is a szövetkezeti megyék sorába lépett. 1960, így történelmi dátum nemcsak az egész ország, de a mi megyénk életében is, hiszen ez év tavaszán első ízben a történelem folyamán győzött a szövetkezeti, nagyüzemi gazdálkodás, szerezte meg döntő erejét, de mondhatni fölényét is a kisüzemi parcellás gazdálkodással szemben. A parasztság beáramlása a termelőszövetkezetekbe ebben az időszakban olyan nagymérvű volt, hogy ilyen gyors fejlődésre még maguk a vezetőszervek sem számoltak. Mindenekelőtt a középparaszti réteg szövetkezetekbe való tömörülése volt a jellemző erre az időszakra és az egyéni gazdaságban is példamutató középparasztok közül sokat beválasztott a tagság a szövetkezeti vezetőszervekbe. Hősi, mondhatni forrada’mi korszaka volt ez íalvainknak, amikor a tegnap 3—5—10 holdas parasztjainak — szinte egyik napról a másikra — százakban, ezer holdakban kellett gondolkodnia, sorsukat irányítani, intézni. Munkások, értelmiségiek, a párt és állami szervek vezetői álltak e napokban, hetekben parasztságunk mellé és a biztató. bátorító szó mellett nem maradt el a konkrét anyagi segítség támogatás sem. Gyárak, üzemek dolgozói patronálást vállaltak az egyes termelőszövetkezetek fölött és segítettek a villamosításban, építkezésben, a gépek kijavításában is a parasztoknak. Elmondhatjuk: 1960 volt az az esztendő, amikor megyénkben is szinte kivétel nélkül mindenkit érdekelt a mezőgazdaság helyzete, ügye. Gyárakban, hivatalokban éppúgy. mint a pártbizottságokon, vagy tanácsi szerveknél, a „falu’* volt a beszédtéma, s közös volt az öröm akkor, amikor Heves megye szövetkezeti megye lett. (Folytatjuk.) v Szalay István „Sajót gyártmányú" új műszer a Hatvani Cukorgyárban Wlassics Zoltán cukorgyári gépészmérnök új rendszerű, modern műszert szerkesztett. Korábban mindössze egy német gyártmányú sucroscop volt a gyárban. Az új rendszerű műszerből nyolc prototípust gyártott le a MOM és tárgyalásokat folytatnak arról, hogy a hazai cukorgyárakat a Wlas- sics-íéle műszerrel látják el. A cukorfőzők eddig csak a próbacsapon és szabad szemmel ellenőrizhették, hogy elegendő porcukrot vittek-e be a főzéshez, megfelelő-e a kristályszemek fejlődése, nem keletkeztek-e újabb kristályszemek, nem válik-e majd porossá a főzet? A legnagyobb gyakorlat és elővigyázat mellett is előfordult, hogy az elavult ellenőrzés miatt rosszabb lett a cukor- kihozatal. Most az új műszerrel, 30-szoros nagyítáissal köny- nyű és biztonságossá válik a cukorfőzés ellenőrzése. Röviden... MONTREAL A kanadai börtönökben legtöbbet olvasott könyv: „Hogyan szerezhetünk jó barátokat és hasznos kapcsolatokat”. * TORONTO A „Beaver” című folyóirat utolsó oldalán ez áll: Ebben a számban szándékosan sok nyomdahibát hagyunk, mert ep-'es olvasóinknak legnagyobb öröme, ha a sajtóhibákat felfedezik és orrunk alá dörzsölik”. * TOKIO Egyes kereskedésekben 10 százalékot levonnak a vételárból, ha a vásárló tíz perc alatt elintézi beszerzéseit * Mi a külömbség a barbárság és a civilizáció között? Egy japán folyóirat így válaszol: Ez csak a karikákon múlik: egy karika az orrban — barbár, két karika a fülben — civilizált hölgy”. * LONDON Turistakalauz jelent meg a „Holdba utazók” számára. Eszerint holdtölte idején az űrutasok a „teliföldben” gyönyörködhetnek. * Angol tudósok felfedezték, hogy az atomenergiával eredményesen lehet irtani a csecse- legyet. EGRI KISLAKÄSEPITO KTSZ a lakosság szolgálatában AZ UTÓBBI EVEK során egyre nagyobb méreteket öltött a dolgozók körében a családi házépítés. Az építkezések kivitelezése azonban szinte kizárólag a magánkisiparosok kezében van, akik pedig tömve vannak munkával. Az állami vállalatok általában nem foglalkoznak családiházépítéssel. Éppen ezért üdvözölhetjük örömmel azt az egészséges egri kezdeményezést, melynek keretében egy kislakás építő és karbantartó ktsz-t hoztak létre. A mosókonyhából hevenyészve átalakított irodahelyiségben éppen ott találom a ktsz vezetőségét, Turcsányi Sándor elnököt, Kelemen Frigyes műszaki vezetőt és Moldván Tivadar főkönyvelőt. — 1960. szeptember 3-án alakult meg az egri kislakásépítő és karbantartó ktsz, — mondja Turcsányi elvtárs, az elnök —, 15-én pedig már hozzá is láttunk az első munkához. Ma már 13 szakmunkással és 12 segédmunkással dolgozunk. Elsőrendű célunk a családi házak építése, felújítási, karbantartási munkálatainak végzése, s csak ha szabad kapacitásunk marad, akkor végzünk más irányú munkát, például a kö- zületek felé. Az alakulás után, amikor nem volt anyagunk, igen jól esett a testvér ktsz-ek segítő keze. így nyújtott segítséget az egercsehi és az egri építőipari ktsz is. De természetesen a Heves megyei KISZÖV részéről is minden várható támogatást megkaptunk. Ezeknek köszönhetjük, hogy máris sikerült Felnémeten 5, Egerben pedig 1 családi házat befejeznünk! Most a főkönyvelő veszi át a szót. Elmondja, hogy az alig két és fél hónapos ktsz-nek rendben van a szénája: máris mintegy 100 000 forinttal rendelkeznek! Ezt természetesen szerszámok és a szükséges felszerelés és anyag beszerzésére fordítják. — Mik a jövő lehetőségei? — kérdem a műszaki vezetőtől. — Nem túlzók — mondja Kelemen Frigyes, — amikor azt állítom, hogy a kilátásaink ma kislakás építés terén szinte korlátlanok, hiszen egyre növekszik azoknak a dolgozóknak a száma, akik saját házukban akarnak lakni, s ehhez a szándékukhoz hozzásegíti őket az OTP-kölcsön. 1960 végéig máris nincs is szabad kapacitásunk. ITT KÖZBESZÓL Turcsányi elvtárs, a ktsz elnöke. — Elkészítettük az 1961. évi terveinket. Március 1-től augusztus végéig sok megrendelést kaptunk. — Ennek megfelelően — folytatja a műszaki vezető — a jövő évre 100 főre kívánjuk felfejleszteni a dolgozóink létszámát. Már ma is rendelkezünk ugy an áccsal, de természetesen a szükséges egyéb ipari tevé- kenySósírt« mi magunk kívánjuk végezni a kislakásépítkezés során, a vízvezetékszerelési, asztalos és festő, bádogos és lakatos munkát. Elmondja az elnök, hogy máris érdeklődnek egyes kisiparosok a ktsz-be való belépés iránt. Bóta Lajos bádogos már be is nyújtotta belépési nyilatkozatát. Az új és életképes kezdeményezés probléma jelként említik a telephely-nehézséget Egészséges fejlődésünk egyik alappillére lenne egy telephely kialakítása, megszervezése, — mondja Turcsányi elvtárs. Bizony nem egészséges helyzet az, hogy a cementet az elnök egy rokonánál tárolják, a me- szet pedig egy építtető udvarán. Reméljük, hogy hozzásegítik az illetékesek az egri kislakásépítőket egy alkalmas telephelyhez. — Mik a jövő tervei? — teszem fel a kérdést. — Szövetkezetünket szeretnénk specializálni a korszerű padlóépítésre. A PVC-n túl, máris tárgyalásokat kezdtünk a TÜZÉP-pel, hogy a megye területén mi végezzük a padlókészítést a MAGNEZIT nevű export anyaggal. Ez teljesen pótolja a drága és nehezen megszerezhető hajópadlót, jó hőszigetelő és könnyen tisztán- tartható és kezelhető. A távlati terveinkben szeretnénk megvalósítani, hogy a savszigetelés terén kialakult korszerű technológiát kívánó munkákat is vállalhassunk. A PÉLDAMUTATÓ egri kezdeményezés valóban megérdemli, hogy az illetékesek megadjanak részére minden támogatást. Az eltelt két és fél hónapos rövid időszak, úgy hisszük, megadja a garanciát arra, hogy a tervek valósággá érjenek és egyre több és több családi ház dicsérje az egri kislakásépítő ktsz dolgozóinak szorgalmas és hozzáértő kezét. Sugár István I Péterrásári állattenyésztők 122 szarvas- rparhája van a szövetkezetnek. Bocsi Károly állatgondozó büszkén mutatja a legjobb tejelőt: a Rózsa nevű, 8 éves tehenet. Napi fejé« átlaga: 16 liter. Napjában 140—180 liter tejet fejnek a tehenészetben. Ebből 120 litert eladnak az államnak. A visszamaradt tejből túrót, vajat készítenek. A tej fölözését szeparátor segítségével végzik. Az ügyes szerkezetet Almádi Jánosné kezeli. Tavasszal 20 előhasú süldőt is vásároltak. Egy hét óta minden éjjel várják a szaporulatot. Az elsőként eUett anyakoca csak szemmel követi a malacait. A sertések gondozója: Súly Sándor. Tavasz óta dolgozik a sertések mellett, igen jó eredménnyel. Foto: Kis Béla a. a. a a a SZAKKÉPZETT ESZTERGÁLYOS, MARÓS ÉS SZERSZÄMLAKATO SOKAT azonnali felvételre keres az Egri Lakatosárugyár Jelentkezés naponta a délelőtti órákban a vállalat személyzeti osztályán, Eger, Lakatgyártó utca 2. szánt alatt. Fizetés megállapodás szerint. "T"T T T~T'▼ ▼ V"r"
