Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-25 / 304. szám

i960, december 25., vasárnap NÉPÚJSÁG 15 Amíg Bodnár András az olimpiai dobogóig eljutott 1947 nya­rán Csörgő József úszó­mester a szokásos munkáját végezte az egri stran­don; nagy szakértelem­mel tanít- gatta a vá­ros ifjúsá­gát az úszás alapelemei­re. Az egyik forró au­gusztusi napon azonban hirtelen egyéb munkája is akadt. Észrevet­te, hogy egy 5 év körüli fiúcska merészkedett a medencébe és bát­ran küzd az őt fenyegető hullá­mokkal. Nosza, belevetette magát a vízbe és partrahúzta a kapálódzó kisfiút és még a fenekére is vert egyet, mondván: — öcsikéin, neked még tilos itt mászkálni. .. Alig telt el egy rövid kis idő. Csörgő Józsi bácsinak ismét ugra­nia kellett: a kis Bodnár András — mert hiszen ő volt az a bátor kisfiú — újból a vízbe merészkedett. Ezek után senki sem tagadhatja, hogy András barátunk nem idejé­ben ismerkedett meg az uszodával. A fent említett eset után ugyanis, könyörtelenül „kötélvégre került’ Csörgő Józsi bácsi megtanította úszni, s hatéves korától a verseny- uszoda egyik leghűségesebb láto­gatója lett. Társaival együtt nap­estig lubickolt a medencében, is­merkedett a vízzel. így köszöntött be az 1952. esz­tendő, s ez az év jelentős változást hozott. Szervezett úszó lett belőle Kiss Agnes edző irányításával. 'Va­sárnaponként alig várta a barátsá­gos és bajnoki vízilabda-mérkőzé­seket, amelyek előtt — persze ke­resztben az uszodában — bemutató úszásokban vehetett részt, A jó mozgású fiú rövidesen Vá- lent Gyula „iskolájába” került, rendszeresebbé váltak az edzések, s az addigi gondtalan játékdélutá­nokat a keményebb munka vál­totta fel. — A sikerért meg kell dolgozni — hangoztatta előtte az edző, s ő lel­kesen végezte nap-nap után az elő­írt edzésadagokat. Kiváltkép a gyom- és pillangóúszást kedvelte, s ez utóbbihoz fűződik első sikere is: 1954-ben a város úttörőbajnók- ságán 50 m pillangón elsőnek ért a célba, majd az országos úttörő-baj­nokságon — Budapesten — nagy harcot vívott a fővárosi pillangó- zókkal, végül is az előkelő második helyet sikerült megszereznie. 14 éves volt, amikor sor került élete első 100 méteres versenyére. Eger bajnokságán Fodor Robi mö­gött 1:06.6-os idővel második lett, de még abban az évben belépett az i,l:04-es gyorsúszók” sorába. Ez az egyenletes fejlődés arra mutatott, hogy kiváló gyorsúszó lesz belőle. Valóban, az 1957. esztendő további Javulásokat hozott. A szegediek el­leni hagyományos viadalon l;02-re Jáviiotta a 100 méteres gyorsúszás megyei serdülő csúcsát, s a követ­kező évben egy Budapesten meg­rendezett nemzetközi versenyen, 200 méteren, a magyar Müller és a nyugatnémet Baumarm mögött 2:16,2-vel harmadik lett, de 400 mé­teren is ott volt a legjobbak között, s csak Katonának és Nyékinek si­került őt megelőznie. Ezután meg­lepetésre 1:00,8-al országos ifjúsági bajnokságot nyert 100 méteren és 400 méteren Katona József mögött olyan kitűnő időt úszott (4:44,4). hogy bekerült az Európa-bajnok- ságra készülő magyar úszóváloga- tott keretébe. A budapesti Európa-bajnokságon pillanatnyi índiszponálisága ug. . azt eredményezte, hogy nem jutói a döntőbe, mindez azonban nerr vette el a fiatal fiú kedvét, s nem sokára Szófiában vigasztalódott, ahol Frank Marival és Katona Jós­kával a magyar színeket képviselte Szófia nemzetközi úszóvensenyén. Az 1959. év rosszul indult, de az or­szágos ifjúsági bajnokságon már három első helyet szerzett. 400 és 800 méteren imponáló fölénnyel győzte le az akkor már standard válogatottnak számító Hornyánsz- kyt és 100_ méteren végre belül ke­rült a „bűvös” egy percen. 59,8-al lett bajnok. A felnőtt bajnokságon remek 59,5-Ös Időt ért el, de az erő6 mezőnyben ez csak a negyedik hely megszerzését eredményezte. Ugyanitt 400 méteren a célbírák té­vedése fosztotta meg a bajnoki címtől, s a másodiknak beérkező Homyánszlcy Tamás lett a bajnok. Ezután még két nagy verseny kö­vetkezett. A Szovjetunió — NDK — — Magyarország viadal 4X200 méte­res váltószámában ő úszta a leg­jobb időt (2:12,3), majd az NSZK— Magyarország visszavágó mérkőzé­sen Lantos betegsége miatt nem 400-on. hanem 100 méteren indult, s 59,4-el harmadik lett. 1960-ban mint úszó került be az olimpiai keretbe, Lemhényi vízi­labda-kapitány azonban — az OB I- ben mutatott sorozatos kiváló telje­sítménye alapján — „átesem pészte” a vízilabda olimpiai keretbe. Mert Bodnár András nemcsak mint úszó, hanem mint vízilabdázó is kivételes adottságokkal rendel­kezett, s azoknak volt igazuk, akik 1960. tavaszán velünk együtt azt hangoztatták: az egri fiúnak rég a válogatottban a helye . . . Vízilabda pályafutása 1957-hen kez­dődött, amikor tagja volt az országos újonc-bajnokságon második helyen végzett egri csapatnak. A Denk — Ringelhann, Frank — Pócsik — Bo­lya, Elek, Bodnár összetételű együt­tes egy kivétellel azonos a mai fel­nőtt csapattal, amely legutóbb az OB 1-ben nagyszerű negyedik he­lyezést ért el. András barátunk most is annak az óhajának ad kifejezést, hogy ez 1961-ben is sikerülni fog. EUiiggyük neki? El! Élete legnagyobb élménye termé­szetesen a római olimpiához fűző­dik. Egyetlen mérkőzésen szerepelt csak, a belgák ellen, ahol két re­mek be-s zab ott góllal ragadtatta tapsra a Stadio del Nuoto közönsé­gét. És a vízilabda-küzdelmek befe­jeztével ő is ott állt a bronzérmet jelentő dobogón. Mégha bot tan nézte az árbocra lassan felleúszó három­színű lobogót, s képzelete egy pil­lanatra Egerbe röpítette, hogy ke­zet fogjon tanítómesterével — Ba­ranyai Györggyel és a többiekkel, akiknek ezt a nagy világsikert jó­részt köszönhette ... . . . Ezek a gondolatok jutottak az eszembe 1960. december 8-án. ami­kor Bodnár Andrással elszántan ta­postuk a kiskörei vendégmarasz­taló sarat. András az első hívásra örömmel jött el a Tisza-parti fiata­lok közé, hogy beszámoljon római élmfnyt-iről. A beszámoló után későn indul­tunk visszafelé és elaludt a kocsi­ban. Igen, reggelenként öt óra előtt kell kelnie, hogy idejében munka­helyére érjen. Nem hasonlít a sztárokhoz. Egy­szerű, becsületes sportember, akit mi örömmel állítunk most Példa­képül a fiatal sportolók elé. (- dy) A mm tm Sok verseny — pezs§§ sport- és szervezeti élet BUtmyi JHag da. Sanda? Az egri Szilágyi Erzsébet Leány- gimnázium II. osztályos tanulója. Több sportágbaji ért el igen figye­lemre méltó eredményt. Szülei testnevelő tanárok., s igy az ő se­gítségükkel már egészen korán kezdte el a sporttal való foglal­kozást. Kiváló fizikai képességekkel ren­delkezik, s így bármely sportág­hoz kezd, — mind.enütt hamarosan jó eredményeket tud elérni. Tekintettel arra, hogy még igen fiatal — áprilisban lesz 16 éves —, még nem specializálódott egy sportágra, s igy most nem is lehet biztosan tudni, hogy melyiknél fog véglegesen ki­kötni. A legjobb eredményeket a tőrvívásban érte el. A leg­utóbb novem­ber hóban meg- rendezett or- szágos sportis­kólái versenyen •• első helyezett lett, s mint serdülő korú verseny­ző, országos felnőtt versenyt nyert Salgótarjánban. A közelmúltban Miskolcon megrendezett Miskolc- Eger városok közötti válogatott viadalon is fölényesen nyerte csőr­iéit. A víváson kívül atlétikában és tornában indult több versenyen. Tornában ebben az évben meg­nyerte a megyei serdülő II. osztá­lyú egyéni összetett bajnokságát és tagja volt annak a megyei váloga­tottnak, amely a Borsod—Heves megyék közötti versejiyen értékes győzelmet aratott Miskolcon. Atlétikával csak ebben az évben foglalkozott komolyabban, s külö­nösen a dobószámokban ért el jó eredményt. Az őszi középiskolás bajnokságon rriind a svlylökésben, mind pedig a diszkoszvetésben győzött, s a szakemberek közül többen ebben a sportágban várjiak tőle kiemelkedő eredményt. Csányi Magda fegyelmezett, szor­galmas versenyző, aki nemcsak a sportban, hanem a tanulásban is élen jár. Kitűnő rendű tanuló, s most. a negyedévi ellenőrző érte­kezleten hét tantárgyból kapott di­cséretet. Az 1961. évben további fejlődést és jó eredtnényékét várunk tőle! Heves megye ifjúsági labdarúgó- válogatottja tavaly szép sikerrel szerepelt a megyék közötti országos tornán és az idén — ha még lehet­séges — fokozódott a lelkes fiatal gárda teljesítménye. Az eddig le­játszott három mérkőzésen különö­sen a védelem tett ki magáért, egyetlen gólt sem kapott. Ennek a védelemnek tagja Besz- terczei Sándor, a H. Kinizsi ifjúsági csapatának labdarúgója, a Bajza József Gimnázium ÍV. éves tanu­lója. 1943. április 20-án született Isa- szegen, később Kompoltra került a Beszterczei család, s itt kezdte el sportpályafutását a kis Beszterczei Sanyi. Társaival együtt sötétedésig rúgta a labdát a falu melletti réte­ken. 12 éves vöt, amikor a kompolti úttörö-csavat tagja lett. mint kapu­védő. Rögtön az első évben megny érték a járási úttörő- bajnokságot. Persze, a kom­polti ,.nagy­csapatban'”• is felfigyeltek a kis Beszterczei rátermettségé­re és 1957-ben már a Kom­polti MEDOSZ együttesét erő­sítette. Ezután a hatvani Baj­za József Gimnázium tanulója lett. de a labdarúgástól itt sem tudott elszakadni, s csakhamar a H. Ki­nizsi ifjúsági csapatában kergette a bőrlabdát. Az első mérkőzésen — szükségből — a balhátvéd posztjára állította Kákái János, a H. Kinizsi kitűnő edzője, s ő azóta is hű maradt eh­hez a poszthoz. Megszerette a bal­hátvéd-játékot, megismerte annak csinjátJbínját. Az edző nagy szere­tettel névéig ette c vékony termetű, magas növésű játékost, aki három év alatt mindössze öt alkalommal nem játszott csapata mérkőzésén. De mai edzője. Rédecsi István is sokat foglalkozik vele. Beszterczei Sándor, a harcos fel­fogású, lelkes labdarúgók közé tar­tozik, ’aki nemcsak a pályán, ha­nem az iskolában is megállja a he­lyét. Eddig minden évben jórendű volt. s most az Egri Pedagógiai Fő­iskolára készül, minden vágya, hogy jó pedagógus lehessen. Megérdemli, hogy sikerüljön . .. A Magyar Testnevelési és Sporttanács Elnökségének ha­tározata a „Kilián György test- nevelési mozgalom” bevezetésé­re és szabályzatára, egyenes folytatása, hazánk testnevelési és sportmozgalma fejlesztésé­ben irányt mutató párt-tézisek­nek. Ezek a tézisek — mint is­meretes — hangsúlyozzák, hogy a szocialista testnevelési és sport- mozgalom leg­főbb jellemző­je a részvevők nagy száma. Az 1961. má­jus l-vel indu­ló Kilián György testne­velési mozga­lom valóban a legszélesebb körű lehető­ségeket bizto­sítja sportéle tünk továb­bi tömegesíté­se ügyében. Sportkörök, is­kolai, üzemi és szakszerve­zeti sportcso­portok szá­mára eleven. pezsgő sportélet kibontakoztatá­sát teszi lehetővé és az új szak­osztályok létesítésére is módot nyújt. A tömegesítést biztosítja, hogy — mindkét nemben — már gyermekkortól — 6 éves kortól lehet a testnevelési mozgalomba bekapcsolódni. A társadalom minden rétege —■ műnk*«, pa­raszt, értelmiségi — részt vehet a mozgalomban. Az a tény, hogy a mozgalom szabályzata szerint az összes, hazánkban is­mert. és űzött, sportág ott szere­pel — egyéni, vagy csapat­sportág formájában — a jelvény­fokozatok megszerzéséhez szük­séges feltételek között, sport­köreink munkájának kiszélesí tését teszi lehetővé. Az asztalitenisztől a cselgán­csig, az atlétikától az ejtőer­nyőugrásig, a tornától a köny- nyűbúvár-úszásig, a birkózástól a jégkorongozósig, minden sportág kedvelői számára lehe­tőség nyílik a Kilián testnevelé­si mozgalomban való részvétel­re. A vándorsportok — termé­szetjárás gya­logosan és sí- > vei, túrázás ke- j r ékpáron, au­tón, motorke - | rékpáron, vízi- l túrázások — i a honvédelmi } technikai jel- | legű sportágak > minden fajta- ) ja ott szerepel a Kilián test­nevelési moz­galom próbá­lás! feltételei között. Mindez lehe­tővé teszi, hogy a soort- körök, iskola, üzemi és szakszervezeti sportcsoportok • eddig szerteága­zó, jelentős részében szervezet­len, helyi jellegű versenyei méltó keretet, magas eszmei tartalmat kapjanak. Nem kétsé­ges, hogy a pezsgőbb, szélesebb- körű sportélet a különböző tár­sadalmi szervek — KISZ, szak­szervezet, iskola, stb. — szerve­zeti életének fellendítését is ma­gával hozza. Számos lehetőség kínálkozik a Kilián testnevelési mozgalommal kapcsolatban a sportkörök klubnapjai, klubes­téi látogatottságát növelni, a sportkörök szervezeti éle­tét elevenebbé, tartalmasabbá tenni. Sport érdek esség eh ÉRTENEK-E HOZZÁ az újságírók? Tommy Docherty, az Arzenál vá­logatott Játékosa — hiába, így ka­rácsony előtt Jól jön egy kis hono­rárium —• könyvet írt a labdarúgás­ról. Külön fejezetet szentel a világ legjobb játékosainak és ebben — többek között — igy ír: — Az újságírók nem értenek a futballhoz. Végignéztem a külföldi lapokat, mindegyik tele van Di Ste­fano és Gento dicséretével. A ri­porterek szemében ... ők ma a leg­nagyobbak. A valóság ezzel szem­ben az, hogy az a két játékos együttvéve sem méltó arra, hogy Tom Finney nek ; akárcsak a 'Cipő­jét befűzze . . . Mókás. Mi magunk történetesen láttuk Di Stefánót Is. Gefltót is, Finneyt is. Az első kettőt — együtt­véve — cirka négy klaszissal több­re értékeljük. Persze — mi is újságírással fog­lalkozunk . . . ÉRDEKES KÉSZÜLÉK Moszkvai szakemberek hasznos készüléket szerkesztettek az úszás technikájának tanulmányozására. A készülék segítségével az úszó em­ber mozdulatai minden szempont­ból eredményesen tanulmányoz­hatók. A Készülék értékét fokozza az a körülmény, hogy nemcsak az úszás, de a vízben végzett bár­mely egyéb mozgás tanulmányozá­sára is alkalmazni lehet. A berendezés súlya mindössze 8 kilogramm: azon elv alapján mű­ködik, hogy mechanikai értékeket elektromos úton mér és regisztrál­ja, hogy miként változik a víznek a vizsgált tetrészekre gyakorolt di­namikai nyomása. Szakértők véleménye szerint az új kéfizülék nagy szolgálatokat tesz a sport-mechanikának és a sport­fiziológiának. •ws/vW/ eronufí M« sem Tettük észre, hogyan borította Róma fölé csodálatos aranyköpenyét az augusztusi hajnal. Egész éjjel csatangoltunk a rafinált neon- fényekkel megvilágított utcákon, jólesően fe­szítettük mellünket az ostiai tengerpart felől jövő, enyhet adó szellőnek, s ausztrálokkal, japánokkal, angolokkal és jugoszlávokkal egy­másra ürítettük feketés csészéinket a hangula­tos presszókban, ahol hófehérkötényes olasz fiúk főzték hatféle keverékből a világ legjobb zamattá feketéjét. Hatodik éjszaka vagyunk már talpon, egy­szerűen nem hagy pihenni az örök város ten­gernyi szépsége, a lépten-nyomon fellelhető műemlékek, amelyek évezredek levegőjét árasztják felénk. Nem tudunk elszakadni a Colosseum sár­gásfényű reflektorokkal megvilágított romjai­tól és elbűvölten hallgatjuk olasz barátunknak, az örökké vidám Emillónak szavait: — Itt ült Néró... amott aVesta-szűzek,ott feljebb a patríciusok..; Itt vicsorogtak az emberhúsra éhes fenevadak, s emitt mondták el utolsó imájukat a halálra ítélt keresz­tények. . j A Tevere lustám hömpölyög medrében, a Föntana di Trevi medencéje ma is sok-sok 10 lírással gyarapodott, s a Vatikán Michelangelo tervezte, piros-sárga csíkozású díszruhában feszítő svájci gárdistái fáradtan támaszkodnak alabárdjuk nyelére. M«‘lcg >*811. Emikor reggel nyolc óra­kor a Bemini szökőkútjaival díszített Piazza di Navonán beszálltunk az autóbuszba, a ve­zetőfülke fölötti hőmérő 32 Celsius fokot mu­tatott árnyékban. A sofőr — Milánóból rendelték Rómába az olimpia idejére — nagyokat szippantgat a ma­gyar „Szeged” cigarettából, amivel megkínál­tuk. majd barátságosan elmosolyodik és só­hajtva mutogat a felhőtlen, azúrkék ég felé: — Troppo cal do... Elviselhetetlen a me­leg. .; Bizony, csaknem elviselhetetlen! Tegnap közel ötven fokos melegben szenvedtünk egy labdarúgó-mérkőzésen a Flaminió stadion le­látóján .. i De nincs megállás! Kis idő múlva már a Via Appia Anticán robogunk Castel Gandolfo és az Alhano-tó felé, s mire odaérünk, 100— 150 elegáns autóbusz sorakozik a parkírozó helyen. Brüsszel, Montreal, Zagreb, Praha, Liverpool, Nürnberg, Zürich, feliratok olvas­hatók a buszok oldalán, s fenn, a pápa nya­ralója körül, ezrek hemzsegnek áldásra várva.;. Az Alba.no-tó hullámain ezalatt karcsú ’•te jakok siklanak a cél felé, innen fentről apró > o iák látszanak csupán, Nem látjuk tisztán. csak sejtjük, hogy az egyik pontocskát a ma­gyar Szőllősi Imre karjai röpítik előre... A tó partjai természetes amphiteátrumot, képeznek itt, a függőkertekben tenyérnyi trattoriák, bisztrók ásítoznak lomhán és a szőlőlugasok alatt hűvös chiantit iszunk da­maszkuszi arabokkal... Késő délután van már, amikor elhagyjuk ezt a tündéri helyet, s máris arról tárgyalunk azokkal a szerencsés útitársakkal, akikkel a má| esti úszóversenyekre sikerült jegyet szerez-^ nünk: micsoda mezőny állt rajthoz a 400 mé­teres gyorsúszásban, ha Katona Jóska tegnap nagyszerű magyar csúccsal sem tudott a dön­tőbe kerülni! A Slad'o dpi :\nolo nagy tömeg ostromolja a pénztárakat. Az emberek érzik, hogy nem mindennapi eseménynek lesznek szemtanúi. Egy szemüveges angolt mellettem „vágnak le” a római jegyüzérek: 5000 lírát fi­zet egy közepes jegyért, s még hálásan kezet is fog a vigyorgó Sergióval, Giacomóval.;; Bent az úszóstadionban bábeli nyelvzavar fogadja az embert. A lelátók már majdnem megteltek. A fehérsapkás árusok pillanatnyi szünet nélkül kínálják áruikat: — Gelati... Coca-Cola ... Birra ... Ge- lati... Coca-Cola ... Birra ... Amikor kinyitják a nyakukban lógó apró jégszekrény fedelét, hatalmas gőzoszlop csap ki belőle. A neonok fényei szikrázva szóródnak szét a medence üvegfalán, a víz — talán már mon­danunk sem kellene — valószínűtlenül kék, benne sárga színű kötelek feszülnek. Még néhány perc és e kötelek között a világ legjobb négyszázasai vívnak majd ádáz küzdelmet az olimpiai bajnoki címért. Konrads? Jamanaka? Somers? Esetleg Ro­se, a méLbournei győztes? Ma;d elválik! A n “de.ve p; ltján egyelőre csak az egyen­ruhába • '•••/.••. ersenybírók és rendezők köz­lekedne k. Mell -1 im két fehér bőrű dániai fiatalé; • áman fütyörészi a „Wilhelmi- nát”, s anv'-nr az ismerős, együgyű dalocska némi ki.pcs tot teremt velük, máris kézzel- lábbal ak: — ,!b man»*. Jamanaka lesz az első... És . > anatban fokozódik a moraj a nézőtéren, nyolc izmos testű, energikus külsejű versenyző tűnik fel a medence mellett. Látszólag nyugodtak. Jamanaka még mo­solyog is, de érzem, hogy ez a mosoly nagyon is erőltetett, sárga bőre sápadtnak hat a fény­szórók füzében. A japánok szemefénye nagy dolgokra készül. Ügy véli: eljött az idő, hogy kamatostul visszafizessen Melbourne-ért a magas, szőke, szikár arcú Rosenak. Ed^ésprfdnienve1 félelmetesek, soha .ilyen nagy formában nem volt, mint most. de Rose nem olyan legény, aki megijed. Egyked­vűen beszélget Somers-szel, majd lehajol és megkóstolja a vizet. Konrads, az ausztrál „kisfiú”, Blacknak, az angol vízitorpedónak magyaráz valamit el- mélyülten, míg rajthoz nem szólítják őket. Egyszerre néma csend borul a stadionra. Előrehajolunk. Csak minél közelebb ehhez az egyedülálló eseményhez. A rajtkövön szinte íjként feszül a nyolc re­mek versenyző. A 2-esen Konrads, mellette Black, a négyesen Somers, az ötösön az olim­piai babérokra törő Jamanaka, majd Rose.; i Szívünk a torkunkban ver, szemünk kitá­gul, az egyik dán gyerek megragadja a ka­romat. Most! Dörren a pisztoly, s mintha csak egyetlen drótot rántott volna meg valahol a kulisszák mögött egy láthatatlan kéz, vízbe csapódik a nyolc barna bőrű test. Elkezdődött a gigászi küzdelem .;: Somers úgy fúrja magát előre, mint egy kilőtt torpedó, de Jamanaka most résen van! — Elég a második helyekből! — jelentette ki a ferdeszemű fiú, közvetlenül a verseny előtt, s most úgy ragad Somersra, mint a pió­ca. Sőt, még - arra is van ideje, hogy jobbra, balra vessen egy pillantást. Szinte egyszerre vágódnak a falhoz, a víz kavarog, örvénylik mögöttük... De hirtelen mi történik ott a túlsó oldal 2-es pályáján? Konrads, az ausztrál csodagyerek úgy vág­tat előre, mint egy gőzmözdony, s 100 méternél már egy gondolattal ő vezet Mlcxoda verseny. Az mhee torka kiszárad, a halántéka lázasan lüktet, s valahol a csendben nagyot csörren egy elejtett Coca- Colás üveg ... A „nagy hármas” 2:06 8-al fordul, s amikor a víz alól újra felbukkannak, ismét Jamanaka van elől. A japánok felordítanak, ütött a diadal per­ce! Ezt a bajnokságot már nem lehet elvenni Nippon fiától, Somers és Konrads ei'eje ha­nyatlik . . ; És most visszajár kísérteni a múlt! Rose eszeveszett tempóba kezd, szinte re­pül a vízen ez a nagydarab ausztrál legény, pillanatok alatt közel testhossznyi előnyre tesz szert. A nézők felugrálnak helyeikről, mindenki kiabál, üvölt, s a pokoli hangzavarban utolsó hosszba bukfenceznek a küzdők. Rose szőke feje van elől, az ő karja a leggyorsabb, szinte széttépi a vizet. Már három méter az előnye Melbourne bajnokának, aki három csendes év után. szinte másodhegedűsnek látszott itt Rómában, Jama­naka és Konrads mellett. Jamanakáék látják hogy baj van, s még egyszer megkísérelik a lehetetlent: észtvesztő, kétségbeesett hajrát vágnak ki, nyakukon a felnyomuló Black-kaJ, — de minden hiába! Rose jut be elsőnek a célba, hat egész má­sodperccel megjavítva melbournei olimpiai csúcsát. Az öreg legény ;: .­A huszonegy éves ausztrál gyorsúszó..; A kétszeres olimpiai bajnok ... Újságírók, fényképészek hada veszi körül a vízből fáradtan kijövő versenyzőket, akik minden idők eddigi legnagyobb, legizgalma­sabb 400-as döntőjét úszták. Roset egy pillanatra eltakarják előlünk, Jamanaka lassú mozdulatokkal húzza magára zöld melegítőjét majd gratulál a most már boldogan integető, szívesen nyilatkozó, ujjongó Rose-nak. Ajkán kényszeredett mosoly, de mit tehet: száz fényképezőgép lencséje szegeződik felé... Most sem sikerült! Rose-nak Rómában sem tudott vissza­fizetni. Talán majd 1500 méteren Konrads-nak .;, A Stad*o \ tinin n(^rp lassan kiürül, az emberek izgatottan magyarázzák egymásnak a nagy esemény részleteit. — Emi ékszel, amikor Rose előretört? ; i; Jamanaka kipukkadt... Konrads eltaktikázta... Kialszanak a fények is, csend borul a me­dence fölé. Kint az utcákon most kezdődik az élet.. SOMODÉ JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents