Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-23 / 302. szám

I960, december 23., péntek NÉPÚJSÁG % A tizenegyedik zárszámadás... A naptár sárguló lápjai, s a gyorsan fogyó napok minden­nap arra figyelmeztetnek, hogy közeleg az év vége. Ha- marosán véget ér az 1900-as esztendő, s ez arra figyelmez­teti a füzesabonyi Szabad Nép Termelőszövetkezet tagjait és vezetőit is, hogy saámoc ves­senek egész évi munkájukról és elkészítsék az éwégi zár­számadást. A különböző könyvelések és kimutatások nagyjából már rendben is vannak, megala­kult és munkához látóit a lel­tározási brigád, s hozzáláttak egész évi munkájuk felméré­séhez. Kemény küzdélém és ha mos erőpróba volt éz az esztendő. A szövetkezet veze­tői joggal beszélnék a nagy erőpróba évéről, hiszen mosta létszámban és földterületben megnövekedett közösségnek be kell bizonyítani, hogy így. meggyarapodva is képesek azokat az eredményeket elér­ni, azokat a munkaegység-át­lagokat kifizetni, mint az elő­ző években. A Szabad Nép Termelőszö­vetkezet már régi és jóhírfi közös gazdaság. Szép eredmé­nyekkel dicsekedhetett a felfejlesztés előtt is, s most bebizonyította, hogy nagyobb földterületen, több embert foglalkoztatva még többre ké­pesek. Állandó fejlődést és felfelé ívelést mutat az eltelt 11 év mérlege, amelynek mél­tó betetőzése aZ 1060-as esz­tendő. Mit is hozott ez az év? Több mint 300 ezer forinttal növekedett az idén a fel nem osztható szövetkezeti alap, úgyhogy ennek az összértéke már az egymillió forintot is meghaladta. A szövetkezet könyvelője számot ad még ar­ról is, hogy a sók-sok határi munka közepette jutott idejük és erejük az építkezések be­fejezésére is. így készült el egy ötszakaszos , dohánypajta, amelynek, anyagát saját erő­ből vásárolták, s a munkát sa­ját építőbrigádjük segítségé­vel Végezték el. Felújították a tósrévi malom épületeit, elké­szítettek és berendeztek egy 10 vagones magtárhelyiséget. Volt pénzük arra is, hogy a meglevő Zetorjuk mellé még egy másikat is vásároljanak pótkocsival együtt. Saját te­nyésztésükből és felvásárlá­sok révén tovább gyarapodott a jószágállomány, s ami még igen fontos, a járás területén ez a szövetkezet érte el a leg­jobb termésátlagokat. A szép termésátlagok fonto­sabb adatai a kövelkézok: Bú­zából 15 mázsa 40 kilót taka­rítottak be holdanként, árpá­ból 16 mázsa 7Ó kilót, mákból közel négy mázsát, s cukorré­pából is elérték a tervezett 2ÓÓ mázsás átlagot. A dohány- termés hoidankénti átlaga ló mázsa, a borsó 11 és fél má­zsa, á burgónyáé pédig 110 mázsa Volt. A jó termésekből bőven ju­tott állami eladásfá, s mindez fontos bevételi forrásként sze­repelt. A szerződések teljesí­tésével az állami értékesítés­sel értékes forintokat szerez­tek a nagyüzemi felárak ré­vén. A tervezett 500 mázsa búza helyett 8 vagonnál adtak át állami fogyasztásra, s ez is jelentős többletet hozott, A cukorrépáért 340 000 forintot kaptak, az angol exportra ter­melt borsóért 221 OOÖ-ret, a dohányért 140 000-ret, s ebből 85 OÖO forint a nagyüzemi fel­ár. Eladtak még 160 000 forint értékű mákot, 17 vagon bur­gonyát, s az ezek után járó nagyüzemi felárak is súlyos ezreket jelentettek. A bevételi fórrások fő része a növénytermesztésből adó­dott, de emellett jelentős még az állattenyésztés haszna is. Az a 120 sertés, amelyet nem­rég átadtak 210 000 forintot hozott a közös kasszába. Sokat mondanak ezek az adatok, de talán még több jövedelemre ts szert tehettek vólna a szövet­kezet tagjai, ha a kártékony esős őszi Időjárás nem gátolja őket. A tervek szerint 80 hol­don akartak lucerna magfo­gást végezni, de az időjárás csak 26 holdnyi területen tet­te ezt lehetővé. A többi lucer­namagnak valót a renden érte az eső, s így azok nagy része használhatatlanná vált. Nemcsak gazdaságilag mu­tathatók ki a szövetkezet eredményei, hanem szerveze­tileg is erősödött, egybefor­rott a tagság. Kialakulóban van az új szövetkezeti paraszt típusa. Nincs különbséa régi és új tag között, mindegyikük egyforma szívvel és lelkesedéssel, közös szorga­lommal fáradozik a szövetke­zet jövőjének építésén, gyara­pításán. Ilyen ember többek között maga az elnök, Lassú István, aki ha kell szakta­nácsadó agronómus, ha kell, fáradságot nem Ismerő irányí­tó, szervező, elnök, i ha a helyzet úgy kívánja, Zetor- vezető. A szövetkezet büszke­sége pl. Jobbik István bácsi, aki fogatáé és fia, Jobbik Béla zetoros. Kettőjük egész évi teljesítménye már az 1200 munkaegység körül mozog. Példamutatóan és jól dolgozik Sejben Vince tehenész, s az új tagok közül idős Síréba Já­nos, aki szorgalmas munkájá­val közéi 400 munkaegységet mondhat már a magáénak, Dicséretre méltó az egyik KISZ-fiatal, Verette Júlia szor­galma is, akinek édesanyja szanatóriumban van, s kerese­tével ő látja el a családot, öltözteti, iskoláztatja húrom testvérét, Az idősebbek közül Gál Istváíiné és Katóim Jó- zsefné tartózik a legjobbak közé. Katóna Józsefné már 11 éve tagja a szövetkezetnek, s 58 éves kora ellenére is a nyáron 180 munkaegységet tel­jesített. Gál Istvánná mint a dohánytermesztő brigád leg­jobbja mutat példát Idősebb kofa ellenére a többieknek. A felsorolt emberek, de a többiek jó munkáját is dicsé­rik azok az erőfeszítések, ame­lyeket az idén a sok munka és a mostoha időjárás köze­pette becsülettel elvégeztek, Szoraalmasan dolaoztak a szövetkezet asszonyai is A szövetként vezetősége egyé­nenként, tagonként kiparcel­lázta számukra a kapálni va­lót, és mindenki becsülettel elvégezte a rája eső feladatot. A jó munka jó eredményeket Is hozott, s így egy-egy mun­kaegységre pár fillér híján 31 forintot fizetnek. A jövedel­mek jó részét pénzben kap­ja meg a tagság, s még azok a a női dolgozók is, akik csak a nyár és Ősz folyamán végez­ték nagyobb munkákat a ha­tárban, átlag 12—13 000 forin­tos jövedelemhez jutnak. Mindehhez járul még a ház­táji gazdaságok jelentős jöve­delme is. A Szabad Nép Tsz tehát jól gazdálkodott az idén. Teljesí­tették mindazt, amit elvárt tőlük az állam, jó jövedel­mekhez juttatta tagjait, meg­elégedett, új típusú embereket nevelt. Kifizette az összes adó­ját, az állammal szembeni ese­dékes tartozásait, sőt, az öre­gek eltartására szánt alaphoz már 27 000 forintot adott ter­ven felül. Rendben 611 hét a közösség szénája, néhány na­pon belül elkészül a leltár, s az új esztendő első napjaiban boldogan és megelégedetten ünnepük meg a zárszámadás alkalmával az elmúlt évi jó munkájuk szép eredményeit. Császár István A szilvásváráéi szülői munkaközösség nedves meglepetés« Hétfő este 8 óra. Gyülekez­nek a felnőtt tanulók a do'go- zók VI—VII. osztályának esti tagozatára. Tizenöt szülői munkaközös­ségi tag, nagy csomagokkal, könyvekkel megrakodva érke­zik, December 4-én műsoros estet rendeztek és a bevételből megajándékozzák a gyermeke­ket, 3000 forintot gyűjtöttek. Szalagszerűen megy a munka. Készülnek a csomagok. Két­száznyolcvan darabot káli csi­nálni. Nylon-zacskóban cso­koládé,! szaloncukor, nápolyi, sőt még az alsó tagozatnak ki­festő, a fe'ső tagozatosoknak pedig meséskönyv. — Gyönyörű! — mondják elis­merőleg a tanárok, amikor az esti tagozatosoknál véget ért óra után bejönnek a tanáriba. A kis pírt»* maslival átkötött csomagok pedig visszamoso­lyognak a megelégedett aján­dékozókra. A szülői szeretet simogató, mindig örömet sze­rezni Igyekvő gondoskodása nyilvánult meg ez alka'ommál is! (K) A színház a gyermekekért A Gárdonyi Géza Színház művészet a rádióból is ismert Csln-bum cirkusz előadásá­val készülnek az egri gyerekek szórakoztatására. A színház népszerű művészei közül fel­lépnek Csornai Irén (Robi), Kanalas László (Kelemen), Fe­kete Alajos (Istállóinester), Lenkei Vdit (Szamóca), Csapó János (Bikk Mák), Dánfl Sán­dor (Muszkli Miska). Az előadást Horváth Jenő rendezi, zenei vezetője Valen­tin Kálmán. A műsorban bo- hóetréfák, ének- és táncszá­mok kerülnek bemutatásra: Galiba Marci, Az ajándék, Bo­hóc hangverseny, Télapó láto­gatása és Barangolás mese­országban. Az előadások december 24- én délután 4 órakor, 25. és 26- án délelőtt fél 11 órakor lesz­nek a Gárdonyi Géza Színház­ban. Sok kicsi sokra megy Az utóbbi időben egyre több sző esik a háztáji gazda­ságokban rejlő lehetőségek minél, szélesebbkötú kihasználd- sáról, az ott folyó termelésről, Mindenki tudja, hogy mező­gazdaságunk fejlődésének jelenlegi szakaszában a háztáji gazdaságoknak kiegészítő jellege van, amelyet helytelen és ésszerűtlen lenne figyelmen kívül hagyni. Átmeneti idő­szakban élünk és ez az átmenet szükségképpen megköveteli, hogy minden termelési lehetőséget a legjobban használjunk ki, úgy, hogy azok mind a gazdák, mind a közösség, az állam számításaival, érdekeivel találkozzanak. A füzesabonyi járásban egy bizottság felmérést végzett az utóbbi hetekben és ennek a bizottságnak a jelentéséből kitűnik többek között, hogy e járás háztáji gazdaságaiban, tehát a termelőszövetkezeti tagoknál 340 vagon abraktakar­mány van, amelyek hasznosítása nemcsak az ő egyéni érde­kük, de népgazdasági szempontból Is nagy jelentőségű. Htt meggondoljuk, hogy az 540 ragun abraktakarmányon mint­egy tízezer séétési lehet méghizlalni, akkor még világosab­ban szembetűnik a háztáji gazdaságokban megmutatkozó lehetőség. Az állam minden segítséget, támogatást, sőt kedvez- ntényt megad ahhoz, hogy termelőszövetkezeti tagjainknak módjuk, lehetőségük, sőt kedvük legyen odahaza a háztáji gazdaságban is sertéseket hizlalni, cs az utóbbi napok tanú- bizonysága szerint már sok szövetkezeti gazda él Is ezzel a lehetőséggel. Nem egy példát sorolhatnánk fel arra. hogy a szövetkezeti gazdák számára milyen komoly jövedelmet' biztosít a szövetkezetből eredő jövedelem mellett a háztáji gazdaság, csak élni is kell a kínálkozó lehetőségekkel. Az állam hathatós támogatása révén a most letűnő esz­tendőben megszaporodott serlcsálknnányunk, amit bizonyít többek között az a tény is, hogy csupán a füzesabonyi járás­ban az idén 718 anyakocát hgzlak, illetve kaptak közös gaz­daságaink, nem is szólva arról, hogy 3300 süldőt vásároltak fel a közös gazdaságok, amelyek 1061-ben kerülnek hiz­lalásra. Több hús, több zsír és szalonna kell évről évre népgaz­daságunknak. Ez közismert tény. Népi államunk minden tóle telhetőt elkövetett és elkövet — s tegyük hozzá, sikerrel —, hogy emelkedjék a sertéslélszam, ezen belül a kocák száma, növekedjen a szaporulat, mód legyen a magasabb igények kielégítésére. Mindez tény, azonban azt ts tudni kell, hogy a sertésprobléma, a magasabb szükségletek kielégítése, nem oldódik meg csupán az állam törekvéseivel, s ehhez minde­nekelőtt a szövetkezeti gazdák akarata, többtermelése, a le­hetőségek minél több oldalú kihasználása Is szükséges. És most, amikor a háztáji gazdaságok szerepét hangsú­lyozzuk, egyben nyugodtan állíthatjuk, hogy ha a szövetke­zeti tagok háztájt takarmány készletükre hizlalást szerződé­seket kötnek az állammal, abból nekik maguknak is, de az egész népgazdaságnak is haszna, előnye származik. A gyakorlat azt mutatja, hogy ahol az ezzel foglalkozó emberek felkeresik a szövetkezett gazdákat, felvilágosítják őket a lehetőségekről, előnyökről, ott emelkedik a sertés­hizlalási szerződéskötések száma a háztáji gazdaságokban is. Erre példa szintén a füzesabonyi járás, ahol Kápolna, Tófalu^ és Aldebrő községekben beszélgettek, megtárgyalták a dol­got a szövetkezeti parasztokkal és ennek eredményeképpen meggyorsult a szerződéskötések száma. Ott, azokon a helyé­ken viszont, ahol elmaradt a felvilágosító munka, olt számos gazda még nem is tudja, hogy milyen lehetőségei vannak' ezen a téren. Éppen ezért az állatforgalmi vállalatok, a felvásárlási- szervek, de a járási tanácsok illetékes osztályai számára is elsőrendű feladat á jövőben a felvilágosító munka fokozásai a szerződéskötések előnyeinek ismertetése, a szerződésköté­sek számának növelése a háztáji gazdaságokban is. Szalay István Január 1-ttil csak minden másndik hónapban szedik be az áramdijakat A Gazdasági Bizottság hatá­rozata alapján a jövő évtől kezdve — egyelőre csak a vi­déken — megszüntetik a ház­SIETŐS VOLT A DOLGA Címer Andrásnak. De viszont arra is kíváncsi volt, hogy mi­vel akar kirukkolni ez a göm­bölyű asszonyka. Hiszen ő is be van idézve az irodára. S ezért, egyet gondolva, belé­pett a kedveskedve invitáló gazdasszony előtt. Bent a házban kínos tiszta­ság fogadta. A mintásra cifrá­zott falon szentképek sora­koztak köröskörül. Az ablak mögötti falrészen pedig Gye­pes Márton katonakori arcké­pe díszelgett, alatta a követ­kező felirattal: Szolgálati időm emlékére. Odább, a két ablak között nagy falitükör csillo­gott, amelyben visszatükröző­dött a politúrt estékkel lakko­zott padlés pédimentum, mely­re rongyból szőtt pokrócok voltak lerakva, egymás mellé. Az asztal mellé telepedett Címer András. Gyepes Már­tonná pedig hangos kacará- szással mondta el a legújabb pletykákat, majd kis idő múl­tán egy tál gőzölgő cslgaleves- sel tért vissza a konyhából. — Ha nem veted meg a fűz­tőmet — kezdte el újra a pí- ronkodást —, megkínálnak egy kis jóízű levessel. S itt magyarázatképpen hozzáfűzte. — Az uram nagyon szereti a csigalevest. Ilyenkor, hétvé­gén, amikor jön haza a mun­kából, mindig levágok neki egy tyúkot. . Címer András már éppen tiltakozni akart a gyanús trak- tálás ellen, amikor az asszony újra ' ilódult a konyhába. Egy darabig kint matatott a szek­rény körül, majd titokzatos mosolygással visszajött ismét, s egy üveg piros bort helye­zett az asztalra. Meglepődve nézett az elnök­re. — Látom, nem mersz enni! Félsz, hogy lekenyerezlek? ... Elmosolyodva nyúlt Címer András a levesszedő kanál után. Megmentette a kanalat a tyúkzsírtól gyöngyöző leves­ben, s telemerte az elébe he­lyezett tányért. NEKIKAPASZKODÖ étvágy- gyal kezdte hörbölni a finom levest. Gyepes Mártonná pedig a győztesek mosolyával néz­te a kanalazó embert, miköz­ben szája szélét nyalogatva ar­ra gondolt, hogy most már az új elnököt is a markában tart­ja. Mert hiszen, ha az első lé­pés sikerül, akkor már a töb­bi könnyen megy: egy kiadós trakta, biztató mosoly megte­szi a magáét. Fürge léptekkel surrant ki megint a konyhába, majd ki­rántott hússal, savanyúságnak szánt céklával tért vissza. Vendégnek kijáró készséges­kedéssel helyezte el a jófala­tokat az asztalon, amikor csak a lánya is belibbent az ajtón. — Szép lányod van, Verőn! — nézett Címer András a lányra. — Kár, hogy a legna­gyobb fiam is csak iskolás még... — Igaz, igaz — riszálta meg magát Gyepes Mártonná. — A lányra még rá lehet mon­dani, hogy majd megnő az ágyon, de a gyereknek meg kell várni az idejét. Nekimelegedve kebelezte Címer András az elébe rakott jóízű falatokat. Nagyokat kor- tyintva ivott a borból. Már nem is törődött a vendéglátó gazdasszony hátsó szándéká­val, amikor csak az megszó­lalt vontatottan. — Te, Andris! Mi igaz ab­ból, hogy a háztáji földeket elveszik? — Elveszik? — böffentett egyet az elnök, majd egy falat céklát harapott a leküldött húsporció után. — Azt mondják, hogy a pártoló tagoktól elveszik a háztájit. — Hát ti pártoló tagok vagy­tok?! — adta színlelt megrö­könyödését az elnök. — Hát nem egészen — pis- lantott erre laposat az asz- szony. — De mégis azok vé­nánk ... ERRE MAR CÍMER András is megcsóválta a fejét. — Hogy az isten csudájába lehettek ti pártoló tagok, ami­kor földetek volt és gazdálko­dással foglalkoztatok?! — Az úgy volt — kezdte el Gyepes Mártonná a magya­rázkodást, de az elnök a sza­vába vágott. — Akkor az urad is másutt dolgozik, ugye? — Az állami gazdaságba jár. — S jobb úgy? — Nem jobb, de így nincs lekötve... — Aha ... értem! Váratlanul megzörgették a kiskaput. Mosoly alá bújtatott ideges­séggel szólalt meg az asszony. — Biztosan Póka Agnyis lesz! — majd kiszólt a kony­hába. — Eridj csak, kislányom! Mondd meg Agnyis nénédnek, hogy menjen Kótáékhoz, én is megyek mindjárt,.. S itt az elnök felé fordult. — Fonalat akarunk vetni Kótáéknál. Zsákot akar szőni az Ágnyis ángyom. Már egészen megnyugodott Gyepes Mártonné, hogy elvit­te a lába a kellemetlen láto­gatót, aki zavarná most e fon­tos beszélgetésben, amikor csak elképedve látja, hogy a szomszédasszonya, Tóka Mari tolakodik be a házba. Hangos locsogással mutatja a bal kar­jára fektetett, frissiben ráncolt szoknyát — No, nézd-e, Verőn! így még a Bátyus Boris se tudta volna beráncolni. Pedig az már csak ért hozzá ... Közben meglepetést mutat­va fordult Címer András felé. — Ez igen! —- kacsintott az ebéddel rakott asztalra. — Itt már megmarad a háztáji! Címer András pedig nagy- komótosan megtörülte a szá­ját az ebéd végeztével, majd felkelt az asztal mellől. — No, Mari, nálad mi van ebédre?! — Bableves, orrjával! — Akkor hozzád is átme­gyek! — pislán tott Címer András a menyecskére, lapo­san. — Ki kell használni a vendéglátást, míg lehet. Mert a mai szent naptól kezdve, megszüntetjük a munkakerü­lésre előlegezett háztáji földe­ket. EZZEL FOGTA MAGÁT és elköszönt. A két asszony pedig csak nézett, nézett, megrökönyödéssel a tartásokban szolgáltatott villa­mos energia havonkénti szám­lázását és kéthavonkénti díj­beszedésre térnek át. Az MTI munkatársa meg­kérdezte dr. Papp Lászlót, a Nehézipari Minisztérium Vllla- mosenergiaiparl Igazgatóságá­nak vezetőjét, ml indokolja ezt az intézkedést? Másfélmilliónyi áramfo­gyasztó van vidéken, mind­egyiket tizenkétszer, összesen tehát tizenhét—tizennyolcmil­lió alkalommal keresik fel évente számlával az áramszol­gáltató vállalatok pénzbesze­dői — mondotta. A rengeteg számlát egyenként kell kiállí­tani. A határozat a hatalmas számlatömeget éppen a felére csökkenti. Ilyen, módon a költ­ségmegtakarítás igen jelentős. A megtakarítással részben el­lensúlyozzuk azt a terhet, amit akkor vállaltunk magunkra, amikor a múlt év elején egy­ségesítettük, s ezzel kilowatt­óránként mintegy 25 fillérrel leszállítottuk a vidéki lakás­világítási és háztartási áram­árakat, sőt a tömbárszabás ré­vén egyéb kedvezményhez is juttattuk a vidéki lakosságot, amely így a háború előttinél, valamint a külföldi háztartási és lakásvilágítási áramdíjaknál lényegesen alacsonyabb árat fi­zet. Kedvező-e az új számlázási rend a lakosságnak? Feltétlenül. Úgy véljük, jó a fogyasztónak, ha a pénzbeszedő az év folyamán nem tizenkét­szer, hanem csak hatszor csen­get az ajtaján és kevesebbszer kell megkérnie a szomszédját, hogy egyenlítse ki helyette a számlát, a lakosságnak az len­ne a legmegfelelőbb, ha az áramszolgáltató vállalatok pénzbeszedői még ritkábban jelennének meg nála. A későb­biekben majd ezzel is kísérle­tezünk. — Kell-e a fogyasztónak az áttérés után az „üres” hóna­pokban előleget fizetniük? Nem, noha a jelenlegi átla­gos hitelezési idő a kétszeresé­re emelkedik. Az átállás tech­nikai lebonyolításáról külön­ben a decemberi számla kéz­besítésekor, januárban minden fogyasztó pontos írásos tájé­koztatást kap. Egyelőre csak. annyit, hogy a fogyasztókat a 2 csoportba osztjuk. Az A cso­portbeliektől minden páratlan, a B csoportbeliektől minden páros hónapban szedjük be a díjat. Meggyőződésünk, hogy a kéthavonkénti számlázás nem okoz majd megterhelést a ház­tartásoknak, hiszen a vidéki számlák általában kicsik: a községi lakosság átlagosan 22, a városi pedig átlagosan 26 fo­rint óramdíjat fizet havonta. New Yorkból Me’bourneba — egy óra huszonkét perc alatt Az Amerikai Rakéta Társa­ság megvitatta a dr, Walter Cornberger tervei alapján ké­szült, harminc utas szállítá- elképedőisára alkalmas repülőgépnek a távozó el- í konstrukcióját, amelyet egy nők után, Még csak azt sevnióriáal, hatmotoros „anyagép” mondták a vendégnek, hogy:< röpítene nem egészen 90 perc Köszönjük a látogatást! > alatt New Yorkból Melboume- Püspöki Mihály >ba. Az „anyagép” kb. 36 500 méter magasságban óránként 8000 kilométeres sebességgel haladna és kilőné a kisebb utasszállító gépet, amelyet ra­kéták szárítanának tovább óránként 25 600 kilométeres se­bességgel. A rakéták négy perc alatt kiégnek, ezt követően a repülőgép lassú siklással újból a Föld atmoszférájába kerül,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents