Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-22 / 301. szám
1960. december 22., csütörtök Halló, itt a 0-03! Hibabejelentő!! lürelmetJen telefonálók — Hol a hiba? — »Telefongengszterek" és nyilvános állomások - Vonalbővítési munkák - Miért nem kapják meg időben a munka- és egyenruhákat a postai dolgozók?! — NÉPÜJSAG KEVESEN TUDJAK, hol székel Egerben a postai hiba- bejelentő. Nem árulunk el semmi különösebb titkot, ha most közreadjuk: az automataközpont termében, a Kossuth Lajos utca 10. szám alatt. Hatalmas terem. És mennyi gép! Mennyi szerkezet. Padlótól a mennyezetig érnek. Ide futnak a város telefonkészülékeinek drótszálai, itt kapcsolják a tárcsázott számokat a nagyméretű automaták. Állandó a zaj. Kattogások, csengetések, lámpavillogások, sok-sok apró, ismeretlen nesz. A gépterem elülső részében, a hálózati bordák szomszédságában találni a vonalfelügyelet .főhadiszállását”. A kapcsoló- tábla mellett Sebestyén János elvtárs. Most éppen ő a .,0—03”. ö veszi és jegyzi vaskos könyvekbe, színes kartonokra a panaszokat, a beérkező hibabejelentéseket. Főhadiszállás... Nem véletlenül írtam le ezt a szót. Olyan sűrű a csengetés, mint egy valóságos vezérkari irodában, támadások idején. — Állandó defenzívában, védekező állásban vagyunk, öttíz percenként érkeznek a bejelentéseit az észlelt hibákról. Van úgy, hogy sűrűbben is. A telefontulajdonosok támadnak. A százkarú Buddha kellene ide. Sebestyén János türelmes ember. Pedig a bejelentők atig- alig barátságosak. Sok-sok „türelmetlen” telefonszámot sorolhatnánk fel, akik ottjár- tunkkor a 0—03-at hívták; — HA HIBÁT JELENTENEK, rögtön utánanézünk. Műszerrel ráállok a vonalra s a műszer pontosan észleli: hol a hiba, „kifelé”, vagy befelé”. Embereink akkor kiszállnak a helyszínre és orvosolják a bajokat Persze, ha sok a hibabejelentés, ók sem tudnak boldogulni; Egerben 2500 készüléket tart nyilván a posta. A szóló állomás 820, az ikerpáros 271 (duplán számítva), s az „özvegyiker”, a félárva telefonkészülékek száma 11. 83 alközpont is tartozik a 0—03-hoz, aztán ezekhez jön még a mellékállomások száma. Ez a számadat sem kicsi, mert csak a megyei tanácsnak 100 darab mellékállomása van. Mindezekre 4 helyi felvigyázó ügyel: 3 szakaszos felvigyázó és egy állandó vonal zavar-elhárító. — A hibalistákon milyen hibák fordulnak elő legtöbbet? — A vonalhiba. A légvezetékek esetében fordult elő leggyakrabban. Ez érthető, hiszen a vezetékeknek el kellett szenvedni az időjárás minden szeszélyét. A vezetékek zömét most már föld alatt, csőágyakba bújtatjuk. Kevesebb lesz az ebből származó hiba. A hibajelentések nem mindig igazak. Igen gyakran előfordul olyan eset is, hogy a készüléktulajdonosok délelőttönként felhívják ismerőseiket, azok nem tartózkodnak otthon, csöng a telefon és nem veszi fel a kagylót senki. S akkor már tárcsázzák a 0—03-at, jelentik a . hibát”. A vonalfel ügyelet ellenőrzi a vonalat. A vizsgálat természetesen kideríti. hogy hibáról szó sincs, a megnevezett vonal tökéletes, a készülék jól működik. — Az ilyen bejelentéseknek nem örülünk. Sok-sok drága percet rabolnak el munkaidőnkből az ilyen felesleges ellenőrzések; GONDATLAN KÉSZÜLÉKTULAJDONOSOK is akadnak szépszámmal. Nem teszik rendesen helyére a kagylót, s a készülék nem bontja a vonalat. Az automata gépteremben észreveszik ezt és az illető számot a „bordán” fadugóval kiszúrják, elbontják a vonalat, tgy tesznek a túlságosan hosszúra nyúló beszélgetésekkel is. A negyedórákig tartó „beszélgetők” és a gondatlan készülék-tulajdonosok aztán csodálkoznak, hogy telefonjuk „megsü- ketül”, elnémul. Helyesen cselekednek a központos üzemben dolgozók, ha vonalat bontanaik, hiszen energiatakarékosság is van á világon. Ugyánis a hosz- szú beszélgetések, a rendesen helyére nem rakott kagylók gépeket foglalnak, áramot fogyasztanak, s ez más telefonálók rovására megy. Addig nem tudnak telefonálni, amíg a gépek foglalva vannak, mert a szabad gépekre kapcsolódik minden hívás. Ez pedig zsúfoltságot okoz. Sok baj van a nyilvános telefonállomásokkal. Népes „gengszter”-banda rongálja a készülékeket. Az a jelenség már szinte általános, hogy különböző tárgyakat dugdosnak az érme-perselybe: hajtűket, gyufaszálakat, szöget, gombot, rossz, régi pénzeket. De az már egyenesen felháborító, hogy a készülékeket letépik, lelopják a nyilvános fülkék faláról. Tavasszal rendőrök is nyomoztak az ellopott készülékek után a .Kanadában”. Végül egy árokban találtak rá. Kétízben történt ilyesmi. A város perifériáján könnyebben „ügyködhetnek” a telefon gengszterei. Több alkalom adódik vandál cselekményeik elkövetésére. De nem kímélik a Líceum mögötti, a MAVAUT-megállóban levő nyilvános telefonállomás berendezését seen. Innen is ellopták már a készüléket. Rengeteg hibabejelentés érkezik mostanában a 0—03-hoz. Miből adódnak ezek a hibák? — Vonalbővítési munkák folynak a város területén. Másfélmilliós költséggel végzünk korszerűsítéseket. A régi. öreg kábeleket mindenütt újakkal cseréljük fel., A munkálatokat karácsonyig befejezzük. CSÖNG A TELEFON, csöng, csöng állandóan. Mikor egykét perc szünet adódik, Sebestyén elvtárs a legkomolyabb problémáról is beszél. Ismeri a postai dolgozók gondját, baját, hiszen szakszervezeti elnök. — Dolgozóink nem kapják meg időben a nekik járó munka- és egyenruhákat. Egyik dolgozónknak — Veres Györgynek — még 59 január elsejével járt volna az egyenruha-köpeny, most nemrég kapta meg. Szakáll Józsefné sem kapott még egyenruha-köpenyt, pedig már nyolcadik éve dolgozik a postánál. A Miskolci Posta Igazgatóság gazdasági hivatala — amelyhez szervezetileg tartozunk — mindig csak biztatást ad. S azzal érvelnek, hogy nem érkezett be semmiféle igénylés. Pedig mi kimutatásokkal bizonyítjuk: a megrendelések mindig elmentek az illetékesek címére. Talán elsikkadt volna minden levél a posta labirintusaiban? Megoldásra váró problémák ezek. A 0—03, az egri hibabejelentő most a Miskolci Posta Igazgatóságnak jelenti az észlelt hiányosságokat: „hiba van a mechanizmusban”. Sürgős intézkedéseket várnait. S úgy hisszük — joggal... Pataky Dezső Külvárosi kirakat r assan megszokja a sze- ^ műnk, hogy az egri kirakatrendezők olyan kirakatokat állítanak össze, amelyek minden esztétikai és kereskedelmi kívánalomnak megfelelnek. ötletesek,' szép kivitelűek, sok esetben valóban egyedülállóak ezek a kirakatok. Ám Egernek nemcsak belvárosa, nemcsak belvárosi kirakata, hanem külvárosa és külvárosi kirakata is van. És ezek a kirakatok bizony általában vagy rendezetlenek, vagy csak akkor találunk bennük valami kis ötletességet, ha véletlenül akad egy-egy boltvezető, vagy eladó, akinek kedve telik a rendezgetésben. Ilyen, nagyon kedves, fényű kirakattal tünk ezekben meleg- találkozha- a napokban a Cifra-hóstyai 116-os árudában. Bamberg Gyula, aki már 27 esztendeje áll a pult mögött, szeretettel készült az ünnepekre és ez, a vásárlók iránti szeretet megmutatkozott abban, hogy olyan fényes kirakatot állított a csodálkozva nézelődő gyerekek elé, amilyen ezen a hőstyán még nem volt. Tóth József, az áruda vezetője sem sajnálta a fáradságot ahhoz, hogy maga dolgozzon kettő helyett, és a kirakat készen lett. Most a gyerekek, felnőttek valahogy szívesebben tolonganak a „külvárosi” bolt előtt, szívesebben vásárolnak, mert látják, hogy itt is megvan az, ami, bent a városban megtalálható. Hiába, a kereskedelem nem az eladásnál kezdődik! (á) Éhség vagy éhezés? NEM TUDNÁM — AZ ÉV UTOLSÓ hetében még két helyre látogat el a Megyei Könyvtár művelődési autója, december 26-án Istenmezeje Szederkény pusztára, 30-án, pénteken pedig Ecséd Fáy-tanyára. Mindkét helyen könyvkölcsönzést tartanak, utána pedig levetítik az „Egy dal száll a világ körül” című német filmet. megmondani, hogyan is jutott eszembe ez a két szó, s azt se, hogy miért kapcsoltam őket össze, illetőleg, miért állítottam szembe egymással az egy és ugyanazt? Éhség vagy éhezés, hát nem mindegy? Az evés. az étkezés hiánya, a korgó gyomor, a ■ szédelgés, a leromlott test, a sóvárgó álmodozás már egyáltalán nem különleges ételek, sültek, mint sokkal inkább csak az evés ténye iránt, akár egy darab kenyér, egy üres főzelék iránt. Aztán eszembe jutott egy arc, akivel nem is olyan régen találkoztam, eszembe jutott az arcról a név, s a névről az is, amit mondott: „Én nem tudtam, hogy mi az: éhesnek lenni, én csak azt tudtam, mi az: éhezni...” Akkor nevetségesnek tartottam ezt á megfogalmazást, kihagytam a riportból is, megállapítva magamban, hogy hiába, nem ismerheti mindenki a magyar nyelvet, különösen nem egy olyan ember, akinek a múltban nem adatott meg, hogy tanuljon, hogy művelje magát, hogy elmélyüljön a magyar szókincs rejtelmeiben. S most, hogy véletlenül eszembe jutott e két szó és töprengeni kezdtem felettük, kénytelen voltam megállapítani, hogy én nem ismerem a magyar szókincs, a nyelv hallatlan kifejező készségét, mert az idézett mondat mindennél találóbb. Más dolog éhesnek lenni, s megint más éhezni. Nemcsak egyszerűen azért, mert az éhezés tartósabb állapot, mint az éhség, hanem azért is, mert.:. Nos, igen, mert a két szó között két világ van. A ma embere ebben az országban éhes lehet, de az éhezést már nem ismeri. Nem ismerheti. Ugyan melyik fiatal evett éveken keresztül egyszer, vagy esetleg kétszer napjában, akkor is híg levest, zsírtalan, üres főzeléket, olyan vékony karaj kenyérrel, hogy ablaküvegnek is beillene. Ugyan melyik fiatal érezte, vagy érzi ma nálunk azt az örök kielégíthetetlenséget, mely a silány, tartalmatlan koszttal jár, amely nyomán ugyan megpuffadhat a has, telve érezheti a gyomrát, hogy nem is sok idő múlva, újból és kegyetlenül marcangolni kezdje az éhség. a földeken, a munkást az üzemben, a kisembert, aki állás után loholt, hogy szó szerint is betevő falatja legyen, mint valami hűséges és kegyetlen őrzőangyal, úgy kísérte mindenütt az éhezés. Néhány évvel ezelőtt Gyöngyösorosziban kutatgattam az anyakönyv titkait és csodálkozva olvastam, hogy annak idején mennyi gyerek halt itt meg — sorvadásban. Kérdésemre, hogy mi légyen az a sorvadás, az anyakönyv vezetője, aki régóta ismeri a falut, tömören így válaszolt: — Éhenhaltak... Először nem akartam elhinni, de aztán megmagyarázta: ne úgy értsem, hogy napokon, heteken keresztül egy falatot sem ettek a gyerekek, de a hallatlanul silány koszt, az állandó éhezés pusztította el valamennyit. Móricz Zsigrriond megdöbbentő erejű novellájában állít ugyancsak kegyetlen emléket az éhezésnek, s rajta kívül hány és hány írónk ábrázolta azt a kétségbeejtő és nagyoríjs tartós állapotot, amelyet egyszerűen éhezésnek nevezünk. vagy éhezés? Nem is jó így feltenni a kérdést. Mert van éhség és volt éhezés, mint ahogy volt A SUMMÁST ÉHSÉG nyomor ebben az országban és ma nincs. S végeredményben is az csak nem baj, ha a ma fiataljai már csak regényekből, a szubjektív élmény, az egykori átélés hatása nélkül tudnak, hallanak, arról, hogy éhezés is volt és van is még ezen a világon, ha ebben az országban nincs is. (gy...ó) így kezdtük... Karácsony előtti számadás Kápolnán / itiuai:iiiiiiaiiiiiiMiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiltiiiiitiiii>Miiiiiiiuiiir.iiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiii.iiiiiiiiiiiiiiiiiiíiiiiiiiiiiiiiHBiiiiiiaaiiiiiiiuiiiiiiitiiiiiiiiiii annyira, hogy már alig várta az összecsapást. Fejében, karjaiban és mellében olyan feszültséget, erőt érzett, hogy majd szétpattant rajta a gyolcs ing. Annuska sápadtan, sajnálkozva várta a mérkőzést és már közbe akart szólni, hogy mire való a veszekedés, amikor Szűrös Jani ostora már csapott, de első sújtása nem sikerült, mert összeakadt a szíja. A kis bojtár csapása eredményes volt, mert egyszerre széthasította Szűrös Janin az inget. Erre a traktoros megveszekedett és olyan erővel csapott a kisbojtár felé, hogy az egész ostorszíj a derekára csavarodott. Szűrös ekkor olyat rántott a karikás nyelén, hogy a kisbojtár előtte bukott a földre. Aztán a földön folytatták a küzdelmet. Jó ideig forgolódtak, hol fekve, hol állva gyömöszölték egymást, amikor Szűrös betörte a kisbojtár derekát és magával rántotta a földre. De mire földet értek, a bojtár már „hídba állt” és elkapva a Jancsi nyakát, úgy vágta keresztül magát, hogy a traktoros csalt egyet nyekkent, aztán elterült mint a béka. Jancsi minden maradék erejét ösz- szeszedve, a rajta lovagló bojtárt le akarta senderíteni, de ez- már nem ment, Jancsi fáradt volt. — Ember-e a pásztorember Jancsi? EGT IDEIG még hallgatott Szűrös Jancsi, és az egyik karját ki akarta szabadítani, de a kisbojtár akkorát csavart rajta, hogy kimondta: — Az, hát... Ezután leugrott a bojtár Jancsiról és hogy győzelmét biztosnak tudja, felkapta a kampóját és megtámaszkodott, mert mi tagadás, szüksége is volt erre a remegő térdeinek. Jancsi feltápászkodott és olajos overáljában kotorászott, amiből törött pipája darabjait szedte elő. — Eltörött a pipám — mondta az orra alatt. A pipadarabokat szétszórta, és fogta a gyepen fekvő ostorát és megindult a traktor felé. Amint odaért, egy nagyot durrantott karikásával és visz- szazárta szerszámos ládájába. Azután eldübörgött a kilenc- lábú híd irányába. Annuska ezalatt ott állt, földbegyökerezétt lábakkal a Hortobágy-parton, a nagyfüzes alatt, és hallgatott, mintha megrökönyödött volna. Hogy a kisbojtár hozzáment, mindjárt megszólalt. — A libáknak azóta végük... — Dehogyis végük! Gyerünk a csónakért!, AMIKOR átértek, fiát se látták sehol a libáknak. — No, Szuszi, most már a mi dolgunk megkeresni őket Te csak maradj a parton — szólott Annuskának. — Hej, Szuszi! Eridj csak, hajtsd a libákat! Még mindig a fülemben cseng a kápolnái Új Elet Tsz elnökének, Fülöp Istvánnak szava: — Nézze, olyan kanál nincs, amelyik néha-néha ne csör- düljön össze a másikkal. S hogy ezt mire mondta? A néhány nehézségre, bajra, amelyről beszélgettünk. Mi volt a nehézség? Az első esztendő hozta, a sok ember számára még szokatlan közös munka, amely néha úgy ment, mint egy prímán olajozott gép, néha meg nyikorgóit, csikorogott, mint egy rossz taliga. Egyszer a bizalom hiánya miatt, mert „ki tudja, jó lesz-e az amit most csinálunk”, máskor meg azért, mert hetekig állt a munka, pedig az őszből lassan már a télre fordult az idő. A bizalmatlanság megszűnt, amikor a tavaszi munka után a nyár eredményei minden szónál ékesebben bizonyították: a szakvezetés jó, nem kétséges, hogy rendelkezéseivel, tanácsaival csak javát akarja a közös gazdaság minden tagjának. j Az őszi munkakiesés okozta lehangoltság is eltűnt már, hiszen az emberek rájöttek: a kényszerpihenőnek nem a tsz vezetősége volt az oka, hanem a rendkívüli időjárás. Most lassanként mindenki elkészíti a karácsony előtti számvetést. Összegezik a tagok a munkát, az eredményeket, valahogy úgy, mint maga az elnök: — Egy esztendeje gazdálkodunk közösen, de bárki igazolhatja, hogy' nagy utat tettünk meg, munkánk akármelyik területét nézzük. 1600 holdon gazdálkodunk, s 32 vagon búzát, 500 mázsa szemeskukoricát, 1400 mázsa zöld Virgínia dohányt, 50 mázsa szárazdohányt, 260 mázsa napraforgót, 57 vagon cukorrépát, 765 mázsa vető- borsót, 11 mázsa lucemamagot, 7 mázsa hibrid kendermagot, 371 mázsa paradicsomot, 104 mázsa mákot adtunk és adunk át a többi között az államnak. — Az állattenyésztésben is jó eredményeket értünk el. A márciusi alakuló közgyűlés után 1959 májusában 49 növendékmarhát vásároltunk. Ezzel indultunk. Most pedig már 136 szarvasmarhánk, 65 lovunk, 21 anyakocánk, 80 kismalacunk, 140 hízónk, s baromfitörzsünk van. Szerződés alapján eddig átadtunk az államnak 56 mázsa hízott sertést, 33 mázsa hízott marhát, s 11,36 mázsa baromfit. A meglevő állományból pedig az ez évi terv alapján még 11 hízott marhát és 50 sertést adunk át. Ékesen szólnak ezek a számok az Üj Élet Tsz fejlődése, mellett. És igazolják a tsz vezetőit, akik szilárdan kitartottak amellett, hogy a közös munka, az összefogás csak jó gyümölcsöt teremhet. De igazolják — nem kisebb mértékben — az asszonyokat is, akik a kedvezőtlen időjárás okozta kényszerű tétlenség miatt, akkor mutattak igazi példát munkaszeretetből a cukorrépa szedésnél. A kápolnai Üj Élet Tsz-ben — ez is a számadások között szerepel — aki mindvégig szorgalmasan dolgozott, az nem járt rosszul. A terményelőlegeken, s 260 ezer darab cigaretta-előlegen kívül, eddig három alkalommal kapott minden tag munkaegységenként 7,50 forint pénzelőleget. A zárszámadás még hátra van. De ez sem okoz csalódást, hiszen a tervezett 34,50 forintot, minden ledolgozott munkaegységre biztosították maguknak a tagok... I — így kezdtük — zárja le az első esztendő eredményeiről szóló tájékoztatást Fülöp István elnök. — Ügy hiszem a kisebb zökkenők ellenére sem rosszul. Ezt ugyan az esztendőt értékelő zárszámadási közgyűlésen maguk a tagok bírálják majd el... De mit mondanak majd az új, a következő gazdasági évről? Mert erről is szó lesz annyi bizonyos. — Elképzeléseink már vannak — mondja erről az elnök —, amelyek lerögzítése a tervekben, épp ezekben a napokban folyik. Őszi búzából 412, kukoricából 280, árpából 160, Virgínia dohányból 40, szabolcsiból 10, cukorrépából negyven, mákból 50, borsóból 70 holdnyit szándékozunk termeszteni. — Az állattenyésztést tekintve szarvasmarha-állományunkat 240 darabra, sertéseink számát pedig 420 darabra kívánjuk növelni. — Ehhez azonban építkeznünk is kell, igaz nem sokat, mert alapjában véve szerencsések vagyunk, jól állunk épületek dolgában, de azért 1961-ben szükségünk lesz egy tehénistállóra, egy sertésfiaz- tatóra, s több baromfiéira, amelyeket saját erővel szándékozunk létrehozni. — Terveink szerint tovább folytatjuk a'gépesítést is. Jelenleg egy Zetorunk, s néhány . hozzávaló munkagépünk van. Éhhez 1961-ben még egy trak-' tort veszünk. Így beszélt a tsz-elnök a következő gazdásági év terveiről, s ezekből valóság is lesz, azoknak a tagoknak a szorgalma által, akik az első közös munkával eltöltött évben már szép eredményekről adhatnak számot maguknak. Olyanokról, amelyek alapján csak egy kö- 1 vetkeztetésre juthatnak: érdemes szívvel-lélekkel munkálkodni az Űj Élet Tsz-ben a maguk és az egész közösség boldogulásáért. Weidinger László / Ügy rugaszkodott neki a pu- i li a sással telített rétnek, mint- j ha puskából lőtték volna ki. \ Szimatolt, rohant, míg talált; valahol egy csapást, ahol el- = tűnt a sás között. A kisbojtár is nekiindult a' folyóparton a keresésnek. í Messzire hangzott ajkáról a j füttyszó, ami úgy magától, ön- feledten buggyant ki belőle, a i győzelem feletti örömében. j Szuszi már csaholt is valahol ■ a sás között, jelezve, hogy si- = kerrel járt útja, meglelte a li- i bákat. = Amikor mind együtt voltak: a csónakban és visszaindultak, j megszólalt a kislány: *— Igazat mondtál. — Miről? — kérdezte a boj- s tár érdektelenül. — Az elsőbbségről. A pász-1 torember az első, de utána; mindjárt a traktoros követke- = zik. | — Kit választanál kettőnk = közül? — Hát... csak tégedet — = mondta szemlesütve. A Hortobágyra csúszott a | sápadt fényű Nap, egészen a l szürke vízárokig. A kisbojtár ? megfogta Annuska kezét, aztán = közelebb vonta a remegő lányt | és megcsókolta. A füzesek kö- = zül madárcsapat rebbent és I Szuszi örömében belecsaholt a ~ szürkülő estébe. AZÉRT én jövőre mégis = traktoros leszek — mondta a | kisbojtár. \ Okos Miklós I
