Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-02 / 284. szám

1960. december 2., péntek NÉPÜJSÁG 5 Megitjodott munkásosztály ATKÁM yVYYVYYVYWYYV'WVWVVV emberek eredmények ter vek „A rrU üzemünk fiatal üzem, dolgozóink átlagéletkora nem haladja meg a 23 évet.. „A mi üzemünk fiatal üzem, dolgozóink átlagéletkora nem haladja meg a 26 évet..." „A mi üzemünk...” — áll­nak fel az értekezleteken egy- re-másra a felszólalók és nem egyszer, nem is kétszer hang­zik el ez a megállapítás, mint­egy bevezetőként, hogy fiatalok dolgoznak ott, ahol maga az üzem is fiatal, s ahol gyakran a „szaki bácsi” titulus jár har- mincegynéhány éves szakmun­kásnak. Megifjodott az egész magyar munkásosztály, s ez a folyamat nem lassan, nem egy­szerűen az öregek már elha­gyott munkapadjához való oda- állással ment és megy végbe, hanem szinte forradalomszerű- en, rövid néhány esztendő alatt. 1949-ben mintegy 830 ezer munkás dolgozott az iparban, 1957-ben már-már kereken egy és egynegyedmillió, és a fejlő­dés azóta sem torpant meg. Csak ez az egy tény is mesz- ezemenően igazolja egész poli­tikai, gazdasági életünk rend­kívül gyors ütemű fejlődését, s egyben azt a hallatlan nagy kulturális átalakulást is, amely ebben az országban végbe­ment. Mert a munkásosztály számszerű gyarapodása, az ipar fejlődése már egymagában^ is kulturális tett, alapvetően megváltoztatja az emberek gondolkodásmódját, hazánk jellegét, egész belső életünket A fejlett kapitalista orszá­gokhoz mérve Magyarországon alig volt számottevő ipar, s az is jobbára a főváros és egy-két ipari csomópont köré települt. Következésképpen a munkás- osztály lélekszáma sem lehetett r.agy, márpedig, ahol a népes­ség megoszlásának statisztiká­ja nem a munkásosztály felé billen, ott óhatatlanul erőseb­bek a kispolgári tendenciák. Ebből a szempontból tehát fel­tétlenül örvendetes a munkás- osztály megifjodása, amely együtt járt részben a szó sze­rinti megifjodással, másrészt a lélekszám. növekedésével is. Ha az ember különböző ta­nácskozásokon vesz részt, meg kell és örömmel kell megálla­pítania, hogy a fiatal munkás­ság nem jelent általában fele­lőtlenséget az üzem, az ország sorsa iránt. Akik felszólalnak, a témához illő hozzáértéssel és komolysággal vitatják meg azokat a legégetőbb kérdése­ket, amelyek nem egyszerűen a munkásosztály, hanem az A MÁTRA nyúlványainak nyugati lejtői szelíden simul­nak a Zagyva völgyére. Meny­nyi idő múlt el, hogy megsze­lídültek ezek a dombok? Ki tudná azt pontosan megmon­dani? Hogy valamikor — millió évekkel ezelőtt — nem ilyen nyugodt volt a táj, azt bizo­nyítják a Selyp—Rózsaszent- márton közti műút mentén elő­bukkanó sziklaváltozatok, ve­tődések, gyűrődések, az imitt- amott dombokat alkotó tenger­üledék vagy szélhordta homok; de a gigászi erők múltbeli munkáját bizonyítja a felszín alatti lignit-réteg is, a Mátra- vidéki Erőmű kazánjainak meg nem únt tápláléka. A sok millió évvel ezelőtti buja vegetáció tisztán megma­radt nyomai kerülnek elő fej­tés alkalmával. Karvastagságú, papírvékonyra préselődött sás­szerű levelek, melyek minden bizonnyal famagasságot értek el, faóriások rönk- és gyökér­maradványai, parányi állatkák hihetetlen tömege — a Pan­non-tenger szélének élővilága volt ez — a napjainkban fel­színre kerülő lignit. Holt tanúi a hajdani dús életnek..., Pusztulás, új vegetáció .;. halálon sarjadó újabb élet... pokol-infernók hekatombáján mindig tökéletesedő organiz­mus ... Kényszerű vízióként jelenik meg előttem ennek a tájnak korunkban már vázlatosan ki­alakuló sivár képe, ha az em­ber a letarolt növényzetet sür­gősen nem pótolja... Petőfibánya ma már önálló életet követelő település, majd­nem ötezres lélekszámúval, an­nak ellenére, hogy közigazga­tásilag a tőle légvonalban 3— 4 kilométerre, a Zagyva túlsó partján levő Lőrincihez tarto­zik* egész ország problémáit jelen­tik, olyan komolysággal, mint amely megfelel ahhoz, aki az ország vezető osztályát képvi­seli. Számos üzemben megfor­dulva, idősebb szakmunkások, kommunista vezetők nyilat­koznak elismerően ezekről a fiatalokról, akik nem felhígí­tották, de általában erősebbé, harcedzettebbé növelték a ma­gyar munkásosztályt. Harced­zettebbé politikailag is, de harcedzettebbé szakmailag is. Fiatal művezetők, fiatal szak­munkások értik a bonyolult gépek titkait, képesek rá és akarják is, hogy urai, birtokosai legyenek a korszerű techniká­nak, s nemcsak tudnak, de ké­pesek is rá, szándékukban is áll, hogy lépést tartsanak a technika Teamszerű fejlődésé­vel. Mindezeket azért kellett elő­rebocsátani, hogy leszögezhes­sük: a lélekszámban meggya­rapodott, korban megfiatalo­dott magyar munkásosztály, nagyszerű hagyományaira, az idősebbek tapasztalataira tá­maszkodva a szocializmus épí­tésének előrehaladtával mind­inkább és mindjobban az or­szág vezető osztálya — minden tekintetben. Ugyanakkor e fej­lődésnek természetszerűleg meg vannak a maguk árny­oldalai is. Nem akarunk most, e cikk keretében arról beszél­ni, hogy e számszerű fejlődés nincs minden tekintetben he­lyes arányban a mezőgazdaság munkaerőszükségletével, ahol most bizonyos retrográd ten­denciák, a parasztság átlag- életkorának erőteljes emelke­dése, a férfimunkaerő csökke­nése tapasztalható. Inkább most arról, hogy a tegnap még parasztfiatal nem könnyen és nem egyszerre tud beilleszkedni az ipari termelés fegyelmébe, nem tudja azonnal megérteni szerepét és jelentő­ségét, saját munkáját illetően, az egész ipar termeléséhez vi­szonyítva. Számos, más kispol­gári elem is bekerült a mun­kásosztály sorai közé, kik tu­datosan, vagy csak magukkal hozott természetüknél fogva bontják, lazítják azt a vas­fegyelmet, amely pedig ennek az osztálynak egyik legerősebb fegyvere volt. Akkor, amikor mi a kizsákmányolás lehetősé­gétől megfosztottuk a burzsoá­ziát, egyben elvileg megfosz­tottuk embertelenségétől, 6 munkát, szerszámot adva kezé­be, lényegében felemeltük, Nem azt akarom boncolgat­ni, hogy hogyan alakult Pető­fibánya településtörténete. Csak körsétát ígértem, hogy is­merjük meg megváltozott éle­tünknek megváltozott tájait, hogy némi képet nyerjen a megye különböző területein élő nép Heves megye ipari bá­zisai közül az egyik legjelen­tősebbről, Petőfibányáról. TÉRJÜNK vissza tehát a hajdani természeti erők gigá­szi küzdelmének színhelyéhez, melynek nyitott kapuja, a Pe- tőfi-altáró, már vár bennün­ket! Az altáró — bár kezdő vá­gata már volt a II. világhábo­rú előtt is — mennyiségi ter­melését, az erőmű számára, csak 1949-ben kezdte el. Maga az altáró — mely 5200 méter hosszú alagút — Petőfibánya középtelépülésén nyílik a vö­röses kőzetű tufa-sziklás, nyu­gati fekvésű domboldalban. A több mint ötkilométeres „leg­főbb” vágat, változatos geoló­giai viszonyok között, Ecséd- nél tör ki a szabadba. Az altáró labirintjai között jelenleg hat frontfejtéshez jut­hatunk el. Könnyű ezt így ki­mondani, elképzelni is, de megvalósítani nem gyerekjá­ték. Megfeszített akaraterő, ki­tartás, férfias helytállás kell itt, a bányászfronton, hogy harmadváltásonként vissza­térjen a bányász. A munka­helyhez vezető út hosszabb ré­sze, az altáró különböző kilo­méter-szakasza, melyet a bá­nyászok és a műszaki sze­mélyzet egyaránt a „népessel” tesznek meg. A frontokhoz ve­zető közvetlen „utakat” kellő óvatossággal — bányászlámpa egyedeit valóban emberré tet­tük. De nem mindegyik ismerte fel ezt és főleg értette meg! S most az üzemben, gyárban, építőiparban dolgozva, a mun­ka legkülönbözőbb területén, akarva, akaratlanul még ter­jesztője lehet — és nem ritkán az is —, annak a régi szemlé­letnek, amelyet megtestesített, s amely ellen mi mindenkor harcoltunk, — éppen a mun­kásosztály vezetésével. Ha mi az ipari termelés problémáiról beszélünk, szí­vesen ismételgetjük az ilyen fogalmakat — és helyesen! —: jobb munkaszervezés ... szi­lárdabb fegyelem ... anyag- takarékosság... a munkaidő teljes kihasználása. De nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a tényleges szerve­zeti és esetleges strukturális hibák mellett, vagy ezek mö­gött ott húzódnak a munkás­osztály számszerű növekedésé­ből, megfiatalodásából adódó elvi és gyakorlati nehézségek is. A fiatal üzemek fiatal mun­kásai, ha hiszik is, de nem ér­zik apáik egykori életének ezernyi nyomorúságát: kicsit készen kapták magát az üze­met is, nem beszélve arról, hogy „készen” kapták a mun­kát, amelyért küzdeni, vándo­rolni, kilincselni, — egyenesen nevetséges dolog lenne. Aki dolgozni akar az dolgozik, be­csületesen megél, sokszor még akkor is, ha nem is dolgozik becsületesen. Nem arról van szó, hogy a múlt állandó hántorgatásával agitáljanak a kommunisták, az idősebb szakmunkások, de ar­ról feltétlen, hogy politikai is­kolát nyissanak a munkapad mellett is, a bányákban is és munka közben is, ahol együtt folyik a fiatalok, a munkás- osztály új seregének szakmai, politikai nevelése, harcedzett­ségének fokozása, osztályöntu­datának elmélyítése. Üj üzemeink egész sorában a legénykorból alig kinőtt, ú.i generáció dolgozik. Nagyszerű és örömteli dolog ez, de fele­lősség mindazok számára, akiknek szent a munkásosztály ügye, felelősség elsősorban ma ­gára a munkásosztályra nézve, az idősebb generáció számára. E felelősséget érezni és a fele­lősséggel élni: együttes és kö­telező tett. pislogó fénye mellett — gya­log teszik meg a csapatok. Baják István trösztigazgató­val, Martinkovics József párt­titkárral és Erdélyi Ferenc sze­mélyzeti főelőadóval beszélge­tek az altáró munkásairól és munkaviszonyairól. Készséggel adnak minden kérdésemre fel- világosító választ, hisz mind­hármuknak szívügye Petőfibá­nya és a Petőfi-altáró helyze­te. Mindhárman igaz gazdái embernek, anyagnak egyaránt. Féltő gond, de biztonságos, s határozott intézkedéseik ered­ménye, hogy a rossz bányavi­szonyok mellett is jónak mond­ható a termelés, biztonságos a munka, elégedett az élet. Per­sze, egyedül gyengék volnának ahhoz, hogy az altáró 1400 fő­nyi fizikai, műszaki s egyéb dolgozóját irányítsák. A párt, a szakszervezet, s mindhár­muknak jól képzett beosztott­jai együttműködése által válik biztosítottá a zökkenőmentes munka. A zökkenőmentesség azonban viszonylagos, hisz a nehéz munkakörülmények kö­zött apróbb zökkenők azért akadnak. AZ ALTÁRÓ évi tervét a mostoha bányaviszonyok elle­nére, a III. negyedév végén 99,5 százalékra teljesítette. Talán vegyük számba a mostoha bányaviszonyokat! A bánya geológiai viszonyai kimondottan rosszak. Űszóho- mok, agyag, homokkő, szikla váltogatják egymást a lignit­mező alatt és fölött. Különösen veszedelmesek a lencsés úszó­homok-telepek, melyek első­sorban nehezítik a termelést. Ezek teszik lehetetlenné a két- síkú termelést, pedig volna er­Magas, csontos arcú fiatal­ember nyit be a tsz-irodába: — Elnök elvtárs, tessék in­tézkedni, hogy megkapjam a nekem járó kukoricaelőleget — mondja keményen, határo­zottan. — Miért tőlem kéri ezt — lepődik meg az elnök — mikor van üzemegységvezető is. aki elsősorban hivatott mindenki­nek haza vitetni a kukoricáját. — Azért, mert ő azt mondta, még nem került rám a sor, de én meg ma érek rá, mert ma vagyok otthon. Holnap újra munkába állok, s a kukorica miatt nem szeretnék mulasz­tani... Elintéződik az ügy, aztán az elnök később megjegyzi: — Igényesebbek lettek az emberek és ez nem is baj. A közös gazdaságokban eltöltött évek tanítottak erre mindegyi­künket, az elmúlt évek jó jö­vedelmei. reményei. Az, hogy az elmúlt hat évben a község­ben összesen 186 új ház épült, s ebből 114 termelőszövetkeze­ti tagé, meg az. hogy most már arra is futja, hogy aki például ruhát akar vásárolni, ha neki úgy tetszik, Budapesten csinál­tatja. Most az egyesülés után. igaz, megszaporodtak a gondok a fejlődés gondjai. Az állatállo­mány erősen megnövekedett, a gazdálkodósnak e,.t a terüle­tét fejleszteni akarják a jövő­bál is. Ehhez azonban elsősor­ban épületekre van szükség. — Itt egy új, ötven férőhe­lyes, magtárpad’ásos istálló készül el — mutatott ki az ab­lakon Juhász József, az egyes számú üzemegység vezetője. — A hármas üzemegységben két, egyenként harminc férő­helyes kutrica. valamint egy másik épületben harminchat férőhelyessé átalakított kutri­ca és egy 160-as hizlalda épült — adott felvilágosítást Mihók István. A kettes számú üzemegység­ben ugyancsak van gazdasági épület. A százférőhelyes, mag- tárpadlásos szarvasmarhaistál­lón kívül egy negyvenöt férő­helyes itatásos borjúnevelde, az „óvoda”. Ezeket részben most építették, alakították át. tehát sok pénzre volt szüksége re lehetőség, hisz sok helyen 6—8 méter vastag szénfal van. Az iszapbetörés azonban olyan rém itt, mint más bányában a sújtólég. Sokat küzdenek, kí­sérleteznek a műszakiak és geológusok, hogy víztelenítsék a bányát, miáltal biztonságo­sabbá válnék a termelés. Az altáró által termelt szén 90 százalékát a Mátravidéki Erőmű használja fel. ötszáz vagon szenet fogyaszt 24 óra alatt az erőmű. Ennek az ir­datlan szénmennyiségnek leg­nagyobb részét a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt külön­böző tárói, aknái termelik. A termelt szén Petőfibányán összpontosul, s az osztályozó továbbítja a Zagyva-parti energiagyárnak, az erőműnek. Beszélgetés közben felme­rült a többtermelés kérdése. Korunkban elsődleges fon­tosságú kérdés a többtermelés, de Petőfibányán ez fejetetejé- re állított igazság. Ugyanis az erőmű a jelenleg termelt meny- nyiséget sem mindig tudja fel­venni. így itt nem annyira a többtermelés, mint inkább a minőség javítása, az önköltség- csökkentés, a balesetmentesség és a könnyebb termelés szem­pontjai kerülnek a fontosság homlokterébe. Említettem már, hogy az űszóhomok miatt termelés csak az alsó szinten folyik. A biz­tonság kérdése követeli ezt meg. Óriási összegeket fordíta­nak a bényabiztonságra! Idom­falazással teszik biztonságossá a fővágatokat, ahová a surro­gó szalagok ömlesztik a sze­net. Bizony, kissé bőkezű ajándé­kozás szénnek nevezni a 2400 Biztató jövő a gazdaságnak. De nem ha- laszthatták egyik évről a má­sikra, mert mint Friss László mondotta: — Állatállományunk fejlesz­téséhez szükség vo't a csopor­tosításra. Ez ugyan még most sem sikerült teljes egészében, de lényegében így van: az egyes és kettes számú üzem­egységben a továbbtenyésztés- re alkalmas szarvasmarhák, a v KÉSk Friss László, az Űj Élet Tsz főagronómusa hármas számú üzemegységben pedig a sertések tenyésztörzse, a hízóállomány és a hiz'alásra beállított szarvasmarhák van­nak. — Ezenkívül építettek még pálinkafőzőt, amely az egyesü­lés utáni tavasszal kezdett el először dolgozni. Rendezni kellett egy sor iroda- és lakás- prob’émát is. amelynek megol­dása itt, Atkáron, majdnem olyan nehéz, mint városon. A gazdaság az egyesülés után szemes- és szálastákarmány- gondokkal küszködött, s ennek tetejére 547 hold takarmánynö­vény második kaszálása is tel­jesen kiesett, nem adott sem­mit. A 157 holdas cukorrépa­területen is holdanként ötven mázsával kevesebb terményt kaptak, az e'emi károk követ­keztében, mint amennyire szá­mítottak. — De baj mégsincs — vallják egyöntetűen a szövetkezeti ve­zetők. A tervezett 39,80 forin­tot minden tagunk megkapja kalóriás minőségű lignitet, mely laboratóriumi tisztítás, válogatás és darabolás után adja ezt a „magas” kalóriát. A termelt szokványminőség csak 1720 kalóriás. Felmerül a kérdés; ily gyen­ge kalóriájú szén jövesztéséért érdemes 1400 embert foglal­koztatni? Kérdés adja meg a feleletet: és a múltban? A bá­nyatulajdonosnak, a kapitalis­ta kizsákmányolónak érdemes volt? Nem vagyunk szénben gazdag ország. Vigyázni kell apró kis kincseinkre! A múlt és mai termelés köz­ti különbség azonban az, hogy ma már az embereknek van segítőtársa, a gép, mely köny- nyebbé, s gyorsabbá teszi a termelést. Az altáróban a szál­lítást 100 százalékban gépesí­tették. Ez volt a múltban az egyik legnehezebb munka. Elővájáson két F4-es Ajtai— Szilárd-féle bányagép dolgozik. Amellett, hogy hasznos gépek, sok baja van velük a gép­üzemnek. Nem lehet hozzájuk alkatrészeket kapni, annak el­lenire, hogy hazánkban gyár­tották őket. Azért nem, mert csak gyártották. Korszerűtle­nekké váltak, helyüket máshol már elfoglalták az F5-ös gé­pek. Az F4-esek a gépüzem ál­landó operációjára szorulnak. Egy-egy pótlandó alkatrészük házi pótlása bizony fényűzés az előállítási nehézségeit fi­gyelembe véve. A GÉPEK segítsége mellett a munka tökéletesebb végzé­se, a munkaerő okszerű ki­használása, a takarékosság, s nem utolsó sorban a balesetel­hárítás, valamint a szocialista munkabrigádok versenyválla­lásai mind biztosítékok arra, hogy a Petőfi-altáróban nap­ról napra jobban mehet a munka, teljesíthető a terv. « minőségibb a termelés. Földi Gyula egy munkaegysége után, s jö* ' vőre azt szeretnénk, ha már • legkisebb zökkenő sem akasz­taná munkánkat. Az atkáriak már a jövőre gondolnak. — Még belterjesebbé akar­juk tenni a gazdaságot — jegy­zi meg Bagi Benjamin. — Fej­leszteni kívánjuk a kertészetet, a három tsz-ből hozott öntöző­felszerelések mellé új, villany- motort szeretnénk munkába ál­lítani. nyolcszáz új. melegháá ablakot vásárolni, a kertészet területét hét ho'ddal növelni, A szállítások és a földmunkák megkönnyítésére a jelenlegi két tehergépkocsi, egy Zetor és egy kerti traktor mellé még egy Szuper-Zetor beállítása is szük­ségessé válik., A modern istál­lókat pedig fejőgépekkel sze­reljük fel. amelyek vásárlására ugyancsak a jövő évben kerül sor. A tervek között szerepel egy ötszáz férőhelyes hizlalda építése, a villanyhálózat növe­lése is, az elektromos áram el­vezetése a sertés- és a szarvas­marha-istállókhoz, s még más gazdasági épületekhez. — A sző’észet is gyarapodik — veti közbe Kiss Béla elvtárs. — Mégpedig a nagy háromszáz- holdas rész közepére kerülő új, 8—10 000 hektoliter bor befoga­dására alkalmas pincével és a hozzávaló félsz1 ■»léssel. Már ez is elég jelentős beru­házás. de jövőre még sor kerül az üzemegységekhez vezető utak építésére is. ★ Értékelni tehát csak egyféle­képpen lehet az atkári Oj Élet Tsz munkáját: pozitív módon. Nagyszerű eredményeket mutattak fel az egy év közös munkája után, s ha már a kez­det ilyen volt, a folytatás sem maradhat el a következő esz­tendőkben. Weidinger László Gépkocsielöadók - képesítés nélkül A Központi Népi Ellenőrzé­si Bizottság a korábban le­folytatott területi vizsgálatok alapján programot adott ki* amelynek megfelelően a He­ves megyei NEB a járási bi­zottságok bevonásával meg­vizsgálta az egyes állami és tanácsi vállalatoknál, szövet­kezeteknél, stb. a személy- és tehergépkocsik üzemeltetését és gazdaságos kihasználását. A vizsgálatok rámutattak arra, hogy sok szerv ma sem kíséri kellő figyelemmel a gépjármű­vek gazdaságos üzemeltetését, továbbá, hogy egyes helyeken a gépjárműveket indokolatla­nul futtatják, vagy meg nem engedett célra veszik igénybe. Jelentős kárt okoz a népgaz­daságnak, hogy a gépjármű­vek üzemeltetése és irányítá­sa sok esetben nem szakkép­zett személyek kezében van és a rendelkezéseket egyes ügy­intézők kevéssé ismerik. Me­gyénkben, a gépkocsik üzemel­tetésének vizsgálatánál kitűnt, hogy 47 gépkocsielőadó közül csak kilencnek van képesítése, a többiek nem tették le a kö­telező vizsgát. A Népi Ellen­őrzési Bizottság javasolta, hogy az Autóközlekedési vállalat­nál — Egerben — induló tan­folyamra küldjék el a vállala­ti gépkocsielőadókat. Kőből késsülnek a csövek Sztálinéban (Dél-Ukrajna) jól bevált az ukrán szakembe­rek és munkásújítók által szerkesztett öntőgép, amely kő­ből csöveket készít. Nyers­anyagként a szénbányák med­dőhányóinak kőzeteit hasz­nálják fel. Egy-egy gép óránként 10 da­rab 1,5—2 méter hosszú, kü­lönböző átmérőjű csövet önt. E csövek szilárdságukat te­kintve nem maradnak el a vascsövektől, lényegesen ol­csóbbak és 15-ször olyan tar­tósak. Gyurkó Géza y^vwv^v^wv-vv-v-^^v-vv-vvv-v-vorvvvTrv-iOririGQOOOOOOOOOOO^^ KCCCOClOOOOOOOOCJOOOOOOOOOOOOOOOOOOOüOOOOOOCaOOOOCXXjOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOüOOOOOOOOí Körséta Petőfibányán Petőfi-altáró

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents