Népújság, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-16 / 270. szám

I960, november 16., szerda, NÉPÚJSÁG *> A feldebrői szövetkezet hazavárja a fiatalokat i. „t qa vA7ri«M I ledol_ tok a tagok itt az elmúlt égy paradicsom, ötvéli hold óukOr AZ BLSO KOZUBLIS i^ti éyb#J1 répa négyszázötven hold kö gazdasági év eddigi eredmé­nyeiről beszélgetünk Feldeb- rőn. a Rákóczi Tíz-ben a gaz­daság elnökhelyettesével. Bod­nár Györggyel és a főkönyve­lővel, Kerepesi Mihállyal. — Nem kell szégyenkeznünk eredményeink miatt — kezdi a szót az elnökhelyettes. - Be­csületesen dolgoztak a tagok, s látszatja is van. A jó ke­nyérgabona-termés után ka­pásnövényeink sem mondhatók rossznak, egyedül a szőlő az, amitől többet vártunk mennyi­ségben, s minőségben egyaránt. — A szép állatállomány azért sok mindenért kárpótol mindannyiunkat — veti közbe Tamóczi József főá' lattenyész­tő. s máris jegyzetfüzetet vesz elő. azokról sorolja. — Van hu­szonöt tehenünk, negyvenöt üszőnk, 15 borjúnk, 41 hizla­lásra szánt bikaborjúnk. 46 hízó ökrünk. 131 lovunk. 540 juhunk, sertéseink közül 105 hízó, 70 koca, 305 malac. Ba­romfiak is van — de ehhez kü­lön papír, s egy kis számolás kell, mert több helyen vannak „elszállásolva” —. egészen pon­tosan 3617 darab. Lehet, hogy nem tűnik soknak ez egy 400G holdas gazdaságot véve alapul — olyant, mint a miénk —. de ha a számokat nézzük, azt is hozzá kell adni. hogy első éve gazdálkodunk közösen itt, Fel- debrőn, ilyen nagy területen. Ahhoz viszonyítva, úgy érzem, nagyon is szép az állatállomá­nyunk. A főkönyvelő következik most: | — szépek az Állatok, de azoknak hely is kellett — mondja, s ugyancsak sorra vesz mindent: — van egy új. 27 fé­rőhelye; tehénistállónk, egy 12ö és egy 260 férőhelyes ser­téshizlaldánk, 400 férőhelyes juhhodályunk, 100 férőhelyes szerfás lóistállónk -. amely most befejezés előtt áll, — két darab húszas sesrlésfiaztatónk, s egy 102 férőhelyes, magtár- padi ásos tehénistállónk. Eze­ket, kettő kivételével, mind a saját erőnkből, a saját építő­brigádunkkal hoztuk létre. — Valami kimaradt — teszi még hozzá Tamóczi bácsi. — A baromfiházak. Ezek is je­lentősek, mert összesen ötezer férőhelyet adnak.- Igaz! - helyesel Kerepesi Mihály. - De ha a baromfihá­zakat véletlenül kifelejtjük, akkor is elég lett volna az ed­digi felsorolás bizonyságnak, hogy mennyi mindent dolgoz­évbpn, S kik azok az embérek. akik ilyen szorga'ommal építették már az első évben közös hol­napjuk érdekében a jól gaz­dálkodó termelőszövetkezet alapjait? Néhányan itt van­nak közülük az irodában. De légióként idősek. alig egy­két fiatal van köztük. — Szinte nyugodtan mond­hatnánk azt, hogy nincsenek fiatal tagok a tsz-ben — mond­ja egy kis lemondással hangjá­ban Bodnár György. — Nem azért, mert az egész községben kevés az ifjúság... Más az oka. A gyár. A közeli üzemek, aho vá több mint ötszázan járnak dolgozni csak innen Feldebrő- ről Nem a gyár elleni haragvás csendül ki hangjából. Tudja, hogy arra is nagy szükség van csak éppen a gondok érződnek belőle, amelyek a tsz ügyeivel kapcsolatosak. — Kiszámítottuk az átlagos életkort — mondja a főköny­velő —, az eredmény: ötven év. EZ BIZONY NEM VALAMI örvendetes, ilyen nagy területű termelőszövetkezetben. Négy­ezer holdhoz nagyon kellene a fiatal, munkabíró kar, mert a fáradt, a sok évtizedes munká­ban elnehezült, már nem bír­ja olyan jól a szerszámot, mint kellene. A Rákóczi Tsz vezetői azonban nem panaszkodnak, s mégis minden mondatból kiér­ződik. a tagok is. maguk is várják a fiatalok segítségét. — Nem volt könnyű az el­múlt nyár, az ősz sem — vallja be Bodnár György. — Három­százötven hold közös szőlő, húsz hold dohány, húsz hold FUKLÜSSII.WI zös kukorica megművelése nem volt gyerekjáték. Ne Ve gyünk mást, csak a s2ölÓt. Permetezés idején az emberek két hétig ném tehették lé a permetezőt,- Igaz, hogy 100 ho'don él­vetettük az őszi áriét, ölven holdon a rozst, ötven holdon a takarmánykeveréket., tizen­négy holdon a vörösherét, s ezek a növények már zöldell- nek. de hatszáz holdra terve­zett búzavelósünkből még hi­ányzik 150 hold. Lenne tehát munka a fiata­lok számára bőségesen. — S abban i§ biztosak va­gyunk, hogy megtalálnák szá­mításukat, legalább úgy. mint az üzemben. De ha itthon ma­radnának, s a termelőszövetke­zetben dolgoznának, nemcsak anyagilag járnának jól — mert ebben az évben negyvenkét fo­rint nyoicvanhét fillért fize tünk ki egy munkaegységre —. hanem mentesülnének az uta­zás fáradalmai alól is. ■ . TUDÓSÍTÁSOK AZ EGRI FINOMSZERELVÉNYGYÁR KOMMUNISTÁINAK HÉTKÖZNAPJAIRÓL VI!. Ki fizeti meg az ellógoíi munkaidőt? VÁRJÁK A FIATALOKAT a feldebrői Rákóczi Tsz-ben az idősebb tagok. Várják, hogy könyitsenek munkájukon, hogy jövőre megkétszerezhes­sék azokat az eredményeket, amelyeket ebben az évben el­értek a közös gazdaságban. Nem lenne nehéz feladat, mert a lehetőségek szinte kínálják magukat. Az idős generáció ki is használt ebben az évben mindent úgy. ahogy erejéből telt. Ezt bizonyítják a tények, amelyek a tsz jó munkájáról tanúskodnak. Wcidingcr László Befejeződött Nagygomboson a tsz-sertésgondozók egyhetes tanfolyama A megyei tanács mezőgaz­dasági osztálya az idén tanfo­lyamokat szervezett és szervez a termelőszövetkezeti növény- termesztők és állattenyésztők részére. Oktatásuk Nagygom­boson folyik, ahol legutóbb a sertéstenyésztők egy 28 tagú csoportja részére fejeződött be a tanfolyam. Tekintettel arra, hogy elszállásolást egy-egy al­kalommal, csak ilyen létszám­ban tudnak biztosítani, így so­rozatban több ilyen tanfolyam­ra kerül majd sor a jövőben is, ahol a hallgatók megismerked­hetnek a legfrissebb szakmai kérdésekkel és a tanfolyam el­végzése után emléklapot is kapnak. A sertésgondozók tanfolya­mán tapasztalható volt, hogy a tsz-ek sertésgondozói igen nagy igyekezettel és szorga­lommal iparkodnak elsajátítani az ismereteket. Három ifjú tart az irodaház felé. Kezük zsebredugva, apró pörge kalapjuk szemükbe húz­va. Fütyörésznek. Azt hinné az ember, prémiumot készül­nek felvenni — pedig munka­könyvükért mennek. Itthagy­ják a gyárat. A kapuban be­szélgetők utánuk intenek. — Nem sírunk utánatok ... Mi az, nem tetszik, hogy dol­gozni kell? — de ők legyints- nek. — Nem bírták ezt a leve­gőt — magyarázza az egyik építőmunkás —, mert már tő­lük is megkövetelték a mun­kát. — Hát eddig? — Tudja mi volt itt? — s legyint. Alighogy tovább megyünk, nyakunkba dől egy részeg ember. Dicsekedve harsog: lósággal elkeserítő volt a gyár fegyelmi helyzete. így suni- mázták az ezzel kapcsolatos helyzetet az egyik pártbizott­ság! ülésen: — íta mindenhol így dolgoz nának. be lehetne -csukni a népgazdaság „boltját”. Súlyos megállapítás volt er­de fedte a valóságot, s bizo­nyos fokig még ma is helyt­álló. — Az igazság az, hogy az emberek nem töltenek többet produktív munkával 5 és fél, 0 óránál — ismerik el az üzem vezetői, munkásai közül egyre többen. — Ki fizeti meg az elpocsé­kolt órákat? — kérdezték erre a kommunisták. Kinek a ro­vására megy a lógás, fegyel­mezetlenség? — szegezték a kérdést a közömbösködők, !i­Elmennek a „kalaposok”. Nem bírják az üzem jét:” a szilárduló fegyelmet. Jevegö­•lHWIHUIIHIIIIIIIHIIIlHIUllllllllllllllllHllllllllilllllllllllllllllllHIHIIIIIIIIIIIITIIIIllllllllllllllllllllHIHIHIIIllllHIIIIIIIHIIIIIIIIlMIIHIHIIIIIlllim.llllllillillliliiliHiiliilnlllllUlilllliHlllllliili ■ •',« II.«.'I I I — Jaj, azt nem szeretem. — És mit szeret? *— A fagylaltot. — Az nem tantárgy! Nevettek. Sokszor és hosszan néztek egymásra és... és... azon az éjjel, miután haza­kísérték a két nőt, Bercivel felmentek az Avasra. Valami esztelen, megmondhatatlan, vad, ivási vágy kerítette hatal­mába Balázsit s az ital ködén keresztül százszor is elébe tűnt a kis Kató nevető arca. Talán ébredező lelkiismeretét akarta mámorral megnyugtat­ni és bebizonyítani, hogy nincs semmi baj, hogy, nem is le­het, hiszen otthon várja az asz- szony, s neki, a köztiszteletben álló fiatal tanárnak, másodsze­relemre gondolni sem szabad. IJEDIG EGYRE többet * gondolt a lányra. És mintha a sors ingerkedne vele, majd mindennap összetalál­koztak, csak úgy véletlenül, az utcán. Ha messziről meglátták egymást, már felragyogott az arcuk, s az apró, rövid, kis, semmitmondó mondatok mö­gött Ámor nevetett: — Nagyszerű időnk van ma, Katóka. — Igen. Az emberben min­den úgy — na, hogy is mond­jam —, muzsikál. — Én is úgy érzem, mintha.:, mintha egy nagy-nagy boldog­ság lenne ez az egész élet. Ellibbent, elment a lány. Kecsesen és szaporán kopogott cipője sarka. Hátán a könnyű, nyári ruha pompásan feszült, s szoknyája ringott, mint majma búza a határban. Balázsi ilyen­kor jobban kihúzta magát és sokáig nézett utána. Aztán megtörtént az első ön­álló, nem a véletlen, hanem maguk rendezte találkozó. Asz­faltolvasztó, meleg július végi délután volt. Négy napja jött meg a Balatonról, a lány utáni vágyakozással a szívében. Előttevaló nap telefonon kért tőle úgy kisfiúsam, hebegve- habogva randevút. Akkor már nem véde­kezett és nem vitatkozott a lelkiismeretével. Tudta és érezte: elbukott, ez a nagy- nagy kívánás nem hétköznapi flört, sokkal erősebben zen- dült meg a szíve, semhogy az a másik, az a barna hajú, csen­des, szótlan asszonya győzne itt. Most már szerencsének tartotta, hogy még nincs gye­rek. Nagydiákos izgalommal ké­szült az első találkozóra. Vilá­gos, nyári tropikál ruhát vett, sötétkék selyeminget, bordó nyakkendővel. Sárga szandál­ját nemrég vásárolta. Megbo- rotválkozott. Mire az avasi templom zenélő órája elütötte a négyet, ott sétált a Széche­nyi fürdő hagymakupolás be­járata előtt. Magában korholta az eszét, hogy miért éppen ide adott találkát, ismerik, és... és... Valaki megérintette vállat. Katóka volt. Egyszerű, de íz­léses, testhez simuló, fehér ru­hába öltözött. Szőke, göndör haját égőpiros, vékony szalag fogta csokorba, kezében nylon szatyorhálót himbált. — Sokat késtem, tanár úr? — öt percet. Katóka. De jöjjön, na, hová? A lány mosolygott: — Tudja mit, az idén meg nem voltam a kilátónál. És es­te kilencig szabad vagyok. r IHEGVE ÉRTEK a tető- •*“' re. A torony mögött kamaszfiúk futballoztak, s ka­ján, kétértelmű szavakat kiál­tottak egymásnak, ahogy meg­látták őket. Feljebb, a macs­kakővel kirakott kiugrónál, gyerekek hancúroztak. Néhány fiatal, csinos mama ügyelt rá­juk, s tereferéltek. Valamivel enyhébb volt már a levegő, északról könnyű szél mozgatta a zöldbeborúlt hegy fáinak a leveleit Leültek egy árnyékot adó fiatal szilfa tövébe. Alat­tuk csendesen zengett a vá­ros, a gyár fölött vastagon rozsdásbarna füst kavargott, villogtak a műhelyek tetőle­mezei. De a város házai fölött is alig láthatóan, mintha köd lebegett volna. A lány a lebe­gő fátyolra mutatott: — Nézze, tanár úr, hát nem érdekes, ragyogó nyári nap csodálatosan kék égbolt és mégis köd van. — Téved, Katóka, ez nem köd, hanem a város pora ... — Jaj, ugye most nagyon butának tart? összenevettek. Hirtelen azonban elkomorodott a lány arca: — Mi lesz, ha valaki meg­látja velem és szól a feleségé­nek. Balázsit váratlanul érte a kérdés. Elvörösödött és idege­sen tépdesni kezdte a száradó, nyár aszalta, sápadt füvet- A lányhoz fordult: — Sose tagadtam. Ha jól ára. — Így bizonyítanak a számok, a maguk módján, s erre hivatkozva szólítanak fel a kommunisták minden mun­kást és műszakit, változtassa­nak az eddigi helyzeten. — Baját zsebünkre , megy a „játék” — bizonyítják, s arról beszélnek, hogy a munkásál­lam nincs lógásra berendez­kedve, ha csak „eltöltjük” a nyolc órát és nem termelünk értéket, nem tudunk mit osz­tani. — Könnyebben, jobban aka­runk élni? Legyen fegyelem, dolgozzunk jobban, csak így tudjuk ezt valóra váltani. — Nagyobbak az igények? Helyes, de mennyi bervai munkásnak jutott volna a fe­gyelmezetlenség miatt elve­szett kilencmillióból lakásra, háztartási gépre, élélemre, ru­hára! — A kérdés igy hangozzék: Mit tettem érte, hogy többet adjanak nekem? Az éremnek két oldala van: nyolcórai mun­káért lehet csak nyolcórai bért fizetni — így érveltek a kommunisták, nem kerülve a „kényes” kérdéseket. És az emberek jó része megértette komoly, becsületes munkára van szükség a „dolgozgatás” — lógás helyett. A műszakiak egy része is levonta a tanul­ságot: munkát kell biztosítani az embereknek, hogy ne állja­nak annyit a gépek, hogy mi­nél több idő teljen produktív termelő munkával, a műszak 480 percéből, mert az ellenőr­zések azt bizonyították, még a „legvadabb” hóvégi hajrában is vannak dolgozók, akiknek nem tudnak munkát biztosí­tani. Ennek következményeként ha­— Eéén régi frontharcos va- beráiisok, időpocsékolók mel- gyott alább a létszámért való gyök, kérem... meglátja az lének. S mennyit veszít az „gazsulálás” is, amely itt erő- igazgatót, erre elcsuklik a üzem, hogy százak ácsorognak sen divott. A kantinban is ti- hangja... S szó nélkül megy a kantinban, hogy majd 1000 zedére csökkent a „látogatók” a kapu felé. ember hosszabbítja meg napon- száma, mégis el tudják látni a Néhány perc és Máté Jó- U önkényesen az ebédidejét? És szükséges cikkekkel a munká- zsef, a rendészet vezetője, fi- mennyi pénz vesz kárba, hogy sokat, csak most egy-egy meg- gyelmeztet egy trécselő párt csak 5 és fél, 6 órát termelnek bízottjuk viszi el a vásárolni az üzem „főutcáján”. a nyolcórás műszakból? — valót, nem mindenki külön Igen, ilyesmi még most is kérdezték tovább, s választ is ballag le érte. előfordul de mée gyakrabban adtak e súlyos kérdésekre- Érdemes volt és érdemes ma előfordul de meg gyakrabban számadatokat mutatnak. A is beszélni a fegyelem lazulá­megesett korábban, amikor va- pártbizottság és a vállalatve- sának káros következményei­zetés közösen állította össze, ről, mert „jobb lett az üzem =hogy rádöbbentsék az embe- levegője”, nem érzik jól ben- emlékszem, nem is került ez sreket: tízmilliók mennek po- ne magukat a lógósok. Hasz- szóba, de hogy így jött a sora, |csékba az „ellopkodott” ne- nos volt a helyzet feltárása, a hadd mondjam el, hogy... ügyed- és félórák miatt. Azt bizonyítás, mert azóta, amint nem sokat törődöm mái-, ha lakarták, hogy a számok fel- Kállai Sándor, az egyik szo- meg is látnak. |rázzák az embereket: ébredje- cialista munkabrigád munka­— Nem értem.., ?tek> cselekedjetek, ne hagyjá- vezetője mondta: nemcsak ők, __ fiiinvniiSHiif vetem Kató- Htok kárl3a veszni a milliókat, a kommunisták, de szinte va­Gú nyolódik vdem, Kató g De lássuk a tényeket. Amennyi ember vigyáz arra, ka. Ha nem értené, nem jött; _ a gyár büféjében átlag hogy az étkezési időket be­volna el. Hm. Azt mondja, §120—150 dolgozó ácsorgott, tartsák és munkával teljenek nem érti. Talán igaza van. Én f1®—20 percet, s ez havonként a műszak percei, sem értem. Nem is lehet azt ^négyezer munkaóra elveszését Az emberek keresik a mó- érteni. Csak érezni. Maga |Jelentet^ - magyarázták a dozataiti miként lehet csök, húszéves, én harminc. Nő és^munkás gyűléseken felszólaló kenteni a gépállást, megoldást férfi. Valami előre nem látha-ikommumsták. — Az ebédidőt találnak arra, hogy munkát tó erő összehoz bennünket, l^lag, 30—35 perccel hosszab- az emberek. A for­nincs benne semmi logika, Ibl1j°ttak; meg ez évenként 100 gácsoióüzem lakatosai, ha semmi számítás, összevillan;—120 ezer (!) munkaóra kar- nin(ís javítanivalójuk, üres két szempár s megjelenik a 1lelen‘1.: Ezt így for- géphez áUnak ^ segítenek a vágy. Megjelenik a láthatatlan jjditottak le „koznyelvre a legsürgősebb alkatrészek gyár­kapocs. Az életben úgy hív-;kommunista agitátorok. tásában. Mások a műszakvál­ják, hogy szerelem. S ami ed- = “ etk“^sl, ld? onkejiyes tásnál elvesző negyedórák dig logikus és magától értető- ^meghosszabbításával annyi megmentésére azt javasolják, dő volt, hogy nekem csak a |munkaidő ment pocsékba, hogy hogy a munkásvonat az üzem feleségemet szabad szeretnem, réz alatt kilencmillió formt er- közeiében (a kazánháznál) tó­csák őt szabad megcsókolnom, péket termelhettünk volna — csak vele lehetek kettesben, | mondották. ez mind semmivé válik ilyen- = 113 az eddigi hat óra pro- kezcjéssej kor. Volt, nincs társadalmi iduktív munkát legalább egy törvény és nincs emberi aka- |óráyal sikerül meghosszabbí- rat. Azt hiszi, nem szerettem a így sem éri el a feleségemet? Szerettem. Ma ^törvényes nyolc órát —, úgy már csak tisztelem és sajná-Ee8V év alatt 250 ezer munka- lom. Ha esténként összehason- lórát nyernénk, s ez idő alatt S ez 7oIla kommunisták cel­lítást teszek a maga hamvas §körülbelül 15 millió forint ér- ld- ezt elerni­piros arca és az ő sápadt arca;léket lehetne termelni. Ez Kovács Endre között, akkor elfog a részvét |durván számolva 3000 moped (Folytatjuk.) és gyűlölöm magamat. Olya-1 ,, 1 “» 11 nők maguk, mint két rózsa. Az = egyik halovány, sápadt, a má- | sík égőpiros, szívet-lelket meg- I perzselő, forró, tüzes láng. Ez | Hétfón ülést tertott a Ha2a_ a láng ez perzselt meg engem |fias Népfront egri járási el_ s ra a Kar] a ... snöksége. Az ülésen az elnök­lő ALÁZSI ELHALLGA- Hségi tagok kevés kivétellel . TOTT. A lány arca ki- Imegjelentek, nyűt, mint a kerti rózsa és | Az ülés napirendi pontjaként azután ... | Jenei János titkár ismertette a (Folytatjuk.) itestületi vezetés és a téli okta­gye le a munkásokat, így nem késnek rendszeresen a munka­Osszegezve: a gyár dolgozói lelkiismeretesebben dolgoznak s még tovább akarják javíta­ni a gyár fegyelmi helyzetét. Ülést tartott a Hazafias Népfront egri járási elnöksége tás soron következő teendőit. Az elnökség tagjai maguk kö­zött felosztották a járás közsé­geit és elhatározták, hogy pat­ronálják a falvakat. Az érte­kezleten megjelent Kreskái Jáncs elvtárs, a járási párt­bizottság titkára is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents