Népújság, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-02 / 259. szám

tS60. november 2., szerda NÍPÜJSÍG 3 Példát mutat a besenyőtelki Szabad Föld Tsz Egy értekezleten találkoz- tarn először Bölkény Gáborral■ a besenyőtelki Szabad Föld Tsz elnökével. Komoly, meg­fontolt, szabatosan kifejezett szavai lekötötték a hallgatóság érdeklődését, s engem különö­sen meglepett, hogy többször használja ezt a kifejezést: így akarja a tagság. Egyszer ezt is mondta: a közgyűlés határozott így, ezen nem változtathatok. És később, az értekezlet után, amikor már négyszemközt be­szélgettünk, meggyőződtem ró­la, hogy ennek az embernek vadéban „szent” a tagság szava, akarata és úgy is gondolja, mint mondja, hogy a tsz 1239 hold földjének, vagyonának valóban a 165 ember, az egész tagság a gazdája. Innen indultunk; Bölkény Sándor vagyok, az elnök édesapja —, nyújt kezet egy idős, deres hajú ember, s leül a beszélgetők közé. Sán­dor bácsi alapító tagja a szö­vetkezetnek és kicsit tűnődve, gondolkodva azokról az időkről beszél, amikor nyolc esztendő­vel ezelőtt, néhány nincstelen ember összefogott, hogy szövet­kezetei alakítson itt, Besenyő- telken. — Tizenkét lovat, néhány te­henet kaptunk az államtól, s így kezdtük meg a közös mun­kát a besenyői határban — em­lékezik vissza idős Bölkény Sándor, s szavaira megeleve­nedik a múlt, ahogyan ők mondják a „régi idők.” Igen. Régi idők. Régi, harcos, küz­delmes idők, amikor valóban úttörőmunkát kellett végezni ebben a faluban is, s már csak becsületből, virtusból is meg kellett mutatni a világnak, hogy nem jár rossz úton az a néhány ember, aki nyíltan val­lotta: én a Szabad Föld Tsz tajgja vagyok. Kétmillió beruházás egyetlen esztendő alatt a maguk erejéből Most már az ifjabbik Böl­kény, az elnök veszi át a szót Nem hivalkodásból, csupán a feltett kérdésre, szinte köteles- ségszerűen sorolja: száz férő­helyes szerfás istálló, három­száz férőhelyes juhhodály, két­ezer férőhelyes baromfiól, hatvan férőhelyes süldőnevelő, mellette még egy fiaztató, az­tán két traktor. Az épületek teljesen, a gépek is részben sa­ját erőből. Valaki közbekérdez: hát a vetőgép, a tárcsa, a bo­«•iWiiiiiiiMiiniiiiniiiiitiiiiiiHiiiiniiiiMr'iinuiiiiiiiininiiiniiiiiiiiiiiniiiiiiniiiiiitiiiiiiiiiiHHiiiiiiiiiiiuiniiiiiiiiiiiiiiiiniiiiniiiniitiiniiii,« i»ii*iiiiiliiluiii*ii»n»it«iiliiiiii!!liiliiliiliiiiiiiiiiuiiliiiiniiiii«iiiiiiniiniilimiiii|iiliimiliiln«-iiMiinii»it«iliiiii«iniriii«tii = rónák, a kultivátor, meg a ré­pakiemelőgép? — Igen. Ezek is — bólint az elnök, s mintegy igazoláskép­pen még hozzáteszi: kitenne kétmilliót, ha minden munká­jukat vállalati értékben felszá­mítanánk. Mégis, hogyan végeztek el ennyi mpnkát, építkezést a ma­guk erejéből, jóformán tavasz­tól őszig? Bölkény Gábor ciga­rettára gyújt, mélyet szippant a Kossuthból, s csak aztán vá­laszol: — Ügy, hogy kellett, szükség volt rá és megcsináltuk. Ezek a szavak nagyon hét­köznapiak, túl egyszerűen hangzanak és ha meggondol­juk, hogy vannak a megyében termelőszövetkezetek, ame­lyek egyetlen sertésfiaztatót, vagy dohánypajtát is csak „ko­moly” nehézségek árán tudtak összehozni a tagság erejével, akkor ez a kétmilliós beruhá­zás mégiscsak sokat beszél, sokat mond ennek a termelő- szövetkezetnek a szorgalmáról, élni, fejlődni akarásáról! 55-60 forint között lösz egy munka­egység értéke Ezt is Bölkény Gábor mond­ja, a szövetkezet elnöke, de a többiek is, a tsz vezetői. És itt újra csak egy kérdés következ­het, egy kérdés, amelyre ma­gyarázatot kell kapni. — Ilyen hatalmas beruházás mellett, hogyan lehet ilyen ma­gas a jövedelem? Az elnök most már elmoso­lyodik. — Nem kell elfelejteni, hogy mi saját erőnkből építkeztünk. Sokszor a cementet, a sódert, de a vályogot is maga a tagság adta össze, csak a legszüksége­sebbeket vettük pénzért. Hat­vanezer vályogot csináltunk mi magunk, így ezért sem kellett külön pénzt adni, így aztán csak jelképes szám a kétmillió, nekünk negyedébe sem került. Magunk voltunk a kőművesek, ácsok, kovácsok, asztalosok... — Szorgalmas nép ez a mi­enk — jegyzi meg valaki, aztán arról esik szó, hogy ez a ter­melőszövetkezet valóban olyan, mint egy nagy család. Nincs különbség régi és új tagok kö­zött, lassan, lassan elmosódnak a régi ellentétek is, s minden­kit csak egy cél vezet: erősíte­ni, fejleszteni a szövetkezetét, hogy minél jobb módú lehes­sen a tagság. 125 hizómarha, másféiszáz hízó, 6 ezer rántani való csirke a fő jövedelmi forrás Két agronómusa van a szö­vetkezetnek, ők diktálják az adatokat. A világos, pontos könyvelésből minden kiderül, s így az is, hogy a termelőszö­vetkezet anyagi helyzetét min­denekelőtt a jószágokból, az ál­lattenyésztésből származó pénz biztosítja. — Csak egyetlen példát — jegyzi meg Sári László elvtárs. — Szarvasmarha-hizlalási tervünket több mint kétszáz százalékra, a sertéshizlalási ter­vet 150 százalékra teljesítjük az év végéig. Nem kis mérték­ben növeli a rendszeres havi jövedelmet, hogy a tehenészet­ből származó tejért a tsz mint­egy havi tízezer forintos jöve­delemhez jut. Az agronómusok arról is be­szélnek, hogy az idén különö­sen jól bevált a baromfineve­lés, mert a felnevelt hatezer baromfi első részének értékesí­tése után tizenhatezer forintot jegyezhettek be a könyvelésbe. Még mindig van kilencszáz baromfijuk, amelyet a közeljö­vőben értékesítenek. És ami talán a legfontosabb a jövőt il­letően, megmaradt egy törzsál­lomány, amely a jövő évre újabb jövedelmet ígér. Dolgozik a párt- és KISZ-szervezet, elégedettek a tsz öregei Sári László elvtárs a párttit­kár a szövetkezetben. Elmond­ja, hogy rendszeresen megtarts I ják üléseiket s a taggyűlés miiiden fontosabb ügyben ál­lást foglal, foglalkoznak a tsz tagjaival. Ugyanez mondható el a KISZ-szervezetről is, amelynek titkára Skamla Ma­rika, tsz-könyvelő, aki tavaly érettségizett az egri közgazda- sági technikumban. És most, amikor a fiatalokról van szó, Marika veszi át a szót. — Gyakran együtt van a fia­talság, Munkában, szórakozás­ban is. Az őszi munkákban, a répaszedésben, kukoricatörés­nél sem vallunk szégyent, de a szövetkezeti székház, tetejének javításánál is mi segédkezünk társadalmi munkában, vasár­naponként. Most vásárolt a szövetkezet televíziót, lemez­játszós rádiót, a közeli napok­ban szervezzük meg a tánc- együttest, a színjátszó csopor­tot... És az öregek helyzetéről új­ra az elnök beszél. — Huszonhat nyugdíjasunk van. Legtöbben — különösen most a nagy munkák idején — dolgoznak együtt a többiekkel. Azt akarjuk, hogy a megöre­gedett embereknek minél gondtalanabb, békés életet biz­tosítsunk. Az arra rászorulók­nak fejadagot adtunk búzában, megműveltük háztáji földjei­ket, beszállítottuk terményei­ket, s akiknek szüksége van rá, tejet is kaphat a tehenészetből. Azt akarjuk, lássa meg min­denki, hogy a mi szövetkeze­tünknek nemcsak addig kell az ember, amíg dolgozni bír, ha­nem jó apa módjára gondunk van rájuk, egészen életük vé­géig. Ezt mondja Bölkény Gábor, az elnök, s szavaiból most ugyanazt az erőt érzem, mint ott, azon az értekezleten, ahol először találkoztunk... Szalay István Em berséggel A tavaly októberi szűcsi X- es aknánál történt bányász­szerencsétlenség egyik áldoza­tának kis családja új lakásba költözik. A Mátravidéki Szénbányá­szati Tröszt Szűcsiben 80 000 forint költségvetési értékkel szoba-konyhás, éléskamra, ve­randa és egyéb mellékhelyisé­gekkel kislakást építtetett özv. Berkovics Gergelyné és három gyermeke részére. Az árván maradt kis család eddig szük­séglakásban lakott. Az új lakás építésébe ténylegesen befekte­tett összeg 50 000 forint. A töb­bi 30 000 forint értéke társa­dalmi munka, amelyet a pető- fibányai KISZ-fiatalok és a Szállító és Szolgáltató Üzem dolgozói végeztek műszak után. A kis család az új lakásuk kulcsát október 28-án vette át. A béke biztosítása mindenkitől személyes áldozatvállalást követel Dr. Dolescháll Frigyes egész ségügyi minisz­ter mondotté ezeket a szava kát az orvosol. és egészségügy dolgozók egri békenagy gyűlé­sén. A részve vök figyelme sen hallgatja', az előadást, mindannyian tudják azt, hogi egyenként, munkájukkal mutathatják meg: A béke ma a munka, a feladatok meg­oldása. A CSEND Hajnali órán ébren fekszel ágyadban. Csend vesz körül?, hiszen az asztalon halkan ketyeg az órád, a félhomályban nagyot roppan a szekrény, az ablakon túlról a külvilág apró neszei kúsznak szobádba. Segélytkérően fütyül a vonat a messzi emelkedő előtt, teherautó tornya zúgása kel a közeli forgalmas úton, kutya vakkant a szomszédban. Igaz, ez a külvilág. Ettől el tudod zárni magad. De ülj be egy tökéle­tes hangszigetelésű szobába, akkor csend vesz körül? Hiszen halkan tódul, életet hozva beléd a levegő és fáradtan illan el, s a kis motor is dolgozik benned, fáradhatatlanul. Ha kö­rülötted süket némaság van, ha néhány pillanatra a lélegze­tedet is visszatartod, a szived akkor is dobog, mégpedig egy­re dübörgőbben dobol a vér a dobhártyádon. Szállj a tenger fenekére, a „csend világába’’, repülj a világűr halott boly­góira, te vagy az, aki megtöröd a csendet. Sokszor pedig milyen jó lenne kikapcsolni minden hangot, elnémítani min­den zúgást, megállítani az óra ketyegését, megállni térben és időben, — de élsz, s az élet hang és mozgás, a csend: — a halál ______________ s. SZABÓ MÁRTA A dolgozók egészségének védelmében Az elmúlt napokban tartott ülésén munkavédelmi kérdé-t sekről tárgyalt a KPVDSZ me­gyebizottsága. A napirendet is­mertető Karcagi Miklós elnöki megnyitója után, első napiren­di pontként Toronyi József, az MB gazdasági felelőse tett je­lentést az új nyilvántartási rendszer bevezetéséről. Mint ismeretes, a SZOT 1960. febru­ár 22-én hozott határozata ér­telmében 1960. július 1-től az alapszerveknél bevezették a szakszervezeti bizottságok oé- lyegellátásnak és pénztárköny­velésének új rendszerét. Ez annyit jelent, hogy az alap­A NÉPÚJSÁG IX. 11-1 SZA­MÁBAN a felsőtárkányi Vár­hegy tetején omladozó régi fa­lakra szerettem volna az ér­deklődők figyelmét felhívni. Kísérletem örvendetes sikerrel járt, mert a megyei tanács mű­emlékvédelmi albizottsága ér­deklődéssel figyelt fel erre a megyénk területén páratlan kultúrtörténeti emlékre is. Nem ismeretlen a tudomá­nyos világ előtt, de a kultúr­történet iránt érdeklődő nagy- közönség előtt sem, hogy a Bükk hegység már a jégkor­szak idején is — mintegy 150 ezer évvel ezelőtt — emberlak­ta terület volt. ’ A varból Lambrecht Kálmán-barlang, a Hór völgyi Subalyuk-barlang ősember lelete, az ístállóskői lelet, a Szeleta-barlang feltá­rásának eredményei, de a ke­vésbé ismert egri kőporosi me- zolitkorú leletek is bizonyít­ják, hogy a történelemelőtti időben is folyamatosan lakott hely volt megyénk e vidéke. A kőkorszak végétől a honfogla­lásig eltelt közel három és fél­ezer év emlékeiből e vidék ed­digi tudomásunk szerint nem sokat őrzött meg. E homályba vesző időszak nyomait kutat­tam, amikor a hegy nevének hagyományőrző „vár” szavá­ból kiindulva, az építmény maradványait kerestem. Kutatásomat siker koronáz­ta. Falat találtam! És mek­korát! Csodálat és bámu­lat az építőnek, sajnálkozó csodálkozás azok iránt, akik taposták, sőt rombolták is — de nem látták meg benne az emberi művelődéstörténet kallódó dokumentumát. A HELYSZÍNI EREDMÉNY «tán a szakirodalomban keres­r Évezredek nyomán a Yárliegyen tem tájékoztatást a falak ere­detére vonatkozóan; Bartalos Gyula említi „Heves vármegye története” című tanulmányá­ban a várhegyi őskori kővárat. Túlhaladott elgondolásban a Bükk és Mátra vidékét egész erődrendszert létesítő ősnépek­kel népesíti be. Valószínűleg az ő közlése nyomán került be a köztudatba és a bükki turistakalauzba az az egészen téves, tudománytalan adat, hogy az egri és a diósgyőri vá­rak közötti kapcsolat biztosí­tására úgynevezett „jelzővár” volt. Ennek semmi történelmi alapja nincs. Ha ez a feltevés történelmileg bizonyítható lett volna, dr. Pataki Vidor „Az egri vár élete” c. munkájában feltétlenül említi. Pataki idé­zett művében a történelmi visszapillantásban szerepel a Várhegy, de nem mint erődít­mény, hanem csak mint őskori lakott hely. Egybevetve az irodalmi ada­tokat a fellelt falak tényével, lelkes barátokat kerestem, akik önzetlenül és magáért az újabb és újabb felfedezés örö­méért vállalták a sokszor fá­rasztó és kényelmetlen fizikai munkát is: annyit kihozni a föld alól, hogy magánkezdemé­nyezésünk kezdeti eredményei a tervszerű tudományos mun­kának alapjául szolgálhassa­nak. Bodnár István egri tanár és dr. Ambrus Adrienne techni­kus voltak a lelkes érdeklő­dők, akik fáradságot és költ­séget sem kímélve munkatár­samul szegődtek. Néhány ví- kend-kirándulás keretében hozzávetőleges vázlatot készí­tettünk a sáncokról, majd a közgazdasági technikum há­rom diákja segítségével kuta­tóárokkal lebontottuk a földré­teget a fal egy részéről. Mun­kánk nyomán lenyűgözően bontakozott ki a fal hatalmas mérete, építésének technikája, és egyre izgatóbbá a rejtély: kik, mikor, miért építették ezt a hatalmas építményt? A FALAT BORÍTÓ FÖLD­RÉTEGBŐL már az első csá­kányvágás után cserepek, majd obszidiánpenge, agyag­edény megformálásához alkal­mas kőkés, az egykori haszná­lattól simára csiszolt őrlőkő került elő. Cserép és kőesz­köz egyenletes, vízszintes réte- gezésben, vörösesbarna, mész- szemcsékkel teli agyagragasz- tású falak mellől! ősi, történe­lemelőtti időből származó em­beri eszközök darabjai egyre- másra. És két apró, feltehetően a tatárjáráskor idemenekül­tektől származó árpádkori pe­csétes cserépdarabon kívül sem a fal tövén, sem a későbbi belső próbaásásoknál sehol olyan eszköz, nyom, amely a történelmi időkre utalna. A leleteket bemutattuk a Történelmi Múzeumban a fel­tárt falrész fényképével együtt. Hitetlenkedve fogadták. Fenn, a hegytetőn, falak és ilyen cse­repek? — De a fejcsóválásból helyszíni szemle lett. Dr. Pár- ducz Mihály, a Magyar Tudo­mányos Akadémia Régészeti Kutatócsoportjától kiszállt a helyszínre és örömmel hallhat­tuk feltevéseink igazolását: a falak kora vaskori eredetűek. Kora vaskor! 3000 év néz le ránk a falakról! És a leletek még régebbiek is lehetnek! Az építmény nagysága lenyűgöző! A Pécs-Jakabhegyi sáncok fog­hatók hozzá. Hazánk, sőt egész Közép-Európa területén nincs más! Párducz professzor jelentése és javaslata alapján a Magyar Tudományos Akadémia 1961. évi ásatási tervébe felvette a várhegyi ásatásokat, és ezzel — ha a feltáráshoz a szükséges anyagi fedezet biztosítva lesz — megyénk olyan kultúrtörté­neti emlékkel gazdagodik, amely egyrészt a magyar tudo­mányos kutatás hírnevét fogja öregbíteni Európa-szerte, más­részt előbbre viszi hazánk ős­történeti tudományát, és ide­genforgalmi szempontból is igen komoly értéket jelent. GAZDAGODIK A DOBÓ ISTVÁN Múzeum is. A feltá­rás során előkerülő leletek dí­szévé válnak majd az épülő történeti tárlatnak, hogy a ki­állítási szekrényekben elfekvő több ezeréves eszközök a láto­gatók ezreit az emberi munka szépségére, idők viharát túlélő maradandóságára, az emberi munka nagyszerűségére nevel­jék. Eger mindig híres volt arról, hogy múltját megbecsülte, ér­tékelte és büszke volt kultúr- értékeire. E sáncok fe1 tárásá­val Eger és környéke két év­ezredet lépett vissza a mérhe-i tetlen múltba. Nem azt akarjuk ezzel állíta-! ni, hogy közvetlen elődeink,! akik ez időtálló alkotással tét-! ték halhatatlanná magukat, de! dicsérete ez a földnek, amelyen! őseink megtelepedtek, dicsére-; te és magasztalása a tájnak,: amelyik érző, alkotó emberek! számára nyújtott lakhelyet és; életüknek keretet már abban! az időben is, amikor az élet; élése összehasonlíthatatlanul! nehezebb, az életlehetőségek; áttekintése minden lehetőséget' nélkülöző volt. ! Ez rövid története a várba-; gyi sánc előzetes feltárásának.! Egy cikk keretében a lelet-! anyag részletes ismertetésével; nem tudok foglalkozni, hisz. magának az építménynek és; környezetének leírására is na-' gyobb térre volna szüksége.; Remélem, lesz rá hamarosan! mód és alkalom, hogy érdeklő-: dő kedves olvasóinkat ezekről; is tájékoztassam. Most csupán- — előző cikkem nyomán — az; volt a célom, hogy ismertetést, adjak arról az útról, amely a; felfedezés ötletétől a tudomá-! nyos feltárás megindításáig ve-: zetett. Ügy vélem, hogy a me-' gyei tanács segítségével a fel-: tárási munka a jövő évben! olyan lendületet vehet, hogy! egy év múlva az írott betű he-] lyett a kedves olvasók a fel-! tárt és a további romlástól; megóvott falak valóságát köz-- vétlenül is csodálhatják. ORSZÁGUNK, MEGYÉNK,- ÉS MI pedig gazdagabbak le-! szünk egy 3000 éves történeti! er. 1 kkel. Dr. Chikán Zoltán . szervek pénztárkönyv helyett „banknaplót” vezetnek. Emel­lett a változás mellett igen je­lentős az a gyakorlat, amely ugyancsak 1960. július 1-től a szakszervezeti tagságon alapuló szülési és temetési segélyek megállapítását és folyósítását összekapcsolta az SZTK anya­sági és temetkezési segélyek­kel. A gazdasági bizottság tagjai az új rendszer végrehajtásának ellenőrzésekor megállapították, hogy a rendszer jó és a szak- szervezeti dolgozók ezzel az intézkedéssel is nagyobb önál­lóságra tettek szert, még több demokráciához jutottak a szak- szervezeten belül. ; Az első napirend feletti vi­tában több hozzászólás hang- ; zott el. Siller Flóriánná a szak- ! szervezeti tagok SZTK-vonat- kozású kioktatásáról és a se­gélyek időben való folyósításá­ról, Marosvári Jánosné az SZTK-segélyek kifizetésénél történő panaszokról, Holló Gé- 'záné ugyancsak a segélyezéssel ! kapcsolatban és arról szólott, ;hogy az SZTK-nál használt 'nyomtatványokról nem tűnik -ki, hogy a biztosító a szakszer- ' vezeteké. : Második napirendi pontként tárgyalta a megyebizottság az állami és földművesszövetke­zeti kereskedelmi vállalatok, : valamint a pénzintézeti szer­ivek télre való felkészülésének helyzetét. i A földművesszövetkezeti be­számolót Fügedi István elvtárs ; terjesztette elő. A földműves- ! szövetkezeti titkárság tavasz ;óta dolgozik. A megyebizott- ! Sághoz 63 szövetkezet tartozik, 1978 szakszervezeti taggai. A ! jelentés megállapítja, hogy he­lyes volna egy szövetkezeti ; szakosztály létrehozása, ami a .megye területén a túlnyomó­részt földművesszövetkezeti i alapszerveknél egy olyan aktí- vahálózatot alakítana ki, amely ! teljesen átfogná ezeket az alapszerveket. A megindult vitában Siller Flóriánné és Szacsuri István a munkavédelmi bizottság mun­káját bírálták. A KPVDSZ köz­pontja részéről Tóth Tibor elvtárs adminisztratív kérdé­sekről szólott. A határozati javaslatok el­fogadása után, a megyebizott­sági ülés Karcagi Miklós elnök zárószavával ért véget. O. M,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents